A Jó Pásztor, 1961. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)

1961-11-10 / 45. szám

2. OLDAL A Jó PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder; B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by —r- Kiadó THE GOOD BHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség 6g kiadóhivatal — Publication Office 1738 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefons CHerrv L590S Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio OLVASÓINKHOZ Lapunk hasábjain gyakran olvashattak cikke­ket és híreket, amelyek folytonos drágulásokról szól­tak. És eközben biztosan sokszor elcsodálkoztak, hogy a Jó Pásztor előfizetési ára mégis a régi ma­­macit. Mi megkíméltük olvasóinkat attól, hogy a lap előállítási költségeinek egyre fokozódó terheit rá­juk áthárítsuk; mi nem követtük azt az üzleti világ­ban meghonosodott szokást, hogy az önköltségi árak emelkedésével az eladási árat emelik. Mi ma­gunkra vállaltuk a kiadási többletet — addig, amig csak lehetséges volt. De most elérkeztünk a határ­hoz, amelyen túl az eddigi előfizetési ár már nem tartható fenn. Legnagyobb sajnálatunkra el kellett határoznunk a Jó Pásztor előfizetési árának kis mértékben való emelését. December 15-től kezdve a Jó Pásztor előfizetési ára egy évre 8 dollár lesz. Mindössze évi 2 dollárral többet kérünk előfize­tőinktől. Ezt igazán nem lehet soknak mondani. Heti 4 centtel, havi 16 centtel — több — ez nem nagy megterhelés előfizetőinknek. Nekünk pedig a 4 cen­tek és 16 centek lehetővé fogják tenni, hogy ezután is gazdag tartalmú, változatos, oktató és szórakozta­tó hetilap adjunk előfizetőink kezébe; oly kitűnő magyar hetilapot, amilyen nincs több, sohasem is volt Amerikában. De még e fordulónál is módot akarunk adni előfizetőinknak, hogy néhány dollárt megspórolhas­sanak. A Jó Pásztor előfizetési ára december 15-től kezdve évi 8 dollár, félévi 5 dollár lesz. De aki de­cember 15 előtt ujitja meg előfizetését, az a régi áron, 6 dollárért kapja tovább is egy évre, sőt több évre is, ha egyszerre beküldi az előfizetést több évre. Hisszük, hogy előfizetőink, akiknek legtöbbje hosszú évek óta olvasója a Jó Pásztornak, megértik és méltányolják elhatározásunkat, amelyre a körül­mények kényszeritettek bennünket. Reméljük, hogy mindnyájan hűek maradnak hozzánk és mielőbb megújítják előfizetésüket. HAZAFIASKODő GYÁSZMAGYAROK A Magyar Távirati Iroda jelenti: Páris demok­ratikus ( vagyis: kommunista) magyarjai vasárnap rendezték meg hagyományos zarándoklatukat a gros­­boisi Rákóczi-emlékmühöz. Az ünnepségen, képvisel­tette magát a Magyar Népköztársaság párisi köve­te is, a követség munkatársai pedig megkoszorúzták a “nagyságos fejedelem” emlékművét. Naiv olvasó azt mondaná: Lám, ezek a magyar kommunisták jó magyarok, tisztelik a. magyar múlt nagyjait. A nem naiv olvasó mást mond: Ezek a muszka­vezető hazaárulók, akik orosz tankok és ágyuk vé­delme alatt a magyar nép felett uraskodnak, haza­fiaskodással próbálják lemosni az arcukról a haza­árulás bélyegét. Lelkűket eladták Kruscsevnek, a vé­­reskezü budapesti hóhérnak, aki — mint 1849-ben nemzet szabadságát és szóval üres szólamokkal Paskiewicz orosz tábornok — eltiporta a magyar nemzeti érzületet hazudnak. Kossuth-dijakat oszto­gatnak, Petőfi Nemzeti Dalát Szavalják, Hunyadi hőstetteinek emlékét felelevenítik — de hiába eről­ködnek, hiába álszenteskednek, az árulás bélyegét arcukról, a vért kezükről nem moshatják le azok a gyászmagyarok ,akiket nemrég, az októberi szabad­ságharc emléknapján, a New York Times világlap hitvány gazembereknek nevezett. ELŐFIZETÉSI PUAKí SUBSCRIPTION RATES: Egy évre_________________$6.00 One iear_________________$6.00 'Ji evre ----------------_ $3.50 Half Year___________________$3.50 AZ ÉN NEVEM: KUKORICA NIKITA! Kruscsev nemcsak az 50 milliós atombombával pipálta le Amerikát, hanem a 120 busheles kukoricá­val is? Az orosz kommunista párt kongresszusán, két kezében egy-egy hosszufülü kukoricacsővel, kihirdet­te a megsemmisítő szentenciát, hogy egy ukrajnai farmon akerenkint 120 bushel kukoricát termesztet­tek s ezzel túlszárnyalták az iowai Mr. Garst 102 busheles rekordját. Lelkes taps fogadta a szenzációs Ítéletet. ítélet és igazság sokszor nem egy és ugyanaz. Mi az igazság? Az, hogy az oroszok az iowai Mr. Garstól vettek egymillió dollárért hibrid kukorica­magot, ötmillió dollárért másoktól, de — nem elég a mag, a kukoricatermesztéshez hozzáértés is szük­séges és ebből itt több van, mint ott. Tudvalevő, hogy az amerikai farmer sokszorta többet termeszt, mint Veszélyes sugárzások elLem felszelest árulnák egy arukózpontban Nashville, Tenn-ben (bal) A jobboldali kép azt mutatja, hogy fest az ember teljes felszerelésben. A MINTAFÉRJ 1. Béláit, a (mintaférjet, a (há­borús évek alatt nem láttam. Most tizenöt esztendeje azon­ban egy trafikban, ahol mind­ketten 'krumpliért álltunk sor­ba, viszontláttam. Mindenki­nek örültem, aki életben ma­radt. Bélának még az átlagos­nál is jobban. Csendes, ren­des fiatalembernek ismertem mindig, jó szándékú, becsüle­tes embernek. — Most kezdődik az élet! — mondta lelkes beszélgeté­sünk zárótételeiként — dol­gozni fogok, megnősülök és boldog leszek. Sok szerencsét kívántam neki, kezet ráztunk, majd el­ballagtunk a kezdődő infláció felé. 2. — Na nézd csak, Béla, te Täfey ? — kérdeztem hárem évvel később, amikor kide­rült, hogy éppen őmellé szól a jegyem a futballmeccsen. ő volt. Kissé kigembölyö- JÖtt időközben, bajuszát le­­borotváltalta és fiatalabbnak látszott, mint valaha. — Megnősültél, Béla? — Igen! — felelte lelke­sen, áhítattal. — Elvettem a legangyalahb angyalt, akit ■a föld valaha is a hátán hor­dott. Mintafeleség. És én mintaférj vagyok. Szelíd, ked­ves, nagyszerű asszony. És szép is természetesen, mon­danom isem kell. Nagyszerű dolog a boldogság! — Igen — viszonoztam, — ezt már én is megfigyeltem. 3. Két (évvel később a siófoki gyorsvonat étkezőkocsijában találkoztunk. A (beszélgetés közepetáján némi aggodalom­mal kérdeztem meg tőle: — Jól éltek az asszony­nyal? — Hogy jól-e? — kaca­gott. —i Szürke,' unalmas ki­fejezés ez. Mint a galambok. Nem, nem jól mondom, mert a galambok olykor összekap­nak, te is tudod. Velünk ez még nem fordult elő. A fele­ségem alkalmazkodó, 'házias, mondhatom, egyre jobb tu­lajdonságait ismertem meg. Igaz, hogy én is mintaférj vagyok. — Csak igy tovább. Béla — mondtam és leszálláshoz Irta: TABI LÁSZLÓ készülődtem, mert Aligához közeledtünk. 4. 1953 tavaszán ki rúg bo­kán véletlenül a pesti hatos villamoson? Béla. Pompás felöltője, finom selyemnyak kendője nem hagyott kétsé­get afelől, hogy anyagi szem­pontból sem alakul rosszul az élete. Amikor erre néhány perccel később finom célzást tettem, szerényen mosoly­gott. — Az asszony takarékos, tudod, remek beosztással gazdálkodik, — Még ez is! Akkor való­ban angyal!-— Az. Én elsején az egész fizetésemet odaadom neki, és minden reggel kapok tiz fo­rint zsebpénzt, plusz heten­ként hat forintot hetijegyre. Nem dohányzóm, három szimplát-'iszem . naponta, a többit újságra, meg -savanyu­­cukcrra költőm. így aztán (minden hónapban tudunk ventl valamit, hol nekem, hol a feleségemnek. — Csakugyan mintaférj vagy te, Béla. — Nem is titkolom. ■Megint nem láttam négy évig. Amikor 1957 elején: egy­szer eszembe j utott, arra gon­doltam — talán nyugatra menekült. Mintegy feleletül erre, néhány nappal utóbb ta­lálkoztam vele az uszodában. —. Újabban kijárok ide — mesélte öltözködés közben — és minden reggel leúszom húsz uszodahoszt, mert észre­vettem, hogy pocakom fejlő­dik. Ez a hiúság megint két­ségeket támasztott gyanak­vásra hajlamos elméiben. — Csak nem szaladgálsz va­lami fiatal lány után ? — kér­deztem és szigorúan néztem a szemébe. — Hogy képzeled ? — kiál­tott fel méltatlankodva. Én, áki úgy élek, mint két ga­lamb? Hát kell nekem fiata­labb nő? E lérzéke n y ti Item. Több ■mint tízéves házasok, ami nem olyan nagy idő végered­ményben, de sok más házas­ság ennyi idő alatt . . . haj­jaj ! — Fiatalabb nő . . . — do­hogott, — nevetséges! Hi­szen én negyvenöt vagyok, a feleségem huszonhat. — Csak huszonhat. Hát az orosz. Az amerikai kukorica termesztés rekordját Mississippi állam tartja, akerenkint nem 120, hanem 306 bushellel. Az Egyesült Államok sok részében el­érnek akerenkint 200-250 bushelt. Ami pedig az össz­termelés illeti: a szovjet évi termesztése 200 és 600 millió bushel közt váltakozik, mig Amerika évi kuko­ricatermése 4500 millió bushel. Az 50 milliós atombombáért, amelynek felrob­bantása bűn volt az egész emberiség ellen, nem iri­gyeljük a szovjetet. De az amerikai kukoricára jog­gal irigykedhet a nagyszájú Kukorica Nikita. mennyi volt, amikor nőül vet­ted? — Huszonöt. Megfogóztam az első ki­lincsben. — Béla! Hát második fele­séged van már ? — Dehogy. Negyedik. — Negyedik? — kiáltot­tam fel. — Hát akkor te min­dig más-más asszonyt dicsér­tél? — Igen. De azt gondoltam, hogy te tudod . . . — Honnan tudhattam vol­na, ha nem mondod? — Hát nem mindig más­más j ótulaj dicnságát dicsér­tem ? E:z nem tűnt fel neked ? — Azt hittem, mindez egyetlen asszonyban összpon­tosult. DRÁGA EBÉD A NAGYUK ASZTALÁNÁL Colbert francia pénzügy­­miniszter egy napon négy előkelő úrral ebédelt, midőn beállított hozzá égy gascog­­nei tiszt, aki a királynak egy jutalmazó rendeletével jött, mely szerint Colbert fizessen ki a tisztnek hatszáz tallért. A gascognei tiszt minden be­jelentés nélkül lépett be az ebédlőbe és az asztalhoz kö­zeledve fennhangon kérdez­te: —- Uraim, engedelmükkel, melyik önök közül Colbert ur? — Én vagyok, uram — fe­lelte a miniszter — mivel le­hetek szolgálatára? — Nem nagy dolog. A ki­rály rendeletével jövök, mely szerint öntől hatszáz tallért fogok kapni. Colbert, ki a gascogneiak­kal szeretett tréfálkozni, a tisztet meghívta asztalához és kijelentette, hogy ebéd után rögtön kifizeti a ki­utalványozott összeget. A gascognei nem mondatta ezt magának kétszer, leült és evett öt helyett. Az ebéd vé­geztével egy komornyik be­vezette a tisztet a miniszter irodájába, ahol leszámoltak neki négyszáz tallért. A tiszt kijelentette, hogy hatszáz tallér jár neki. — Az igaz , — szólt a pénztáros — {de visszatar­tottunk kétszáz tallért az ön ebédjéért. — Teringettét! — kiáltott fel a gascognei — kétszáz tallért egy ebédért! — A szállásomon csak egy tallért szoktam fizetni ezért. — Azt elhiszem, — felel­te a pénztáros — de ott ön nem Colbert miniszterrel ebé­del és ezt a megtiszteltetést fizettetik meg önnel. — Nos — viszonzá a tiszt, — miután ez igy van, hát le­gyen; de viszont nem éri meg a fáradságot, hogy ezt a fennmaradó négyszáz tallért felvegyem. Holnap egy bará­tommal el fogok ide jönni ebédelni és akor teljesen kvittek leszünk. Jelentették ezt Colbertnek, AZ UTOLSÓ BUTD0SÓ Éppen két évszázad tele el azóta, hogy Rodostó­ban az. utolsó bujdosó magyar is örökre lehunyta a szebét . Mikes Kelemen alig tizenhét esztendős volt, amikor elszegődött II. Rákóczi Ferenc udvarához, amelynek haláláig egyik leghűségesebb tagja volt. A szabadságharc leverése után habozás nélkül követte az imádott fejedelmet a számkivetésbe, előbb Len­gyelországba és Franciaországba, később a török­­országi Rodostóba. ESfc.. Nevét nem vitézi cselekedetek örökítették meg. Fegyvert sohase fogott, a fejedelem udvartartásában is mindvégig meglehetősen szürke személyiség volt. Azok a levelek őrizték meg emlékét, amelyeket a ma­ga mulatságára Írogatott és soha el nem küldött, hi­szen mint azóta kiderült, az a bizonyos P. E. grófnő, a “kedves néne” nem is létezett. Költött személye ésu­­pán ürügy volt arra, hogy lelke minden fájdalmát ki­öntve, Zágon, a szülőföld utáni sóvárgását eípana­­szolja. Pedig Zágontól már tízesztendős korában elsza­kadt és hét évet a kolozsvári jezsuita kollégiumban töltött. Onnét egyenest a fejedelem apródjainak so­rába lépett. Ifjú korában nem igen volt különösebben müveit elme, csak későbben külföldön pallérozódott. Élete legnagyobb és mindvégig befolyásoló élménye a fejedelem személyes varázsa, amelynek bűvköréből annak halála után sem tudott szabadulni. Még Rákó­czi életében adódott egy pillanat, amikor visszatérhe­tett volna szeretett szülőföldjére ,azonban éppen a fejedelem iránti szeretetétől vezetve, visszautasította a kínálkozó lehetőséget. Későbben ugyan — Rákóczi halála után — megkísérelt kegyelmet kérni, azonban Mária Terézia azzal a híressé vált mondásával uta­sította el. hogy “Törökországból nincsen visszatérés.” Miután a bujdosó fejedelem és kis udvara a Már­vány-tenger mellett végleg tanyát vert, Mikes 27 éves korában adta fejét az Írásra, ekkor született meg az “Édes nénémhez” cimzett levelek első