A Kürt, 1982 (2. évfolyam, 9-12. szám)
1982-10-01 / 10. szám
8. oldal 1982. október egylet, ifjúsági egylet, zenekarok, énekkarok — szépen munkálkodnak. Kiplingben, Alhambrában és Clevelandban bemerítések is voltak. Herjeczki Andrásné és Székelyhídi Erzsébet testvérek beszámoltak a Könyv és Traktátus misszió munkájáról. Testvéreink örömmel tapasztalják, hogy bővül az olvasótábor. A szellemi fejlődés elengedhetetlen föltétele a keresztyén irodalom olvasása. Aki nem olvas, nem fejlődik. Haraszti testvér beszámolt Dr. Billy Graham moszkvai útjáról és általában kelet-európai munkájáról. Erről lapunk más helyén is olvashatunk. Megtárgyalta a Konferencia jövő évi közgyűlésének helyét és idejét. Igaz, hogy a torontoi gyülekezettől állandó meghívásunk van, hogy tartsuk évi közgyűléseinket a táborban, de tekintettel arra, hogy a Detroit- Lincoln Park i gyülekezet jövőre ünnepli fennállásának 75 éves jubileumát, meghívta a Konferenciát, hogy az 1983. évi közgyűlést tartsuk Detroitban. A meghívást elfogadtuk. Ennek értelmében Konferenciánk legközelebbi közgyűlését 1983 június utolsó hetében Detroit Michigan-ben tartjuk. Erről annak idején részletesen tájékoztatjuk olvasóinkat. A közgyűlés befejeztével a tábori konferencia vette kezdetét. Herjeczki András, főtitkár KIS MÉCS Gyermek rovat Little Lamp — Children’s Column. KEDVES GYEREKEK! ígértem, hogy mesélek nektek arról az iskoláról, ahol csak egy tanító van, de sok gyerek. Ez az, ahova az én különleges autómmal szoktam vinni a kisdiákokat. Nos, az iskola nem hasonlít ahhoz, ahova ti jártok, nincsenek előadótermek, konyha, ebédlő stb. Képzeljetek el egy gyönyörű völgyet, ahol egy patak fut lefelé kis vízesésekkel, hogy aztán megpihenjen egy sima tükrű tóban. A tavat hegyek veszik körül. A part menti pázsitos tisztás a hegyek lábáig nyúlik. Néhány csónakot ringat a szél, meg apró hullámokat borzol a víztükörre. Közel a parthoz, egy öreg fa árnyékában beszéltem először a Tanítóval. Nem mondta a nevét, de olyan különös hatással volt rám, hogy nem tudtam ellenállni a kérésének. A beszélgetésből kiderült, hogy nagyon szereti a gyerekeket. Kért, hogy segítsek neki. Megígértem. Azt mondta, hogy egy különleges iskolát akar nyitni. Megkérdeztem, hogy hol. Itt a fa alatt — válaszolta. És ki fog kijönni ide hozzád? — kérdeztem. Remélem, hogy sokan — mondta titokzatosan —, persze ez rajtad is múlik. Mire gondolsz? — kérdeztem. Arra, hogy a nevednek megfelelően segíts nekem! Te hozd ide a gyerekeket! De hogyan? — kérdeztem. Majd meglátod — mondta, aztán megfordult, mintha nem is akarna szólni többet. Mereven állt. A szél meglibbentette a köntösét. Furcsa fáradtság vett erőt rajtam. Nem voltam képes nyitva tartani a szemem. Talán el is aludtam egy kicsit... — S akkor hirtelen, a hegyek fölött, megláttam egy különös tárgyat. Lassan közeledett. Gömb alakú volt és vakítóan fehér. Nesztelenül leereszkedett a tó vizére és lassan úszott, majdnem egészen a partig. Megállt. Pár perc múlva elkezdett vörösen izzani. Olyan volt, mint a lenyugvó Nap. Kábultan néztem. Gondolkodni próbáltam, de alig tudtam. Alszom, vagy ébren vagyok? Körül akartam nézni. Hol van a nagy fa? —, de amint oldalra pillantottam, mélyrezgésű hangot hallottam, mintha nagyon messziről jött volna, mégis erős volt és határozott: PAIDAGÓGOSZ! Meg se tudtam moccanni, nem hogy válaszolni. Aztán újra hallottam: PAIDAGÓGOSZ! Majd mégegyszer. Nagy nehezen erőt vettem magamon és remegve mondtam: igen, én vagyok. Ne félj, gyere közelebb! — mondta a hang, és én tudtam, hogy az izzó gömbhöz kell közelebb mennem. Reszkető térdekkel indultam. Az izzó vörös fény minden lépésemnél megrezdült, s amint közeledtem, úgy változott. Talán 12 láb távolságra lehettem, amikor halvány zölddé vált. Megálltam. A zöld fény már nem vibrált, és egyáltalán nem volt bántó. A félelmem is csökkent. Aztán nesztelenül, mintha egy szőnyeg gurult volna le a gömbről, egészen elém. A gömb héján pedig pontosan olyan széles ajtó nyílt, mint amilyen szélesen letekeredett a “szőnyeg”. Most már sokkal halkabban, szelíden, de mégis határozottan szólalt meg a már ismert hang a gömb belsejéből: PAIDAGÓGOSZ, LÉPJ (Folytatjuk) * * * Örülök, hogy máris kaptam rajzokat az autómról. Kettőt be is mutatok nektek: * * * Várom a leveleket. Csak a nevemet kell ráírni a borítékra, meg a szerkesztőség címét A KÜRT 2. oldaláról. No és még valamit: Örülnék, ha lerajzolnátok azt a helyet, ahol először beszélgettem a Tanítóval. Szeretettel köszönt benneteket: Paidagógosz A mi ráspolyos természetünk oka lehet gyakran annak, hogy mások borzolt idegekkel járnak.
