A Jó Pásztor, 1961. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-06 / 1. szám

2. OLDAL A Jó PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD) Founder: B. T. TÁRKÁNY alapított» Megjelenik minden pénteken Published every Friday' Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkeszt« „ég s kiadóhivatal — Publication Office 1730 EAST 22nd STOPPT CI FVELAND 14. OHIO Telefon: CHerry 1-5905 >o c.1 Of IZET ESI vv évre _________ S'*I évre_________ PMAsC: ____$6.00 ____$3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year_______________$6.0U Half Year---------------------Í3.5U Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio MEGHÍVÓ KABULBA Akinek pénz kell, menjen Kabulba, Afganisztán fővárosába. Az országot, mely a Himalája aljában terül el, meg lehet találni Ázsia térképén. Afganisztán az ázsiai szovjet és az indiai kontinens közt van. Az orosz, ha megkaparintja, lélekfojtó nyomást tud gyakorolni a régebben kincsesnek nevezett Indiára. Ezért most a szovjet kormány 500 millió dollár gazdasági segítsé­get, hitelt ajánl fel, ráadásul technikusokat, kémeket és agitátorokat, Afganisztánnak, és annyi búzát, amennyire Afganisztánnak szüksége van, egy szemmel se kevesebbet. És hogy a szovjetnek ne sikerüljön dollárokkal és buzaszemekkel meghódítani ezt a stratégiai szempont­ból oly fontos országot, Amerika is kinál annyi segít séget, amennyire csak szüksége van. Szerencsés ország, szerencsés nép. A világ két ha­talmassága vetélkedik, melyik tud több ajándékot jut­tatni nekik! Az afgán nép, élén a királlyal, okos kötéltáncos ét egyensúlyozó politikát folytat. Hogy meg tudja óvni függetlenségét, elfogad segítséget innen is, onnan i.- és csak arra ügyel, hogy egyik segítség ne legyen na­gyon sokkal kiadósabb, mint a másik. Ez a függetlenségi eltökéltség, nem meglepő, hi­szen Afganisztán időtlen idők óta független és íügget lenségén éberen őrködik A budapesti leckét jól meg jegyezte magának Afganisztán királya és népe. , .;r .■ \'m . —Y'Jíjg-n} "ü'/wim! ikuíiuO ■' f f "BECSÜLETES" MUNKÁSVEZÉR -James R. Hoffa, aíz' amerikai szállitómunkásol nagyhatalmú szakszervezetének vezérét -gyakran érti a vád, hogy bűnözőkkel szövetkezett céljai elérése ér dekében. A munkásvezér különböző üzelmei vizsgála' tárgyát képezték a szenátus vizsgáló bizottsága előtt is, de a legtöbb esetben a megfélemlített tanuk nerr, mertek vallani Hoffa és társai ellen és igy a vizsgála' mindég zsákutcába jutott. A szállitómunkások szakszervezetének tagjai í kongresszusi vizsgáló bizottság megállapitásainak nen tulajdonítottak nagy fontosságot, mert azt hangoztat ták, hogy az csak a vállalkozók bosszumüve, akik me/ szeretnének szabadulni a keménykötésü munkásvezér tői. Minden vitának a vége az volt, hogy a szakszerve zeti tagokat elsősorban az érdekli, hogy a vezetösej miképpen védi meg érdekeiket és e téren Hoffa érdé mei vitán felül állanak. Ez volt a helyzet a legutóbbi időkig, de ez az ál­láspont aligha tartható fenn a most napvilágra jutott tények fényében. Bebizonyosodott ugyanis, hogy Hof­fa és társai a szakszervezeti tagok nyugdijalapjából kölcsönvettek 500,000 dollárt, persze kamatmentesen azért potom áron telkeket vásároltak Floridában és az iszapos, lakóházak építésére alkalmatlan telkeket bu­sás haszon zsebrevágása mellett rákényszeritették a nyugalomba vonult szakszervezeti tagokra. Az üzleti tranzakcióból Hoffa és társai több mint 150,000 dollárt vágtak zsebre. Az ügy rövidesen bírósági tárgyalás elé kerül és úgy tűnik fel, hogy a “Hoffa legendának” az majd örök­re véget vet. A JÖVŐBELÁTÓK A rendőrség nemrégen fülöncsipett három jöven­dőmondót, akik mindent előre láttak, kivéve azt, hogy pályíautásukat egy kis börtöncellában fejezik be. Ugy­­látszik ezúttal összeköttetéseik — a szellemek — cser­benhagyták őket. Hiába, manapság már a szellemek­ben sem lehet bizni. Az is lehet, hogy a szellem nem bizott partnerében. Mert a jósok komoly pénzeket kér­tek nehéz és felelősségteljes munkájukért, viszont a jövedelmet nem osztották meg a kísértetekkel. Már­pedig a kisértet sem kisért ingyen. Csak a rendőrség önfeláldozó. A rendőrök teljesen ingyen kisérték a jó­sokat a börtönbe. Tulajdonképpen nem is ők az igazi bűnösök. Ők csupán csapdát állítottak a hiszékenyeknek, olyan csapdát, amelybe manapság már egy egér sem mászna bele. És mégis akadtak — és nem kis számban — fel­nőtt, komoly emberek, akik vidáman léprementek és miután letették a szellem-pénzt a ház asztalára, elhit­ték, hogy “rövidesen barna férfi, vagy nő áll a házhoz és óriási szerencséjük lesz, — ha valami közbe nem jön”. Hogy valami mindig közbejön, arról a jós igazán nem tehet. Mert ez a világ kiszámíthatatlan. Az egyet-Az uj külügyminiszter, — Dean Rusk, a Kennedy kormány külügyminisztere, rövidesen átveszi a kormánykereket a State Departmentben. KÉMÉNYTÜZ BROOKLYNBAN Irta: STELLA ADORJÁN Ezt az egyszerű és igaz tör­ténetet csak egyszerű és igaz szavakkal lehet elmesélni. Neves magyar iró a hőse. Több mint egy évtizeddel ez- 2lőtt megsértődött és Ameri­­íába vitorlázott. Nem disszi­dált, nem is emigrált - csu­pán kiköltözött. Durcás szív­vel hagyta el a szülőföldjét és kemény akarattal határozta 2I: az idegenben is karriert cog csinálni. Vértezetten szállt a harcba, magával vitte dvételes tehetségét, acélos mergiáj át és mérhetetlen oecsvágyát. De a gőg sem áiányzott az útitáskából, sok­­sok érvényesülésnek harcos notorja.-— Angol nyelven fogok ir­­ii!' — jelentette ki határozot­­;an. A felesége szelíden csóvái­­a a fejét. Miért tűz ki maga lé a magyar nyelv művésze ilérhetetlen feladatot? — Wilde Oszkár is két nyel­­/en irt hangzott az ellen­vetés. Franciául vetette rtapirra a halhatatlan Balo­mét. Ernyedetlen szorgalommal ;ánult. Kitartással, rátermett­­jéggel, dühvei. Hires nyelv­tanárnál vette az angol léc­­rét, naponta órákig biflázott, olvasott, moziba járt és hosz­­izü prédikációkat hallgatott, mert a papok nyújtott, ájta­­os beszéde könnyen simul a cülbe. Szépen haladt. Társaság­­oan megcsodálták választékos angol nyelvezetét. Mindent megértett és mindent ki tu­dott fejezni, csak azt a bizo­­ayos árnyalatot nem tudta el­érni, ami a zengzetes magyar ayelven annyira vonzóvá emelte Írásait. Brooklynban laktak, a sze­dd, dolgos külvárosban. Fi­nom füle már meg tudta kü­lönböztetni a “benszülöttek” nyújtott “a” betűit, a hatal­mas periféria különleges ar­góját, az óriás-város temér­dek táj szólásai között. Meg­tisztelő bókok is érkeztek hoz­zá: “Úgy beszél, mint egy szü­letett amerikai”. Keserű mo­sollyal fogadta az udvarias elismeréseket és kellő érté­kükre szállította le. Amikor papirra rótta gyöngybetüit, érezte, még mindig nem talál­ta meg az idegen nyelv belső titkait. Családját váratlan