A Jó Pásztor, 1961. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)

1961-05-19 / 20. szám

8. OLD AI] ik. — ■ -- — Pünkösd vasárnapja EVANGÉLIUM Szent János, 14 23—31 Az időben mondá Jézus: Ha valaki szeret engem az én beszédemet megtartja és Atyám is szeretni fog­ja őt, és hozzája megyünk és lakóhelyet szerzünk ná­la. Aki engem nem szeret, az én beszdemet nem tart­ja meg; a beszéd pedig, amelyet hallottatok, nem az enyém, hanem az Atyáé, ki engem küldött. A Vigasz­taló pedig, a Szentlélek, akit az Atya az én nevemben küld, az majd megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondottam nektek, Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, nem miként a világ adja, adom én nektek. Ne riadjon meg szivetek s ne féljen. Hallottátok, hogy azt mondottam nektek: Elmegyek és hozzátok jövök. Ha szeretnétek engem, csak örülnétek annak, hogy az Atyához me­gyek, mert az Atya nagyobb nálamnál. És most meg­mondottam nektek .mielőtt megtörténnék, hogy mi­dőn meglesz, higyjétek. Immár nem sokat fogok be­szélni veletek, mert jön a világ fejedelme, de én ben­nem semmije sincsen, hanem hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát, és amint meghagyta nekem az Atya úgy cselekszem. Keljetek fel, menjünk innét. SZENTBESZÉD A szülőt vesztett gyermek igazi szomorúsága ott kezdődik, hogy visszatér a temetőből s tudatára éb­red magárahagyottságának. Az apostolok lelkében hasonló érzés lehetett, ami­kor isteni Mesterüket a felhő eltakarta szemük elől és hirtelen magukra mardatak. Bár fülükbe csengett még az Üdvözítő Ígérete: Én más Vigasztalót küldök nektek, az igazság lelkét, — az egyedüllét és a vesz­teség érzete mégis felülkerekedett bennük és szomo­rúsággal töltötte meg az Utolsó Vacsora termét, mely­ben összegyűltek. Végre a tizedik napon vakító világosság váltotta fel a sötét szomorúságot. A vigasztaló Szentlélek lel­kesedést és tüzet öntött a csüggedő tanítványok lei­kébe és felvértezte őket hétszeres ajándékával a fá­radhatatlan és félelmet nem ismerő apostoli munkára. Pünkösd ünnepe az “Actio Catholica” szuletes­­íapja volt az Apostolok számára, akik e napon, a Szentlélek erejétől felbátorítva, ráléptek az apostoli tevékenység küzdelmes útjára, amelynek eredménye­ként nekik köszönhetjük az igaz hitet. De kell bog’ forrása legyen ez az ünnep a mi katolikus működé­sűnknek is. XI. Pius pápa már évekkel ezelőtt hangsúlyozta a Katolikus Akció fontosságát. Mit értsünk ezalatt? “Akció” magyarul annyit jelent, mint munkásság, cselekvés, működés. Együtt­véve pedig jelenti az eleven, munkás katolikus életet. Milyen más volna a katolikus élet, ha mindenki lel­két áthatná a pünkösdi Lélek kegyelmi áradata. Nem rolna olyan sok aluszékonv katolikus, akiket nem a sziveket átalakitó Szentlélek vezet, hanem talán csal: a megszokás és épen ezért hasznavehetetlen harcosa] csupán Krisztus Egyházának. “Jöjj el, Szentlélek Úristen” — sir fel millió és millió lélekből piros pünkösd napján. Kérjük buzgór mi is lelkűnknek ezt az égi orvosát, hogy vezessen minket a saját lelkűnkért és mások leikéért minden áldozatos fáradság elfogadására. A kubai menekültek 300 tagú csoportja látogatást tett Washington­ban és Lincoln szobrához is elzarándokolt. Az asszonyok lérdre­­borulva imádkoztak a nagy elnök szobra előtt, hazájuk felszabadu­lásáért. A ,T ó PÁSZTOR Az első amerikai légüruias speciális öltözetében kipróbálja a légnyomás-szabályozó berendezést a Mercury capsulában, még mielőtt a rakétát véglegesen előkészítették a kilövésre. Pünkösdi királyné A pünkösdi királyválasztás­sal rendszerint párhuzamosan királynét is választanak. A miig a király a 'mulatság ren­dezője, addig a királynő a dísze. Eigy hosszú éven át vi­tázik már előre a falu népe, vájjon ki lesz a pünkösdi