A Kürt, 1982 (2. évfolyam, 9-12. szám)
1982-09-01 / 9. szám
1982. szeptember 5. oldal ! NŐI I ROVAT | Women’s Column Folyóvíz melletti imaóra Prayer Meeting by the River Mindig kedves volt számomra az a történet, mely a Filippi melletti, szabadban tartott imaórát örökíti meg az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyvben. Eszembe juttatja a konferenciázó hívők elmélyedt kis imaközösségeit. Külső szemlélő számára is megindító volt látni az árnyas fák alá elvonult imádkozókat, hát még annak, aki be is kapcsolódott az imádkozásba a “harmat-áhítatokon”! — De ugyanilyen áldást jelenthet számunkra minden gyülekezeti imaróra is, az Ige folyóvize mellett, ha szíwel-lélekkel be tudunk kapcsolódni a közösségbe Istennel és testvéreinkkel. Sokan nem ismerik fel az együttes imádkozás értékét. Sokan mondják: én otthon is tudok imádkozni! Más a titkos kamra imádsága és más a közösségé. Mindnyájan ismerjük a parázs példáját, mely a tűzből kiragadva hamar elhamvad és elhal, míg a tűzben sokáig izzó marad. A közösségnek sok drága áldása van, amelyek ébren tartják lelkűnkben a tüzet. Egyszer azt olvastam, hogy a kereszt jele is a közösséget jelképezi. Vízszintes vonala a testvérekkel való kézfogást, függőleges vonala pedig a felfelé való, Istennel kötött kapcsolatot. Néha nem könnyű az emberekkel való közösséget vállalni, de nem könnyű a másodikat sem. Az “ÉN” teljes megsemmisülése kell hozzá. Ez az ára annak, hogy megtapasztalhassuk, hogy valóban egy test tagjai vagyunk és ennek a testnek Krisztus a feje. Megosztott az öröm, megosztott a bánat, egymás szeretete és egymás hite által épülünk, egymás ereje által erősek vagyunk. Sokat jelentett ez Lídia korában, amikor még kevesen ismerték az evangéliumot. Lídiát, a gazdag aszszonyt alázatossá tette. Megnyitotta szívét az evangélium előtt és megnyitotta házát az Úr szolgái előtt, az elbizakodottság legkisebb jele nélkül. “Ha az Úr hívének ítéltek engem, jertek az én házamhoz!” Bizonyára nem tudta, milyen nagy horderejű cselekedet volt az, hogy hajlékot adott az evangéliumnak. Mi már tudjuk, hogy ez azt jelentette, hogy az európai földrészen is teret nyert, és megkezdte hódító munkáját Isten Igéje. Lídia csak azután válhatott ennek a fontos munkának eszközévé, miután az imaórán az Úr megnyitotta szívét. A folyóvíz melletti imaóra kiindulópontja volt a csodák sorozatának. aBIIIHIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIUIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIimillllHIMIIIIIHtimMIIIIIIIIIItlItlIllB A 42. zsoltár visszhangja The Echo of Psalm 42 I A zsoltáríró kérdez, 1 emlékezik, panaszkodik, | emberi hangokat hallat-, 1 csügged, szomjuhozik, I könnyeket hullat. 1 Nem azért, mert 1 keserű a fogság kenyere 1 és nincs barátiköre, 1 más az életritmus, I a munka, — nem — | ez nem zavarja. | Szarvasként vágyakozik a | tiszta vízre, 1 hiányzik neki Isten közelsége 1 1 az Úr háza és az I ott végzett munka. | Az idegen földön nincs | magasztaló ének I dicső Nevének, | csak bántó kérdések: f “Hol van Istened?” | A zsoltáros hangja | ma hozzánk is beszél, | akiknek emlékében él | az isteni munka, | de az Úr házától 1 az élet messze sodorta. | Ne csüggedj lelkem... 1 keresd Isten közelségét | az élő tiszta Igét. | Keresd a Forrást, Istent, 1 mert Nála megtalálsz 1 mindent. Herjeczki Andrásné | SlIIIIIIIIIIMIIIIIIIHtMIIIIIIIIIIIIIIIHIHIimilllllllllllMIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIMinilllllHMItlÉ Ez a tény a mai keresztyén világban nekünk szegezi a kérdéseket: Szeretjük-e az imaórát, fontosnak tartjuke? Tudunk-e egy szíwel-lélekkel könyörögni? Építünk-e a drága ígéretre: “Ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, amit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám” (Máté 18:19). Ma is nagyon sokat jelenthet, ha úgy tudunk bekapcsolódni az imaóra áldott “áramkörébe”, hogy az Úr megnyithassa szívünket és ajkunkat. Nem sok szóval, nem hosszan, hogy meg ne rontsuk a többiekben az áhítatot. Sohasem tudhatjuk, milyen drága áldásokat tartogat O számunkra, örömet, vigaszt erőt, vagy kijelentéseket. Nem tudhatjuk előre, hogy ezek által milyen fontos feladatra, szolgálatra akar bennünket felkészíteni. Azt azonban megtapasztalhatjuk, hogy nagy erő van az együttes imában. “A hitből való imádság megtartja a beteget és az Úr felsegíti őt.” Nemrégen hallottuk egy 17 éves leány halálhírét, aki négy éven át súlyos rákbeteg volt. A szomorúság mellett mély hálával és csodálattal emlékezünk arra, hogy nyolc éwel ezelőtt az egyik unokánkat ugyanilyen természetű betegségből gyógyította meg az Úr. Az egyéves gyermeket a sebészek felnyitották, de nem tudtak rajta segíteni, lemondtak az életéről. Isten azonban nem mondott le, meghallgatta a család és a gyülekezet könyörgését, és a gyermek ma egészséges, okos nagy fiú. “Imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok!” “Igen hasznos az igazak buzgóságos könyörgése.” (Jakab 5:15—16.) Oláh Lajosné * Azokat a nő testvéreket, akik hasonló tapasztalatokról tudnak beszámolni, kérjük, hogy írják meg élményeiket Oláh Lajosné testvérnek. Címe A Kürt 2. oldalán megtalálható. —a szerkesztőség— “ Vigyázat! Az ördög nem tiszteli az egyházi titulusokat! * “A bűn azzal kezdi, hogy megvakít. Azután már könnyebb dolga van.”
