A Jó Pásztor, 1960. július-december (40. évfolyam, 27-51. szám)

1960-07-08 / 27. szám

8. OLD AE Fünköstl után 5. vasárnap J' * EVANGÉLIUM / Szent Máté 5, 20—24 Mert mondom néktek, hogyha nem fogja fölül­múlni a ti igazságtok az Írástudókét és farizeusokét, be nem mentek a mennyek országába. Hallottátok, hogy mondatott a régieknek: Ne ölj,»aki pedig öl, mél­tó az Ítéletre. Én pedig mondom nektek, hogy mindaz, aki atyafiára haragszik, méltó az Ítéletre, aki pedig azt mondja: bolond, méltó a gyehennára ... Azért, ha ajándékodat az oltárra viszed és ott eszedbe jut az, hogy atyádfiának van ellened valamije, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt és eredj előbb megbékülni atyádfiával és akkor menj, ajánld föl ajándékodat. SZENTBESZÉD A mai szent evangélium a farizeusok es írástu­dók igazságáról szól, amelyről Krisztus Urunk azt mondja tanítványainak, tehát nekünk is: “Hogyha nem lesz tökéletesebb (vagyis jobb és különb) a ti igazságtok az Írástudók s farizeusok igazságánál, nem mentek be a mennyeknek országába!” A fari­zeusoknak és írástudóknak is volt tehát igazságuk és mégis Krisztus Urunk azt mondja, hogy azzal az igaz­sággal nem lehet bejutni a mennyeknek országába. A farizeusok és Írástudók igazsága ugyanis az volt hogy külsőleg, az emberek előtt megtartották a törvé­nyeket látszólag. A farizeusok és Írástudók igazsága ugyanis Isten né.lkül való volt. A farizeusok és Írástudók igazsága az volt, hog:y megtűrték a szúnyogot, de — lenyelték az elefántot, amint Krisztus Urunk mondta: a farizeusok és Írás­tudók igazsága — ugyancsak Krisztus Urunk szerim — olyan volt, mint a fehérre meszelt sir . . .kivülrő. szép, de belülről tele volt rothadással és undoksággal. És ezek a farizeusok és írástudók mégis azt hitték ma­gukról, hogy ők igazak és jók és hogy aki nem olyan, mint ők, az rossz és elvetendő. A farizeusok és Írás­tudók az ő képzelt igazságukban még tovább is men­tek ... Nemcsak hogy önmagukat tartották kizárólag-jóknak .hanem még arra is jogot formáltak maguk nak, hogy másokat megítéljenek és lenézzenek. És minderről az igazságról azt mondja Krisztus r írunk, hogy az nem elegendő arra, hogy a menny or i zágba jussunk. Ahhoz más, különb és jobb, vagyis a* : gazi igazság kell. És mi az az igazi igazság, ami tökéletesebb, am. jobb, mint a fraizeusok s az Írástudók igazsága? Hát az igazi igazság az, hogy nem a törvény betűin rág- i sáiódunk, hanem a törvény szellemét követjük és azi : .karjuk megvalósítani; az igazság az, hogy nem nagy­­xépüsködünk a kis dolgokban csupán azért ,hogy át­hágjuk a nagy dolgokat; az igazi igazság az, hogy, nem szinészkedünk az emberek előtt, nem akarunk és nem kívánunk jobbaknak látszani külsőleg, mint amilyenek vagyunk belsőleg: az igazi igazság az, hog.y nem gondoljuk, nem hisszük azt, hogy íobbak va­gyunk, mint mások; az igazi igazság az, hogy nem va­­gvunk kíméletlenek felebarátainkkal szemben, ha­nem hogy van szivünk ,hogy van jóindulatunk ember­társaink iránt. Az igazi igazság az, hogy nemcsak nem ölünk, nem lopunk, hanem nem is haragszunk másokra, sőt ellenkezőleg, jót teszünk másokkal. És az igazi igazság végül az, hogy a jót nem az emberek kedvéért, nem az emberek kegyéért és jptalmáérl tesszük .hanem mindenkor és egyedül a jó Isten ke­gyéért. Mindezek után pedig számot vethetünk önma­gunkkal és vessünk is számot, hogv vájjon a mi igaz­ságunk olyan-e csupán, mint amilyen a farizeusok s Írástudók igazsága, vagy pedig annál jobb s tökéle­tesebb: olyan, amilyent Krisztus Urunk kíván meg tő­lünk? Ne áltassuk magunkat, az embereket félreve­zethetjük ugyan, de a jó Istent nem csalhatjuk meg. Boldogok vagyunk, hogy ha a Krisztus-féle tö­kéletesebb igazság lakozik bennünk. Ámde, ha ne­talán azt kellene tapasztalnunk, hogy a mi igazsá­gunk is csak olyan farizeus és irástudó-féle igazság, azért nem szabad kétségbe esnünk. A kétségbeesés az embert elkedvteleniti, erejét elemészti, a munkaked­vét lelohasztja, a lelkületét befeketíti. Az élethez, bár­milyen nehéz és bármilyen sötét is az, sőt minél ne­hezebb és sötétebb, annál több vidámság, annál több jókedv, annál nagyobb jó lelkűiét kell. Nem az a föld’ célunk, hogy haragudjunk, egymást sértegessük, rá­galmazzuk, szidalmazzuk, hogy egymásnak a betevő falatját megkeserítsük, vagy kivegyük a szájából, de igenis az a célunk, hogy békésen éljünk .egymásnak megbocsássunk, egymást segítsük, egymásnak az éle­tét, amennyire lehet, meg könnyitsük, megédesítsük. Ne hánytorgassuk unos untig a magunk baját, hanem lássuk meg a más keresztjét is. Ez az igazi lelkűiét, ez a krisztusi igazság. És en­nek a megvalósításához nem kell semmi más, mint a szeretet. Mert — mint az apostol mondja — Isten a szeretet s akik a szeretetben vannak, s akikben a sze­retet van, azok Istenben vannak. Maradjunk meg te­hát a szeretetben, hogy az Istenben lehessünk s akkor — minden bizonnyal —oly tökéletes lesz a mi igazsá­gunk. hogy biztosan elvezet bennünket a mennyek or­szágába. \ Tó TUS/TOH Henry Cabot Lodge amerikai megbízóit a UN-ben békéltető tárgyalásokat folytatott Argentina kép­viselőjével, Mario Amadeoval (baloldalon) és Goi da Meir izraeli kiküldöttel (jobbról) Adolf Eich­­mann ügyében. A biztonsági tanács 8:0 arányban úgy domöil, hogy Eichmannt át kell adni az Argen­tin követségnek Izraelben és azután kell megindítani a kiadatási eljárást. Izraelnek pedig meg kell követnie Argentinét Eichmann elhurcolása miatt. “Virágzó eletet a magyar parlagon!” (Folytatás a 2-ik oldalról) csak nagyon kevés jobbágy tudott volna fizetni. Széché­nyi a mezőgazdaság polgári jellegű átszervezése céljából tehát azon fáradozott, hogy a birtokosok könnyűszerrel ala­csony kamatú és hosszúlejá­ratú hitelhez jussanak. Ennek érdekében hirdette, hogy el kell törölni az ősiséget, mely szerint a nemesi birtok nem lehet a kölcsön visszafizetésé­nek záloga. Széchényi tehát a hitel biztosítását tekintette— mint hires müvének cime is jelzi — középponti feladat­nak. Ennek során azonban nem vette észre, hogy a ma­gyar birtokosok tőkeszegény­ségét főként az ország gyar­mati függősége okozta. Széchényi a polgári Magyar­­szág kialakításában a vezető szeretep a telkes gazdálkodásra áttérő n a g y b ir t okosoknak szánta, s maga, mutatott erre példát. Már a Hitel megjele­nése előtt Nagycenken, Sop­ron megyei uradalma közép­pontjában a korszerű gazdál­kodás fontos feltételét, az el­­különözést és a tagosítást úgy hajtotta végre, hogy — az ál­talános gyakorlattal ellentét­ben — a határbeli legjobb föl­leket a parasztoknak enged­te át, jószágkormányzója és gazdatisztjei 1 e g n a g y óbb pegrökönyödéséré. Ő azon­ban vállalta az átmeneti jöve­delemcsökkenés kockázatát, nolntt pénzügyei akkor nagyon ,s zi'áltak voltak. Széchényi a birtokán akar­ta kikisérletezni a feudális jobbágy terhek megszüntetésé­nek legcélszerűbb módját is. A. megvalósítással azonban .'gyre késett, mig végül ezt a történelmi tettet országosan ,gz 1848-as forradalom oldot­ta meg — radikálisan. Szé­chényi azért nem tudta bir­tokán végrehajtani a saját programját, mert a tőkesze­génység következtében gaz­dasága éppúgy, mint az álta­la buzdított többi birtokosé nagymértékben a jobbágy­robot és dézsma fennmara­dásától függött. Széchényi abban reménykett, hogy a bé­csi udvar majd támogatja a reformokat. Ez időben volt is az udvar részéről erre némi hajlandóság. De Becs a refor­moknak éppenséggel nem azt a feladatot szánta, hogy Ma­gyarországot a feudalizmus­ból a kapitalizmus útjára ve­zessék, hanem hogy csupán kitatarozzák a feudalizmus roskatag épületét és elejét ve­gyék a forradalomnak. Bécs politikájának ugyanis az volt az alaptétele, hogy csakis a feudális viszonyok tartósitá­­sával biztosítható Magyaror­szág gyarmat függése Auszt­riától. Az udvar támogatásának kiérdemlése céljából Széché­nyi lojális, hűséges magatar­tást tanúsított. Programját már eleve a belső átalakulás feladataira szűkítette, és nem igen kívánt foglalkozni a ha­za gyarmati helyzetével kap­csolatos kényes kérdésekkel, mint amilyen például a vám­kérdés volt. Széchényi fellépése előtt a nemesi ellenzék kizárólag a nemzeti függetlenség kivívá­sáért küzdött, a polgári refor­moktól elzárkózott. Széché­nyi a függetlenségi harc elől zárkózott el, s csak a polgári reformok végrehajtását sür­gette. Két ellentétes irányú egyoldalúság érvényesült. A nemzet függetlenségéért és a polgári átalakulásért megin­dult harc külön-külön vágá­nyokon fűtött. De a Hitel megjelenését kö­vető esztendő tanulságai nyo­mán megindult e két feladat egybekapcsolása. Amikor a magyar nemesség a szabad­ságáért küzdő lengyel nemzet megsegítésére akciót indított, bebizonyosodott, hogy a nem­zeti függetlenségért csakis akkor lehet eredményesen küzdeni, ha a nemesség a pol­gári reformok egész sorának megvalósításával maga mögé állítja a parasztságot. De ha­marosan bebizonyosodott az is, hogy a polgári reformokat sem lehet kivívni a gyarmati függés megszüntetése nélkül. Az 1832-36-os országgyűlésen nyilvánvalóvá vált, hogy a bécsi udvar csak olyan refor­mokhoz járul hozzá, amelyek a feudalizmus keretén belül enyhítenek a jobbágyparaszt helyzetén. Ezért óriási jelentősége volt annak a liberális nemes­ség körében egyre inkább tu­datosabb felismerésnek, hogy csakis egybekapcsolt harc oldhatja meg mind a polgári átalakulás, mind a nemzeti függetlenség feladatát. A füg getlenség kivívása érdekében nemzeti egységre volt szük­ség, és ehhez az alap a Szé­chenyi javasolta polgári re-Ida Karlsson 84 éves svéd asszony (jobbról) beugrott a vízbe Hed­vig Aim 81 éves után (balról) és kimentette Stockholmban egy tó­ból, ahol Hedvig Aim csónakjából kiborult. form volt. Széchenyi eszméi ellenállhatatlanul behatoltak a nemesi ellenzéki mozgalom­ba, megteremékenyitették azt és kialakítottak egy olyan uj politikát, amely a nemesi jus­sokból adandó fokozatos en­gedmények — reformok — utján egyre közelebb hozza a parasztságot a nemzeti füg­getlenségért küzdő nemesség­hez, és ugyanakkor megindít­ja a lassú polgárosodás folya­matát is. Az 1832-36-os országgyű­lésen ezt az érdekegyesitő; reformpolitikát képviselte a Kölcsey Ferenc vezette ne­mesi ellenzék, és ezt az irány­zatot fejlesztette tovább Kossuth. Ez a politika lett az 1848-as szabadságharc irá­nyába tartó fejlődés gerince, alapja. E reformpolitika ti­zenhét éves iskolájának kö­szönhető, hogy középnemesi vezetéssel és a paraszti töme­gek lelkes részvételével a, nemzet szembe tudott szállni a Habsburg-hatalommal és szövetségesével, Oroszország­gal. Széchényi életművéből az a halhatatlan, hogy hatalmas erővel hirdette meg — első­sorban Hitel cimii müvében— a polgári reform szükségessé­get, és elkerülhetetlenségét. Ugyanakkor azonban nem ér­tett egyet azzal, hogy reform­­terveit az ellenzék a függet­lenségi harcban használja fel. Mindvégig megmaradt annál a nézeténél, hogy a reformok csak az udvar támogatásával valósíthatók meg, és minden ujjhuzás és dac csak megne­hezíti, sőt megbuktatja a re­formokat. Ezen az alapon for­dult szembe előbb Wesselényi­vel, és ugyanezért folytatott szívós harcot Kossuth ellen is. Programjából tehát már a döntő kezdő lépések után az általa képviseltnél határozot­tabb, következetesebb és a nemzeti sorsproblémák egé­szét átfogó irány származott. De nemzeti öntudatra és önis­meretre ébresztő, és hazafiui tettekre serkentő tevékenysé­gével igy is mindenképen örökre beírta nevét a magyar történelembe. A BIZTOS TALÁLKOZÁS REMÉNYÉBEN IX. Pius pápa kedvelt ál­lamtitkárának, Antonelli bí­borosnak az orvosok levegő­­változást ajánlottak. A pápá­nak persze csak félve mer­ték megmondani, hogy ked­velt bíborosát el akarják tőle távolítani. — Ha neki javára válik feltétlenül beleegyezem — szólt. — De nem bizonyos, hogy viszontláthatja őt Szentséged — felelték az orvosok. — Ó, nemsokára úgyis vi­szont fogjuk egymást látni — felel IX. Pius szelíd megadás­sal. MINDENKI GYANÚS MOSZKVA. — A Szovjet Repülők cimü lapban két őr­nagy aláírásával cikk jelent meg, amely figyelmezteti a hatóságokat és a közönséget, hogy a turisták közt, akik nyugati országokból látogató­ba jönnek Szovjet-Oroszor­­szágba, sok kéra is van. Pünkösd után 5. vasárnap EVANGÉLIUM k Szent Máté 8, 28-34 Az időben, midőn átment Jézus a gerazenusok tartományába, két ördöngős futott eléje, a sírboltok­ból jővén ki, oly dühösek voltak, hogy senki sem me­hetett el azon az utón. És kiáltanak, mondván: Mi kö­zünk veled, Jézus, Istennek Fia! Idő előtt jöttél ide, gyötörni minket? Nem messze tőlünk pedig nagy ser­­tésnyáj vala a legelőn ... Az ördögök tehát kérék őt, mondván: Ha kiüzesz bennünket, engedj minket a sertésnyájba szállni. És mondá nekik: Eredjetek . . . Azok pedig kimenvén, a sertésekbe száljának és ime az egész nyáj a tengerbe rohana és a vízbe vészének. “Hagyj békét nekünk, Jézus!” E szavak: Jézus, A pásztorok pedig elfutának és a városba menyén, mindent megjelentének azok felől is, akikben az ör­dögök voltak ... És ime az egész város eléje méné Jé­zusnak és látván őt, kérék, hogy távozzék el a hatá­raikból. És bemenvén a haj ócskába, átkele a tengeren és jőve az ő városába. SZENTBESZÉD Istennek Fia, világosan mutatják, hogy ezen embe­rekből inásnémü lélek szólt, mert az ördöngősök sem azt nem tudhatták, hogy a partraszállottak között Jé­zus ott van, sem azt, hogy ő az Isten Fia, legkevésbbé lehetett pedig örjöngőtől várni ilyen vallomást. Idő előtt jöttél ide, minket gyötörni? — kérdek az ördöngősök Jézustól. Azt hitték az ördöngősök. hogy Jézus az utolsó Ítéletidő előtt, már most akarja megtartani az Ítéletet s ezért intézték Jézushoz eme kérdést: Már most, idő előtt jöttél ide minket gyötörni? Közel pedig a hely­hez, hol Jézus kiűzte az ördöngősökből az ördögöket, nagy sertésnyáj legelt. Az ördögök tehát kérék Jé­zust, mondván: Ha kiüzesz bennünket, hagyj minket a sertésnyájba szállani. Ne zárj-el a pokol mélységbe, hagyj élnünk a földön. A sertéseket azért választották a gonosz széllé- , mek, hogy a gerazenusoknak azáltal kárt okozzanak s őket Jézus ellen fellázítsák ... Az Ur erre mondá az ördöngősöknek: Eredjetek a sertésekbe! Az ördögök pedig kimenvén, a sertésekbe száliának, s ime az egész nyáj a tengerbe rohana és a vízbe vészének az összes sertések. Buzgón esedezzünk az Ur Jézus Krisztushoz, hogy távoztassa tőlünk a sátán cselszövényeit, a ren­detlen testi kivánságokat, a rossz indulatokat és a gonosz szenvedélyeket, e világ örömeihez s a földi ja- i vakhoz való ragaszkodás vágyát. Mert ha ezek erőt vesznek az emberen, akkor az eredmény nem lesz más mint aggodalom és nyugtalanság .ellenségeskedés, lel- , ki furdalás, balsors a családban, egészség elvesztése, Isten haragja és örök kárhozat. Törekedjünk az örök mennyei javak után, nem­különben Isten bírása és élvezése után. Aki Istent sze­reti, már e világon boldogul él és egykor élvezni fog­ja a tulvilági örök boldogságot, melyet Isten azoknak készített ,kik őt szeretik. Hány kenyeretek vagyon? KUALA LUMPUR, Malájország — Az őserdőben egy nőstény tigris beleesett egy vaddisznó-csapdába, órákhosszat bősz üvöltés közben erőlködött, hogy ki­szabadítsa magát, de ez sehogysem sikerült neki. Végül álominjekciót lőttek a tigris testébe, ettől mély álom­ba merült, amely négy napig szokott tartani. Ekkor veszély nélkül hozzá lehetett menni, kiszabadították a csapdából és elcipelték egy állatkertbe. LUTON, Anglia — Múlt szombat éjjel két lakás­ban betörők jártak: a rendőrfőnök lakásában és egy városi biró lakásában.

Next

/
Thumbnails
Contents