A Jó Pásztor, 1964. január-március (44. évfolyam, 4-10. szám)
1964-02-07 / 6. szám
8. OLDAL ötvenedvasárnapra EVANGÉLIUM Szent Lukács 18, 31—43. rész Az időben magához vévé Jézus a tizenkettőt és mondá nekik: íme felmegyünk Jeruzsálembe és beteljesednek mind, amiket megírtak a próféták az Emberfiáról. Mert a pogányok kezébe adatik és megcsufolják, bántalmazzák, megköpdösik és miután megostorozták, megölik őt, de harmadnap feltámad. Azonban ők mitsem értenek ezekből és ez az ige el volt rejtve előlük és nem értették a mondottakat. Lön pedig, midőn Jerikóhoz közeledett, hogy egy vak ült az ut szélén, kéregetvén. S amint hallotta az átvonuló sereget, tudakozódék, micsoda az? Mondák neki, hogy a názáreti Jézus megyen arra. És kiájtá, mondván: Jézus, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! Az előlmenők pedig inték őt, hogy hallgasson. De ő annál jobban kiáltozék: Dávidnak fia, könyörülj rajtam! Megállván tehát Jézus, parancsolá, hogy vezessék hozzá. Mikor azután közel jött, kérdé ő, mondván: Mit akarsz, hogy veled cselekedjem? Amaz pedig mondá: Uram, hogy lássak! És Jézus mondá neki: Láss, a te hited megszabadított téged. És azonnal látott s követé őt, magasztalván az Istent. És az egész nép, amely ezt látta, dicséretet mondott Istennek. SZENTBESZÉD A vak egyike a legszerencsétlenebb lényeknek, sőt mondhatjuk, hogy Istennek legszánandóbb teremtménye. Nem látja a nap világát, sem a csillagot, az eget, nem gyönyörködhet a természet bájos szinpompájában, nem szemlélheti Isten számtalan teremtményeit, még azokat sem, akik őt szeretik. Neki soha sincs nappal, neki csak folytonos, szakadatlan éjszaka van! És mégis van ennél még sokkal kegyetlenebb sors is. A testi vakságnál sokkal borzasztóbb a lelki vakság. Az olyan ember, aki nyitott testi szemekkel A te hited megszabadított téged! jár ugyan ebben a nagy világban, de nem látja lelki szemeivel a világ aloktóját, nem jut el eszével az ég és föld Urához. És akit a teremtmények nem vezetnek el a Teremtőhöz, a lelki vak sokkalta szerencsétlenebb és sajnálatra méltóbb, mint a testi vak. Aki küzd, fárad, él, de nem ismeri a küzdelem, fáradság ,az élet célját, akinek nincsen hite, nincsen reménye, nincsen Krisztusa, az az igazi vak, az jár a folytonos sötétségben, az örökös éjszakában, ha még olyan jól és messzire látnak is a testi szemei. Lelkes, hivő embereket, aminő az evangéliumi vak volt, most is látunk. Ők Krisztust követik az életnek minden utján; nemcsak a sima, hanem a göröngyös, nemcsak a rózsás, hanem a tövises utakon is, mert jól tudják a Szentirásból, hogy nincsen másban üdvösség, csak egyedül Krisztusban. De sajnos, a lelkes tömeg mellett látunk az utszélen ma is vakokat, szegény, szerencsétlen koldusokat, kik nem látják Krisztust, vagy akiknek szivük távol áll Jézus Krisztustól. Vigyázzunk! Krisztus nem egyszer, de többször is elvonul mellettünk, az Istennek intő szózatát, hivó szavát többször is hallhatjuk . . . Tőlünk függ, hogy észrevesszünk-e és felkiáltunk-e a vakkal: “Jézus, Dávidnak fia, könyörülj rajtam!” Ne rösteljünk kiáltani, ne szégyeljük magunkat az emberek előtt; addig kiáltsunk, amig Krisztus bennünket is észrevesz és tőlünk is megkérdezi: “Mit akarsz, hogy cselekedjem neked?” Akkor pedig siessünk a felelettel: “Uram, hogy lássak! Igen én látni akarok, én nem akarok sötétségben botorkálni, én látni akarom az élet útját, én látni akarom életem célját és végét, és Hozzád kívánok eljutni, Krisztusom! . . .” És Jézus majd nekem is azt feleli; “Láss!” A Jó PÁSZTOR Chattanooga, Tenn.