A Jó Pásztor, 1962. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)
1962-08-24 / 34. szám
2. OLDAE A Jö PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD^ Founder: B. T. TÁRKÁNY alapított« Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőig és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22ad STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 OROSZ-MAGYARBÓL FORDÍTVA ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: Egy évre ................................$8.00 One Year ..............................$8.00 Fél évre ..................................$5.00Half Year ..............................$5.00 Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio SUKARNO ÍGÉRETE Sukarno, indonéziai elnök, ünnepélyesen kijelentette: West New Guinea nem válik második Kongóvá, valamint Indonéziának nincsenek további területi követelései. Az Ígérettel kapcsolatban óhatatlanul is bizonyos aggályok támadnak a kívülállóban. Kongó ugyanolyan feltételek mellett és ugyanolyan körülmények között kapott önállóságot annakidején, mint amilyen feltételek majd 1969-ben biztosítani fogják a pápuák önállóságát. Maga a megegyezés Hollandia és Indonézia között, olyan sok homályos pontot tartalmaz, hogy Sukarnonak módjában lesz meglehetősen tágan értelmezni bizonyos kitételeket. Ezenfelül, kénytelenek vagyunk Hitler hasonló, nagyhangú kijelentéseire emlékezni, amikor a Führer ünnepélyesen közölte: Németországnak nincsenek újabb területi követelései. Mint tudjuk — a későbbiek folyamán, akadt néhány. Kár volna áltatnunk magunkat: a Hollandia és Indonézia közötti szerződés minden egyéb — csak nem biztonságos és végleges. Gábor Emu TARTOZIK ÉS KÖVETEL A “mérlégképes” könyvelő az év végén elkészíti az üzleti mérleget, amely a Tartozik és Követel rovatok summája. Nyereséget, vagy veszteséget mutat. A politikai mérleg készítőt mindennapi munkájából kizökkentette, felriasztotta a szovjet legújabb, bámulatos világüri keringési teljesítménye. A könyvnek melyik rovatába kell sorolni? Tartozik vagy követel? A siker ugrásszerűen emelte a szovjet tekintélyét. De a mérlegképes politikai megfigyelő tekintete nem erre az egy pontra mered. Az eg«*?-, képet figyeli: s a jelent a múlttal egybefüzi. És a következőket jegyzi be a könyvbe: Mindenütt, ahol kommunista rendszer van, az élelmiszer-ellátás hiányos. Az ok: maga a rendszer, az erőszak rendszere, a kolhoz rendszere. A kolhozokba belepofozott paraszt csak immel-ámmal dolgozik, mert nem magának dolgozik, hanem a nehéziparnak és a háborús iparnak javára dolgoztatják, a termelését olcsót elveszik és drágán adják el a városi népnek s ebből a tisztességtelen profitból fejlesztik az iparokat, a fegyverkezést, az Űrrepülést. Kruscsev kedvenc bűnbakját, Sztálint okolja a mezőgazdaság bajaiért, mert, mondja ő, Sztálin rosszul csinálta ezt meg azt. Nem igaz. A kolhoz a baj és a kolhozt Sztálin kezdte, Kruscsev nem szüntette meg, nem is Ígéri beszüntetését. Kubától Kamcsatkáig mindenütt élelmiszerhiány van, az egész kommunista világban csak egy ország van, ahol jó termést jelentenek. Ez az ország Lengyelország, az a kommunista ország, amelyben — Kruscsevvel dacolva — felszabadították a kolhozparasztokat s ma már csak nagyon kevés kolhoz van. A szovjet űrhajósok bámulatos teljesítményével átellenben a tartozik-követel könyvben fel van jegyezve a krónikus élelemhiány s annak oka, a földművelő és állattenyésztő nép millióinak kizsákmányolása. A budapesti Pravdában és Izvesztijában (Népszabadság és Népszava) sokszor jelennek meg orosz hivatalos jelentések és cikkek, többnyire a Tass hírszolgálati iroda közvetítésével. Ezek a hirek és cikkek magyar nyelven vannak Írva, mégis fordításra szóróinak, hogy a magyar olvasó megérthesse azokat. Találomra elővettem a legújabban érkezett pesti lapok közül egyet és abban egy Tass közleményt, melynek cime: “A feszültség enyhítésé- . nek kulcsa: a német békeszerződés megkötése.” így szól Tass bevezetője oroszul: A Tasst felhatalmozták annak közlésére, hogy szovjet hivatalos körök sajnálattal veszik tudomásul, hogy a nyugati hatalmak kormányai nem értik meg annak szükségességét, hogy a német békeszerződés aláírásával fel kell számolni a második világháború következményeit. Magyarra fordítva: A Tasst felhatalmazták annak közlésére, hogy Kruscsev sajnálattal látja, hogy Amerika és nyugati szövetségesei még mindig nem hajlandók kapitulálni és az 1958 Hálaadási-napi ultimátum teljesítésével Nyugat-Berlinből kivonni az amerikai-angol-francia katonaságot. Makacsul ragaszkodnak Nyugat-Berlin megszállásának jogához, holott tudniok kellene, hogy a háborúban megszállt területeket tartósan megszállni, örökös tartományokként birtokba venni csak a szovjetnek szabad. A német békeszerződés, amelyet Kruscsev javasol, éppen ennek az elvnek igazolását és gyakorlatba vételét célozza. Ennek a elvnek igazságosságán nem változtat az, hogy Németország keleti zónáját az orosz vörös hadsereg a nép akarata ellenére tartja megszállva, Berlin nyugati felében pedig a szövetséges katonaság jelenlétét a város népe akarja. Orosz eredeti: Európa szivében még mindig nem számolták fel a második világháború maradványait. Nyugat-Berlinben változatlanul hagyni ezt a helyzetet: annyit jelentene, mint tűzzel játszani. V Magyar fordítás: Európa szivében még mindig nem számolták fel a második világháború maradványait. Németország keleti zónáját még mindig jogtalanul megszállva tartja a szovjet, dacolva a népakarattal, amely 1953 nyarán lázadásba robbant ki. Orosz eredeti: A Szovjet Unió és a Német Demokratikus Köztársaság (keletnémet - szovjétsóna) és a többi békeszerető állam nem \irf;etik komolyan azokat a nyilatkozatokat, melyek szerint a nyugati hatalmak biztosítani akarják a szabadságot Nyugat-Berlin lakossága számára. Ha valóban igy volna, nem elleneznék a szovjet TOKAJI ANEKDOTÁK EGY KÖNYVTÁR-ZÁRÁS MARGÓJÁRA Alig néhány nappal ezelőtt történt, hogy Albany (Ga.) két nyilvános könyvtárhelyiségét a városi tanács rendeletére “a közönség nyugalmának megvédése érdekében” bezárták. Az történt ugyanis, hogy néhány néger olvasó megpróbálta megvalósítani a faji integrációt a csupán fehérek számára fenntartott könyvtárhelyiségekben. A bezárással kapcsolatban két tény vált nyilvánvalóvá: Elsősorban is, a városi hatóságoknak az a korábbi állítása, amely szerint, a nyilvános helyiségekben véget akarnak vetni a faji elkülönítésnek, egyszerűen nem igaz. Másodsorban: a nyilvános könyvtár, az amerikai demokrácia büszkesége, a felvilágosodás fellegvára, a tudás hordozója — nem tölti be szerepét a déli államokban. A két könyvtárhelyiség bezárásában az a leghihetetlenebb, hogy nem egy forrongó latinamerikai, vagy távolkeleti országban történt, hanem az Egyesült Államokban, 1962-ben. Nem is olyan régen, Jacob Javíts szenátor közölte: rövidesen szenátusi vegyesbizottság utazik Albanyba a faji kérdés végleges megoldására. A kérdés az: hol marad az Ígért szenátusi bizottság, amelynek jelenléte egyre sürgetőbbé válik? javaslatát, hogy tegyék Nyugat-Berlint demilitarizált szabad várossá. Magyar fordítás: A békeszerető, (vagyis szovjet és szovjetizált) államok nagyon jól tudják, hogy a nyugati hatalmak joggal tartanak attól, hogy egy demilitarizált Nyugat-Berlin kevéssel az amerikai-angol-francia katonaság kivonulása után Budapest sorsára jutna és ha Nyugat-Berlin népe az orosz tankokkal és ágyukkal szemben védekezésre szánná el magát, Budapest népének sorsában osztozna. Orosz eredeti: Nyugat-Berlinben a lakosság szabadságát nem a három nyugati hatalom megszálló csapatainak ott-tartása, hanem éppen e csapatok kivonása biztosítja. Ez különösen világossá válik, ha figyelembe vesszük, hogy a szovjet kormány javaslata milyen szigorú és ünnepélyes nemzetközi biztosítékokat helyez kilátásba a U. N. égisze alatt Nyugat-Berlin demilitarizált szabad város státusának szavatolására. Magyar fordítás: Yalta, magyar békeszerződés, a Magyarország megszállása elleni U. N. határozatok semmibevevése, stb., stb., stb. Kruscsev kimondta: “A magyar kérdés döglött kutya.” Orosz eredeti: Ha megtörténik a békeszerződés aláírása, akkor a Német Demokratikus Köztársaság egész területén uj helyzet áll elő, teljes mértékben helyreáll a Német Demokratikus Köztársaság szuverenitása, beleértve ellenőrzését a területén áthaladó közlekedési útvonalak és a légitér fölött is. A békeszerződés aláírása után a szerződés aláírói Nyugat-Berlint demilitarizált szabad városnak tekintik, az összes, ebből adódó következményekkel. Magyar fordítás: Ha Kruscsev békeszerződést köt a keletnémet szovjetzónával, vagyis önmagával, nem áll többé szóba Amerikával, Angliával, Franciaországgal és természetesen Nyugat-Berlin népével sem, hanem tetszése szerint rendelkezik: Nyugat-Berlint demilitarizált szabad városnak proklamálja, aminek következéseképpen az amerikai-angol-francia katonaságnak onnan takarodnia kell, és amikor ezek eltakarodtak, Kruscsev proklamálni fogja Nyugat-Berlin bekebelelézést a keletnémet szovjetzónába. Ha azután az Egyesült Nemzetek fórumán valaki azt merné kérdezni, hogy “Mi lesz Nyugat-Berlin népének beígért szabadságával?” — Kruscsev ezt fogja Irta: GABOR EMIL felelni: “Döglött kutyáról jobb nem beszélni.” Orosz eredeti: A szovjet kormány évek óta türelmesen arra törekszik, hogy a német kérdés békés rendezését összes volt szövetségeseivel egyetértésben oldja meg. Még mindig szeretné remélni, hogy ezekben az országokban és Nyugat-Németországban megértik: a jelenlegi helyzet és a német békeszerződés hiánya háborús katasztrófához vezet. A Magyar fordítás: A szovjet kormány évek óta lehetetlenné teszi a német kérdés békés rendezését azáltal, hogy megszállás alatt tartja az ország egy részét és hallani sem akar ez országrész népének megkérdezéséről, szabad szavazásról. Ez a szovjet magatartás uj világháború veszélyének magvát hordja magában. Orosz eredeti: A feszültség enyhítésének és az európai béke pillérei megerősítésének kulcsa a német békeszerződés megkötése. Magyar fordítás: A feszültség enyhítésének és az európai béke pillérei megerősítésének kulcsa lenne a békeszerződés Németországgal, az egész országgal, az ország mindkét részében nemzetközi ellenőrzés alatt megtartandó szabad szavazással. Szabad szavazáshoz azonban a szovjet nem járulhat hozzá, mert tudja, hogy a keletnémet szovjetzóna