ki­rálynő? Ez minden leánynak legszebb álmai közé tartozik, így érthető, ha babonának en­gedve a hiú leányok a pün­kösd vasárnapra virradó 'éj­szakán feláldozzák az alvást és a hajnal már a mezősége­­ken éri őket. Ugyanis a nép­hit szerint, ha valaki pünkösd éjjelén pitymallat előtt meg­mosakodik a búza harmatjá­ban, megszépül. Tehát ia mos­dás után még a legrutabb le­ányok is bizakodó lélekkel sietnek a gyülekezésre, abban a reményben, hogy a szépitő­­sze-r hatása már meg is mu­tatkozik. Pünkösd reggelén megvá­lasztják a legszebb leányt ki­rálynénak, ki méltó párja kell hogy legyen a királynak. Az ünnepeltet díszesen felöltöz­tetik és fejére akkora virág­koronát helyeznek, hogy a ró­la kesöngő virágdísz térdig ér. Arcát fehér.fátyollal elrej­tik és ’karjára virággal telt kosarat helyeznek. Négy fe­hérre tisztított pálcikára egy nagy piros kendő négy csücs­két kötik és ezt 'mennyezet­ként a királyi pár felett viszi két ugyancsak csinosan felöl­tözött lány. Ezek gyöngybő’ készült magas fejéket visel­nek, melynek elejére szentké­­pet, vagy tükröt aggatnak, DISZMENET A király és királynő előtt virágokkal diszi-tett pálcával kezében futár lépked, ki meg­nyitja a menetet. Ezután kö­vetkezik az előkelő szolgáló leányoktól körülvett királyi pár. A szolgáló leányok kar­jaira kosarakat tesznek, me­lyekbe az ajándékokat rakják, A leányok és legények kézen­fogva a kört képeznek körü­löttük s táncolva haladnak vé­gig a falun, a csodálok sere, igétől kísérve. A táncot a király vagy ki­rálynő háza előtt kezdik meg. majd sorjában betérnek min­denkihez. Mielőtt belépnének az udvarba, körtáncot járnak. A ház gazdái eléjük, sietnek, székeket hozatnak ki részükre, és hellyel kínálják meg a ki­rályi párt. A szolgáló leányok által hordott kosárba pedig ajándékokat vetnek. Ez pénz­ből, kalácsból, dióból, vagy valami más olyan elemózsiá­ból áll, melyet később az este rendezett mulatságon közö­sen elfogyasztanak. Köszönet kópipen a királyné virágot hint a gazdasszony elé. A háziak azon kivánságukat fejezik ki, hogy szeretnék megtekinteni a kiráiyasszony arcát. Erre feliöbbentik a fehér fátyolt 'és a nézők bámulva csodálják, magasztalják a királynő szép­ségét. Az ifjúság dalban kö­szönti a gazdát, családjával együtt és hálálkodó versiké­­iket 'mondanak. A pünkösdi enekek elhangzása után ismét betakarják a királynő arcát és folytatják útjukat. NEVETNI TILOS! Amennyiben a király a “szo­morú király” szerepét vállal­ja, úgy párja “a szótlan ki­rálynő”. A szótlan királynő­nek tilos flevetnie és éppen ez­ért mindent elkövetnek, hogy kacajra bírják. Nem csak tré­fás mondókák révén igyekez­nek komolyságát elűzni, ha nem, midőn felemeli fátylát, meg is csiklandozzák, mit z. királynőnek tűrnie kell. Ne­vetnie még ekkor sem szabad. Be kell várnia az 'estét, ami­kor azután szabad folyást en­gedhet jókedvének. A mulat i ságon ő az ünnepelt és annál inkább hódolnak előtte alatt­valói, mennél több hasznot hajtott számukra, illetőleg mi-, nél több pénz s ennivaló gyűli egybe. Mert az ajándékozás nagysága rendszerint arány­ban áll a királynő szépségével >és a sok adomány mindig z királynő érdeme. A VILÁG LEGDRÁGÁBB KÖNYVE A párisi Modern Művésze­tek Múzeumában kiállították a világ legdrágább könyvét, amely nemrégiben készült e) és értékét 1 millió uj frankra becsülik. A könyv súlya 2i80 font. Tartalma: Szent János apostol jelenései a jeruzsá­­lemi bibliai intézet fordításá­ban. A könyv a legnemesebb anyagokból készült; perga­­mentből, aranyból, drágakő­ből, bronzból, stb. Magán a Szent Jánostól származó szentirási szövegen kívül hét neves iróiiak az Apokalipszishez Írott kom­mentárját is tartalmazza a könyv. A 7-es szám jelképes. A hét iró: Gioran, Cocteau, Daniel Rops, Giono,- Jean Guitton, Ernst