A Kürt, 1982 (2. évfolyam, 9-12. szám)
1982-09-01 / 9. szám
1982. szeptember 3. oldal Isten ígérete és annak feltétele God’s Promise and its Precondition “Mi az élő Isten temploma vagyunk! Amint Isten mondja: Lakozom bennük és közöttük járok és leszek nekik Istenük és ők az én népem lesznek. Ezért menjetek ki közülük és szakadjatok el tőlük — mondja az Úr —, és tisztátalant ne érintsetek. Akkor felkarollak benneteket és leszek nektek Atyátok, ti pedig fiaim és leányaim lesztek!” (2Kor 6:16—18.) A mindenható Isten ígérete olyan magasztos, hogy szinte bámulatba ejt. Ehhez az értelmi szakaszhoz hozzátartozik a hetedik fejezet első verse, mely az ígérettel kapcsolatos feladatra utal, és a kettőből adódik elmélkedésünk tárgya: Isten csodálatos ígérete és annak feltétele. A kettő együvé tartozik, egyformán fontos és ezért kettőzött figyelmet igényel. Csak az egyikre, ti. Isten ígéretére ügyelni, de a másikat, az azzal kapcsolatos feltételt mellőzni, nem lenne ésszerű, mert megfosztana az ígéret elnyerésétől. Fordítsunk ezért kellő figyelmet mind a kettőre. Mi az élő Isten temploma vagyunk! — jelenti ki az apostol és ezt az állítását Istennek egy ősrégi ígéretével támasztja alá, mely Mózes III. könyvében van feljegyezve és így hangzik: “Lakozni fogok bennük és közöttük járni!” Együtt lakozni és járni egy bensőséges viszonyt jelez. Sok vallásos ember viszonya Istennel sajnos abban merül ki, hogy időnként “meglátogatja” a templomban, vagy egy néhány perces imában röviden megszólítja. Ahogy egy ismerősünket meglátogatunk és vele néhány szót váltunk. Istennek velünk való szándéka ennél sokkal meszszebbre terjed. Lakozni kíván bennünk, vagyis az érzelmünk, gondolatunk és akaratunk benső világában a Szentlélek által “otthonos” lenni. “Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek!” hangzik továbbá a Mindenható ígérete. Mennyiféle nép él ezen a földön és hányféle társadalmi rendszerben! Az Isten népének élettere nincsen földrajzi határok közé szorítva, és egységét nem zavarja sem nyelvi, sem faji, sem társadalmi válaszfal. Urunk ígérete, hogy Istenünk lesz, mi pedig az ő népe, Krisztusban vált valóra. A benne hivők serege egy olyan ország polgársága, amelyen, Jézus kijelentése szerint, még a pokol kapui sem vehetnek erőt. Isten népének jeligéje ezért, Pál apostol megfogalmazásában így hangzik: “Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” (Róm 8:32.) Isten ígéretének befejező részéből a kegyelmes Isten csodálatos jóvolta és mérhetetlen szeretete bontakozik ki. “Felkarollak titeket és leszek nektek Atyátok...” mondja az Úr. Isten felkarolja a bűnöst, mert nem akarja a halálát, hanem hogy megtérjen és éljen (Ez 33:11). Isten “karja”, amellyel felkarolta a bűnös embert, a Megváltó Jézus Krisztus. “Én azért küldettem, hogy meggyógyítsam a megtört szívűeket és hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat.” — hirdette Jézus. “Atyátok leszek, ti pedig fiaim és leányaim lesztek!” Ezen ígéretével Isten kitárja előttünk szerető szívét. Ha a bíró valakinek megkegyelmez, így szól az elítélthez: A büntetése el van engedve, mehet az útjára! Isten ennél többet tesz; nemcsak megbocsát, hanem szeret is. A kegyelmet nyert bűnöst nem meneszti, hanem magához fogadja és gyermekévé teszi. Miért karol fel bennünket Isten! — Mert irgalmas. Miért akar az Atyánk lenni? — Mert szeret. Miért tekint fiainak és leányainak? — Mert szent Fia, az Úr Jézus Krisztus a mi nagy Testvérünk lett. Isten ígérete azonban feltételhez van kötve. Az apostol erről ezt írja: “Mivel ilyen ígéretünk van, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki szennytől!” Minden bűn beszennyez. Ez közismert tény. De miért tesz az apostol különbséget testi és lelki szenny között? — Bizonyára azzal összefüggésben, hogy az embernek teste is és lelke is van, és hogy mind a kettőt veszélyezteti a bűn szennye. Mi a testi szenny? — Mindaz, ami átkára van a testünknek. Például az alkohol szenvedélyes fogyasztása, az erkölcstelenségből származó betegségek, a kábítószerek szörnyű szenvedélye, — a sok közül csak ezt a néhányat említve. Testi szennynek minősíthető általában mindaz, ami a testünket, — Istennek eme drága ajándékát — roncsolja és gúzsba köti. “A ti halandó testetekben ne uralkodjék a bűn!” int bennünket az Ige. És mit értsünk lelki szenny alatt? — Minden olyan káros érzelmet, gondolatot és indulatot, mely beszennyezi a lelket, és ha nem fordítunk rá gondot, hozzá tapad. A lelki szenny óriási “Halmazából” csak néhányat említünk: a kétely megingatja hitünket, a haragtartás megfoszt Isten bocsánatától, az irigység bűnre csábít, a bosszúállás eldurvít. Mindez és még sok más gonosz indulat beszennyez és hajlamossá tesz a bűnözésre. A legtisztább tárgyat is befedi a por, a legtisztább testet is érinti szenny. Egyetlen ellenszere van: a tisztálkodás. Ez a lelki szennyre is vonatkozik. Ha lelkünket olykor szenynyes gondolat, vagy indulat érinti, ne tűrjük, hogy hozzá tapadjon, hanem mossuk le róla. Hogyan és mi által? A testi mosakodás kézzel és tisztítószerrel történik. A lelki tisztálkodást az ember őszinte akarata és Isten segítő kegyelme viszi véghez. Száraz kéztől nem tisztul a test, Isten segítő kegyelme nélkül nem tisztul a szív. Isten csodálatos ígérete, hogy bennünk kíván lakni, hogy népének tekint és hogy szerető Atyánk akar lenni, Pál apostolt erre a megállapításra készteti: mi az Isten temploma vagyunk. Tartsuk tisztán Isten templomát, hogy méltó lakhelye legyen a mennyei Atyának! “Nagy volt a ti váltságdíjatok (ti. Krisztus Urunk áldozata), dicsőítsétek azért Istent a ti testetekben és lelketekben!” (lKor 6, 20.) Lant Emil * HIRDETÉS Announcements MEGJELENT Bretz Emil lelkipásztor testvér új könyve: AZ ÉLET FORRÁSA A könyv 98 rádiós prédikációt tartalmaz. Az 5. oldalon látható a szerző fényképe, fölötte Ézsaiás könyve 42. részének 3. verse olvasható: "Isten a megtört nádat nem veti meg és a pislogó mécsest el nem oltja." Bretz testvér életrajzát dr. Harangi László református lelkipásztor ismerteti bevezetőben, majd következnek az egyéni hangú, mindig evangélizációs kicsengésű prédikációk. A könyv a Clevelandi Magyar Bethánia Gyülekezet könyvterjesztésében kapható. — j Ara: 4.50 US dollár. )
