A Jó Pásztor, 1961. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)
1961-09-08 / 36. szám
a jó pásztor__ ■ii ' ———- II I ~TTT SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE — Tudom. De hadd 'bűnhődjék ő is, mert mi csak parancsát hajtottuk végre. — Jól van, — jelentette ki erre a csendőrhadnagy. — Magad akarod a törvényszék elé juttatni az ügyet. Menjen tehát oda. Az én feladatom be van fejezve, át foglak kisértetni a törvényszékhez. — Annál jobb, — jelentette ki György. — Ott majd megfelelek magamért. Csak azt sajnálom, hogy nem sikerült magamat megbosszulni. A csendőrhadnagy nem tudta felfogni, hogy ez az egykor oly hü szolga miért gyűlölte meg úgy a volt gazdáját. Egyelőre tehát visszavitette őt a tömlőébe. Be akarta várni, mit végez Halmosné Lorántffyval. Ha ez elállana a panasztól, akkor mégis beszünteti az eljárást és szabadon bocsátja Györgyöt, kit igazái sajnált. Holmosné nem járt eredménytelenül. Lorántffy Elemér, miután úgyis elutazni szándékozott, kijelentette, hogy eláll a panasztól, minek következtében a csendőrhadnagy csakugyan szabadon eresztette a fiatalembert, kinek a lelkére igyekezett beszélni. György minderre egy szót sem szólt, de látszott rajta, hogy valamit gondol magában. Otthon Halmosné nagy örömmel fogadta őt, György azonban közönyös maradt. Meg sem köszönte nővére fáradozását, nem szólt terveiről senkinek sem s egy szép napon ismét eltűnt. A makacs fiú egyenesen bement a városba s jelentkezett a vizsgálóbírónál. — Tekintetes biró ur, — úgy mond, — jelentem, hogy Lorántffy urra, volt gazdámra, revolveremmel kétszer rálőttem. Gaál Jenő meglepetve nézett rá. — És eltaláltad-e? — Ne találtam el. A vizsgálóbíró hamarosan nem tudott eligazodni. — Hogy van az, hogy nem jelentett fel téged senki? — kérdezte. — Ez azért van, mert Lorántffy ur visszalépett a panasztól. A vizsgálóbíró csodálkozása még nagyobb lett. Bírói pályafutása alatt most történt meg először, hogy a sértett fél visszalépése dacára a tettes mégis önként jelentkezik. Már azt hitte, hogy őrülttel van dolga s a merénylet talán nem is igaz. Végig nézve a fiatalemberen, kétkedve csóválta fejét s igy szólt: — Talán csak képzeled, hogy rálőttél a volt gazdádra? — De igaz! — kiáltott György, szinte ingerülten. — Tanú rá az egész háznépe. Tessék őket kihallgatni, ha a vizsgálóbíró ur nekem el nem hiszi. — Tudod-e, hogy emiatt börtönbe jutsz? — Tudom, sőt még azt se bánom, ha felakasztanak. A vizsgálóbíró még abból az időből ismerte Györgyöt, midőn a csillagvári kastélyban látogatóiban volt. Tudta azt is, hogy Lorántffy megbízhatósága és hü ragaszkodása miatt igen kedvelte őt. Mi lehet tehát oka annak, hogy ez az ember egyszerre életére tört? — Takács György, — szólt hozzá szinte részvéttel, —nem tudom elképzeli, mi történhetett veled. Ha igaz az, amit állitol, hogy Lorántffy ur visszalépett a panasztól, mint van az, hogy mégis feljelented magad? Bizonyára ily módon akarsz megvezekelni bűnödért. » 4 — Nem, — rázta fejét György hevesen. — Azt akarom, hogy a nagyságos ur is megkapja a magáért. — Miért? Mit vétett? — Azt a bizonyos rablótámadást Dinnyés ellen ő intézte. Az ő parancsára mi ketten, én és Karika János vettük el Dinnyés pénzét, mi ketten hurcoltuk őt az erdőbe, ahol Lorántffy ur várakozott ránk. Ő kötöztette a vén embert a fához. Ha már nekem bűnhődnöm kell, bűnhődjék ő is, mert tudom, hogy az ilyesmi nincs megengedve. A vizsgálóbíró összeráncolta homlokát. —Bolond vagy te, György, — mondotta. — Mi hasznod van neked ebből? — Az, hogy legalább ily módon bosszulom meg magamat rajta. — Ah, belőled tehát a bosszú beszél, — kiáltott fel a vizsgálóbíró. — Álljunk meg e pontnál. Miért akartad magadat megbosszulni a nagyságos uron? Mit vétett neked a gazdád? — Nagyot vétett biró ur. Elragadta tőlem a menyasszonyomat s ezáltal