A Jó Pásztor, 1961. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)
1961-08-25 / 34. szám
— Miért? — kérdezte Lívia csodálkozva. — Mert ez úgy illik. Nagy házaknál a hölgyek minden alkalommal más-más toalettben jelennek meg. Ma bizonyára nagy ebéd lesz, ennek megfelelőleg úgynevezett nagy toaletteben kell a házikisasszonynak megjelennie. Azt akarom, hogy a kisasszony különösen szép legyen. Lívia elpirult. Eszébe jutott a fiatal ur, aki szintén hugocskájának mondta őt és nagyon melegen szólította meg kezét. — Majdnem megfeledkeztem, hogy egy fiatal ur is van itt, — mondotta. — Bizonyosan Alfréd báró ur, — jegyezte meg a komorna. — Már rég nem volt itt, de amennyire emlékszem, igen csinos barna fiatalember. — Oh nagyon csinos, — szólt Lívia ártatlan csodálkozással. — Akkor hát annál szebbnek kell lennie a kisasszonynak is, — szólt a komorna. — A fiatal ur bizonyára bővebben fog foglalkozni kegyeddel. — Oh Istenem, — szepegett Lívia, — úgy szeretnék elmaradni erről a nagy ebédről. — Oh azt most már világért sem teheti. — És miért nem? — Azért, mert már be van mutatva. — Sértés lenne a társaságra, illetőleg a vendégekre, ha a házikisasszony visszavonulna. De nem kell félnie, kisasszony. Kegyed szép és fiatal és az a nő, aki ezekkel a tulajdonságokkal bir, mindenre vállalkozhatik. Annak minden szabad, annak mindent elnéznek. Még az ügyetlenségét is bájosnak mondják. — Oh, én olyan ügyetlen vagyok. — Csak bátortalan, kedves kisasszony. És ez még nem hiba. — Csak a méltóságos asszony ne nézne rám oly különösen és ne tartaná mindig a szeme elé azt a valamit ... mi is az? — Szemüveg, úri nyelven lorgnetnek hívják, — magyarázta neki a komorna. — Lorgnet, lorgnet, — igyekezett ezen szót emlékébe vésni Lívia. — De miért tartja ezt a szeme elé? — Azért kedves kisasszony, hogy jobban láthasson. Sokan nem is éppen a jobb látás, hanem az érdekessség kedvéért használnak lorgnettet, vagy sokszor csupán csak azért, hogy legyen valami a kezükben. — Nekem nem kellene, — mondotta Lívia. — Kisasszonyok nem is használják — de most drága nagyságos kisasszonykám, lássunk munkához. Mert hamar itt lesz ám az ebéd ideje. Kiválasztunk a ruhatárból egy elegáns öltözéket, aztán hamarosan majd abba is bevezetem, hogy miként viselkedjék. Ügyeljen jól minden szavamra kisasszony. — Oh Istenem, mily kínos ez reám nézve, — sóhajtott fel Lívia, — Csak bátorság kisasszony. Nem kell megijedni. Kegyed szép és ez a legfőbb előny. Ez az egy betakar minden más fogyatkozást. Egyszer úgyis meg kell kezdeni. Még jó, hogy első fellépte szükebb rokoni körben történik. És most kezdetüket vették az előkészületek. Lívia dobogó szívvel, szorongva gondolt a nagy ebédre. Oh bár csak elvonulna tőle ez a keserű pohár. Önkéntelenül is visszagondolt erdei magányukba. Ott nem kellett nagy toilette csinálni, nem kellett ügyelni, hogyan fogja a kést és a villát, hogyan fejezze ki magát minél szebben és választékosabban. Oh milyen jó volt ott. Mikor azonban rajta volt az úgynevezett nagy toilette s az állótükörben meglátta junói termetét, büszke öröm szállott szivébe s elgondolta magában, hogy mégis csak jobb itt. Az ebéden valahogy átestek. Lívia első szereplése nem ütött ki, hogy azzal a báróné is megnelehetett volna elégedve. A méltóságos asszony Líviának több tettén az etiquette szempontjából szerfölött megütközött, a férfiak azonban annál bajosabbnak találták a kis vadvirágot, különösen Elemér nem egy bátorító tekintettel biztatta, hogy csak azért se féljen. Ebéd után az egész társaság lement a parkba. Lívia legjobban szeretett volna szobája magányába vonulni, egyrészt, hogy levethesse a feszes ruhát, másrészt pedig azért, hogy a fesztelenség érzetének engedhesse át magát. Ámde nem szabadulhatott. Legfeljebb annyi időt nyert, hogy átöltözzék — de Elemér, különösen pedig Alfréd határozottan kívánta, hogy ő is lejöjjön. A méltóságos