A Jó Pásztor, 1960. július-december (40. évfolyam, 27-51. szám)

1960-09-09 / 36. szám

2. OLDAL \ i* 'H !** /, * <>fí A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapitotta Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CI FVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 o^gSfc 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: G«ty évre________________$6.00 One Year_______________$6.00 Hl évre________________$3.50 Half Year ______________$3.5C Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio "ÍGY NEM IRTOK TI!" A pesti régi nem-jó idők szellemes humoristája, Karinthy Frigyes, “így irtok ti” cimü könyvében ki­figurázta azokat az Írókat, akik Írnak, de nem tudnak írni. Azóta sok viz — és vér is — folyt le a Dunán és megváltozott a világ. Ma azokkal van baj, akik nem Ír­nak. A kommunista propaganda egyik eszköze a hall­­gatásos hazudozás. A recept egyszerű: elhallgatják az igazságot, ha az kényelmetlen nekik. Leggyakoribb en­nek a receptnek alkalmazása Oroszországban történő robbanások, vasúti és légi katasztrófák esetében. Eze­ket az eseményeket a lapok nem Írják, nem Írhatják meg. És persze a legnagyobb hallgatásos hazugságokat politikai dolgokban gyakorolják. A legújabb eset: a pá­risi csúcskonferenciát Kruscsev felrobbantotta, ürü­gyül használva ki a U-2 kémrepülési incidenst. Az egész világ kommunista sajtója azonban moszkvai utasításra azt hajtogatja, hogy a konferencia kudarcát Amerika magatartása okozta. Eisenhower elnök annakidején a nemzethez és a világhoz intézett TV beszédében bevi­lágított a szovjet hazugságba. Ezt a nyilatkozatot az oroszok nemcsak az orosznyelvü lapokban hallgatták el, hanem a Moscow News cimü angolnyelvü és aNou­­velles de Moscou cimü francianyelvü moszkvai lapok is. Amire Hagerty, az elnök sajtóreferense, a két lap szerkesztőinek levelet irt, amelyben rámutatott arra, hogy — igy néz ki a szovjetben a sajtószabadság: Ami nem tetszik a Kruscsev bandának, azt agyonhallgatják. “így nem irtok ti!” AZ ÖZVEGYEK PROBLÉMÁJA Mióta a világ-világ, mindig nehéz és bonyolult volt az özvegyek problémája. Ha akadtak is itt-ott úgyneve­zett “vig özvegyek”, többségük keservesen küzdött és küzd ma is a sorssal, amely megfosztotta őket legjobb barátjuktól, élettársuktól. Ha általában komoly probléma ez, százszor, ezer­szer keményebb dió azok számára, akik idegenben él­nek, akik még nem tudtak beolvadni uj hazájuk nyel­vébe, szokásaiba. Ha az özvegy fiatal, (ez aránylag a ritkább eset) még nem nagy a veszedelem. A fiatalság vonzó és aránylag könnyen talál magának uj élettár­sat. De milyen sors vár azokra, akiket életük delén fosz­tott meg a halál feleségüktől, férjüktől? Ötven év körül majdnem megoldhatatlan kérdés előtt áll az özvegy. Hol keressen magának megfelelő párt, amikor itt nincs alkalma olyan társaságba járni, ahol összeismerkedhetne feleség- vagy férj jelöltekkel? Az amerikai városokban nincsenek espressók, kávéhá zak, ahol kisebb-nagyobb társaságok jönnek össze, nin­csenek olyan klubok, egyesületek, rendezvények, aho­vá nő, partner nélkül is zavartalanul elmehetne. Az­után itt van a nyelvi kérdés: régi igazság az, hogy a házasságok tartósságának egyik alappillére a közös nyelv. Ezért keresik egymást a magyar özvegyek, azaz csak — keresnék . . . Néha-néha megjelenik egy-egv hirdetés az újságban, néha “ajánlanak” valakit s ezzel aztán a legtöbb esetben el is alszik az ügy. Pedig a probléma megoldásra vár. Nincs borzal­masabb kin, mint az egyedüllét kínja. Az is biztos, hogy mindenki megtalálja párját, ha a dolgot megfelelően megszerveznék. Itt is él egy özvegy, ott is — meg is fe­lelnének egymásnak, de nem tudnak egymásról. Nem egyszerű magánügy ez, hanem komoly társadalmi prob­léma, amellyel egyszer már a hatóságoknak is foglal­kozni kellene. New Yorkban már sikerrel működik egy ilyen ismerkedést közvetítő állami intézet. Nem lehet­ne ezt más államokban, városokban is bevezetni? TESTVÉREK EGYMÁSKÖZT Mi történt Bukarestben? Hetek, hónapok múlnak és senkisem tudja a nagyvilágban, a szabad világban, hogy mi történt ott. A világkommunizmus konferenciá­ja volt ott s a hivatalos jelentés szerint arról vitatkoz­tak Moszkva és Peking urai, hogy mi a leninizmusban az utolsó szó: a kapitalizmus elpusztítására feltétlenül keli-e háború, vagy elpusztitható-e háború nélkül is? A kínai kommunisták elvi álláspontja az, hogy uj vi­lágháború elkerülhetetlen, Kruscsev már jóideje a bé­kés együttélés politikáját kezdte hirdetni. Bukarest­ben a hivatalos jelentés szerint a kínaiak és az oroszok megértésre jutottak. Ez persze üres frázis, amelybe akármit bele lehet magyarázni. Az egész szabad vilá­got — a diplomatákat és a kémeket — izgatja a kérdés: Mit beszélt Bukarestben Kruscsev? Egy keletnémet Érvényes mindenül!. — S jó lesz ha megfogadjuk a tábla tanácséi. EÖTVÖS JÓZSEF KÉT SZERELME Ott állt a rózsáik között, nyeső ollójával az elnyilt vi­rágokat óvatosan levágta, ne­hogy megsértse a friss hajtá­sokat. A szeme szeretettel si­mogatta a kifakadt bimbókat, néha egy-egy fölé odahajolt és mélyen baszivta illatukat. Lám, már Pusztaszenttor­­nyán is rájöttek, hogy azzal okozhatnak legnagyobb örö­met neki, ha minél több ró­zsát ültetnek a tiszti lakás körül, ahol birtokán való láto­gatása közben megszállni szo­kott. Most már, ha kinéz az ablakán, ott is, amerre csak a szem ellát, rózsák köszcn.­­tik a reggeli ébredésnél. Még egyszer vizsgálódva körülnézett, azután fölment a verandára, letette az .ollóját az asztalra és letekintett a vá­rosra. Megelégedve gondolta, rogy jól kiválasztotta ezt a íelyet itt a Svábhegyen, en­­íél szebb kilátás az egész kör­nyéken nincs. Jobbra a Sas­­begy kettős orma és Szent deliért hegye. Szemközt a Várhegy, a helyőrségi temp­lom csór ka tornya, a Boldog­­asszony átépített temploma, a királyi Várlak és a bástya, melynek ódon falaiban a sza­badságharc ágyúgolyói feke­téinek. A szobájába ment, másik kabátot vett, majd beszólt a feleségének: — Átsétálok a Várhegyen a városba, Deákhoz, az Angol­királynő fogadóiba. Ott lesz ma Kemény Zsigmondi és Gyulai Pál is. Remélem, hogy ma nemcsak a politikáról, ha­nem egy kicsit az irodalom­ról is fogunk beszélgetni.- Mostanában na,gyón so­kat gyalogolsz, nem fog meg­ártani? — Nem vagyok én még olyan öreg ember — felelte feleségének nehezteléssel —, különben visszafelé kocsin jövök majd. Az árnyékos utón szomszé­dok, ismerősök köszöntötték nagy tisztelettel. A Várhegy déli oldalán egy hangosan ör­vendező ur meg is állította: — Ah, kedves báró, már régen keresem az alkalmat, hogy önnel beszélhessek. El­olvastam a könyveit, mennyi igazság van bennje és milyen mély gondolatok! Hanem a nőket túlságosan a pártfogá­sába veszi. Nem merem a fe­lriad AGY MÉDA leségem, vagy leányaim kezé­be adni, mert rögtön vége lenne a férfiúi tekintélyem­nek. Nem gondolja, hogy a túlságos szabadság és önál­lóság meg fog ártani a gyön­ge női nemnek? — Téved, a nőnek éppen úgy joga van a szabadsághoz mint a féfinak. Képzelje csak el, hogy egy leánynak vakon kell engedelmeskednie a szü­lői akaratnak, már akikor ki kell mondani az “igent” egy egész életre szóló dologban, amikor abban a korban egy férfi még egy száz forintról szóló kötelezvényt sem irhát alá. Azzal a rövid szóval el­itéli magát egy egész életre és, ha csalódott, soha többé egy napsugár sem derithet' fel az életét. Még az elitéit is egy nappal a halála előtt szabadon választhatja meg az ételeit, utolsó kívánságát tel­jesítik; a földön csúszómászó hernyó is rífcháriy napra, mini lepke szállhat a magasba . . . csak éppen a szerencsétlen asszony nem örülhet többé soha az életének? Igazságos dolognak tartja ezt ön? Hevesen és szeriveCiélyeíser mondta ezt a kérdező arcába de a választ nem várta meg hanem gyors léptekkel, felin dúlva, mint mindig, ha értet lenséggol találkozott, tovasie tett. Az utmenti vadon msllő! virágzó bodza illata csapott felé és különös módon ez az illat régen elfelejtett fiatal­ságát juttatta eszébe. Mintha Tóalmás kastélyának a park­jában sétálna Pruzsinsziky Ni­­nával, a fohérruhás, hullámos hajú, karcsú leánnyal, ak: miatt majdnem eldobta az életét. Mennyire szerették egy mást és mégsem kelhettek :gybe! Akkor még nagyon fia­tal volt, a “Pepi báró”, csal. igy hívták és Pepi bárónak még nem lehetett akarata. A sok levél, melybe egész fia talságának a tüzét belerejtet te, a sok virág, melyet mész sziről is küldözgetett, megszá­radva, elfonnyalva odakerült egy halvány leány koporsójá­ra. Mert Nina nem élte tiü bánatát. Mi is tartotta meg Eötvös Józsefet az életnek? Anyjának, a legdrágább édesanyának nem akarta esz­szetörni az életét. Hiszen | egész asszonysága a szenvedé­sek sorozata ve-lt kemény és hidegakaratu férje mellett, ami fénysugár érte, az csak a fiában való öröme volt. Ho­gyan foszthattott volna meg lyen anyát attól a kevés örömtől is? Igen, abban az utolsó pil­­’anatban, ott élet-halál között, enyja jelszava jutott az eszé­be: — Ne higyj az olyan gondo­latoknak, amelyeknek szived ellentmonldl. És az anyai szív lefogta az ő heves, fiatal, túlságosan ér­zékeny lelkének ferde kibú­vóját az élet szenvedései elől, amelyet mindenkinek vállal­nia kell, kinek nagyobb, ki­­lek kisebb teherrel. Az övé mindig nagy volt, mert ezt íz első keserűséget sohasem heverte ki. Akkor évekig utazott kül­országokban s a fcartbaiusi 'ka Isotorban tett látogatása után fogamzott meg agyában első regénye: “A bánat könyve” ahogyan magában mindig ne­vezte a “Karthausi-t”. Amikor negirta, amikor a fekete so­rokba belerejtette a szenve­­iését; akkor egyszerre úgy érezte, mintha azok a pana­szos oldalak átvállalták volna válláról a terhet, mintha megkönnyebbült, mintha fel­szabadult volna. Már tudott örülni a sikernek és büszke volt, hegy nevét országszerte emlegetik s amíg sokezer sze­net megkönniycztetett Gusz­­áv keserveivel, addig ő ma­ga uj arccal, uj reménységgel nézett bele az életibe. Hitt újra a szerelemben és i kis Rosty Ágnesnek jegy­­íjándékul már a nagy sikert lért regényt adta. A hegy emelkedőjénél las­sabban ment. Hiába igaza van Ágnesnek: öregszik. Máskor í rövidebb utat fogja válasz­tani. Az asszony szeme jól át, különösen az olyan asz­­>zonyé, mint az övé, aki a ’ eggondosabb, legáldottabb feleség és édesanya volt egész életében. Ami igaz öröm érte életében, azt családja adta, a körükben mindig boldog és negelégedett volt és elfelej­tette a politika cselvetéseit, ímelyck az igaz szándékot is ;lgáncsolni akarják. Már a város szélére ért. Itt léhány pad kínálta magát, le­üt, megpihent. Olyan külö­nösen érezte magát, versso­rok jártak egyre az eszében, pedig -olyan régen nem irt már verset. Felállt, hogy to­vább megy. De a gondolatok lirt-ekn és hevesen törtek rá, előkereste kis jegyzőkönyvét, visszaült a pacira és Írni kez­dett: Márványszobor helyéba Ha fennmarad nevem. Eszméim győzsdelme Legyen emlék jelem. És sírjatok egy könnyet Barátotok fölött: Dalt érdemelt, mert költő. Könnyet, mert szeretett. N kommunista elárult egy kis titkot, nagyon kis titkot: hogy Kruscsev beszéde 82 Írógépeit oldalt tett ki. De hol az a 82 Írógépeit oldal? . . . Abból talán megsejthetnék, hogy a szovjet részé­ről háború fenyeget-e? Egy kulisszatitok kiszivárgott. Kruscsevnek nem tetszik, hogy a kianai kommunisták területet raboltak Indiától. Meg is kérdezte Bukarestben Mao Ce-tungct: Miért pem rendezitek ezt a határkonfliktust, miért nem vonultok ki indiai területről? Amire MaoCe-tung ezt felelte: És ti miért nem vonultok ki Magyarországból Romániából, Lengyelországból, a balti országokból? Ne higyje senki, hogy Kruscsev és Mao testi-lelki jóbarátok. Az oroszok attól tartanak, hogy a mostani szükségbarátság idővel elhidegül és akkor a kinai kom­munisták orosz “barátaik” ellen fordulnak, szibériai földeket próbálnak a szovjettől elhódítani. végállomás NAGY EMBEREK UTOLSÓ ÉVEI A kiváló ember betegségét és egyidejű mun­kásságát vizsgálva, azt találjuk, hogy bizonyos meg­betegedések együttjárnak bizonyosfajta tehetségek­kel. így például az epilepsziás betegségek nagyon sokszor kiváló Írókat támadnak meg, Epilepsziás volt Flaubert, Stendhal, Victor Hugo és a nagy né­met festő, Böcklin. Nem is beszélve Dosztojevszkij­ről, aki az epilepsziának valóságos hozsannáját irta meg. Dosztojevszkij azt mondja, hogy a normális és egészséges ember nem képes átérezni azt a fájdalmas gyönyörűséget, amit az epilepsziás átél rohama előtt és abban a lassú lelki és testi megújhodásban, ami az epilepsziás rohamot követi. A paralizis szintén egyike azoknak a megbete­gedéseknek, amelyek a tehetséges ember munkás­ságát előnyösen befolyásolhatják. A paralizis általá­­j ban teljes szellemi összeomláshoz vezet, ha csak egé­szen modern gyógyeljárással az orvos meg nem ál­lítja a szellemi pusztulás folyamatát. Ilyenkor elér­hető, hogy a betegség stagnál, a beteg a szellemi összeomlás felé vezető utón — mondjuk, valahol a középen — megáll. A paralizis sokszor alkalmas arra, hogy hihetet­len mértékben gyorsítsa a szellemi produkciót és mi­nőségét soha nem álmodott magas fokra emelje. Ni* etzshe hires könyve, az “Imigyen szóla Zarathustra’’^ az orvosok szerint nem más, mint egy szellemileg ma­­gasrendü paralitikus vízió megrögzítése. Maupassant, a ragy francia iró, paralizise folya­mán, halála előtt: utolsó tiz esztendejében még hat grandiózus regényt, két színdarabot és kétszáztizem öt novellái irt. Tekintettel arra. hogy a paralizis teljes kifejd lődésének ideje körülbelül 10—15 esztendő, kétség­telen, hogy Maupassant mái- spbmsan beteg volt, ami­kor ilyen hatalmas mennyiségű és igazán mesteri müveket alkotott. Hugo vVolf, a nagy német zeneszerző, 43 éves ko­rában pusztult el paralizisben és legcsodálatosabb munkái élete utolsó éveiből származnak, amikor el­méje úgyszólván teljesen elborult, de a zenei alkotás számára csodálatosan kifinomodott érzéke, tehetsé­ge, formálóereje. Mindez azt bizonyítja, hogy a súlyos betegségek egyáltalában nem csökkentik a zseniális ember pro­dukcióját. Sőt: azt lehetne mondani, hogy a halál­­félelem, vagy a halál belátható időn belülvaló bekö­vetkezésének tudatos vagy tudattalan megérzése fel­fokozza az alkotóerőt. Az is bizonyos, hogy a halál időpontját néha fel­fokozott munkával, amelyre az egész szervezet be van állítva, ki lehet tolni. Courteline, a hires francia vigjátékiró halálosan megbetegedett, amikor utolsó^ darabjának csak harmadik felvonásánál tartott. Még két felvonás volt hátra és annak ellenére, hogy az orvosok a következő órákra jósolták a halált, Cour­teline még két teljes héten át szellemi frissességben fejezte be az utolsó két felvonást. Tehetséges és zseniális férfiak között általában sok súlyosan beteg ember volt. Schiller, Chopin, Cse­hov és Dosztojevszkij tüdővészben haltak meg. Rák­betegek között különösen nagyszámban találunk ki­váló embereket, Beethoven, Wedekind, Strindberg és Uhland rákban pusztultak el. Wagnert egy asztmaro* iám ölte meg, Schopenhauert pedig a szív főerének dmeszesedése. Az orvostudomány ma már sok olyan lángelmét mentette meg az élet s a további alkotás számára, kik a középkorban, vagy az ókorban olyan betegségek­ben pusztultak el, amelyeket ma már aránylag jól tudunk gyógyítani. Shakerpeare és Dante tífuszban haltak meg. Csajkovszkij halálát kolera okozta és Tizian, minden idők egyik legnagyobb festője, 99 esz­tendős korában nem végelgyengülésben halt meg, ha­nem pestisben. A fertőző betegségek halálozási aránya ma már sokkal kedvezőbb, mint régebben és valószínű, hogy íz orvostudomány esztendőkkel hosszabbította volna meg Csajkovszkij, Dante és Shakespeare életét. Ha a halálokokat nézzük, rájövünk, hogy mi­lyen kevés a természetes elhalálozás, a végelgyengü­lés, a szervezet természetes felőrlődése. Voltaire 84 éves korában súlyos vesebajban pusztult el és Goethe, a 83 esztendős, “spanyol” influenzához hasonló meg­betegedésben. Tolsztoj halála előtt annyira aktiv volt, hogy hosszú lelki harc után otthagyta családját, bir­tokát, Jasznaja Poljanát, hogy meg tisztultabb, bün­­telenebb, emberibb életet éljen. Az utón meghűlt, tü* dőgyulladást kapott és váratlanul pusztult el egy kis orosz vasúti állomás várótermében, leánya karjai kö: kött, aki utána sietett a menekülő aggastyánnak! Kant szintén tüdőgyulladásban halt meg 80 éves korában. A zseniális ember nagy általánosságban a késő öregkorig megőrzi alkotóképességét. Verdi 74 éves korában még két kiváló operát irt: az O'thellút és a Falstaffot..

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents