A Jó Pásztor, 1961. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)

1961-08-25 / 34. szám

8. OLDAU

Pimkösd után 14-ik vasárnap

EVANGÉLIUM

' Szent Máté 6. fej., 24—33

Senki két urnák nem szolgálhat, mert vagy az egyiket gyűlölni fogja és a másikat szeretni, vagy az egyiket tűrni fogja és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. — Azért mondom nektek: Ne aggódjatok éltetekről, mit egyetek, sem testetekről, hogy mibe öltözzetek. N em többe az élet az eledelnél s a test öltözetnél? Nézzétek az ég madarait hogy nem vetnek és nem aratnak, sem csűrökbe nem gyűjtenek és a ti mennyei Atyátok táplálja azokat. Nem értek-e ti többet azoknál? Ki adhat pedig közületek gondjai által nagyságához egy könyöknyit? És a ruházatról mit aggódtok? Nézzétek meg a mezők liliomait, mint növekednek, nem dolgoznak és nem fonnak, pedig mondom nektek, hogy Salamon király minden dicsőségében sem volt úgy öltözve, mint egy ezek közül. Ha pedig a mezei füvet, mely ma vagyon és holnap kemencébe vetik, az Isten is ruházza, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitüek! Ne aggódjatok tehát, mondván: Mit eszünk vagy mit iszunk, vagy mivel ruházkodunk. Hiszen tudja a ti Atyátok, hogy mindezekre szükségtek vagyon. Keressétek azért először az Isten országát és az ő igazságát és ezek mind hozzáadatnak nektek.

SZENTBESZÉD

Krisztus Urunk a mai szent evangéliumban egy igen nagy igazságot jelent ki tanítványai előtt: “Senki két urnák nem szolgálhat”, majd igy folytatja, hogy a dolog még világosabban álljon szemeink előtt:' “Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak”, vagyis nem szolgálhattok Istennek és a pénznek, a világnak.

Az emberre nézve földi életben két ur szokott szerepelni: Jó Isten és a világ. Az embert vagy az Isten vezeti, vagy a világ.

A vallásos ember mindenben vallásos meggyőződése cselekedeteit és szavait, de még gondolatait is az Isten törvénye szerint irányítja, vagyis nem tesz, lem beszél, de még csak nem is gondol olyasmit, ami ■íz Isten parancsolataival ellenkezik, és ha talán mégis tett, beszélt, vagy gondolt rosszat, azt megbánja s iparkodik jóvátenni. Az ilyen ember az Istennek szolgál.

A világi ember ellenben mindent a saját, vagy az emberek meggyőződése szerint szeret tenni. Életét, gondolatait, szavait és cselekedeteit csak önmaga vagy az emberek irányítják ... Mindent emberi szempontból, emberi tekintetből tesz. A világi emberre nézve nem az az irányító, hogy mit mond, vagy mit ir elő az isteni törvény, hanem hogy mit mondok én, hogy mit mondanak az emberek ... És ha valami tette balul ütött ki, azt nem azért bánja, mert azzal ellenkezésbe jutott az Isten parancsaival, hanem azért, mert amiatt valamiféle kárt, szégyent kellett elszenvednie az emberek részéről.

Eire a két hatalomra, erre a két erőre mondja az Ur: “Senki két urnák nem szolgálhat; nem szolgálhattok az Istennek és a világnak!” Két különböző ut ez; az első jobbra, a másik balra vezet. Más a szava az Istennek és más a szava a világnak, azért nem követhetem egyszerre az Istent és a világot.

Ha valahol és valamiben igaz a “vagy”, akkor igaz ebben. Vagy az Istennek szolgálok, vagy a világnak, majr öregségemben szolgálok az Istennek . . . Nem mondhatom, hogy például ezen a héten az Isten parancsait követem, a másik héten pedi g a világ szerint élek, aminthogy a gyerek se mondhatja jogosan: ezen a héten szót fogadok, a jövő hétéül azt csinálok, amit akarok ... Nem mondhatom becsületesen szemedbe, hogy jó barátod vagyok, a hátad mögött ellenséged.

És mégis valahogy úgy vagyunk, hogy szeretjük magunkat megosztani az Isten s a világ között. Az Istennek is akarunk szolgálni, de azért a világot sem akarjuk elhagyni. Valahogy úgy akarnánk eljárni, hogy a kecske is jóllakjon, de káposzta is megmaradjon. Az Ur kedvében akarunk járni, de hát azért néhanapján — mint mondják — az ördögnek is gyújtunk gyertyát. Hát mindez megalkuvás, kétszínűség. És ilyen a mai ember . . .

Ilyen a templomban, sőt ilyen még a családban is.

Tudja, hogy mindenhol és mindenben mit kell tennie és mégis nem mer úgy tenni, hanem ötven percentre megalkuszik, látszólag, nehogy másikat megsértse, voltaképpen pedig azért, mert gyáva. S az ilyesmi előbb-utóbb megbosszulja magát, már az emberek előtt is, de még inkább az Isten előtt, mert az ilyenről mondja Szent János: “Mivel se meleg, se hideg nem vagy, elkezdlek kivetni számból.” LegyünI tehát jellemesek, álljunk határozottan földi életünkben Krisztus mellé, hogy egykoron Krisztus megvalljón bennünket az ő mennyei Atyja előtt.

a jó pásztor

Moszkvában Kruscsev és az egész szovjet kormány fogadta Gherman Titov szovjet léürulast. aki több mint 25 órát töltött a légürben.

ROSSZ TETTÉRT JÓT VÁRJ

(Folytatás a 2-iik oldalról)

relje megmenteni a fát. De a bíróságnak nem sikerült Babyt rávennie, hogy álljon el követelésétől. Az Ítélet végül is Babynak kedvezett: viszsza kell adni a korsó fedelét.

Nagy szomorúsággal vágták ki a fát, a korsófedelet megszabadították a faágaktól, és visszaadták Babynak. Baby most már nagyon örült, nem a korsó miatt, hanem Dola kivágott kólafája miatt, mert arra gondolt, hogy Dolának nem lesz már többé eladni való dója.

Miután mindez megtörtént, visszamentek a házba és folytatták barátságukat, mint azelőtt. Természetesen Dola ajándékul rézből késével, hogy a fa kivágása nagyon nagy fájdalmat okozott neki.

Hónapok múlva Baby világra hozott egy leánykát. Majd azon a reggelen, mikor Baby gyermeke nevet kapott. Dola aándékképpen rézből készült karikát adott neki, hogy gyermeke nyakába tegye. Ebben az időben a réz volt a legértékesebb fémek egyike.

Nagy csodálkozással elfogadta Baby a karikát, és mndjárt a kicsi nyakába akasztotta. Ezt a karikát minden kapocs nélkül, igen gondosan kovácsolták össze. Tíz év is elmúlt, mikor egy szép napon Baby gyermeke, mint felserdült lány, tizedik születésnapját ünnepelte. Dola megkérdezte:

— Baby, jó barátnőm,, nehéz lenne most visszaadni az én nagy rézkarikámat?

— Miféle rézkarikát? — Baby élesen kiáltott és fel?/jrott.

— Az én régi rézkarikámat, mely most lányod nyakát díszíti!

Dola ujjával a lány nyakára mutatott, mintha csak tréfálna vele.

— Pont azt a karikát mely a lányomon van?

— Igen, légy szives — válaszolt Dola kedvesen.

— Kérlek, kedves barátnőm, ne kívánd vissza a karikádat, hiszen tudod, hogy csak úgy lehetne levenni, ha lányom-fejét levágnák, mivel az már nagyobb, mint a karika ! — zokogott Baby

könnyvelábadt szemmel.-t* Nem is kéren én azt, hogy vágd le a lányod fejét, de mégis vissza akarom kapni a karikámat!

Dola gúnyosan nézett Babyra és ragaszkodott ahhoz, hogy a karikát visszakapja.

Babynak nem sikerült lebeszélni szándékáról Dolát, aki elment ugyanahhoz a bírósághoz. Baby is követte, hogy megkísérelje megmenteni a lányát. Az Ítélet Dolának kedvezett, mivel Dola elmesélte a kóla fa történetét is, amit neki ki kellett vágnia, mert Baby a bíróság előtt a végsőkig ragaszkodott ahhoz,

hogy visszaadja a korsófedelet.

Erre a biró az Ítélethez azt is hozzátette, hogy a Baby lányának fejét a törzsfő trónjánál, a falu összes lakói előtt kell levágni. így mindenki láthatja: milyen átkos dolog az irigység.

