A Jó Pásztor, 1961. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-06 / 1. szám

AMERIKA LEGNAGYOBB MAGYAR HETILAPJA EGYES SZÁM ÁRA 15 CENT No. 1. SZÁM The largest Hungarian Weekly in America Beolvadt lapok: Kereszt, Egyetértés, Városi Élet, Amerikai Magyarság, Buffaloi Híradó, Philadelphiai Függetlenség, Newarki Hírlap VOL. 41. ÉVFOLYAM Cleveland, New York, Buffalo, Newark, Philadelphia, South Bend péntek, 1961 január 6 MINT MACSKA AZ EGÉRREL Tito, Jugoszlávia kommunista diktátora, kijelen­tette, hogy sok tekintetben, a legtöbb elvi kérdésben egyetért Kruscsevvel. Tito kijelentette, hogy napjaink hidegháborús ba­jainak és gondjainak fő okozója Amerika és a nyugati szövetséges tábor. Tito kijelentette, hogy megszünteti a kommunista pénzgazdálkodást, megszünteti a dinár hamis átváltási árfolyamát és rálép a bizonyos fokig szabad gazdaság terére. Tito bántó kijelentései ellenére a szabad világtól 275 millió dollár kölcsönt kap a dinár árfolyamának biztosítására, valutareformra. Ennek a reformnak ter­mészetes folyománya lesz, hogy Jugoszlávia végleg kiválik a szovjet hatalomkörből és beilleszkedik a sza­­ba4 világgazdaságba. Játszik, mint macska az egérrel, a szabad világgal és a szovjettel. Ügyesen játszik. És sikeresen. Jugoszlávia hatalmas gazdasági fellendü­lésben van, amit Sztálinnak és Amerikának köszönhet. Sztálinnak annyiban, hogy ez a keleti kényur kiközö­sítette, és Amerikának annyiban, hogy Amerika kapva kapott az alkalmon, hogy a szovjet családból kiközösí­tett vörös bárányt felhizlalva, kezes báránnyá tehesse. A jugoszláviai valutareform fő jelentősége abban áll, hogy akik jugoszláv vállalatokkal — nagyobbrészt állami vállalatokkal — kereskednek, a dinárt valódi árfolyamon kapják és válthatják át saját pénznemük­re. Vége tehát a kommunista államok által bevezetett csereüzletnek: áruért áru, ennyi áruért ennyi áru. És vége annak a kényszerűségnek is, hogy amennyi árut egyik ország Jugoszláviától vesz, annyit kell, hogy Ju­goszláviának eladjon. Ezúttal a jugoszláviai kommu­nista gazdálkodás már csak annyiban fog különbözik a szabadvilági gazdasági rendszertől, hogy a legtöbb jugoszláviai ipari és*kereskedelmi vállalat állami tu­lajdonban van. Tito játszik — velünk is —, mint macska az egér­rel, mégis Amerikában és az egész szabad világon erős a meggyőződés, hogy a jugoszláviai valutareform fo­lyományaképpen ez a kommunista ország idővel nem­csak gazdasági téren, hanem politikai téren is a Nyu­gathoz fog csatlakozni. Ezt kapja Tito: 100 millió dollár kölcsönt, ame­lyet — legalább is részben — Jugoszlávia amerikai be­vásárlásokra kell, hogy forditson, miáltal a kölcsön az amerikai gazdasági életet is erősiti. A világbank, mely­nek tőkéjét Amerika vezetésével 68 ország adta össze, 75 millió dollár összegben különböző külföldi pénze­ket bocsát Tito rendelkezésére. További 100 millió dol­lárt kap Jugoszlávia nyugateurópai országoktól. Ezek: Anglia, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Svájc, Ausztria. És — nyugatnémet bankok is nyújtanak köl­csönt. Miért bankok, miért nem a kormány? Azért, mert Tito néhány évvel ezelőtt meggondolatlanul el­ismerte a keletnémet szovjetkormányt, annak ellené­re, hogy Nyugat-Németország kormánya közhírré tet­te, hogy megszakítja a diplomáciai viszonyt minden oly országgal, amely a keletnémet szovjetzónát elisme­ri. Sem Tito, sem Adenauer nem visszakozhat, igy hát megkerülik a kényes kérdést és a nyugatnémet hitelt a kormány helyett bankok adják. Az uj munkaügyi miniszter Kennedy kormányában Arthur J. Goldberg, az egyik legismertebb ameri­kai munkaügyi szakértő lesz. AFRIKAI EGYVELEG PAPI TIZED Csak akik jártasak a történelemben, tudják, hogy mi a papi tized; az amerikai katolikusok körében csak­nem ismeretlen fogalom ez. Azt jelenti, hogy a hivők jövedelmüknek 10 száazlékát adják az egyház fenntar­tására és az egyházi jótékonysági, népjóléti akciók ja­vára. Most a West New York, N. J.-i St. Joseph’s Church papja, Rev. John P. Weigand pásztorlevélben felhivta a plébániához tartozó 7200 családot, hogy a jövőben papi tizeddel járuljanak hozzá az egyház fenntartásá­hoz. Rév. Weigand nem akar többé bazárt, karnevált, sorsolást rendezi, mert ezek az ő nézete szerint sértik az egyház méltóságát, a tized fizetése méltóságtelje­­sebb. Hivatkozik atra, hogy a papi tized ősrégi vallási hagyomány: az Ótestamentum tanúsága szerin a zsi­dók már az ősidőkben ezzel támogatták papjaikat. Az amerikai jezsuiták lapja már állást foglal e kér­désben. Azt Írja, hogy a papi tized rendszere Ameriká­ban nem honosodott meg, de Rév. Weigandnak jogá­ban áll a rendszer bevezetését szorgalmazni. Az egy­ház törvénye minden katolikust kötelez egyházának fenntartására és amit Rév. Weigand javasol, az nem más, mint ennek a törvénynek magyarázata; ő a támo­gatásnak ezt a módját véli leghelyesebbnek. Érdekes, hogy Rév. Weigand ugyanakkor, amikor Az Afrikában hidegháborús meleg eső nyomában gomba­módra elszaporodott uj sza­bad, független, önkormányzó államok népei kezdenek ráéb­redni arra a kiábrándító tény­re, hogy ők tulajdonképpen csak térképnépek: csak a tér­kép mutatja, hogy itt Mali van, ott Ghana, ott Szenegál, stb. Nincsen malii nép, nincs­en ghanai vagy szenegáli nép. Ezek a nevek csak arra utal­nak, hogy a múlt században, amikor nemzetközi divat volt a gyarmatosítás a fekete föld­részen, az agolok, a franciák, a belgák, a spanyolok és a por­tugálok itt egy nagy darab földet, ott egy még nagyobbat határcövekekkel megj elöltek és kihirdették, hogy ez meg az a terület az ő gyarmatuk, idegen hatalomnak tilos a be­lépés. Egy bizonyos gyarmat­nak lakói nem alkottak egy népet vagy nemzetet, hanem különböző törzsek éltek ott. Az is megtörtént a nagy gyarmatosító osztozkodásnál, hogy egy-egy törzsnek egy része angol, más része fran­cia vagy belga gyarmatba ke­rült. A mostani felszabadulá­si lázban a szabadságosztó hatalmak, angolok, franciák, stb. nem voltak tekintettel ezekre a törzsi csoportosulá­sokra és igy megmaradt a ko­rábbi tei’mészetellenes álla­pot, hogy mesterséges hatá­rok választanak el afrikai né­peket. * Egy cézári becsvággyal megáldott (vagy megátko­zott) újsütetű államfő, Dr. Nkruma ghanai köztársasági elnök, megtette az első lépést ennek a képtelen állapotnak felszámolására. Az ő kezde­ményezésére unióba tömörül az ő államával, Ghánával, a két közeli állam: Guinea és Mali. Ennek a három — egy uj alakulatnak összevissza mind­össze tiz millió lakosa van, nagyobbára irni-olvasni nem tudó primitiv nép. De eszük van, legalábbis a vezéreiknek van eszük: Kimondták, hogy unió ide, unió oda, ők meg­tartják eredeti államiságu­kat. Üres szó, frázis ? Dehogy! A tízmillió lakosú három-ál­lamnak az Egyesült Nemze­tek szervezetében három sza­vazata marad, vagyis három­szor annyit ér a szavuk, mint a 180 milliós Egyesült Álla­mok szava! Micsoda kilátá­sok ! — kiáltanak fel a szabad világban megdöbbenéssel és a kommunista orsz á^okb an lelkesedéssel. Mert „fi**'1’ kell, hogy Ghana-Guinea-Mali szov j etbarát kormányzat alatt áll, a szovjet a UN-ben szavazási győzelmekre, Ame­rika szavazási vereségekre számíthat oly esetekben, ami­kor egy, két vagy három sza­vazat döntő súllyal esik a mérleg serpenyőjébe. Dr. Nkruma marxistának vallja magát — többet erről nem is kell mondani. Legfeljebb ta­lán csak emlékeztetni kell ar­ra, hogy a legutóbbi UN köz­gyűlésen, mely Kruscsev ei­­pődörömbölésének jegyében állt, Nkruma a szovjet mel­lett, a szabad világ ellen sza­vazott. A jövő közgyűlésen Nkrumának már nem egy, ha­nem három ellenséges szava­zata lesz. Nkruma angolnyelvü lapja, az Accra Evening News, ve­zércikkében ezt irta: “Ghana népe úgy vélekedik, hogy Amerika a leggyalázatosabb, legördögibb imperialista ha­talom, amelynek keze elér Af­rikába . . .” Az ilyen aljas és ostoba beszéd nagyon tetszik a szovjetnek, amely gyarma­tosító hatalomnak ócsárolja Amerikát, annak ellenére, hogy Amerika az egyetlen ha­talom, amely sohasem gyako­rolt gyarmati hatalmat más országok (Fülöp Szigetek, Kuba) felett. * Afrikában még van több gyarmat, mely függetlenités­­re vár. A Nkrumatipusu új­donsült vezérek elvi okokból sürgetik a gyarmatosítás tel­jes felszámolását, amit meg lehet érteni. De más okból sürgeti ezt a szovjet: azért, mert, mint a Belga Kongó esete mutatja, a szovjetizá­­lásnak termőtalajául kínálko­zik egy időelőtt, elhamarko­dottan felszabadul gyarmat. Nem is próbálkozik úgy, mint az egyház javára szokásos volt mulatságok és sorsolá­sok megszüntetését rendeli el, érintetlenül hagyja a bingót, amelyre a St. Josep’s Churchnek engedélye van. A bingó fenntartása mellett döntött főleg azért, mert a játékban résztvevők 95 százaléka nem egyháztagok köréből kerül ki. a Kongóban, a szovjet oly uj országokban, amelyek angol vagy francia gyarmati ura­lom alól szabadultak fel kellő előkészítés, vezető réteg ne­velése után. (Ghana, a volt angol gyarmat, és Guinea, a volt francia gyarmat, mint ki­vételek, csak megerősítik ezt a szabályt.) * A gyarmati sorból felemel­kedett afrikai nemzeteknek idegenkedése minden gyarma­tosítástól érthető. De a tör­ténelem tanúsága szerint a tegnap rabjai, ha szabadságot nyernek, a rabtartást már nem vetik meg, ha ők vannak hatalmon és mások felett sze­retnének uralkodni és uras­­kodni. Például: Marokko pár év előtt kapta vissza független­ségét a franciáktól és már hó­dítani szeretne. A szomszédos Mauritániát szeretné megka­parintani, amely ugyancsak a francia gyarmati uralom alól szabadult fel. Nosza rajta, a szovjet lelkesen Mlarokko ol­dalára állt és az Egyesült Nemzetek közgyűlésén Mau­ritania felvétele ellen szava­zott. Az áskálódás Mauritania önállósága ellen már a múlt ősszel megindult. Októberben Marokko 31 éves trónörököse és miniszterelnöke felkereste Tunisz köztársaság elnökét, Bourguibát, és kérte, hogy tá­mogassa Marokkot a maurita­­niai kérdésben. És mindjárt felajánlott a támogatásért egy ellenszolgálatot. Ezt mondta Bourguibának: “Ha ti tunisziak igényt emeltek Szicíliára, mi marokkóiak tá­mogatni fogunk benneteket.” É nem éppen diplomatikus, inkább bárgyú próbálkozás után Bourguiba bizalmas kör­ben igy nyilatkozott a marok­kói trónörökös-miniszterel­nökről: “Még kissé éretlen fickó ez.” * Washingtonban ma már senkisem tagadja, hogy az af­rikai események készületlenül érték az elnököt és külügymi­nisztériumát. Mig a szovjet már évek óta az iskolákban taníttatta az arab nyelvet és a többi afrikai nyelveket és diákcsere akciók utján a ben­­szülöttek tehetséges fiatal­jait marxista-leninista kikép­zésben részesítette, amerikai részről semmi vagy majdnem semmi történt abban az irány­ban, hogy a felszabaduló Hírek a világ minden részéből PEKING. — A kinai kommunista rádió meglepő nyíltsággal jelenti, hogy 1960-ban az ország legtöbb készében — Sinkiang tartomány és a meghódított Tibet kivételével — a szárazság, áradás, tájfunok és kárté­kony rovarok a termésnek körülbelül egyhatodát rész­ben vagy teljesen elpusztították. Ily nagyfokú termés­kár száz év óta nem volt Kínában. MOSZKVA. — A mezőgazdaságban 1960-ban mu­tatkozott hiányosságokért Kruscsev a földművelésügyi ■minisztert, Mackevicset okolja, miértis menesztette és Kazaksztánba küldte, ahol már évek óta próbálkoznak szüzföldek termékennyé tételével. LA PAZ, Bolivia. — A szovjet azt Ígérte Bolivia pénzszükségben szenvedő kormányának, hogy hajlan­dó tízszer annyi kölcsönt adni, mint Amerika. Egy szovjet delegáció a részletek kidolgozására La Paz fő­városba jött. A katedrálisban az érsek a szószékről tá­madta a betolakodó kommunistákat, később katoliku­sok kövekkel dobálták meg a szállót, amelyben az orosz vendégek voltak. A szálló előtt katolikusok és kommu­nisták összecsaptak, néhány lövés is eldördült, de ko­molyabb sérülések nem történtek. BRÜSSZEL. — Az országos sztrájkmozgalmat, amely megbénítja a forgalmat, az üzleti életet, a ter­melést, általában úgy értelmezik, hogy ez tiltakozás az uj törvények által elrendelt anyagi áldozatok ellen, amelyeket a Kongó elvesztése tett szükségessé és elke­rülhetetlenné. A mozgalmat kezdeményező szocialis­ták azonban azt nehezményezik, hogy ezek a törvények több áldozatot követelnek a dolgozóktól, mint a gazda­goktól. DZSAKARTA. — Indonéziában minden 60.000 la­kosra egy orvos esik, jelenti az orvosszövetség elnöke. gyarmatok népeinek jövő ve­zetőit a szabad világ eszméi­vel gazdagítsák. Nem csoda, hogy tele van Afrika többé­­kevésbbé őszinte Nkrumák­­kal, akik többé-kevésbbé nyíl­tan kimondják, hogy ők marx­isták. És nem csoda, hogy pél­dául a belga-kongói szabad­ságnak már első napjaiban, amikor az amerikai repülőgé­pek elkezdtek élelem és orvos­ság segítséget vinni a népnek, Lumumba, a simaszáju sales­man és megválasztott minisz­terelnök, elvakkantotta ma­gát: “Mi csakis a szovjettől kapunk segítséget, senki más nem törődik velünk!” * Ez a tehetséges és vesze­delmes politikai figura jelen­leg ellenfeleinek, a Kasavubu kormánynak és Mobutu ezre­des hadseregparancsnoknak foglya. De a jobbkeze, Gizen­­ga, Oriental tartományban a hatalom birtokában van és a szovjet elismerte a Lumumba- Gizenga kormányt mint “Kongó törvényes kormá­nyát.” Könnyű megjósolni, hogy ha a központi kormány­nak nem sikerül elkergetni Gizenga Lumumba-kormá­­nyát, a szovjet meg fogja kí­sérelni legalábbis egy északi kommunista országrész meg­teremtését, mint Koreában és Vietnamban. Egyelőre Kruscsev még csak Ígéri a segítséget, vár az alkalomra, amikor Oriental tartomány tényleges elszaka­dása megtörténik. Mobutu ez­redes jelenti, hogy katonai cenzúrájának sikerült meg­szerezni egy 250 szóból álló, Kruscsevtől Gizenga címére útban volt táviratot, amely — orosz nyelven volt Írva. * A hidegháborús stratégiá­nak egyik fő fegyvere a segít­ség — financiális, technikai, kulturális segítség. A szovjet már régebb óta segiti az af­rikai népeket, hogy a lenini elgondolás szerint éretté te­gye azokat későbbi szovjeti­­zálásra. Amerika és a Nyugat is kezd segiteni. A szabad vi­lág oldalán mindenütt Afri­kában igénybe veszik Izráel technikai segítségét is, hiába acsarkodnak Izráel ellen az arab diktátorok. Kongói fia­talemberek Izraelbe mentek technikai, földművelési, köz­­igazgatási és egészségügyi ki­képzésre. He AFRIKA ÉBREDEZIK . . . Kongó közepetáján, őser­dők közepette Lukengu király sok év óta jóakaratu, nagyha­talmú feje volt a Bakuba törzsnek és a Bakugák által szolgaságban tartott Bakete törzsnek és a Bakubák által és Stanleyville városoktól, ahol a háborúság folyik, Lu­kengu király zavartalanul uralkodhatna népei felett. De, hogy, hogy nem, a háborús­kodás szelleme behatolt az ős­erdők mélyébe is. Lukengu el­len fellázadt a népe. Mert so­kallják 800 feleségét. Alighogy megalakult a füg­getlen kongói kormány, Ka­sai tartomány főnöke kihii’­­dette, hogy 800 feleségnek, 800 rabszolgának tartása nem egyezhető össze az uj állam demokratikus szellemével. Lukengu 800 feleség-rabszol­gáját teljes személyi szabad­ság illeti meg, mint Kongó minden más polgárát! — proklamálta Barthélemy Mu­­kenge, Kasai 35 éves tarto­mányi főnöke. A sokáig szol­gaságban tartott Bakete törzsnek több sem kellett. Vezérük, David Mputukanga, katonai kísérettel behatolt a falvakba, ahol a király felesé­gei tanyáztak és népszavazást rögtönzött a nők körében. A nők nagy többsége lelkesen a szabadság mellett szavazott és ezek nyomban elhagyták kunyhóikat és falvaikét és a katonák védelme alatt elköl­töztek oly messzire, ahová nem ér el Lukenga őfelsége keze. A király reumás tagjait most már csak erős férfiak masszírozzák. THE GOOD SHEPHERD

Next

/
Thumbnails
Contents