-ben nagy per folyik Jimmy Hoffa ellen, esküdtek befolyásolásának kísérletével vádolják. A vád képviselőjét, James Neal igazságügyminisztériumi tisztviselőt (jobbszélen) TV program számára kikérdezik. Hoffa (balszélen) vigyorog. k erdélyi származású riporter, minden bevándorolt barátja Él Cleveland (O.) városában egy alacsony, szemüveges, napbarnított arcú, középkorú férfi, a Cleveland Press nevű napilap belső munkatársa: Theodore Andrica. Andrica nemzetiségét nem könnyű megállapítani, két okból. Először azért, mert annyi nyelven beszél folyékonyan, J hogy az ember képtelen megái lapítani, melyik az anyanyelve. Másodszor pedig azért, mert minden Clevelandban élő nemzetiség a magáénak vallja. Ha elmegyünk abba a negyedbe, amelyet Clevelandban “Kis Olaszországénak neveznek és leülünk egy vendéglőbe makarónit enni és olasz vörösbort inni Louis De Pauloval, a helybeli olasz rádióállomás tulajdonosával, ezekét halljuk: — Andrica? Milyen nemzetiségű? ITát persze, hogy olasz! Kérdezzen csak meg akárkit a környéken, mindenki ezt fogja mondani. Amikor Andrica idelátogat, körülfogják őt és mindenkinek van valami kérése. — Ha majd megint hazalátogat Olaszországba, keresse fel a mamát és kérdeze meg, van-e elegendő meleg ruhája télre. És Andrica minden megbízást elvállal. Mindenkinek a barátja és mindenkinek mindent elintéz. Olasz-e? Mi is lehetne más? Ha egy kicsit feljebb megyünk Clevelandban, elérkezünk a Buckeye Roadra, a magyar negyedbe. Friss rétest és igazi fűszeres kolbászt kaphatunk itt. S ha megkérdezünk valakit Theodore Andrica nemzetiségét illetően, kinevetnek bennünket.-— Micsoda kérdés ez? Hát persze, hogy magyar! Hallgassa csak meg, milyen Ízesen, szépen beszél magyarul! Ki volna magyar, ha ő nem? És milyen rendes ember! Az elmúlt nyáron, amikor Debrecenben járt, meglátogatta nagybeteg édesanyámat. Ott volt mellette az utolsó pillanatig, ő zárta le a szemét és aztán gyertyát gyújtott lelkiüdvéért a templomban. A román negyedben Father Vasila Hadigan fogad bennünket, aki 25 esztendeje ismeri Andricát. Theodore Andrica az ő egyházközségéhez tartozik. — Román-e Andrica? — adja vissza kérdésünket Father Hadigan. — Román vér folyik ereiben. Dehát ... ez igazán nem is fontos. Andrica mindenkié, minden bevándorolt barátja, támogatója. — A clevelandi első generációs bevándoroltak önmaguknak éltek, nem tudtak kapcsolatot találni az amerikai kultúrával. A második nemzedék szeretett volna el-1 feledkezni arról, hogy európai eredetű. Szégyelték a szüleiket. S most, a harmadik nemzedék, Theodore Andrica segítségével, megtalálta önmagát: büszke európai eredetére és hagyományaira és büszke arra, hogy amerikai. — Andrica nem szűnik meg figyelmeztetni őket: nem lehetnek jó amerikaiak, nem büszkék arra, hogy európai eredetűek és ha nem őrzik az óhaza kulturális hagyományait. Ezekután tovább megyünk és csakhamar elérkezünk Cleveland lengyel lakó negyedébe. Mindenki ismeri itt Andricát. Bekopogtatunk Father F. J. Szcepanski parókiájára. — Tudom, hogy Andrica erdélyi származású román — mondja Father Szcepanski — senkit sem tudok azonban, aki jobb és megértőbb barátja lenne a lengyeleknek, mint ő. —Andrica volt az, aki ráébresztette a lengyeleket arra, hogy Clevelandot ők is éppen úgy segítettek felépíteni, naggyá és széppé tenni, mint akármelyik más nemzetiség, vagy akár az itt született amerikaiak. Az a körülmény, | hogy a lengyelek ma tevékenyen résztvesznek Cleveland politikai és kulturális életében, mindenekelőtt Andricának köszönhető. S most kisérjük végig néhány sorban ennek a különleges férfinek az életét. Theodore Andrica 1900- ban született Radnán, Erdélyben, román szülők gyermeke- j ként. Magyar iskolába járt és bátran állíthatjuk, hogy szint te egyidőben tanult meg románul és magyarul. Ez azonban nem döntőjelentőségü abból a szempontból, hogy Andrica nagyszerűen beszél magyarul. Különleges, szinte hihetetlen képessége van minden | nyelv megtanulására. Élete folyamán számtalan nyelvet tanult meg és mindegyiket hibátlanul, folyékonyan beszéli. Egyetemi tanulmányait részint Kolozsvárt, másrészt pedig a párisi Sorbonneon végezte. Az egyetem elvégzése után Buffalo (N. Y.) vándorolt. Innen New York városába költözött, ahol megnősült, azután Cantonba (O.;. Cantonban kezdetben biztosítási ügynök és banktisztviselő volt, majd a “Canton Daily News” szerződtette riporternek. Nemsokkal később Theodore Andrica felfedezte a nemzetiségi újságírásban rejlő lehetőségeket. Cantonból Clevelandba költözött. Cleveland lakossága szinte hihetetlenül kevert, 54 különböző nemzetiségből tevődik össze . A fiatal újságíró felkereste Louis B. Seltzert, a Cleveland Press szerkesztőjét és előadta javaslatát, amely szerint a lapban — éppen a Clevelandban élő különböző nemzetiségekre való tekintettel — nemzetiségi rovatot kellene indítani. Louis B. Seltzer kitűnő újságíró, nem tartozik azonban a világ legbarátságosabb emberei közé. A Cleveland Press nagyhatalmú szerkesztője bizalmatlanul fogadta Andrica ötletét. — Mit nyernénk egy nemzetiségi rovattal? — kérdezte —- A nemzetiségeknek saját lapjaik vannak, az a generáció pedig, amely már tud angolul olvasni, nem érdeklődik a nemzetiségi ügyek iránt. — Próbáljuk meg a dolgot —- mondotta Andrica. — Próbáljuk meg — egyezett bele kétkedve és bizalmatlanul Louis B. Seltzer. Az elkövetkező évek fényes elégtételt szolgáltattak Andricának. A fiatal újságíró nemzetiségi tánc és színjátszó csoportokat szervezett és a “Press” nemzetiségi rovata hamarosan a legnépszerűbb rovat lett. S azután elkövetkezett a gazdasági válság kezdetének éve, 1929. Mindenki tudta, hogy a new yorki értéktőzsde katasztrófája erősen érintette a tengerentúli országokat is. A bevándoroltak idegesek és nyugtalanok voltak az óhazában élő hozzátartozóik sorsa miatt. Theodore Andrica újabb ötlettel hozakodott elő: — Végigutazom az európai országokon és személyes riportokban számolok be az ott élők helyzetéről. Egyúttal üzenetet is viszek az itteniektől — mondotta. Louis B. Seltzer ekkor már megtanulta, hogy riporterének “jó szimatja” van és beleegyezett. Az ötlet szenzációsnak