A Jó Pásztor, 1961. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)
1961-05-12 / 19. szám
<2. OLDAL A Jó PÁSZTOR 9 A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapított» Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőbég ős kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerrv 1-5905 ELŐFIZETÉSI PUAK: SUBSCRIPTION RATES: j*y évre---------------------------$6.00 One Year_________________$6.00 Ml evre -__________ __ ^$3.50 Half Year _______________$3.50 Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio A SZERETET KORONÁJA Ki tudja, hol született meg az anyák megünneplésének napja, kinek a szivében? Valahol megfogant és a szivek milliói nyiltak ki rá szerte a világon. Édesanyánkra gondolunk ezen a napon, a velünk élőre, vagy a távollévőre, vagy a már elköltözöttre. Az édesanyára, aki nemcsak az évnek egy napján gondol vagy gondolt reánk, hanem az esztendő minden napján, minden órájában. Mit áldozunk neki ezen a napon? Egy szál virágot, egy mosolyt, egy szerető tekintetet. Mindezzel persze nem tudjuk visszaadni mindazt a gondot, törődést, szenvedést, amit ők áldoztak értünk s töredékét sem adjuk vissza a minket tápláló, védő, éltető anyai szeretetnek. Mégis, milyen jól esik nekik a gyermeki szeretet egyetlen sugarának megvillanása, amely ezen a napon széles a világon százmilliók szivéből ragyog feléjük és megkoronázza őket a szeretet koronájával. MI A FASIZMUS? A nyugatafrikai Szenegál néger köztársaság függetlensége kihirdetésének első évfordulóján nagy ünnepség volt, amelyen a hidegháborús és semleges világ sok képviselője megjelent. Amerikát Johnson alelnök képviselte, a szovjetet Malik nagykövet. Szenegál köztársasági elnöke, Leopold Senghor kitüntető szívélyességgel fogadta az alelnököt s alig vett tudomást Malik jelenlétéről. Hasonlóképpen az ünneplő tömeg lelkesen éljenezte az Egyesült Államok küldöttjét. Hogy mi a fasizmus? Hát ez, Írja a moszkvai Pravda. Amerika ünneplése — ez a fasizmus. Most már tudjuk, hogy mi a fasizmus. Fasizmus az, ami Kruscsevnek és bandájának nem tetszik.-uaJLl--------í---------1— A REKLÁM EREJE Senkisem tagadhatja, hogy a helyes reklám ma már elválaszthatatlan kelléke a gazdasági életnek. A reklám a kereskedelem hangja és ha ez megszűnnék, bizony süket lenne a világ. Ám, ha ez a hang túl erős, vagy szövege, iránya helytelen, fül- és szemsértő zűrzavar válik belőle. Van arra is eset, hogy a reklám teljességgel értelmetlen. Ez a helyzet a kommunista országokban. A marxista ideológiai alapján álló társadalmi rendszerben minden üzleti vállalkozás — tehát az egész kereskedelmi élet — az államnak nevezett párt kezében van. A veveő mindenütt ugyanannak a termelőnek árucikkeit kapja. Valamennyi üzletnek egy tulajdonosa van, akár az egyikbe, akár a másikba tér be a vásárló, pénze egyetlen pénztárba folyik be. Jogosnak látszik tehát a kérdés: minek ilyen országokban a reklám? Minek hirdetik azt, hogy például: “vásároljon a nyolcadik kerületi textilüzletekben?” Ha valaki nem fogadja meg a tanácsot és a kilencedik, vagy tizedik kerületben szerzi be textilszükségletét, miféle károsodás éri a “vállalatot?” Nyilván semmi. És mi értelme van más efajta reklámnak? Mi értelme van annak, hogy felszólítják a közönséget arra, hogy “szivja ezt, vagy azt a cigarettát?’’ Nem mindegy az államnak, hogy a dohányos melyik cigarettát vásárolja meg? Senkisem tudja, miért nem szoknak le a kommunista országok a reklámokról? Talán azért ragaszkodnak hozzájuk, mert úgy érzik, hogy azok nélkül túlságosan üresek lennének az újságok, a hirdetőoszlopok. Vagy, mert még nem tudtak elszakadni ettől a “kapitalista csökevénytől?” TÖBB FEGYVERT AMERIKA VÉDELMÉRE! Miközben a Kruscsev-banda az általános lefegyverkezés álnok propagandáját folytatja, az amerikai kongresszus — átlátva e hamisságon — a fegyverkezés fokozását határozta el. A képviselőház katonai és űrhajózási bizottságai fegyverkezési és kísérleti célokra sokkal többet szavaztak meg, mint amennyit Kennedy elnök kért. 337 millió dollárral többet ajánlottak meg bombavető repülőgépek gyártására és 88 millió dollárral többet azoknak a programoknak végrehajtására, amelyeknek célja a Hold-körüli repülés megvalósítása. Összesen 12 billió dollárnál többet szavazott meg a bizottság fegyverkezés növelésére. Ez a legnagyobb összeg, amit valaha a kongresszus megszavazott egy törvény keretében. Anyám eszményképe reális volt. Ida Kaestner tökéletes anyja akart lenni fiának. És mert az akart lenni, senkire, még- saját magára sem volt tekintettel és tökéletes anya lett. Minden szeretetét, képzelőerejét, szorgalmát, minden percét és gondolatát, egész lényét fanatikusan, mint megszállott játékos, egy kártyára tette: reám. Nyernem kellett, nem volt szabad őt kiábrándítanom. Ezért lettem a legjobb tanuló és a legderekabb fiú. Nem tudtam volna elviselni, hogy a nagy játszmáját elveszítse. Mivel ő a legtökéletesebb anya volt, nekem, a kártyalapnak nem lehetett kételyem: a legtökéletesebb Ionnak kellett lennem. Az lettem-e? Mindenesetre megkíséreltem. Örököltem a tehetségét.: a tetterejét, a becsvágyát, az intelligenciáját. Ezekkel már el lehetett kezdeni valamit. És ha én, az ő tőkéje és játékbetétje, kifáradtam abban, hogy mindig nyernem kell, az segített tovább, hogy szerettem ezt a Irta: ERICH KAESTNER tökéletes anyát. Nagyon szerettem. * Anyám nem nézett sem jobbra, sem balra, hanem előre. Csak engem szeretett, senki mást. Jó volt hozzám és ebben kimerült a jósága. Nekem adta derűjét és másnak nem maradt belőle. Csak rám gondolt, más gondolatai nem voltak. Ezért mindenki hidegnek, szigorúnak, nagyképűnek, türelmetlennek és önzőnek látta. Mindenét nekem adta, teljesen felolvadt bennem, és mindenki más előtt üres kézzel állt, büszkén, egyenesen, és mégis kifosztott lélekkel. Ez szomorúsággal töltötte el, boldogtalanná némelykor a késégbeesésbe kergette. Ezt nem csak úgy mondom. Tudom, mit beszélek. Hiszen ott voltam, amikor a szeme elsötétedett. Amikor még kisfiú voltam, többször ott találtam a konyhaasztalon a sebtében firkantott cédulákat, amikor az iskolából hazajöttem. “Nem birom tovább!” — irta. “Ne keresse-ANYÁK NAPIÁRA Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ Mikor feltárul az élet titkos könyve: benne sir az anyák titkon elsirt könnye. Mert az anyák lelkét verdesi a bánat, ha gyermeke miatt gondfellege támad. Lázas éjszakákon virraszt kicsi ágyán, kis magzatát lesi könnye szivárványán. Százszor önző, nyűgös . . . vagy valami bánija? Boldog, hogyha titkos vágyát kitalálja. Mikor fizeti meg gyermek az anyjának gyötrelmes könnyeit, melyek égbe szállnak? Megérti-e gyermek az anyai lelket, amely titkon érte annyit jajdul, reszket? Az anyai öröm könnyel van keverve, az anyai szív hét tőrrel van átverve. Ápolja gyermekét, lesi minden szavát, mihelyt csak világra hozza kis magzatát. Becézi, virrasztja, éjhosszat, naphosszai, lelkének prizmáján szűr át minden rosszat. Lázas kicsi teste? Envérét kínálja, anyai örömét százszor megszolgálja. Szenved, hervad, sápad? — szinte nem is érzi: gyermeke mosolya égivé igézi. "Érted élek, halok, mert szeretlek nagyon: lelkemből lelkedzett szerelmes megzaiom!" Percek elillannak, korok elsuhannak, de a földön anyák mindig voltak s vannak. Isten akarata a szent életvetés: mindig volt, mindig lesz a földön születés. Öröm és fájdalom ölelkeznek össze, hogy földünk szülői fényben megfürössze. Kis embergerezdek, égnek üzeneii: nem emberi lény, ki őket nem szereti. Látásukra szivünk reszket, örül, dobban: mégis az anyasziv szereti legjobban. Elmúlhatnak egyszer égi, földi körök: De az anya szive változatlan örök! tek! Élj boldogan, édes fiam!” És a lakás üres volt és kihalt. Vad félelemtől elcsigázva, hangosan zokogva és félig vakon a könnyektől, rohantam végig az utcákon, a kőhidakon. Halántékom lüktetett, fejem zúgott. A szivem őrülten zakatolt. Nekiütköztem a járókelőknek, szidtak, tovább rohantam. Kifulladtam, izzadtam és fáztam, elvágódtam, újra feltápászkodtam, nem vettem észre, hogy vérzek, és száguldottam tovább. Hol lehet? Megtalálom-e ? Kárt tett magában ? Még idejében, vagy már későn vették észre? — Anyám, anyám, anyám! — nyöszörögtem egy folytánál!? Más nem jutott az eszembe. Versenyfutásomban a halállal ez volt az egyetlen, végtelen imám. Majdnem mindig megtaláltam. És majdnem mindig valamelyik hidon. Ott állt a korlátnál', lénézett a folyóra, mozdulatlanul, akár egy viaszfigura. — Anyám, anyám, anyám! — kiáltottam egyre hangosabban. Utolsó erőmet összeszedve odavánszorogtam hozzá. Megragadtam, ölelgettem, sírtam, kiabáltam és ráztam, mintha egy sápadt, nagy bábu lenne —- és akkor magához tért. Most ismert csak meg. Most ijedt csak meg. Most vette csak észre, hol vagyunk. Most tudott csak sírni, magához ölelt és fáradtan, rekedten suttogta: “Vigyél haza, kisfiam.’5 És az első, bizonytalan lépések után azt sóhajtotta: “Már rendben van megint ...” * Néha nem találtam meg. Tanácstalanul tévelyegtem egyik hídtól a másikig, hazaszaladtam, hátha megjött közben, visszarohantam a folyóhoz, végig a parton, zokogtam és reszkettem a félelemtől, hogy csónakkal találkozom, ahonnan botokká! keresik azt, aki a hídról a vízbe ugrott. Azután hazavánszorogtam, kétségek és remények között az ágyára vetettem magam. A kimerültségtől félig eszméletlenül elaludtam. És amikor felébredtem, ott ült az ágyon és szorosan magához ölelt. — Hol voltál? — kérdeztem boldogan és tanácstalanul. Nem tudta. Ingatta a fejét, azután mosolyogni próbált és most is azt suttogta: — Már rendben van megint . . . * Egy délután, ahelyett, hogy játszani mentem volna, titokban felkerestem doktor Zimmermann egészségügyi (Folytatás a 8-ik oldalon) AKIT A SZERENCSE ÜLDÖZÖTT Malden, Mass.-ben született Thimothy Dexter. Kitanulta a timár mesterséget s egy ideig hü is maradt hozzá, legalább is annyiban, bogy amikor felszabadult, bőrnadrágokkal és bőrkötényekkel kereskedett. Pár év múlva feleségül vett egy jómódú özvegyaszszonyt, akinek a pénzével elkezdett spekulálni. Amerika szabadságharca után a dollár hitele alaposan lecsökkent. Akinek arany- vagy ezüstpénze volt, marókkal vásárolhatta össze a papirdollárt. Dexter azonban bizott Amerika jövőjében s törhetetlenül vásárolgatta a papirrongyokat. Egyszerre azonban New Yorkban és Philadelphiában kezdett a papírpénz árfolyama emelkedni, miután Alexander Hamilton vette a kezébe az állam hitelpolitikáját. Dexter fantasztikus vagyonokat nyert a merészségével. Ettől kezdve aztán nem ismert határt kockázatos üzleteiben. Egy napon esedékessé vált a kikötőben egy haj órakomány i ágymelegitőtepsi. Régente ugyanis lefekvés előtt tüzes szénnel teli tepsit raktak az ágynemű közé, hogy annak nyirkosságát eltüntessék. Ezeknek a tepsiknek a teteje szitaszerüen át volt lyuggatva, hogy levegő férkőzhessen a szénhez; jóhosszu nyelük volt a tepsiknek, nehogy az, aki az ágyba berakja, megégesse magát. Amikor Dexter ezt a hajórakománynyi ágy melegítőt megvette, mindenki nevetett rajta, különösen, amikor megtudták, hogy az egészet, úgy amint volt, Nyugat-Indiába, tehát a trópusokra küldi. Kinek kell ott az őrületes hőségben — ágymelegitő? De amikor aztán néhány hét múlva befutott a hire, hogy Dexter mesés árakon adott túl a szállítmányon, egyszerre csak lehorgadt a nevető szomszédok orra. A nyugatindiai cukorültetvényesek ugyanis rájöttek, hogy ezekből az átlyuggatott tepsikből nagyszerű merőkanalakat csinálhatnának a cukormelassz számára és boldog volt ,aki meg tudott belőlük egy-két darabot kaparintani. Az emberek kezdtek Dexter szerencséjében hinni, különösen, amikor aztán következő nagy üzleti fogásának is hire kelt. Dexter rendelt egy tengeralattjáró hajót. A hajó elkészült, meg is rakodtak vele, de az utolsó pillanatban üzenet jött a kaitánytól, hogy szüksége van még stay stuff-ra. Dexternek fogalma sem volt a hajósok szaknyelvezetéről. Stay stuff-nak a hajósok a ballasztot, a fölös súlyt nevezik, tehát olyan árut, amelyet csak azért raknak a hajóra, hogy kiegyensúlyozzák vagy elmélyítsék annak járását. Stay stuffnak nevezik azonban a halcsontot is. Dexter mellé fogott s nagyhirtelen összevásároltatott az összes környező városokban minden lehető halcsontot. Az emberek persze megint csak kiröhögték a derék timármestert. De mi történt? Éppen ekkoriban hozták divatba Franciaországban a halcsonttal merevített szoros fűzőket. Az amerikai asszonyok nyomban leutánozták a párisi divatot s olyan kereslete támadt a halcsontnak, hogy Dexterhez könyörögve jöttek a szabónők egy-egy marék halcsontért. Megint óriási vagyont keresett a balfogásán. Most már vakon bizott szerencsecsillagában s szinte bődülten vásárolt fel minden tömegcikket, amit csak felkínáltak neki. Hajója állandóan Nyugat-Indiába járt s egy ilyen hajót macskákkal, bibliákkal és gyapjukesztyükkel rakott tele. S lám, mi történik? Éppen, amikor a hajója befut az egyik kikötőbe, ott a boltokban nagy hadjárat kezdődik a pestist hordozó patkányok ellen: soha jobbkor nem érkezhettek meg a macskák, mind felvásárolták a kereskedők. Ugyanakkor a brit lobogó alatt erős keresztény áram lat vett erőt a lelkeken és Dexter bibliái is mind az utolsó példányig elkeltek. Hátra volt még a gyapjukesztyütömeg. Ezt aztán nehéz lett volna a forró Nyuga-Indiában elsütnie. Csakhogy a kikötőben az ő hajója mellett véletlenül éppen egy dán hajó is horgonyzott. Annak a kapitánya meglátta a kitűnő minőségű kesztyűket, nyomban megvásárolta az egész rakományt. Úgy, ahogy a régi Görögországban közmondássá lett, ha valaki valami egészen bolondul fölösleges dolgot müveit, hogy “baglyot visz Athénbe”, ugyanúgy közmondássá lett az angol nyelvterületen ez a szállóige: “szenet visz Newcastlebe”, mivelhogy Newcastle volt az angol széntermelés központi kikötője. Dexter még ezt a legnagyobb őrületet is megjátszotta. Ezt már mindenki aggkori elmegyöngeségének tudta be. Ő azonban rendületlenül hitt a szerencsecsillagában s útnak indított egy hajóval amerikai szenet a világ legnagyobb szénközpontja felé. S amikor a hajója Newcastleban kikötött, ott éppen bányász sztrájk tört ki. Dexter óriási haszonnal adott túl a szenén. HELSINKI, Finnország. — Nagy derültséget keltett az egyik lap alábbi közleménye: “Figyelmeztetjük olvasóinkat: a lapunkban található sajtóhibákat szándékosan nem korrigáltuk, hogy örömet szerezzünk azoknak, akik csak azért vásárolják lapunkat, hogy sajtóhibákra vadásszanak.” WIESBADEN, Németország. — Wiesbaden statisztikai hivatalának adatai szerint azokat a házasságokat bontják fel legritkábban, amelyeknél az asszony 25 éves korában, a férj 27 éves korában kötött házasságot, vagyis általában a férj nem sokkal idősebb a feleségénél. A legtöbb a válás azokba naz esetekben, amikor a férj fiatalabb vagy sokkal idősebb az asszonynál. 53 ANYAI SZÍV Kennedy elnök sajtókonferenciája. — Az elnök ezen a konferencián kijelentene, hogy a U. S. felkészülten várja a szovjet újabb mesterkedéseit. Az elnök részletesen beszámolt a laosi helyzetről, majd pedig a rakéta program meggyorsításának problémáit ismertette.
