A Jó Pásztor, 1962. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)

1962-09-28 / 39. szám

4-IK OLDAE A Jó PÁSZTOR Menekült Magyarország Ä szovjet kényszeiközösséqet idegesül a szabad népközösség Az Európai Közös Piac sikere állásfoglalásra kész­­* tette a világ hatalmait. Amerika mint saját nagyra nőtt istápoltját üdvözölte. Anglia felvételre jelentke­­: zett. A Szovjet, mint várható volt, szembe fordult ve­­' le. A gazdasági egységbe tömörült 6 középeurópai ál­lam: Franciaország, Nyugatnémetország, Olaszország, ' Belgium, Hollandia és Luxemburg pár évi együttmű­ködés után azt bizonyitotta, hogy demokratikus álla­mok fokozni tudják ipari és mezőgazdasági termelésü­ket, nemzeti jövedelmüket. És teszik mindezt a társult kis népek, továbbá a dolgozók életszínvonalának pél­dátlan emelésével és főleg az emberi és a kis népek jo­gait tisztelő légkörben. Kruscsev érthetően felhorkant. Mi szükség van a diktatúrára, ha a szabad intézmények keretében a tár­sadalom többet produkál? A Közös Piacot nagy és kis államok egyhangú elhatározása hozta létre, nem úgy, mint a Szovjet blokkot Moszkva önkénye és az orosz hadsereg. A legfájóbb pont mégis az volt, hogy a Kö­zös Piacot a nyugat-európai munkások szolidaritása te­remtette meg, akik — nemcsak névleg, mint a vasíüg göny mögött — tettekkel voltak tényezők a Közös Piac sikerében. És hogy az európai munkás polgári életfo­kon él, szabad szakszervezetekben és politikai pártok­ban dönt saját maga és nemzetének sorsa felett. Kruscsev első megnyilatkozása elavult sztálinista formában jelentkezett. Kigyót-békát kiáltott a Közös Piacra, felvonultatta ellenük a szovjet propaganda ar­zenál minden fegyverét. Mikor ezekkel az eszközökkel nem ért célt, taktikát változtatott és befogadtatásért dörömbölt. Összehívta a szovjet blokk vezetőit, mert érezte, hogy a közös piac sikere vészteljes irás a falon. Arra lehetett számítani, hogy megkezdődik a nagy alku. Nem tudjuk még, hogy mi történt a kulisszák mögött, de tény, hog ya Szovjetunió Tudományos Aka­démiájának Világgazdasági Intézete nem követte Krus­csev cikk-cakkos politikáját. Téziseket dolgozott ki a nyugateurópai integráció (Közös Piac) lényegéről. Pravda, a moszkvai hivatalos szócső, augusztusvégi számában mint dokumentumot közölte a 2 tézist. Az irásmíi a régi sztálinista frázisokat szedte csokorba. A Pravda egyszerre felcsapott az európai kis népek szó­szólójává és fájlalta, hogy a kapitalista államok között “felütötte fejét a versengés”. A hidegháború fokozását panaszolta és végül kimondta a nagy átkot, hogy a Kö­zös Piac a nemzetközi fiánánctőke támadása a nemszo­cialista államok munkásosztályai ellen. Minthogy a Pravdában közölt tézisek kötelező té­telei a kommunista pártoknak és a propagandának, fel­merül a kérdés, hogy Kruscsev legutóbbi bekéredző ál­láspontja, vagy a Pravda 2 tézise lesz-e az irányadó. Vagy pedig — úgy mint sokszor — a tézisek a vasfüg­gönyön belüli használatra maradnak, Kruscsev pedig kalappal- és cipővel a kézben udvariasan kopogtat a Közös Piac ajtaján. CIFRA PESTI KÉPESLAP Pálinkás részegség és politikai részegség A budapesti rádió szeptember elején büszkén em­lékezett meg arról, hogy milyen emberségesen kezelik Budapesten az alkohol, a mértéktelen italozás áldoza­tait. Kórházakban kijózanító szobát rendeznek be szá­mukra. A tervek szerint ágyat helyeznek el benne és gondoskodnak jól felszerelt kezelő helyiségről. A rész­leteket nem közölték, de el tudjuk képzelni az ilyen­fajta gyógykezelés lefolyását. Az ötlet emberséges és az élet egyéb megnyilvá­nulásaiban is megvalósítható. Nemcsak az alkohol sze­di áldozatait Magyarországon, hanem, mint Kádárék kongresszusi irányelveiből értesültünk, a sztálini poli­tika, az egyéni kultusz is széles rendet vágott a magya­rok soraiban, habár a párt kizárólag a korifeusok vesz­tét fájlalja. Miért nem lehetne például szobát felállítani a sztálini ámokfutók, a Rákosi-féle agyrémek, a forra­dalom utáni terror végrehajtóinak kijózanitására? A gyógykezelést illetőleg valószínűleg eltérőek lennének a vélemények, de abban a nép többsége feltétlenül egyet ért, hogy Rákosi gárdáján kívül a Kádár rendszer gar­nitúrája is rászorul a kijózanitásra. A New York Times szep­tember 13-i számában egy tu­dósítás jelent meg Budapest­ről. Már a cime is visszatük­rözte írójának megelégedé­sét: “Budapesten fényesebb az élet.” A beszámoló szerint több a turista, a pénz és az autó. Csupa rikoltó cim. így számoknak be mértékadó hí­rek az évek óta fejlődésben levő nyugateurópai városok­ról ahol demokrácia virul, az élet kiegyensúlyozott és a vi­szonyok javulása a társada­lom minden rétegére kiter­jed. Nem lehet megjegyzés nélkül hagyni a lelkendező cikk megállapításait. Csupa olyan körülményre utal, mely legalább is eltereli a figyel­met a vasfüggöny mögött szenvedő nép problémáiról. Bevezetésként a várbeli Mátyás templom hétköznapi látogatottságát említi meg. A cikk szerint a koronázó temp­lomot fiatal és öreg hívők töl­tötték meg és a kórus Haydn ünnepi miséjét játszotta, te­hát: ime nyoma sincs a vallás üldözéseknek és a hívők fé­lelmének. A tudósitó nem hallgatta el, hogy a Várat tu­risták lepik el, de azt már nem hangsúlyozta ki, hogy akár külföldiek ,akár haza­iak, nyugodtan látogathatják a Mátyás templomot, mert az árgusszemü ÁVO nem tudja megállapítani kilétüket. A riporter áradozik afelől, hogy a Keletről és a Nyugat­ról érkező turisták milyen szívesen látogatják Budapes­tet, mert Budapest szépsége a kopott külsőn a még látha­tó háborús nyomok ellenére is kiragyog. Kádár trükje pedig elhesegettetette a turisták el­lenérzéseit. A vámvizsgálat udvarias, a hatóságok nyo­mát sem mutatják annak a szigorúságnak, amelynek sú­lya Magyarországon a lakos­ságra nehezedik, vagy ahogy a többi népidemokrata állam­ban — különösen a Szovjet Unióban —■ kezelik a zidege­­neket. ÚJGAZDAGOK DÁRIDÓJA Az összehasonlítás kecsegtető voltát is rárakja tollára Paul Underwood újságíró. A két év előtti helyzettel szemben felhozza, hogy most már nem ritkaság Pesten az autó. Meg­teltek az utcák az idegenek kocsijával és a 60,000-re sza­porodott autópark egyharma-Irta: PFEIFFER ZOLTÁN da magán-tulajdonban van. A > jólét az idegenek részére be­állított hotelekben is lerakta névjegyét. Azokban a szállók­ban, ahol két évvel ezelőtt csupán idegenek fordultak meg, manapság majdnem annyi magyar eszi a drága menüt, mint az idegen. És hogy végül teljes legyen a csendélet, a politika sem éredli a magyarokat. Egy vállrándítással térnek napi­rendre a forradalom utáni terror felett. Zsúfolt temp­lom, nagy turista forgalom, udvarias hatóságok, nagysze-KŐVÁGÓ BERLINI ÚTJA Az emigráns sajtó a berlini fallal kapcsolatban megfeledkezett egy magyar siker megemlítéséről. Pedig a német és svájci sajtó részletesen, továbbá a New York Times kötelességszerüen beszámolt róla. Augusztus 10-én Wagner new yorki polgármester augusztus 13-át Berlini Nap-nak nyilvánította és ki­­ielentette, hogy a Szovjetunió és Keletnémetország az 1961 évi augusztus 13-án emelt berlini fallal kapcsolat­ban támadónak minősitendő. Wagner polgármester Pfeiffer Zoltán rü magyar konyha és borok, élénk utas forgalom, elegáns szállók és éttermek, felcsepe­redő Uj Osztály jellemzi Mr. Underwood szerint 1962 szep­temberében a magyar Gló­bust. Hogy a legmagasabb 3-4,000 forintos havi fizetésből nem telik 120 forintos napi szál­lodára és 70,000 forintos autó­ra, arról a magyar helyszíni közvetítés szerzője egy szó említést sem tesz. Az esm ér­dekli, hogy a bárok, elegáns hotelek és éttermek látoga­tóin kívül miként küzködik lakás- és megélhetés gondok­kal a népidemokrácia jármát nyögő 10 millió magyar. Mi­közben a szovjet sajtó az ame­rikai élet mélységeibe száll le, hogy a demokrácia ala­­csonyrendüségét kimutassa, egyes nyugati nagy lapok ho­zsannával fogadnak minden változást, mely a sztálini kor­szakkal szemben a Kruhcsev éra előnyét domborítja ki. Mintha Kruscsev hozná meg a nyugati világ számára a demokrácia diadalát. Moszk­va felől napról napra közeled­nek a viharfelhők. "FENN AZ ERNYŐ, NINCSEN KAS"-----­Botorság a Kruscsev kor­szaknak kedvező átmázolása. Ha egy tájékozatlan látoga­tót megtévesztenek a buda­pesti Potemkin falak, ha á ho­telek halijából és a pesti ven­déglők nagyszerű étlapjáról méri le a népidemokrácia rendszerének emberi érté­keit, ez a tévedés megbocsát­ható. A nyugati orgánum olyan, mint a világítótorony. Épp úgy mutatja az irányt az ár­ral küzdő hajó népének, mint a biztos öblök felé ha­ladóknak, mert nem szabad téves orientációt nyujtaniok. A nyugati sajtóban már hó­napok óta lábrakapott a népi­­demokráciák kedvező mélta­tása. Ez a sajtó-hang magyar vonatkozásban épp azért fül­sértő, mert alig egy hónapja vallotta be a Kádár rendszer, hogy csak 6 év elmúltával kü­lönítette el magát a sztáli­ni Rákosi vonaltól. Hogy pedig a magyar nép milyen elkeseredéssel viseli el az annyira magasztalt Ká­dár kormány bábáskodását, arra a legjobb mérték a Uni­ted Nations legutóbbi demog­ráfiai kimutatása, mely sze­rint Nyugat-Berlin után köz­vetlenül Magyarország vezet az öngyilkosok lajstromán. proklamációját Kővágó Józsefnek, Budapest utolsó sza­bad polgármesterének adta át, hogy azt Willy Brandt nyugatberlini polgármesterhez továbbítsa. A new yor­ki hivatalos aktusnál, mely a City Hallban játszódott le, jelen voltak az American Friends of Captive Na­tions, az International Rescue Committee, továbbá a berlini Committee vezetősége. A berlini fal első évfordulója nagy eseménynek számított Berlinben és világszerte számon tartották. Megjelent Lübke, Nyugatnémetország államfője, és a szabad világnak majdnem minden közéleti tényezője kifejezte együttérzését Berlin lakosaival szemben. Ame­rikában egy bizottság alakult, amelynek vezetői, Clay tábornok és Meany union vezér, továbbították az ame­rikai nép szimpátiáját. Az amerikai városok sem marad­tak tétlenül és sorra emlékeztek meg a berlini falról. És megbízták a Berlinhez legközelebb álló város, Bu­dapest volt polgármesterét, Kővágó Józsefet, hogy adja át nevükben a berlinieknek üdvözleteiket. Kővágó József augusztus 13-án az amerikai váro­sok, valamint a Magyar Bizottság képviseletében is megjelent Berlinben. A hivatalos fogadás alkalmával átadla az üdvözleteket Willy Brandtnak és a mellé ki­rendelt kísérettel megszemlélte a városon mintegy 30 km. hosszúságban húzódó falat, “a szégyenfalat”, ahogy a németek nevezik. Kővágó visszautazása során Brüsz­­szelben és Zürichben tett hivatalos látogatásokat, Dí. Melly József halála A magyar orvostársadal­mat súlyos csapás érte. Tragi­kus váratlansággal Budapes­ten meghalt Dr. Melly József egyetemi tanár, akinek láng­eszét, tudását, úgy a náci, mint a mai nehéz időkben tö­retlen helytállását nemcsak az elárvult budapesti egye­tem de az angol és francia tu­dományos világ is elismerte. -1916 telén súlyosan megse­besült az orosz harctéren, jobblábát amputálni kellett. 10 év múltán a szociálpolitika legkiválóbb művelője és ma­gántanára az Egyetem orvosi karának. Az Országos Köz­egészségügyi Tanács és a Kul­tuszminisztérium egyetemi osztályának vezetője lett, bár bíráló szava egyetlen rend­szer alatt sem némult el. A kommunista törtetőknek karriérjükben akadálya volt Melly József tudása és tisz­tessége. Antikcmmunistá ki­jelentéseinek vádjával elér­ték, hogy a nagy professzort iskolai segéd-orvossá degra­dálták, amely szakmailag a legalsóbb lépcsőfok. Amikor a világ egyik első nemzetközi tudományos társasága — a párisi — egyhangúan tagjai közzé választotta, visszaad­ták egyetemi katedráját. Angol, francia, olasz nyel­ven jelentek meg népegész­ségügyi cikkei a “segédorvos­nak” — ahogy magát szeré­nyen nevezte. Húsz egészség­­védelmi könyvet irt és 150' ta­nulmánya jelent meg nagyon sok nyelven. Olyan kiváló előadó volt, hogy szűknek bi­zonyult az egyetem nagyter­me tanítványainak befogadá­sára. Szívbaj ölte meg. Olyan házban adtak hajlékot a kom­munisták a féllábára nyomo­rék tudósnak, melyben nem volt felvonó, és naponta há­romszor négyszer kellett fel­kapaszkodnia a negyedik emeletre. Rengetegen kísér­ték utolsó útjára. Régi pesti családhoz tartozott. Atyja a székesfőváros árvaszékánek elnöke volt és Bárczy István­nak hűséges társa Budapest felépítésében, Turistaj árás a vasfüggöny mögött Az idén nyáron kisemberek karavánjaitól volt han­gos Nyugateurópa. Utrakelt a munkás, a kis-tisztviselő, a kisiparos és a kiskereskedő, hogy megtekintse az, eu­rópai városokat, fürdőhelyeket, látványosságokat, me­lyeket korábban csak a könnyedén költekező turisták látogattak. Az Európai Közös Piac országainak jóléte á turista gócokon is éreztette hatását. A nagy utazási hullám a vasfüggönyön túlra is átcsapott. Magyarországon az amerikai rokonokon kívül meg­jelentek az európaiak, akik Európában egyszerű rendőri bejelentő lappal a zsebükben kelnek át a határon. A néfnet, a francia, az olasz, a belga, a holland és a luxem­burgi utas a másik ország határán rendőrkörzetének blankettájával igazolja lakóhelyét és az az irás feles­legessé tesz minden utánjárást, formalitást, mely az út­levél kiváltásával korábban együttjárt. Magyarországon álmélkodva hallgatták az európai korlátok leomlását. A Kádár rendszer nagy vívmány­nak tüntette fel, hogy Rákosiékkal ellentétben utat en­gedett Nyugat felé. Nézzük meg csak közelről, hogy 1962 januárja óta miként folyik le az eljárás a nyugati útlevél körül. Elsősorban felelni kell vagy 60 kérdésre, melyeknek lényege, hogy kije van künn és a vasfüg­gönyön túl kikkel tart fenn érintkezést? Tehát azok, akik 1945 óta, vagy különösen a forradalom után mene­kültek, azok hozzátartozói, barátai még 6 hétre sem léphetik át a határt. MINDENKI GYANÚS A kérelemhez életrajzot kell csatolni. Olyan prob­lémákra kell választ adni, amelyekről az ÁVO-nak eset­leg dossziéja van, vagy ami még rosszabb, fel kell fed­ni, hogy a kommunista hatalom átvétele előtt milyen politikai pártot, vagy eszmét támogatott, milyen ifjú­sági mozgalmakban vett részt a kérelmező. Úgyhogy a 45-ös, vagy az 56-as mozgalmak résztvevői előtt nem nyílik meg a nyugati sorompó. Mellékelni kell a mun­kahely párttitkárjának és a tömb megbízottnak ajánlá­sát. Mindezek után még a körültekintő vizsgálat követ­kezik, mert az útlevél kérelmeket a belügyminiszté­riumban az ÁVO különleges osztálya bírálja el. 1962 március 31 óta állítólag művészek, tudósok, orvosok és más fontosabb munkakört betöltők kérelmét gyorsabban intézik el, mint a közönséges halandókét. Nyilvánvalóan azért, mert kiemelkedő személyekről bőséges adat és káderlap áll rendelkezésükre és a ta­pasztalat szerint a jómegélhetéssel rendelkezők disszi­dálással nem teszik ki családjukat nélkülözésnek, mert a Nyugaton maradás esetén nyomban rácsapnak az ott­hon maradottakra és főleg a lakásra. Van még egy másik könnyítés is. 1000 forint elle­nében turista útlevelet adnak ki, mely főleg az Uj Osz­tály alibije a nyugati nyaralás kiszélesítése felé. A kom­munista korifeusok és családtagjaik könnyen megusz­­szák a vizsgálatot és gondoskodni is tudnak arról, hogy miből fussa a nyaralás az olasz vagy francia tengerpar­ton, mert a turista csupán 70 dollárt igényelhet hiva­talosan a Nemzeti Banktól. A legsúlyosabb zaklatást a kivándorlók szenvedik el, mert a szigorú politikai szűrés mellett nagyban virul a korrupció. A hírek szerint 1500 dollárért kapható az útlevél, aki pedig nem petyegtet, annak végig kell jár­nia a kommunista bürokrácia útját, melynek legvég­sőbb stációja az elutasítás. Az 1500 dollár sem segít, ha az illető közeli kapcsolatban áll valamelyik számot­tevő emigránssal, vagy forradalmi vezetővel. KORRUPCIÓ Ha a kérelmezőnek nincsenek dollárjai, a jó lakás is pótolja a baksist. Sietteti az eljárást, ha jó berende­zéssel bocsátja rendelkezésre lakását. Ezek a lakások az AVO kezére jutnak és ott rendelkeznek felettük. Persze az alsóbb szerveknél a könnyítés nem érezhető. A fináncok, a rendőrök és az ÁVO-sok sivatagból fúj­ják a rendszer jelszavait és óva intik a kivándorlót a nyugati világ veszélyeitől. De akik előtt fellibbenhet a vasfüggöny, minden packázást, gorombáskodást és vámszedést elszenvednek, hogy gyermekeiket, unokái­kat újra láthassák, mert a kivánkorló útlevélre na­gyobbrészt csak az idősebb generáció számíthat. A dolgozó réteget, a munkásokat és a parasztokat az útlevél kérdése nem nagyon érinti, ők inkább a lá­togatókat, a rokonokat várják. A nyugati ut inkább az érte'miség és az ifjúság szívügye, akik nem tagadják, hogy legalább szippantani szeretnének a nyugati levegő­ből. A nyugati turistákra erősen számit a gazdasági nehézségekkel küzdő ország és ezért nyitott rést a vas­függönyön a Kádár rendszer. A befelé vezető kapu szé­lesre van tárva, de annál keskenyebb a nyugati ajtó. És ne feledjük el: a kaput, az ajtót a vasfüggöny akna­mezői, őrtornyai és drótsövényei között nyitották meg. * J ji.

Next

/
Thumbnails
Contents