A Jó Pásztor, 1961. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)
1961-03-10 / 10. szám
2. OLDAL A Jó PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség 's kiadóhivatal — Publication Office 173» EAST 22nd Sl.4E.ET CI.FVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 >a SUBSCRIPTION RATES: One Year_______________$6.0(1 Half Year $3.54 EjLOFIZETESI rMAiC: évre________________$6.00 *“A1 évre----------------------$3.50 Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio VILÁGVÉGE — ÖRÖKKÖN-ÖRÖKKÉ Ha nem is Ádám és Éva óta, mindenesetre ősidők óta újra meg újra a világpusztulás réme rémiti az emberiséget. A középkorban még gyakoribb volt a végvárás, mint most, az atombomba és a pokolbomba korszakában. Ijesztő gondolat, hogy egy napon összedől a fejünk felett és a lábunk alatt minden. De nem mindenki gyászolja előre önmagát, olyankor gyakori az életörömhabzsolás is. Korunk leghiresebb világvéghirdetője Bertrand Russell angol tanár, tudós, harcos pacifista, filózfus, életmüvész, 88 éves. Csak az idősebb újságolvasók emlékeznek talán arra, hogy a huszas évek elején az akkor javakorabeli Bertrand Russell kínai egyetemen tanított és a világ végét jósolta az első világháborút követő zord időkben. Azóta sem tud szabadulni házikészitésü lidérce nyomásától. Lidércnyomásai szinte elviselhetetlenekké váltak újabban, amióta a szovjet atombombás támadásától félti az emberiséget. Rögeszméjévé vált, hogy ez ellen csak Gandhi-módra lehet védekezni, A Gandhi-recept nagyon egyszerű és' olcsóbb, mint az aszpirin: “Lefeküdni”. Aki lefekszik, azt nem fogja Kruscsev pokolbombás rakétával célbavenni. Bravo, Lord Russell, ez aranymondás, többet ér, mint Midás király és DeBeers minden aranya! Konkrét programja ez: Anglia mondjon le a rakétafegyverkezésről, küldje vissza az amerikai bombás rakétákat. Ha Angliának nem lesznek bombái, Nikita nem fogja Angliát bombázni. És ő, a 88 éves örökifjú, életben marad. És örülni fog életének. Mert jelszava: “Inkább legyek vörös, mint dögös!” Hogy elriassza az uj világvége rémét, Bertrand Russell egyre-másra tüntetéseket rendezett Londonban az atomfegyverkezés ellen. Legújabban békecsatára vezényelte hiveit a skóciai partra, ahol az amerikai Polaris-rakétás atomszubmarinnak rendeznek be ideiglenes tanyát. Le az atombombákkal! Mink élni akarunk! Élő rabok akarunk lenni, nem szabadon röpködő holt lelkek! Gandhi, ha élne, keblére ölelné angol tanítványát. És eszébe juttatná, hogy ő is ilyen tanácsot adott Anglia népének, amikor a hitleri invázió fenyegetett: Lefeküdni, az igazság erkölcsi fegyvere térdre fogja kényszeríteni az instentelen hóditót! . . . Anglia népe, Churchillel az élén, akkor nem fogadta meg a hindu bölcs tanácsát. Ezért rendezhet ma szabadon anti-bomba tüntetéseket Bertrand Russell. . . . Sok zaj semmiért. A világvége-rémület és a lefekvési stratégia hamarosan feledésbe merül és a föld tovább forog “keserű levében”. Hattiesburg, Miss.-ben a folyó kiöntött és 5,000 személyt kellett kilakoltatni a lakóházakól 1848 MÁRCIUS 15 Irta: PETŐFI SÁNDOR Évék óta csaknem kirekesztői eges olvasmányom, reggeli iés esteli imádságom, mindennapi kenyerem a francia forradalmak története, a világnak ez uj evangéliuma, melyben az emberiség második megváltója, a szabadság hirdeti igéit. Minden szavát, minden betűjét szivembe véstem és ott benn a holt betűk megelevenedtek és a:i élethez jutottaknak szűk lett a hely és tomboltak és őrjöngtek bennem! A tüzokádó hegy közepébe kellene toliamat mártanom, hogy napjaimat, napjaim gyötrelmeit leírhassam! így vártam a jövendőt, vártam azt a pillanatot, melyben szabadsági eszméim és érzelmeim, szivemnek ezen ellkárhozott lelkei, elhagyhatják a börtönt, kínszenvedésük helyét . . . vártam e pillanatot; nemcsak reméltem, de bizton hittem, hogy el fog jönni.. Tanúbizonyságaim erre a költeményeik, melyeket több mint eigy év óta Írtam. Nem okoskodás után, die azon prófétai ihletből — vagy ha úgy tetszik, nevezzük állati ösztönnek — mely a költőben van, világosan láttam, hogy Európa naponként közeledik egy nagyszerű, erőszakos megrázkodáshcz. Ezt többször leírtam, még többeknek elmondtam. Senki sem hitte j övendölésemet, sokan kinevettek érte, általában ábrándos golyhónak neveztek, de azért folyvást élt bennem ama hit és úgy voltam, mint az állatok a földindulás vagy napfogyatkozás előtt. Politikai életünket távolról néztem, vagy rá se néztem, amiért részint egyoldalúsággal, részint bűnös egykedvűséggel vádoltak. A rövidlátók! Én tudtam azt, amit ők nem tudtak és azért szánakoztam a napi politika kurjogató hősein, s mosolyogtam a fontosságút» melyet maguknak tulajdonítottak; tudtam, hogy az ő fényes tetteik és fényes beszédeik nem egyéb, mint homokra rajzolt kép, melyet a bekövetkezendő viharnak első Iehelete elsöpör; TETEMREHIVÁS A kritikus napokban, amikor a kongoi kommuni: ták, Lumumba utódának vezetésével támadásba mentek át a kongoi szabadságért harcoló országrészek ellen, az Egyesült Nemzetek katonasága ezt tétlenül nézte, mert a UN biztonsági tanácsának utasítása úgy szólt, hogy csak fegyveres polgárháború esetében kötelesek a UN csapatok közbelépni, szükség esetén tüzelni. A kommunisták maroknyi katonasága puskalövés nélkül vonult városról-városra, egyre mélyebben dél felé. Ez a “piknik” persze csak rövid ideig tartott. Az antikommunista erők — Ileo kongoi miniszterelnök, Kalonji kasaii kormányzó és Csőmbe katangai elnök vezetése alatt — összefogtak és tudtul adták az Egyesült Nemzeteknek, hogy az ő földjükre nincs joguk behatolni a UN csapatoknak s mégis bejönnének, fegyveres ellenállásra fognak találni. Ez világos beszéd volt, de még világosabb nyelven beszélt Csőmbe, a függetlennek nyilvánított Katanga köztársaság elnöke. Azt mondta: “Ha a UN nem interveniált és nem vonult be Magyarországba, amikor Nagy Imre, a magyar miniszterelnök az orosz zsarnokság elleni védelemre segítségül hivta, nem vonulhat be most kongoi területekre, amelyekbe senkisem hivta”. Jó tudni, hogy afrikaiak tudják, mit csinált 1956 novemberében Nikita Kruscsev, a véreskezü tömeggyilkos és mit nem csinált az Egyesült Nemzetek Szervezete. LONDON. — Újabban divatba jöttek itt a kínai vendéglők. Olyan jól megy az üzlet, hogy ötven kínai pincér ki tudott bérelni egy repülőgépet, Hong Kongba repültek hat heti vakációra.. Útleveleik tanúsága szerint az 50 pincér közt volt 30 Liu, akik mind rokonok, de a Liuk rokonságban vannak a többi hússzal, a nem-Liukkal is. A TŰZ MÁRCIUSA Iría: ADY ENDRE Csámpás, konok netán ez a világ S végbe hanyatlik, kit annyian űztek. De élethitiel én, üldözött haló. Március kofáira és szentjeire Hadd szórjam szitkát és dicsét a Tűznek. Hadd hallj ók végre olyan magyar szava. Ki sohse félt, de most már nem is félhet. De kihez bus Hunnia tájairól Sírjáig eljut, lázitva, bárhová. Gőgös grófi szó s piszkos szolgaének. Vesznem azért kell tán, mert magyar vagyok S terhére a Föld száz Poniiusának S haldoklón mégis elküldöm magam Boldogabb testvéreimnek síromon: Az ujj, jobb márciusi ifjúságnak. Testvéreim, nincs nemigaz szavatok S százszor többet merhettek, mini mertek. Békésebb, szebb, jobb, vidámabb, boldogabb Életre váltott jussa nem volt soha, Mint mai, bus, magyar ifjú embernek. Úgy nézzetek szét, hogy ma még semmi sincs. Csak majmolás, ál-urság és gaz birság S mégis lám, ti vagytok a fiatalok S mégis, sir mélyéről látom sikereiek: Holnap talán könnyebb lesz a mártirság. Busább az if jú magyarnál nem lehet. Meri él basák és buták közepette. Mert hiába lett acélból itt a szív. Szép emberszivként szikrázni ha akar; A honi rozsda megfogta, megette. De Tűz és Tűz, én ifjú testvéreim, Jaj, a Tüzet ne hagyjátok kihalni, Az Élet szent okokból élni akar S ha Magyarországra dob ki valakit. Annak százszorta inkább kell akarni. Életet és hitet üzen egy halott Nektek, fiatal, elhagyott testvérek. Az olvasztó Tüzet küldi a hamu S láng-óhaját, hogy ne csüggedjetek el: Március van $ határtalan az Élet. tudtam, hogy ők nem azon nagy színészeik, kik a világ színpadán az újjászületés, óriási drámáját eljátszák, hanem csak a dekoratőrök és statisták, akik a függönyöket aggatják s a színpadra székeket és asztalokat hordanak. Magamba zárkóztam, mint elzárkózik tornyába a csillagász, s a földről az égre ve-! tettem szemeimet ,a jelenből a jövőbe. Egyszerre leszakadt az ég a földre, jelenné lett a jövendő ... a forradalom kitört Olaszországban! Amint nézték a jövendőmondók a gyermek Jézust a jászolban, oly lelkesedéssel és áhítattal néztem én ezen meteort, ezen délifényt, mely születéskor is nagyobhszerü volt minden északi fénynél, s melyről meg volt írva lelkemben, hogy be fogja utazni a világot. És úgy lön. Olaszországban tölte gyermekségét, vándorolt felfelé, egyszerre Párisban termett, mint férfi, s onnan kikergette Lajos-Fülöpöt, miként Krisztus az” adóvevőket Jeruzsálem templomából. Oh, mikor én meghallottam, hogy Laj os-Fülöpöt el űzték s Franciaország republika! . . . Egy Pesttől távol eső megyében utaztam s ott egy fogaidéban lepte . . . rohan te meg e hir szivemet, fejemet telkemet, idegeimet. Vive la re-publique! — kiál ták fel, aztán némán, merően álltam, de égve, mint egy lángoszlop. Amint eszméletemet vissza nyerteim, egy aggodalom kezdett bántani — a jelszó ki van kiáltva, gondoltam, ki tudja, mi nem történt vagy történik, mig én hazaérek! Nélkülem kezdődjék a forradalom? Hah! Nyakrafőre siettem a fővá rosba . . . reszketve, lélegzet nélkül értem haza . . . Általános volt a lelkesedés de még semmi nem történt. Nagyot lélegzettem, mint a búvár, midőn a viz alól felmerül. A forradalom lángja becsapott Németországba, egyre tovább harapózott; végre Bé eset is felgyújtotta, Bécset!... és mi folyvást lelkesedünk ugyan, de nem mozdultunk. Az -országgyűlés igen szépeket beszélt, de a beszéd, bármilyen szép, csak beszéli: és nem tett. Pestén március 14-én az ellenzéki kör gyűlést tartott, -mely ősi szokás szerint, eredménytelenül oszlott szét. E gyűlésben inditványoztatott, hogy a tizenkét pont petíció-képen felnyuj tassék a királynak, még pedig rögtön, -de az akkor virágzót-' tábla'birói szellem Ponciustól Pilátushoz akarta vinni a dolgot, úgy, hogy valamikor a huszadik században lett volna vége. Egyébiránt jó, ho-gy igy történt . . . micsoda nyomorúság, kérni akarni, midőn az idő arra int, hogy követelni kell, nem papirossal lépni a trón elé, hanem karddal! A fejedelmek úgysem adnak soha semmit. Azoktól, amit akarunk, el kell venni. Szívesen veszik a békekenyeret Kennedy elnök nagyvonalú békeerősitő akciója, amerikai termésfeleslegek szétosztása szükséget szenvedő népek körében, szives fogadtatásra talál oly országokban, amelyekben hiány van búzában és egy és más élelemben. Ellenben oly országokban, amelyek buzafelesleggel rendelkeznek ugyan, de lakosaik egy részének nem jut elég kenyér, csínján kell bánni a segítséggel. Például Argentínában és Brazíliában csakis a nyomorgó néprétegeknek szabad ingyenkenyeret juttatni. Szerencsésebb helyzetben van Amerika ott, ahol nagy és általános az Ínség. Például Pakisztánban. A pakisztáni kormány nem szerénykedik, 725 millió dollár értékű amerikai termésfeleslegeket kér. Hogy ez mily nagy mennyiség, arról fogalmat nyerünk, ha megtudjuk, hogy ez négy éven át minden második napon egy nagy hajószállitmány búza és egyebek elindítását jelenti. A békeerősitő ingyenkenyér akció egyik üdvös következése itthon az, hogy tehertől szabadulunk meg. Köztudomású, hogy sokbilliós termésfeleslegünknek tárolása naponta egymillió dollárba kerül. Raktárházak kiürülésével ez a financiális teher enyhülni fog. Az ingyenkenyér akciót nem úgy kell elképzelni, hogy hajórakományokat küldünk ingyen. Úgy bonyolítják le ezeket az “üzleteket”, hogy a kormány — például Pakisztán kormánya — fizet a búzáért ottani pénzben, de azt a pénzt a vételárat, nem utalja át Washingtonba, hanem Pakisztánban mezőgazdasági és iparfejlesztési célokra fordítja, többek közt az Indus folyó szabályozására, mely öntözéssel termékennyé fog tenni nagy, jelenleg terméketlen területeket. I GYILKOS MIM VÁDOL Mindnyájan örömmel vettük annak hírét, hogy Nikita Kruscsev szabadon engedte hét hónapi fogság után a nyílt tengeren lelőtt RB-47 repülőgép két túlélő tisztjét. Jó tudni, hogy kettővel kevesebb a szovjet börtön lakóinak száma. És jó az is, hogy Kruscsev nem emelt az amerikai repülők ellen kémkedési vádat, mely vádnak az orosz igazságszolgáltatás szabályai szerint, elítélés lett volna az automatikus következése. Azt persze kezdettől sejtettük, hogy ez lesz az RB-47 affér vége, mert ha a szovjet bírák el is ítélnék őket azon a hamis alapon, hogy szovjet terület felett repültek, idővel kiderült volna az igazság — az, hogy orosz repülők, nemzetközi banditák, felbérelt gyilkosok nyílt tenger felett közönséges gyilkosságot követtek el. Ezért nem mert Kruscsev a két tiszt ellen vádat emelni, ezért volt kénytelen nagylelkűen szabadonbocsátani őket. A napokban a két repülőtiszt a felettes katonai hatóságtól engedély kapott, hogy a sajtó képviselői előtt nyilatkozzanak és elmondjanak egyetmást — nem mindent. Amit elmondtak, az éppen elég: Az volt az utasításuk, hogy az orosz partoktól 50 mérföldnél tovább ne hatoljanak. Nem mondhattak el mindent, mert a gyilkosság értelmi szerzője, Nikita Kruscsev, a gyilkosságot még zsarolással is tetézte: A két tisztet csak azzal a feltétellel adta ki a kezéből, hogy nem leplezik le teljességben a gyilkos merénylet lefolyását. Ezért a tisztek a sajtó képviselői előtt csak annyit mondhattak, hogy utasításuk szerint nem közelíthették meg az orosz partokat, de ez éppen elég világosan érthető homályos beszéd: Azt jelenti, hogy az orosz parttól 50 mérföldnyire voltak, amikor az orosz orgyilkosok rájuk támadtak. A gyilkos nem emelt vádat áldozatai ellen. Ezzel a megállapodással az RB-47 affér le van zárva. EGY PLANÉTÁN ÉLÜNK WASHINGTON. — Kennedy elnök katonai tanácsadói megdöbbenéssel mutattak rá egy gyári hirdetésre, amelyen fel volt tüntetve 18 hely, ahol Titán rakéták bázisait tervezik. Orosz kémeknek nem is kell kémkedniük, az újságokból értesülhetnek atombombás rakéta bázisok fekvéséről. Az ő országukban viszont az ilyen állomások fekvése hetvenhétpecsétes titok. Azért is kellett Oroszország felett U-2 légi kémmissziókat végeztetni s ezért dolgoznak most az amerikai Űrrepülési szakértők gőzerővel a Samos kémbolygók tö-' kéletesitésén, amelyek világüri magasságokból fognak majd fényképfelvételeket készíteni oroszországi bázisokról. Az ottani titoktartás és az itteni, túlzásba vitt nyíltság, mintha arra mutatna, hogy mi két, egymástól messze keringő földtekén élünk. “Egy világ” — ez volt, emlékszünk, a háború után a jelszó. Most ezt kell mondanunk: “Két világ”. Én nőm voltam jelen az ellenzéki kör gyűlésén. Akkor este Jókai mondta el eredményét, vagyis eredménytelenségét njaigy keserüségigeL és teljes levertséggel. Hallattára magam is elkeseredtem, ,dle el nem csüggedtem. Az éj nagy részét ébren töltöttem feleségemmel, bátor, lelkesítő, imádott kis feleségemmel, ki mindig buzditólag áll gondolotaim, terveim előtt, mint a hadsereg (Folytatás a 8-ik oldalon),
