A Jó Pásztor, 1961. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)

1961-03-17 / 11. szám

2. OLDAL A Jó PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHLPHERü> Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office »736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 ELŐFIZETÉSI 41T? évre _______ évre .. SUBSCRIPTION RATES. $o.00 ! One Year________________$6.o 1 S3.50 I Half Year S3.5J Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio RADAR ÉS ARMAGEDDON Radar — a modern kor nagyértékü és mégis kétes értékű vívmánya. Armageddon — bibliai idők hagyo­mánya. Mi lesz, ha összetalálkoznak? A hadvezetőség áttervezi villámháborus terveit. Az Eisenhower-féle elgondolás az volt, hogy az úgy­szólván az egész világot felölelő amerikai, kanadai, európai radar hálózat azonnal jelezni fogja, ha Krus­­csev atombombás rakétákat zúdítana Amerikára (vagy Angliára vagy más szövetséges országra). Ily esetre az amerikai atombombás állomások utasítása úgy szól, hogy nyomban atombombazáport kell zuditani a szov­jetre, Breszt-Litovszktól a messzi Kamcsatka félsziget­ig. Armageddon! Világvége! A Kennedy adminisztrációnak kételyei vannak. A radar tévedhet. Megeshet, hogy a radar a Holdat úgy mutatja, mintha az orosz rakéta lenne. A radar-látomás nyomában még valamit látni kell, mielőtt megindul­nának végzetes útjukra az amerikai atombombás óriás­repülőgépek és kiröppentenék az atombombás ameri­kai rakétákat, a Polaris-rakétákat, az Atlast és a töb­bit. Az azonnali ellentámadás életbevágóan fontos ugyan, de tévedésből mégsem szabad világpusztitó há­borúba szédülni. Az első vészjel csak útmutatás legyen végső felkészülésre. A bombavető repülőgépeknek fel kell szállniok, hogy orosz rakéták a bázisokon ne pusz­títhassák el azokat. A fő szempont, a fő cél az, hogy ha percekkel meg is előz a szovjet, Amerikának legyen visszaverő ereje. Fred Thompson!, a 4 éves new yorki kisleány gyilkosát a tömeg (bal) megakarla lincselni és a rend­őrségnek barrikádot kellett emelnie védelmére. Thompson egy részesges csavargó (jobb) beismerte teltét. A számoló csodagyerek tündöklése és bukása GYERMEKEINK BIZTONSÁGÁÉRT Nincs elég súlyos földi büntetés, — még a halál sem — azok számára, akik ártatlan gyermekéleteket oltanak ki. Az igazságszolgáltatás megtorolja a bűnt, de ki nyújt vigaszt azoknak, akik szemefényüket vesz­tették el? A megtorlással nem támad fel a meggyilkolt1 apróság és a mélységes gyászt nem enyhíti a gyilkos ' kivégzése. 1 Nem lehet azonban azt állítani, hogy a gonosztet­tek e legaljasabbika ellen nincs védekezés. A new yorki rendőrség legutóbb egy kis füzetben foglalkozott az ilyen bűncselekmények megelőzésének kérdésével. A rádió, a televízió is többizben foglalkozott már a prob­lémával. Hasznos tanácsokat adtak a szülőknek és — úgy véljük —, e tanácsok követésével lényegesen csök­kenne a gyermekek ellen elkövetett büntettek száma. A bajok egyik forrása az, hogy a szülők jelenté­keny része nem tartja elég erős ellenőrzés alatt gyer­mekét. Nem kéri számon a késést, nem ellenőrzi merre járt, hol volt, kivel barátkozott a gyermek. A szülők­nek kétségtelenül vannak egyéb gondjaik is. Ám min­den más gondnak háttérbe kell szorulnia a gyermek biztonságával kapcsolatos kérdések mellett. A szülők addig ismételjék apró gyermekeinek, hogy az utcán ne álljanak szóba ismeretlenekkel, hogy ne fogadjanak el idegen emberektől ajándékot, — amig ez a fontos kérdés kitörölhetetlenül meg nem rögződik a gyermek tudatában. Az apróságok hiszékenyek, nem tudják, hogy a felnőttek világában nem mindenki olyan becsületes, olyan hamvas és tiszta, mint amilyen az ő makulátlan, ártatlan, gyermeki lelkűk. Bármennyi­re is fájdalmas e hitből kiábrándítani a gyermeket, meg kell tanítanunk arra, hogy az “ismeretlen bárá­nyok között gyakran ott ólálkodik a farkas is”. Ha a négyéves kis Edith Kiecorius nem hallgatott volna az ismeretlen bácsi csábszavaira, — ma i$ élne és boldo­gan játszadozna társaival. A megtorlás a társadalom kötelessége és ez nem is marad el. De a megelőzés kötelezettsége a szülőké. Gcndos nevelőmunkával elkerülhetjük hasonló ször­nyűségek megismétlődését. JFK KÉT TŰZ KÖZÖTT John Fitzgerald Kennedy elnök Portugáliában két tűz közt van. Viharfellegek mutatkoznak Angola afri­kai portugál gyarmat felett. Az általános afrikai hely­zet megköveteli, hogy Amerika ennek a gyarmatnak is, mint minden afrikai gyarmatnak felszabadítása mel­lett foglaljon állást, amikor az Egyesült Nemzetek előtt felhangzik a függetlenség követelése. De hogyan fog ilyen állásfoglalásra felelni Portugália? Megtörténhet, hogy kilép a NATO védelmi szövetségből és követelni fogja az Azori-szigeteken levő amerikai légi bázisok kiürítését. És mi történik, ha Kennedy elfogadja és védelmé­be veszi a portugál álláspontot, hogy Angola nem gyar-Szinte megdöbbentő volt a pécsi születésű Franki Móric számoló tehetsége. Négy és féléves korában szert tett egy négykrajtárosra, és elballa­gott a legközelebbi füszerke­­reskeclésbe, hogy vagyonát cukorba fektesse. Ott várnia kellett, mert valami falusi ember sok mindenféle árut rendelt lakodalomra s a segéd un ép abban izzadt, hogy a hosszú számlistát feljegyezze ég összeadja. Móric meg volt sértve, hogy nincsenek tekin­tettel a négy krajcárjára és ódaszólt a segédnek: “Mit számol olyan sokáig, megmondom én, mennyi az.” És kibckte a végösszegek A segéd ur csúnyán válaszoló Móricnak, de ez ragaszkodott az igazsághoz, odajött a fő­nök, számoltak, végre az a summa jött ki, amit'a gyerek bemondott. A főnök csóválta a fejét és merő tréfából ezt kérdezte: “Ha nekem tízezer birkám van és naponként mindegy id másfél lat sót nyel, mennyi só, kall nekik tíz,évre?” Itt Móric megakadt, mert az ösztönös számoláson, kívül nem tudott semmi egyebet a világ dolgairól s előbb óvato­san megkérdezte: ‘Hány év van egy napban?” A főnök közderültség közben kiokositotta, hogy hány nap van egy évben, de aztán vala­mennyijüknek leesett az álla, műkor az öklemnyi gyere') rögtön rávágta a pontos ered­ményt. így indult el Franki. Móric karrierje. ÁPM a helybeli elő­kelőségek ' SjS'litására világ­kerüli útra mént vele, amely­nek első szerény állomása Ba­­latonszentgyörgy volt. Húsz krajcár belépti díj mellett mu­togatta a tudományát. De úgy látszott, rossz helyen próbál­kozott, mert az első látogató, nyakas magyar gazdaember, kijelentette, hogy látatlanban nem fizet semmit. Ellenben AZ ÖBLEIM SZŰZ BÚCSÚJA AZ APAI MÁZTÓL Apai ház, ahol szőilem és fontam téli estéken, mikor duruzsolt a tűz, eszembe jutsz, ha dal zeng valahonnan. Isten veled, vágyam kék távolokba űz. Ha száll az est, más-más házba térek be s körülölelnek ismeretlen dallamok, más hajó röpit engem minden este, utam két felén hány idegen ház ragyog. Elhagylak, ime, téged, régi kőház, csak nézlek és ajkamon búcsúszó remeg, hulló könnyeimet fogja fel tenyered. Imádkozom leborulva, erőt más mi adna most, hogy elhagyom tűzhelyedet. Ülök-e még a lángnál dalt hallgatva kék esténként itt és fonom-e még a lent? Elalvás előtt ima szállt ajkamra e hűséges házban és átölelt a csend. Látlak-e még? Szivem vad égő nyilalás. Úgy szeretlek, hazám, drága apai ház. mat, hanem Portugália távoli tartománya? Ilyen ame­rikai politika a szovjet táborába kergetné az afrikai néger államokat, talán egy-két kivétellel. Melyik a helyes ut? JFK-nek erre a megfelelhe­­tetlen kérdésre meg kell felelnie. MIÉRT NEM BUDAPESTRE? Kennedy elnök nagyköveti állást ajánlott fel Ja­mes Michener Írónak, aki háborús könyveket irt s a magyarság körében főleg, mint az Andaui Hid cimü könyv szerzője ismeretes. Michener választhat s arra a kérdésre, hogy mely nagyköveti állást akarja, meg­gondolás után azt felelte, hogy vagy Afganisztánba, vagy Indonéziába szeretne menni. Miért nem Magyarországba? Azért nem, mert a Kádár-banda nem fogadná el nagykövetnek, feladott Móricnak egy kér dóst) hamisítatlan magyar pa- j raszti észjárássá 1 kigondol­va: “Ha a lovamnak mindegyik patkójába nyolc-nyolc szeget ver a kovács komám, az első' lábába mindegyik szegért egy krajcárt kér, a másodikba kettőt, a harmadikba négyet, a negyedikbe nyolcat—meny­nyivel tartozom a komám nak ?” Móric hárem percig gon dolkozott és megmondta. A magyar szó. nélkül kiveszi i bugyelláriisát, leszámol hús: forintot az öreg Franki mar kába és .csak azután szála meg: “Húsz krajcár látatlanba sók lett volna — de az igaz ság megér busz forintot.” Ezután egy darab ideig vi dókén kóboroltak. Pesten nem sikerült a vállalkozás, mert < Somossy-orfeuim tulajdonos? sokallta az Öt forint fellépt dijat. Elmentek Becsbe. 1871 szeptember 18-án bemutat koztak a Neue Freie Press szerkesztőségének. A lap az irta a gyerekről, hogy a ma gyár újságok hírei nem túloz talk, a fiú csakugyan bámu latos számolóesodának bízó < nyúlt, aki milliókkal 'és mii liárdci.kal dobálózik s barna ratob mondja ki az eredménye­ket, mint ahogyan papirosor ki lehetne számítani. Bornu tatták egy bécsi tudóstársa Ságnak is, — majd az egyií előkelőség a másik után hivtf meg a szalonjába. Végre beteljesült Frankiéi álma: Móric megjelenhetett az udvarnál. Itt ezt a kérdési kellett megoldania: A hadseregben van 82 gya­logezred, 26 lovasezred, 11 tüzérezred és 22 vadászzász­lóalj. Megmondták, hány szá­zad van egy ezredben, meny nyi a legénység századonként ezek mennyi zsoldot kapnak azután megmondták a tiszti­kar létszámát és a tisztek fi­zetését, Kérdés: mennyit tesz az egész hadsereg fizetése egy napra és mennyit egy év­re? A kérdést egy vezérkar: tiszt kalkulálta ki. A király, a királyné, az udvariméltósá­gok szeme a ikis gyereken csüggött, kételkedő érdeklő­déssel. Móric négy pereny' számolás után elkészült, de sajnos, baj mutatkozott. A napi zsold összege egyezett ugyan az előre fciszámitott eredménnyel, de az évi nem. Sajnálkozás, nevetés. És ek­kor Móric megszólalt: “El tetszettek felejteni, hogy őfelsége születése nap-NE FELEDKEZZÜNK MEG AZ ÉHES MADARAKRÓL! Zord időjárás után, különösen amikor hóta­karó borit be mindent, tömegével találhatunk megfa­gyott madarakat, pedig a madarak a legnagyobb hi­deget is könnyen elviselik, ha kellőképp táplálkozhat­nak. Kedves szárnyasaink téli etetése nemcsak érzel­mi, hanem gazdasági szempontból is nagyon fontos. Tudjuk, hogy nemcsak télen, hanem egész éven át, különösen a fiókanevelés idején milyen segítséget je­lentenek a kártékony rovarok pusztításában. Nem elég, ha madarainkat alkalmilag és rendszer­telenül etetjük. Már tél elején házunk tájához kell szoktatnunk a kóborló madárrajokat. Lehet, hogy eny­hébb téli napokon vagy hó nélküli időben nem sok ma­dár látogatja az etetőhelyeket, mégis nagyon fontos, hogy bizonyos helyekhez szokjanak, amelyeket azután szigorú időben könnyen megtalálnak. Gondoskodnunk kell arról is, hogy az etetőhelyeken hótól, széltől és hí­vatlan vendégektől: kóbor macskáktól és otthontalan kutyáktól védve legyenek. Igazán hasznos és gazdaságos, amellett sok szóra­kozást nyújt az ablakra akasztható madáretető. Nagyon bevált a ductető is, amelyet kertekben vagy nagyobb udvarokban állíthatunk fel. Ez nem egyéb, mint egy oszlopon álló asztalka, amelyet oldal­ról üvegkeret, felülről pedig deszkatetőzet véd. A duc­tető táplálékaszalába vágjuk a röpnyilásokat. A madáretetés nem költséges: egy-egy erős cérna­szálra, spárgára felfüggesztett szalonnabőr, vagy csontdarab, félbevágott diószem, vékonyhéju olajos magvak, tökmag, a legalkalmasabb téli táplálék. Ke­nyérmorzsát ne adjunk a madaraknak, mert könnyen megsavanyodik a nedves időben és végzetes bélhurutot okoz. x Végül, ne féljünk attól, hogy a téli etetéssel el­vonjuk a maradakat a fák tisztogatásától, mert ezek csakis akkor nyúlnak a kitett élelemhez, ha a termé­szetes tápláléknak szűkében vannak. A LUSTA EMBER MEG A NYÚL UDMURT NÉPMESE. Volt egyszer egy lusta ember. Olyan lusta volt, hogy meg sem házasodott. Ritkán evett, ritkán ivott. Csak kóborolt erdőkön-mezőkön, éhesen, rongyosan. Amikor egyszer igy kóborolt, egy nyulat vett ész­re a csalit szélén. Lopva megközelítette a nyulat. A nyúl csak ült-üldögélt, az ember állt-álldogált. És igy gondolkodott magában: “Elfogom a nyulat, lenyúzom. Bőrét eladom és egy tyúkot veszek érte. A tyuk tojásokat tojik, a tojá­sokat összegyűjtöm. Kotlóst ültetek, kikölti a tojáso­kat. A kiscsibéket felnevelem, tyúkjaim lesznek. A tyúkok megint tojásokat tojnak. A tojásokat összegyűj­töm és veszek értük egy malacot. A malacot felneve­lem, jó emse lesz belőle. Az emse megfiadzik, lesz ti­zenkét malacom, a tizenkét malacból tizenkét emsém lesz, majd mindegyiknek tizenkét malaca. Mindnyáju­kat eladom és akkor megházasodom.” így beszélt magában, s közben a nyúl elillant. A lusta ember mit tehetett egyebet, busán utána bámult. Beismeri. — Alfredo Adolfo Fioravanti. 78 éves olasz szobrász be­ismerte, hogy évtizedek előtt az ő kezeiből került ki a new yorki Metropolitan muzeum 2 300 éves "eredeti" Estrusk fejszobra. ján dupla zsoldot kap a had­sereg.” Silber, 'ünneplés, Erzsébet királyné Móricot megcsókol­ja. Most már Somossy száz fo­rintot kínál Frankijának egy estére, de nem fogadják el Következik Breslau, Berlin, Hamburg, Paris, majd Lon­don, aíhol a későbbi VII. Ed­várd előtt szerepelt. Keresz­­tül-kasul egész Európán; lát­ni kívánja Móricot Milán szerb király, Carmen Sylva román királyné, s még egy sereg fejedelmi személység. Azután a diadalát megtor­pan : a fiú felserdül. A 'közön i ség csak az apró csodagyerek­ért lelkesedett, a kamasz nem, érdekli. Az öreg r Fanki nem ütött a fiára: egyáltalában nem tudott számolni és elköl­tötte a temérdek pénzt, ami í összekerestek. Foglalkozás után kellett nézni. S most megmutatko­zott nála is a (jsodaszámolók képességeinek sajátos egyol­dalúsága. Tanulni nem tudott, iskolákat nem végzett s az életben számoló tudományá­nak semmi hasznát sem látta, az csak parádés csillogtatás, volt, de a hétköznapok mun­kájában nem tudott vele mib kezdeni. Hányódott szerte a világban, egyre lejjebb süly­­lyedt, öregkorára be kellett érnie azzal, hogy egy újpesti zálogház fogadta fel raktár­unknak. Innen is kikopott és éhenhalt volna, ha a főváros urai meg nem könyörülnek ra.ita s be nem utalják az Er­­zsébet-szeretetiházba. Itt egy darabig eltengődött, majd- 1932 május 19-én meghalt 59 éves korában. A' sors megtréfálta Franki Móricot.

Next

/
Thumbnails
Contents