A Jó Pásztor, 1963. január-június (43. évfolyam, 2-25. szám)

1963-04-12 / 15. szám

5. OLDAL Buckeye asszonyság keservei Vörös Piroska görbe tükrében BUDAPEST. — H. Lányi Piroska asszony, a pesti Népszava gyermek és családi rovatának köny­­nyütollu vezetője, a főszerkesztő elvtárstól megbí­zást kapott, hogy csináljon intervjut, vagyis beszél­gessen a Buckeye Roadon vagy más amerikai ma­gyar utcában lakó magyar asszonnyal az amerikai életről általában s az amerikai élet keserveiről külö­nösen. Ezért nem kell mindjárt a Ferihegyi repülő­• térre szaladni és az óperencián át Clevelandba repül­ni. Az sokba kerülne, még hozzá nem forintban, ha­nem dollárban. Meg lehet ezt csinálni olcsóbban is: képzeljen Piroska maga elé egy Buckeye asszonysá­got és beszélgessen az íróasztala elé képzelt hölggyel érdekes és tanulságos intervjut. Természetesen egyet­­mást hozzá is füllenthet ahhoz, amit a fantom mon­dani fog. Piroska vállalta a megbízatást és szemét behuny­­ba beszélgetni kezdett a látomással. Aztán kinyitotta a szemét, világosságot gyújtott és papírra vetette az óperenciántuli beszélgetés lefo­lyását. Buckeye asszonyság első érdekes megjegyzése volt ,hogy nagyon-nagyon-nagyon fáradt. “Olyan fá­radt. “Olyan fáradt vagyok mindig, amilyen fáradt . odahaza sohasem voltam.” — Hogyan lehet ez — kérdezem kíváncsian —, hiszen minden lépést autón tesz meg, a központ' olajfütés tökéletesen működik, a mosógépbe előkészi­­tés nélkül teszi be a ruhát és vasalásra készen veszi ki. Az ételeket félkészen vásárolja meg. Az üzletekből az árut telefonhívásra házhoz hozzák. A tápláléka • pedig minden vitamint tartalmaz ... mégis fáradt? A csinos, negyven és körüli nő pár percig töp­rengve bámul maga elé, majd valami régóta vissza­fojtott izgalomtól forró hangon szólal meg: — Igen, ez az, amit én sem értek. Odahaza régi házban laktunk. Reggel vesződtem a fűtéssel. Bevá­sároltam. Munka után takarítottam, főztem, lábba7 keféltem fel a parkettet és a kölcsönzőből hozott porszívóval tisztítottam a szőnyegeket, vagy pedig ősi módon poroltam. Mosógépem volt ugyan, de előbb áztatni, utána pedig csavarni kellett a ruhát. Nem mondom, fáradt voltam estére, de valahogy máskép­pen. . . Mindenre volt időm, fodrászhoz mentem, mo­ziba, hangversenyre, színházba, és minden két hétber könyveket hoztam a Szabó Ervin Könyvtárból. E1 sem tudtam képzelni ,hogy olvasás nélkül is lehet élni. tr* Most nem olvas? —kérdeztem. — Évek óta egyetlen könyvet sem olvastam el, holott otthonról a rokonok, barátok gyakran külde­nek könyveket. Belekezdtem egyikbe, másikba, aztán azt mondtam magamban: “Majd ha időm lesz . . .” és odatettem valamennyit a könyvespolcra. Talán nem is fáradtság ez. Valami más, aminek nem tudjuk megtalálni a nevét. Valami megszűnt bennünk. Ta­lán a szellem szomjúsága ez, talán a feltétlen bizton­ság érzése. Elfelejtettünk pihenni. Senki sem kény­szerít minket egyre több és több munkára. Mi ma­gunk hajtjuk magunkat. Ha nem dolgozunk, ha nem tudjuk, hogy minden percért dollárokat kapunk, va­lami lelkiismeretfurdaláshoz hasonló érzés tölt el minket. Mert a biztonságot itt a dollár jelenti, s az ember értékét a bankbetét nagyságával mérik. Hiába van jó állásunk, egyetlen pillanatra nem tudjuk el­felejteni, hogy idegenek vagyunk, még akkor sem, ha ezt nem éreztetik velünk. Valahányszor azt hall­juk, hogy valaki a honfitársak közül elveszítette ál­lását, pánikba esünk. Még akkor is félünk az elkö­vetkező évektől, ha megálljuk helyünket, sőt elisme­rést is aratunk. Mert minden évvel öregebbek le­szünk, és itt negyven éven felül már minden ember csökkent érték. Nők huszonöt éven felül uj állást csak valami csoda folytán kaphatnak. És előttünk áll a másik rém: a meghúzás. Az élelem aránylag nem drá­ga, mégis minden falatot meg kell gondolnunk, mert ha 5-10 kilót hízunk, elbocsátanak az állásunkból. Még akkor is megtörténhet ez, ha nem próbakisasszonyok, táncosnők vagy vetkőző szépségek vagyunk. Ettől va-Nova Scotia partjai közelében elsüllyedt a Bear nevű háromárbó­­cos hajó, amely Byrd admirálist vitte annakidején a Déli Sarkra. A Szent Péter téri obeliszk titka Mindenütt a világon ismé­ik, legalább is képről, a Szent Péter bazilika világ­szép terének középpontjában illő karcsú, szögletes gránit­­oszlopot, az obeliszket, a ;zent. kereszt jelével a csú­csán. Az obeliszk neve görög, gúla alakban elkeskenyedő estet jelent, maguk az osz­­opok azonban Egyiptomból terültek Rómába. Franciaor­szágba, Angliába és az Egye­sült Államokba. Az ókori Egyiptomban vallási célokat szolgáltak, templomok, pira­­nisok körül állították fel >ket. Oldalaikat bevésett és aranyozott feliratok, hierogli­fek díszítik. Emlékoszlopok, egyúttal napórák mutató is toltak. Pusztulásuk Egyiptom ha­nyatlása után kezdődött. A -ómai császárok, Augusztus, Caligula, Claudius több tu­catnyi obeliszket szállíttat­tak át Rómába, hogy köztere­ket, középületeket, főként cirkuszokat díszítsenek velük. \ római birodalom lehanyat­­’ása után bekövetkezett zűr­zavaros századok alatt az obe- Liszkek is osztoztak az örök ‘'áros sorsában; a legtöbb kö­zülük ledőlt, nem egy egé­szen elpusztult, különösen a gót és a vandál hódítások Idején. A vatikáni obeliszket, Cali­gula császár hozatta át Egyip­tomból és a cirkuszban állít­tatta fel. Az egy tömbből fa­ragott gránitoszlop a keresz­tény mártírok tanúja lett. Ezért is őrizték és óvták meg a pápák gondosan. Az újkor elejéig a régi Szent. Péter ba­zilika mögött állt ,ahol most az uj bazilika sekrestyéje van. Mai helyére V. Sixtus pápa helyezi ettt át. Az áthelyezés a maga idejében rendkivüi technikai feladatot jelentett. Ezért is jegyezték fel szinte minden pillanatát. A munká­latokat Domenico Fontana építész irányította, aki V. Sixtus alatt küzdöttte fel magát kőmüvessegédből. Ki­­lencszáz munkással látott hoz­zá a nagy feladat megoldásá­hoz 1586 április 30-án. Annyi­ra átérezték: évszázadokra szóló cselekedetet hajtanak végre, hogy előtte mindnyá­jan meggyóntak és megáldoz­tak. Az obeliszeket erős vas­­gyürükkel leszorított szalma­­kötegekbe és ponyvákba bur­kolták. A régi helyéről egy kolták. A régi fyelyéről kü­lön e célra szerkesztett ,har­­emelte fel kenderkötelek se­gítségével. Minden kerék mel lett tíz ember dolgozott két lóval. Az építész külön emel­vényről irányította a munkát trcmbitaj elekel. Az első moz­dulat remekül sikerült, az obeliszk felemelkedett a ta­gjaink fáradtak. Ezért nem pihenjük ki magunkat még a szabad tidőnkben sem. — És mi a helyzet a gyermeknevelés terén? — kérdezem. — Ez külön nagy probléma. Állami bölcsődék, óvodák nincsenek. A magánóvodák pedig nagyon drá­gák. Ha el akarunk menni valahova, akkor pót­mamát, vagy ahogy itt mondják, “Baby-sittert” hi vünk. Idősebb nők, főleg a kivándoroltak, foglalkoz­na kezzel. Nem olcsó mulatság. Egy színházi előadás időtartamára egész napibéremet kell kifezetnem. — És a magyarok gyermekei? Azok, akik kis ko­rukban kerültek ide vagy itt születtek? — A húsz éven aluliak aránylag hamar áthaso­nulnak. Nemcsak a kiejtést tanulják meg tökéletesen, hanem átveszik a társadalom mentalitását is. Sok magyarországi szülő nem ismerne rá idegenbe sza­kadt gyermekére. Ismeretlen tulajdonságok fejlődnek ki bennük. Csak céljaik vannak, beléjük nevelt és öröklött eszmények nélkül. Ilyenek kell lenniük, ha meg akarják állni a helyüket. Mindaz a szép és ne­mes, amit mi az agyunkban és a szivünkben ma­gunkkal hoztunk, kétségtelenül visszahúz minket. ÓlomsuljTként cipeljük és ezen nem könnyít sem a modern lakás, se a jó kereset, se a fényes áruházak árubősége, se a kitűnő koszt... Igen, igy élnek a tengeren túli magyar asszo­nyok. Talán boldogulnak, de aligha boldogok. ❖ * * Ezzel a csattanóval zárja Piroska beszámolóját a beszélgetésről, amelyet egy elképzelt amerikai ma­gyar asszonnyal folytatott. Hej, másképp van ez a magyarországi szovjet paradicsomban: ott boldogok azok, akik nem boldogulnak. Ott az emberek keveset keresnek, de szeretnének még kevesebbet keresni; nem kell nekik sem autó, sm automatikus mosógép, sm 21-es TV, mert minél többje van az embernek, annál boldogtalanabb . . . Vájjon ki hiszi el az ilyen badarságot? H. Lányi Piroska nem hiszi el. De senkise tegyen neki szemrehányást azért, hogy ilyesmiket irt a pesti Népszavába. Elvégre ő felsőbb utasításra füllentett, kötelességszerüen, pártvonalas igyekvéssel. lapzatáról, ahol ezerötszáz év óta állt. A kerekek tizenkét fordulata után a hatalmas tömb a levegőben függött. Akkora volt az öröm, hogy az Angyalvárból riadót fuvattak és meghúzták a város min­den harangját. Az obeliszket két nappal később lebocsátot­­ták az előkészített hengerekre és uj helyére vohtatták. A felemelés feladatának csak a forró nyári napok el­múltával mertek nekilátni, szeptember 10-én. Óriás tö­meg gyűlt össze a tér körül. A gépezet újból megindult és halotti csendben emelkedni kezdett az öbeliszk. Nem csu­pán a feszült figyelem miatt volt a csend. A pápa kiadta az utasítást ,senki ne merje egyetlen hangos szóval zavar­ni a nehéz és veszélyes mun­kát. Mégis elhangzott egy kiál­tás. A nézők között ott Volt egy Bresca nevű sanremói hajóskapitány. Mint szakem­ber, nagyon jól tudta, hogyan viselkednek a kenderkötelek a teher alatt. Észrevette, hogy az óriási súly nyomán jobban nyúlnak a gépezet kötelei, mint ahogy az építőmester előre kiszámította. Tudta azt is, hogy ha nem lép közbe, elkerülhetetlen a katasztrófa. Megszegte tehát a tilalmat és harsány hangon odakiáltott Fontana s a munkások felé: — Vizet a kötelekre! Mint hajós, tudta, hogy a kötél a viz nyomán összehu­­zódik. Fontana nyomban kö­vette az intelmet. A katasztó­­fát elhárították és az obe­liszket felemelték. A pápa Brescat a csendzavarásért bő­ségesen megj utalmazta, sőt családját is. A Bresca család megkapta a kiváltságot, hogy egyedül szállíthassa Rómába a virágvasárnapi pálmasága­­kat. De mi volt az obeliszk tit­ka? Emlitettük, hogy az obe­­liszkek oldalát rendszerint hieroglifák borítják. Ezekből meg lehetett állapítani, hogy melyik milyen célt szolgált eredetileg, hol állott, kiállí­totta fel. A vatikáni obeliszk oldalai teljesen simák. Egyet­len felirás maradt fenn rajta, amely arról szólt, hogy Cali­gula császár hozatta Rómába. Eredetileg volt az obeliszken egy másik felirás is, de ezt, nyilván Caligula császár pa­rancsára, lecsiszolták róla. Mind ez ideig tehát a vatiká­ni obeliszk eredetét homály fedte. A vatikáni régészek azonban nem nyugodtak bele, régóta igyekeznek megfejteni a tit­kot. Filippo Magi professzor, a vatikáni régészeti osztály vezetője, a Pápai Akadémia tagja, rendkívüli alaposság­gal átvizsgálta a lekapart fel­irat halvány nyomait. Sike­rült is a nyomokból megálla­pítani a felirat szövegét. Kutatásai eredményét most közölte. A lekapart szöveg ta­núsága szerint a zobeliszket eredetileg egy Caius Corne­lius Gallus nevű római fő­­tisztviselő emlékére állitot-, Tollas madarak és acélmadarak WASHINGTON. — A repülésnek nehéz problé­mája van: a m^dárveszély. Madarak röptűkben neki­vágódva a repülőgépnek, vagy besziva a motorba, katasztrófát okozhatnak. A probléma nem uj, de újabban sulyosbbodott. Már több mint busz évvel ez­előtt a kormány vizsgálatot folytatott és ez arra, az eredményre vezetett, hogy a könnyű madarak a ne­héz repülőgépnek nem okozhatnak súlyos sérülést, legfeljebb a szélvédőablakot törhetik be. Azóta erő­sebb üveget használtak. És éveken át nyugalom volt a tollas madarak és az acélmadarak konfliktusában. Aztán, három évvel ezelőtt, amikor Boston közelé­ben lezuhant egy Electra és 62 utasa szörnyethalt, megállapítást nyert, hogy a madarak nemcsak a szél­védőt veszélyeztetik, hanem sokkal nagyobb bajt is okozhatnak. Seregélyek beszivódtak a motorba és annak ereje annyira megcsökkent, hogy a repülőgép lezuhant. Ezt tragikus véletlennek tekintették, mert a rendszerint ily esetekben a madarak összemorzso­lódnak és nagyobb baj nem történik. Múlt november­ben aztán oly eset fordult elő, amelyben bizonyítást nyert, hogy egy whistling swan, nekiütődve a repü­lőgép farvázának, közvetlen okozója volt a gép le­zuhanásának nagy magasságból. Egyik es.et.ben több kis madár, másik esetben egy nagyobb madár veszélyeztette a repülés biztonságát. Most már nem lehetett kétség, Hogy a madáiweszély komoly veszély. A védekezésnek egyik egyszerű módja; madarak távoltartása, elhessegetése a repülőterekről. Kivág­tak, a repülőtér közeléből minden bokrot, arotelyen bogyók teremnek. Felállítottak kiságyukat,, amelyek automatikusan tüzelve, elűzik a madarakat. A new yorki Idlewild repülőtéren 100. ilyen ágyú vart, a washingtoni országos repülőtéren 18. De ez nem elég védelem. Most Angliában kísérletek folynak a repü­lésirányítás újjászervezéséről avégből, hogy a repü­lőgépek mindenütt ki tudjanak térni a madarák vo­nulási vonalából és elkerüljék repülési magasságu­kat. A technológia fejlődése egyre újabb repülőgép­­tipusokat teremt meg és előre nem látható veszélyek .állhatnak elő. Ma még nem, lehet tudni, mily ártal­makra kell számítani a madarak felől, ha a^mostani 600 mérföld sebességű jet íypüjőgépe.k helyébe -2000 mérföld óránkipf sebességű gépek lépnek, N. E. Halaby, a Federal Aviation"'Administrator, azt mondja, hogy kisebb feálesétek rtajgy* számban föb­­j dúlnak elő. Repülőgépek százaiba beleütköztek ma­darak ezrei és a legtöbb éédbfteiiNagyobb baj nem tá­madt. .Kísérletek folynak annak, megállapítására, hogy a repülőgépeknek mely részei, milyen .grő^ be­hatást bírnak el károsodás nélkül, ami^oy. .madarak nekivágódnak. Figyelik a madarak vándorlását és élelemkeresési szokásait, útjait. Már az eddigi ered­mények. felvilágosítást adnak arról ,hogy mely ma­darak milyen magasságban repülnek az év különböző szakaiban. Ezeknek a repülési utaknak figyelembe­vételével némely repüléseket időnkint másfelé fognak irányítani. DORÁTI ÉS CLAUDEL PÁRIS — Paul Claudel re­mekművét, a „Keresztutcát megzenésítette az évtizedek óta Amerikában élő magyar zeneszerző, Doráti Antal. Do­­ráti 1906-ban született, Bar­tók és Kodály tanítványa volt. Claudel „Keresztutcá­ra New Yorkban figyelt fel az ottani francia könyvkeres­kedésben. A „Le Monde“ ze­nei kritikusa, René Dumensil, jelentős alkotásnak minősíti Doráti zenemüvét. A müvet bemutatta a francia rádió is. Pittsburghban is betört a tavasz. Ez a fiatal hölgy nagyot ugrik örömében egy gerenda előtt, amelyet a korábban kiáradt Allegheny folyó dobott a partra. ták. A főtisztviselő Egyip­tom római prefektusa volt. Héliopoliszban, az akkori egyiptomi fővárosban székelt. Több piramist épitetett ós.aZ obeliszk is az ő dicsőségét ki­­kivánta hirdetni. Krisztus után 26-ban öngyilkos lett. Ji. Jó PÁSZTOR Washingtonban egyezményt írtak alá, amelynek értelmében hat postai unió képviseli az ország 34,000 jóstahi vatalának 550,000 dolgozóját. Középen J. Edward Day póstaügyi miniszter.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents