A Jó Pásztor, 1961. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)
1961-03-31 / 13. szám
A Jo PÁSZTOR ■SZÓ* ILONKA SZERENCSÉJE —' Ön azt mondta az imént, kedves öcsém uram, hogy támadóira eresztették a medvét. Ezt nem szabad. — Az már kérdés, biró ur. Ha bűnösök, méltóztassék a törvény erejével sújtani őket, ámbár jogos önvédelemből tették, amit tettek. De mondom, a kérdésnek ez a része engem nem érdekel. Én csak azt akarom, hogy a biró ur hallgassa ki őket, vallomásaikat vegyék jegyzőkönyvbe és én ezzel a jegyzőkönyvvel kezemben megteszem a további lépéseket a gróf ellen. — Mit akar tenni? — A tanúkihallgatási jegyzőkönyv alapján megteszem gróf Kömlőváry Ákos ellen a bűnvádi feljelentést s törvényszéknél Brassóban. — Tehát bennem nem bizik? — Ezzel nem azt akartam jelezni, — felelte Elemér. — De azt hittem, hogy ügyem túlhaladja a járásbiróság hatáskörét. — Ahogy vesszük, öcsém uram. A nyomozást én is megejthetem. De jobb lesz, ha bemegy a brassói törvényszékhez. A vizsgálóbiró, Pirjés Ödön szigorú és erőskezü ember. Az keresztülvágja magát a legbonyodalmasabb szövevényen is. És minél nehezebb valamely bünügy, annál nagyobb becsvággyal megy neki. — Ilyen ember kell nekem! — kiáltott fel Elemér. — Csakis igy kaphatok én igazságot. — Akkor hát vegyük elő a cigányokat, — jelentette ki a járásbiró. — Önnek az atyja jó pajtásom volt, már ennek kedvéért is meg akarom tenni, amit a törvény korlátain belül tehetek. Erre Elemér azt tanácsolta a járásbirónak, hogy mindenekelőtt csak az öreg vajdánét és leányát vegye elő, mert a gróf kastélyában történteket csak ezek tudják. A medvés cigány éppenséggel semmit sem tud, mert éppen előtt való nap tért vissza a medvetáncoltató kőrútjából. Talán haramiáknak nézte a gróf embereit s rájuk szabadította a vadállatot. kor. Jutka azonban beteg lett cs nem sokára rá meg is halt. A gróf ur azért tovább is megengedte, hogy birtokán maradhassunk, használhassuk legelőit és fát hordhassunk erdejéből. — Ekkor történt, — folytatta a cigánynő —hogy a gróf ur elutazott. Nem sokáig volt oda és midőn viszszatért, üveghintóban egy gyönyörű szép fiatal nőt hozott magával. — Látták, — kérdezte a biró? — Láttuk, mert akkor éppen a kastély körül jártunk. A hintó üvegajtaján át beláttunk a kocsi belsejébe. — És kit láttatok benne? — A gróf urat láttuk és mellette egy igen szép fiatal nőt. Olyan szelíd, ártatlan képe volt, mint egy angyalnak. y Elemér összeszoritotta ökleit. — A nyomorult rabló! — kiáltotta határtalan felindulásban. A járásbiró kétkedve csóválta fejét. — Nem értem a dolgot. Egy meglett nőt mikép lehet elrabolni? Hogyan láttátok őt, cigányok? Sirt-e, vagy ellenkezett-e? — Nem sirt, — válaszolt Vera. — Egészen nyugodtan ült a gróf ur mellett. — Talán önként ment vele, — jegyezte meg a bi/ró, Elemér felé fordulva. 1 — Ez tökéletesen ki van zárva! — kiáltott Lorántffy. — A gróf csakis valami ürügy alatt csalhatta őt magával. Ő nem állandóan tanyázott a rablóknál, hanem csak koronkint látogatta meg őket. Ilyen látogatása alkalmával láthatta meg Ilonkát és szerelemre gyűlt iránta. Hogy magával vihesse őt, bizonyára a szabaditó szerepét játszotta. Csakis igy fejthető meg az, hogy nőm vele ment. A járásbiró most Elmához fordult: — Láttad a nagyságos asszonyt később is?-— Láttam. A gróf ur eljött hozzánk s megbízást adott nekem arra, hogy mezei virágbokrétát vigyek a kastélyba. — A nyomorult, ezzel is mit nem akart elérni, — fakadt ki Elemér felháborodva. — Kérdezze csak biró ur ettől az öregasszonytól, mit kívánt tőle a gróf? — Nos, Vera, hadd halljam, mit kívánt? A vizsgálóbiró legelőször is tehát a vajdánét és leányát vezettette maga elé. Vera alázatos vigyorgással lépett be. Egész magatartásáról látszott, hogy neki nem uj dolog urakkal érintkezni. Tán biró előtt som először áll. Elma meglehetős zavarban volt és csak Elemér jelenlétébe látszott helyezni minden bizalmát. — Mi a neve? — kérdezte az öregasszonytól a járásbiró. — Vera, instálom. — Maga a vajdáné? — Igen is, kézit lábát csókolom. — Él-e még az ura? — Már meghalt, instálom, tavaly előtt múlt három éve. — Ez a leánya? — Igenis, kézit lábát csókolom. Volt nekem még egy leányom, aki sokkal szebb volt ám, mint ez a tacskó itt, de meghalt szegényke . . . — Igaz-e, hogy ahhoz a leányához járt Kömlőváry nróf ? — Igaz, kézit csókolom . . . Akkor az ő kastélyától nem messzire volt a tanyánk. — Tudják biztosan, hogy Kömlőváry gróf volt? — Hogyne, kézit csókolom, biró ur, ez a tacskó akárhányszor bent járt nála a kastélyban. Elma mindig szégyenkezve sütötte le szemeit, valahányszor őt erőltették. Most a biró ő felé fordult? — Úgy van-e, amint anyád mondja? Elma annyira el volt fogódva, hogy nem tudott felelni. Elemér néhány biztató szót intézett hozzá, aminek volt annyi hatása, hogy legalább fel mert pillantani. — Ez a koronatanú, — szólt rá vonatkozólag Elemér. — Ő látta is nőmet a kastélyban. — Ismeri tehát nejét? — Akkor még nem tudta, hogy az a szép szomorú nő az én feleségem. Ezt csak akkor tudta meg, midőn engem meglőve talált az erdő tisztásán. A járásbiró most felállt ültéből s a cigánylcányhoz lépve, biztatólag simogatta meg barna arcát. — Mi a neved? — Elma. — Lám, lám, milyen uras a neved. Nem hiába érintkezel grófokkal s más nagy urakkal. Szólj, tehát ismered Kömlőváry Ákos gróf urat? — Ismerem, — felelte a leány remegve. — ITonnét ismered, illetőleg hogyan keletkezett 'fiz ismeretség? A leány hallgatott. — Bocsánat, biró ur, — szólt közbe Elemér —, erre talán az öregasszony jobban meg tudna felelni. Erre Vera mindjárt élénken bólintgatott a fejével s a járásbiró felszólítására előadta, hogy vándor útjukban a gróf birtokára vetődtek. Vadászat alkalmával a -hatalmas ur rájuk bukkant, meglátta Jutkát, aki naígyon megtetszett neki és annak kedvéért máskor is elvjött. Üres kézzel soha se jött és jó dolgunk is volt ak— Azt akarta, kezeit csókolom, hogy babonázzam meg a bokrétát. — És te megtetted ezt? — Megtettem, mert sok pénzt ígért érte. | — Már ezt nem hiszem, — jelentette ki a járásbiró. — A gróf mint okos ember, csak tudhatta, hogy az ilyen megbabonázásnak nincs semmi foganatja. — De van, biró ur, kézit csókolom, van bizony. Meg tudom én azt csinálni, hogy valaki szerelmes legyen. Úgy megrontom én a lelkét, hogy soha ki nem gyógyul belőle. — Megrontottad-e hát a nagyságom aoozonyt? — Meg is rontottam volna a bokréta által, de a hatás elmaradt, mert olyanok is hozzá szagoltak a megbabonázott bokrétához, akiknek az igézet nem szólt s igy elmaradt a hatás. A járásbiró rosszalólag csóválta fejét. — Rosszat cselekedtél, nagyon rosszat. Én ugyan nem hiszek ebben a te mesterségedben, de mégsem szabad büntetlen hagyni. De előbb hadd halljam, kik szagolták meg azt a bokrétát? — Két kisasszony van még a kastélyban, azok sza golták meg, válaszolta Elma. — A fiatal nagyságának nagyon tetszett a bokréta s mindjárt a másik két kisasszonynak is oda adta, hogy szagolják meg ők is. — Ezáltal pedig el lett rontva minden, — tette hozzá Vera. — A gróf vette is észre, hogy a fiatal nagysága nem lett szerelmes beléje és a következő napon szemrehányásokat tett nekem, hogy semmit sem tudok. Az eredménytelenség okát megtudva, még egy bokrétáf rendelt, elővigyázatból azonban a kisasszonyokat elzárta, hogy még csak ne is láthassák. — És bizonyára annak sem volt hatása, — jegyezte meg a járásbiró gúnyosan. ' — Nem ám, mert ez a tacskó kicserélte a bokrétát s az általam megbabonázott helyett, egy másikat vitt a kastélyba. A járásbiró csodálkozva nézett a kis leányra. — Miért cserélted ki? — kérdezte. Ezt csak azért kérdezte, hogy e leány tettének lélektani indokaival megismerkedjék. — Azért tettem, mert megszántam a fiatal nagyságát, ki oly bus volt és a szemei ki voltak sírva. — Ebből is láthatja biró ur, — szólt most Elemér, — hogy nőm csakugyan fogságban van Kömlővárynál. — De az lehetetlen! — kiáltott a járásbiró. — Akarata ellenére csak ott nem fogja a gróf. — De ott fogja, mert abban bizik, hogy idővel mégis megnyerheti szerelmét. Ö maga bevallotta ezt •'előttem, m időn párbajra kényszeri tett. Én tehát vádolom Kömlőváry Ákos grófot, hogy nőmet elrabolta e /akarata ellenére jelenleg is fogva tartja. A járásbiró jobbra-balra rázogatta fejét. — Ez már igazán különös és egészen hihetetlen. Szavaiból azt veszem ki, hogy ön Kömlőváryt haramia-I vezérnek tartja. — Az is, biró-ur. (July tatjuk) Népidemokratikus elv: Ä Terv fontosabb, mint az ember BUDAPEST.. — A Népszava egy gyári baleset kapcsán bevilágít a kommunista tervgazdálkodás nihilista erkölcstanába. Nemcsak hajszolják a munkásokat az előirt norma és terv teljesítésére, hanem a jó statisztika kedvéért veszélynek, akár életveszélynek, is kiteszik a munkásokat. A termelés fontosabb, mint a munkás testi épsége, élete. Egy gyárban, melyet a láp nem nevez meg, több mint egy évvel ezelőtt ez történt. M. László 28 éves családos munkással: A 901 számú présgépen dolgozott, fogta a 6 milliméteres lemezt, lábával megnyomta a pedált hogy mint szokta,'kiszabj a a kívánt méretet. Valami rezgő hangot hallott és . . . ... és a kórházban ébredt öntudatra. Ekkor már csak egy szeme volt, jobbszemét , tönkretette az a. szilánk, amely a szerszámról lepattant a munka első percében. A súlyos baleset oka az volt, hogy M. Lászlót tudva veszélyes munkára fogták. Az a présgép 6 milliméteres lemez préselésére nem elég erős. Tudta ezt N .Gyula főművezető, de azt mondta, nem is egyszer, hanem többször: ‘Oldják meg, ahogyan tudják. A termelésének menni kell.” A megindított viszgálat hónapokig tartott. Végül a kerületi ügyészség a munkavezetők elleni eljárást megszüntette azzal az indokolással, hogy gondatlanságuk csak “csekély fokú” volt és azért is, mert M. László a munkavezetőket nem hibáztatta. llm, nem hibáztatta V A Népszava riportere megkérdezte M. Lászlót, hogy miért nem hibáztatta azokat, akiknek gondtalansága miatt félszemét elvesztette? Ezt felelte M. László: “Valóban úgy van, nem hibáztatom őket. Mert rajtam az már amugysem segítene.” Nem igaz. Annak, hogy a szerencsétlenül járt munkás szerencsétlenségének okozóit nem hibáztatta, más oka volt: Az, hogy jobb munkát kapott a gyárban, magasabb állást, több fizetéssel. Más szóval: megvesztegették. Most térjünk vissza N. Gyüla főművezetőhöz. Riporter: — Mialatt azt a bizonyos présgépet 6 milliméteres lemez kiszabására használták, csak ebben az egyetlen esetben tört el a felső szerszám? Főművezető: — Nem, nemcsak ebben a; esetben: Máskor is furódott szilánk munkások testébe, df azok nem okoztak ilyen súlyos sérülést. Tudom, le kellett Volna állítanom a terme lést inkább. Akkor lennél egészen ártatlan . . . Tóth Endre pesti pártvotalas lírai költő elkövette a következő költeményt, vagy ukább koholmányt, amelyből i tudatlan olvasó talán azt olvasná ki, hogy Munkácsy Mihály kommunista propaganla céljaira festette Siralomíázban cimü világszerte isiiért festményét. Ez a festnény egy alföldi betyárt áb•ázol, akit gyilkosság miatt íalálra Ítéltek. Hogy rablógyilkos volt-e vagy virtuskolásból, azt a festmény nem mutatja, nem is mutathatja, i Olvassuk tehát a komrnu uista költő rimes koholnia nyál,: Avas börtönben, vak homályban ül az elitéit falurossza nehéz vasban, halálra-szánlan s rá se néz a síró asszonyra. Talán zsellér volt. ur szolgája s gyilkos bűnbe vitte a világ. Piros bort kívánt utoljára és földhöz csapta a bibliát. A napsugár élesei lobban, pandur-szurony villog, mint 6 bárd — és irgalmatlan fájdalomban felzokog az elárvult család. Értük hiába halt meg Dózsa, — i ácsolva áll leint a büófa. A hároméves terv (!95£M>Q) elemzése i (FEC), — A hároméves terv végrehajtásának megítélésénél figyelembe kell venni mindkét terv (eredeti és feszített) előírásait. Az eredeti tervből nem teljesítették sem i kulcskeresikedelem, sem az életszínvonal emelkedésének tervét. A feszített tervtől nem valósult meg, sőt az eredeti terv előírásaitól is elmaradt, a mezőgazdasági terv túlteljesítése és nem hajtották végre az ipari termelésre vonatkozó minőségi célkitűzéseket sem: így a 3-éves terv végrehajtása nyomán a népgazdaság egyes szektorai fejlődésében aránytalanságok keletkeztek, melyek nemcsak' az életszínvonalra hatottak károsan, de a további fejlődését is veszélyeztetik. A 3-éves terv végrehajtásról szóló jelentést vizsgálva, általánosságban megállapíthatjuk hogy az eredményeknél figyelembe kell venni, hogy a viszonyítási alap, az 1957-es esztendő, aránylag alacsony szintet jelent (kb. az 1955-ös szinttel azonos) és igy lényegében a terv jelentés számai nem három, de öt évre vonatkoz látandók. Az objektiv megítélést zavarja ugyancsak az 1959 január 1-én életbeléptetőtt termelői árrendezés, melynek érték-kihatását nem lehet mindig pontosan lemérni. Foglalkoztatottság terén jellemző, hogy a tervezettnél jóval nagyobb arányban növekedett a keresők száma, de a f ervezettné! aránytalanul töbt volt az állami és szövetkezeti szektornak a magánszektoi rovására történt növekedése. A nemzeti jövedelem emel kedése nem tudott lépést tartani a megnövekedett tervei felüli állami kiadásokkal. Ennek következtében csökkent a lakosság fogyasztási hányada és jelentősen emelkedett a külkereskedelmi deficit. A beruházások növelése majdnem kizárólag a mezőgazdaságnak és a nehéziparnak jutott. A beruházási tultelj esités