bejelen­téssel lepte meg: — Nem beszélek többé ma­gyarul. Nem ejtek ki magyar szót a számon. Kavarog, ha­dakozik bennem a két nyelv, a régi és az uj. Ezért nem tu­dom eszmei tökéletességgel elsajátítani uj hazám nyelvét. Nem is elhatározás volt ez. Több annál: fogadalom. Szi­gorúan betartotta. Magyar is­merőseivel megszüntette az érintkezést, hozzátartozóival csak angolul beszélt, magyar könyvet vagy újságot nem vett a kezébe. Elkerülte a ma­gyarlakta, 79. utca környékét, és ha mégis arra járt, félre­kapta a fejét, mert egy cég­tábláról ez a két szó öltötte rá a nyelvét: Paprikás Weisz. Néha a kezébe került egy an­gol nyelvű Petőfi, keserűen birálta az enyhe fordítást. Elmerülve olvasott egyszer a dolgozószobájában. — Mit olvasol? — kérdezte a felesége. :— Faustot. Mindig gyönyör­ködöm benne. Hallgasd csak meg ezt a négy sort: There mg a king in Thule Faithful evén to the grave To whom his dying mistress Gave a golden goblet. Az asszony megcsókolta: You are wonderful! Csodálta a nagyságát: még Goethét is angolul olvassa. Közben elszántan dolgo­zott. Regényt irt Shakespeare és Byron nyelvén, igazi nagy angol-szász regényt, ezer ol­­lalasat, mert ezek itt szere­ik a végtelen hosszúságú mü­veket. Évek óta gürcölt raj­ta, kiadója sokat várt a mun­kától, ő maga gazdag irodal­mi munkássága koronájának szánta. Egy borongás délután el­mélyedve görnyedt mérnöki rajzasztalhoz hasonlító Íróasz­talánál. Ontotta a sorokat. Még néhány hónap és elké­szül a regény. Borongós han­gulatot óhajtott kifejezni és törte a fejét, vájjon a klasz­­szikus “autumn” kifejezéssel ábrázolja az őszi lemondást, vagy az Amerikában szokásos “fali” szócskát használja. Eb­ben a pillanatban furcsa, ke­sernyés illat ütötte meg az orrát. Ideje sem volt tűnődni rajta, szirénabugás hasította a levegőt és éles női sikoly furakodott be a nyitott abla­kon: — Fire! Fire! Tűz ütött ki a házban. Az iró gyorsan átlátta a helyze­tet és még gyorsabban dön­tött. Elsősorban a kéziratot len, amire alapozni lehet, az a pénz, amelyet az ügyfél hozott a házhoz. Minden ember szeretne egy kicsit a jövőbe kukucs­kálni. Csak egy egész ici-picikét. Ez a vágy kezdettől fogva kiséri az emberiséget. De, sajnos, ez a vágy ép­pen annyira teljesithetetlen, mint az, hogy megoldjuk az örök élet titkát. A természet bölcsen rendezte ezt igy. Mert az életet éppen az teszi érdekessé és izgal­massá, hogy sohasem tudjuk, mit hoz a következő perc. Ha mindent előrelátnánk, hol volna a meglepetés? Az élet szürke lenne és Íztelen, akár a sótlan bableves. Maradjunk hát meg a jelen korlátái között, és ne legyünk túlzottan kiváncsiak. A jósokat pedig bízzuk az állam gondjaira. A rendőrök majd szeretettel zárják őket — a cellákba. Ha leküzdjük ezt az emberi gyönge­­séget, akkor — bár nem vagyunk jósok — a jövendő­­mondóknak nem jósolunk biztató jövőt. kell biztonságba helyezni, a KÉZIRATOT, ezer és ezerj idegölő munkaóra gyümöl­csét. Összenyalábolta a sok száz oldalas kincset és kiro­hant vele az utcára. Kiváncsi tömeg őgyelgett az égő ház körül. A tűzoltók niagara su­­karakkal ostromolták a füs­tölgő tetőt. Nem nézett se jobbra, se j balra, száguldott a szomszéd utcácskáig és kifulva betá­­molygott Derek J. Southward szatócsüzletébe. Esztendők óta itt vásárolgattak, jó szom­szédi viszonyba kerültek, a nehezebb időkben Southward ur még könyvre is kiszolgál­ta a portékát. A kereskedő egy pillanatra leemelte fehér zsokésapkáját és illedelmesen köszönt: -— Good afternoon, Sir! What can 1 do for you? Az iró meglobogtatta a kéz­iratcsomagot. — Mister Southward! Tűz ütött ki a házunkban. Roha­nok vissza, kimenteni néhány dolgot. De ez a legfontosabb! Uj regényem! Sokévi verej­ték szunnyad benne. Vegye át, zárja a páncélszekrénybe, majd érte jövök . . . Mister Southward . . . A kereskedő rábámult. Furcsa döbbenet csillogott a szemében, mint a ragályt, úgy kapta el a vevője rémü­letét. Nem nyúlt a kézirat után, csak hátrált, hátrált a pult mögött a parányi iroda felé. Az iró izgalma fokozódott. Most már heves taglejtéssel ordított: —- Nem érti, Mr. South­ward?! Ég a házam! Négy évig dolgoztam ezen a regé­nyen. Vegye át, vegye el, he­lyezze biztonságba! De a boltos ekkor már el­tűnt. Betámolygott a kis iro­dafülkébe, magára zárta az ajtót és vadul tárcsázni kez­dett. Mi történt ezzel az ember­rel? Megtébolyodott? Gyöngyöző homlokkal me­redt az iroda bezárt ajtajára. Aztán egy másodperc szá­zadrésze alatt ráeszmélt va­lamire. Valami szörnyűre. Iszonyatosra és mégis ma­gasztosra. Magyarul beszélt a brook­­lyni fűszereshez! Magyarul szólt hozzá, a mellőzött, majd­nem elfelejtett magyar nyel­ven, az anyanyelvén, melyen sok évtizeddel ezelőtt először gagyogott a kis felvidéki vá­roskában. Magyarul szólalt meg a balsorsnak ebben a ke­gyetlen órájában. Az agya an­gol mondatokat diktált, de a nyelve nem engedelmeske­dett Magyarul beszélt és a zso­késapkás szatócsot kilelte a hideg, a hosasem hallott, szá­mára összefüggéstelen szavak hallatára. Minél élesebben Ti­kácsolt a customer je, minél hevesebben gesztikulált, an­nál jobban hatalmába ejtet­te a rémület. Azt hitte, meg­tébolyodott a régi kedves ve­vő, és menekült a közveszé­lyes őrült elől, menekült és bezárkózott. Kétségbeesve re­­j mélte, talán kitart a rozoga AZ ELSŐ MAGYAR AKÁCFA VÁROS Szarvas, ez a nagy alföldi kulturközpont, a Hár­mas-Kőrös holt ágának baloldalán. Békés vármegye északnyugati részén fekszik. Nevét az ezen a helyen valamikor nagy számban található szarvasoktól kapta. Szarvasnak, mint lakott helynek keletkezése IV. Béla király idejére esik és az erre vonatkozó első feljegyzé­sek az 1284—5. évekből származnak. Ekkor IV. Béla király a kőrösparti Szarvas-dombon táborozott és on­nan adta ki rendeletéit. Részletesebb történelmi emlé­kek csak jóval későbbről, az 1425. évtől kezdődően van­nak. Ebben az időben Szarvas kis falu volt és a ma ha­tárába tartozó részeken Halásztelek, Káka, Décs és Csabacsüd községek állottak. Régi birtokosai az Áb­­ránfy-, Vezér-, Tárnok- és Nadányi-családok voliak. A török hódoltság korában Cserkesz Omár gyulai szandzsák-bég Szarvason várat emeltetett és onnan védte az uralmuk alá hajtott magyar területeket és in­tézte harácsoló hadjáratait a védtelen alföldi lakosság ellen. A török uralom megszűntével a vár elpusztult és lakosai is elszéledtek. A ma is fennálló Szarvas község 1722-ben kelet­kezett, amikor Harruckern János György hadiélelme­zési biztos érdemei elismeréséül egész Békés várme­gyét, benne Szarvas községet is jutalomként kapta az uralkodótól. Az élelmes pék az értéktelennek látszó és nagyrészt lakatlan területet népességgel látta el: be­telepítette nagyrészt Nógrád, Gömör, Abauj, Zólyom és Pest vármegyékből jövő lakosokkal, akik szívesen jöttek a termékenységéről hires Békésbe földet mű­velni. Az urasággal megkötött szerződésben az evan­gélikus vallásu telepesek szabad vallásgyakoriatot is nyertek. Az első évben mintegy 300 telepes rakott á­­landó fészket Szarvason, de számuk fokozatosan nö­vekedett. A jó föld és a különböző kiváltságok hire messzire elterjedt és ennek következtében mind töb­ben és többen indultak el az aranykalászt termő békési sikság felé. Első birájuk Kugyela János, jegyzőjük Fáh­­ry Sámuel, evangélikus papjuk Hrdina András, taní­tójuk Deutschenschmiedt Dániel volt. Szarvas rohamos fejlődésnek indult, amit elsősor­ban a földesurakkal való jó viszony és a megkönnyitett jobbágyterhek eredményeztek. A telepes község lakos­sága állandóan növekedett. Nemsokára szűknek bizo­nyult a határ és sok uj telepes föld nélkül maradt. En­nek következménye nagyarányú kivándorlás lett, A szarvasi lakosság egy része kirajzott az uj hazából és részben közelebbi, részben távolabbi vidékre költözkö­dött. így szarvasi kivándorlók alapították meg a közeli Kondorost, szarvasiak népesítették be Nagylak, Nyír­egyháza és Csabacsüd községeket, illetve városokat. Szarvas a messzi környék legjelentősebb kulturá­lis és iskolavárosává fejlődött. Ősi gimnáziumában ta-. nitott Vajda Péter, a nagy irodalmár, Jankó János, a híres rajzoló, Gregus Ágost, az irodalomtörténész, Bal­­lagi Mór, a nyelvész, Zsilinszki Mihály, a történetíró, az iskola padjaiból kerültek ki többek között báró Kaas Ivor, a politikus, Chován Kálmán zeneszerző, Orlay Petrich Soma festőművész, Szendy Árpád zeneszerző, Petőfi Zoltán, dr. Melich János, a nyelvész, Szabolcska Mihály, Gyóni Géza, Hoitsy Pál csillagász. A jeles evangélikus prédikátor, Tessedik Sámuel itt ültette el az első akácfát Magyarországon és itt ala­pította meg a világ legelső gazdasági iskoláját, amely ipari iskolává bővült. A lánglelkü pap cikkeivel, tu­­dományos munkásságával, könyveivel és gazdasági felfedezéseivel, a szikjavitással európai hírnévre tesz szert. Világhírű teljesítményei közül való az, amikor Szarvason elültette az első akácfát és ezzel meghono­sította ezt a hasznos fát. FÖLDI PARADICSOM Nostradamus jövendölése a 19-ik század közepén. Az egész földön egyszerre fog kezdődni a tavasz. A Vezúv kitör. Olaszország lángba borul. Asszonyok fognak hadakozni, gyermekek a piacon szónokolni, holtak támadnak fel sírjaikból. Uj, soha nem látott nap jön fel az égre, amely soha le nem megyen, sugaraitól az egész világ uj színbe öl­tözik. A sárga hold a fekete égen elhalványul, elvész, a szivárvány lejön az emberek keblére. A kutyák elhagyják gazdáikat és a farkasok fel­támadnak a sasok ellen. Nem fognak láncot készíttetni többé. A börtön ne­ve meg lesz átkozva és elfelejtik. Nem fog senki kardot hordani többé. A vérontás meg lesz átkozva és elfelejtetik. Megszűnik a gyűlölet, a félelem, a kevélység; sze­retet lesz ur a világon. A pénz elmúlik, nem lesz különbség gazdag és sze­gény között. Munkálkodni fog mindenki és boldog leend. ajtó, amíg megérkeznek a mentők. Nincs csattanói) a a törté­netnek. A szatócs előmerész-Eloltták a tüzet. A gyakorlott tűzoltók köny­­iyen eloltanak egy kémény­­tüzeí De akadnak tüzek, amiket mm lehet eloltani. Ezek a lel­kekben lobognak. kedett a mentegetőző ango! szavakra. Kimagyarázkodtak lerendelték a mentőket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents