A Jó Pásztor, 1960. július-december (40. évfolyam, 27-51. szám)

1960-09-30 / 39. szám

8. OLDAE A I* P i Si?TOR Pünkösd után 17. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 22. fej., 34-46. szak. Az időben a farizeusok hallván, hogy elnémitot­­ta a szadduceusokat, egybegyülének s kérdé őt közü­lök egy törvénytudó, kisértvén őt: Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? Mondá neki Jézus: Szeressed a te Uradat, Istenedet teljes szivedből és teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb és első parancsolat. A második pedig hasonló ehhez: Szeressed felebarátodat, mint önmagadat. E két pa­rancsolaton függ az egész törvény és a próféták, ösz­­szegyülvén pedig a farizeusok, kérdé őket Jézus, mondván: Mit tartotok ti a Krisztus felől? Ki fia ő? Felelék neki: Dávidé. Mondá nekik: Miképen hivja tehát őt Dávid lelkében Urának, mondván: Mondá az Ur az én Uramnak: ülj az én jobbomra, mig ellen­ségeid lábad zsámolyává teszem? ... Ha tehát Dá­vid őt Urának hivja, hogyan lehet annak ő fia? — És Senki sem tud neki egy szót sem felelni, sem nem mer­te őt senki többé azon naptól fogva kérdeni. SZENTBESZÉD Amióta emberek járják ennek a földnek hátát, sőt mi több, amióta a világ világ, mindig voltak, van­nak s lesznek törvények, amelyek bizonyos isteni vagy emberi parancsot tartalmaznak és amelyek en­nek alapján valami isteni vagy emberi akaratot fe­jeznek ki és akarnak érvényre juttatni. Az Úristen a maga akaratát részint a nagy természet, részint pe­dig a tanitása, a kinyilatkoztatás által adta az embe­riség tudtára . . . Isten törvényt adott a nagy termé­szetnek, a nagy mindenségnek; törvényt az élettelen és élő lényeknek, — törvényt szabott az ásvány, a nö­vény- és állatvilágnak, törvényt az égitesteknek, de törvényt adott a lelkes lénynek, az embernek is. Az isteni, a természeti törvények mindenkit, mindenhol és minden időben köteleznek, azokat fel­függeszteni avagy azoktól fölmenteni csak magának az Úristennek áll jogában. Az emberi törvényeket ellenben az emberi szük­ségletek hívják életre. Minél bonyolultabbak az em­bereknek egymáshoz való viszonyai, minél nagyob­bak az ellentétek az egyes társadalmi osztályok kö­zött, minél nagyobbak az emberek igényei és szük­ségletei és végül — valljuk csak meg őszintén — mi­nél inkább eltávolodnak az emberek az isteni örök és általános érvényű törvényektől, annál több em­beri, múló és ideig-óráig érvényes törvényre van Szükség. Az emberiség bölcsőjénél még egyáltalán ,^em is volt törvény, később, az emberek szaporodtá- 1 al mindegyre jobban szaporodtak a törvények is és ;na már ott tartunk, hogy annyi mindenféle emberi törvény, emberi rendelet van, hogy nincs az az em­ber fia, aki azt mind a fejében megtarthatja. Egymás után keletkeznek az uj törvények, szinte gomba mód­jára látnak napvilágot az uj törvénykönyvek. Szinte nincs is már dolog az ég alatt, amire ne lenne tör­vény, nincs személy a legmagasabb polcon állótól a legkisebb árváig, ki ne állana a törvény hatalma alatt. És amidőn eszembe jut a sok emberi törvény s amidőn elgondolkozom azok fölött, akkor eszembe jut az is, hogy Uram, Istenem, mily gyarló, milyen gyenge is az ember, hogy annak ellenére, hogy szin­te annyi a törvény, mint a haja szála, mégsem jó, pe­dig hát minden törvénye azt célozza, hog> jó legyen, — ugyanakkor eszembe jut valami más, amit a mai szent evangéliumban olvasok: “E két parancsolaton függ az egész törvény és a próféták.” Krisztus Urunk, az isteni, az örök törvényhozó nem ad rakásszámra törvényt, nem ad törvénykönyveket se híveinek . . . Krisztus Urunk voltaképen csak egy parancsolatot ad: a szeretet parancsolata, ami csak azért kettő, mert az Istenre és az emberekre vonatkozik és Krisz­tus Urunk erre a kettőre azt mondja: “E két paran­csolaton függ az egész törvény.” Szeresd a te Ura­dat, Istenedet teljes szivedből és minden erődből és szeresd felebarátodat, mint önmagadat,” ez az egye­düli krisztusi törvény. Béke kézfogás. — A Pennsylvania vasúttársaság elnöke, James M. Symes és a szakszervezet elnöke, Michael Quill, kézfogással pecsé­telik meg a sztrájk végéi jelentő egyezményt. Texas meleg fogadtatásban részesiieite Kennedy szenátort. Az elnökjelölt, Lyndon B. Johnson szená­tor társaságában vidám kalaplengetéssel üdvözli a fogadtatására felvonult tömegei. MÁRIA FŐHADNAGY (Folytatás a 2-ik oldalról) gyan vett részt Buda ostro­mában. A Gellért-hegyre ve­zényelték, Jénák százados­hoz. Előbb azonban eigy sür­gönyt kellett elvinnie Gör­­geyhez s mialatt csónakja a Dunán vágott át, golyók csap­­dosták körülötte a vizet. Ha­nem a megbízást hiven telje­sítette. Jónak százados neki adta át a gellérthegyi üteg pa­rancsnokságát. Céloz, tüzel. A várban láng lobban fel, annak jeléül, hogy a találat kitűnő volt. A szá­zados odavágtat hozzá: — Brávó, Károly, ma kiér­demelted az aranysarkan­­tyut. Ez a lövés még nékem, öreg katonának sem sikerült volna egykönnyen. Május 20-tól 21-re virradó éjszakán, huszártiszt létére a gyalogsággal vett részt Bu­davár elfoglalásában. Létrán szerencsésen feljutott a vár­ba. Három hétig még ott ma­radtak az ostrom után. Ezidő I alatt a tisztek egy este bált rendeztek. Jénák százados rá­beszélésére női ruhában ment a kisasszony a mulatságba. Egy tiszt megismeri: — Hiszen ez a mi Káro­ly unk! Görgey is megtulilja a dol­got. Azt hiszi: kémkedni akart. Lefostüűk felölti egyen­ruháját, de már jön is a fegy­házőr, elveszi a kardját. 48 órája fogoly már, Görgey fő­be akarja lövetni. Jónák szá­zados Kossuthihoz folyamodik és Kossuth rendeletére végre szabadon bocsátják. Jónák százados nemsokára nőül is vette a főhadnagy-kis­asszonyt. Az esküvőt Dorozs­­mán tartották. A nászlakomát megzavar­ta az ellenség. A menyasszony szalvétába csavart egy turósrétest, nyer­géhez kötötte és nekivágott a támadóknak. Augusztus 18-án fogságba esett és az aradi vár rabja lett. Hosszú kihallgatások után kisértette az osztrák fő­parancsnokság Zágrábba. Ek­­ker már volt egy kisfia is Édesanyja és testvérei nagy örömmel fogadták a hazatérő fiatalasszonyt, akit hét éve nem láttak. Csak egy bátyja aki az olasz hadjáratból jött, akarta letaszítani az első emeletről, amiért a magya­rokkal harcolt. Szülővárosá ban sokan áskálódtak ellene, magyar katonáskodása miatt. Végre is az édesanyja elment Jellasichhoz. A bán azt mon­dotta: — Büszke ilehet a lányára, asszonyom, hogy oly vitézül harcolt, ha a magyarok olda­lán is. Ettől fogva tilos volt őt szi­dalmazni. 1851-ben visszatért Győrbe, nővéréhez. Másodszor is férj­hez ment, ismét egy tiszttar­­sához, Pasch Gyulához, aki mint hadnagy szolgált a sza­badságharcban a vadászok­nál. Tizenhét évig Győrben lakott, aztán hat évig ‘Komá­romban, majd 1880-ig Budán. Végül, Ujpes ) e költözött a fiához és ott halt meg 1892- .ben. Assisi Szent Ferenc rendjének bölcsője Augusztus 2-án szerte a vi­lágon a zarándokok sokasága ünnepli a porciunkulai búcsú napját és részesül ä rendkí­vüli kegyelmekben. Még a buzgó hitéletet élő hivek nagy része sem ismeri azon­ban a Porciunkula szó jelen­tését. Sokan azt hiszik, egy szent neve ez, akinek emlék­ünnepe van. Porciunkula, ez a szó ma­gyarul “részecskét” jelent. Assisi Szent Ferenc nevezte el kedveskedésből azt a kis kápolnát, amely Liiberius pá­pa idejében épült Assisiben és a Szent kedves tartózko­dási helye volt. A kápolnát alamizsnából gyűjtött fillé­rekből saját kezűleg javította meg. Itt nyerte hivatását a szerzetesi életre, amikor 1209 február 12-én az Ur tud­tára adta a parancsot: “Fe­renc, épitsd újra az én háza­mat” (Tudniillik az egyházat). A kápolna egyik freskója megörökíti ezt a jelenetet ez­zel a felirással: “Ez az a hely. ahol Szent Ferenc isteni ihle­­tettség folytán az ő rendjét alapította és itt tettek foga­dalmat az első szerzetesek.” Benn a kápolnában már­ványtáblán olvashatók Szent Ferenc szavai, amelyekkel a porciunkulai búcsút kihirdet­te: “Mindenikteket az égbe akarom vezetni és hirdetni nektek a búcsút, amelyet ma­gától Krisztus Urunktól nyer­tem és melyet helyben ha­gyott Honorius pápa. Mind, akik ma idejöttetek és bár­mely évnek eme napján ide­jönnek, az ideiglenes bünte­tések teljes elengedését nyer­hetik. Anno Domini 1223.” A búcsú örömhírének kihirdeté­sekor nagy népsokaság volt jelen és hét püspök is: az as­sisi, perugiai, eugubiói, nu­­cerinié fulginati, tdilerti és spoletói. A 6-ik században a kápolna a bencések birtokába került, később Don Pietro, a bencé­sek apátja, amikor látta, hogy Szent Ferenc és társai meny­nyire szeretik ezt a helyet, odaajándékozta nekik. Szent Ferenc alázatos szívvel fogad­ta el az ajándékot és azzal vi­szonozta, hogy minden évben egy kosár halat küldött a ben­céseknek. Szent Benedek fiai viszont mindig egy korsó ola­jat adták annak, aki a hala­kat hozta. A Porciunkula ká­polna fölötti kupola felső ré­szén egy freskó örökíti meg ezt a jelenetet. A Porciunkula kápolna Szent Ferenc rendjének böl­csője, a rend valamennyi templomának fő- és anyatam­­plcma ma is teljes épségbén áll Assisiben, a Santa Maria degli Angeli (az angyalokról nevezett) bazilika középső ha­jójában, a kupola alatt. V. Pius pápa ugyanis 1569-ben hatalmas bazilikát építtetett a Porciunkula kápolna fölé. Az építés nem kevesebb mint 110 esrctendeig tartott. A ká­polna mögött volt régebben a kórus, amelyet később a szer­zetesek betegszobáival együtt lebontottak. Csak azt a cellát hagyták sértetlenül, melyben 1226 október 4-én Szent Fe­renc meghalt. Ezt a kis szobát 1228-ban kápolnává alakították át és még ma is meg vannak az aj­tó maradványai, a vaspántok­kal. Szent Bonaventura megin­­ditóan beszéli el Szent Ferenc halálának körülményeit: “Ab­ban a percben, amikor Szent Ferenc meghalt, éppen naple­mente után, a madarak el­hagyták fészkeiket, leszálltak a Szent cellájára és ott olyan hangosan énekeltek, mintha ők is búcsúztak volna kedves barátjuktól.” 1832-ben Olaszországban nagy földrengés volt és ekkoi a bazilika is erősen megron­gálódott, több fala összeom­lott, a kápolna azonban tel­jesen sértetlen maradt. Ennek az assisi porciunku­lai kápolnának pontos mását építették meg Jászberény­ben, a barátok templomának kertjében a magyar kegyhe­lyekről összegyűjtött kövek­ből. Sok száz éve zarándokol­nak a jászok és kunok erre a helyre Porciunkula napján. A hagyományokhoz hiven au­gusztus 2-án és 3-án a hivek sokasága zarándokol Jászbe­rénybe. KÓRHÁZÉPÍTÉS ATLANTIC CITY. — Az acélmunkáso'k szervezete kö­zel másfélmillió dolláros költ­séggel uj kórházat épit tag­jai számára. A unió szakértői, akik már évek óta tanulmá­nyozzák a helyzetet, azt mondják, hogy a Blue Cross és Blue Shild biztosítások ré­vén keveset kapnak tagjaik, ha arra kerül a sor, hogy kór­házba kell menniük. A unió évente 134 millió dollárt ad ki kórházi költségek fedezé­sére. Az acélipar hir szerint szintén hozzájárul majd a költségekhez. AMERIKAI SEGÉLY WASHINGTON — A Food for Peace konferencia jelenti, hogy amerikai egyházi és más közhasznú intézmények 1950 óta ezer millió dollár értékű amerikai termésfelesleget és egyéb élelmiszereket ado­mányoztak 82 országban kö­rülbelül 90 millió ember ja­vára. Pünkösd után 17. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 15, 21—28 Azon időben: Éltére Jézus Tirus és Szidon kör­nyékére. És ime egy kananei asszony ama határok­ból kijővén, kiálta, mondván: Könyörülj rajtam, Uram, Dávidnak fia! az én lányom gonoszul gyötör­hetik az ördögtől. De ő egy szót sem felel neki. És hozzá járulván tanítványai, kérték őt, mondván: Bo­csásd el őt, mert utánunk kiált. Ő pedig felelvén, mon­dá : Nem küldettem, hanem csak Izrael házának el­veszett juhaihoz. Amaz pedig eljőve, és imádá őt, mondván: Uram! segíts rajtam. Ki felelvén, mondá: Nem jó elvenni a fiák kenyerét, és az ebeknek vetni. Amaz pedig mondá: Úgy van, Uram! Csakhogy az ebkölykök is esznek a morzsalékból, melyek lehulla­nak uraik asztaláról. Akkor felelvén Jézus, mondá neki: Óh asszony! nagy a te hited; legyen neked-, a mint te kívánod. És leánya azon órától fogva meg­gy ógyula. SZENTBESZÉD Midőn Krisztus Urunk Tirus és Szidon környé­kére érkezett, ime egy kananei asszony —■ tudniillik egy pogány nő — ama határokból kijővén, hozzá já­rult s könyörgött, mondván: Könyörülj meg rajtam, Uram, Dávidnak fia! ... Az én lányom gonoszul gyö­­törtetik az ördögtől. Az Ur, aki máskor a hozzá folyamodók szavára kész volt azonnal még a legtávolabbi helyre is elmen­ni és meggyógyítani a sinylődőt, most eme hozzá jö­vő s utána kiáltó asszony irányában úgy viselte ma­­iát, mintha nem is hallotta volna rimánkodását, mert egy szót sem felel neki. — Krisztus Urunk ezt azért tette, hogy az asszony hitét, reményét, alázatosságát és állhatatosságát próbára tegye és növelje. A tanítványok látván, hogy Jézus nem vette fi­gyelembe ezen könyörgő asszony esedezését, köz* benjártak az isteni Megváltónál az asszony érdeké­ben és kérték az Ur Jézust, mondván: Bocsásd el ezt az asszonyt, megadva neki, amit kér. . . Az isteni Mester pedig ezt feleié a tanítványai­nak : Nem küldettem, hanem csak Izrael házának el­veszett juhaihoz. Azonban a kananei asszony nem tágított, ha­nem követte Jézust és folytonosan kiáltozott és se­gítséget kért tőle. — Erre az Ur mondá: Nem jó el­venni a fiák kenyerét és az ebeknek vetni . . . Krisz­tus az akkori zsidóknak szólásmódja szerint beszélt és a fiák alatt értette a törvény követőit, a zsidókat, kik ebeknek csúfolták és megvetették a hitetlen és bálványozó nemzeteket . . . Ámde a kananei asszony Jézus eme szavainak hallatára nemcsak vissza nem rettent és nemcsak el nem állott kívánságától, sőt in­kább most már beszédbe ereszkedett az isteni Mes­terrel és sürgette és még buzgóbban kérte leánya ré­szére a segélyt, mondván: Úgy van, Uram, csakhogy a kölykök is esznek a morzsalékokból, melyek lehul­lanak uraik asztaláról. Az Ur Jézus többé nem állhatott ellen a kananei asszony kérésének, hanem, legyőzetvén az ő imája által, mintegy csodálkozását fejezve ki, mondotta: Oh asszony, nagy a te hited s kiérdemelted, hogy ké­résedet meghallgassam. Legyen neked, amint kívá­nod, azaz teljesüljön az, amit kérsz. És a kananei asszony buzgó s állhatatos imájának az lett az ered­ménye, hogy leánya megszabadult az ördögtől és visszanyerte az egészségét. Tanulságos a kananei asszony könyörgése, mely az igazi és Isten előtt kedves könyörgésnek példáját tárja oly szépen elénk. — Akik istenes életre adták magukat, fáradhatatlanok voltak Isten dicsőítésé­ben. A szentek mind állhatosak és buzgók voltak az imádságban és sokan annyira elmerültek az imában, hogy egészen elragadtattak s egészen megfeledkez­tek más dolgaikról. A tökéletesebb erkölcs gyakor­lására nincs tehát hathatósabb eszköz, mint az imád­ság, mint az elmének felemelése Istenhez. Mennél gyakrabban és mennél buzgóbban emeljük fel tehát naponkint elménket Istenhez, hogy a szent zsoltáros­­sal elmondhassuk: “Napjában hétszer, tudniillik na­gyon gyakran mondok neked Uram dicséretet a te igazságod ítéleteiről.” NEW DELHI, India. — Polius, a new delhii állat­kert jegesmedvéje, amelyet Kruscsev adott ajándékba Indiának, kimúlt. A boncolás megállapította, hogy a jegesmedve nem tudta megszokni az indiai kiimát.

Next

/
Thumbnails
Contents