Junger és Jean Rostand a Jelenések Könyvé­nek időszerűségéről fejtik ki véleményüket. A 21 egész ol­dalas illusztrációt 7 világhírű festőművész készítette. Ezek Buffet, Dali, Leonor Fini, Foujita, Mathieu, Tremois és Zadkine. A szöveget egy Mi­­chéle Nicolas nevű gyermek­bénulásban szenvedő fiatal­ember, akinek alsó teste tel­jesen béna, irta kézzel a régi kézírásos könyvek stílusában a pergament lapokra. Két év alatt összesen 83 ezer betűt irt le. A könyv lapjaihoz 300 ezer birkabőr közül választot­ták ki a 200 leghibátlanabbat és legfehérebbet. Húsz iparművész dolgozott a könyv díszítésén. A könyv minden versét egy szinarany­­bóí készült kezdőbetű vezeti be és egyedül ennek a 600 kez­dőbetűnek elkészítése kétezer munkaórát igényelt. A könyv fedőlapja, amely 170 font sú­lyú, Dali tervei alapján tömör bronzból készült. A dombor­mű közepén a feszületet lát­juk, amelyet 14 különböző drágakőből összeállított dics­­fénykoszoru vesz körül. A li­es szám az égi Jeruzsálem 14 alapkövére emlékeztet. A párisi kiállítás után a pá­ratlan értékű könyv a világ több nagy városában, köztük elsőnek Tokióban is bemuta­tásra kerül. CEYLON APOSTOLA A ceyloni katolikusok most ünnepelték a sziget apostola^ Joseph Váz halálának 250. évfordulóját. Váz 1651-ben született az indiai Goában a legmagasabb kasztba, a brahminok kaszt­jába tartozó, de már előbb katolikus hitre tért szülőktől. Tanulmányait portugál misz­­szionáriusok iskolájában kezdte meg, 1676-ban szentel­ték pappá. Először Canara Vi­dékén folytatott lelkipászto­ri munkát, majd résztvett az első bennszülött papi társa­ság, a Néri Szent Füjöpről el­nevezett oratoriánus kongre­gáció megalapításában. Ez­után utazott el Ceylonba, hogy megkezdje az ott már negyven esztendeje pap nél­kül élő katolikusok lelki gon­dozását. A lelkipásztor nél­kül maradt katolikusok eb­ben az időben számban már rendkívül megcsökkentek. Váz atya nagy hévvel látott munkájához. Tevékenységét azonban csak a legnagyobb nehézségek között tudta foly­tatni a gyarmati rendőrség zaklatásai miatt. A 18-ik század elején jött segítségé­re néhány bennszülött pap Goából. Ettől kezdve rohamo­san növekedni kezdett a cey­loni katolikusok száma. Munkája elismeréseképpen a Szentszék Váz atyát akar­ta kinevezni Ceylon első püs­pökévé. Ő azonban elutasí­totta a kitüntetést. Mikor 1711-ben meghalt, a katoli­kusok száma a szigeten meg­haladta a százezret, kétszáz templom, kápolna, missziós ház szolgálta a lelkek ügyét. Halála 250-ik évforduló­­j ján, egész éven át imádkoz­­| nak a ceyloni katolikus temp­lomokban. Váz atya boldoggá avatási ügyének sikeréért. Ügye ugyanis ez idő szerint már Rómában van folyamat­ban. Amennyiben boldoggá avatják, az első indiai kerül vele oltárra. HALLOTTA MÁR . . .? . . . hogy Arkansas állam­ban több mint 60 almafajta terem. . . . hogy a tavalyi népszám­lálás adatai szerint Ameriká •ban 18,871, 381 volt a nége­rek száma, 3.8 millióval több mint az előző, 1950 évi nép­­számlálás alkalmával. A Szentlélek leszállása EVANGÉLIUM Szent János 7, 37-52 Az ünnep utolsó nagy napján megálla Jézus, és kiálta, mondván: Aki szomjuhozik, jöjjön énhozzám, és igyék. Aki hisz én bennem, mint az Írás mondja, élővíz patakjai folynak majd őbelőle. Ezt pedig a Lélekről mondotta, melyet veendők valának az ő nevében hívők, mert még nem adatott vala a Szent lélek, mivel Jézus még nem dicsőittetett meg. Azon seregből tehát sokan, midón hallották az ő beszédeit, mondák: Ez bizonnyal a próféta. Egyebek mondták: Ez a Krisztus. Némelyek pedig mondák: Vájjon Gaíileából jön-e a Krisztus? Nem azt mond­ja-e az irás: hogy Dávid ivadékából és Bethlehem helységéből, honnan Dávid vala, jön a Krisztus? Szakadás lön tehát a seregben őmiatta. Néme­lyek pedig közülük meg akarák őt fogni; de senki sem veté rá kezeit. Eljövének tehát a poroszlók a papifejedelmekhez és farizeusokhoz; és ezek mondák nekik: Miért nem hoztátok el őt? Feleiének a poroszlók: Soha ember igy nem szó­lott, mint ez az ember. Mondák azért nekik a farizeusok: Talán ti is el vagytok ámítva? Vájjon a fejedelmek vagy a fari­zeusok közül hitt-e valaki őbenne ? De ez a népsereg, mely. nem tudja a törvényt, át­kozott. Mondá nekik Nikodémus, az. ki éjjel jött hozzája, ki egyik vala közülük: Vájjon a mi törvényünk elitéli­­e az embert,-mielőtt nem hallja tőle és nem érti meg, mit cselekedett ? Feleiének és mondák neki: Vájjon te is galiléai vagy-e? Vigasztalódjál és lásd, hogy Gaíileából prófé­ta nem támad. SZENTBESZÉD Midőn Krisztus Urunk a sátoros ünnepek utolsó nagy napján a jeruzsálemi templomba ment, igy kezd­te tanítását: “Ha ki szomjuhozik, az jöjjön én hozzám és igyék . . . Ha ki szomjuhozza az örök boldogságot, mely után mindenkinek leginkább kell vágyni, mert ez a legfőbb jó és az ember végcélja, az jöjjön énhoz­zám, mint az élővíz forráshoz, azaz higyjen bennem és igyék, tudniillik merítse tőlem az evangéliumi tant, a malasztot és a Szentleiket minden adományaival és a Szentlélek őt az Örök életbe bevezeti.” Ezt az Ur Jézus a Szentiélekről mondotta, ame­lyet veendők valának az ő halála után az ő érdemei­nél fogva Pünkösd napján az igaz keresztények. Jól­lehet az apostolok már azelőtt megkapták a Szentlei­ket és pedig a szent keresztség szentségének felvétele alkalmával, azután a Legméltóságosabb Oltári szen­­ség szerzésekor, amikor az Ur őket papokká avatta fel, továbbá az ő dicsőséges menybemenetelekor, de nem oly mértékben kapták meg az apostolok a Szent­­leiket az említett esetekben, mint Pünkösd napján. Ez alkalommal, amidőn Jézus az említett beszé­det intézte az egybegyült néphez, némelyek azt mon­dották : “Ez bizonnyal az a próféta, akit nekünk Mó­zes megígért.” Mások pedig Jézust Krisztusnak mon­dották. De voltak az egybegyűltek között olyanok is, akik ezeket mondották: “Vájjon Gaíileából jön-e a Krisztus? . . . Nem azt mondja-e az írás, hogy Dávid ivadékából s Betlehem helységből, ahonnan Dávid va­la, jön a Krisztus.” A külömböző vélemények miatt, amelyek Krisz­tus'felöl keletkeztek, szakadás jött létre a zsidó nép között, amennyiben némelyek közülök Jézus Krisz­tust. mint uiitót, vádolták, mások mint prófétát véd­ték és dicsőítették. Ekkor előálltak némelyek a szolgák közül, akiket a papi fejedelmek küldtek, hogy Jézust elfogják, de senkise veté rá kezeit, mert Krisztus ékesszólásával és felséges külsejével, de leginkább elrejtett isteni ere­iével visszatartotta őket attól, hogy reá vessék a ke­zeiket, amennyiben szenvedésének általa megválasz­tott órája még nem érkezett el. E_szolgák, miután céltalan jártak el küldetésük­ben, visszatértek a papifejedelmekhez és farizeusok­hoz, mint a saját uraikhoz, akik kérdőre vonták őket, mondván: “Miért nem hoztátok el őt, az újítót, a csá­bitót, az álprófétát, akinek elfogatására küldtünk ti­teket?” A szolgák igy feleltek: “Soha ember igy nem szó­­’ott, mint ez az ember ...” A farizeusok megrótták ízért a szolgákat s hogy őket megfélemlítsék és annál ’nkább visszatartsák Jézus hitétől és szeretetétől, ki­átkozták a népsereget, mely Jézusban hitt. De az átok magukat a farizeusokat érte. Az isteni Megváltónk elfogatására kiküldött po­roszlók példáidból kitűnik, hogy mily ereje van Jézus tanításának. Rendületlenül ragaszkodjunk tehát az ö "zent evangéliumához. Krisztusban való élőhit fák­lyaként világítson előttünk, kik a világ tévelyeinek és vétkeinek sötétségében bolyongunk, hogy lássuk meg az erény igazi útját, amelyen a mennybe, az örök bol­dogság honába sértetlen lábbal bejuthassunk.

Next

/
Thumbnails
Contents