A Jó Pásztor, 1961. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)
1961-09-08 / 36. szám
.-■as... 1 w . 8. oldal: Pünkösd után 16. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Lukács, 14. fej. 1—11 Az időben, mikor Jézus szombati napon egyik főfarizeus házába ment enni, azok szemmel tárták őt. És íme, előtte vala egy vizkóros ember. És megszólalván, Jézus kérdé a törvénytudókat és a farizeusokat, mondván: Szabad-e szombaton gyógyítani? Ezek pedig hallgattak. Akkor Jézus fogván amazt, meggyógyító és elbocsátá. És szólván nekik, mondá: Ha valakinek közületek szamara, vagy ökre kútba esik, nem huzza-e ki azt rögtön, szombatnapon? És erre nem tudtak felelni neki. A hivatalosaknak pedig példabeszédet monda, észrevevén, miként válogatják az első üléseket, igy beszélvén hozzájuk: Mikor lakodalomba hívnak, ne ülj az első helyre, nehogy ha náladnál előkelőbb ember volna meghiva, oda jővén az, aki téged és őt meghívta, azt mondja neked: Adj helyet ennek, s akkor szégyenszemre az utolsó helyet kelljen elfoglalnod . . . Hanem mikor meghívnak, eredj, telepedj az utolsó helyre, hogy mikor jövend, aki téged meghívott, azt mondja neked: Barátom, menj feljebb. Akkor dicsőséged leszen az egész asztaltársaság előtt. Mert mindaz, aki magát felmagasztalja, megaláztatik, és aki magát megalázza, felmagasztaltatik. SZENTBESZÉD Diogenes, a hires görög bölcs, aki azt tartotta, hogy az ember annál függetlenebb, annál nagyobb, minél kevesebb szükséglete van és aki éppen ezért nem is házban, de csak hordókban lakott, egyszer — a monda szerint — sáros lábát Plátónak, a görögök egyik legnagyobb bölcselőjének szőnyegébe törölte, ezen szavakat mondván: “Plátó gőgjét taposom.” Mire, ugyancsak a monda szerint, Plátó nagyon okosan és szellemesen igy vágott vissza: “Taposod, de még nagyobb gőggel.” Aki ugyanis más gőgjét tapossa, és azzal dicsek) zik, azzal kérkedik, az még gőgösebb, mint akinek ü gőgjét tapossa. Aki valamelyik társaságban csak azért ül az itolsó helyre, hogy azzal tüntessen, hogy észrevegyék Is magasabbra vigyék, az látszólag, külsőleg alázatos ugyan, de valójában és belsőleg gőgös, mert csak hiúságból és feltűnésből teszi azt, amit tesz. Avagy aki például csak azért imádkozik, hogy az emberek lássák és dicsérjék, az valóban jobban szolgál magának, mint az Istennek, az jobban imádja önmagát, mint az Istenét. Nem ilyen látszólagos ájtatosságot, nem ilyen külső alázatosságot követel tőlünk az Ur Jézus, midőn a mai szent evangéliumban azt mondja: “és aki uiagát megalázza, felmagasztaltatik,” de igenis követel tőlünk tényleges ájtatosságot és belső alázatosságot. Azt követeli az Ur, hogy érezzünk bensőnkben, hogy tisztában legyünk azzal, hogy önmagunkban s önmagunktól semmik sem vagyunk, mindenünk a jó Isten adománya, nincs okunk, nincsen jogunk semmire sem büszkének, gőgöseknek lennünk és akkor ha meg van a belső alázatosság, akkor meg lesz a külső alázatosság is . . . Akkor majd nem azt forgatjuk elménkben, hogy ennél is, meg annál is jobbak vagyunk, hanem azt, hogy semmik vagyunk, hogy mások nálunk sokkal jobbak és akkor majd nem keressük az első helyeket, nem versengünk, nem válogatunk, hanem leülünk, ahová épen jutunk s megelégszünk azzal, ami éppen van. Ez az egészségtelen verseny, amely tisztán emberi tekintetre van építve, sajnos, épen olyan régi, mint amilyen régi maga az ember. Az elsőt