A Jó Pásztor, 1961. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)

1961-05-05 / 18. szám

A «IO PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder; B. T. TÁRKÁNY alapított* Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó •ram good shepherd publishing company Szerkesztőség ég kiadóhivatal. — Publication Office 3.736 EAST 22nd ST itEET CLEVELAND 14. OHIO Telefon: CHerry 1-S905 ELŐFIZETÉSI DIJAK: Vy évre_________________$6.00 Pél évre ................................$8.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year________________$6.00 Half Year ________________$3.50 Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio KENNEDY ÉS TRUMAN A kubai emigráns hazafiak a Dél-Amerikában szokásos forradalmak receptje szerint készítették elő inváziójukat s ez nem sikerülhetett, mert a kubai ka­tonaság nem állt át hozzájuk, a kubai nép nem mert átállni hozzájuk. Sokan kérdik: Miért nem vetette be a harcba erejét Amerika? Kennedy azért nem rendel­hette el a beavatkozást, mert Latin-Amerika népei kö­rében népszerűek Castro igazi forradalmának vívmá­nyai (földosztás, lakóházépités, gyárak államosítása, is­koláztatás stb.) és ezek a népek, főleg a diákok, ezért eltekintenek a Castro kormányzatból kiinduló kom­munista veszélytől. Ha Kennedy mégis beavatkozott volna a kubai szabadságharcba és elkergette volna a kommunista csatlóssá aljasodott körszakállas vasgyu­­rót, azzal a veszéllyel kellene számítania, hogy nem tudja keresztülvinni a latin-amerikai népének meg­ígért népjóléti programot. Messze távból ez fontosabb, mint Castro szovjetcsatlós rezsimjének likvidálása, amely egyébként az invázió kudarca ellenére is örökös veszélyként fog a feje felett lebegni. Ezért, csakis ezért állt el Kennedy attól, hogy be­­masirozzon Kubába és pár óra alatt ellássa a baját a körszakállasnak. Csakis ezért menekült meg ezúttal Castro, nem pedig azért, mert Kruscsev rettenetes ere­jű védelmet helyezett kilátásba neki. Kruscsev nagyon jól tudja, hogy Kennedy a fenti okokból nem avatkoz­hatott be; az ő rettenetes fenyegetése csak propaganda volt. Úgy, amint, például csak propaganda-fogás volt a szuezi krízis idején a rakétás fenyegetés. Akiknek csalódást okozott a kubai szabadsághar­cosok kénytelen-kelletlen cserbenhagyása, azokat em­lékeztetni kell a koreai esetre. Koreában is, mint most Kubában, az amerikai magatartást nem a pillanatnyi helyzet, hanem a messzibb jövő meggondolásai vezet­ték. Truman azért menesztette MacArthur tábornokot azért állt el kinai terület bombázásától, mert a messze iávu politika érdeke ezt az áldozatot megkövetelte. Ak­kor nem lehetett kétség, hogy Sztálin el volt tökélve végső esetben világháború kirobbantására. Truman elnök helyesen úgy vélekedett, hogy a kommunista Észak-Korea meghóditásáért tulmagas ár lenne egy atembombás világháború megvívása. Ezek szerint Kubában most és Koreában akkor a helyzet ellentétes volt: most nem kellett világháború kitörésétől tartani, akkor kellett. Azonos az amerikai világpolitika nagyvonalúsága: Kennedy ma, úgy, mint Truman akkor, a szabad világ és a világkommunizmus harcában úgy találta, hogy egy mai csatavesztést meg­ér a végső győzelem. Kennedy a Kruscsev álnok levelé­re adott válaszában világosan megmondta, hogy bizik a szabadságszerető népek végső győzelmében. MEGÁLL AZ ÉSZ! Évek óta folyik a nagy vita: rákot okoz-e a do­hányzás, vagy sem. A kutatók egyik része amellett kardoskodik, hogy a dohányzás igenis rákot okoz. De nem mindenfajta dohányzás. Például a szivar nem, a cigaretta igen. Egy másik vélemény szerint a szivar okoz rákot, a cigaretta nem. A kettő között áll az a vé­lemény, hogy a cigaretta csak akkor, ha erős és ha a dohányzás mértéke túlzott. Az egész komplexumot pedig körülfogja egy nagy burok, amelynek felirata ez lehetne: azért nem vagyunk benne bizonyosak. Rendkivül