asszonynak ez váltig nem tetszett s nem egy rosszaié pillantást vetett fiára, ki azonban ezt figyelembe sem látszott venni. Mig a fiatalok a kertben andalogtak, azalatt a báróné fáradtság ürügye alatt leült egy padra. Férjének melette kellett maradnia, Amint magukra maradtak, a báróné egész ingerülten kifakadt: — Nem értem ezt az Alfrédet. A Jó PÁSZTOR 7. OLDAE ^ — Ugyan miért? — kérdezte az öreg ur. — Nem tudom felfogni, mit settenkedik akörül a lány körül. — Én Istenem, hát tetszik neki. — Egyáltalán nem értem, mi tetszhetik rajta. Oly műveletlen és oly ügyetlen. Elemér valóban jobban tette volna, ha őt ott hagyja, ahol volt. — Már engedj meg kedvesem, de abba nekünk nincs semmi beleszólásunk. Ha jónak látta atyja természetes gyermekét nővére gyanánt elismerni, ez az ő dolga és nem is lehet megróni érte. Ami pedig az ügyetlenségét illeti, ebből azt hiszem, pár hónap alatt ki fog vetkőzni és akkor . . . — De még akkor sem lehet velünk egyenrangú, — mondotta a báróné. — Ki állítja ezt kedvesem? Miután mint vendégek vagyunk itt, csak nem követelhetjük el azt a gorombaságot, hogy a lány visszautasításával megsértsük Elemért. — No hát, nem is jövünk mi többet ide, — jelentette ki a báróné. — Az már más kérdés, kedvesem. — És, Alfréd sem fog többé ide jönni. — Az már az ő dolga, kedvesem. — De a mi dolgunk is, különösen pedig az enyém. Oh nagyon jól tudom, hogy egészen bele van háborodva. Egész ebéd alatt le nem vette róla a szemét. Most is, nézz oda, hogy udvarol neki. — Hát csak hadd udvaroljon, ha kedve tartja. — Te még talán helyesled is ezt? — kiáltott a báróné egész neki tüzesedve. Erre a báró igy szólt egész nyugodtan: — Kár efölött ennyire megbotránkozni. Ha komolyan szerelmes lett beléje, akkor ezt úgysem lehet meggátolni. Ilyenkor minden fiatalember olyan, mint a vas, minél jobban ütik, annál keményebb lesz. Legjobb észre nem venni. Van Alfrédnek annyi esze, hogy tudni fogja, meddig kell mennie. Ezalatt a fiatalok a virágágyak körül andalogtak. Alfréd csupa szeretetreméltóság volt Lívia iránt s virágot szakítva, udvariasan felajánlotta. A leány még nem tudta hogyan lehet az ilyen ártatlan adomány elfogadásának is mélyebb jelentőséget adni — mindamellett már kezdett belemelegedni uj helyzetébe s igen kellemes érzésnek találta, hogy egy ilyen csinos és előkelő fiatal ur udvarol neki. Tudod már csevegni is, miáltal Elemérnek élénk örömet okozott. Alfréd meg egészen el volt ragadtatva. Ekkor egyszerre a bokrok mögül előugrott valaki . . . ugyanabban a percben lövés dördült el. Ijedtében Lívia élesen felsikoltott . . . Elemér az első pillanatban azt hitte, hogy talán Liviát lőtték meg — de már a következő percben, midőn a füst eloszlott, látta, hogy mindenki sértetlen, de látta azt is, hogy volt komornyikja a merénylő, ki a lövést megismételni készült, midőn látta, hogy az első golyója nem talált. A két férfi a halálos veszély pillanatában egyszerre egyet gondolt s rögtön a merénylőre vetették magukat, még mielőtt ez másodszor lőhetett volna. A második lövés is elsült ugyan, de szerencsére senkiben sem tett kárt. Messziről a báróné, nemkülönben a férje is szemtanúja volt a vérfagyasztó jelenetnek. A méltóságos asszony is rémült sikolyt hallatott és az ijedtség úgy a tagjaiba csapott, hogy tehetetlenül esett vissza a padra. Az öreg báró azonban oda sietett. De már akkor a kerti munkások is több oldalról elősiettek. A kastély felől rohanva jött Karika János. A derék szolga egészen magánkívül volt haragjában. Összeszoritott öklei arra mutattak, hogy most jaj lesz a merénylőnek, ki most már másodszor vetemedett ily gyalázatos cselekedetre. Neki is esett rögtön s agyba-főbe kezdte verni Györgyöt. Elemér azonban közbe vetette magát. — Ne bántsd őt, János. Nem látod, hogy meg van őrülve tisztára? — Az ilyen bitangot el kell pusztítani a föld színéről., — ordított János. Lívia ájuldozott. Alfréd hozzásietett és támogatta őt. György őrjöngve, ki akarta magát szakítani ellenfelei kezéből s hörögve kiáltott: — Nyomorultak, nyomorultak. Elraboltátok a menyasszonyomat. — Vigyétek el őt, — parancsolta Elemér. ő maga pedig Líviához sietve, igy szólt: — Menjünk, menjünk. Nem hittem volna, hogy ez az ember ennyire megfeledkezzék magáról. A báróné is ezalatt összeszedte magát és izgatottan egész magából kikelve jött elébük. — Istenem . . . Jézuskám ... — kiáltott szakadozottan. — Alfrédkám, hogy tudtál oly közel menni ahhoz a gyilkoshoz ... Oh Istenem, nincs semmi bajod? — Nincs, nincs, mama. — Légy nyugodt. — Voltakép mi volt ez? — kérdezte a báró. — Rabló volt, vagy bosszúálló, vagy mi? — Másnak nem mondhatom, mint őrültnek, — válaszolt Elemér. — Egykor szolgám volt — Takács György . .. — Mit hallok, a Gyuri volt? — kiáltott a báró csodálkozva. — Valóban rá nem ismertem. De mikép lehet az, hogy ez a derék fiú, kit te annyira magasztaltál, ily borzasztó cselekedetre vetemedett? Alfréd ezalatt karjára fűzte Liviát s előre ment, ami váltig nem tetszett anyjának. Elemér most megadta a magyarázatot, miután látta, hogy Lívia nem hallhatja. — A fickó, — úgymond, — nőül szerette volna venni Liviát, én azonban ebbeli szándékát meghiúsítottam azáltal, hogy a lányt ide vettem a kastélyba. — Rosszul tetted, nagyon rosszul tetted, — szólt erre a báróné. — Miért nem hagytad, hogy elvegye. György egészen jó lett volna neki. — Igen ám, csakhogy van egy bibije a dolognak. Apám egy kötelező nyilatkozatot adott a lány anyjának, melyben kötelezte a hagyatékot, hogy férjhezmenetelekor a lánynak százezer forintot kell kifizetni. No már ha én százezer forintot fizetek, akkor a lányt különb emberhez adom, nem pedig egy szolgához, aki különben is, csak azért akarta elvenni, hogy a százezer forintot megkaparinthassa. — Ez már igaz, — bólintott fejével a báró. — Miért nem hallgattad inkább el a dolgot, Elemér? — szólt a báróné. — A világnak nem kellett volna megtudnia, hogy atyádnak ezen őrült rendelkezése fennáll. — Nem lehetett elhallgatni kedves néni. Az okmány véletlenül György kezébe jutott, ő most hamarosan házasságra akart Lidivel lépni s ezzel a ténynyel ki akarta csikarni tőlem a százezer forintot. Ilyen körülmények között nem akartam, hogy György legyen Lidi férje. Ennélfogva ide hoztam a lányt . . . most majd én szemelek ki egy hozzá illő férjet. —Helyes, nagyon helyes! — bólintott fejével a báró. A báróné hallgatott, de látszott rajta, hogy nagyon szerette volna, ha Lívia inkább a Györgyé lett volna . .. mert hej, Alfréd érdeklődése nem jót jelent. 23. FEJEZET Törvény előtt Veresköviék csakhamar elutaztak. A köbejött esemény annyira megzavarta a házi békét, hogy lehetetlen volt tovább itt maradniok. A báróné a maga részéről a legnagyobb mértékben fel volt háborodva nem annyira a merénylet, mint inkább amiatt, hogy Alfréd e homályos születésű lány iránt oly melegen tudott érdeklődni. — Mit akarsz? Mi a szándékod? Mi célod van vele? — kérdezte útközben nem egyszer izgatottan. Alfréd már ismerte anyját s nem akart vele szóváltásba elegyedni. Helyette az apja adta meg a magyarázatot: — Hát az van a dologban, hogy igen csinos lány, az ilyennek mindenki szívesen udvarol. Ha csúnya lenne, senki sem törődnék vele. Manapság ez a férfiak elve. És most azt hiszem, kedves Amáliám, legjobb lesz a témát tovább nem folytatni. Ezalatt Elemér Líviához sietett, kit még mindig a legnagyobb felindulásban talált. — íme, mire nem vetemedett György, — mondotta. — Ez most már a második eset, hogy pisztollyal tör reám. Ez az ember egy durva vadállat. Ezzel meg kell szakítani minden összeköttetést. Jó, hogy túl adtunk rajta. Lívia hallgatott. Nem tudta elgondolni, mi történhetett Györggyel. Ez a jó ember hogy tudott ilyen vadságra vetemedni? Bizonyára a. harag, a kétségbeesés vitte őt erre a tettre. De ez a felfogás csak rövid ideig tartott. Györgyöt hamar háttérbe szorította Alfréd. Oh, milyen egész más ez a fiatalember. Mily előkelő, mily finom. Mily elegáns és szép. Hasonlíthatatlanul fölötte áll Györgynek. Persze ez erdei kunyhóban, mikor más férfit még nem látott, György is jó volt. Sőt akkor nagy szerencsének tartották, hogy a komornyik kérő gyanánt lépett fel. De azóta ám megváltozott a helyzet. Időközben a nagyságos Lorántffy Elemér ur nővérét fedezte fel benne és belőle is nagyságos kisasszonyt csinált. Most már csakugyan nem hozzá való egy volt urasági inas. Mint embert, azonban mégis sajnálta őt s igy szólt Elemérhez. — Mégis kár volt őt ennyire felingerelni. Menynyit szenvedhet a szegény ember. — Szép, hogy sajnálod őt, kedves nővér, de valóban nem érdemli meg. Te még nem tudod, mily célok vezették őt abban, hogy téged nőül akart venni. De én már tudom. Ez a törekvés nem a legszebb színben tünteti fel jellemét. Most többet nem mondok. De bizonyára el fog jönni az ilő, midőn erre nézve is teljes felvilágosítást fogsz nyerni. Most pedig igen jól fogod tenni, ha azzal az emberrel egyáltalán nem foglalkozol többé. Ő most a törvény kezébe esik és bizonyára el fogja venni megérdemelt büntetését. — Talán még be is zárják? — kérdezte Lívia ijedten. — Nem hiszem, hogy szárazon elvigye, — válaszolt Elemér. — De mondom, ne beszéljünk többé róla. Lívia magára maradva, váltig törte a fejét fivére szavainak értelmén, anélkül, hogy fel bírta volna fogni. (Folytatjuk) A hét legjobb vicce Két magyar pártfunkcionárius Afrikába utazik és itt meghívják őket egy oroszlánvadászatra. Ahogy bandukolnak az, őserdőben, hirtelen orditás hallatszik a sűrűből. Mindketten eldobják pinkáikat ég felmásznak egy magas fára. Innen nézik, amint egy hatalmas oroszlán bukkan elő a fák közül. — Te, — kardi remegő hangon az egyik — ez oroszlán, leopárd, párduc, vagy jaguár ? — Mit tudom lén! —- feleli a másik —. Nem vagyok szűcs. Tengezentiili árvák adaptálása a U J.-ben WASHINGTON. — Meghosszabbították két évvel — 1983 junius 30-ig — annak a törvénynek hatályát, mely megengedi amerikai állampolgároknak európai és más tengerentúli árvák örökbefogadását és Amerikába kihozatalát. Az igazságügyminiszter kvótánkdvüli b e v á n d óriást engedélyezhet 14 éven aluli árváknak, ha az örökbefogadni kívánó amerikaiak igazolják, hogy a gyermek eltartására képesek és megfelelnek az egyes államokban érvényes adoptálási követelményeknek. A törvény 1948 óta van érvényben és eddig 17,000 elárvult és elhagyatott gyermek örökbefogadását tette lehetővé. Munkabér rekord DETROIT. — Miután a General Motors Corporation jelentette, hogy 335,000 munkásának átlagos órabére (a különböző kedvezméneykkel együtt 3 dollár 48 cent, most a Ford Motor Company közölte az autóipari munkások uniójával, hogy a 120,000 Ford munkás átlagos órabére a múlt évben 3 dollár volt. Ezek a munkabérek jóval az országos gyári munkabér színvonala felett vannak; az országos átlag 2 dollár 29 cent. A tanítvány Castro nemcsak Kruscsevtől tanul, hanem Hitler tanítását is követi. Az Amerikába utazó kubaiakat kényszeríti, hogy oda-vissza szóló repülőjegyet vásároljanak. A repülőgépek amerikaiak, igy hát a viteldijat amerikai dollárral kell fizetni. Hazáját otthagyni készülő kubai a money ordert egy Amerikában levő varát j ától vagy rokonától kapja. A kirepülés diját ebből fedezik és a visszarepülésre szóló pénzt Castróék bezsebelik. If juság — öregség Az ifjúság mámor bor nélkül, az öregség bor — mámor nélkül. (Német közmondás) * Ha idősebbek leszünk, egy ponton tudatosan meg kell állanunk! Geothe) * Ha már fiatalon öreg vagy, nagyon hosszú ideig leszel öreg. (Angol közmondás) Az emberek legnagyobb része arra használja élete első felét, hogy elrontsa vele a másik falét. (Le Bruyére) i Irta: TÖLGYESY MIHÁLY SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE
