A Jó Pásztor, 1961. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)

1961-07-07 / 27. szám

AMERIKA LEGNAGYOBB MAGYAR HETILAPJA EGYES SZÁM ÄRA 15 CINT No. 27. SZÁM The largest Hungarian Weekly ln America THE GOOD SHEPHERD Beolvadt lapok: Kereszt, Egyetértés, Városi Élet, Amerikai Magyarság, Buffaloi Híradó, Philadelphiai Függetlenség, Newarki Hírlap VOL. 41. ÉVFOLYAM Cleveland, New York, Buffalo, Newark, Philadelphia, South Bend péntek, 1961 Julius 7. Milyen legyen a gyógyszertár? Mindnyájan, akik Amerika lakosai vagyunk, tud­juk, hogy az Egyesült Államokban kétfajta gyógyszer­­tár van: az egyik az, amelyet Európából ismerünk, vagyis, amelyik csak orvosságot árul. Meg kell jegyez­nünk, hogy ezek a fajta gyógyszertárak a ritkábbak. A másik a drug store, ahol orvosságon kivül minden egye­bet vásárolhatunk, bort, papirárut és szódavizet, s még rengeteg egyéb dolgot, amelyeknek semmi kapcsolata nincs a gyógyszerekkel. Néhány évvel ezelőtt kezdődött a vita a közönség és a szakemberek — orvosok és gyógyszerészek — kö­rében arról, vájjon a gyógyszertár melyik formája a megfelelőbb. A vita mind a mai napig nem dőlt el. A napokban azonban ismét fellángolt és pedig olymódon, hogy egy new yorki gyógyszerész vetette fel. Szerinte a gyógyszertárnak az a formája a helyes és megfelelő, ahol csak orvosságot lehet vásárolni és semmi egyebet. — Végtére is, ez a gyógyszertár célja és rendelte­tése — indokolta álláspontját a gyógyszerész. Sokan vannak azonban olyanok, akik nem érte­nek egyet ezzel az állásponttal. Az amerikai közönség, általában, kedveli a gyógyszertárnak azt a formáját, amelyet drug storenak hivunk és ahol nemcsak orvos­ságot, hanem sok minden egyebet is lehet vásárolni. Ez érthető is. Senkisem szeret beteg lenni és úgy gon­doljuk, mindenki átélte már azokat a kinos perceket, amikor az európai fajtájú gyógyszertárban várnia kel­lett az orvosságra. Kellemetlen pillanatok ezek. A gyógyszertárban várakozók egymásra bámulnak s va­lami határozatlan összetartás fejlődik ki közöttük: a betegek összetartása. Ez az érzés, egyúttal valami ha­tározatlan ellenszenvet is jelent mindazokkal szemben, akik egészségesek. A drug store-ban, a gyógyszertár amerikai típu­sában azonban, ez a hangulat nem fejlődhetik ki. Senki sem tudja a másikról, miért van ott. Talán papirárut vásárol, esetleg Coca-Colát, vagy cipőkrémet, — sőt végső esetben az sem lehetetlen, hogy éppen orvosság­ra van szüksége. A drug store hangulata egészen más, mint az európai fajtájú gyógyszertáraké. Könnyedebb, vidámabb, felszínesebb. S éppen ezért, azt hisszük — egészségesebb. A DOLGOZÓ NÖ MA— ÉS SO ÉVVEL EZELŐTT Néhány nappal ezelőtt látogatókat fogadott ottho­nában Mrs. Eleanor Roosevelt. A látogatók fiatal, dol­gozó nők voltak, akik meg akarták beszélni problémái­kat Mrs. Roosevelt-tel. Kérdésük az volt: miképpen egyeztessék össze munkájukat és háziasszonyi, anyai, feleségi kötelezettségeiket. Ez szinte lehetetlennek lát­szik, — mondották —, mert gyárban, vagy irodában , dolgozni és ugyanakkor feleségnek, anyának is lenni, ellátni a háztartást, voltaképpen napi 15—16 Órai mun­kát jelent. Ezzel kapcsolatban, a problémára válaszolva, Mrs. Roosevelt rámutatott arra, milyen jelentős különbség mutatkozik a dolgozó nők helyzetét illetően a múlthoz képest. — Ötven esztendővel ezelőtt, elsősorban is, — mondotta Mrs. Roosevelt —, nők alig kaptak munkát irodákban s nem volt sokkal jobb a helyzet a gyáripar­ban sem. A gyárakban ugyan valamivel könnyebben tudtak elhelyezkedni a nők, mint a hivatalokban, azon­ban csupán alacsonyrendü munkát kaptak és munka­bérük nem volt egyenlő a férfiakéval. Ötven évvel ez­előtt a dolgozó nő problémája majdnem csak elméleti kérdés volt. Irodákban nem. kaptak munkát, a gyárak­ban pedig nem tekintették őket a férfiakkal