A Jó Pásztor, 1962. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)
1962-04-27 / 17. szám
a jő pásztor 7, OLD AC SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE /végtelenül nehezére esett ugyan, de azért egy tekintetűn mégis nyugodt volt, mert legveszedelmesebb ellenfele ártalmatlanná van téve. i 39. FEJEZET. Irta: TÖLGYEST MIHÁLY Alfréd arca komor volt, de nyugodt; a többiek mind kezet nyújtottak egymásnak, a két ellenfél még csak egy pillanatra sem méltatta egymást. A vikomte gondtalannak akart látszani, vagy talán bizott hagában, hogy ő lesz a győztes. Elemér a szokásához képest felszólította az ellenfeleket, hogy béküljenek ki, amiről természetesen ezek ( hallani sem akartak, sőt a vikomte mindjárt tüntetőleg ' levetette felöltőjét, majd mindjárt a kabátját is. Alfréd is követte példáját. A segédek egyike a harmatos fülben rögtön kezdte kimérni a lépéseket. A másik a pisztolyokat töltötte meg. Ezt a cselekményt mindkét fél segédei ellenőrizték. A párbaj nem komoly becsületsértésből, hanem csak versenyzésből keletkezvén, a segédek sem tartották elkerülhetetlenül szükségesnek, hogy ez a két hevesvérű fiatal ember kioltsa egymás életét. Ennélfogva a golyó nem volt igazi ólom, hanem csak csokoládégolyó, mely egyáltalán nem volt veszedelmes. Ezt előre tudták, ép azért egyeztek meg abban, hogy a pisztoly pár bajnak kardpárbaj legyen a folytatása, úgy számítván, hogy ezért lesz rá gondjuk, hogy valami nagy kárt ne csinálhassanak magukban. A vikomte azonban nyilván sejtette ezt a manipulációt és igy szólt: — Nekem azok a pisztolyok nem kellenek. Elemér a sértettet játszva igy szólt: — De kérlek, ezek igen kitűnő pisztolyok. — Arra a célra, hogy ne lehessen találni, azt megengedem. De itt arról van szó, hogy találjunk, legalább nálam ez a cél. Ennélfogva mindjárt igazi jó pisztolyokat hoztam magammal. Nemesi szavamra mondom, hogy nem vásároltam őket és még nem is lőttem velük. Ezeket kérem igazi golyókkal megtölteni. A segédek egymásra néztek. A vikomte tehát kifogott rajtuk. Alfréd, nehogy félénknek láttassák, felkérte segédeit, hogy ők is komolyan vegyék a dolgot. A pisztolyokat tehát annak rendje és módja szerint megtöltötték. A felek mindjárt fel is állottak. Háromszori golyóváltás volt kikötve célozás nélkül. Az első lövés mindkét pisztolynál csütörtököt mondott. A második és harmadik lövés sem talált, a párbajvivó felek mindegyike sértetlen maradt. Elemér ismét felszólalt: — Uraim, — úgymond, — a lovagiasság követelményeinek elég van téve. Helyüket emberül megállották, béküljenek ki egymással. — Nem, — hangzott mindkét oldalról. Most tehát előhozták a vitőröket. A segédek gondosan megvizsgálták és megállapították, hogy egyiknek sincs semmi hibája. A vikomte tudta, hogy jó vivő, de Alfréd is érezte, hogy az elemében van. Fel is tette magában, hogy az otthon nyert kitüntetéseknek itt is dicsőséget fog szerezni. A bajvívók állást foglaltak és az adott jelre összecsaptak. A vikomte volt a leghevesebb fél és mindjárt támadólag lépett fel. Alfréd tehát egyelőre védelemre szorítkozott és remekül parírozta a vikomte döféseit, ki mindjárt észrevette, hogy méltó versenytárssal, van dolga! Tapasztalván, hogy a győzelmet nem vívhatja ki oly gyorsan, mint reményiette, egyre ingerültebb lett és hevesebben támadott. Izgatottsága nőttön nőtt és ezzel együtt harcmodora veszített meggondoltságából. Alfréd még annál, nyugodtabb és számítóbb lett és amily mértékben lankadni látta a vikomte erejét, oly mértékben ment át lassankint a támadó harcmodorba. A vikomte nem tágított és minden erejéből rávetette magát ellenfelére, e pillanatban Alfréd egy bámulatos döféssel, a szó szoros értelmében felnyásalta a vikomtét. A segédek rögtön közbe léptek, de már késő volt; a vikomte összerogyott. Alfréd most maga is visszarettent és egy percig merősen bámult a legyőzöttre. A győzővel most nem gondolt senki, mindenki csak a vikomtét vette körül, az orvosok rögtön felvágták a selyemzubbonyt, és lecsillapítván a vérzést, a sebre az első kötést alkalmazták. — Az istenért Alfréd, mit tettél? — kiáltott Ele mér egész kétségbeesve. Alfred hallgatott. Most már ő is megbánta, hogy a harc hevében nem mérsékelte magát, de már kése volt! Viktornak tehát igaza volt, midőn a lófuttatás alkalmával azt mondta, hogy Líviáért még vér fog folyni. A szerencsétlent kocsira tették és lakására szállították. Modest egész oda volt, midőn urát halálra sebesülten hozták haza. Sürgönyözött is rögtön Medonba a jószágigazgatónak, ki a sürgöny vétele után rögtön vonatra ült és Párisba utazott. Alfréd biztosra vette, hogy a dolognak halál lesz a vége. Ilyen körülmények között a bíróság bizonyára hát az elitéltetést kikerülendő, rögtön haza utazott, ami A második tudósítás. Elemér volt megbízva azzal, hogy Líviának Alfréd váratlan elutaztát tudtul adja és az okot neki megmagyarázza. Ez annyiban kényes feladat volt, mert nem lehetett tudni, mit érez Lívia a vikomte iránt és következőleg nem fogja-e őt lesújtani Viktor elestének viire. j Ez okból Elemér kerülő utón akarta megmondani a \valót. Felkereste tehát nővérét, kit kedvenc helyén a (vertben talált. • — Kedvesem, — szólt hozzá; — úgyszólván még nem is beszéltem veled a minapi bálról. Pedig nagyon szeretném tudni, hogyan érezted magad és vájjon jó mulattál-e? — Oh igen jól? — A házigazda ugyebár igen kedves volt? — Valóban nem is tudom, ki volt az igazi házigazda. — Mindenesetre a vikomte. Az ő vendégei voltunk. Az övé egész Mendon. Deloire ur csak a jószágigazgatója. — Tehát gazdag a vikomte? — Szép vagyona van! A jószágigazgató hét millióra becsüli. Ez a nagy vagyon hidegen hagyta Líviát. Ha Elemér hétezret mondott volna, ezt is épp oly közönyösen vette volna. — Vettem észre, — folytatta Elemér, — a vikomte igen figyelmes volt irántad és kitüntetett téged. — Meglehetős sokat táncolt vetem, — válaszolt Lívia. — És tetszett ez neked? — Az igazat megvallva, sokszor jobban szerettem volna pihenni. — De aztán, mint haliám, a téli kertbe vitt, ahol pihenhettél. — Igen, — válaszolt Lívia nyugodtan. . — Nem nyilatkozott a vikomte? Lívia egy percig habozott, végre igy szólt: — Kedves Elemér, a vikomte szavaira ugyan nem fektettem nagy súlyt és a feledés fátyolát akartam ráborítani. De mivel tudni akarod, hát elmondom. Igen, ő nyilatkozott és kért, hogy legyek szivének és házának úrnője. — És te mit feleltél erre? Lívia hallgatott, de azért nem pirult, sem zavarba nem jött. Látszott, hogy szive az egész ügyben nem igen Van érdekelve. — Nos, Lívia, mit feleltél? — Semmit, Elemér! Fölkeltem, mert azt hittem, hogy a teremben nélkülözni fogsz engem. Ugyanakkor Alfrédet is láttam jönni. —• Igaz-e, hogy a két fiatal ember nem éppen barátságos szóváltásba elegyedett egymással? Ez a tárgy igen kínos volt Líviára nézve és esdeklőleg nézett Elemérre, mintegy kérve őt ezzel, hogy ne folytassa. De sajnos, folytatnia kellett, mert a tulajdonképenl tárgyra még csak most akart áttérni. — Meg vagyok győződve, Lívia, hogy az a jelenet reád nézve igen kínos lehetett és zavarodban nem is figyeltél oda, de abból mégis nagy baj keletkezett! — Miből? — kérdezte Lívia ijedten. — Ugy-e, Elemér nem jól tettem, hogy a télikertbe követtem a viikomtét? — Nem ebből keletkezett a baj, hanem a szóváltásból. A két fiatal ember ma párbajt vívott egymással. — Nagy ég, — kiáltott fel Lívia elsápadva. — En nek én voltam az oka! De remélem, a párbaj minden baj nélkül folyt le. — Nem mondhatnám — válaszolt Elemér. — Egyikük megsebesült! — Oh, bizonyosan Alfréd az, mert tegnap óta mé£ nem láttam őt. ; — Alfréd most már útban van haza felé, — mon dotta Elemér. ■ — Akkor hát a vikomte sebesült meg, — kiáltott Lívia. — Oh mennyire sajnálom! Ez a sajnálat szívből fakadt, de nem szerelmes szívből. Ezt Elemér jól látta és tisztában volt azzal, hogy Viktor hiába ütötte volna a vasat, de ugyanez áll Alfrédről is, mert Líviának minden szavából ki lehet venni, hogy az utóbbi iránt sem érez többet, mint a vikom te iránt. A jó Isten tudja, miért volt az, hogy Elemér e fölött örült magában! E tapasztalat behatása alatt végtelen gyöngéd pillantást vetett Líviára, majd igy szólt: — Megyek Viktorhoz. Megnézem, mint van sze gény. — Fejezd ki előtte sajnálkozásomat Elemér, — mondotta. Lívia — Oh, istenem, miért is nem gátoltad meg a párbajt? — Hidd el Lívia, mindent elkövettem, de hiábavaló volt minden fáradozásom. Az ellenfelek engesztelhetetlen ellenszenvvel viseltettek egymás iránt és ezért a párbaj kikerülhettln volt. A vikomtét én is fölöttébb sajnálom! Elemér hosszú forró csókot nyomott Lívia homlokára. A leány szinte gyöngéden simult hozzá. Úgy szedette, becsülte, tisztelte fivérét, mint az Istent. Ez az í rzés egészen betöltötte szivét, másnemű érzelem számára nem is volt benne hely. ('Folytatjuk.'). A hét legjobb vicce A hét legjobb vicce — Ki a világ két legnagyobb színésze? — Kennedy és Krusesev. _ 7 — Kermedynek ugyanis a vasfüggöny mögött isi tapsolnak. Kruscsev pedig olyan jó ■színész, hogy mindenki több darabban szeretné őt látni . . . halálos zuhanás NEW YORK. — Russell Porter, a Nem York Times veterán riportere, 10-ik emeleten lévő lakása ablakéból a' ; mélységbe zuhant és szörnyet' halt. Mindig nyitott ablaknál szokott aludni, télen is, és' nyilván az ablak felnyitásakor érte a végzetes baleset. Sportoló hölgyek PÁRIS. — A francia sportfőbizottság női szakosztálya három napon keresztül heves vitát tartott. A tiszteletre méltó matrónák módositásokot javasoltak az aktiv versenyző hölgyek sportöltözéke tekintetében. Persze, — mondotta a főszónokuk — könnyű a rövid uszóruhákban teljesíteni a mai világrekordokat! Bezzeg az ő korukban még bokáig érő dresszekben versenyeztek. További véleményük szerint a nőknek azokat a sportokat kell űzniük, melyek nem mennek a nőiesség rovására. Az értekezlet azonban nem tudott dönteni, hogy melyek-ezek a sportágak. Terjessze lapunkat! KIRÁLY BÉLA TÁBORNOK BESZÁMOLÓJA (Folytatás az első oldalról). HARC A UN-BEN A VÖRÖSÖK ELLEN Ezután Király Béla arról beszél, milyen módon igyekszik a Magyar Szabadságharcos Szövetség és személyesen ő maga, ezeknek a célkitűzéseknek a megvalósítására. — A3 alapvető célkitűzés ma sem változott. Ma ugyanazokért az eszmékért küzdünk, mint 1956- ba n küzdöttünk — hangsúlyozza a tábornok. — Ezért tehát, minden törvényesen megengedhető eszközzel ébren tartjuk a magyar ügyet. Számontartjuk. és tanulmányozzuk a legújabb magyarországi fejleményeket és jegyzékekben, újságcikkekben, felhívjuk azokra a külföldi kormányok figyelmét. — Az Egyesült Nemzetek Szervezetében hatalmas kommunista erők harcolnak azért, hogy a legközelebbi ülésszak napirendjére ne kerüljön a magyar kérdés. Mi most azért küzdünk, hogy diplomaták és küldöttek támogatását megszerezzük a magyar ügy napirenden tartásához. — Jelent-e valamit gyakorlati szempontból, ha a magyar ügy a UN napirendjén marad? — kérdezzük, — Feltétlenül — válaszolja határozottan a tábornok. — Annyi bizonyos ,hogy a közvetlen jövőben nem várhatjuk a Nyugat ,vagy a UN határozott akcióját ebben a kérdésben. Amig azonban a magyar kérdés a világszervezet napirendjén van ,lehetetlen a világnak nem tudomást vennie arról a letagadhatatlan tényről: az 1956-os magyar forradalom ügye még nincs elintézve. — Ez az amiért mi napirenden akarjuk tartani a kérdést és ez az, amiért a Szovjetunió le akarja vétetni a napirendről. A MAGYAR FORRADALOM — ÁZSIÁBAN — Ezzel kapcsolatosan, rá kell mutatnom valamire — folytatja beszámolóját Király Béla Ez pedig az a körülmény, hogy a Magyar Szabadságharcos Szövetség tájékoztató tevékenysége a legerősebb azon a földrészen ,amely ebből a szempontból a legjelentősebb: Ázsiában. Európában, Amerikában és Ausztráliában ugyanis élnek és működnek szabadságharcos csoportok. Ázsia azonban — majdnem teljesen légüres tér. — Ázsia jelentősége napról napra növekszik. Mi ennek az oka? Részint az, hogy óriási kiterjedésű földrész. Másrészt pedig óriási ,ma még jórészt kiaknázatlan természeti kincsekkel rendelkezik. Harmadszor, Ázsia kultúrája az egyetlen töretlen kultúra az emberiség történetében. Ez a földrész döntő fontosságú lesz a demokrácia és a kommunizmus küzdelmében. Állásfoglalása eldönti a párharcot. — Éppen ezért, az elmúlt esztendőben, 100 napot töltöttem Ázsiában . HONG KONGBAN ISMERIK MALÉTER PÁL NEVÉT — Milyen ázsiai országban járt? 100 napos ott tartózkodásom alatt meglátogattam Japánt, Ókinawat, Taiwant, Quemoyt, a Fülöp Szigeteket, Thai landet, Hong Kongot, Dél Vietnamot, Malayat, Singaporet és innen utaztam Cairoba . — Tudnak-e ezekben az országokban valamit az 1956-os magyar forradalomról? — tesszük fel a kérdést. — Egészen meglepő, hogy mennyit tudnak felőle, milyen sokat és milyen részletesen. Az ázsiai országko lakossága nagy érdeklődéssel kisérte a magyar forradalmat és nagy rokonszenvvel. Hong Kongban történt például, hogy egy fiatal leány ült mellettem az autóbuszon. A hong kongi lány kitünően tudott angolul és beszélgeti ni kezdtünk. Amikor meghallotta, hogy triagyar vagyok, meglepő tárgyi tudással kezdett beszélni a magyar forradalomról és legnagyobb csodálkozásomra tudta, hogy ki volt Maiéter Pál és ismerte nevét . MALAYAI EMLÉKMŰ MAGYAR SEGÍTSÉGGEL A tábornok ezután, ázsiai útja ismertetésekor, elmondja, hogy Dél Vietnamban például ,12,000 fiatal katona előtt beszélt a magyar ügyről, az egyik katonaiskolában. A feltett kérdések a legnagyobb érdeklődésről tettek tanubizonyosságot. — Talán ,nem érdektelen rámutatnom arra — mondja Király Béla — hogy Ázsia mindegyik országában azzal az egy széni megjegyzéssel keltettem rokonszenvet, hogy a magyarság ázsiai eredetére utaltam. — Egész ázsiai utam alkalmával az ottani amerikai követségek és megbízottak áldozatkész és készséges támogatásával találkoztam. Mindenütt beszéltem az illető ország vezérkari főnökével, a külügyminiszterrel és nem ritkán az államelnökkel magával is. — Malayaban egészen rendkívüli és megható dolog történt — emlékezik vissza mosolyogva Király Béla tábornok. — Meghallottam, hogy emlékművet akarna kemelni azoknak, akik a kommunisták elleni harcokban hősi halált haltak. tn — Ekkor felkerestem az illetékeseket és azt mondottam: Uraim, nekünk, magyaroknak, nincs módunkban hősi emlékművet állítani halottainknak. Kétségtelen azonban, hogy a mi halottaink ugyanazért az eszméért áldozták életüket, mint az önökéi. Én gyűjtést fogok indítani a magyar szabadságharcosok között és mi is hozzá járulunk a malayai hősök emlékművének felállítás sához. — Ajánlatomnak robbanás-szerű hatása volt: a miniszterelnök magához kéretett, hogy külön köszönetét mondjon. Az újságokban hasábos ismertetéseket és vezércikkeket kapott a magyar ügy. S már el is küldtük gyűjtésűnk eredményét: 700 malayai dollárt. Ez körülbelül 400 US dollárnak felel meg. 1 — Az emlékművet valószinüleg ez év végén leplezik le és az ünnepségekre magam is meghívást kaptam. f KÖZÖSEN — A KÖZÖS CÉLOKÉRT — Mit üzen tábornok ur a világ magyarságának? — tesszük fel a végső kérdést. — Ez az üzenetem: aki valóban hiszi, hogy a magyar forradalom a magyar nép vágyait és céljait fejezte ki — mint ahogyan ez az igazság — annak tisztelnie kell ezeket a célokat és küzdenie azok megvalósításáért. A beszámolóm kezdetén említett 3 cél igazságában lehetetlen nem megegyezni. —- A magyar emigránsok kezében hatalmas nemzeti energia van és sajnálatos, hogy ezt az energiát nem egyszer személyek és csoportok elleni küzdelemre használják fel. Kérem a magyarokat: tegyük félre ezeket az apró küzdelmeket és harcoljunk vállvetve a nagy, közös célok megvalósítása ért Kürthy Miklós.