tervszerütlenségge! és kapkodással járt. Az ipari termelésen belül a nehézipar részaránya tovább nőtt a könnyű- és élelmiszeripar rovására. Viszont a nehéz iparon belül a vegyiipar növekedése sokkal nagyobb mérvű, mint a kohászaté és a bányászaté. A mezőgazdaság nem végleges adatai szerint az össztermelés alatta maradt a tervezettnek és nem fedezte a lakosság növekedő szükségleteit és az export igényeket. A közlekedés helyzetére jellemző a forgalom nagyarányú növekedése mellyel a járműállomány növekedése nem tartott lépést. A keresetek terén az ipari munkás és parasztság — tehát a lakosság jelentős részének— keresete a 3-éves terv utolsó évében alatta maradt a terv első esztendejében elért reál keresetnek. Nem tartottak lépést a szükségletekkel az állami szociális és kulturális kiadások sem. Az életszínvonalat pedig — a fentieken kívül — a lakosságra háruló növekvő pénzügyi és munka-terhek még inkább csökkentették. Potya munka BUDAPEST. — A Népszava jelenti: A dorogi bányászok az utóbbi két évben nagyszabású társadalmi (ingyenes) munkát végeztek Klastrompusztán, hogy ott hétvégi pihenőhelyet létesítsenek. E munkálatokat egybekapcsolták a történelmi nevezetességű romterület feltárásává.]. A hagyomány szerint ugyanis az elégedetlenkedő magyar főurak itt ölték meg II. Endre feleségét, Gertrudot. A klastrompusztai koiostor és a gótikus templom romjainak feltárása, és Bánk bán históriájának tisztázása most uj fordulóponthoz érkezett. A bányásszakszervezet dorogi trösztbizottsága — tizenkétezer bányász nevében — szocialista (ingyenes) szerződést köt a Nemzeti Muzeum középkori osztályával a kutatómunka lebonyolítására. NEM ÉLHETNEK TILALOM NÉLKÜL BUDAPEST. — A Ludas Matyi elmélkedik: Bizonyára minden antialkoholista megnyugvással vette tudomásul, hogy a cukrászdák többé nem árusíthatnak szeszes italt. Vége minden duhajkodásnak a cukrászdákban, garázda részegek nem rúgják ki többé a cukrászdák vldalát. Ha viszonl. a cukrászdákban eltiltják a szeszes italokat, így helyes lenne eltiltani az tablóitokban a gesztenyepüé árusítását. TV vasfüggöny BUDAPEST (FEC). — A bécsi televízió adásait most már csak a régi készülékekkel ehet Magyarországon fogni. \z újakból hiányzik a bécsi •hannel. Szó van arról, hogy I9ül-ben valamennyi régi készülékekből is kicserélik a bé■si channelt. Az emberek nemcsak ott-, hon, de nyilvános helyeken is «ívesebben nézik a bécsi, mint t budapesti adást. Különösen lépszerü a bécsi ‘Zeit im Bild’ műsor, ahol gyakran a magyarországi rendszer számára kellemetlen dolgokat is lá thattak. így például rengetegen átták a bécsi televízió adásában a new-yorki magyar tüntetéseket Kruscsev amerikai átogatása idején, stb. Az ily természetű adások “káros” hatása miatt határozták el a bécsi televízió vételének megikadályozását. A hét legjobb vicce Hunoré de Balzac, a hires francia regényíró, nagyon eladósodott, ember volt, akit sok hitelezője üldözött a számláival. Egyszer barátjával sakkozott a kávéházban.: Játék közben hirtelen felugrott és igy szólt: — Bocsáss meg, «cm játsz- Latom tovább. El kell hagynom a kávéházat, mert találkozóm van az egyik hitele zömmel. — Igazán sajnálom — válaszolta a barátja. — És hol van a találkozód vele ? — Itt a kávéíházban . . . OHAZAI HÍRADÓ Irta: TOLGYESY MIHÁLY 7 OLDAL, EH— Költ© elvtárs vörösre mázolja Munkácsyt,
