A Jó Pásztor, 1960. július-december (40. évfolyam, 27-51. szám)
1960-09-30 / 39. szám
\ írt PíSZTnf? 7. OLDAL 'A Irta: TÖLGYES Y MIHÁLY Ilonka diadalmaskodott magában. íme, a gróf még sem olyan rossz indulatu, amilyennek ezek a leányok festették. Mily udvarias és előzékeny. Nyugalma érdekében meg akar tenni minden lehetőt és nem ostromolja őt szerelmi ajánlataival, sőt ki lehet venni szavaiból, hogy Elemérnek tudósítást küldött. Ebből tehát látszik, hogy jó vélemény keletkezett benne a gróf iránt. Ezen jó vélemény még fokozódott további tapasztalatai következtében. A gróf éjjelre el-' távolított ma mindent, ami Ilonka nyugalmát háborította volna. A kutyákat egy félreeső pajtába záratta, csak egyet hagyott künn közülök, egy hatalmas szelindeket, mely különben is jámbor természetéről volt ismeretes és egész éjjel meg se mukkant. Ezen mindenki csodálkozott. A házbeliek tudták, hogy ez az uj úrnő kedvéért történik s ebből azt magyarázták ki, hogy rendkívüli kegyben állhat a gróf urnái. Igyekezett is mindenki kedvében járni, csak a ripacsos Bálint maradt közönyös. — Még ennél is azért eljön az én napom s a selyemzsinórnak lesz dolga, — gondolta magában. Ilonka mindjárt jobb kedvű lett s résztvett a kerti sétákban. Ezt azért tette, mert úgy értesült, hogy a gróf néhány napra elutazott. Ennek egyrészt örült, mert szabadabbnak és fesztelenebbnek érezte magát abban a tudatban, hogy a gróf nincs itthon. Ugyanigy volt a két leány is, kik ilyenkor jókedvűen ugrándoztak, sőt még daloltak is. Ilonka ezt kezdetben különösnek találta. Ha ő ilyen életre lenne kárhoztatva, a szabadulás reménye nélkül, mosoly nem jelenne meg ajkán és szeméből ki nem szűnnének a könnyek. De azért nem Ítélte el szegényeket. A leghevesebb fájdalomnak is vannak szünetei és sokszor a legsűrűbb fellegek közül is átcsillámlik egy-egy fénysugár. Ezalatt Ilonka egyre várta a tudósítást férjétől. Mindennap azzal a reménnyel ébredt, hogy talán ma lesz az az örömnap, mellyel itteni tartózkodásának vége szakad. De minden nap csalódást hozott neki. A várva várt ■ievélmem jött meg, sem Elemér nem jelentkezett. Ennek folytán ismét a régi aggodalom lopta magát szivébe. Egy napon, midőn ismét bánatos volt, a cigánylány jelent meg a várkastély udvarán. Az ebek már jól ismerték és nem bántották. Kezében mezéi virágokból kötött bokrétát tartott. Ripacs Bálint rátámadt: — Mit akarsz ezzel a bokrétával? — A méltóságos ur rendelte, — súgta neki fontoskodó arccal a kis borzas. — Ugyan mit beszélsz? A kegyelmes ur még tegnapelőtt elutazott. — Még azelőtt rendelte meg. — Ugyan, kinek a számára? — Hát . . . hát . . . az uj úrnő számára. — No hát vidd be, — dörmögte Bálint és süvegével egyet ütni akart rajta, a lányka azonban szándékát megsejtve, megugrott előle. A járást jól ismerve, bement a női osztályba, ahol mindhárman együtt voltak. Ilma jól tudott zongorázni, éppen játszott is valamit egy régi operából. A cigányleányka félénken állott meg az ajtóban. Kezében szinte reszketett a bokréta. Ilonka még nem ismerte őt s csodálkozva nézett rá. A másik kettő azonban ismerte Elmát s Nedda mindjárt elébe is futott. — Lám, lám, milyen szép virágbokréta, — mondotta. — Ugyan, kinek hoztad? El ma szétnézett és meglátta Ilonkát. Még őt is meglepte szépsége s már ebből is tudta, hogy ez lehet a legújabb kegyenc. A bokrétát tehát egyenesen neki nyújtotta át. — Ki küldi, gyermekem? — kérdezte Ilonka szelíden. — En szedtem, — válaszolt a cigányleány s ezzel nem is mondott hazugságot. Ilonka teljes életében szerette a mezei virágokat; leánysága boldog napjaiban az volt legnagyobb öröme, ha a rét illatos virágait bokrétába köthette. Mint régi ismerősöket, úgy üdvözölte a mezei virágokat, melyek emlékezetébe hozták boldog gyermekéveit, midőn gondtalanul szökellt le a völgybe, örvendve a természet szépségeinek, hallgatva a patak mormolását és elábrándozva a magas égen úszkáló bárányfelhőkön. Kezébe vette a csokrot és megszagolta. — Ah, milyen pompás illat! — kiáltott fel gyönyörrel s átnyújtotta a csokrot Neddának, hogy szintén szagolja meg. — Ne, ne! — kiáltott fel szinte ijedten a cigánylány s tiltakozó mozdulatot tett kezével. Csak a nagyságának szabad megszagolni. — No nézze meg az ember, — kacagott fel Nedda. — Milyen irigy vagy. — Miért ne szagolhatnám meg éli is? Már most csak azért is megszagolom, sőt még Ilmának is átadom. Úgy is tett. A lányok nevetve szagolgatták a bokrétát, a cigánylány pedig egész oda volt. Ilonka egy pohár vízbe tétette a csokrot, hogy egy pár napig friss állapotban maradjon. Majd a cigánylányhoz fordult s adni akart neki valamit, de eszébe jutott, hogy nincs pénze. Nedda kitalálta gondolatát s kisegítette őt zavarából azáltal, hogy pénzt csúsztatott kezébe. Ilonka hálás pillantást vetett rá s a pénzt Elmának ajándékozta, aki azonban el sem igen akarta fogadni. Borzas fejét megcirogatva, kérdezte, mi a neve és hol a lakása? Elma annyira csodálta őt, hogy kérdéseit úgyszólván figyelembe se vette. Ilonka elmosolyogta magát. — Ugyan mit bámulsz úgy engem? — kérdezte. — Szép vagy, — felelt naiv őszinteséggel Elma. — Jutka nővérem is szép volt, te azonban szebb vagy. Mind a hárman nevettek. — Ez már csak derék kritika, —- szólt Ilma. — Nagysád erre büszke lehet. —• Hol van a lakástok? — kérdezte Ilonka. — Nem messzire innét egy barlangban. — Sokan vagytok? — Oh nem. Most csak igen kevesen vagyunk. A gróf ur nem tűri, hogy sokan legyünk. — Tehát ismered a gróf urat? — O igen. Az ő birtokán lakunk és megengedi, hogy tarlózzunk és füvet kaszáljunk. Ilonka elmerengett valami fölött. Hátha ezzel a cigányleánnyal levelet lehetne kicsempészni a külvilágba? De hogy ez sikerüljön, előbb természetesen a leány bizalmát kell megnyerni. Elmán sajátszerü nyugtalanság vett erőt; látszott rajta, hogy már menni szeretne. Amint csak tehette, ki is osont a szobából és haza sietett. — Nos, átadtad? — kérdezte Vera mohón. A leányka igenlőleg bólintott fejével. — Megszagolta-e? — Igen, de nemcsak ő, hanem a másik kettő is. — Boldogtalan te! — kiáltott fel a cigányasszony ha csekk vagy lakarékszamlal nyit $50 vagy nagyobb összeggel. . . vagy $50 vagy nagyobb összeggel növeli jelenlegi számláját Az egyetlen szakácskönyv Minden válasszal Ez a szép kiállítású uj szakácskönyv minden olyan kérdésre ad választ, ami a főzést illeti és hogyan kell felszolgálni az ételeket száznál több étkezési alkalomkor: Ha váratlan vendég “toppan be” ... ha egy korai színházat akarunk elérni ... ha nagy társaságot kell etetni ... ha megmaradt ételeket akarunk másformában felszolgálni.. . a fiatalok születésnapi pártijára . . . vagy egyszerű főzés után. MIÉRT NEVEZIK OLYAN SZAKÁCSKÖNYVNEK, AMELY KIKÜSZÖBÖL MINDEN MÁS SZAKÁCSKÖNYVET: • 1,000-nél több gyakorlatban kipróbált receptet tartalmaz. ^ • Sok éves kísérlet eredménye sok száz étel-szakértő által 60 kísérleti konyhában, az egész világon. • 448 nagy oldal simán fekszik, ha kinyitjuk a könyvet. • Teljesen színes fényképfelvételekkel. SZEREZZE BE SAJÁTMAGA! ADJA AJÁNDÉKUL! Kérjen egy ingyen példányt, amikor csekk vagy takarékbetéti számlát nyit $50 vagy nagyobb összegről a Societynál . . . vagy jelenlegi számláját íj50 vagy nagyobb oszszeggel növeli. Gyorsan cselekedjék, mert a szakacskony csak korlátolt számban áll rendelkezésre. Kizárólagosan csakis a közelében levő fiókban NATIONAL BANK MutóU uckai Dt, w„:r insurance corporation mérgesen. — Nem megmondtam, hogy csak a kiszemeltnek add oda? — Úgy tettem, amint mondád, de ő maga nyújtotta át a másik kettőnek, akik szintén megszagolták. — Akkor vége a hatásnak, — szólt Vera elkeseredve. — A varázslat hatalma igy meg van törve. Most már kárba veszett az egész bokréta. De mit szól majd ehhez a méltóságos ur? — Én nem tehetek róla, — mentegetődzött a leány. — De te vagy az oka! — üvöltött Vera. — Nem kellett volna odaadni, mikor a másik kettő is ott volt. A gróf ur holnap visszatér és meglátva a bokrétát, de nem tapasztalván a hatást, engem hazugnak, ámitónak fog nyilvánítani. Talán meg is korbácsoltat. Ennek te vagy az oka. És neki esve a leánynak, ismét irgalmatlanul elverte szegényt. A boldogtalan kislány félrehuzódott egy félreeső helyre és sirdogálva, szomorú helyzete fölött elmélkedett, már amennyire az ő egyszerű elméjétől kitellett. És ezzel az ő egyszerű elméjével kezdett sejteni egyet-mást. A gróf ur dolga nem lehet egészen tiszta. Miért akarja azt a szép nagyságát megrontani? Bizo nyosan azért, hogy szeresse. A nagysága nyilván nem akarja, azért kell neki azt az illatot magába szívnia, hogy meg legyen babonázva és lángra lobbanjon a kegyelmes ur iránt. Mily borzasztó lehet az, amikor valakit megrontanak. Mikor szeretnie kell, akit nem akar. Teste-lelke elsorvad az ilyen betegségtől s előbb-utóbb belehal. — Szegény nagysága. Milyen szép arca és milyen szelíd a nézése. Mily nyájasan nézett rám, mily kegyesen fogadta a bokrétát, sőt még meg is jutalmazott érte. Nem is sejtette, milyen veszedelem rejlik abban a bokrétában. És én elég gonosz vagyok közreműködni ebben az istentelenségben. De vajon megtagadhatom-e az engedelmeséget? Ha megtudja a gróf, hogy parancsának ellenszegülök vagy nem az ő kívánsága szerint járok el, elevenen megnyuzat. Oh Istenem, mit tegyek? Utoljára is arra tökélte el magát, hogy csak azért se működik közre a szép úrnő megrontásában. De ravasz lesz, mint a kígyó. Ha még egyszer bokrétát küld Vera, ezt egy félreeső helyen titkon elszórja, hamarosan másik köt és azt viszi be a kastélyba. — Sőt még többet is teszek, — mormogta magában. — Egy alkalmas órában érintkezésbe lépek a szép úrnővel és módot nyújtok neki ahhoz, hogy kiszabadulhasson. De hogyan? Oh, majd kikeresem én ennek is a módját. Ahogy ezt eltökélte magában, mindjárt nyugodtabb lett s visszatért a barlangba, ahol meghúzta magát egy szögletben s meg se mukkant egész reggelig. Másnap csakugyan megérkezett a gróf. Első dolga volt a női lakosztályba sietni. Ott meglátta a pohárban a csokrot s elégült mosoly jelent meg az arcán. V Tekintete most Ilonkára irányult s kutatni látszott a hatást. Ilonka rögtön kérdezte, hozott-e hirt férje felől? A gróf homloka elborult. Ez a kérdés már untatni kezdte őt. — Asszonyom, — mondotta —, meglehet, hogy kegyedre nézve ez a kérdés talán valamennyi között a legfontosabb, de én előttem, tessék elhinni, igen másod-, sőt harmadrangú. Ilonka megütközve nézett rá. A grófot szenvedélye már türelmetlenné tette s igy szólt: — Legyen meggyőződve, tisztelt nagysád, hogy az én részemről legkevésbbé sem fogom siettetni ily kedves vendég távoztát. Ilonka megütközése egyre nagyobb lett. A gróf ezalatt folyton szemmel tartotta őt s igen csodálkozott, hogy a bűvös illatnak még tegnap óta sincs hatása. Vagy talán nem is a cigánynőtől való az a bokréta? Úgy tett, mintha csak most venné észre a mezei virágokat s igy szólt: — Kegyed szereti a szabad természet ez illatos zsengét? — Oh nagyon. — És kitől kapta ezt a szép bokrétát, ha szabad tudnom? — Egy kis cigányleány hozta. — Jó, hogy tudom, majd máskor is küldök általa. Amint kimegyek vadászatra, meghagyom neki, hogy a legszebb mezei virágokat szedje össze s bokrétába kötve, hozza el kegyednek. Ilonka az ellen nem tett kifogást, miután neki is volt célja a kis cigánylánnyal. IV. FEJEZET. Az első roham. A gróf vadászat ürügye alatt távozott a kastélyból. Legelső útja a cigányoknak szólt. Dühös volt Verára, hogy az illattal bolonddá tartotta, vagy talán meg sem illatosította a bokrétát. Arca sötét volt és haragos. Vera rögtön észrevette ezt és remegett. — Te ugyan szépen lóvá tettél, Vera, — szólt boszszusan. — Úgy látom, ez a te hires illatod se jobb a Deákné vásznánál. Mit beszéltél te bűvös hatásról és Isten tudja, minő csodáról. (Folytatjuk) A hét legjobb vicce Bekötött fejjel jelentkezik a rendőrségen egy férfi. Olyan nagy a kötés, hogy az orra alig látszik ki alóla. —Mi az----kérdezi az ügyeletes rendőrtisz —, talán elgázolták? . . . — Nem — feleli a sérült —, hanem a múlt héten bejelentettem, hogy eltűnt a feleségem. Ezt a bejelentést jöttem visszavonni, mert megkerült. TÁMADÁS BERLIN — A Berlinben ülésező World Medical Association közgyűlésén, a kubai orvos-küldöttség támadást intézett a belga orvosok ellen, azzal vádolva kollégáikat, hogy elhagyták betegeiket a Kongóban.” Az lett volna helyesebb ha megöletjük magunkat? ”— kérdezték a belga orvosok. A kubai küldötteken kívül minden más delegáció a belga orvosok mellett állt ki. VISSZAHÍVOTT NAGYKÖVET PÁRIS — Tunis visszahívta párisi nagykövetét, mert az állítólag képtelen volt De Gaulle elnökhöz jutni. Politikai megfigyelők szerint De Gaulle tábornok már előre tudta, hogy a követ Bourguiba tuniszi elnök javaslatáról kíván tárgyalni, amelyszerint Algéria és Tunisz egyesülne és tagja lenne a Francia államszövetségnek. A francia kormány egyelőre túl kényesnek tartja a kérdés nyilvános megvitatását. JAVASLAT ENGLEWOOD, N. J. — Frank C. Osmers képviselő azt javasolta, hogy a newyorki Manhattan szigeten lévő Egyesült Nemzetek palotáját kerítsék körül magas fallal és ebben az esetben nem lesz szükség ilyen széleskörű biztonsági intézkedésekre, mint amilyenre a mostani Közgyűlés alkalmával került sor. Osmer képviselő szerint a gyűlölt kommunista vezérek védelme egyébként is nem kívánatos feladat a newyorki rendőrség számára. Tito mosolyogva áll a fénykészek lencséje elé. SZERENCSÉJE SZÉP ILONKA ADJA A Pártolja hirdetőinket!
