A Kürt, 1982 (2. évfolyam, 9-12. szám)

1982-09-01 / 9. szám

II. ÉVF., 9. SZÁM, 1982. SZEPTEMBER VOL. II., No. 9, SEPTEMBER 1982 Published monthly by the HUNGARIAN BAPTIST CONFERENCE OF THE AMERICAN CONTINENT 1370 Michigan Boulevard, Lincoln Park, Michigan 48146 KI TEHETNÉ JOBBAN? -------------- Who Could Do It Better? ------——— (119. Zsoltár 171—176) A száztizenkilencedik zsoltár szer­zője nincsen megnevezve. Nem volt kezdő író. Az eredetiben remekmű, arany ABC-nek is nevezik. Nem szán­dékom a zsoltár is­mertetése, kizárólag egy különös jelenség­re fordult a figyel­mem: a zsoltár hat utolsó versére. Egy ilyen remek írást — érdemes el­olvasni elejétől vé­gig — a személyes gyengeségnek eny­­nyire nyílt megvallásával fejezni be, csak tudatosan választott cél érdeké­ben lehetett. így tette különösen is hangsúlyossá Isten beszédének, Igé­jének az értékét. Felmérhetetlenül értékesek nagy emberek őszinte, személyes megnyi­latkozásai, vallomásai. A zsoltáríró le merte írni, hogy tévelygek, mint valami elveszett juh. E sorok hatása alól nem tudja kivonni magát az, aki olvassa. Bizony tévedésbe, helytelen útra, erőtlenségbe eshetünk mind­annyian mi is. Ilyen állapotban se­gít Isten Igéje, beszéde. Ennek vi­szont megvan a szabályos feltétele. Isten Igéjét el kell fogadnunk. Sok egyéb lehetőség közül ezt választa­nunk. A Bibliát nem elég elolvasni, tanulmányozni. El kell fogadni igaz­nak, életünk olyan zsinórmértéké­nek, amelyhez minden körülmények között szabjuk magunkat. Csak a fel­színes ismeret tartja tehernek, meg nem élhetőnek a Biblia igazságait. Az olyan alapos ismeretű hivő, ami­lyen a zsoltár írója volt, lenyűgöző mélységgel vall: Vágyódom a te sza­badi tásod után és a te törvényed né­kem gyönyörűséges! Egy jószándékú, idősebb asszony, amikor megtudta, hogy hivő lettem, azt kérdezte tőlem: “Fiam, aztán meg tudod te tartani a Bibliát?” Alig tizenhét évesen azt feleltem: Nem. A Biblia tart meg engem, néni! De sok­szor volt igaz! Mindörökre igaz. Isten Igéjét meg kell tanulni. Re­formátus iskolába jártam. Szülőfa­lumban nem is volt más. Egyszer a tiszteletes versenyt írt ki, ki tanul meg több bibliaverset. Első lettem. Kaptam érte egy kis Újszövetséget. Az a kis Biblia már nincs meg. De megmaradtak a megtanult igever­sek. A jól megtanult igeversek mindig a legalkalmasabb időben jutnak eszünkbe. A zsoltár írója na­gyon szerencsés volt, mert őt nem emberek, hanem maga Isten tanítot­ta rendeléseire (171. v.). A tanulással szerzett ismeretet az élet tapasztalata vizsgáztatja le. íme a vallomás: “Minden parancsolatod igaz.” A Biblia eredete felől lehet vi­tatkozni, de igazságai mindörökre megállnak. A bibliás emberek igen magas szá­zalékára jellemző, hogy bizonyos ideig tartó felvillanás, szorgalom után visszaesés következik. Csak mint valami szép múltat emlegetik a régebbi időket. Valószínű, hogy hiányzott a kitartó szorgalom, az ál­­hatatos gyakorlat. A kiplingi munkamezőn sok idős keresztyénnel van alkalmam talál­kozni. Közülük többen nem a mi gyülekezetünk tagjai. Bibliás, zsoltá­­ros öreg magyarok. Némelyekkel a kórházi ágyon, vagy otthon a beteg­ágyon már senki nem tud beszélget­ni. Összefüggő témáról én sem. De ha elkezdek egy szép zsoltárt énekel­ni, hamarosan velem mondják az éneket. Van egy különösen súlyos eset. Tizenegy éve ágyban fekvő be­teg. Ismételten agyvérzés sújtotta. Az Öreg Otthonban lakik. Itt min­den szerdán áhítatot tartunk. Ilyen­kor őt is meglátogatom. Együtt éne­kelünk. Egyik zsoltárt a másik után. Majd minden zsoltárnak tudja egy­­egy versét. Énekli hangosan. Gyak­ran éjjel is felveri az otthon csendjét hangos éneklésével. Az intézet veze­tői nem haragszanak érte. Megha­­tottan figyelik, hogy mire képes egy­­egy megtanult és el nem felejtett zsoltár. Például: “Szívemet Hozzád emelem és benned bízom Uram!” Vagy egy dicséret: “Egyedüli remé­nyem ó, Isten, csak te vagy.” Ez az asszony elmondhatja a zsoltáríróval: “A te parancsolataidat nem felejtet­tem el (176. v.)”. De ő mindig is nagy énekes volt. Lakik ott más is, aki nem tud éjjel aludni. Lármázik, veszekszik. Micsoda különbség, mi­csoda különbségi? A te törvényed... gyönyörűséges. Úgy kell Isten Igéjét elfogadni, megtaulni, hogy azt soha ne felejt­sük el, arról ne feledkezzünk el. Ak­kor nem tévelyedünk el a helyes út­ról (Józsué 1:8). Talán korunk számos problémája megszűnne, vagy megoldódna, ha az elfelejtett Igéhez tudnánk vissza­térni. Ehhez olyan alázat és olyan alapos ismeret kell, amilyen a százti­zenkilencedik zsoltár írójában volt. Oláh Lajos “Ha a saját hajszáladat nincs ha­talmadban fehérré vagy feketévé tenned, akkor miért akarod a má­sikét?”

Next

/
Thumbnails
Contents