egyenran­gúaknak. Ezenkívül, ebben az időben a háztartás el­látása sokkal több időt vett igénybe, mint ma. A főzés, takarítás, mosogatás, napjainkban szinte csak pillana­tok kérdése. Miért panaszkodnak hát a mai dolgozó nők? — vetette fel a kérdést Mrs. Roosevelt és nyom­ban válaszolt is rá: — Azért, mert ma könnyen kapnak munkát és századunk legutóbbi éveiben végre megvalósult az, amiért küzdöttek: az élet minden területén egyenran­gúaknak tekintik őket a férfiakkal. Panaszkodnak a dolgozó nők, mert — dolgozniok kell és úgy érzik, há­ziasszonyi teendőik ellátása jelentős munkatöbbletet jelent számukra. Ugyanakkor azonban elfelejtik azt, hogy fizetésükkel, — amely ma már a férfiakéval egyenlő — hozzásegítik családjukat ahhoz, hogy házat vegyenek, takarékbetétkönyvük legyen a bankban és bizonyos anyagi függetlenség elérése után ők, maguk a dolgozó nők, visszavonulhatnak munkájuktól és ide­jüket az igazi női hivatásnak: családjuk gondozásának szentelhetik. Amerikai helikopterek szállnak le Ban Pakhao-ban, az uj királypárti katonai támaszponton, Laos­­ban. Céljuk, hogy kivigyék a harci zónából a sebesülteket, betegeket és nem harcosokat a várható Pathet Lao támadás előtt. Fizessünk-e a televízió műsorainak közvetítéséért? A legújabb statisztikai ada­­toik szerint az Egyesült Álla­mokban 47 millió televíziós készülék működik. 47 millió képernyőn peregnek le reggel 5 órától éjszaka 2 óráig a kü­lönböző műsorok és — reklá­mok. Mennyi a TV közönsé­gének száma? Nem túlzás azt állítani: egész Amerika. Alig van az országban olyan em­ber, aiki >ha nem is rendsze­resen, ne kisérné figyelemmel a TV programjait. Vannak, akik az izgalmas, vagy misz­tikus történeteik hívei, van­nak, akik a szerelmi történe­tekért lelkesednek. Sokan ta­nultak a TV ismeretterjesztő előadásaiból. A televízió hír­szolgálata pedig ma már el­engedhetetlen napi “táplálé­ka” az amerikai polgárnak. A televíziót az utóbbi idők­ben sok bírálat érte. Nem be­szélve azokról a botrányok­ról, amelyek e nagyfontossá­­gu intézmény körül kavarog­tak, sokan joggal kifogásol­ják a TV elsekélyesedő, sab­lonos műsorát. A hétről-hét­­re ismételődö programok las­san és feltartóztathatatlanul beleszürkülnek az egyhangú­ságba; bármennyire tehetsé­gesek is a képernyőn megje­lenő művészek, nem léphet­nek ki köreikből, nem adhat­nak mást csak mi lényegük. Nem sokat segítenek a ven­dégművészek sem. A közön­ség ugyan Szívesen látja vi­szont kedvenceit hétről-hétre, de az állandó ismétlődés még a remekműveket is kikezdi. Hát még az olyan műsorokat, amelyek a remekművektől gyakran sok-sok fényévnyi távolságra állnak. Joggal ki­fogásolják azt a sok vért és gyilkosságot, amely különö­sen a serdülő fiatalság lelké­ben érezteti káros hatását. Ezen a tényen vajmi keveset segít az, hogy az ilyen pro­dukciók az erkölcsi világrend győzelmének jegyében áll­nak: a bűnös mindenesetben elnyeri méltó büntetését. / A legtöbb vita azonban mégis a következő kérdés kö­rül zajlik: helyes-e hogy a televízió műsorát, minden 5- 10 percben megszakítják a különböző .sponsoroló vállala­tok reklámszövegei, képei ? Bizonyos, hogy a közönség nem túlságosan lelkesedik az­ért, hogy a lepergő történetek egységét időnként ilyen “com­­mercialoikkal” megbontsák. Egyetlen haszna mégis van — mondják — az,.hogy a hirde­tések közvetité» .alatt a néző elintézheti apróbb-cseprőhb dolgait, megropogtathatja iz­mait, felhajthat egy pohár italt, stb. A reklámok szem­pontjából nem túlságosan hí­zelgő érvek ezek, de nagyjá­ból elfogadhatók. Az idők folyamán :— a vé­lemények és ellenvélemények tengeréből — egyre határo­zottabban emelkedik ki az a kívánság, hogy teremtsék meg a reklámmentes műsor­szolgáltatást. A hirdetés-men­tes programok hívei arra hi­vatkoznak, hogy Amerika az egyetlen földrész, amely ezt a “műfajt” meghonositotta. Európa minden országában a reklámok közvetítését külön, meghatározott időben bonyo­lítják le. Ezzel szemben a TV használatáért fizetni kell. (Magyarországon havi 50 fo­rintot) Minden TV tulajdo­nos tartozik készülékét a pos­tánál, vagy más kijelölt szerv­nél bejelenteni és az előfize­tési dijakat e szervek szedik be. Ez a rendszer — termé­szetesen — csak akkor alkal­mazható, ha a műsorszolgál­tatás állami kezekben van. Mivel az amerikai földrész gazdasági élete a magántu­lajdon elvére épült, ezt a meg­oldási módot ki kell kapcsol­ni. Lehetetlen tehát az ameri­kai kontinensen a fizetett mű­sorszolgáltatás rendszerét be­vezetni? Nem. Napjainkban már ko­moly kísérletek folynak az újfajta “fizetéses’’ TV terü­letén. Kanadában — már — egy-két városban (Etobicoke, Ont.-ban, Torontó elővárosá­ban) sikerrel ki is próbálták ezt a módszert. A kísérletek két irányban haladnak; az egyik: az előfizető készüléké­re bedobós perselyt szerelnek fel. Ha a perselybe egy meg­határozott összeget (50 cen­tet, vagy 1 dollárt) dobnak be, a TV valamelyik mozgó­képszínház műsorát közvetí­ti. A másik: az előfizető be­kapcsolódhat néhány mozi kü­lön erre a célra épitett veze­tékébe, amelynek révén él­vezheti a filmszínház műso­rait. Egy ilyen “vezetékes” műsorszolgáltatásért körülbe­lül havi 10 dollárt kellene fi­zetni. Akik nem kívánják igénybevenni egyik formát sem, azok továbbra is a díj­mentes TV hallgatói, illetve nézői maradnak. Az uj megoldásnak vannak hívei és ellenzői. A hívek: a producerek és a színészek. Az ellenzők: a közvetítő állomá­sok vezetőségei, a hirdetési ügynökségek és a színházak. Állásfoglalásuk érthető: a TV vállalatok és a hirdetési ügynökségek elesnének jöve­delmi forrásuk jelentékeny részétől, hiszen kevesebb hir­dető venné igénybe a hálóza­tot. A színházak attól tarta­nak, 'hogy a színvonalas mű­sorok még több embert hódí­tanak el a színpadi produk­ciók élvezetétől. A közönség? Kevés kivétellel szívesen ven­né az uj módszer alkalmazá­sát. Az átalakítási költség nem nagy és a kis befektetés­ért az eddiginél lényegesen jobb műsorokat kapna. Az Egyesült Államok több városában kísérleteznek most ezzel a módszerrel. A kísérlet sikerének alapfeltétele: meg­felelő számú előfizető jelent­kezése. Az előfizetőik viszont jogosan szeretnék tudni: mi­lyen műsort kapnának az elő­fizetési dijak ellenében. A televízió szakértői derü­látón ítélik meg a jövő kilá­tásait. A TV az utóbbi idők­ben nagyhatalommá vált. Ezt a hatalmat — mondják — nem szabad túlnyomóan üz­leti célok szolgálatába állíta­ni. Ma még az ut elején ál­lunk, de nem vitás, hogy a fejlődés ezen a területen sem állhat meg. Ez év végén három államban (Arkansas, New York és egy harmadik, később meghatározandó nyu­gati államban, már megindul a vegyes műsorszolgáltatás. Ebből a kis magból sarjad ki majd az uj, színvonalasabb műsorokat szolgáltató ameri­kai televízió. Leánya szüléiét! PÁRIS. — A francia fővá­rosiból jelentik, hogy Peter Townsend kapitány feleségé­nek kisleánya született. Town­send kapitány, egykor Marga­ret hercegnő lovagja volt, de az anglikán egyház nem adta beleegyezését a hercegnővel való házassághoz, mert Town­send elvált ember volt. A ro­mantikus lovag, a hercegnő­vel történt szakítás után 1959-ben feleségül vette Ma­­rie-Luce Jamagne, nálánál több mint 20 évvel fiatalabb belga leányt. Hírek a világ minden részéből OXFORD, Anglia. Amikor Margaret Fullinger belépett férje irodájába, íróasztalán egy csinos hölgy képét találta. Másnap elköltözött férjétől és benyúj­totta a válópert. A bírósági tárgyaláson kiderült, hogy kép a szép asszonyt — fiatal korában ábrázolta. Idő­közben ugyanis Mrs. Fullinger annyira meghízott, hogy maga sem ismert rá egykori képére. A tények tisztázá­sa után a felek kibékültek. LISSZABON, Portugália. — Rogerio Gracinhas lisszaboni rendőr egy játékklubban eljátszotta azt a pénzt, amelyet baj társai rábíztak. Gracinhas ezekután kiállított a maga nevére egy feljelentést, majd pedig egy jegyzőkönyvet, amely saját vallomását tartalmaz­ta. A jegyzőkönyvet kétszer irta alá: először, mint rendőr, másodszor, mint vádlott. Azután bezárta ma­gát az őrizetes cellába, amelynek kulcsát átadta egyik kollégájának. TEHERÁN, Perzsia. — A Perzsa öböl partján lé­vő Quatar állam sejkje, aki ma 72 éves, Svájcban 12 zeneautomata-gépet rendelt, — háremje részére. Ezek a gépek űzik el majd a háremhölgyek unalmát. A sejk az első zeneautomatával Genfben ismerkedett meg. BILLANCOURT, Franciaország. — Egy rendőr az utcán eszméletlen állapotban talált egy férfit, aki autóbaleset áldozata lett. A férfi karján a következő tetovált szöveg állott: “Kérem, szíveskedjenek halá­lomról családomat értesíteni: cimem 15 Bid. Richard Wallace, félemelet 3. TOKIO. — Egy japán cég olyan fényképezőgépet hozott forgalomba, amelybe egy kis tranzisztoros rá­diót építettek be. Az újfajta készülék a felvétel alatt zenét szolgáltat s ezzel birja rá az “ügyfeleket” arra, hogy barátságos arcot vágjanak. LACOSTA, Franciaország. — Jacques Herold, ne­ves francia festőművész megvásárolta azt a házat, amely a 18. században a szadizmusról ismert Marquis de Sade tulajdona volt. A festő az ott talált kinzóesz­­közökből múzeumot rendezett be. ELENA, Mon. — Az 1930-as évek óta a legna­gyobb szöcskevészt jelentették három északi farmál­lamból, amely valósággal elseperte a termést a földek­ről. A pattogatott kukoricához hasonló szürke és zöld szöcskék a szárazság folytán elszaporodva, az akerek százezreit támadták meg és tövig felfalták a termést. Montana állam segítségért folyamodott a szövetségi földművelésügyi minisztériumhoz, mivel nem állanak pénzalapok rendelkezésre, a farmerek megsegítésére. Kémiai szerekkel való permetezés lelassítja ugyan a sáskák pusztítását, de nem képes megakadályozni. SUVA, Fidzsi Szigetek. — Egy Prittam Singh ne­vű férfi levelet irt Kruscsev szovjet miniszterelnök­nek és felajánlkozott az első holdbéli utazásra. Azt a választ kapta, hogy, sajnos, idegent nem részeltetnek a szovjet világűr programban. WASHINGTON. — Hivatalosan megállapítást nyert, hogy 1960-ban 137 százalékkal több kommunis­ta propaganda anyag érkezett az Egyesült Államokba, mint az azt megelőző évben. A külömböző forrásokból érkező propaganda anyag 14,170,529 csomagot tett ki. JAMESTOWN, Va. — A virginiai dohányterme­lők most fogják ünnepelni az amerikai dohányipar 350- ik évfordulóját. Ezzel kapcsolatban köztudomású lett, hogy az első sikerült dohánytermést Virginiában 1612- ben aratták le. ORAN, Algéria. — Francia biztonsági csapatok agyonlőtték Abdel Hamid algériai felkelő vezért, aki Oran körzetében működött. Hamidot elfogták egy évi keresés után és bebörtönözték. Amint innen menekül­ni próbált, agyonlőtték. PÁRIS. — A számológépet 1642-ben Pascal fran­cia fizikus találta fel Franciaországban. WAGONER, Okla. — Egy 58 éves asszony, Mrs. Freddie Lee Shelven ,azt képzelte, hogy gyorsabban tud futni, mint a mellette elhaladó tehervonat, igy versenyezni kezdett vele, 11 hónapos unokájával a karján. A cél az volt, ki ér előbb a legközelebbi vasúti átjáróhoz. Kiderült, hogy az asszony és a vonat egy­szerre ért oda és amint át akart futni az átjárón, a vo­nat halálra gázolta. Az unoka életveszélyesen megsé­rült. LUCKNOW, India. — Az elmúlt 24 órában szá­mos koleramegbetegedés történt ebben a volt helyőr­ségi városban és a halálos áldozatok száma egy napon 80 személy volt, jelentették a kórházak. ROCHESTER, Minn. — Ernest Hemingway, az ismert iró Sun Valley, idahobeli otthonába érkezett autón. A Mayo klinikáról gyógyultan elbocsátották, ahol május eleje óta magas idegfeszültséggel kezelték

Next

/
Thumbnails
Contents