Megállapították a végrehajtás időpontját is. Mikor a nap elérkezett, a falu népe egybéözönlött a törzsfő háza elé, és az uralkodó az előkelőségek közé telepedett. Majd a törzsfő hangos szóval felszólitotta Babyt, hogy tízéves lányát állítsa a tömeg gyűrűjébe. Ő is, lánya is ott állt reszketve, a bárdos ember pedig a lányka mögé állt és leste a parancsot, hogy lefejezhesse a lányt. Az emberek komoran helyet foglaltak és némán szemlélődtek, mig végre a törzsfő erős hangon fordult Babyhoz:

— Ahogy Dola fája kivágatott, mert te ragaszkodtál annak idején a korsó fedeléhez, most úgy vágják le lányod fejét, hogy a rézkarikát visszaadhassák Dolának!

Az emberek feljajdultak a szomorúságtól.

Aztán a király kiadta a parancsot a hóhérnak, hogy Baby lányát fejezze le.

ÁGm amikor felemelte | bárdját, Dola hirtelen megállította, és emelt hangon bej elentette:

— Kár lenne megölni a lánykát, mert nem ő bántott meg engem, hanem irigy anyja. Én úgy gondolom, ha mi most a rosszat rosszal fizetnénk vissza, a rossznak sohasem lenne vége a földön — ezért bocsátom meg azt, amit Baby a kóla-fámmal müveit.

biek ujjongva ünnepelték Dolát, mikor hallották nyilatkozatát. így hát mindenki hazatért. Baby és Dola egész életükben jó barátnők maradtak.

BÖRTÖNBE SZÖKIK ARAB

BUDAPEST. — Munkarabság van Magyarországon, mint minden sozvj etizált országban. Korlátozzák a munkások szabad munkavállalási jogát, megnehezítik állása változtatását, jobb munkahely keresését. Ennek az újkori rabszolga-rendszernek é r d e k e s kinövésével foglalkozott nemrég a budapesti bíróság. A vádlott — büntetett előéletű nő — azzal védekezett, hogy ami rosszat legutóbb csinált, azt azért tette, hogy-állásából elszabadulhasson. A munkarabságból a börtönrabságba akart menekülni.

Peril Ferencné, 61 éves, legutóbb a Munkaügyi Minisztérium 15. számú Helyiipari Tanulóintézetében volt takarítónő. Az intézet tanműhelyében a varrás-szabás mesterségét tanulják a fiatalok és Perthné a kész szoknyákat lopta ki az intézetből. A lopás többször is sikerült, de a lopott holmik értékesítése közben leleplezték.

Perthné a tárgyaláson beismerte bűnösségét és azzal magyarázta tettét: szeretett volna kilépni munkahelyéről, de nem engedték. Ezért úgy gondolta, hogyha lop, biztosan elbocsátják.

A Bíróság egyévi börtönbüntetésre ítélte.

HALLOTTÁ MÁR . . .?

. . . hogy a California! Palemar csillagvizsgáló messzilátóján csaknem ezer millió

Szent Pál prédikál Ephesusban.

Pünkösd után 14-ik vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 22. 1—14

Az időben monclá az Ur e példabeszédet: Hasonló mennyek országa egy királyemberhez, aki menyegzőt szerze fiának. És elküldé szolgáit, hogy a hivatalosakat hívják meg a menyegzőre, de nem akarónak eljönni. Ismét más szolgákat külde, mondván: Mondjátok meg a hivatalosaknak, hogy íme, elkészítettem ebédemet, tulkaim s hizlalt állataim meg vannak elve és minden kész, jöjjetek a menyegzőre. Azok pedig elmulasztván, elmenének, némelyik majorjába, némelyik pedig keresete után. A többiek pedig megfogák az ő szolgáit és szidalmakkal illetvén, megölék. Hallván ezt a király, megharaguvék, és eb küldvén hadait s elveszte ama gyilkosokat, és azok városát felgyujtá. Akkor mondá szolgáinak. A menyegző kész ugyan, de a hivatalosak nem voltak méltók. Menjetek ki tehát az utszélekre és akiket találtok, azt mind hívjátok a menyegzőre. És kimenvén szolgái az utakra, összegyűjtők mind, akiket találtak rosszakat és jókat és betelek a menyegzős ház települtekkel. Beméne pedig a király, hogy lássa a települteket és láta ott egy embert, áld nem volt menyegzős ruhába öltözve. És mondá neki: Barátom, hogy jöttél be ide, menyegzős ruhád nem lévén? Amaz pedig elnómula. Akkor mondá a király a szolgáknak: Megkötözvén a kezeit és lábait, vessétek őt a külső sötétségre, ott lészen sirás és fogak csikorgatása . . . Mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak.

SZENTBESZÉD

A mi szent hitünk azt tanítja, hogy a halál után minden ember megjelenik az Isten itélőszéke előtt és ettől az Ítélettől fog függni a mi örök üdvösségünk vagy örök kárhozatunk, mert jó tetteinkért örök jutalom, bűneinkért pedig örök kárhozat vár ránk a másvilágon.

Mi, keresztény katolikusok, mindezt hisszük s mégis sokan, igen sokan úgy élnek, mintha erről semmit sem tudnának, mintha a földi élet után nem volna se ítélet, se pokol, se mennyország.

Fáradozunk, küzködünk és verejtékezünk a múlandó földi javak megszerzésében, a lelkünk üdvére azonban sokszor nem is gondolunk. Óh és hányán vannak, akik hallani sem akarnak túlvilágról, pokolról, ítéletről és mennyországról! Óh, milyen szerencsétlenek az ilyen emberek! Szerencsétlenek, mert a túlvilág! ítéletben örök bünhődés lesz osztályrészük.

Hogy mi is ily szerencsétlenek ne legyünk, tegyük fel a kérdést: mit kell cselekednünk, hogy az örök életet elnyerjük?

Aki üdvözülni akar, annak feltétlen szükséges az, hogy legyen erős hite, mert maga Jézus mondotta: “Aki hiszen, üdvözül.” De még maga a hit sem elégséges az üdvösségre, mert hiszen az ördögök is hisznek s mégse üdvözülhetnek. Feltétlen szükséges tehát, hogy hitünk élő legyen, hogy az a jócselekedttekben nyilvánuljon meg. Vagyis, ha üdvözülni akarunk, feltétlen meg kell tartanunk az Ur parancsait, mert világosan megmondotta azt Jézus Krisztus, hogy “nem mindenki, aki mondja: Uram, Uram, megy be a mennyeknek országába, hanem csak az, aki Atyánk akaratát cselekszi.”

Az isteni parancsolatok megtartása nélkül lehetetlen üdvözölnünk. Azért mondja Jézus: “Ha az örök, életbe be akarsz menni, tartsd meg a parancsolatokat.”

Azonban nagyon csodálkozna az az ember, aki azt gondolná, hogy akkor is üdvözölhet, ha az egyik parancsolatot megtartja, a másikat pedig áthágja. Aki üdvözülni akar, annak az összes parancsolatokat be kell tartani, egyet se szabad áthágnia. Mert ha valaki az összes parancsolatokat megtartaná, de az egyiket áthágná, éppen úgy nem várhat Istentől jutalmat, mint az az ember, aki egy parancsot sem tartott meg, mert azt mondja Szent Jakab apostol: “Ha valaki az egész törvényt megtartja, de egyben vétkezik, vétkezik valamennyiben.”

BONN. — A szociáldemokraták lapja közli, hogy Nyugat-Németországban több mint 10,000 milliomos van, köztük körülbelül ezernek több mint tiz millió dollár vagyona van. A legtöbb gazdag ember a háború utáni időben tett szert a nagy vagyonra.

MIAMI, Fia. — A kubai légi forgalmi vállalat ide menekült pénztárosa, Secundino Fernandez, aki továbbra is érintkezésben van kubai pilótákkal, azt mondja, hogy Castro ezrével küld fiatal fiukat és lányokt Moszkvába technikai kiképzésre és kommunista oktatásra.

HAMSHEDPUR, India. — Emberi vérrel üzérkedő spekulánsok a vér pintjéért a kórháznak 12 dollárt számítanak fel, második és tovább átömlesztésre — tehát súlyosabb esetekben — kétszerennyit. A vért az üzérek foglalkozásszerü véradóktól vásárolják potom áron.

BÉCS. — Hét cseh — három férfi, két nő és két j gyermek — teherautón áttörte a szegesdrótkeritést Gmünd határvárosnál, tovarobogtak és Bécsig meg sem álltak. Bécsben politikai menedékjogot kértek és kaptak.

A törzsío es az összes töb- csillagot lebet látni.