bizonyult. Az olvasók olyan mértékben érdeklődtek Andrica útja iránt, hogy azt azóta is minden esztendőben meg kell ismételni. Theodore Andrica minden évben üzenetek ezreit továbbítja a Clevelandban élőktől különböző európai országokban élő hozzátartozóikhoz. Útjáról riportokat is ir. Ezek a riportok páratlanok és egyedülállóak a maguk nemében. Andricának eszébe sem jut, hogy államfőkkel folytasson intervjukat, vagy például egy-egy európai ország pénzügyi politikájáról írjon értekezést. Ehelyett a mindennapi élet olyan apró, jellemző dolgairól számol be, amelyek az átlagpolgárt érdeklik. Beszámolt például arról, hogy mennyibe kerül a szalámi Prágában és mennyibe került a vasúti jegy Münchenben. Beszámolt arról, hogy milyen a burgonya és a zöldség a zágrábi piacokon. Beszámolt arról, hogy miként vélekednek az angol gyárimunkások az amerikai filmek felől és mennyi fizetése van egy jugoszláv áruházi kiszolgálónak. Andrica egyik történelmi jelentőségű riportja az volt, amkior beszámolt arról, miképpen vezette csapatait Hitler Innsbruckba. (Ausztria). Andrica volt az egyetlen külső riporter, aki fényképfelvételt is tudott készíteni erről a történelmi jelentőségű tényről — titokban, élete kockáztatásával. A második világháború alkalmával Theodore Andricát kiutasították Romániából. Később Magyarországon is töltött egy bizonyos időt. Ekkor jelent meg tollából egy cikk a Pressben, a következő címmel: — A magyarok a kormány propagandája ellenére is szeretik Amerikát. S mit mond önmagáról ez a halkbeszédü, szerény férfi? — Egész életemben csak arra törekedtem, hogy szolgáljam az embereket. Talán . . . olykor tudtam valamit tenni. A PÁPA ÚJABB EGYHÁZI SZABÁLYOKAT BENDELT EL VATIKÁN VÁROS — VI. Pál pápa újabb egyházi szabályokat rendelt el, amelyek egyrésze már február 16-án életbelép. Mindenekelőtt^ február 16-tól kezdve minden katolikus számára kötelező misét hallgatni minden vasárnap, valamint a Szentszék által elrendelt minden katolikus ünnepen. A Szentatya ezenkívül egy olyan kardinális-bizottságot nevezett ki, amelynek feladata, hogy a mise tervezett reformjainak részleteit kidolgozza. A bizottság munkája valószínűleg évekig fog tartani és a reformok sem lépnek életbe néhány esztendő eltelte előtt. A reformok egyike, hogy a mise latin nyelve helyett a templomokban az egyes országok nyelvét használják majd, valamint az istentisztelet zenei részében olyan hangszerek is igénybeyehetők lesznek, amelyek használatát a Vatikán eddig eltiltotta. Ilyen hangszer például a dob. A reformok következtében a püspökök feladatköre kitágul és egyházmegyéje területen minden püspök a jelenleginél nagyobb intézkedési jogot fog kapni. A Szentatya ezenkívül él—=-•— - :;—I---------------&E—kirendelte, hogy minden esküvői szertartás alkalmával és annak keretén belül a lelkésznek szentbeszédet is kell mondania. A reformok a zsinat második ülésszakának határozatai nyomán és azokkal egybehangzóan jönnek létre. VIETNAMI KOLERA SAIGON, Dél-Vietnam. — délkoreai kolera-járvány ’halálos áldozatainak száma 208- ra emelkedett. Nemrégiben újabb japán oltóanyag érkezett az országba. NÉGER SZÜLŐK BATON ROUGE, La. — Tizenegy néger, akinek gyermekei nyilvános iskolába járnak, kérvényt nyújtott be a US körzeti bírósághoz: mielőbb valósítsa meg a nyilvános iskolák teljes faij integrációját. A US JET ÉS GENE GENF. — Az amerikai és szovjet küldöttek megállapodtak abban, hogy a keletnémet légtérben lelőtt US jet ügye miatt nem szakítják félbe tárgyalásaikat. ÜZENETVÁLTÁS A HOLDON A mesterséges égitestek a tudomány és a technika viágra szóló győzelmeként agyán kitörtek már a Föld gravitációs börtönéből, eljutottak a Hold, a Venus, a Mars térségébe, lefényképezték a Hold ember soha nem látta túlsó oldalát, lassan szakasznyira rug a világűrt megjárt űrhajósok csoportja is, csak éppen az emberiség nagy álma: az ember első holdutazása még nem vált valóra. Hivatalos forrásokból származó jelentések szerint a Szovjetunió jelenleg nem is tervezi űrhajósoknak a Holdra juttatását, mert a sikeres és biztonságos holdutazáshoz még számos tudományos és műszaki problémát kell megoldani. De aligha lehet kétséges, hogy ezek a problémák az átgondolt tudományos program végrehajtásának eredményeként előbb-utóbb megoldódnak, s akkor már nem lesz akadálya annak, hogy az ember is megvesse lábát a Holdon. A világ tudományos kutató laboratóriumainak tucat j a I-ban már ma is behatóan foglalkoznak a Hold megostromlásának mindenre kiterjedő; előkészitésével. Különleges hold jármüveket terveznek az expedíciók szállítására; ezek a jármüvek a Hold vastag porrétegében is akadálytalanul közlekedhetnének,— mások az expedíciók elhelyezésére legelőnyösebb épületfajták kifejlesztésével kísérleteznek, uj. az eddigieknél jobb, tökéletesebb műszerek, felszerelések megalkotásán fáradoznak — sok. a földitől alapjaiban eltérő probléma megoldását kell előkésziteni. Nagy gondot, s sok fejtörést okoz például az az itt a Földön nagyon egyszerű és könnyű kérdés: hogyan tartanak fenn majd kapcsolatot egymással a Hold különböző térségeiben tevékenykedő expedíciók? A válasz látszólag nagyon egyszerű: rádión. Ám a megoldás olyannyira nem egyszerű, hogy éZj a probléma önálló témaként szerepelt a nemzetközi űrhajózási kongresszus legutóbbi párisi ülésén. Földi körülmények között még nagy távolságokon is viszonylag könnyű rádiókapcsolatot létesíteni. A rövid rádióhullámok a földgömb bármely pontjára eljuttathatók, s még a fénysugár módjára terjedő mikrohullámok is eljutnak a láthatárig, tehát 80-100 km-es körzetbe. Hanem a Holdnak mai ismereteink szerint nincs légköre, nem lehet tehát a rádióhullámokat visszaverő ionoszférája sem. S minthogy a Hold csak negyed akkora, mint a Föld, a látóhatár is szükebb. Mindent összevetve, mai. nézeteink szerint csak az, egymástól 15 kilométerre levő expediciós csoportok tarthatnak fenn rádiókapcsolatot. Az egymástól távolabb levő csoportok csak a Föld segítségével cserélhetnék ki egymással közleményeiket. . Vagy olymódon, hogy a Földet használják fel közveti tőállomásnak, vagy pedig a, Hold és Föld közötti pályán keringő, külön e célra felbocsátott mesterséges hold segítségét vennék igénybe. Persze mindkét megoldás meglehetősen bonyolult, sok energiát emészt fel, s nem is tökéletes, hiszen ezen a módon, egyáltalán nem lehet rádiókapcsolatot létesíteni a Holdnak a Földről nem látható túlsó oldalával, RÓMAI KATOLIKUS EVANGÉLIUMI OKTATÁS
