A Jó Pásztor, 1964. január-március (44. évfolyam, 4-10. szám)

1964-03-06 / 10. szám

No. 10. SZÁM

Cleveland. New York, Buffalo, Newark, Philadelphia, South Ben'1 Ncwarki Hírlap, Bányászlap péntek, 1964, március 6.

VOL. 44. ÉVFOLYAM

KRÓNIKA

Hiszem és tudom, hogy nem könnyű dolog történelmi időkben élni. Hiszem és tudom ezt, mert sorsom — kortársaimmal együtt — arra kényszeritett, hogy történelmi időkben éljek.

Rendíthetetlen meggyőződésem, hogy ennél csupán egyetlen terhesebb dolog van: ha az átlagember történelmi személyiséggé válik.

Alig van terhesebb dolog az átlagpolgár számára, mint annak a biztos tudata, hogy valamikor majd lankönyvfejezet válik belőle és az utókor fog Ítélni tettei felől.

Mindezen tények tudatában, őszinte és mély megrendüléssel gondolok Joseph Brantley Brownra, aki Jack Ruby ügyének iárgyalásvezeíő bírája. Brown Biró hirtelen került reflektor-fénybe. Ki kételkednék abban, hogy Joseph Brantley Brownból Dallas város körzeti birájából, egyszer majd tankönyvfejezet lesz? A tettes, aki megölte John Fitzgerald Kennedy! — óriást gyilkolt meg és bizvást állíthatjuk, hogy tettének felmérhetetlen következményeit kései korok történészei láthatják csak tisztán és torzítás nélkül.

S az események sodrában hirtelen jelent meg Brown bíró. Ki kételkednék abban, hogy felelőssége óriási? Igaz, hogy a bűnösség kérdésében az esküdtek döntenek majd, mielőtt azonban visszavonulnak megbeszélésükre, Joseph Brantley Brown jogi magyarázatát és értékelését hallgatják majd végig. Ezenkívül a biró számos, döntő jelentőségű határozatot hozott már eddig is: nem helyezte például szabadlábra Jack Rubyt és nem tette át a tárgyalás színhelyét Texas állam egy másik városába.

Mélységes megrendüléssel, rokonszenvvel és együttérzéssel gondolok Brown biróra, akiből hirtelen, akarata ellenéire, történelmi személyiség lett. Magányos éjszakákon gyötrődve kérdem önmagámtól: vájjon, mi az ő véleménye? Hogyan látja ő Jack Ruby bűnösségének kérdését és beszámithalóságái, vagy beszámithatatlanságát?

Tudom, halálos bizonyossággal tudom, hogy Joseph Brantley Brownnak, Dallas város körzeti birájának is van véleménye a kérdésről — mint mindenkinek. Nem lehet másként. Brown nemcsak biró — ember is. Látom és érzem, hogy szelíd és tárgyilagos mosolya mögött meghúzódik az ember.

Hiszem és tudom, hogy Brown biró — válságban van. Válságban van, mert átlagember, akiből tankönyv-fejezet lett. Válságban van, mert történelmi jelentőségű tárgyalást vezet. Válságban van, mert a Ruby-ügyet egy egész kiábrándult és az elnökgyilkosságtól megdöbbent világ figyeli.

Gyakorta gondolok arra, hogy repülőgépre ülők, Dallasba utazom, elmegyek Joseph Brantley Brown lakására és csendesen, kínlódva és ezernyi bizonytalansággal szivemben és agyamban ezt mondom:

— Your honor: ne feledje el mi együttérzőnk önnel, Mi,

Sargent Shriver, a Peace Corps és a szegénység elleni hadjárat vezetője, szivarokat osztogat a kabinet ülésén. Haimadik fia — negyedik gyermeke született.__________________________________________

AZ ÁLMOK JAPÁN HERCEGÉNEK BARACKVIRÁG MENYASSZONYA

A tokiói császári palotában olyan csend volt, hogy a légy zümmögését is meg lehetett hallani. A bútorok között állt a sötétség, amely lassan ráborította fátyolát a hatalmas városra.

Hirohito császár fáradtan dőlt hátra karosszékében.

— Nehéz dönteni — mondotta halkan. — Nehéz dönteni, mert azt akarom, hogy a fiam a hagyományok értelmében nősüljön: fiatal és jó csalddhoi' való lány t vegyen, el. Olyat, aki császárné lehet. I

— Császárné? — kérdezte az udvarmester és óvatosan az asztalra helyezte a kezében tartott női fényképeket.

— Császárné ? ismételte és előrehajolt ültében.

Hirohito fáradtan mosolygott.

— Tudom, hogy Yoshi hercegből sohasem lesz császár. Részint azért, mert az uralkodás sorrendjében a harmadik, másrészt pedig azért, mert nem áltatom magam azzal, hogy halálom után is tovább tart majd a császár címzetes jellege. Az idő eljár felettünk, Hsi. A világnak nincs császárra szüksége. A világnak nincs uralkodóra szüksége.

— A világnak békére van szüksége, óh, hatalmas ur — jegyezte meg az udvarmester.

—- Tudom — felelte Hirohito. — És mégis: a régi fényből legalább annyi szálljon utódaimra, hogy fiaim szép és jó családból való lányt vegyenek feleségül, olyan, aki

— császárné is lehetne.

Ezután néhány szempillantásnyi hallgatás telepedett a két férfi közé. A sötétség árnyai a szobára borultak. Az udvarmester felállott, nesztelen lépésekkel a falhoz ment és felcsavarta a villanyt.

— Döntött-e a császár a menyasszony felől ? — kérdezte azután és felemelte az egyik fényképet. — Végleg elhatározta-e már magát a hatalmas ur, hogy Hanako

a tömegek, akiken végigszágüldoít a történelem. Mi, a tömegek, akik a magunk kínlódó, verejtékes munkájával

— alakítjuk is a történelmet.

— Your honor: szeretettel és aggodalommal üdvözöljük önt, a válságban levő embert és jövendő tankönyv-fejezetet. Szeretettel üdvözöljük önt, mi, a válságban levő emberek, azok, akik jövendő tankönyvek fejezetei leszünk majd.

KÜRTHY MIKLÓS

Tsugarut választja? — a vi-i lágosság felé tartotta a fényképet. — Szelíd barna szeme van, amely úgy ragyog, akár az őzek szeme tavaszi reggeleken. Hamvas az arca, akár a barackvirág. A család pedig ... a család Japán egyik legrégibb nemesi családja.

A császár elvette a fényképet az udvarmestertől és hunyorgatva nézte.

— öreg vagyok njfófl Hsi — mondotta aZuin hareítfiÁ— Szeretném hinni, hogy elég öreg vagyok ahhoz, hogy bölcsen válasszak.

A fiatalság nemcsak bölcseség, óh, császár. — A fiatalság szépség és szerelem is. Yoshi herceg még fiatal. A fiatalság nemesük tudás. A fiatalság a csókok költészete is. Bölcsen választunk, ha öregkorunkban a szépséget választjuk a fiatalok számára — felelte az udvarmester.

Hirohito elmosolyodott. Letette a fényképet az asztalra.

— Holnap elmégy Yoshiharu Tsugaruhoz és megkéred Hanako kezét Yoshi herceg számára.

Hsi udvarmester felállott, meghajolt és kihátrált a szobából. A császár arca olyan volt a ráhulló fényben, mint a pergament. A palota ablakai néhány perc múlva elsötétültek.

Yoshiharu Tsugaru és felesége már tudták másnap délelőtt, hogy a császár udvarmestere látogatóba jön és előreküldött hirnök utján azt is tudták, hogy milyen szándékkal jön.

Házuk tornácán várták az udvarmestert. Mikor megérkezett, bevezették a nappali szobába, amely már nyugati ízlés szerint volt berendezve, nyugati bútorokkal.

Gőzölgő tea mellett kezdődött a beszélgetés.

— Hallottam lányotokról és láttam a képét, óh, Tsugaru — jegyezte meg az udvarmester. — Fényképe egyike volt a kétezer fényképnek, amelyet a császár végignézett. A császár óvatos volt, most, amikor legkisebbik fiának feleséget akar. Yoshi herceg közel áll a szivéhez.

— Yoshi herceg férfias és olyan, amilyennek egy japán hercegnek lennie kell. Arcán lágyság és keménység tükröződik egyszerre — mondta válaszul Yoshiharu Tsugaru.

— Yoshi herceg az álmok hercege és boldog lehet az a

1 leány, akinek szivét adja

majd — szólt Tsugaru felesége és a mondat után szerényen lehajtotta fejét, úgy, amint a japán hagyományok megkövetelik.

— A császár Hanakot választotta a fia számára feleségül. Hanako barna szeme szelíden ragyog, akár az őzeké, harmatos, tavaszi reggeleken. Hamvas az arca, mint a barackvirág. A császár úgy véli, hogy Yoshi herceg boldog lenne Hanakoval. Adod-e engedélyedet a házassághoz, óh, Yoshiharu ? Megvihetem-e a hirt a nagyimnak, hogy családját az őzszemü, barackvirágarcu Hanako csókjából fakadt gyermekkel fogják tovább folytatni? —kérdezte a

császár udvarmestere.

— Vidd meg a hirt a nagyimnak, óh, Hsi, hogy Hanako Tsugaru boldogan és tisztelettel fogja őzszemét és barackvirág arcát fiára, az álmok hercegére emelni és engedelmes és hűséges felesége lsz — felebe Yoshiharu Tsugaru.

Amikor az udvarmester megvitte a hirt a császári palotába, nyomban elkezdődtek az előkészületek az első találkozóra. Mindenekelőtt megállapodtak abban, hogy az eljegyzést hivatalosan áprilisban hozzák nyilvánosságra, az esküvőt pedig októberben, az olimpiai játékok befejezése után tartják meg.

Két nap múlva találkozott először a 28 esztendős Yoshi herceg és a jövendő felesége, a 23 éves Hanako Tsugaru. A találkozás a császári palotában történt.

A Tsugaru házaspár, Hirohito császár és az udvarmester volt jelen.

Yoshi herceg lassan a lányhoz lépett, két ujja közé fogta ál lát és felemelte a lehajtott fejét. Hanako barna szembogarában apró, sárga fények cikkáztak.

— Csakugyan olyan a szemed, mint az őzeké — szólt halkan a herceg.

Hanako elpirult és hossz l szempilláival beborította őzszemét.

— És csakugyan olyan az arcod, mint a baraekvirág —^ mondta Yoshi.

A hosszú szempillák megrebbentek és egyetlen pillanatra látni engedték a harmatos őz-szemeket.

— Az álmok hercege tré-OLVASÓINKHOZ

A jövő számtól kezdve olvasóink első tekintetre egy érdekes ujitást fognak látni régtől megszokott lapjukban: uj cime lesz a lapnak—Amerikai Magyar Világ. Mit jelent ez? Nem puszta névváltozást, hanem sokkal többet. Azt jelenti, hogy a Jó Pásztor hetilap beolvad Amerikai Magyar Világ cimü hetilapunkba és ennélfogva jobb lap lesz. Tartalma gazdagabb, változatosabb, több érdekfeszitő és tanulságos cikk, teljes amerikai magyar, óhazai és világ-hirszolgálat lesz benne. így is mondhatjuk: A Jó Pásztor olvasói megkapják azt, amit eddig kaptak és — többet. így hát bizonyosra vesszük, hogy szívesen fogják látni a hetenkint otthonukba jövő lapot uj köntösben s ennek megfelelően uj név alatt.

Hetilapoknak egy nagyobb hetilapba való beolvadása az amerikai magyar sajtóban nem uj jelenség. Hadd szóljunk erről néhány szót. Az ujságkiadás költségei az évek óta folyó szüntelen ár- és bér-emelkedések folytán egyre nehezebbé vált és magyar hetilapok egymásután beolvadtak, előbb a Jó Pásztorba és most a Jó Pásztorral együtt az Amerikai Magyar Világba. A beolvadt lapok névsora ezt a folyamatot világosan tükrözi. És mindjárt hozzá kell tenni: Minden egyes hetilap nagyobb lett, olvasói mindig többet kaptak a nagyobb hetilap keretében. Nem szerénytelenség tehát, ha abból az alkalomból, hogy a Jó Pásztor jobb és gazdagabb hetilap lesz, gratulálunk régi olvasóinknak, és persze nekünk magunknak is örömünkre szolgál, hogy az eddiginél is jobb lapot tudunk önöknek nyújtani.

Fogadják, kedves olvasóink, szeretettel régi újságjukat uj köntösben, megfiatalodva. Hisszük, hogy szeretni fogják.

fái és zavarba hoz — a lány suttogó szavai lágyan ringtak a szoba brokát-függönyeinek mélyedéseiben.

Ugyanaznap este, áz egyik szolga belépett Hirohito császár dolgozószobájába s ezüsttálcán egy táviratot nyújtott át.

A császár felbontotta a táviratot, amelynek szövege igy hangzott:

— Öreg barátomnak és Ellenségemnek, Hirohito császárnak: Örömmel értesültem Yoshi herceg eljegyzésének nemhivatalos hiréről. Boldogságot, szerencsét és békét kívánok a fiatal párnak. Douglas McArthur, tábornok.

“CSIMPÁNZOK KÖZÖTT ÉLTEM”

Egy fiatal angol nő, Jane Goodall természettudós hoszszu ideig élt a tanganyikai Gombé patak mentén levő csimpánz rezervátumban. Tapasztalatait a washingtoni National Geographic Society tette közzé. A rendkívül érdekes beszámolót némi rövidítéssel közöljük.

*

Mindig szerettem volna eljutni Afrikába, hogy megfigyeljem az ottani állatok életét. Tanulmányaim elvégzése után Nairobiba (Kenya) utaztam. Ott Louis S. B. Leakey professzornak, a Zinjanthropus (ősember) megtalálójának a keze alatt dolgoztam egy évig, s az ő javaslata alapján megkaptam az amerikai Willkie-alapitvány támogatását a csimpánzok életének tanulmányozására. Ezt az alapítványt az ember és a többi főemlős közötti összefüggéseket vizsgáló kutatások támogatására létesítették. A hatóságok nem járultak hozzá, hogy egy magános európai lány egyedül vágjon neki a vadonnak, tehát édesanyámmal együtt indultam el a Tanganyika-tó környéki tanulmányútra. Több mint öt napig tartott, amig Nairobiból megérkeztünk a tanganyikai Gombé patak menti természetvédelmi területre, arra a 160 négyzet km. nagyságú vidékre, amelyet az angolok védetté nyilvánítottak és ahol aztán kutatásaimat folytattam.

Minthogy a Gombé patak környéki védelmi területen nem olyan sűrű a növénytakaró, mint k Kongó környékén — ahol az afrikai vad csimpánzok zöme él —, az itteni terep sokkal inkább megfelel a természetes környezetben való vizsgálódásra. Persze, az meglehet, hogy az itt élő csimpánzok nem mindenben viselkednek ugyanügy, mint a sürü erdőkben élők!

A Tanganyika-tó partján ütöttünk — négyen — tábort: anyám, jómagam, Dominic, néger szakácsunk és felesége. Egy kis farmotoros csónak biztosította összeköttetésünket a civilizált világgal.

A hőség majdnem elviselhetetlen volt. Kutatásaim első két hónapja alatt sokszor igen-igen közel álltam a kétségbeeséshez. Minden hajnalban nekivágtam egyedül a vadonnak, fölkerestem a patak menti völgyeket, ahol sűrű aljnövényzetben kellett utat törni, vagy a meredek hegyoldalakat másztam meg. Néha a fákon — táplálkozásuk közben — megpillantod tam ugyan egy-egy csimpánzcsoportot, de csak ritkán sikerült a közelükbe férkőznöm, mert a félénk állatok hamar észrevették és továbbálltak. Közben hozzászoktattam magam a hegyi élethez, megtanultam, hogy a bozótdisznó csapását használjam gyalogösvényül, s már az erdő sem rémlett annyira ellenségesnek. Időközben más állatfajokat is megismertem. Például a cerkófot és a vörös farkú majmok csapatait, a szép, vörös colobus majmokat, a félénk erdei antilopokat.

Gyakran láttam egy-egy

leopárdnak a nyomát, felismertem átható macskaszagát, és néhanapján hallottam a támadásra készülő állat félelemgerjesztő morgását.

Sohasem kíséreltem meg, hogy elrejtőzzem a csimpánzok elől, és igy fokozatosan megszokták jelenlétemet. Hat hónap múlva már nyugodtan a helyükön maradtak és higgadtan szemléltek, még akkor is, amikor közelítettem féléjük.

Tábor a csimpánzok közelében

Állandó táborunktól háromnegyed órányira egy hegycsúcson megfigyelőtábort ütöttem. Amikor a csimpánzok a csúcs közelében aludtak, magam is fennmaradtam a hegyen közöttük.

így lassacskán megismertem a csimpánzok életének főbb mozzanatait. Olyikat el is neveztem. Ha például megpillantottam a napon lustálkodó Mike-t vagy a közelben baktató Drakulát, az volt az érzésem, mintha valamelyik jó ismerősömmel találkoztam volna. Az igy adott nevek egy része — például Mrs. Maggs, Spray vagy Mr. McGregor — egyszerűen csak eszembe jutott. Lehet, hogy különösen hangzik, de egyik-másik csimpánzról ismerőseim és barátaim jutottak eszembe, mozdulataik rájuk emlékeztettek, s ennek megfelelően neveztem el őket.

Az első háromhavi itt-tartózkodásom után a National Geographic társaság átvette vállalkozásom gyámolitását, és további húsz hónapra vállalta a költségek fedezését. Megkezdődhetett a módszeres munka.

A csimpánzok a védett területen szabadon mozognak. Alvóhelyüket változtatják. Az itt élő csimpánzok száma körülbelül 60-80 fő. Kóborlásuk közben naponta 12-16 kilométert is megtehetnek. Ez szorosan összefügg táplálékuknak — virágoknak, leveleknek és gyümölcsöknek — évszakonként feltalálható menynyiségével.

Az év legnagyobb részében három-hat főből álló kis csoportokban barangolják be a környéket. Előfordul, hogy kisebb csoportok órákra, napokra csatlakoznak egymáshoz. Még 25 főből álló csoportot is láttam. Társadalmi életüket az bonyolítja, hogy a csoportok összetétele nem állandó. Tagjaik kicserélődnek, lyik másik csoporthoz csatlakoznak. Emiatt körülményes ják csoportjukat, magánosán a hímek is gyakran otthagyvándorolnak, majd valamea megfigyelésük, társadalmuk kialakulásának megértése.

Ruganyos matrac a fa tetején

A csimpánzok esténként — a kicsinyek kivételével, mert ők körülbelül három-éves korukig az anyjukkal alszanak — elkészítik a fekhelyüket. Rendszerint olyan faelágazásban, ahol több kis oldalág van, összehúzzák a szomszédos leveles ágakat, lábukkal igyekeznek őket rögzíteni, és igy

(Folytatás a 7. oldalon)

AMERIKA LEGNAGYOBB MAGYAR HETILAPJA

0

EGY ES S2A >1 ARA 20 CENT

The largest Hungarian Weekly In America

leolvadt lapok: Kereszt, Egyetértés, Városi Élet, Amerikai Magyarság, Buffaloi Híradó, Philadelphiai Függetlenség,. Chicago 111.