Ádám kezdte meg és befejezni majd csak az utolsó Ádám fogja ... Az első Ádám gőgjében annyira ment, hogy mintegy versenyre kelt az Úristennel, olyanná akart lenni, mint az Úristen. És az utolsó Ádámig minden pártütő Ádám versenyre kél az Istennel, amidőn gőgjében félrelöki az Isten parancsait és lázadó gyanánt azt mondja Istennek: nem szolgálok Neked . . . Az természetes, hogy az első Ádám elbukott és azután arcának véres verejtékével kellett ennie a mindennapi kenyerét . . . Amint Szent Pál mondja: Legyetek egymás iránt jóságosak, könyörületesek, megbocsájtván egymásnak, mint az Úristen is megbocsájtott nektek az Ur Jézus Krisztusban. Amen. RÓMA. — A világháború előtt világszerte ismerték Tazio Nuvolari autóversenyző nevét. Nemrégiben kiderült, hogy Nuvolari minden versenyén különös talizmánt hordott magánál: kicsi, aranyból készült teknősbékát, ezzel a felirattal: “A világ leggyorsabb emberének a világ leglassubb állata”. a jo pásztor Kelet-német fiatalembereket mozgósítottak a kelet-németországi úgynevezett néphadsereg keretébe és ezek szöges drótot helyeznek el a szovjet és angol zóna közölt. Berlinben. Emlékezés a hivő tudósra, - aki hallotta a csillagok szavát 390 éve született Kepler, a világhírű csillagász. Korában, amikor a reformáció harcai verték fel Európát és Luther hatalmas csatakiáltásai visszhangzottak még a harmincéves háború zajában is, nem csekély bátorságot jelentett az “Astronomia nova” (Uj csillagászat) megjelentetése. Kepler ebben a könyvében mondotta ki, hogy a bolygók elliiptikus (tojásdad) pályán mozognak, és a pálya egyik gyújtópontjában a Nap áll. Nyílt állásfoglalás volt ez Kopernikusz kanonok világképe mellett, szembefordulás az általános közfelfogással, amely sehogyse tudta elképzelni, hogy nem a Nap kering a Föld körül, hanem fordítva. Valljuk meg, még ma is a régi világkép, a ptolemajoszi, csaknem egyidős az érzéki látszatból fakadó szemlélettel, amit sokan, Luther is a szentirás illetéktelen alkalmazásával védelmeztek az uj világkép hirdetőivel szemben. A protestáns Keplernek a vallásháboruskodás századában egymás után kellett elhagynia katedráit, hol a protestánsok miatt, akik támadták, hol a katolikusok miatt, akik viszont a protestánst látták benne. Végül III. Rudolf, a német-római császár és magyar király adott neki állást. Udvari csillagász lett, egy katolikus uralkodó csillagásza. A nagy tudós egyike volt azoknak, akik a Gergely-féle naptárajitás körül folyó tudományos harcban a pápa oldalán állottak és akkor érte a halál, amikor a császár meghívására Regensburgba indult, hogy a birodalmi gyűlésen a naptár védelmében szólaljon fel. Kepler egyike volt a legkitűnőbb matematikusoknak. A naptár-reformmal kapcsolatba Jézus születési évének meghatározásával beleszólt az akkor sokat vitatott kérdésbe. Egyik müvében még a világűrutazás lehetőségét is felvetette, egy fantasztikus regényében a Hold lakóiról szól. Ahová csak nyúlt, alkotás maradt a keze nyomán. Minden megelevenedett termékeny lángelméjének hevében. Stílusa egy mélyen gondolkozó, nagy és nemes lélek vonásait vetíti felénk a tűnő századok homályán át. “A mindenség titkai’” című könyvét igy vezeti be: Három dolog volt, amelynek okait, hogy miért olyanok, amilyenek, és nem mások, szüntelenül kutattam, tudniillik a bolygópályák számát, nagyságát és mozgásait. Arra, hogy ehhez hozzákezdeni merészeljek, a nyugvó dolgoknak, tudniilik a Napnak, az állócsillagoknak és a közbeeső térnek Istennel, az Atyával és Szentlélekkel való szép harmóniája birt rá . . . Az égboltról, kutató szellemének nagy szerelméről igy ir: Titokzatosat akarunk megismerni? Semmi sincs a természetben, ami jobban lett volna vagy lenne elrejtve. Csak azáltal nem elégít majd ki tárgyam mindenkit, mert a tárgy hasznossága a gondolat nélkül valók számára nem lesz világos. Itt most a természet könyvéről van szó, amit a Szentirás oly nagyra értékel, Szent Pál beszél róla a pogányoknak, hogy benne Istent, mint a Napot a vízben, vagy tükörben szemlélhetik. Miért gyönyörködnénk mi keresztények kevésbé ilyen szemlélődésekben, mikor pedig feladatunk, hogy Istent helyes módon imádjuk, ismerjük és csodáljuk ? Áhitatunk eközben annál mélyebb lesz, minél jobban megismerjük a teremtést és a teremtés nagyságát. Valóban, mily sok dicsérő dalt énekelt Dávid, Istennék igaz szolgája a teremtőnek, az igaz Istennek. A gondolatokat ehhez az eget bámuló szemléletből vette. Az egek hirdetik Isten dicsőségét, mondja. “Szemlélni fogom egeidet, kezeid munkáját, a Holdat és a csllagokat, és amiket alkottál. Nagy a mi Urunk és nagy az ő hatalma, megszámlálja a csillagokat, és valamennyit nevein nevezi.” Más helyütt, eltelve a Szentlélekkel és szent örömmel, így kiálta a világmindenséghez: “Dicsérjétek ti egek az, Urat, dicsérjétek őt Nap és Hold, s.i.t,” Van az égnek, van a csillagoknak hangjuk? Dicsérhetik-e Istent, mint az emberek? Igen, mondjuk ki, puszta létezésükkel dicsérik Istent, mivel gondolatokat adnak az embernek Isten dicséretéhez. így a következő oldalakon feloldjuk az ég és a természet nyelvét, és hangjukat hangosabban hallatjuk. Ha pedig ezt teszszük, senki sem vádolhat minket hiábavaló, haszontalan fáradsággal. íme, ezek a gondolatok lelkesítették Keplert nagy tudományos eredményeire. Ajándék a United Appeal-nak CLEVELAND, 0. — Nagy Cleveland tizenhat nagyobb vállalata fogja fedezni a United Appeal önkéntes munkásainak ebéd és vacsora költségeit amikor az általános gyűjtés elkezdődik és a munkásoknak találkozóra van szüksége. Ezek az adományok pótlólagosan jönnek azokhoz az ajándékokhoz, amelyeket a cégek az egészségügyi és népjóléti szervezetek számára tettek. Mintegy 133 ilyen találkozáson fognak az önkéntes munkások résztvenni, hogy előkészítsék, vagy elkészitsék riportjaikat és ezeken a vállalatok vendégei lesznek. A legnagyobb ajándék, 6500 dollár a Ford Motor Co.-tól érkezett, mely a United Appeal záróvacsoráján a Carter Hotelben fogja a számlát fizetni. HALLOTTA MÁR . . .? ... hogy a B-l vitamin fontos szerepet játszik az agysej tek egészsége megőrzésében és ezért azt hiszik, hogy némely elmebetegségek e vitamin hiányára vezethetők vissza. A rendőrség őrizetbe veette Anthony Abbaiermarco ismert new yorki alvilági személyt, aki súlyosan megsebesített egy rendőrt. Egy elhagyott autó üvegjén talált golyóbelövés vezette nyomra a rendőrséget. (Alsó). Pünkösd után 16. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté, 25, 14—30 Mondá az Ur e példabeszédet: Egy messze útra menendő ember, eléhivá szolgáit és átadá nekik javait. És egynek öt talentomot ada, másnak pedig kettőt, ismét másnak egyet, kinek-kinek tulajdon tehetsége szerint, és azonnal elindula. Elméne pedig, aki öt talentomot hoza, mondván: Nram! öt talentomot más ötöt nyere. Hasonlóképen az is, aki kettőt vett vala, más kettőt nyere. Aki pedig egyet vett vala, elmenvén, a földbe ásá és elrejté ura pénzét. Sok idő múlva pedig visszajővén ama szolgák ura, számot vete velők. És eljővén, ki öt telontomot vett vala, más öt teltnomot hoza, mondván: Uram! öt talentomot adtál nekem, más ötöt nyertem rajta. Mondá neki ura: Örülj jó és hiv szolgám! mivelhogy kevésben hü voltál, sokat bízok rád; menj be urad örömébe. Eljőve pedig az is, aki két talentomot vett vala és mondá : Uram! két talentomot adtál nekem, ime más kettőt nyertem. Mondá neki, ura: örülj, jó és hiv szolgám! Mivelhogy a kevésben hü voltál, sokat bízok rád; menj be urad örömébe. Eljővén pedig az is, aki egy talentomot vett vala, mondá: Uram, tudom, hogy kemény ember vagy, aratsz, hol nem vetettél, és gyüj tesz, hol nem hintettél; félvén tehát, elmentem, és talentomodat a földbe rejtettem; ime itt a tied. Felelvén pedig ura, mondá neki: Gonosz és rest szolga! Tudtad, hogy aratok, hol nem vetettem, és gyűjtök, hol nem hintettem; azért pénzemet a pénzváltóknak kell adnod, és én megjővén, kamattal vettem volna meg, ami enyém. Vegyétek el tehát tőle a talentomot, és adjátok annak, akinek tiz talentoma vagyon. Mert mindannak, akinek vagyon, adatik és bővelkedik; attól pedig, akinek nincsen, amije van is, elvétetik tőle. És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre: ott leszen sirás és fogak csikorgatása. Ezeket mondván, fölkiálta: Kinek fülei vannak a hallásra, hallja meg. SZENTBESZÉD E példabeszéd kioktat bennünket, hogy mily szigorúan fog számot vetni az Ur Jézus a gonoszokkal az ítélet napján, viszont mily nagy jutalomban fogja részesíteni a jámbor hívőket, akik adományaikat Isten dicsőségére serényen felhasználták. E példabeszédben a messze útra menendő ember alatt értenünk kell Jézus Krisztust ,aki messze útra ment, midőn a földről a mennybe felemelkedett; a halál idején pedig s az utolsó Ítélet napján ismét eljő az Ur. A szolgák alatt értendők a hívek, még pedig úgy a zsidókból, mint a pogányokból lett keresztények és különösen az egyházi elöljárók, akik a példabeszéd szerint az ő uruk javainak sáfáraivá rendeltettek. A javak és a talentumok alatt érteni kell Isten bármely adományát, amelyek nélkül semmit sem vihetünk véghez. Talentumot nyerni annyit tesz, mint Isten adományait növelni azoknak használata által, leginkább pedig jó cselekedetekkel Isten malasztját önmagunkra és másokra gyarapítani. Ezen példabeszéd arra int, hogy kinek-kinek Isten malasztjával teljes erőből együtt kell működni. Sokan ahelyett, hogy az Istentől vett kevés adományokat saját és embertársai javára fordítanák, hanyagságba merülnek és csak nyugalomról gondoskodnak. De ám számot fog vetni az Ur Jézus minden egyes emberrel a testi halál után, rögtön bekövetkezendő részletes Ítélet alkalmával, nyilvánosan pedig az utolsó ítélet napján. Az utolsó ítélet napján, — mondja Szent Gergely —, mindenki meg fogja mutatni, mit munkálkodott. A szentek, kik Istentől nyert kegyelemmel serényen együttműködtek, részesei lesznek Isten dicsőségének, uralkodásának és örömének nagyobb vagy kisebb mértékben, kinek-kinek érdemei szerint. Serényen munkáljuk tehát lelki üdvösségünket, hogy senki ne találtassék közülünk, aki az utolsó ítélet napján kétségbeejtő félelemmel s borzalommal lépjen az isteni igaz Biró elé. Hsrodoios temploma