darabja. Maga sem gondolt ekkor arra, hogy az ennek nyomán ki­kerekedő Leveleskönyv a 18-ik századi magyar iro­dalom legszebb drágaköve lesz. Ebben közrejátszott az is, hogy a megkésetten fejlődő magyar szellemi élet a szabadságharcot követő Habsburg-időkben kényszerűen megtorpant, hogy majd a magyar fel­világosodás kezdetével lendüljön előre ismét. Mikes Kelemen zamatos magyarsággal megírt, kitűnő formaérzékre és megfigyelő készségre valló leveleiből a rodostói élet mindennapjai elevenednek meg. A középpontban természetesen “az öreg feje­delem” alakja áll, akihez — mint vallja — “vak sze­retető” kapcsolta. Leveleinek jellegzetes vonása, hogy a saját és társai reménytelen sorsát olykor huncut dévajsággal kezeli. Ennek talál gyógyirt lelki szen­vedéseikre. Szerelemre lobbant például Kőszeghy Zsuzsika iránt, aki bizony kezét megvonta tőle és azt Bercsényi Miklós grófnak nyújtotta. így számolt be erről nén­iének, előbb vidámságot erőltetve magára: “Hol van­nak a muzsikások? Fújják el a tehén-hus nótát és vonják el á menyasszony táncát. Mindezekből elitél­heti kend, hogy ma itt házasság lesz ... micsoda örömben vagyon Zsuzsi. Aki is bizonnyal megérdemli a grófné titulust . . ” Aztán mégiscsak kiböki a ke­serű valóságot: “De ismerek én olyat, hogy nagyobb szüksége volna a házasságra, mint Bercsényi urnák, de neki bizony nincs pénze.” A fejedelem halála után kedve egyre inkább megkeseredett. Akkor derült egy kicsit világosabb­ra, amikor a fiatal Rákóczival az élen, a bujdosók is résztvettek a törökök oldalán a Habsburgok elleni háborúban. Az egész azonban csak ravasz török ma­nőver volt és fáradtan, lélekben meg inkább megrok­kanva tért vissza Rodosóba, hogy tovább egye a számkivetés egyre keserűbb kenyerét. Mikes Kelemen rodostói levelei a magyar irás örök értékei közé tartoznak. Bennük nemcsak Rákó­czinak állított halhatatlan emléket, hanem a magyar nyelv gazdagságát is kibontotta sokszínű árnyalatai­ban. aki jót nevetett és haszáz he­lyett hétszáz tallért fizette­tett ki a tisztnek. A 7-ES SZÁM REJTÉLYE Swodoba bécsi egyetemi tanár érdekes elméletben fej­tette ki, hogy az emberi élet­nek milyen titokzatos kapcso­lata van a hetes számmal. A professzor szerint az ember minden hetedik esztendőben érkezik el teljesítőképessége csúcspontjára, azokban az életévekben melyek héttel oszthatók. Nem véletlen az sem, hogy nagy emberek szülei életük­­' nek héttel osztható életévé­ben voltak a nagy emberek születésekor. A professzor ezt példákkal is illusztrálja: Kant születésekor apja 42, anyja 28 éves volt. Humboldt apja 49, anyja 35 éves volt, mikor ő született. Liebig a nagy kémikus születésekor apja 28, anyja 21 éves volt. Wagner akkor született, ami­kor apja a 42, anyja a 35 esz­tendőt betöltötte. UTHINT Az Egyesült Nemzetek fő­titkári tisztségére, a m e 1 y Hammarskjöld bolála folytán üresedett meg, U Thant bur­­mai nagykövetet választot­ták meg. Megbízatása Ham­marskjöld eredeti megbíza­tásának végéig szól. Ennek lejártával a szovjet újra kö­vetelni fogja a főtitkári hi­vatal hármas vezetését, szov­jet vétójoggal — jelentette be Zorin orosz delegátus. >3

Next

/
Thumbnails
Contents