A Jó Pásztor, 1960. július-december (40. évfolyam, 27-51. szám)

1960-09-09 / 36. szám

\ Tó P*C7T0T? 3. OLDAL TADZS-MAHAL - A FEHÉR MÁRVÁNY CSODA Elismerten a világ leggyönyörűbb építészeti al­kotása, Ágra indiai városban, a nagy mogul császá­rok székhelyén, a Dsamna-folyó partján Tagzs-Ma­­hal síremlék. Tiszta hófehér márványból való, alap­zatától fel a kupolájának csücskéig. Nem templom, de olyan szép, hogy ivei alatt minden szívből felfa­kad az imádság. Nem az örökkévalónak tiszteletére épült, múlandó földi lény istenitésére emelték. Sír­emlék, melynek tökéletes harmóniája a gyászoló sze­retet himnuszát zengi a művészet legszebb nyelve­zetén. Egy asszony fekszik alatta, aki szép volt és jó volt. Egy asszony, aki urának meg tudta szerezni azt, amiért minden ember küzd, fárad, szenved és imádkozik: a boldogságot. Mumtaz-I-Mahalnak hívták. Sah Dzsehan mogul császárnak volt hitvese. Lábai előtt hevert a pompa és gyönyör, a dicsőség és szeretet. Mindaz, amit az ezeregyéjszaka káprázata palotákról, kertekről, a földi élet szellemi és testi élvezeteiről regél, azt Sah Dzsehan mind valóra váltotta Mumtaz-I-Mahal ked­véért. ő pedig mindezek közepette a legnagyobb ha­talmat, a legékesebb pompát, a legfenségesebb dicső­séget választotta magának: a szerető hitves és a jó­ságos anya glóriáját. így élt felhőtlen boldogsában ura oldalán. Hét gyermekkel ajándékozta meg őt s már a nyolcadi­kat hordta szive alatt, midőn napsugaras leikébe be­levetődött a halál árnyéka. Boldog embereknek száz­szorosán fáj az elmúlás gondolata. Buskomor lett. Sah Dzsehan hiába vigasztalta. Hiába vonultatta fel a szeretet leleményessége az örömök egész skáláját, Mumtaz-I-Mahal bánata nem enyhült. Még életében szerette volna látni a jelet, mely emlékét hirdetni fogja, mely beszélni fog róla, mikor már ő nem leszen. S egy nyugtalan éjszakán, álmában meglátta a sa­ját síremlékét. Ment a parancsolat szerte a birodalomba, hogy a művészek ihlete álmodja meg a legszebbet, amit a zsenikbe vetett isteni szikra fellobbanása teremteni tud. Gazdag jutalom várt arra, _aki a legremekebb .tervet hozza a császári palotába és valóra tudja vál­tani a császárné álmát. Nemes vetélkedés indult meg napkelet mesterei között. Hoztak rajzokat, melyek az építőművészet ezer­féle ötletét akarták márványba, aranyba öltöztetni a bánatos szép asszony emlékének megdicsőitésére. De Mumtaz-I-Mahal csak fejét csóválta szelíden. Mind nem az volt, amit ő álmodott. Már-már úgy volt, hogy álom és valóság soha­sem fognak eggyé lenni, midőn a császárné sétája közben a Dsamna partján fekvő kertben, a homokba rajzolva megpillantotta azt a síremléket, melyet ál­mában látott. Azonnal felkutatták a rajz mesterét, egy fiatal arab építészt, ki éppen ifjú volta miatt nem mert művészi gondolatával a trón elé járulni. Az ő terve volt a mai Tadzs-Mahal. Ő is építette fel ugyanabban a kertben, melynek porába lerajzolta. így mondja el a Tadzs-Mahal történetét a nép ajkán élő mese. A valóság pedig az, hogy Mumtaz-I­­Mahal nyolcadik gyermekének születésekor meghalt és Sah Dzsehan ezt a márványcsodát emelte az ő em­lékezetére. Remekbe faragott, hófehér márványkapun lé­pünk a kertbe, melyben a sirmecset áll. Pálmák, cip­rusok, narancs-, citrom-, borostyánfák állják körül a szabad teret, melynek hátterében a Tadzs-Mahal áll. Küszöbe előtt fehér márványmedencében kris­tálytiszta viz tükörzi vissza India mélyen kék égbol­tozatát és azoknak a buja keleti virágoknak és dísz­növényeknek képét, melyek a medence körül állnak. Lépcsős terrasz közepén áll maga a remekmű. Öt kupolája és négy minaritje van. Sem az épü­let testén, sem a homlokára illesztett kupolákon em­bert vagy állatot ábrázoló szobor nem látható. Ezt tiltja a mohemadán vallás. Csak a nemes arányok, a vonalak harmóniája és a szűzi fehér mákrvány azok az eszközök, melyekkel itt a Szépet megtestesítették. Benn a nemes ivek alatt, magas kupola árnyé­kában ugyanaz az előkelő egyszerűség, ugyanaz a fenkölt ízlés. Itt is minden hófehér, itt is minden már­vány. Festett vagy faragott kép itt nincs. Pedig mily magától értetődő volna, ha a sirmecset minden zegét­­zugát az imádott nő képmása díszítené, életének leg­szebb vonatkozásaiban örökítve meg őt. Csak a gondolata van itt, mely a márványban testet öltött. Nemes egyszerűség és mégis a legnagyobb fény­űzés. Mert a falak nem egyhangú, sik lapok. A már­ványtömbökön lótuszok, liliomok, virágfüzérek, arab­­eszkek vannak kifaragva. Más helyt a márványt kivésték és drágakövekből mozaikokat raktak ki raj­ta. Karneol, lapis lazuli, eszmerald és jászpis adja a díszítések anyagát. Ilyent csak India császárjai engedhetnek meg maguknak! Azok a kényurak, kiknek szinte korlát­lanul állt rendelkezésükre a hatalom és gazdagság. Sok vita folyt a művészettörténészek között, hogy kik alkották meg ezeket a gyönyörű mozaiko-UTAZÁS A FÖLD KÖRÜL EGY PERC ALATT DOUALA, Kamerun, Afrika. — Az ugandai kor­mány rendeletet bocsátott ki, amely szerint tilos laká­sokban tartani a következő állatokat: oroszlán, leoprád, elefánt, orrszarvú, gorilla, saskeselyü és viziló. De sza­bad otthon tartani krokodilt, vaddisznót és óriáskigyót. PORT ELIZABETH, Dél-Afrika. — Helen Steyn tanitónő Pisztoly Klubot alapitott, a tagok céllövészetet gyakorolnak. Nemcsak nők, de férfiak is jelentkeztek felvételre — egy és más szándékkal. HAIFA, Izráel. — A rendőrség emberölés bűntet­téért letartóztatta Szulimán Manszur 30 éves, ustiai druz gazdát, aki úgy megverte hétéves Szára nevű kis­lányát, hogy a szerencsétlen teremtés belehalt sérülé­seibe. A tragédia ártatlan gyermekcsiny következmé­nye volt: a kislány elcsente szomszédjuk papucsát és az ebből eredő perpatvar annyira felbőszítette Manszurt, hogy elvesztette önuralmát. GLASGOW, Skótország. — Willie és Tommy fo­gadtak, hogy lógatja-e, vagy nem lógatja a farkát az ércbe öntött Hóditó Vilmos ércbe öntött lova. Felmász­tak a húsz láb magas lovasszoborra és Willie meglógat­ta a ló farkát, megnyerte a fogadást. Egy font sterlin­get nyert. így hát a koponyánkint három font sterling pénzbírság, amit nyilvános helyen botrányos viselke­dés miatt a biró kirótt rájuk, Willienek csak két fontjá­ba került, viszont Tommy összesen négy fontot veszí­tett. TEHERÁN. — Mansour perzsa kereskedelmi mi­niszter azt tanácsolta a parlament tagjainak, a haza bölcseinek, hogy látogassanak el Iszfahanba, a Negy­ven Oszlop Templomába, szedjenek ott fel még egy kis bölcseséget, aminek jó hasznát fogják látni. Ez a jó­­szándéku tanács azonban hibás volt, amennyiben ha­zugságra ösztönzött. Ugyanis annak a templomnak a neve hazug: a Negyven Oszlop Templomának csak húsz oszlopa van, a másik húsz az oszlopok tükörképe a viz­­ben. BIRMINGHAM, Anglia. — John Birchert 25 évi balesetmentes vezetésért kitüntetésben részesítették. Az ünnepi beszéd és az érem átvétele után Bircher ki­jelentette: “Uraim, köszönöm a megtiszteltetést. Be kell vallanom azonban, hogy 25 éves vezetői pályafutá­somból 24 évig garázsban állt a kocsim”. VICENZA, Olaszország. — Carlottát, a három és fél méter hosszú kigyót gazdája gépkocsiőrzéssel bizta . meg. Egy betörő az ablakon keresztül benyúlt az autó­ba, de Carlotta villámgyorsan a karjára tekeredett, s még a kocsi tulajdonosa is csak nehezen tudta megsza­­baditani a kígyó öleléséből a póruljárt tolvajt. öltözet a légürbe. — A Goodrich-cég Akron, Ohio, üzemében készitik az öltözetet, amelyet az első amerikai légürutas fog viselni. MACSKAZENE A MACSKALÉLEK REJTELMEI A macska-kultusz történel­mi múltja visszanyúlok az ó­­egyiptomi korba. Az Isisnek szentelt templomokban egész macska-családok éltek és eze­ket szent állatoknak tisztel­ték. Macskafejjel diszitett ér­meket is vertek és ezeket ta­lizmánként hordták a gyer­mekek a nyakúikban. Mem­phisben annál jobban tetszett egy nő, minél inkább macska­­tipushoz hasonlított. Hérodo­tosz irta meg, hogy ha egy óegyiptomi házban elpusztult a macska, a család összes tag­jai leibcrotválták szemöldökü­ket a gyász jeléül. A macska holttestét bebalzsamozták, az­tán macska-alakú, bronzból vagy festett fából készült, be­rakásokkal diszitett kis ko­porsóba tették és ünnepélyes menetben vitték a macska-te­metőbe. Köztudomású volt az egyip­tomiak tisztelete a macskák iránt. Ezt használta fel had­járatában Kambizesz perzsa király. Amikor el akarta fog­lalni Peruzia városát, csapa­tai előtt macskákat vonulta­tott fel és minden katona egy-egy macskát tartott a kar­jában. Amikor az egyipto­miak ezt láttáik, annyira fél­ték, hogy kárt telhetnének a macskákban, hogy inkább megadták magukat. A görögök is tisztelték a macskát, ha nem is olyan túl­zott mértékben,mint az egyip­tomiak, akik díszes ágyakba fektették, díszhelyen tartot­ták, illatos füstölőket égettek- ' * kát: indiai vagy európai művészek? Az utóbbiak mel­­'ett szólott azon érv, hogy Austin ele Bordeaux fran­cia és Hieronimo Verronco olasz mesterek is dolgoz­tak a Tadzs-Mahal építésénél. Az agrai temetőben pedig számos sirkövet találtak ebből a korból, melye­ken olasz munkások nevei olvashatók. Mindezek da­cára valószínűbb, hogy indiai művészek keze alkotta e mozaikokat. Az olaszok ugyanis, ha kicsiszolták a mozaik apró kövecskéit, azokat hátulról illesztették bele keretükbe, az indiaiak pedig elölről. Itt csupa ilyen mozaik látható. Még gyönyörűbbek a faragások. Ebben aztán a mohamedán kőfaragók utolérhetetlenek. Olyan le­­helletfinom csipképet faragnak ki a márványlapok­ból, hogy szinte várja az ember, mikor fognak egy gyenge szellő fuvalmára meglebbenni. Ilyen csipkeszerü faragással készült az a már­vány rács, mely a kenotáfiumot, vagyis a sir jelképét veszi körül a mecset szentélyében. Misztikusan szű­rődik keresztül a finom, áttört rácson a világosság a két egyszerű szarkofágra. De tévedés azt hinni, hogy ezekben pihen Mumtaz-I-Mahal és Sah Dzsehan haló pora. A szarkofágok csak jelzik a helyet, mely alatt lenn az egyszerű, disz nélkül való kriptában örök ál­mukat alusszák. Mindenütt a művészet legjava. Anyagban és for­mában felbecsülhetetlen értékek. Minden sugározza magából a lelkiismeretes gond és áldozatos szeretet melegét. Csoda-e, hä tizenhét hosszú év kellett ah­hoz, hogy ez a remekmű elkészüljön? Pedig 20,000 munkás dolgozott rajta szünetlenül. Lehet, hogy ma a technikai eszközök fejlettségének korszakában ha­marabb készülne el, de viszont ma nincsenek Sah Dzsehanok és nincs is senki a világon, aki ilyen célra ennyi pénzt áldozhatna. Sah Dzsehan is csak úgy építhette fel, hogy a munkások legnagyobb része ro­botban, ingyen dolgozott, a hűbéres fejedelmek pe­dig a legértékesebb anyagokat ingyen ajánlották fel. Építészek kiszámították, hogy ha ma valaki ugyan­így meg akarná építeni a Tadzs-Mahalt, száz millió arany dollárba kerülne, legalább kétszáz millió mai dollárba. macskáik előtt. Homérosz a tisztelet hangján ir a macs­káról; Korinthoszban óriási méretű bronz macsika-szobor ült a város főterén. Angliáiban tizennégy macs­ka-klub működött egy id őben és a londoni Westminster-ne­­gyedlben még nemrég volt egy állatvendéglő, <ahol az egyik teremben kutyák, a másikban pedig macskák vol­tak a törzsvendégek. Paris­ban még nemrég • nem volt olyan házmester-fülke, mely­ben ne dorombolt volna egy cica! Rómában külön kis par­kot rezerváltak a macskák ré­szére. MACSKATEMETŐK Nemcsak Egyiptomban i volt, hanem Európában is i van, manapság is, macskate­­ímető. A legismertebbek egyi- 1 ke Armiéresben, Paris mel­lett látható. A Berlin közelé­ben levő Stahnsdorf község­ben közös temetőjük van a kutyának és macskáknak, amelyek, ha az életiben sokat marakodnak is egymással, holtuk után, jól összeférnek. A kis állatok sírjain művészi síremlékük diszleiiek és a hű­séges gazdák nem felejtkez­nek meg a sírok ápolásáról sem! Egy berlini hölgy, C. Schneiljier-Balmung, közölte a német “Kutya-macska ka­lendárium” lapjain — fény­képpel bizonyítva állítását — hogy amikor ebbe a teme­tőbe belépett, eléje futott egy kis macska és szoknyájába kapaszkodva, élénk miákolás­­sal hívta, odsihurcclta egy macska-sírhoz és addig do­rombolt, amíg a kezében, le­vő virágokat le nem tette a sírra ... A temetőőrtől meg­tudta aztán a berlini hölgy, hogy a sírban a macska köly­­ke nyugszik és az anyaállat ilyen bámulatos, megható módon gondoskodik arról, hogy mindig friss virág le­gyen a síron. Ha a virág her­vadni kezd, a kapunál ólál­kodik órákig és mihelyt va­laki belép, akinek virág van a kezében, nyomban odaviszi a kölyké s'irjához . . . Ez a történet is bizonyítja, hogy a macskának a nyers ösztönnél magasalhbrendü esze van. De a kételkedők szá­mára még elmondunk egy sor kedves igazolást. MEGHATÓ MACSKATÖRTÉNETEK A berlini élettani intézet­ben, valamilyen 'kísérlet so­rán, a professzor bezárt egy macskát egy nagyobb üveg­edénybe, amelynek falán kis kerek nyílás volt. Ehhez a nyíláshoz gumicsövet erősí­tettek és ezen keresztül kezd­ték a levegőt az edényből ki­szivattyúzni. Nyilván azt akarták megállapítani, hogy a szervezet meddig ibirja ki légüres térben. Ahogy a leve­gő fogyott, a macska egyre nyugtalanabb lett, majd fi­gyelmesen körülnézett és — felfedezte a nyilast, amelyen keresztül a levegő távozik. A következő pillanatban teljes erővel a nyílásra nyomta a talpát és igy akadályozta meg a levegő további szivaty­­tyuzását . . . Paul Morand meséli el azt a megható történetet, hogy egyik macskája szülés után megbetegedett. Néhány na­pig mozdulatlanul szenve­dett, aztán egyszerre iszonyú erőfeszítéssel talpra állt, szá­jába vette egyik kölykét és elvánszorgott vele valahová. Rövid idő múlva visszatért és kimerültén roskadt fekhe­lyére. Másnap a második kölykét vitte el, harmadnap a harmadikat, majd a rákö­vetkező napon az utolsó ket­tőt. Amikor erről az útjáról hazatért: egy óra múlva ki­múlt. Kiderült, hogy a szom­szédi házbeli anyamacska gondjaira bízta kölykeit, mert érezte, hogy nem él már sokáig ... A gazdájához való ragasz­kodásának megható példáját adta annak a Tommy nevű kis amerikai fiúnak a macs­kája, amely noha köztudomá­sú, hogy a macska irtózik a vizbedebástól! — mindennap önszántából beleugrott a fo­lyóba és átúszott a szemközti szigetre, ahol a kisfiú nap­hosszat táborozott pajtásai­val. A macska nem tud úsz­ni, de ez a kis állat megta­tulta ezt a nehéz mestersé­get, csakhogy gazdája mellett lehessen. A macska okosságát bizo­nyítja egy mérnöknek a ci­cája, amely felfedezte a vizr vezeték csodáját és ettől kezdve, ha megszomjazott, egyszerűen felkapaszkodott, a konyhai vízvezetékre, man­csával, fogával elfordította a csapot és jót ivott a kicsor­duló vízből. Egy biró családjának ked­vence, lelopott a vacsoraasz­talról egy diarab májat és a fotel mögé bujt vele. Alig­hogy enni kezdte, bejött a ház asszonya és bosszankod­­ve kiáltotta: “ugylátszik a macska elvitte a tálról a hi­deg májat, mert fél perc előtt még ott volt!” A lakmározó cica erre — amint a biró leá­nyai megfigyelték — gyorsan íe’Jhaj tóttá kis mancsával a szőnyeg szélét, aládugta a májat, újra ráhajtota a sző­nyeget, majd ártatlan pofá­val elősétált a fotel mögül, sőt odáig vitte a szemtelensé­get, hogy cdatörleszkedett asszonyához, mintha csak mondani akarta volna neki, hogy ő ártatlan ... Pankoff német professzor megfigyelte, hogy a macská­nak zenei érzéke van, külö­nösen a harmonika és a fu­vola hangjai iránt érzékeny. Ennlek a két hangszernek a muzsikája valóságos bűvöle­tet vált ki a kis állatból. Mi­helyt meglátja a hangszert, nyomban hiaelegni kezd a gazdájának, hogy muzsikál­jon rajta és ha abbahagyja, kis mancsával ibökdösti, hogy a folytatást kierőszakolja. Ha ez nem használ, kiabálva kö­veteli a neki oly kedves ze­njét. A magas Ihamgclk különö­sen izgatják, nyilván azért, mert ezek a hangok hasonlí­tanak a macska-szerelem hi­vó szavához.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents