A Jó Pásztor, 1963. január-június (43. évfolyam, 2-25. szám)

1963-03-29 / 13. szám

S. ÖLDÁE A Jő PÁSZTOR A JO PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD) Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó Associated Hungarian Press, Inc. Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1738 East 22nd Street, Cleveland 14, Ohio Telefon: CHerry 1-5905 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: Egy évre ..................................$8.00 One Year .................................$8.00 Fél évre .....................................$5.00Half Year .................................$5.00 Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio AZ ELNÖKI SAJTÓÉRTEKEZLETEK Kennedy elnök sajtóértekezleteinek sok olyan ku­lisszatitka van, amelyekről csak a beavatottak, vagy a szakemberek tudnak. Ezek közül egyet mondunk most el olvasóinknak. Azok, akik az elnöki értekezletek TV adásait szok­ták figyelni, bizonyára észrevették, hogy nem egy Íz­ben Mr. Kennedy nemcsak rámutat egy kérdezni kí­vánó újságíróra, hanem nevén is nevezi. Természetesen, gyakorta előfordul, hogy az elnök személyesen ismeri az újságírót, hiszen, nagyjából- egé­széből ugyanazok vesznek részt a sajtóértekezleteken. Nem egyszer azonban az történik, hogy a Fehér Ház sajtóosztálya megbeszélésre hivat egy-egy újságírót és a következőt közli vele: Az elnök szeretne megvilágítani egy bizonyos prob­lémát, ehhez azonban kérdésre van szüksége. A sajtó­­osztály ilyenkor sugalmazza az újságírónak az elnök által javasolt kérdést. Gyakran tehát, ezek azok az ese­tek, amikor Mr. Kennedy nevén szólítja az újságírót, mert tudja, hogy az az általa felvetett, sugalmazott kérdést fogja kérdezni. LESZ KÓRHÁZ A Kádár kormány egészségügyi minisztériumának szószólója, Dr. Simonovits István, sajtókonferencia ut­ján tájékoztatta a magyar népet a közegészségügy mai állásáról és jövőjéről. Ellentétben a kapitalista orszá­gokkal, ahol a kórházi ápolás a betegeknek és család­jaiknak sok pénzbe kerül, a kommunista Magyarország­ban ingyenes a kórházi szolgálat majdnem mindenki számára — a lakosság 94 százaléka számára. Vagyis minden 100 magyar férfi, nő és gyermek közül 94-nek igénye és jogosultsága van ingyenes orvosi, kórházi és szanatóriumi kezelésre és minimális áron gyógyszerel­látásra. Igazán paradicsomi állapotok vannak a magyaror­szági szovjet gyarmatban. Csak egy bökkenő van. Nincs elég kórház, nincs elég kórházi ágy, nincs elég orvos. De lesz. Hogy mikor lesz? Azt mondta az illetékes elvtárs, Dr. Simonovits István, hogy türelem, lesz, lesz, fokozatosan egyre több lesz és . . . most ugrik ki egy fürge cicus a zsákból . . . 20 év múlva már a betegeknek nemcsak igényük és jo­gosultságuk lesz ingyenes orvosi, kórházi és szanató­riumi ellátásra és olcsó gyógyszerre, hanem — lesz is mindez. Húsz év múlva ... Ez a messzire időzítés olyan ismerősen hangzik, hol is hangzott el először? Kruscsev beszédében. Minden, ami jó és puha és meleg és édes és üdvözítő, húsz év múlva lesz. HALÁSZAT A BETÜTENCERBEN Ki mondja, hogy az embe­rek rosszak? Én mondom, te mondod, ő mondja. Hogyne mondanánk azok után, ami­ket az utolsó harminc rév alatt tapasztaltunk? Az em­ber mindenkire gyanakod­va néz: nem lappangó gyil­kossal találkozott-e? És mégis. Néha meg kell rendülni az emberiségbe ve­tett bizalmatlanságban is. Itt van a következő igaz történet: Bostonban kórházba vit­tek egy George Brost nevű 39 éves családapát. Kilenc gyermeke van és mindkét ve­séje menthetetlen. Újabban azonban Amerikában tucat­jával sikerültek veseátülteté­si műtétek. Csak egy egész­séges vese kell és a gyógyít­hatatlan beteg talpra állhat és élhet hosszú öregkoráig. Csakhogy ki adja oda egészséges félveséjét? Nan­cy Leudicke 29 éves szép fia­tal nő Milwaukeeből. A beteg embert sohasem látta, csak az újságból értesült az ese­téről. Mikor elolvasta az új­ságot, felállt, elment a kór­házba, ahol a nagybeteg hal­dokolt s felajánlotta félvesé­jét. Megoperálták, elvégezték az átültetési műtétet is és az orvosok bíznak benne, hogy a beteg felgyógyul. Nancy per­sze hamarább felgyógyult s ment vissza Milwaukeebe. Az újságíróknak, akik meginter­júvolták és ünnepelték, a vál­lát vonogatva mondta: — Mi különös van abban, amit tettem? 63 ember je­lentkezett, hogy kész fel­áldozni félveséj ét. Engem választottak. Miért volnék — hősnő? Ez van olyan csodálatos tör­ténet, mint a tömeggyilkos­ságoké. Nehéz megérteni,— hogy lehet ennyi gonosztevő és ennyi szent a világon. . .-t-Nem ilyen csodálatos, de ugyancsak ritka annak a chi­cagói asszonynak az esete, aki mostanáig városi támo­gatásból élt s 160,000 dollárt örökölt, de nem örült neki. A nő, Miss Alice Colton, 70 éves és mikor megidézték,— hogy menjen el a hagyatéki tárgyalásra, mert nagy va­gyont örökölt, nem jelent meg Végül is büntetés terhe alatt idézték, akkor elment, de nagy dühösen mondta a bí­rónak : —Mit akarnak tőlem? Én nem kértem semmit, maguk jöttek utánam. . . A nőv'ói-o Lóit meg s rá­hagyta egész vagyonát'. Ki­hallgatása után azonnal el­ment, meg se várta, mig a biró kihirdeti a határozatot. Később az újságíróknak azt Ácséi B*nö mondta, hogy első dolga lesz visszafizetni a városnak ti­zenkétezer dollárt, amennyi­vel eddig támogatták. Más­különben? Nem tudja, mit változtasson megszokó It éle­tén. . . Az egyik különc öregas­szony éhenhal a kincsesládá­ja mellett, a másik meg nem akar a dollárok után nyúlni. Ez a két véglet és köztük mennyi változat van méglKi tudja a bölcseséget elválasz­tani a bolondságtól? * Pénz... pénz., pénz. A Washington közelében lévő lóversenypályán egy ember 20 dollárral 42492 dolláit nyert. Mikor jelentkezett, ki­derült, hogy előtte már a pénztárnál járt az adóhivatal és lefoglalta a nyereséget. A szerencsés játékosnak az adó levonása után mindössze — pár ezer dsllárja marad. Mi­kor ezt megtudta, olyan düh­be jött, hogy nemi vette fel a nyereséget. Legalább is mostanáig. Meg lehet érteni. A fő­nyeremény álom és az állam ne avatkozzék bele. Tudom, hogy a törvény nem tehet ki­vételt, de ezt a kivételt tör­vénybe kellene hozni. Az ország túlnyomó többsége helyesli, hogy nem a szegé­nyeket, hanem a gazdagokat adóztatják erősebben. De min denki, akiben valaha is volt egy kis játékos hajlam — so­kan vagyunk ilyenek — meg­érti, hogy a játékszerencse progresszív megadóztatása — nem igazságos. A játékos — úgyszólván mindenki — leg­többször vészit és veszteségét nem vonhatja le jövedelméből az adóvallomásban. Ha egy­szer csoda történik vele, nem jogos kivánság-e, hogy almi­kor a lova már átment az utolsó akadályon és győzte­sen célba ért, ne bukjék fel az adószedő lábán? Tréfán kívül: komolyan gondolom, hogy a játéknyere­ségek adóztatása reformra szorul. Őszintén szólva nem gyalja ezeknek a szabályza­toknak régebbi hátterét egé­szen Amerika legkorábbi idő­szakától kezdve, részben ép­pen egy multszázadbeli be­vándoroltnak, Koszta Márton­nak drámai viszontagságai­val kapcsolatban. így hát mint anya, naturalizált pol­gár és olvasó, a könyvhöz for­dultam, visszaidézendő az ab­ban öt évvel ezelőtt olva­sottakat. Látom, hogy már akkoriban, egyetlen év fo­lyamán, mintegy ezer natu­ralizált amerikai vesztette el polgárságát olyan körülmé­nyek között, aimelyek lénye­gében a Mrs. Schneider hely­zetét tükrözik. Éppen tízszer annyi esetben indult eljárás de a többi nem végződött pol­gárságvesztéssel. Bizonyos megkülönbözteté­sek a kétfajta polgár között kétségkívül vannak. Natura­lizált polgár nem ülhet a kép vise lő ház ban, ha polgár­sága nem legalább hét éves. A szenátusba csak kilenc évi polgárság után kerülhet Érdekes azonban, hogy Judah P.Benjamin szenátor volt — 1872-61-ben, holott idegen (angol) állampolgár volt; az is maradt később, mikor kon­­federáeiós igazságügy mi -Irta: Aczél Benő ian-iowr.TM­JJ____nJÓ törvényeket — már rég nem járók lóversenyekre, — és lehet, hogy nem is olyan szi­gorúak, mint az újságok ri­portjaiból látszik. De hi­szem, hogy a játékszenvedély problémája nem oly egysze­rű és mint ahogy a prohibició nem enyhítette az ivási szen­vedélyt, ez ellen sem lehet szigorú adótörvényekkel har­colni. . . Befejezem egy megren­dítő házassági tragédiával. A Virginia állambeli Alexand­riában egy asszony összeve­szett a férjével. A férfi ki­rohant a házból, beült az au­tójába s megindította a mo­tort. Az asszony utána. Fel­ugrott a motortartályra, de. a férj nem állt meg, a nő leesett, koponyaalapi tö­rést szenvedett és meghalt. Engem a történet egy Grimm mesére emlékeztet, amelyben egy házaspár ösz­­szevész azon, hogyan kell a füvet vágni. A férj azt mondja: sarlóval, az asszony azt mondja: ollóval. A férfi végül kútba dobja a felesé­gét, de az még a viz alól is kinyújtja két ujját: olló­val. . . Irta: PAPP VARGA ÉVA niszter, hadügyminiszter lett, végül visszatért Angliába s mint változatlanul ottani pol­gár, ügyvédi gyakorlatot foly­­tahatott. A német bevándorolt Carl Schurz, akiből amerikai követ, generális, szenátor és belügyminiszter lett, 1852-ben Wisconsinban alkormányzóje­lölt volt, — holott még nem volt amerikai polgár . Sok ilyen furcsaság merül fel a régi adatokból.Nci’n-polgá­­rok hosszú időn át szavaz­hattak is a múlt században számos államunkban. Azóta azonban a megszigorítások egyre gyakoribbak lettek. A fokozódó izgalomra, mely lyel konzulok és polgárok vár­ják ideát a per végső kime­netelét, jellemző,hogy a világ legnagyobb amerikai kon­zulátusán, a frankfurtin, — máris többen jelentkeztek a Schneider ügyre való hivat­kozással. Külföldi tartózko­dásnak engedélyezését kérik jóelőre.sőt visszamenőleges i­­gazolással is, abból kiindul­va, hogy szerintük Mrs.Schnei der “feltétlenül megnyeri” a pert. Mrs. Schneider neve — ha nyer, ha vészit — mindene­setre bekerült a történelem­be. KÉTFÉLE ÁLLAMPOLGÁROK? Jónéhány amerikaival be­szélgettem itt, a spanyolor­szági Bilbaoban, arról az oly sokunk számára rendkívül fontosságú perről, amelyben i Legfelsőbb Bíróság rövide­sen dönteni fog. Számtalan amerikai magyart is közvet­lenül fog érinteni a döntés. Maguk az amerikai konzulok is izgalommal várják azt,mert ha legmagasabb jogi íóru - műnk Mrs. Angelika Schnei­der javára dönt, valóságos forradalom fog következni a jelenlegi konzuli gyakorlat bizonyos vonatkozásaiban. Mrs. Schneider 1934-ben született Németországban. . . Szülei, akik vele együtt 1939- ben Amerikába vándoroltak, USA polgárok lettek és az lett e réven gyermekük is,aki azután húsz évig ált ott,majd 1956-ban Németországba uta­zott, férjhezment egy ottani ügyvédhez és azóta is ott él. A düsseldorfi amerikai kon­cul 1959-ben megfosztotta ál­lampolgárságától a törvény alapján, amely szerint natu­ralizált polgár (bizonyos meg­szabott kivételektől eltekint­ve) 3 évnél tovább nem ma­radhat abban az idegen or­szágban, amelynek előzete­sen polgára volt. Mrs. Schnei der pert indított, állitván,hogy a törvény igazságtalan, al­kotmányellenes, mert bát­rán y os megk ü 1 önhöz te tés t szab naturalizált polgárokra, szemben a bennszülött pol­gárokkal, akiknek külföldi tar tózkodását nem korlátozza. Az 1960-as népszámlálás szerint az amerikai Egyesült Államok össz-lakósságából — (17,9,325,653) az idegen - születésűek , száma :9,738,091. Egyedül az 1952-1961-es i­­dőszakban 132,450 bevándo­rolt lett naturalizált polgár. Ha a Legfelső Bíróság elve­ti a jelenlegi szabályzatot,— nyilvánvaló, hogy egész uj korszak kezdődik sokunk éle­tében. Szabad lesz minden különösebb hivatali eljárás és minden polgárságvesztási veszély nélkül külföldön ma­­radanunk tetszés szerinti iáe­­■ig. Világos tehát, hogy a per kimenetele milliók számára a lehető legnagyobb fontossá­gú, elvileg akkor is, ha nincs szándékukban maradandóan külföldön tartózkodni. Benn­szülött és idegenszületésü pol­gárok teljes egyenlősége a kulcskérdés ebben az ügyben. Ezt a teljes egyenlőséget ma­ga a Legfelső Bíróság is mindig hirdette, —például 1913-ban,amikor kinyilatkoz­tatta, hogy “Alkotmányunk alapján a naturalizált polgár teljesen egyenlő és egyenran­gú a bennszülött polgárral,— egyedül azt véve ki, hogy az VARGA ÉVA előbbi nem lehet elnöke az Egyesült Államoknak.” A Schneider-ügy alapját képező szabályzat alkotmá - nyosságának kérdésben azon­ban még sohasem döntött ez a legmagasabb forum; a tör­vény 1940-ben lépett életbe és folytatólagos hatályt ka­pott az 1950-es és 1952-es törvény módosításában. Mindezeket az adatokat — természetesen —nem tudom fejből; szakértőhöz fordultam a kérdésekkel, történetesen saját fiamhoz, aki amerikai konzul Frankfurtban. Tőle kaptam felvilágosítást ugyan­akkor utalt egyik könyvére, amelyben részletesen tár-TÁMOGATJUK CASTRO!? ! Köztudomású, hogy az Egyesült Nemzetek Szer­vezete fenntartásához Amerika az összes költségeknek mintegy felével járul hozzá. A UN a közeljövőben egy kísérleti mezőgazdasági állomást állít fel Havanában, Kuba fővárosában. Első pillanatra is nyilvánvaló a dolog fonáksága. Azzal a ténnyel, hogy az Egyesült Államok jelentős ösz­­szeggel segít a UN fenntartásában, akarva-akaratlanul is anyagi és pénzügyi részességet vállal a kísérleti me­zőgazdasági állomásban. Castro uralma előtt — Batista diktatúrája ellené­re — Kuba mezőgazdasága virágzó volt, a kubai nép pedig egyike volt a vilá glegjobban élelmezett népeinek. A kommunista rendszer alatt mindez gyökeresen meg­változott. A kubai mezőgazdaság rohamosan hanyat­lik és a kubai nép ma egyike a világ leggyengébben élel­mezett népeinek. A Castro uralom előtti Kubában nagybirtokos ha­talmas földdel rendelkezett, ennek ellenére azonban alig volt olyan földmives, akinek ne lett volna kisebb­­nagyobb, saját földje, amely kellőképpen biztosította családja megélhetését. Castro ezt mondotta 1959-ben: A A kubai földmivesnek fel kell adnia magántu­lajdon utáni vágyát. Az éhség lesz a megszülető szo­cialista állam bábája. Kérdés: vájjon, miért támogatja ezt a rendszert az a UN, amely fenntartását nagyrészt köszönheti Ame­rikának? PÁRISI KIS TÜKÖR A magyar tudósok, művé­szek a világ minden részében meteorként tűnnek fel. A nagy úttörők sorába tartozik Vásárhelyi, a plasztikus mű­vészet virtuóza. Vasarely, a formakeresés mestere, arról álmodik, hogy egy planétám népi művészet megszülessen, melyben a művész az egész emberiséghez szól. Vasarely müveit nem tudom szakava­tott nyelven méltatni. A mes­ter több tanulmányban ismer­tette kutatásait, úttörő mű­vészetét és különböző nem­zetek kiváló müértői számos könyvet Írtak róla. Vasarely müvei matemati­kai, geometriai költemények. A fehér-fekete kompozíciók optikai és formahatása vetél­kedik a különböző geometriai ábrák szinhatásával, melyet a mester szinte muzikálisan hangol össze. Vasarely uj városok ter­veiben magasabb életnívót, esztétikát ajándékoz' az em­beriségnek. Müveit, a caraca­­si egyetemtől a franciaorszá­gi monostorig, modern épii-1 letek és mozaikok gazdag változatában megvalósították. Vasarely sokszor kiállított Amerikában, de legtöbbször Párisban, és Paris most a Louvreból sugározza szét a nagy magyar mester zsenijét. Malraux kultuszminiszter pat­­ronázsával, Claudius Petit, az Art Decoratifs­­ban, Vasarely müveiből kiál­lítást rendezett. Párisnak ez most az egyik kimagasló kul­­tureseménye. * A művészet és tudomány sugara melegít, bátorít,mint a nap, de legtöbbször oly kozmikus távolságban is van a mindennapi élet elmaradott­ságától. . . Legszívesebben a fájdalmas szociális problémák ról Írnék, de célom a szóra­koztatás. Jó, hogy a gyönyö­rű párisi nők nem az igazság ábrázatával suhannak kö­zöttünk. Fordítsuk feléjük tekintetünket és a gyönyörű butikok, kirakatok felé, .me­lyekben pompázik a tavasz. A színes vászonkosztümö­ket rövid derekú, rafíinált szabású színes szövetkabáto­­kat a mélyen kivágott nyak és a magasra tűzött ujjak jellemzik. A divat uj vonala MAJOR IX.ORKA elragadó. A sima ujj nélküli rövid vászon ruhákhoz egy a­­rasznyi hímzett bolerót vi­selünk cocktailhez vagy va­csorához. De ugyanilyen hím­zett felsőrészes ruhát is lát­ni. Mily változatosak, selyem, szalma, pamut és gyöngyhim­­zéssel! Rendkívül elegáns a tengerészkék kosztüm vagy kabát fehér organza dísszel. Különben az organza és a mousseline rendkívül divatos. Guy Larochenak egy elraga­dó garden-party ruhája fehér fodros organdiból készült,— sárga margaréták diszitik. . . Dior, azaz Marc Bohan, feke­te georgette ruhákra szines georgette virágokat tűz. Es­télyi ruhák felsőrésze empire szabású és hímzett. Dior kü­lönben sok kimonó szabású szövet és selyem felsőrész mutat. Talán a japánoknak bö­kő], mert egy párisi japán divatbemutatón a párisi nők nek külön ruhákat terveztek. Sok füzéres gyönggyel szép egy kimonó ujjas, derékig érő blúz,—- sima, lefelé szélesedő georgette szoknyához. Sok kék és rózsaszin szatin es­­tályiruhát is látunk. Cardin New Yorkban van, szakított Jeanne Moreau művésznő­vel. Roussin írónak most mu­tatták be “Egy szerelemnek nincsen vége” című darabját. Egy plátói szerelemről szól, egy elérhetetlen szerelem­ről, melyet levelek finom pa­pírja tart fogva. A darab el­mével ellentétben, ennek a szerelemnek is vége lesz, — Irta; MAJOR ILONKA akárcsak a beteljesedett vágy nak. Roussin szellemes, fi­nom, érzékeny és olyan okos, hogy az sem fáj, ha bánt. . . Fodor Lászlónak egy vig­­j átákát Fernand Gravey ját­­sza, hamarosan megnézem és beszámolok róla. A megvénült művésznő A Nemzeti Szinház előtt, egy érettkoru művésznő sá­­pitoziza: — Borzasztó ez a Tóth Di­di! Nem ad rendes szerepet, sőt a régi jókat el is veszi. Tegnap is megfosztott egytől, annak az utálatos Váradi Arankának a kedvéért. Mérgelődik tovább csende­sen. Aztán hirtelen megint kitör belőle az összegyülem - lett és elfojtott keserűség, és felkiált: — E'z az ember tiz évet vett el az életemből! A kedélyes Rózsahegyi Kálmán végignéz rajta, aztán csöndesen mondja: — Na maradt még vagy negyvenöt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents