A Jó Pásztor, 1962. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)
1962-08-24 / 34. szám
4.OLDAL a jó pásztor BEATRICE CENCI VILÁGRASZÓLÓ BÜNPERE Akik Rómában jártak, azoknak bizonyára feltűnhetett, hogy csaknem valamennyi képkereskedésben ott függ a falon a világhírre vergődött, szép Beatrice Cenci arcképének másolata, melynek eredetije Guido Reni mestermüve és a római Barberini-palota képtárának legszebb disze. Ennek a szép patricius-lánynak világraszóló szomorú története van. Beatrice, Francesco Cenci gazdag római nemes és Ercilia Santacroce leánya, 1577-ben született Rómában. Már a gyermeksége is örömtelen volt, mert durvalelkű, kicsapongó természetű atyja az egész családdal rendkívül kegyetlenül bánt. Beatrice-t pedig kiváltképpen kínozta, egyik kastélyában kenyéren és vizen fogva tartotta, és mikor valahogyan tudomására jutott hogy Beatrice testvéreivel és római rokonaival kiszabadítása érdekében titokban levelezést folytat: a feldühödt apa korbáccsal félholtra vete leányát és három napra étlen-szomjan sötét cellába csuktatta. Ám ezzel azután betelt a mérték: Beatrice a cella magányában arra az elhatározásra jutott, hogy atyját elteszi láb alól. Még csak cinkostársakra volt szüksége. Nem kellett messze mennie értük, mert atyját, ezt az erőszakos, kegyetlen embert egész környezete gyűlölte. Különben is, mintha az egész Censi-család fölött tragikus végzet lebegett volna! Francescónak Ersiliától huszonegy és alatt tizenkét gyermeke született, és ezek közül többen tragikus körülmények közt haltak el már korábban, néhányan pedig — mint Rocco is —- a legbotrányosabb viselkedésükkel hívták ki maguk ellen az általános felháborodást. Ennek a Roccónak — akit Amilcare Orsini éjszakai verekedés közben tőréve! agyonszurt — volt egyik cimborája, Mario Querro. Montallo bíboros titkárja, az egész Cenci-család rossz szelleme. De egy szikrányival sem volt jobb Roccónál az ifjabb Giacomo, sőt a még szinte gyermek Bernardo sem, kiknek megrontója ugyancsak Mario Querro volt. Az, hogy az apa leányával szemben is szigorú volt. némiképpen azzal magyarázható, hogy Beatricét a rossz társaságtól féltette, amely fiait teljesen elzülesztette; minthogy pedig Beatrice valóban gyönyörű hajadonná fejlődött: az apa aggodalma igazán megokoltnak látszott, nehogy leánya is a fiuk sorsára jusson. Minthogy eközben első felesége meghalt; Francesco Cenci is megnősült, feleségül véve Petroni Lucreziát. A nyári hónapokat a család az abruzzói Petrellakastélyban szokta tölteni, amely Marzio Colonna tulajdona volt, várnagya pedig bizonyos Olimpio Calvetti, megnyerő külsejű, szép fiatalember, akit Beatrice hamarosan elszeretett a feleségétől. A viszonynak következménye lett ugyan, de Beatricenek sikerült a gyermeket atyja bősz haragja elől elrejteni, mégpedig mostoha anyja segítségével, aki a durvalelkü férjének szemben annak első házasságából származott gyermekei pártjára állott. Az apa azonban alighanem gyanakodott, mert kivitte, hogy a szép Olimpio Calvettit gazdája: Marzio Colonna szolgálatából elbocsájtóttá. Ez a körülmény is csak siettette a már korábban elhatározott gyilkosság végrehajtását, amelyre úgyszólván az egész Cenci-család szövetkezett: Beatrice; bátyja: Giacomo: öccse: Bernardo, mostoha anyjuk: Lucrezia; cinkostársaik voltak pedig: Olimpio Calvetti, Beatrice szerelmese és valami Catalano szolga, más néven: Marzio di Fioráni. Az összeesküvők eleinte méreggel akarták eltenni láb alól a gyűlölt apát, ez azonban alighanem élt a gyanupörrel, mert az ételeket előbb a saját gyermekeivel izleltette meg. Majd azt tervezték, hogy az Abruzzók közt elrabolják Francescót és az egész családot, de miközben a család tagjait hazaküldik, hogy a váltságdíjat előteremtsék: azalatt a túsz gyanánt visszatartott Francescót megölik. Ilymódon a gyanút sikerül majd elháritaniok maguk felől. Ám ez a terv is meghiúsult, mert Francoscó Rómában maradt és nem ment az abruzzói kastélyba nyaralni. Végre, 1958 szeptember havában az előkészületek annyira előrehaladtak, hogy most már a terv kiviteléhez is hozzáláthattak. A két gyilkost: Olimpio Calvettit ,s Marziot, Beatrice a saját hálószobájában rejtette el, és az volt a feladatuk, hogy kalapáccsal és nyujtófával fölfegyverkezve, lepjék meg álmában Francescót és verjék agyon. Ez a kísérlet azonban két Ízben is meghiúsult: első ízben azért, mert Lucrezia nem engedte meg, hogy éppen a Madonna születése napján hajtsák végre a gyilkosságot; másodízben pedig azért, mert Olimpiot, közvetlenül a gyilkosság előtt olyan heves köhögési roham lepte meg, hogy kénytelen volt a szobából sietve távozni, nehogy az áldozat fölébredjen. Volt is mit hallgatnia szegény Olimpiónak, akit Beatrice gyávasággal vádolt és azzal fenyegette meg, hogy örökre szakit vele. Ez a fenyegetés használt; a harmadik kísérletnél Olimpio már nem habozott. Beatrice kinyitotta atyja hálószobájának ablakát, hogy a pirkadó hajnal fénye behatoljon a szobába. Mialatt Marzio a nyuj tófával Francesco fejére ütött, Olimpio azalatt a kalapáccsal mért több ütést az áldozat fejére, a holttestet pedig — hogy a gyilkosságot elleplezzék — a várbástyáról ledobták a szemétrakásra, olybá tüntet-A most 14 éves Helen Urquhart karok nélkül született Bethesda Md.-ben. A kislány mükarokat kapott és most tanulja meg, hogyan kell használnia. VEREJTÉKEZŐ IGYEKEZET -GYENGE BIZONYÍTVÁNY Majd egy félévi hallgatás után julius 3-án két napra újból összeült a budapesti “országgyűlés”. Ha a teendőket vesszük számba, sovány napirenddel. Mert azért, hogy a közben elhalálozott képviselőkről megemlékezzenek, vagy vita nélkül vegyék tudomásul azokat a “törvényerejű” rendeleteket, melyeket az Elnöki Tanács február 17-e óta alkotott, -— még félévenként is hiábavaló öszszejönni. A napirenden az állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentés szerepelt. A demokráciák szabályai szerinti javaslat alapján Nyers pénzügyminiszter számolt be a múlt évi költségvetés végrehajtásáról, illetve az ország gazdasági helyzetéről. Persze egy népi demokrata pénzügyminiszter beszámolója nyomán nehéz képet kapni az ország gazdasági viszonyairól. Inkább az elszólásokból lehet bepillantást nyerni, mint a gondosan elkészített, nesze semmi fogd meg jól! jellegű expozéból, így megtudtuk, hogy az elmúlt évben a külkereskedelmi mérleg stabilizálása, tehát a szovjet kölcsön törlesztése és a mezőgazdasági viszszaesése jelentősen megnyirbálta az előre kiterveFÜZETES REGÉNYEK Szükségem van régi magyar füzetes regényekre, jó árat fizetek értük. Akinek van ilyen, szíveskedjék levél vagy telefon utján engem értesíteni. Mrs. Jenny Frey, 1736 East 22nd St., Cleveland 14, O. — Tel.: CH 1-5905 vén fel az esetet, mintha Francesco Cenci részegen véletlen szerencsétlenségnek esett volna áldozatul. A gyilkosság után Beatrice és mostohája visszatért Rómába, ahol osztozkodtak a még megmaradt vagyonon. A gyilkosok azonban nem sokáig örülhettek a vagyonnak és a szabadságnak! A spanyol kormány — melynek fennhatósága alá tartozott a nápolyi királyság és igy a Petrella-kastély is — a Cenci-család mosónőjének elejtett szavaiból arról értesült, hogy “Francesco Cenci ágyneműje véres volt.” A nyomban megtartott vizsgálat eredményeként elfogatási parancsot adtak ki Marzio di Fiorini és Olippio Calvetti, nemkülönben a Cenci-család négy tagja: Beatrice, Giacomo, Bernardo és a mostohaanya: Lucrezia ellen. Ez alatt Olimpio Calvetti valahol Lombardiában bujkált, ahol azonban Mario Quero tőrbe csalta, megölette, hogy az Olimpio fejére kitűzött jutalmat föl vehesse. Beatrice a vallatás alatt körömszakadtáig tagadott, noha bűntársai töredelmesen mindent bevallottak: mikor azonban kinpadra vonták és kötél segélyével a csigán magasba húzták: ő is megtört és vallott, mint a parancsolat;. A per folyamán, amely 1598 november 5-ikén kezdődött, Beatrice védője: Porsperö Farinaccio hiába adott be kegyelmi kérvényt VIII. Kelemen pápához. A különben szép védőbeszédnek nem volt hatása: az Ítélet kegyetlen volt! Giacomót a börtöntől a vérpadig terjedő utón tüzes vasfogókkal csipdesték és azután bunkósbottal agyonverték, holttestét pedig felnégyelték; Beatricet és Lucreziát lifejezték: Bernardo, az alig tizenöt éves gyermekifju kegyelmet kapott, sőt birtokainak egy részét is visszakapta. Amily megalázkodó volt Beatrice a kínzás után, éppoly bátran viselkedett, mikor a vérpadra lépve, halálmegvetéssel hajtotta oda szép fejét a hóhérbárd alá, 1599 szeptember 11-ikén. Szomorú története számos kiváló irót megihletett: igy Shelly drámát irt belőle, Stendhal és mások pedig regényt, erősen kiszínezve Beatrice viselt dolgait. zett nemzeti jövedelmet Nyers pénzügyminiszter fanyalogva vallotta be, hogy csupán 6 százalék többlet jövedelmet értek el ,ami azonban a kommunista gazdasági számok délibábjában legalább ugyanennyi lemaradást jelent. Az országgyűlés második napján Csergő János kohó és gépipari miniszter már kevesebb rátermettséggel leplezte le a gazdasági bajokat, mint a mutatós számokkal zsonglőrködő pénzügyminiszter. Csergő felszólalásából kiderült, hogy a párt központi bizottsága junius 28-29-én kibővített ülésén tárgyalta meg a gépipar helyzetét. A bizottság rámutatott azokra a hiányokra, melyek a fejlődést akadályoztál, és előírta a legsürgősebb teendőket. Hogy mennyire fenyegető la gazdasági krízis, arra legjellemzőbb Csergő elszólása: A párt életében először történt meg, hogy a gépipari helyzetet a legjobb tudósok, mérnökök és szakemberek bevonásával tárgyalták meg. Az ipari életben a villamos energiai és kémiai, továbbá a közlekedési vállalatok állják meg a helyüket . Erősen lemaradt azonban a szénbányászat, a kohászat, a könnyűipar. Veszedelmes hiányokkal küzd az export gazdaságossága. Mindez a körülmény természetesen nem akadályozta a legteljesebb bizalom nyilvánítását, mert még a megrendelt interpellációkból és csak bürokratikus nehézségekre lehet következtetni. A kommunista ál-parlament legtalálóbb gyorsfényképét Dabranaki Gyula, a terv és költségvetési bizottság előadója nyújtotta. Bejelentette, hogy javaslatot a bizottság 12 ülésén tárgyalták előzetesen. A megvitató bizottsági tanácskozásokon 111 képviselő mondta el véleményét, de egeytlen módosító javaslat sem merült fel. FORD ADÓSSÁGA DETROIT. — William Malwitz a napokban ünnepelte meg 108-ik születésnapját s ez alkalommal újra elpanaszolta régi panaszát: hogy Henry Ford, a multimilliomos, aki már rég meghalt, adósa maradt, 50 cent adósságát magával vitte a sirba. Ennek a régi és eltemetett adósságnak a története ez: Henry Ford kisfiú volt akkor. Mechanikai füzeteket, könyveket olvasgatott a mezőn, amelynek ma Dearborn a neve. Egyszer valami uj mechanikai könyvet szeretett volna megvenni, az apja zsugori volt, nem akart neki erre pénzt adni. így hát kisegítette a szegény Henry Fordot 50 centtel a barátja, William Malwitz. Ford nyilván megfeledkezett erről a fiatalkori adósságról, máskülönben biztosan megfizette volna kamatostul. a főbíró különvéleményei “A Legfelsőbb Bíróság többségi határozaté ellen benyújtott különvélemény a nemzet lelkiismeretéré apellál, hogy későbbi döntések alkalmával a tévedéseket korrigálhassák, amelyeket a többség elkövetett.” Charles Evans Hughes, mint a Legfelsőbb Bíróság elnöke, mondotta e szavakat, a különvélemény jelentőségét méltatva. Oliver Wendell Holmes, mint e bíróság tagja, az 1902-től 1932-ig lefolyt harminc év alatt gyakran nyilvánított ilyen különvéleményt, valóban ezzel a célzattal. Holmes főbíró, hasonló nevű költő fia, 1841-ben született Massachusettsben. A polgárháborúban a fronton teljesített szolgálatot, leszerelése után a Harvard egyetem tanára lett. Innen a massachusettsi állami legfelsőbb bíróság elnökévé választották, ahonnan 1902- ben a szövetségi Legfelsőbb Bíróság tagjává nevezték ki. Holmes gondolkozásába mélyen világit be “The Common Law” cimü könyve, amelyből a következőkét idézzük: “A törvény alapja nem a logika, hanem á szükség ... A törvény a nemzet fejlődésének tükre és nem kezelhető úgy, mint például a mathematika. Nemcsak az fontos, amit kifejez, hanem az is, hogy miből lett és mivé fog fejlődni.” Oliver Wendell Holmes különvéleményei ütrnutatók lettek a törvény fejlődésére és gyakran a megváltoztatására vezettek. 1918-ban például — árrtikor ez még forradalmi eszme volt — a Hammer vs. Dagenhart ügyében Holmes véleménye az volt, hogy a gyermekek munkáját a kongresszusnak joga van korlátozni. 1905-ben a Lechner vs. New York ügyben az & különvéleménye leszögezte, hogy a vállalkozási szabadság nem jelentheti azt, hogy valaki 12 órai napi munkára legyen kényszeríthető. Mint ismeretes, a kongresszus később tényleg korlátozta a gyermek-munkát és törvénybe iktatta a nyolc órai munkanapot is. Holmes fanatikusan hitt a gondolkozás szabádságában. Nem hódolt be divatos jelszavaknak, belátta azonban, hogy a szabad gondolkodást és szólásszabadságot nem lehet törvény utján biztosítani. 1919-ben a Schenk vs. U. S. ügyben, ennek ellenére is, Holmes igy érvelt: “A szólásszabadság legfanatikusabb hive sem védelmezhet eredményesen valakit, aki e zsúfolt színházban ok nélkül tüzet kiabál és ezzel pánikot okoz.” 1929-ben pedig a Schwimmer Rózsa magyar pacifista nő elleni ügyben, Holmes úgy érvelt, hogy “alkotmányunk sarkalatos pontja a gondolat-sza,^ badság: nem azok részére, akik velünk egyet értené, l hanem olyanok részére is, akiknek véleményét gyű Franklin Delano Roosevelt irta Holmesról 1935 ben, röviddel ennek halála után: “Az ő számára a tör vény az emberek közti igazságos viszony biztositásá nak eszköze volt. A történelem tudományában váló olyan jártássággal, amelyben senki felül nem múlta hagyományos elveinket a mai szükségléthez tudta álkalmazni, prófétai előrelátással és mindenre kiterjedi figyelemmel. Az emberi célok alapjainak a kutatásában elmélyedve, igyekezett arra, hogy a jogtudomány segítségével megvalósíthassa a nemes törekvéseket, amelyeknek elérésére nemzetünk alapittatott.” Bolondok "udvari szállítója” LONDON — A “People” cimü lap érdekes cikkben számol be arról, hogy egy élelmes londoni festő és dekoratőr, William Hartley, aki mellékfoglalkozásként, hanglemezek és hangszalagok kölcsönzésével is foglalkozik, volt nácivezérek szónoklatairól készült hangfelvételeket kölcsönöz érdeklődőknek. Hartley kölcsönzéssel foglalkozott és megrendelésre posta utján küldte a lemezeket és hangszalagokat. Amikor egy megrendelésre német operák és katonazenekarok hanglemezei után kutatott, egy svájci gyűjtő felajánlotta a birtokában lévő hangfelvételeket különböző nácivezérek, köztük Göbbels szónoklatairól. Minthogy érdeklődés mutatkozott az anyag iránt, Hartley foglalkozni kezdett vele. A People tudósítójának elmondotta, hogy egyik legjobb kliense Rockwell, az amerikai nácipárt vezére. Ugyanakkor azt is bevallotta Hartley, hogy meggyőződése szerint a legtöbb vevő, aki a náciszónoklatok iránt érdeklődik — őrült. Hartleynek saját használatára egyetlen ilyen hangszalagja sincs és mint mondotta, ő maga távol áll a náci-érzelmektől, de ez nem zavarja abban, hogy 20 font sterling évi tagsági díjért ne lássa el “szellemi táplálékkal” elborult elméjű klienseit. Beduin leányrablás BEÉiR-SÉVA, Izrael. — Leányrablás vádjával állott a törvényszék előtt három beduin testvér, az Abu Ragiab törzs itagjai. A fővádlott 1960-ban el akart venni egy 15 éves beduin leányt. Miután a lány szülei ellenezték a házasságot, két fivérével elragadta a lányt és Abu Grinát sejk sátrába vitte, akitől védelmet kért. Közben azonban megérkeztek a lány családtagjai, akik fegyverrel kényszeritették a fivéreket á lány visszaadására. A beér-sévai törvényszék a leányrabló fivéreiket 1 évi és rövidebb börtönbüntetésre ítélte.