testileg, lelkileg és minden tekintetben tönkretett. A vizsgálóbiró felfigyelt. Az első pillanatban azt hitte, hogy Lorántffy talán elcsábitotta azt a leányt, akit ez a fiú el akart venni. Ez ugyan gyakran meg szokott történni, biróilag az ilyet üldözni nem lehet, kivét, ha a leány önként hajolt a csábi tőszóra. Ilyenkor a kijátszott szerető rendszerint önmagának szokott elégtételt szerezni késsel, puskával, revolverrel, ahogy jön. Ezek a heves fejüek renUoocrint börtönbe kerülnek egynéhány évre s a világ tovább megy a maga utján. — Eszerint tehát elégtételt akartál magadnak venni, — mondotta. — Ezzel azonban csak magadnak ártottál. A világ rendjét te ugyan meg nem forditod. A te mátkád nem volt sem első, sem utolsó, kit a földesur elcsábitott. — Nem csábitotta el, kérem. — Akkor hát, miért lőttél rá? — kérdezte a biró meglepetve. — Azért, mert ő gátolta meg azt, hogy a leányt el nem vehettem s azáltal százezer forinttól estem el. — Ej, ej, a dolog érdekes kezd lenni, — szólt Gaál Jenő. — Mondd el, hogyan történt? György erre részletesen elbeszélt mindent. — Azt akarom, — úgymond —, hogy napvilágra jöjjön minden. Ha az a százezer forintos kötelezvény nem lenne, Lorántffy Elemér urnák eszeágában sem lett volna nővérének elismerni azt a leányt. Bizvást ott hagyta volna őt az erdőőrnél és nem bánta volna, akárki veszi el Lidit. így azonban beleártotta magát a dologba, hogy ne kelljen kifizetnie a százezer forintot. — Úgy látszik, ennek az elvesztése fáj neked legjobban, — jegyezte meg a biró. — Meg lehet, ez is fáj, de még inkább fáj magának a leánynak elvesztése. Szerettem őt szivem mélyéből s a gondolat, hogy ki lettem játszva, őrjöngőzé tett. — De honnét tudtad te azt, hogy százezer forint van a leánynak biztosítva? — Kezemben van az irás. — És hogyan jutottál hozzá? — Dinnyéstől kaptam, ki azt az öreg Lorántffy úrtól származó levelekkel együtt, nekem tizezer forintért átadta. A biró egy nagyot nézett. Tehát ebben is benne van a Dinnyés keze. — És te alkura léptél azzal a gazemberrel? — kérdezte rosszalólag. — Megtettem, mert a pénz elkábitott. A biró most már más szemmel nézett Györgyre. A részvét egy csapással megszűnt. Most már világos, hogy nem annyira a megbántott szerelem, mint inkább a kijátszott birvágy inditotta ezt az embert a merényletre. — Jól van, — szólt hidegen. — Most már éleget tudok. Csengetésére belépett ártörvény szolga. — Ezt az embert add át a porkolábnak. Itt a letartóztató végzés. Egyesbe kell csukni, hadd elmélkedjék tette fölött../ 1 Györgyöt elvitték. A börtön ajtaja csakhamar bezárult mögötte. A biró úgy mondta, hogy az egyesben elmélkedhetik tette fölött. És elmélkedett is. Ő most börtönben ül, Lorántffy urat pedig még kérdőre sem vonják. Az ellene emelt vád siket fülekre talált. Igazság ez? Mégis csak igaz marad, hogy nincs tökéletes egyenlőség a törvény előtt. György vallomása oly teljes volt, hogy ebben az ügyben egy lépést sem kellett volna tovább tenni. Mindannak dacára a vizsgálóbiró eltökélte magában, hogy kimegy a helyszinre s kihallgatja a merénylet szemtanúit. Hátha György nem mondott el mindent, vagy hátha nem úgy mondta el, mint ahogy történt? A következő napon megjelent Csillagváron. Elemér még nem tudta, hogy György önként jelentkezett s nagyot nézett, midőn a vizsgálóbiró tudtára adta, hogy a gyilkossági kisér let ügyében óhajt itt a helyszinén kihallgatásokat eszközölni. — De hiszen én elállottam a panasztól, — szólt Elemér. — Nem kivánok a bíróságtól elégtételt. — Tudomással birok erről, uram, de mégis meg kell tartanom a vizsgálatot, mert a merénylő önként jelentkezett nálam. — Lehetetlen, biró ur. — De úgy van, amint mondom. Mindjárt ott is fogtam. A legény egész részletesen elmondott mindent, mindamellett lehetséges, hogy nem mondta el az egész igazságot. Evégből ki akarom hallgatni a szemtanukat. — A merénylet okait is elmondta? — Ezeket is előadta, —- válaszolt a vizsgálóbiró. — Azt mondta, hogy ön kijátszotta őt, ezért bosszút forralt ön ellen. — Erre ők maguk kényszeritették, — viszonzá Elemér. — De előbb kérdezni akarok valamit, biró ur. Bevallotta-e, hogy bizonyos okmányok birtokában vannak? — Oh igen, egész leplezetlenül bevallotta ezt. — Akkor hát bizonyára azt is beismerte, hogy Dinnyéstől kapta. — Úgy van. — Akkor hát igen könnyű megmagyarázni az én álláspontomat, biró ur. Dinnyés előbb eljött hozzám s húszezer forintért megvételre kinált bizonyos fontos okmányokat, melyek nekem százezer forintnál is többet érnek. Ezeket az okmányokat azonban én nem voltam hajlandó megvenni és egyenesen elutasítottam őt. így történt, hogy Dinnyés Györgyöt kereste fel, akit sikerült is beugratni. György befejezett ténnyel akart elibém lépni s a százezer forintos kötelezvényt mintegy revolverként mellemnek szegezni. Én azonban kifogtam rajtuk. Sikerült megtudnom, ki ez a leány, kinek javára atyám ezt a nagy összeget hagyományozta. Rögtön ki is mentem hozzá, elismertem őt nővéremnek, magamhoz vettem a kastélyba és kijelentettem, hogy majd akkor és ahhoz fog nőül menni, akihez én adom. György valahogy megsejtette, hogy a leány talán a kastélyban vari. Még aznap késő este beállított kastélyomba és olyan lármát csapott, hogy ki kellett őt utasítani. A következő napon ismét eljött s egyenesen velem kívánt beszélni. Én fogadtam őt. Szolgám azonban nyilván rosszat sejtett s bent maradt a szobában. És nagyon okosan tette. György mindjárt az első szónál heveskedni kezdett, veszekedő kedve mindegyre nagyobb lett, végre előrántotta revolverét és rám lőtt. A golyó azonban eltévesztette célját. Embereim elvitték s én nem tudtam elképzelni, hogyan tud ez az ember engem annyira gyűlölni. Egyelőre nem szándékoztam tenni semmit, mert végre is átláttam, hogy terveinek megsemmisítésével érzékeny csápást mértem rá. Szegény már beleképzelte magát a jó módba, égy szép feleség mellett. — Tehát csinos a lány? — Nemcsak csinos, de valóban szép. Ha György terve sikerül, ő lett volna a legirigylésre méltóbb férfi. De én egy sikerült sakkhuzással kijátszottam őket. Lidi nem mehet férjhez Györgyhöz, most már legkevésbé. —'- Lorántffy ur tehát a százezer forint kiszolgáltatását akarta kikerülni. — Oh legkevésbbé sem. Én csak Györgyöt nem akartam férjnek Lidi számára. Ha én már százezer forintot adok, azt hiszem, különb férjet is kaphatnánk számára és nem olyant, akit a vagyon vonz hozzá. — Ez már igaz, — válaszolt a biró. — Kivárijá-e Lorántffy ur, hogy lefoglaljuk azokat a leveleket és önnek átadjuk? — Erre ugyan nem gondoltam még. De egyelőre nincs veszély a dologban. Lidi most az én felügyeletem alatt áll s úgy fogom őt férjhez adni, amint jónak látom. Ha kedvem szerinti fiatalember kéretné meg őt, a százezer forintot meg is tol danám. De György semmi esetre sem kaphatta volna meg, már azért sem, mert az okmányok birtokába jutva, kihívó magatartást kezdett velem szemben tanúsítani. Rögtön fel is mondtam neki. Ebből aztán lett az, ami most vizsgálat tárgyát képezi. — Eljárását csakis helyeselni tudom, — szólt erre a biró. — Én nekem is csak az az elvem, hogy jogtalan zsarolások előtt soha sem kell meghajolni. De még valami van a dologban. Györgyöt tisztán a bosszú vezérelte. Ebből az okból önt vádolta be, rriint intézőt, a Dinnyés elleni rablótámadásban. — Tehát csakugyan ennyire sülyedt ez az ember? — kiáltott fel Elemér. — Hiszen ő volt a tulajdonképpeni rabló, aki a pénzt magához vette Dinnyés íróasztalának fiókjából. — Mennyi volt? — Húszezer forint. —- Helyes, — bólintott fejével á vizsgálóbiró. — György is ennyit vallott be. Ez nagy pénzösszeg. Lorántffy ur. Efölött könnyen elsiklani nem lehet. — Ám tegye, biró ur, amit jónak lát. Éri annyit mondhatok, hogy én csak annyit vettem el Dinnyéstől, »mit egykor anyámtól kizsarolt különféle kétes értékű szolgálatokért. A pénzből azonban egy krajcárt sem tartottam magamnak, hanem jótékony célra fordítottam. ' .';y* í:”: — Ez mind igaz, de egy rendezett államban nem szabad ilyesmit cselekedni. Arra való a bíróság. — Oh kérem, hagyjon fel ezzel, — legyintett kezével Lorántffy. — Hiszen láttam, hogy egész távollétem alatt egyetlen lépést sem tettek ebben az ügyben. Dinnyés szabadon jár, a többi cinkostársaknak pedig még a hajuk szála sem görbül meg. Ilyen körülmények között, nem maradt más hátra, mint magamnak szolgáltatni igazságot. — Bocsánat, Lorántffy ur, erre ön nincs felhatalmazva, — vágott közbe a vizsgálóbiró. — Senki sem lehet a maga bírája. — Ám akkor csináljon velem, amint tetszik, — szólt Elemér kissé élesebben, mint rendesen. — Majd megmutatja az idő, kinek van igaza. A vizsgálóbiró csakhamar el is távozott. Elemér most már tudta, hogy György elárulta őt a Dinnyésféle rablási ügyben. Ezzel is nyilvánvalólag ütni akart rajta egyet. Azt a kérdést hányta-vetette magában, vájjon csakugyan megbüntetik-e őt emiatt a színlelt rablás miatt? Utoljára is célszerűnek találta elutazni. De hova? Budapestre? Itt ugyan hamar rátalálnak Lidikére é: 3 rá. György esetleg kiszabadulva, legelősorban is arra adná a fejét, hogy elvesztett menyasszonyát bárm áron megkeritse. A gyilkos merényletnek nem lenne vége-hossza. Legjobbnak találta Párisba vagy London ba menni, ott legalább nyugodtan élnek. Be sem várva az idézést, magához hivatta ügyvéd jét, utasítást adott neki, hogy ebben a fenyitőperber legjobb belátása szerint járjon el. — Ügyemet tegye magáévá, kedves ügyvéd ur Én egyelőre Budapestre szándékozom menni, hogy on nét hova megyek, azt most igazán nem tudom még Mindenesetre tudatni fogom mindenkori tartózkodás' helyemet miheztartás végett. Ha valami rendkívüli fordulat állana be, ön bizonyára tudatni fog erről. Ren des körülmények között azonban nem várok értesítést miután felizgatni nem akarom magamat. (Folytatjuk) ~ 7. OLDAL ” A hét legjobb vicce Egy olasz repülőgépen né- , gyen utaztak: egy német, egy francia, égy angol és egy olasz. A pilóta észreveszi, hogy a motorral valami baj van, az utasoknak ejtőernyőivel rög- . tön ki kell ugraniok a repülőgépből. Nem akar pánikat kelteni az utasok között, ezért lélektani eszközökhöz folamodik. A németnek ezt mondja: — Ez a parancs! —és a német szó nélkül kiugrik. A franciának odaszól, a ki-, ugrott német után mutatva: — Ez a legújabb divat — s a francia szó nélkül követi a német példáját. Ezután az angolhoz fordul a pilóta: ö... — Ez a legjobb sport — és az angol szó nélkül leveti ma-: gát a mélybe. -Most már csak az olasz van hátra. Ennek odasugja: — Tilos az ugrás! Azolasz erre nyomban ki-,, ugrik. * ■ —— ........ s UJJÉ A LIGETBEN NAGYSZERŰ » Két pesti vagány találkozik ’' a Ligetben, és az egyik igy' szól: — Borzasztó, micsoda időket élünk. — Miért ? — Képzeld, belenyúltam egy muki zsebébe, és a bitang le- * húzta az ujjamról a gyűrűt. • HALLOTTA MÁR . . .? . . . hogy Amerikában az első alkotmány a Mayflower Compact volt. Ezt a szerződést 1620-ban írták alá a pilgrimek, akikről minden év novemberében Hálaadás Napján -emlékezzünk meg. Ki-' mondták, hogy kormányt alakítanak és a kihirdetendő törvényeknek engedelmeskedni fognak. A pilgrim lakosság száma 41 volt. Ma 180 millió lakosa van Amerikának. SÍRFELIRAT .Ki e sírban nyugszik Kék ingbe, gatyába. Negyven esztendőt vót Pákának gulyása. Ismerte a község Apraja és nagyja. Azért nincs a neve Ide kifaragva. A kommunista rendőrség egyik tagja, aki Nyugatberlinbe szökött, első cigarettáját élvezi a szabad világban. Arca részben el van takarva, .' hogy fel ne ismerjék és békében hagyják keletnémetországi rokonságát. Irta: TÖLGYESI MIHÁLY