örvendetes tény, hogy a kutatók mun­kásságuk nagy részét e valóban fontos kérdés megol­dásának szentelik. Mert az ijesztő hírek hatására so­kan abbahagyták a káros dohányzást, mások áttértek a szivarról a cigarettára, vagy forditva. Voltak olya­nok is, akik azt mondták: rák ide, rák oda, én tovább dohányzom. Lehet, hogy idő előtt halok meg, de a sors akarata ellen nem lehet fellebbezni. Az ember hozzászokott ezekhez a cikkekhez és már nem is izlenék az ebéd, ha mellé nem olvasna egy do­hányzás elleni állásfoglalást. Ami azonban mostaná­ban történt az már túlmegy az olvasó türelmén. Mert abba már beletörődött, hogy a dohányzás vagy rákot okoz, vagy nem, de hogy — uram bocsá’ — a cigaretta egyenesen hasznos legyen a rák ellen, ilyet még nem pipált a világ. Pedig éppen arről van szó. Mert egy legeslegújabb tudományos megállapitás azt hangoztatja, hogy a ni­kotin rákellenes anyagokat tartalmaz. Árt a toroknak a tüdőnek, az idegeknek, még a vérkeringés sem me nekül az ártalom elől, de a rák ellen — valóságos cső daszer. A nyájas olvasó most már igazán nem tudja, hogy Öt célt tűzött ki magának a Kennedy kormány "New Frontier" politikája januárban. Most 4 hónap el­teltével nézzük, hogyan festenek a kongresszus előtt az ügyek. (Fent balról). 1. Házépítés kiterjesztése. Vitáznak rajta, hogy mérsékelni kell, hogy mégszavazzák. 2. Munkanélküli segély. A pótlólagos se­gélyt megszavaztak. 3. Tanulmányi segély, igen valószínűtlen a megszavazása. 4. Kórházi segély az idő­sebbeknek. Ebben az évben nem várható akció. (Közép). A minimális bér felemelése. Valószínűleg nem lesz $1.25. Megegyezés várható. AZ ARANY KÉZ Irta: KRÚDY GYULA A régi Pestnek egy igen ér­dekes és nevezetes helye tűnt el a század elején a Belvá­rosból. Ez a nevezetesség az Arany Kéz. Az arany kéz cégére volt a róla elnevezett vendéglőnek s jó száz éven át egyfolytá­ban ott lógott egy horogra akasztva a vendéglő söntésé­­nek bejárata fölött. Az épület a Régi posta-utca 9. száma alatt társtalanul és idegenül állott, a körös'körül megválto­zott és átalakitott paloták so­rában. Pedig valamikor a pol­gári szolidság mintája .lehe­tett, kicsit régebben persze, a forradalom előtti időkben, melynek, építészeti jellege rgész imiVoltébair visszatük­röződött-. Egyemeletes hegyes francia fedéllel bontott ház /olt ez az Arany Kéz, a leg­­.ipikuisahb biedermayer-épü­­letelk egyike a Belvárosban, mely elejétől kezdve végső napjáig vendéglői- hivatásiban étezett és nevezetessé is -ezen a réven vált. Száz év alatt nemcsak 1 ül- 3-ejében, de belső traktusában rm változott. A kapualatti folyosóról keskeny' falépcső vezetett fel az első emeletre, mely verandaszerü kiképzésé­vel, mint egy terrasz tapadt oda az épület felső részéhez. A szobák is régiek voltak ben­ne, a bútorzat is, nem hiába, hogy ujabban aztán az Író urak is észrevették, hőseiket az Arany Kézbe plántálták, vagy innen indították.el regé­nyes útjaikra. Régi napjaiban kuriózus helynél azonban jóval több volt az Arany Kéz. Mikor a Gizella-tér «s Régiposta-utca környékén állott a Rondella és az uj német szinház, az Arany Kéznek magyar és né­met színészek mindennapos látogatói voltak. Előadás után azok a imajyar társaságok, melyek a Rondellában játszot­tak, ide térték vacsorázni s rdehuzódott1 Velük á kíséretük is. Kisfaludy Károly, Katona József, Balogh István, Horvát István és mások emléke fű­ződik -ehhez az , épületihez, melynek a hírességéről egyet­­mást az emlékiratok is föl­jegyeztek. Karacs Teréz Írja -többek között memoárjaiban: “Atyám, Karacs Ferenc pes-ti rézmetsző, egy este, 1805-ben, midőn már széledő­­ben voltak a magyar színé­szek, az Arany Kéz vacsorázó helyiségében kérésié fel az 'írt­ra indulókat. Mind levert és szomorú volt, de legcsügged­­t-ebb volt Udvarhelyi Miklós, kit atyám, úgy hiszem, mint tanulót ismert és mindig na­gyon megkülönböztetett, s mint tanult és jellemes -férfit és énekest, mindig örömmel hallgatott. — Mit busul, barátom? — szólitá meg. — Nem segíthet rajtam semmi! — lön a szomorú vá­lasz. — Hátha . . .? — Óh! Dehogy! Látja, ba­rátom, összeyesződtünk néhá­­nyan, ha csak Kecskemétig el tudnánk jutni, onnan majd csak tovább mozognánk, de nem tudok útiköltséget terem­teni. — Csak ez a baj ? Ha segít­het ez valamit, fogadja, bará­tom. '• ' Ha jól emlékszem, apám 60 forinttal kínálta -meg. — Nem tréfál? — Senki bajából nem szok­tam tréfát űzni! Udvarhelyi írást akart ad­ni a pénzről. — Hagyja a papírt és a téntát, — felelte atyám, — az ur szava többet ér nekem minden papirosnál. Ha meg akarja adni, írott kötelezés nélkül is megteheti.” A Nemzeti Színház fölépíté­se után az Arany Kéz más­féle embereknek lett a tanyá­jává. Ekkor a jogászok tet­ték rá a kezüket, kik a Piil­­vaxtól, az Órától, Csigától és Török Császártól kezdve va­lamennyi belvárosi vendéglő­ben és kávéiházban korlátla­nul diktálták az ütemet. Mikor aztán a negyvenes évek politikai mozgalmai meg­kezdődtek, az Arany Kézben már az író és újságíró urak is -mindennaposak lettek. Pe­tőfi és barátai gyakran vacso­ráztak, heves viták, vagy vi­dám diskurzus között benne, a negyvennyolcas események alatt pláne az egyenlőségi klub tagjai, a magyar repub­likánusok választották vacso­­rázó-helyül. Az ekkor itt fo­lyó politikai vitáknak nyo­ma maradt a “Charivari” 1848 július 19-iki számában, hol ezeket olvassuk; “Az Arany Kéz vendéglő­ben iministeriális combok is kaphatók a legutóbbi étlapok szerint. A radioálok sereges­tiül tódulnak az Arany Kéz s eddigelé 29 comibinátiót ettek meg.” A forradalom után némi ta­tarozáson ment át az épület, mert a Hentzi osztrák gene­rális bombái benne is- kárt tet­tek, a nevezetessége azonban lassanként megszűnt s utóbb -már a körülötte emelkedő paloták között régies alakjá­val egyszerűen lehetetlenné vált. Ezért a t ulajdonosok. FÖLD Irta: HUBAY PÉTER Ember: tanulj a földtől, melyen élsz, s amelyen örvendezel, dolgozol, henyélsz. Olyan légy, mint ő: csendes, alázatos, akit király és koldus egyformán tapos, mégis oly bőkezű, termékeny, szives, élőhöz, holthoz és mindenkihez. Nem nézi. leit táplál, kit ölel magához, amikor síkjain a mosolya virágos, s amikor ölében a termés nehezül mindenkinek kínálja — csupa jóság belül. Csalánt és rózsát egyformán melenget, de kiváltságot senkinek se enged, megtűri az ordast, a bölényt, az oroszlánt, a verebet csakúgy, mint a sast és a sármányt s téged is éltet, s nem firtatja véred: igy tanulj a földtől ember — emberséget . . . fiu-e vagy lány? Szokjék le gyorsan, vagy szokjon rá az is, aki eddig nem dohányzott? Páciens legyen a tal­pán, aki ebben kiismeri magát! NE VÁLJUNK! Nem vezet semmi jóra a válóper. A válásból min­dig átok fakad. Aminthogy kiderül ez, tizmilliomod­­szor, Dél-Afrika esetéből. Dél-Afrika elvált a brit nem­zeti közösségtől s emiatt elveszít 100 nagy értékű mű­alkotást, köztük egy Rembrandt festményt. Ezt a gyűj­teményt Lord és Lady Phillimore annakidején a Stel­­lenosch városban levő múzeumnak ajándékozta azzal a kikötéssel, hogy ha Dél-Afirka valamikor kiválnék az angol világbirodalomból, a gyűjtemény tulajdonjoga visszaszáll a Phillmore családra. Most visszaszáll. Lyika Sándor és István, elha­tározták lebontatását s az Arany Kéz helyén díszes bér­palota emelkedett. NÉGER SZENTEK VATIKÁN VÁR OS — 53 a jő pásztor 2. OlDÁL L886-ban a benszülöltek így on vertek 22 néger misz­­szionáriust. A 22 vértanút 1920-ban XV. Gergely pápa aoldoggáavatta és most a Szent Kongregáció előtt elő­készületben van szenttéava-Uganda afrikai gyarmatban tásuk. (VÉGE) PEST - 100 ÉVVEL EZELŐTT Irta ? rm RF.VTT ADTTA RHBSniW RtfT.A III. OMNIBUSZ ÉS TÁRSAI Milyen volt a közlekedés a száz év előtti Pest- Budán ? Pozsonytól Pestig és le az Aldunáig már jártak hajók, a bécsi forradalom hire is a pozsonyi hajóval érkező Topolánszky Ádám révén jutott el a Pilvaxba. 1846-ban már vasut kötötte össze Pestet Váccal, a második vonal is hamar megépült, ez a vonal Rákos­palotánál kanyarodott el és Szolnokig vitte az uta­sokat, Kőbányáról egysinü lóvonat járt egészen a mai Baross utcáig. A 15 kocsiból álló függővasuti szerelvényre sokan felkapaszkodtak és úgy utaztak. 1846-ban már omnibusz járt Pesten. Kratochwill Já­nos kávés megindította az omnibuszjáratot a Vigadó­tól az Angliai király utcán keresztül a polgári lövöl­déig (a Vörösmarty tértől a Király utcán át a Lövöl­­dő térig), onnan tovább a Köröndig, amely már ak­koriban is állott. LULÁZÁS A DUNA JEGÉN A fuvarosok komfortáblon, kényelmes kocsin szállították vendégeiket a zegzugos belvárosi utcá­kon. A vörössipkás, bőrkötényes targoncások a te­­herfuvart bonyolították le, ők lettek később a hordá­rok. De már feltűntek a divatos angol kétkerekű ca­­bok és tilburyk. A Dunán a dereglyések voltak az urak. Az egyet­len pest-budai közös céh, a lereglyés céh tagjai szál­lították az utasokat egyik oldalról a másikra egy krajcárért, vagyis két garasért. Télen, amikor a hajóhidat felszedték, a befagyott Duna jegén életveszélyes kaland volt az átgyaloglás, ’ de a derék dereglyések ekkor sem hagyták abba a munkát. “Átlulázták” egyik oldalról az utasokat a másikra, hat méter széles dereglyékkel. Hogyan ’’bá­láztak”? A markos legények nekilóditották a dereg­lyét a jégnek, jobbra-balra inogtatták a csónakot, amely igy feltörte a jeget és ha nehezen is, de azért mégis száraz lábbal át lehetett evickélni a túloldalra. Ez a munka veszélyesebb és nehezebb volt, kétszeres árat kellett fizetniük az utasoknak. A SZEGÉNYEK BARÁTJA A szabadságharc előtti években nevezetes sze­mély volt Pesten Boráros János, Pest város követe a pozsonyi országgyűlésen. Egy pozsonyi sebész-bor­­bélymester fia volt, akiről később elnevezték az Alsó­fapiacot, meg is érdemelte. Ez a talpig demokrata fér­fi törte meg a mészáros céh kemény ellenállását a húsfélék kicsinybeni árusításával kapcsolatban. Ak­koriban minden mészárosmesternek saját udvarán volt a mészárszéke, valamennyi gazdag volt és csak nagyban dolgozott, nem bíbelődött a krajcáros kiszol­gálással, a szegényebb népréteg élelmezésével. Ha va­laki kis adag húsfélét akart, a mészárosok nem szol­gálták ki, többen belekontárkodtak a mesterségbe, de rajtavesztettek, mert a húsfélékkel való munka mészárosokat illetett meg és kemény büntetést szab­tak ki a kontárokra. Boráros Jánosnak sikerült kive­rekednie a hentes céh felállítását, ettől kezdve már lehetett egy krajcárért szalonnát és kolbászt kapni Pesten. ■ > »»■ j Boráros János állította fel a dologházat vagy fe­­nyitőhelyet is. Az éhező tolvajt itt munkára fogták. A dologház a mai Vas utca és Rákóczi ut helyén ál­lott. Boráros sokat tett a magyarnyelvű iskolák fel­állítása terén is, az ő közbelésésére szűntek meg a németnyelvű iskolák. Buda már évszázadokkal ezelőtt fürdőváros volt. Hires volt Budán a Kaiser-család tulajdonában levő fürdő, amely később a Császár-fürdő nevet kapta. Közelében volt a Laugerbad, Lugosfürdő, a mai Lu­kácsfürdő, a Fő utcában a König-fürdő, a későbbi Ki­rály-fürdő. A Tabánban a Rácfürdő, a Dunaparton pedig a régi török fürdő: a Jezil-derik-itidzse, a “zöld oszlop fürdője”, amelyet a rácok forrónak, “rudas”­­nak neveztek,, innen a mai Rudasfürdő elnevezés. A Gellérthegy déli oldalán a Sárosfürdő állott, a pocso­lyát fabódék vették körül, ma itt áll a Gellértfürdő. A Gellérthegy oldalát akkor züllött, bűnöző népség lepte el, prostituáltak, tolvajok, gyilkosok laktak itt. A Gellérthegy aljában, szemben a mai hajóállomás­sal lakott a budai hóhér, mig pesti kollégája a Gu­­bacs-dülőben, a Ferenc előváros külső részén vett házat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents