A Jó Pásztor, 1962. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)
1962-11-16 / 46. szám
4 IK OLDAE A Jó PÁSZTOR Menekült Magyarország Pfciffex Zoltán Kisparasztok és nagyparasztok az osztálynélküli kolhozokban Irtji: PFEIFFER ZOLTÁN Kommunista statisztikát böngészni háládatlan feladat. Nehéz összeegyeztetni a mutatós számokat azokkal az ugyancsak kommunista forrásból származó cikkekkel és beszédekkel, amelyek a folytonos lemaradást, a hiányokat ostorozzák. Különösen mezőgazdasági vonatkozásban feltűnő az ellentét Magyarországon hivatalosan évről évre nő a termés-átlag, a traktorok száma, a műtrágya mennyisége és mégis külföldről vásárolnak gabonát és állandóan hushiánnyal küzdenek vidéken. Pesten egyaránt. Olykor-olykor elszólják magukat. Valahol kilukad a propagandazsák és ömlenek belőle az eltitkolt adatok. Legutóbb a Közgazdasági Szemlében, a Magyar Tudományos Akadémia közgazdaság-tudományi folyóiratában kaptunk képet a kolhoz-gazdálkodás dzsungeljéről. Egy pár adat meglehetősen érzékelteti, hogy miért oly elkeseredettek a kolhoz parasztok. Például azt tisztára a szerencse szabja meg, hogy milyen kolhozba kerül a beterelt paraszt család. A föld minőségétől, de inkább a vezetés rátermettségétől függ a családok sorsa. Igen nagy az eltérés az egyes kolhozok jövedelme között. “A parasztság jövedelmi viszonyainak alakulása” cimü cikk szerint a kolhozok három (jó, közepes, gyenge) kategóriába sorozhatok. A jó kolhozban az országos átlag jövedelem 150%-t, a közepesben az átlagos 100y(—át, és a gyenge kolhozban az átlagos jövedelem 60%-át kapja kézhez a kolhoz paraszt. Tehát ha a két végletet nézzük, a jó kolhozban majdnem háromszoros a jövedelem a gyengéhez viszonyítva. Hogy ez milyen fokú kilengéseket hozhat létre, arra a következő adat mutat rá. A Szemle beismeri, hogy az átlagos termelőszövetkezeti (kolhoz) tag reálbére a munkások és alkalmazottak egy főre eső jövedelmének csak a háromnegyede. A gyenge kolhozban tehát még rosszabb az arány — csupán 48%. Magyarországon a Kádár rendszer még hivalkodik is a munkáparaszt szövetség hangoztatásával, forradalmi munkás paraszt kormánynak nevezi magát. A forradalmi szövetség tehát úgy fest, hogy az egyik-másik kolhoz paraszt még a felét sem éri el az átlag munkás jövedelmének. A tudományos cikk még azt is felfedi, hogy a szövetkezeti tagok jövedelméinek a felét még 1960-ban is a háztáji gazdálkodás szolgáltatta, holott állítólag korszerűsítették, gépesítették a kollektiv gazdálkodást. Azt még a hivatalos adatok is elismerik, hogy a falusi lakosság életszínvonala lényegesen alatta marad a bérből, fizetésből élők társadalmi juttatásának. Viszont a rendszer azt hirdeti, hogy a szocialista társadalomban érvényesülnie kell az “egyenlő bér”-elvének. A folyóirat azonban említést sem tesz arról a tervről, hogy a két társadalmi osztály, a parasztság és a munkásság, jövedelme minként közeledik majd egymáshoz, ami még korántsem jelentené hogy a kolhozok népének színvonala eléri-e a munkások életszintjét. November 4. a St. Patrick székesegyházban NEM V01T OB A PAPA 1947-ben egy üzemtechnikusnak fia . született Budapesten. Kissé pityókásan állított be az anyakönyv hivatalba, mert, mint keretesében előadta: Amikor fiam megszületett, családi örömömben a kelleténél többet koccintottunk a gyerek s egymás egészségére ... és igy történt, hogy “üzemtechnikus” helyett” üzemtulajdonosnak” mondtam magamat. Ebből a körülményből 1947-ben még semmi kellemetlen következmény nem származhatott, de 15 év múlva már nem mindegy, hogy egy középiskolás fiú kapitalista, vagy munkás származásu-e. A budapesti Népszava a szocialista igazságszolgáltatás dicsőítésére hozza fel a pityókás apa perét a városi tanács ellen. A Városi Tanács ugyanis elutasította az apát az anyakönyv kiigazítására való kérelmével. Hiába igazolta, hogy mindig alkalmazott volt és ezért helyt nem álló az “üzemtulajdonos” mivoltára utaló anyakönyvi adat. A bizottság előtt az apa felvonult tanúival, irataival és okmányaival. A bizonyítási eljárás után a bíróság megállapította, hogy bár az apát gondatlanság terheli amiatt is, hogy későn keresett orvoslást, de mégis elrendelte az anyakönyvi kiigazítást, mert Magyarországon 1962-ben egy 15 éves fiúra több hátrány származhat abból, hogy apja esetleg asztalos, cipész, vagy szabó üzem tulajdonos volt-e 1947-ben. A hewyorki magyarok és a világszabadság többi newyorki barátai a St. Patrick székesegyházban gyülekeztek november 4-én, vasárnap délelőtt. Három-négy szomszédos államból érkeztek magyar küldöttségek, a newyorki magyar szervezetek tagjai pedig a székesegyház előtt, az. 5. Avenue-n gyülekeztek háromszinü zászlók alatt. Más rabnépek küldöttségei ugyancsak zászlók alatt gyülekeztek és sürü csoportokban vonultak be a székesegyházba, amely teljesen megtelt a résztvevőkkel. Kétezer főnyi hivősereg vett részt a misén, amelyet Varga Béla pápai prelátus, a Magyar Bizottság elnöke celebrált. Mig odahaza nem szabad megemlékezni a magyar szabadságharc elfojtásáról, szovjet páncélosok kegyetlen betöréséről, New York magyarsága nem felejt és ébren tartja az események emlékét. A közönség mélységes meghatottságban követte a szertartást, sokfelöl hangzott elfojtott zokogás, amikor Varga Béla magasra emelte és felmutatta az Oltá, ri Szentséget. A november 4-i I gyászmise évről-évre mélyen meghatja a résztvevőket, az idén azonban különösen emelkedett volt a hangulat. A legújabb világesemények nyilvánvalóan azt az érzést keltik az emberek lelkében, hogy a szabadság jobb a korszakához valamivel közelebb jutottunk, mint voltunk az elmúlt években. A mise után Varga Béla rövid imát mondott: „Könyörgünk hozzád, Uram, hogy a magyar szabadság áldozata meghozzák végére a szabadságot eltiport népünknek. Add Uram, hogy sanyarga, tolt magyar néped újra megj találja a bókét, úgy élvén lelki és kulturális életét, ahogyan Te akartad: szabadon. Kérünk, hogy magyar néped szabadságának kivívásával az öröm és hála adóját róhassa le Isteni Szentséged előtt”. A közönség a magyar és az gmerikai himnusz eléneklése után oszlott szét. Varga Béla a misén segédkező lelkészek élén vonult le az oltár elől, ja székesegyház főhajóján át, az északi kapu felé. A kapun kívül, az északi terraszon Varga Béla megállt a fényes napsütésben. A terraszon körülvették a napilapok és a televíziós állomások riporterei. Kérdésük az volt, lát-e párhuzamot a Magyar Bizottság elnöke az 1956. évi magyar események és a kubai helyzet jelenlegi alakulása között. Varga Béla igy válaszolt: MIKOYAN OTT, MIKOYAN ITT-— A párhuzam látható, felismerhető jelképe Anasztáz Mikoyan. Annak idején Budapesten járt és megígérte a páncélosok ellen kivívott magyar szabadság tiszteletbentartását, a szovjet csapatok kivonulását. Látogatásának és ígéreteinek záró akkordja volt 3000 szovjet páncélos betörése Budapest utcáira és 35,000 magyar szabadságharcos mártír halála. Mikoyannak az a különleges hivatása a szovjet kormányban: oylan ígéreteket tesz, amelyeket az első alkalmas pillanatban megszegnek. Mikoyan megjelenése annyit jelent a szabad világ számára, hogy különös éberséggel vigyázni kell, mert minden megtévesztési kísérlet elképzelhető. A jelek egyelőre arra vallanak, hogy az amerikai nép és a washingtoni kormány jól felkészült erre a kísérletre. Később a nap folyamán a Menekült Magyarország munkatársa felkereste Varga Bélát a Magyar Bizottság elnöki irodájában. Varga Béla a délelőtt elmondottakhoz kapcsolódva, a legújabb világpolitikai események rendkívüli jelentőségét hangsúlyozta, a magyarság és a szabad nerhzetek szempontjából egyaránt. A következőket mondotta munkatársunknak: ERKÖLCSI ERŐK — Az emigrációban türelem és lelkierö kell, — anélkül veszedelmes lelki válságra vezet ez a nehéz sors. Tizenöt év óta élek emigrációban. Ezalatt az idő alatt volt sok kedvezőtlen politikai fordulat. Voltak események, melyeket súlyos megpróbáltatásnak kell tekinteni. Az, aki minden ilyen fordulat láttán elcsügged, a reményt és a csüggedést váltogatván önmagában, elvesztette minden rugalmasságát és küzdő erejét. Az egyetlen menekvés a hit mindabban, aminek jegyében nehézt'sorsunkat vállaltuk és aminek képviseletére rászántuk életünket. Isten különös kegyelmének tekintem, hogy az emberi sors jobbrafordulásába vetett hitem sohasem ingott meg. A szabadságharc leverésének legfájdalmasabb, legtragikusabb óráiban sem kételkedtem, hogy. azok az erkölcsi ideálok, amelyek felé az emberiség legjobbjai törekszenek, győzelmesen kerülnek ki a mostani válságos idők kavargásából. — A közéletben számottevő erkölcsi tényezők között első és mindenek fölött álló az ember szabadságvágya. A kommunista rendszer a szabadság gondolat történelemformáló erejét nem ismeri el, aminthogy általában kevés érzéke van erkölcsi erők he'yes értékelése iránt. A.szovjet politika gátlás nélkül dolgozik megtévesztéssel, félrevezetéssel, és mindenek előtt erőszakkal. A hatalmas hadosztályokban és hidrogénbombák számában értékelik, —- erkölcsi erőtényezők nem játszanak szerepet számvetésükben. Mennél tovább figyelem az eseményeket, annál tisztábban látom, hogy ez az eljárás nemcsak helytelen és cinikus, de a szónak politikai értelmében, hibás is. Az ember szabasdágvágyának elfojtása olyan lélektani ellenállást vált ki, amelyet hétköznapi körülmények között, a rendőri terror nyomása alatt élve, a nagy tömegek nem tudnak kifejezésre juttatni. Alkalomadtán az elfojtott szabadságvágy földrengésszerű erővel- tör ki, mint a magyar szabadságharc napjaiban. A szabadság vágyának politikai következményeit nehéz felmérni és lehetetlen előrelátni. Való igaz, hogy az emberiség ötezer éves Írott történelmének nagyobb részét nem szabadságban, de elnyomó rendszerekben töltötte el. A kommunisták ennek a történelmi tanulságnak hatása alatt képzelik, hogy az elnyomás manapság is megvalósítható, talán a múltban ismert módszereknél kegyetlenebb hatalmi rendszer fenntartása mellett. Alapvető és végső fokon döntő tévedésük ez az elképzelés. Az elnyomásnak ugyanis nem kedvez a modern kulturális fejlődés, nagy embertömegek egyre szélesebbkörü művelődése és az általános látókör kiterjedése. Az olyan embert, aki elért bizonyos kulturális színvonalat, rendkívül nehéz politikai elnyomás alatt tartani, mert alacsonyrendü és valótlan jelszavakkal nem lehet megtéveszteni. A kulturális fejlődés talán nem azonos az erkölcsi fejlődéssel, de feltétlenül lehetővé teszi erkölcsi tételek jobb megértését, tehát fokozza azoknak tiszteletét. A kommunisták az erkölcsi erők iránt érzett megvetésükben, nem látják ezt a fejlődést és nem vetnek számot vele. Amikor azután döntő pillanatokban kénytelenek elhatározásra jutni, a hiba hirtelen, váratlanul jelentkezik és lerontja sok esztendő valótlan propagandájának minden eredményét. — A kubai válságot ilyen fordulópontnak tekintem. A szovjet kormány önmegtartóztatás nélkül alkalmazta Kuba esetbében is a megvesztegetés szokásos módszereit. Ezáltal valósággal rákényszeritette az Egyesült Államok kormányát minden eddiginél erőteljesebb magatartásra. Az amerikai nemzet békeszerető és jóhiszemű. A kubai raketa-kilövő helyek felépítése tulment ennek a békeszeretetnek és jóhiszeműségnek határain és ezért nemcsak erkölcstelenség volt, nemcsak a világbéke elleni merénylet, de politikai hiba is. Amint nyilvánvaló lett, hogy John Kennedy elnök számol a világháború kockázatával is, uj, kellőképpen alig értékelhető tanulságok adódtak. Azok, akik nem inognak meg minden részlet-esemény hatása alatt, mindig tudták, hogy Amerika katonailag sokkal erősebb a Szovjetuniónál. A kubai válság másodid-harmadik napja ezt az igazságot félreismerhetetlenné tette az egész világ számára. Kruscsev, Sztálin legkegyetlenebb és legkíméletlenebb munkatársa, nem azért engedett Kennedy elnök követelésének, mert a világbékét szolgálja. Azért hátrált meg, mert tisztában van a Szovjetunió inferioritásával Amerikával szemben. Az egész világ megkapja ezt a félreérthetetlen benyomást, a két tábor közötti habozó neutralisták éppen úgy, mint a csüggedő szövetségesek. Ugyanekkor a szovjet politika sokfelé érezteti alapvető megbízhatatlanságát. Nehru a megmondhatója, mire vezet a szovjet propaganda szóvirágainak komolyanvétele. az Egyesült Államok megszilárdult. magatartása és a világ népeinek Moszkva által kikényszeritett jobb belátása sok mindent meg fog változtatni a közeljövőben. OROSZNAK IS KELL SZABADSÁG — A változás másik tényezője lehet maga az orosz nép, amelyet a propaganda szeret szovjet népnek emlegetni. Az KONGRESSZUSI FŐPRÓBA Október végén értekezletet tartott a budapesti kommunista pártszervezet. Budapesten dolgozik a magyar munkásságnak csaknem fele és ezért érthető, hogy nagy érdeklődés kisérte a több mint 600 kiküldött tanácskozását. Kádár János miniszterelnök és pártfőnök vezetésével a központi bizottság több tagja, köztük Gáspár Sándor, a szakszervezetek vezetője is résztvett az értekezleten, mely mintegy főpróbája volt a közelgő novemberi kongresszusnak. A budapesti pártbizottság beszámolóját Kis Dezső első titkár terjesztette elő, aki Kádárék tömjénezése közben nem feledkezett meg a munkásság körében lappangó igények megemlítéséről. Figyelmet érdemlő az a megállapítása, hogy az olyan üzemekben, ahol a dolgozók bátran elmondják a véleményüket, — jobban megy a munka. Tehát nagyobb szabadság, nagyobb munkaeredményt teremt. Ez az óvatosan megpendített elv természetesen nemcsak az üzemekre vonatkozik, hanem az élet minden egyéb megnyilvánulására. Vájjon a novemberi kongreszszus mennyiben veszi át a budapesti értekezlet nagy tapssal fogadott kísérleti megnyilatkozását? Felszínre került a munkásságnak a szakszerű vezetéséhez fűződő elképzelése is. Nem titkolták, hogy helyenként az elmaradt gazdasági vezetés sok kívánni valót hagy maga után. Korszerűtlen módszerekkel szervezi az üzemeket, nem tárják fel a tartalékokat és nem képesek azokat a termelékenység szolgálatába állítani. A műszaki színvonalra is megtették észrevételeiket, figyelmeztették az illetékeseket, hogy az öt éves terv és az export sínyli majd nieg a műszaki elmaradást. Diplomatikusan a főváros fejlődésének bírálatába csomagolták be a munkásságot egyre jobban izgató lakáskérdést. Hivatkoztak arra, hogy sokat tettek annak érdekében, hogy Budapest szebb és kulturáltabb legyen. Kissé túllépték Kádárék propagandáját, mikor a lojális kiküldöttek azt állították, hogy a budapestiek mér megszokták, hogy szinte naponta megcsodálhatnak hol egy uj telefonfülkét, hol egy uj szállodát. Mindezt azért hozták fel, hogy megmondhassák: a Budapestre tervezett 80-85,000 lakás felépítésének előfeltételei közül sok minden hiányzik. Kiss titkár a lakásépitési terv mielőbbi megvitatását és a kivitelezéssel való összhangba hozását sürgette. A pártbizottság nyilván elégedetlen volt a lakások szétosztásával. Nem emlegette a párt-korrupciót, de abból a tényből, hogy uj lakásügyi szabályokat követelt, kiérezhető volt, hogy hol szőrit a cipő. Azokat az első háború utáni jelszavakat vették elő, amelyekkel valamikor Kun Béla szította az ellentéteket: elsősorban nagy családdal rendelkező, alacsony kereset embereket kell állami lakáshoz juttatni. Meg kell oldani azt is, hogy a lakosság valamilyen formában ellenőrizhesse a lakások szétosztását. S ha miiedéhez hozzávessszük, hogy a kiküldöttek szóvátették az egyes tanácsok munkájában fellelhető aktatologatást, bürokratikus lélektelenséget és felelőtlenséget, — akkor elfogultság nélkül mondhatjuk, hogy a budapesti munkásság elégedetlenül, sőt talán keserű elszántsággal készülődik a novemberi párt kongreszszusra. orosz nép éppen úgy kulturálódik, mint a világ más nemzetei, sőt miután a mélypontról indult, a fejlődés irama gyorsabb lehet, mint a vezető kulturnemzeteké. Ezt a nemzetet megfosztja minimális szabadságától is a szovjet rendszer. A elnyomás eszköze a terror és a megvesztegető propaganda. Semmi okuk sincs arra a feltevésre, hogy az orosz nép ezekre a módszerekre másként reagál, mint például a magyar nemzet. Normális körülmények között, a terror-szervezet hibátlan működésének korszakában a reakció más, mint rendkívüli körülmények között, — mint például 1956- ban, Budapesten. Törhetetlenül hiszem, hogy az ember erkölcsi és politikai fejlődésének alapvetően kedvez a modern világ kialakulása. Mennél tovább haladunk a világűr-kutatás korszakába, annál nehezebb lesz az erőszakos uralom fenntartása, egyre több politikai tájékozottsággal és tisztább erkölcsi fogalmakkal rendelkező emberek fölött. Az Amerikai Egyesült Államokban látom azt az államformát és társadalmi szerevezetet, amely ennek a szervezetnek legalábbis első történelmi célja lehet. Az amerikai demokrácia: a legmagasabb életforma azok közül, amelyeket az emberiség mostanig létrehozott. Az amerikai életszínvonal ennek az életformának következménye és eredménye. A Magyar Bizottságban helyetfoglaló emigráns társaimmal és más barátaimmal együtt, bizakodva várjuk, hogy ez az életforma kiterjed az eddiginél szélesebb körre, ebben magyar hazánkra is. Emigráns sorba kerülve, az öt világrész közül azért választottuk letelepedésre az Egyesült Államokat, mert innen várjuk a jobb korszak kiváltását. A legújabb események joggal keltik bennünk azt az érzést, hogy jelenleg több reálpolitikai lehetőség van az eddiginél jobb, szabadabb, igazságosabb világrendszer kialakulására, tehát az amerikai politika céljainak elérésére, mint volt bármikor a közelmúlt években.
