A Jó Pásztor, 1961. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-06 / 1. szám

! a jó pásztok 3. OLDAL 4 TUDOMÁNY VILÁGÁBÓL fi RHEUMA - MÉM BETEGSÉG, HANEM GRVOSI GYŰJTŐNÉV A rheuma szó gyűjtőnév. Rheuma, mint betegség valójában nincs. A rheuma nem önálló betegség, ha­nem a legkülönbözőbb mozgási szerveken támadó be­tegségeknek egynávvel való összefoglalása. Ha rheu­­mát mondunk: évszázados, hallgatólagos, nemzetközi megállapodás értelmében orvos és laikus egyaránt tud­ja, hogy rheuma esetében az idegeknek, izmoknak, Ízü­leteknek, tehát a mozgásszerveknek valamilyen fájdal­masságáról, duzzanatáról, mozgási korlátozottságáról van szó. A rheuma főtünete a fájdalom. Az egész szervezet­ben terjengő, szétfolyó, jövőmenő fájások felelnek meg legjobban a rheuma szó valódi értelmének, amely szét­­folyást jelent. Évszázadokkal ezelőtt azt hitték, hogy valami maró folyadék folyik szét ilyenkor a szervezet­ben. Ma már tudjuk, hogy a fájdalom oka valamilyen szövetsérülés, valamilyen kémiai vagy mechanikai in­ger, amely az idegvégződéseket éri. Az intő fájdalom A fájdalom mindig a szervezet segélykérése, jaj­kiáltása. A fájdalom a szervezetünk őre, vigyázója. Bármennyire is feladatunk nekünk, orvosoknak, a fájdalom csillapítása, megszüntetése, nem teszünk jó szolgálatot betegünknek, ha fájdalmát azonnal el­nyomni igyekszünk, mert a fájdalom az orvos útmuta­tója, amely elvezeti őt a betegség igazi helyéhez és okához. Ez az ok sokszor nem is mozgásszervi megbe­tegedés. Lappanghat mögötte belső szervek súlyos be­tegsége, lehet az tuberkulózis, vérmegbetegedés, rákos szövetelfajulásoknak a test felületére való kivetitődé­­se. Rövidesen meg kell felelnünk arra a kérdésre, mi­lyen okok idézhetnek elő rheumás fájdalmakat, rheu­­más betegségeket. Nem egyforma betegségekről van itt szó. Egy részük gyulladásos természetű, másik ré­szük elfajulásos természetű; van azután sokféle folya­mat, amelynél az anatómiai elváltozások ezidőszerint nem ismeretesek. A gyulladásokat legtöbbször valamilyen fertőző csira idézi elő. Minden infekciós megbetegedés enyhe izületi tünetekkel, tagfájásokkal kezdődhet. Ezek a múló izületi fájások sokszor állandósulnak, az izületi lágy részek megduzzadnak és kialakulhat a sokizületi gyulladás. Leggyakoribb a “rheumás” izületi gyulla­dás, melynek kórokozója nem ismeretes. Itt a “rheu­ma” szó orvosi tudatlanságunk kifejezője. Nemcsak baktériumok okozhatnak izületi gyulladást, hanem kü­lönböző kóros anyagcseretermékek, igy a belekben ke­letkező fehérjebomlási termékek és mérgek. Megfázás és rheuma .............. Baudouin. belga király kiséri feleségéi. Dona Fabiola de Móra y Aragoni házasságkötésük után. Asl­­rid királyné 25 év elóili halála óla, most van Béig iumnak először isméi királynéja. A NEMESSZIVÜ TOLVAJ Már ebből a néhány megállapításból is látszik, hogy sokszor milyen nehéz az izületi mcgbegedések okának felderítése. A külső okok közül a megfázásnak, a lehűlésnek is nagy szerepet kell tulajdonítanunk. Rendszerint nem is az erős hideg hatások okozzák az izom és egyéb lágyrészek fájását, hanem az alig észre­vehető lehűlések. A hideg hatására megváltozik a vér­nek a keringése, az összetétele. A tudományos vizsgá­latoknak egész sorozatával nyert beigazolást a beteg­nek az a megállapítása, hogy rheumás fájdalmát meg­fázással hozza összefüggésbe. A rheuma a végletek betegsége. A tétlenség és a túlterhelés egyaránt ártalmasak, a lusták és a túlságo­san ambiciózusak, a tétlenek és a nehéz testimunkát végzők, a túlzottan sportolók mozgásszervei egyaránt veszélyben vannak. A nagyon soványak, de leginkább az elhízottak gyakrabban rheumásak. Az elhízást súlyos testi mun­kának kell tekinteni, mely főként a mozgási szerveket terheli. A rheumás megbetegedésnek legfőbb oka azonban nem valamilyen külső ártalom, hanem a szer­vezetnek az a veleszületett, vagy az idők folyamán ki­fejlődött készsége, mely előbb vagy utóbb mozgásszer­vi elváltozásokhoz vezet. A rheumás betegségek gyógyításában legnagyobb szerepet a meleg játssza. A meleg hatására az erek ki­tágulnak, a vér áramlása meggyorsul, az idegvégződé­sek izgalma megszűnik, a fájdalmak csökkennek. A vér mozgása több oxigént, több ellenanyagot hoz a be­teg területre és kimossa a kóros anyag csereterméke két. A szervezet kiadós védekezését csak a jó vérke­ringés biztosíthatja. A rheumás ember vérkeringése lassúbb, ezért vágyódik az ilyen ember fényre, meleg re, izzasztásra, mozgatásra, masszázsra, a rheumás be tegségnek ezekre a kipróbált, ősi gyógymódjaira. A gyógyvizek hatása ma még teljesen nem ismeretes é; a feltűnő gyógyeredmények láttára hajlandók vagyunl azt hinni, hogy itt a természet őserői állnak a beteg em­ber szolgálatába. A vízben oldott alkatrészeknek, a sóknak, a kénnek, a rádiumnak gyógyhatása ma már Paris Sherlock Holmesé­­nek nevezte el Lepine rend­őrfőnököt Páris népe. A rend­őrfőnök ötven évig volt a pá­risi alvilág réme, s hátraha­gyott jegyzeteiből közöljük az alábbi érdekes történetet. Amig élek Írja Lepi­ne, —- mindig büszke leszek a Barbout-esetre, mint rend­őri pályafutásom egyik leg­szebb teljesítményére. A Barbout-eset röviden a következő: 1897 őszén, rongyos, lelki­­leg-testileg összetört embert vezettek elém s jelentették, hogy az illető napok óta a rendőrségi palota lépcsőzetén ül, alig távozik néhány órá­ra. A különös, csontvázember ólálkodása feltűnt a rend­őröknek s mikor igazoltatták, elmondotta: Velem szeretne beszélni, de nem meri meg­kockáztatni a kérést, hogy elém vezessék. Nagyon érde­kes dolgot akar közölni s ha lehet, engedjék meg, hogy a rendőrfőnök elé kerüljön. Mikor előttem állt, meg­kérdeztem, hogy hívják? Nem akarta megmondani, azt állította, nem emlékszik a nevére, de ne is kérdezzem tőle, mert az nem fontos. Ő érzi, hogy tüdőbaja nagyon előrehaladott stádiumban van, tudja, hogy rövidesen meghal, ezért akar egy titkot elárulni nekem. Mikor egyedül maradt ve­lem, azzal kezdte mondóká­­ját, hogy ő tulajdonképpen egy gyilkos, aki tizenöt évvel azelőtt embert ölt: Szabatosan igy adta elő a történetet. Mint egészen kicsi, árva gyermek kerültem szolgálatá­ba Tom Backwardnak, egy skóciai birtokosnak. Tizenöt évig szolgáltam Backwardék­­nál s úgy tekintettek, mint családtagot. Nagyon jó sorom volt. Huszonkét éves voltam, amikor Backward felesége el­hunyt s lekkor a birtokos el­- határozta, hogy eladja gazda­­■! ságát s leányával, Maryvel és ■ annak nevelőnőjével beköl­töznek valamelyik városba. ! Marynek társaságra van . j szüksége s erre a tanyai élet - nem alkalmas. Engem meg­rendített a hir, mert a Black­­ward-leányba, akivel együtt ; nőttünk fel, halálosan szerel­mes voltam. Éreztem, hogy ő is vonzódik hozzám, de erről a titkos és tiszta szerelemről sohasem mertem szólni az egyébként gőgös Backward­nak. A birtokot azután tényleg eladták s Backward eldöntöt­te az én sorsomat is. Vesz né­­hányholdas tanyát s én ott él­hetek a sajátomon. Majd meg őrjített a gondolat, hogy Ma­­rytől el kell szakadnom s eb ben a felizgatott állapotban követtem el a gyilkosságot. Backward és én kocsin men­tünk át a harmadik község ben lakó Graham nevű bir­tokoshoz, felvenni a birtok vételárát. Visszafelé jövet el szántam magam, hogy közöl­ni fogom urammal a titko mat. Mikor meghallotta, hogy Marikába szerelmes vagyok szó nélkül arculütött s azt mondta, hogy ledob a kocsi­ról. Egy erdőn mentünk keresz­tül. Alkonyat volt. Engem el öntött a keserűség s anélkül, hogy meggondoltam volna mit teszek, felkaptam a kocsi­ban levő vadászfegyvert s rá­lőttem Backwardra. Az öreg­embert elöntötte a vér, de ki csavarta kezemből a fegyvert s mikor leugrottam a kocsiról, utánam lőtt. Azután lebukott a lovak közé. Én is összees tem, de volt annyi erőm, hogy a kocsihoz másszak s láttam: Backward meghalt, mozdu­latlan. A pénzestáska, melyet az ölében tartott, szintén le­esett vele a földre, ezt felvet­tem s kivánszorogtam az er dőbe. Tudtam, hogy sokezer font bankjegy van a táská ban ... de ezt nem azért vet tem el, hogy raboljak, hanem hogy visszajuttassam Mary nek. Tudtam, hogy Backwar­­dot, ha holtan rábukkannak, kirabolnák az utón s a leány szegényen maradna. Vissza akartam hozzá juttatni a sok pénzt. De nem volt erőm er­re. A lövés, amit a mellembe kaptam, elgyÖngitett, érez tem, hogy meghalok. Talán két napig vergődtem lázban az erdőben, amikor egy csavargóféle fiatalember mukkant rám s leült mellém. A nevére nem emlékszem, csak annyit tudok, hogy oszt­ják volt s mint vándor ipa­roslegény kóborolt a külföl­dön. Éreztem, hogy meghalok s rábíztam a titkomat. Átad­tam néki a táskát: vigye el Mary Backwardnak. Ő meg­­rsküdött, hogy teljesiti kéré­semet. Elvitte a táskát s én — nem haltam meg. Hosszadalmas volna elmon­danom azokat a viszontagsá­gokat, melyeken keresztül nentem, de felgyógyultam. Ss jelentkezni nem mertem, rliszen gyilkos voltam. Sőt, Hírek a világ minden részéből BERLIN. — A karácsonyi hétvége három napján a keletnémet szovjetzónából 1800 német szökött át a nyugati szabad zónába — sokkal több, mint a tavalyi karácsonyi időszakban. TAIPEI* Formosa. — A kinai nacionalista honvé­delmi minisztérium közli, hogy 1960-ban a kinai kom­munisták 181,280 ágyulövést adtak le Kimoj partmenti szigetre és 236 ágyúgolyó esett Matsu szigetre. E lövé­sek legnagyobb része — 164,854 ■— akkor történt, jú­liusban, amikor Eisenhower elnök látogatóban volt Formosa szigetén, a nacionalista főhadiszálláson. GLASGOW, Skótország. — Dr. Jerzá Cyrankie­­wicz orvost, a lengyel kommunista miniszterelnök 40 éves öccsét, mellsérüléssel kórházba vitték, ahol meg­halt. A sérülés akáról még nem adtak ki jelentést. MOSZKVA.— Az Izvesztija hivatalos lap nagy politikai cikkben tárgyalja .Marilyn Monroe és Arthur Miller válását. Megállapítja, hogy Miller csinált szí­nésznőt Marilynből és Marilyn ezt azzal hálálta meg, hogy szivtelenül kizsákmányolta férjét. Marilyn Mon­roe ezek szerint az amerikai életfelfogás igazi szimbó­luma, akárcsak a Coca-Cola. — Utóirat: E cikk írója, miután még egy utolsót kopogtatott az Írógépén, vod­kamérgezés tüneteivel ágynak dőlt, kórházba vitték. FULDA, Németország. — Életfogytiglani fegyház­­ra ítélték Gottlieb Muzikant, 57 éves volt náci S. S. kórházi szolgát, aki a melki koncentrációs táborban be­teg pácienseknek halálthozó injekciókat adott, máso­kat megfojtott, felakasztott vagy halálra éheztetett. A három héten át tartott büntetőbirósági tárgyaláson tanuk tucatjait hallgatták ki, köztük 18-at, akik kül­földről jöttek. PRÁGA. — I960 első nyolc hónapjában Szlovákia nyugati felében 1700 titkos szeszfőzdét fedeztek fel so­rozatos razziák során. OTTAWA. — Robert McGregor képviselő, akit 1926-ban választottak meg, 1960 március elsején tar­totta első és utolsó beszédét: 14 szót mondott, megkö­szönte a születésnapja alkalmából hozzá intézett kö­szöntéseket. Ezt mondta ebben az egyetlen parlamenti beszédében: “Ha sokan tisztelt képviselőtársaim közül kevesebbet szónokolnának, tovább ülnének itt”. A hall­gatag hazabölcsét őfelség Erzsébet királynő kinevezte 'a Privy Council tanács tagjává. Ez nagyon alkalmas •állás Mr. McGregornak, mert a tanács tagjaitól őfelsé­ge nem szokott tanácsokat kérni s ők csak nagyritkán hallatnak magukról, inkábbcsak a király vagy király­hő elhalálozása alkalmával. vitán felül áll. Ezek az anyagok fürdés közben a bőrön át, belélegzés utján a szervezetbe jutnak és fokozzák a sejtek működését. A laikus körökben nagy népszerűségnek örvendő méhcsipéskurák az egyes rheumás megbetegedéseket kedvezően befolyásolhatják. Ma már a méh mérgének hatóanyagával, az injekcióstü segítségével utánozzuk sikerrel a bőrben ezeket a csípéseket. Értéktelen szerek ■/ A rheumás megbetegedések gyógyszeres kezelésé­ről sokat és főként újat nem lehet mondani. Az agyon hirdetett “antirheumaticumok” legnagyobb része ha­tástalan, legfeljebb fájdalomcsillapításról lehet szó. A diétás gyógymód legnagyobb sikere rheumás betegsé­geknél akkor észlelhető, ha túlterhelt, elhízott beteget sikerül lefogyasztanunk. A rheumás betegek legtöbb­je nem mer húst enni. Eltekintve a köszvénytől, amely igen ritka megbetegedés, a husevéstől való tartózko­dás ezeknél a bajoknál egyáltalán nem szükséges. A rheumás betegségeket megelőzi mindaz, ami fia­talon tart, ami regenerál, tehát: a túlzásoktól való tar­tózkodás, az edzés, a mozgás, a sport, a levegő és a fény. DR. PAP LAJOS,-v ' egyetemi magántanár. úztosra vettem: nem hiszik ü, hogy nem rablógyilkos va­gyok, hogy a pénzt én átad­­am valakinek s hogy a gyil­kosságban semmi aljas szán lék nem vezetett. Nem mer­tem jelentkezni. Kerestem azt a fiatalem­bert, akinek átadtam a táskát. 3ejártam egész Ausztriát, íem találtam. Az életemet ‘.ettem fel rá, sokat szenved­tem, küzködtem, nyomorog­tam és fájt a szivem, egyre sajgóbban, mert tudtam, hogy Backward Mary nagy sze­génységben él. Az osztrákot izenöt éve keresem, nem ta­­álom. A pénzt elrabolta, nem uttatta rendeltetési helyére. Most a kórházból jöttem. \zt mondják az orvosok, né­­xány hónapig élhetek már nindÖssze . . . oda van a tü­­lőm teljesen. Az akkori lövés következménye. Tehát meg­látok s eljöttem önhöz, Lepi­­ie ur, mert már haza nem me­­letek.-- S ön — mondottam, — Urisba jött megtenni ezt a vallomást? — Egész Európát bejártam, í végzett itt ér el, úgy látom. Szért jöttem önhöz . . . ' Bevittem a kórházba s az írvosoknak azt mondtam: kö­vessenek el mindent, hogy né­hány hónapig életben marad­jon a különös ember. Magam pedig hozzáláttam az osztrák vándorlegény fel­kutatásához. Nagy és rejtelmes bűnügy volt ez, igazi rendőri problé­ma. Én, mint párisi rendőrfő­nök, nyomoztam ki egy skó­ciai gyilkosság egyik cinko­sát, aki osztrák polgár. És a nevét sem tudom. És az -ügy tizenöt éves! De roppant izgatott a kér­dés. Éreztem, ha valami ügy, ez az egy biztosan próbára te­szi minden képességemet. De támpontom nem volt semmi, csak — az orrom. Az a bizo­nyos rendőrorr, amiben én fa­natikusan hittem. Kivettem egy heti szabad­ságot s elutaztam Bécsbe. Ma­gammal vittem két igen ügyes emberemet, persze in­­kognióban. S első dolgunk az volt: átnéztük a telekköny­­/et, visszamenőleg tizenöt év­re, melyik iparos vásárolt na­gyobb ingatlant? Ez a mun­kánk teljes fiaskóval végző­dött. A tipp tehát rossz volt. Gyerünk akkor Backward Mary után. Egy skóciai falu­ban élt, nem volt nehéz ráta­lálni. Összetört, beteges, de még alég fiatal nő, mindig fe­kete ruhában. Egy idős orvos­nő mellett volt a ház gondo­zója. S az orvosnő igazi jóté­­ionykodó urhölgy: a falu ár­váit ruházta, támogatta, istá­­xolta. Igen, de miből? Alapjá­ban véve maga is szegény. Valamikor gyermekkórház­ban volt alkalmazva, a gyer­mekeket bizonyára innen sze­deti, tehát miből tudja gyá­­molitani őket? Ezt is meg­tudtuk. Nyolc-tiz évvel az­előtt alakult egy polgári gyei'­­mekvédŐ egyesület a megyé­ben s ez utalja ki az árvák gyámolitására szükséges ösz­­szegeket. Az orvosnő csak megbízottja az egyesületnek. Igen, ez már valami. Ez már támpont — úgy éreztem. Sőt. biztosra vettem . . . no, még nem egészen. — Ki alakította ezt az egye­sületet? — Egy birtokos, aki Fran­ciaországból vándorolt ide. Barbout Róbertnek hívják. S másnap már szemben ál­lottam az elnök úrral. Kezem ben tartottam az okiratot, amelyben az állott, hogy . . . Különben tartsunk csak sorrendet. — Ön nem francia eredetű uram, ön osztrák és nem Bar­bout, hanem csali Beller — mondtam. A beszélgetésnél jelen volt az angol rendőrség egy detek­tivf elügyelő je, akivel min­dent közöltem, de megkér­em, egyetlen szót ne szólj oix az elnök úrhoz, engedje át teljesen nekem. Én pedig le­ültettem magammal szemben s mintha papírról olvasnám, folytattam. — Ön valamikor bádogos­segéd volt s bizony sokat nél­külözött. Bejárta gyalog Eu­rópát s egy alkalommal meg­fordult egy bizonyos erdőben is . . . :, Ekkor ránéztem s láttam az ajkai fehérek lesznek s a homloka lassan veritékezik. Néztem merően s a dologban most már teljesen biztos vol­tam. De még nem csaptam le a gazemberre, tovább beszél­tem. Ezt mondtam még: — Ön a szegény gyerme­kek javára bőségesen áldoz, ez nagyon szép és nemes cse­lekedet. De én ismertem egy embert, aki egy haldoklótól átvett egy pénzestáskát azzal, hogy azt visszaadja egy árvá­nak s ez az ember gavalle­­rabb volt az árvákkal szem­ben, mint ön, bár a táskát nem adta vissza, hanem a ra­bolt pénzen birtokot vett itt a környéken. Ön szerint mit érdemel egy ilyen ember? Az elnök ur természetesen egyetlen szót nem tudott vá­laszolni, valósággal dermed­­ten nézett rám, meredt sze­mekkel. Három nap múlva már ott állott a párisi kórterem egyik ágya mellett s a kezén már bilincs volt. A tüdőbeteg hal­dokló felismerte. Rá akarta vetni magát, mint egy bőszült őrült ember. Elöntötte a vér s az izgalom meg is ölte. A dolog további része már sablonszerű. Backward Mary visszakapta pénzét Barbout- Beller vagyonából s a vagyon bennmaradó része az államra szállt. S az elnök urat nem íárták börtönbe. Nem lehe­tett. Megelőzte a nagy szen­zációt egy revolver lövéssel. Öngyilkos lett.

Next

/
Thumbnails
Contents