A Jó Pásztor, 1962. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)

1962-11-23 / 47. szám

THANKSGIVING DAY - 1962 *V.' : 1621 őszén Edward Winslow, később a plymouttv kolónia kormányzója, ünneplésre hívta össze az els" ájnerikai telepeseket, hogy viszontagságaikat túlélve és termésüket betakarítva, Istennek való hálaadással örömmel és lakmározással töltsenek el egy napot. E. volt az első Thanksgiving Day Amerikában, amah, azonban három napig is elhúzódott, mert a vendágii megjelent 90 indián társaságában ennyi időt töltött e vidám mulatsággal a kis csoport. Ősidők óta természetes ösztöne az embernek, hogy Istennek hálát adjon azért, hogy átvészelte a rossz idő kát, és megköszönje azt, ami kijutott neki. Az anyaföld termékenységéért a régi rómaiak Ce rest ünnepelték, a régi görögök Demetert. Kanáán la­kói, a Bírák Könyve szerint, szüreteltek a szőlőkertek­ben és ettek, ittak, Istenüket dicsőítve. A középkorban november 11-én ünnepelték Szent Márton napját és a feljegyzések szerint az ünneplésnél nélkülözhetetlen yolt a sült liba és a bor. 1962-ben mi magyar-amerikaiak nem látunk asz­talunknál 90 indiánt vendégül, akiknek hálát adjunk segítő készségükért; buzakalászt sem viszünk diadallal körmenetben, sőt még csak szőlőt sem taposunk. Csak családunk és baráti körünk ünnepel velünk. Miután Istennek hálát adtunk, ne feledkezzünk meg azokról sem, akik a magyar bevándorlót jóakaratu útbaigazí­tással, hasznos tanáccsal, anyagi vagy erkölcsi támoga­tásban részesítik. Gondoljunk rájuk és juttassunk nekik abból, amit a Gondviselés nekünk juttatott. A magyar­amerikai egyházakra, egyletekre és hírlapokra gondo­lunk elsősorban és az American Council for Nationa­lities Service-re, erre a nem haszonra alakult egyesü­letre, amely több mint 40 év óta küzd a bevándorlók jogaiért és előnyeiért és díjtalanul áll minden beván­dorló rendelkezésére, hogy speciális ügyeiket, beván­dorlási, honosítási, társadalombiztosítási és adókérdé­seiket megelégedésre elintézzék. American Council HITTÉMTES ZENESZÓVAL Leonard Raymond püspök, az indiai Allahabad fő­pásztora tanulmányt közölt egy indiai hithirdetőről. EdiRpnd Rackwoödról, aki 1914-ben született Kana­dában és 1961. december 29-én halt meg Benaresben a-Ganges partján fekvő szent városban. Mikor Indiában 'megkezdte lelkipásztori munká­ját, ésZrevétté, hogy a hindu zene rokona a keresztény­egyházi zenének. Ugyancsak észrevette, hogy a hindu életben igen nagy szerepet játszik a muzsika; nem­­csupán világi, de vallási életükben is. A hindu vallás­ban nincs nyugati értelemben vett hitmagyarázat, pré­dikáció; a hittételeiket zenével, dallal, tánccal adják elő és tanulják meg. A zene és a dal jelentősége Indi­ában a rádió terjedésével még növekedőben van. A hindu rádióállomások programjainak jelentős részét teszi ki a vallásos zene és ének. Ezek a felismerések arra indították Edmund atyát, hogy a hindu zenét és táncot az apostoli munka szol­gálatába állítsa. Beiratkozott Észak-India legjobb zene­­akadémiájára s megszerezte a tanári oklevelet mind a hindu énekből, mind az instrumentális zenéből. S ezek szakismeretében az apostolkodás egészen uj nyelvét dolgozta ki. Első vállalkozása az volt, hogy a katolikus hitté­teleket és legfontosabb tanításokat, az evangélium ese­ményeit hindu nyelven versbe szedte és a versekhez dallamokat készített eredeti hindu modorban. Máso­dik vállalkozása volt, hogy zeneiskolát szervezett a kül­földi és hindu papság, valamint az érdeklődő hindu hí­vek számára, hogy megtanulják, hogyan lehet a hindu A háttérben látható hajó a H. M. S. Bounty, a new yorki Szabad­ságszobor előtt halad el. A hajót a Metro-Goldwyn-Mayer filmgyár építette fel a “Mutiny On the Bounty“ cimü filmhez. a jó pásztor A moszkvai vörös téren rendezett katonai parádén felvonultatták a képen látható 50 láb hosszú ra­kétát is. A háttérben Lenin képe. STAMFORD, Anglia. — Ted Steele, Stamford ujonan megválasztott 52 éves polgár­­mestere erélyesen megcáfol­ta azokat a rosszindulatú rá­galmakat, melyek szerint se írni, se olvasni nem tud. — Elismerem, — mondta a polgármester, hogy nehézsé­geim vannak a helyesírással és hogy csak a nagybetűkkel irt szöveget tudom elolvasni, viszont jó fejem van és egy kitűnő könyvelőm, aki fel fogja olvasni nekem a komp­likált okmányokat és átirato­kat. * WATERFORD, Anglia. — James Fitzgerald kártérítés si pert indított Waterford vä­­ros ellen, amelynek kórházá­ba szállították be egy közúti baleset után eszméletlen ál­lapotban. A kórházban azon­nal megoperálták és ezzel az életét megmentették. James Fitzgerald ezért hálás, de ízt kifogásolja, hogy a mű­tét előtt — tudta és bele­egyezése nélkül — leborot­válták 65 centiméteres sza­­kállát, ami által, állítása sze­rint, lelki fájdalmakat és er­­köcsi kárt okoztak neki. * HAJDUDOROG. — Lőric Ferencnek, a “Ki mit gyűjt” klub titkárának 106 államban van levelező partnere. Élnek barátai a Szovjetunióban, Uj-Zélandban, a Fidzsi-szigete­­ken, Brazíliában, Argentíná­ban, a Suasua-szigeten is. Öt éve levelez rendszeresen és sok emléket őriz külföldi ba­rátaitól. * LONDON. — A Lordok Há­zában vita folyt arról, hogy milyen trágya alkalmazása célszerűbb: a szerves trá­gyáé, vagy a műtrágyáé. A vita során Canterbury érse­ke is felszólalt, eképpen: — Ismereteim ezen a té­ren igen hiányosak, de egy belső sugallat arra késztet, hogy az organikus trágya mellett foglaljak állást. * RÓMA. — A 'tornai kato­nai temetőben ez a sírfelirat olvasható: “Itt nyugszik Maggie, a 42- ik gyalogezred öszvére. Bele­rúgott hat tábornokba, tiz ez­redesbe, húsz századosba, 423 közkatonába és — egy grá­nátba. * KÖLN. — Az egyik napi­lapban, a “Férjhez menné­nek — nősülnének” rovatban ez a hirdetés állott: “Közepes sulvu teherhordó ló eladó!” * NEW YORK. — Albert Einsteint egy társaságban megkérdezte a mellette ülő elegáns szomszéd nője, hogy énekeket és zenét a hitélet, a lelkipásztorkodás szolgá­latába állítani. Csakhamar elkészítette a mise szövegét először szanszkrit, majd hindi nyelven. A benaresi apostoli prefektus és nyolc püspök kérésére a Szentszék meg­engedte, hogy a miseszövegeket a nép nyelvén énekel­jék. A kezdeményezés uj korszakot nyitott az indiai egy­ház életében. Ezután Edmund atya megalkotta követ­kező nagy müvét: a zsoltárok hindi nyelvű fordítását eredeti hindu dallamokkal. Egy párisi cég hangleme­zen is kiadta e hindu zsoltárokat. A zsoltárok mellett még egy sor más egyházzenei alkotással gazdagította a zeneszerző hithirdető a hindu katolikus egyházat az egyházi év különböző ünnepeire készült szenténekek­kel. Az evangéliumi történeteket feldolgozta a sajátos hindu tánc nyelvén is, mely semmiképp se hasonlítható a nyugati táncokhoz, inkább ritmikus, rendkívüli mű­vészi némajáték. Az evangéliumi némajátékokat egy diáktársulat betanulta és hatalmas sikerrel mutatta be azóta is India különböző városaiban. Edmund atya munkásságának egyik legfontosabb bázisa a Hindu Zene Nyári Egyeteme volt, amelyet a Himálája lábánál, Naukuchiatelben indított meg 1956- ban. Az iskolában szabad ég alatt folyik a tanulás. A hallgatók szentferenci egyszerűségben és szegénység­ben élnek éts dolgoznak. Reggel szentmisével kezdik a napot az iskola kis kápolnájában, majd egész nap ta­nulják és gyakorolják a keresztény szellemű hindu ze nét és énekeket. A nyári iskola népszerűsége évről évre „ '/ «"O'-. ■ . no. Utolsó vállalkozása egy folyóirat indítása volt, mely azt tűzte ki céljául, hogy feltárja és ápolja a ke­resztény és a hindu zene és énekkultura kapcsolatait. véleménye szerint melyik az a természettudományi vív­mány, amely a modern világ képét a leginkább megváltoz­tatta ? “Ez nem is kérdés, asszo­nyom — válaszolta a tudós. — Természetesen a női haj­nak peroxiddal való szőkité-Két asszonya völt LONDON. — John Lucas­­nak, aki nemrég meghalt, két asszonya volt: Mrs. Elsie Lu­cas és Miss Jean Watts. Vég­rendeletében körülbelül 7500 dollárt kitevő vagyonát a Miss-nek szánta, a Mrs.-re egy pennit sem hagyott. Sir Geoffrey Gross hagya­­tééki birónak salamoni ítéle­tet kellett hoznia. A tények, amelyek vezérel­ték elhatározásában, a követ­kezők voltak: John Lucas hét évi házasság és két gyer­mek után elhagyta a felesé­gét és 30 év óta Miss Jeánnel közös háztartásban élt. Nem­csak a háztartás és annak fi­nanszírozása volt közös, ha­nem amit kerestek — mind­ketten dolgoztak — abból minden héten 25 shillinget ($3.50) elküldték az elha gyott feleségnek, ami pénzt pedig megtakarítottak, azt a bankba tették — John Lucas neve alatt. A tények ilyetén állása mel­lett a biró mindenekelőtt le­szögezte, hogy semmi jogo­sultsága sem volt annak, hogy John Lucas végrendele­téből és hagyatékából telje­sen kihagyja a feleségét. A további kérdést, hogy a ha­gyatékból mennyi illeti meg a Mrs.-t és mennyi a Miss-t, úgy döntötte el, hogy az örök­hagyó több hálával és elisme­réssel tartozott a Missnek, tehát ezt nagyobb részt illeti meg. Miss kapott 6112 dol­lárt, a Mrs. 1400 dollárt. ALVÄS TESZI AZ EMBERT? LONDON. — Angol szocio­lógusok uj módszert vezettek be az ember jellemének meg­határozására, amelyet az al­vás különféle módjaira alapí­tanak. Anny Gardner szocio­lógusnő tízezer férfi és nő al­vási módját vizsgálta felül és arra a megállapításra jutott, hogy azok az emberek, akik két-három takarót húznak magukra, ijedős, szégyenlős jellemüek. Azok, akik nem szeretik, ha feszesre húzzák a lepedőt az ágyon, csökönyö­sek és semmiképp sem haj­landók beismerni, ha hibáz­nak. Azok pedig, akik állukig húzzák a takarót, belső biz­tonságérzet hiányában szen­vednek. A szociológus nehézségek­be ütközött Tony Hancock színész esetében, akit egyet­len kategóriába sem tudott sorolni. Hancock ugyanis úgy alszik, hogy féllábát lelógat­ja az ágyról. 5-IK OLDAL EGYSÉGES MAGYARSÁG Irta: FÁBIÁN BÉLA Van-e egységes magyarság? Éppen úgy nincs, aminthogy nincs egységes Franciaország, nincs egy­séges Németország, amint egységes Amerika sincs. Csak történelmi pillanatok vannak, melyek mind­azokat, akik nemzeti vonalon állanak, akik a magyar­ság szabadságát vissza akarják küzdeni, együttes ün­neplésre, harcra késztetik. Ilyen egységes megmozdulások voltak magyar vonalon az október 23-iki évforduló alkalmából a Yorkville Casinoban megrendezett ünnepség, az ok­tóber 23-án a szovjet követség előtt lefolyt tüntetés, a St. Patrick székesegyházban tartott ünnepi mise, a Szent István Egyházközség 60-ik évfordulója. Mind­ezek azt mutatják, hogy azok a szakadatlan kísérle­tek, melyek az amerikai magyarság megbontását cé­lozták, megfeneklettek. Pestről indultak el és New Yorkban megfének­lettek. Nincs eredménye röpirataiknak, gyáva pisz­­kolódásaiknak, melyek benyálazni törekedtek min­denkit, aki valaki Magyar-Amerikában. Szerkesztő­ségi ablakokat mázoltak és emberek becsületében gá­zoltak. Megbukott az a kísérlet is, melyet nemcsak a budapesti kormány és Nikita Kruscsev támogatott, de a new yorki Kádár-káderen kívül még néhány jó­hiszemű, rövidlátó magyar is. Megbukott az a kísér­let, mely a tüntetéseket akarta megszüntetni. Semmi értelme nem volt annak, ha olyanokkal óhajtanánk vitába szállni, akik a Kádár-káderhez tar­toznak, vagy annak vannak elkötelezve. Az csak ter­mészetes, hogy ezeknek szemében a tüntetés vörös posztó. Hogy is ne volna, mikor tábláink mindig a célba találnak, három szóval, avagy csak kettővel is nevetségessé tesznek, elnök. Mint az a két szó, mely világsiker lett rádióban, televízióban, sajtóban: “Dis^ mantle Castro” — ordították plakátjaink a repülő­téren, mikor a csaló Mikoján megérkezett New York­ba, hogy levegye lábukról azokat, akik amugyis alig állanak a lábukon. Mi, akik a piketeket rendezzük és rendezni fog­juk, sohasem voltunk megsértve, ha minket Nikita huligánnak, söpredéknek nevezett, ha miattunk jegy«­­zéket küldött Washingtonba, panaszra ment elle­nünk az elnökhöz és a ÖélameHkái kormányokhoz. Mi szeretjük, ha Kruscsev panaszra megy — mi nem szeretünk se nyöszörögni, se panaszkodni. Nekünk mindenkoron csak megtiszteltetés volt azoknak támadása, kik a szabadság ügyének ugyan­úgy ellenségei, mint a magyar népnek. Csak azokat a barátainkat nem értjük,- akiknek minden tüntetés sok, anélkül, hogy valaha is részt­­vettek volna egyikben vagy másikban, akiknek min­den tüntetésünk túlságosan hangos. Minél jobban nyomnak minket, annál hangosab­baknak kell lennünk, mivel kellemetlenebb a döröm­­bölésünk, annál hangosabban kell dörömbölnünk. A halk nyöszörgést nem hallja senki. Akinek azért van szeme, hogy lásson, annak ész­re kell vennie, hogy világszerte a szabadság ügye el­len támadóknak egyik leghatalmasabb fegyvere az utca és a plakát. Nem látják a peace-walkereket, nem hallják az “el a kezeket Kubáról” kiáltásokat? Nem veszik észre, hogy a mi piketjeink az egyet­len ellensúly velük szemben, nem veszik észre, hogy annyi küzködés, verejtékezés és meg nem értés után sikerünk van, tábláinkat visszhangozzák világszerte, hogy mi vagyunk a lámpafény. a sötétség éjjelén? Ez a cikk egyszersmind hálás köszönet mindazok­nak a szervezeteknek és egyéneknek, elsősorban derék magyar szabadságharcosainknak, akik itt is bátrak és hűségesek, amint odahaza voltak. Nélkülük semmire se mennénk, amint nélkülük nem lett volna október. Szivbeli köszönet a Népszavának, a Szabadságnak, mely lapok példátlan támogatásban részesítettek úgy a harc előkészítésében, mint a harc megvívásában. Edmund G. (Pat) Brown, akit Nixonnal szemben újra California kormányzójává választottak meg.

Next

/
Thumbnails
Contents