népe túlnyomó többségben a szovjet rabság ellen szavazna, aminthogy ezideig még a földkerekség egyetlenegy nemzete sem fogadott el önként szovjet kormányzatot. * Kérdem most az olvasót: jól forditottam-e, rosszul forditottam-e orosz-magyarból magyarmagyarra? Egyesek igy, mások úgy fognak ítélni. Ezen nem csodálkozom, Dante Poklát is, minden kulturnyelvre többször fordították le, kétségtelenül azért, mert a mindenkori előző fordítás nem volt olyan jó, mint, mondjuk, Babits magyar fordítása. De van jó vagy rossz fordításnál fontosabb kérdés is: Miért nincsen, miért nem is lehet ilyen fordítási vita Budapesten és Kiskunhalason? Azért nem lehet, mert ott tilos a fordítás. Tass, olvass, hallgass! — igy szóll ott a minden írott törvénynél erősebb Íratlan törvény. Tass, olvass, hallgass, hozzászólni tilos. Ma ez az abszolút igazság, hallgass! Holnap más lesz az abszolút igazság, hallgass! JÓSOK ÉS JÓSNŐK Irta: STELLA ADORJÁN (Budapest) 1. Az egyik lap kiküldte munkatársát Tokajba, hogy írjon tudósítást a szüretről. A lány, ^kit az újságíró táncra kért, megkérdezte: Hogy tetszik a jelmezem? —- Nagyon helyes, — jegyezte meg az újságíró —, csak azt nem tudom, mit ábrázol. — Nem látja? Szőlőfürt vagyok. — dicsekedett a lány, mire az újságíró kedvesen ezt mondta: — Akkor éppen jól kerültünk össze, mert én meg a sajtótól vagyok. 2. Volt Szolnokon a Tisza partján egy kocsmáros, aki előszeretettel vizezte borait. Egyik törzsvendége egy alkalommal felfedezte ezt a borvizezést, és kimaradt a korcsmából. Telt-mult az idő, és hónapok múltán egyszer mégis bekukantott az elmaradt vendég a régi kocsmába, mire a vendéglős nagy örömmel fogadta: — Isten hozta, uram! Hát mégiscsak vissza tetszett térni hozzánk? — Tudja, kocsmáros ur, úgy van vele az ember, hogy ki a Tisza vizét issza, vágyik annak szive vissza . . . A hegyaljai borpincék legtöbbjébe 80-100 lépcsőfok meredekein lehet lejutni. Egy vasárnap délután jókedvű társaság ereszkedett le az italok e meredélyes völgyébe, ahol késő estig nyakalták a tokaji hegy levét. Sürü, sötét éjszaka volt már, amikor nagynehezen felkapaszkodtak a legfelső lépcsőfokra, ahol azonban egyikük, aki legszorgalmasabban nyakalgatott odalent, hirtelen hanyatt vágódott, és fejjel lefelé szánkózott hagy hatvan lépcsőfokot. Egyszerre kijózanodott az egész társaság, és hanyatt-homlok rohantak le a pincébe mozdulatlanul fekvő társukhoz. 'Próbálgatták élesztgetni, de sehogy sem sikerült. Végre is viz hiányában borral locsolgatták végig. Erre azután a halottnak vélt is megmozdult, és dühösen mordult rá locsolgató társára: — A számba öntsd, te marha, ne a nyakamba! Olyasmi történt velem, ami teljesen felbolygatta világnézetem egyik területét. Ádáz ellensége voltam eddig minden jóslásnak, jövendőmondásnak, és az efajta kuruzslás minden változatának. A szatíra fegyverének vaktöltéseivel támadtam azokra az asszonyokra, akik háromszáz forintért márkázott jósnőknél horoszkópot rendeltek maguknak, ahelyett, hogy ezért a pénzért divatmellényt rendeltek volna a férjüknek. De tanaimat ezennel visszavonom, és világgá kiáltom: jósnőket a közéletbe! Elmesélem, mi okozta lelkemben ezt az ideológiai válságot. Dolgom volt egy úgynevezett csucshivatalban. A csucsfőnököt kerestem. A szerencse meglegyintett: rögtön bejutottam a titkárnőjéhez. A rózsaszínbe j átszódó szőke ha j koronát viselő fiatal teremtés nem tartozott a sablonos titkárnők közé. Ezt rögötn láthattam, hiszen nem kávét főzött, mint ahogy azt karcolatokban szemléltetni szokták. Sokkal nehezebb munkát végzett: ribizlit pucolt, gondosan hamutartóba rakva a szárakat, miközben rózsaszínű ujjacskái még rózsaszínűbbre pirkadtak a gyümölcs vitamindus nedvétől. Köszöntöttem, és elrebegtem, hogy a főnököt keresem. “Házon kivül van” — válaszolta. Kérdem: “Nem tetszik tudni, mikor jön viszsza?” Mondj a, nem is nekem; hanem a ribizli irányában: “Hogyan tudnám? Néni vagyok jósnő.” ' Szemernyit megbántódtam. Ugyanis percig sem hittem, hog yegy titkárnőnek álcázott jósnővel állok szemben. Sértődötten távoztam. Aztán lehiggadtam. Egy fecske nem csinál nyarat, gondoltam. Egy makrancos titkárnő miatt nem illik úgy viselkednem, mint akiben egy világ omlott össze, ahogy mondani szokták. Még mindig tépelődve, betértem egy trafikba, és kértem egy doboz Fecske cigarettát. — Nincs — mondta zordonan a trafikósnő. — Mikor lesz? — kérdeztem. — És ekkor kaptam meg a kegyelemdöfést. A trafikósnő felhúzta a szemöldökét és rosszkedvűen felelte: “Nem tudom. Nem vagyok jónő.” Azt hittem csak a gyengébb nem hagyta el a jósnői pályát, de tévedtem. Egy uniformisos közlekedési alkalmazott, amikor megkérdeztem tőle, mikorra várható az éjszakai autóbusz, ugyancsak azt közölte, hogy ő nem jós. Ez már teljesen kiborított. Ezennel megindítom a mozgalmat: jósokat és jósnőket a közélétbe! Olyan kartársat követelünk, aki bátran jövendöl. “Egy óra múlva itt lesz az igazgató ur. Neki hámozom a ribizlit.” “Holnaputnára Ígérik a Fecske-szállitmányt. Tessék benézni.” “Itt kelleie már lennie az éjszakai busznak, tessék türelemmel várni.” BECSES ÖRÖKSÉG Ernest Reyer, a nagy francia zeneszerző és zeneesztétikus egyike volt Berlioz leglelkesebb követőinek és ama kevesek közé tartozott, akikkel Wagner Richar eme hires előfutárja benső barátságot tartott fenn. Amikor Hector Berlioz — akinek a Rákóczi induló egyik változatát is köszönhetjük — 1869 március 8-án elhunyt, hűséges szolgája kenyér nélkül maradt, mert a “Trójaiak” szerzője nem volt olyan gazdag, hogy szolgájára sok évi szolgálatai jutalmazásául, valami csekély örökséget hagyhatott volna hátra. A szolga tehát elment Reyerhez és igy szólt hozzá: — Ön Berlioz barátja volt, önnek tehát époly jószivünek kell lennie, mint szegény gazdám volt. Most kenyér nélkül vagyok Segítsen rajtam. *Néhány hét múlva a szolga Reyer jóvoltából a Szépmüvészetek Minisztériumának portása lett. Időnként felkereste pártfogóját és mindannyiszor ezt kérdezte tőle: ; — Jó uram, nem nevezték még ki akadémikusnak? _ ___ ____ ._^ — Nem, barátom — hangzott mindannyiszor a válasz. — De van remény arra, hogy nemsokára az lesz? — Ez nem tőlem függ . . . Egy napon végre a minisztériumi portás örömtől sugárzó szemmel, ragyogó arccal, kezében újságot, hóna alatt csomagot hozva lépett be a zeneszerzőhöz. — Végre rendben vagyunk, — mondta remegő hangon. — Benne van az újságban. Boldog vagyok, nagyon boldog. Már félni kezdtem, hogy nem teljesíthetem boldogult gazdám kívánságát, amellyel halála előtt bízott meg. íme, itt a csomag. Szegény gazdám meghagyta nekem, hogy azon a napon hozzam el önnek, amikor az Akadémia beválasztja tagjai közé. És az öreg szolga megindultan, szinte vallásos szertartásosságai bontotta ki a csomagot, amelyből Berlioz zöld pálmákkal díszített akadémiküsi ruhája került elő. Ebben tartotta néhány napmulva Reyer ünnepélyes bevonulását a Halhatatlanok közé. < a^gjj^> 58
