A Jó Pásztor, 1960. július-december (40. évfolyam, 27-51. szám)
1960-09-02 / 35. szám
Pünkösd után 13-ik vasárnap EVANGÉLIUM Szent Lukács 17. fej., 11-19. szak. Az időben történt, hogy amint Jézus Jeruzsálem felé tartott, átméne Szamárián és Galileán. Mikor pedig beméne egy faluba, tiz poklos férfi jőve eléje, akik távolról megállának és íölemelék szavukat, mondván: Jézus, mester, könyörülj rajtunk!... Kiket midőn meglátott, mondá: Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak... És lön, hogy amint mentek, megtisztulának. Az egyik pedig közülök, látván, hogy meggyógyult, visszatére, nagy szóval magasztalván az Istent és arcra borúira az ő lábainál, hálát ada és ez szamaritánus vala. Felelvén pedig Jézus, mondá: Nemde tizen tisztultak meg és kilenc hol vagyon? Nem akadt, aki viszszatérvén, dicsőséget adjon Istennek, hanem csak ez idegen. — És mondá neki: Kelj fel menj el, mert hited meggyógyitott téged. SZENTBESZÉD Ha végignézünk az embereken, ha széjjel tekintünk a népek és nemzetek között, bizony-bizony sok betegségre, sok fertőző, szerzett és öröklött nyavalyára találunk. Szinte alig van ember a föld hátán, akinek ne volna valami testi baja, valami testi fájdalma és ha van is, annak az egészsége is milyen törékeny és mennyire ki van téve mindenféle káros és kóros bacillusnak, amellyel a levegő állandóan telve van. De a sok-féle testi betegség és nyavalya között talán alig van súlyosabb és visszataszitóbb, — mint az úgynevezett poklosság. A poklos beteg menthetetlen, bajára legfeljebb csupán enyhület van, de gyógyszer nincs. Minden más betegségben van, vagy legalább is lehet remény a gyógyulásra, de a poklosnak nemcsak hogy nincs reménye, hanem ellenkezőleg biztosan tudja, hogy veszve van. Valami szörnyű lehet hát a poklosnak lelki állapota, amit szerfölött növel még az is, hogy az ilyen betegnek azonnal el kell hagynia családját, nehogy megfertőzze az öveit, mert a poklosság nagyon ragadós betegség. Ámde a testi poklosságnál van még egy borzasztóbb, egy még visszataszitóbb és ez a lelki poklosság. Ami a poklosság a testen, az a bűn a leiken. Megfertőzi a lelket, mint a poklosság — a testet. Micsoda borzasztó pillanatok, micsoda borzasztó órák ezek, de hát mik ezek az örökévalóságho2 képest? És micsoda borzasztó a bűnös helyzete, amikor kénytelen maga is belátni, hogy haszontalan, semmirevaló ember és mikor kénytelen maga bevallani, hogy hiába minden, ő nem képes megjavulni, számára nincs megtérés. Oh ez még sokkalta szörnyűbb tudat, mint a gyógyíthatatlan testi beteg tudata, mert hát a lélekről a halhatatlan lélekről var szó, mely érzi, hogy örökre veszve van és nem a testről, amely úgyis múlandó. Óvjuk hát magunkat a bűntől. Ha óvjuk magunkat a testi fertőzéstől, nemcsak magunkért, de főleg környezetünkért, mennyivel inkább kell akkor óvnunk magunkat a bűntől, nemcsak azért, hogy lelkünket ne fertőzzük meg, hanem azért is, hogy mások lelkének ne ártsunk. A poklosok, amikor hallották, hogy Jézus közeledik feléjük, már távolról kiáltották: “Jézus, Mester, könyörülj mi rajtunk!” És Jézus könyörül a testi élő halottakon és meggyógyította őket... Miként a poklosokat csak csoda menthette meg a poklosságuktól, akként a bűnösöket is csak csoda menthet meg a bűntől, a megbocsátásnak isteni csodája ... És ha Krisztus megkönyörült a testi betegségben sínylődő embereken, mennyivel inkább meg fog akkor könyörülni a bűnben vergődő embereken, kik bizalommal kiáltanak hozzá: “Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!” hiszen Ő maga mondotta: “Nem jöttem az igazakért a földre, hanem a bűnösökért s nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő fölött inkább, mint 99 igaz fölött, kik nem szorulnak bünbánatra.” Kérjük Jézust, hogy könyörüljön rajtunk is. Aláírásukkal ellátott vallomást tett a fenti három sörtivó fiatalkorú bűnöző arról, hogy miként gyilkolták meg a Riverside, californiai gyár esi, a 45 éves Charles Duval-t és 47 éves nejét, Szonjii. \ A f<S PÁSZTÓI? Móric bácsi szörnyű fogsága a budai Nádor-laktanyában Itt tárgyalták Powers perét Moszkvában. A különleges szolgálatra önként szerződött pilóta a biróság előtt bűnösnek vallotta magát. (Folytatás a 2-ik oldalról) szokta aludni, azt soha el nem engedte. Becsomagolták ivópoharát, evőkészletét, mit még nagyanyámtól ikapott (soha mással nem evett, mint azzal), kedves hálaköpenyét, mit Róza néni varrt számára dupla posztóiból, olyanforma, mint egy katonáköpeny, övvel a derekához iszoritva és kétoldalt nagy zsebbel, a nagy zsebeik azért voltaik szükségesek, mert az egyikben tartotta nagy pénztárcáját, a másikba meg annyi zsebkendőt rakott, amennyi csak belefért. Házisapkáií szintén Róza néni horgolta fekete selyemből, a szélén vaami szegéllyel, egyszer kakasfejjel, máskor ezüst fonálból üstökössel, máskor rózsafüzérrel. Ekkor épp a rózsás sapka volt vele, azt mondta: — Ezt a rózsás sapkát viszem magammal, ha már a kedvem bánatos, legalább a süvegem legyen virágos! Mikor bátyám elment, oly üres lett a ház és oly szomorú, mintha mindenki meghalt volna. Bátyám egyedül ment el, nem engedett senkit, hogy elkísérje. Néni szeretett volna vele menni, de ő azt mondta, íogy maradj szépen idehaza, nem vagyok én anyámaszszony katonája, nem ijedtek ín meg a némettől, láttam én már különb németet is, mint ■Volafka! Mikor bátyám megérkezett a kaszárnyába és a börtönőre felhordta málháit, jó baksist adott az őrnek, ki látva, hogy nagy úrral van dolga, nagyon figyelmes lett hozzá. Látta bátyám a szobáit, hogy mily jó kényelmesek s meg volt elégedve. — Dehát ez a nagy banyakályha minek van itt a szoba közepén? — Hát kérem, hogy bemelegítse a szobát, mert -ha a fal mellett lenne, elszinná a vastag fal a meleget. Pedig ezt a szobát nagyon sokat használják. — Kik? — kérdi bátyám. — Hát az urak. — Miféle urak? — Hát az adós urak, ide szokták bezárni az adósokat! (Akkor még bezárták, aki nem tudott fizetni. Hány szoba kellene most azok számára?) Reggelit a porkoláb hozott bátyám számára, de ebédet néni főzött, mindig kedvenc ételeit készítette, vacsorára többnyire sült csibe volt és' az ő borocskája, mint ő maja nevezni szokta: “Szegény ember elégedjen meg a maga termésével!” Az ebéddel ko~án el kellett indulni, hogy meleg maradjon, meg délre ott legylen, mert bátyám korán -szeretett ebédelni. 12—1 óra között. Akkor még nem volt sikló, a Magyar-utcától élég távol volt a Nándor-ka szárnya, hát sietni kellett az étellel. A maradék ételt -mindig a börtönőr kapta és a maradék borocskát is. A családnak csak vasárnap volt szabad bemenni hozzá, akkor mind együtt ebédeltünk vele. Eljött édesapám és Eszter néniék is meglátogatták, Eszter nénit nagyon meghatotta, mikor belépett hozzá a börtönbe. Móric bácsi megöleli szeretet Eszter nénijét: — No, Esztikém, ne busulj, nincs njsfcem itt semmi bajom! Nagyabb őrizet alatt vagyok, mint otthon, mert itt senkit sem eresztenek be hozzám, odahaza meg egész nap zaklatnak a mindenféle s fajta kéregetők! Majd csak kiüljük ezt az időt is minden baj nélkül, csak az a délelőtti mulatság ne volna! Ugyanis ablakaim azon udvarra nyílnak, aihoí^r reggelenként a rabokat porolgatják. Azok ordításai nem igen melodikusok. De ha azok megszokhatjá-k az ütést, én megszokom az ő lármájukat. Nap-nap után volt mindenféle kérése bátyámnak, hogy még mikre van, szüksége. Finom vésőire, éles kis késeire, tajtékra meg somfára, melyeikből faragott. Ott faragta CLARK, N. J. — Egy 12 éves fiú betörte az iskola egy ablakát. Nyakoncsipték és Miskin detektív elé vitték. Bár tettenérték, a fiú tagadni kezdett, aztán pityeregve vallott. Majd, letörölve a könnyeit, szemtelenül megszólalt: “Hát olyan nagy bűn az, egy ablakot beverni? Én tudok olyan fiút, aki ennél nagyobb dolgot csinált.” A 12 éves fiú megnevezett egy 12 éves fiút, ez megnevezett még egyet az még egyet, leányt is, és a végén kilenc fiú és három leány gyülekezett az őszhaju detektív szobájában. — Miért csináltad ezt? Erre a kérdésre nem tudtak felelni, mind csak pityeregni, bőgni tudott most. Lassankint kibogozódtak a tények, de csak a tények — a lopások. Hogy miért lopkodtak ezek a 12 és 15 év közti fiuk és leányok, azt nehéz volna megmondani, mert ők se nem mondják, sem megmagyarázni nem tudják, mi vezette őket a lopásokra. Nincs köztük egy sem, aki szegény házból való lenne. Mindegyiknek szülei jómódban élnek és minden jóval ellátták őket. Például az egyik fiúnak a mamája vett 50 dollárért egy rádiót; miért lopott ez a fiú egy olcsó kis rádiót ? Tetszett nekik a kaland. Izgalmas dolog olyasmit tenni, ami tilos, amit csak suttyomban lehet csinálni. Csak ez lehet a magyarázat. Hiszen legtöbben mindent, amit össze■ki Róza néni szobrát fából, Rózácsika alakját tajtékból és többféle női alakokat, meg egy somfabotot, melyen egy madárfészek van, a fészekben három madártojás, a fészekre felkapaszkodik egy gyik, hogy a tojásokat kiszívja. Bátyámnak azután pár napot elengedtek a fogságból. Volt öröm a háznál, mikor a hir megérkezett, hogy bátyám hazajöhet. Mikor átmentünk csomagolni és hazahozni az ottlevő tárgyakat, a börtönőr nagyon sóhajtozott, hogy elmegy már az ő jó vendége, ily jó rabot még sohasem szolgált, mert mindennap megosztóta vele ebédjét, meg a borát. Ha ő igy élhetne, mint a nagyságos ur, úgy egész életére raboskodnék. Hiába, az ur még a pokolban is ur, szegény meg a mennyországban is szegény ember! Szeretett bátyámon nagyon meglátszott a hosszú szobai levegő, igen halvány volt, de jó kedve volt és sokat tréfálózott. Bátyám is szerette porkolábját, mikor kijött a börtönből, szép versben is megörö kitette fogságban töltött napjait. Címe: Búcsú az én jó porkolábomtól. lopkodtak, e 1 a j á n d ékoztak pajtásaiknak. Az egyik fiú 70 centet kilopott a Szív Alap gyűjtődobozából és a pénzt a vizbe dobta. Az utóbbi nyolc hónapban a 9 fiú és három leány 80 tolvaj lást követett el. Loptak üzletekben ékszert, ruhaneműt, loptak az iskola pénzszekrényéből, ellopták tanítók és szomszédok pénztárcáit, barátaik piggy bankjait megdézsmálták, készpénz zsákmányuk több mint 2000 dollár volt. Hogyan kezdődött ? Egyik sem tudja megmondani. Tény az, hogy nem egy tolvajbandát képeztek mind, hanem külön-külön, hármas, négyes csoportokban lopkodtak. A szülők hibája? Aligha. A közönség hibája? Semmiesetre. Clark községben sokat tettek a fiatalságért. Van két baseball-csapat, lovaglás, úszási tanfolyam, kuglizópálya, tánc, piknikekre vitték őket, kirándulásra New Yorkba. Egy kivételével mint a kis tolvajok az iskola honor rollján voltak. CASTRO, A JÓ DIÁK KELET-BERLIN — Castro kormánya egymillió dollárért nyomdai felszereléseket vásárolt a keletnémet szovjetzónában. Tizenöt cubai hivatalnok a zónába jött technikai kiképzésre. Úgy látszik, nagy propagandahadjáratra készülnek a cubai kommunisták. Jó helyre mentek tanulni. Gyerekek, miért loptatok? Pünkösd után 13-ik vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté, 21, 33-42 Mondá az Ur e példabeeszédet: Vala egy családos ember, ki szőllőt ültetvén, bekerítő azt sövénynyel, és sajtót ása benne, és tornyot épite, és bérbe adván azt a míveseknek, messze útra méné. Mikor pedig a terményérés ideje elközelgetett, szolgáit a mívesekhez küldé, hogy beszedjék a szőllőterményt. De a mívesek megfogván az ő szolgáit, némelyet megverének, némelyet megölének, némelyet pedig megkövezének. Ismét más szolgákat külde, többet az elsőknél; és hasonlóképen cselekvőnek azokkal is. Végre pedig fiát küldé hozzájuk, mondván: Meg fogják becsülni fiamat. Azonban a mívesek látván a fiút, mondák magok között: Ez az örökös, jertek, öljük meg őt, és foglaljuk el Örökségét. És megragadván őt, kiveték a szőllőből és megölék. Mikor tehát eljő a szőllő ura, mit fog cselekedni azon mívesekkel? Felelék neki: A gonoszokat gonoszul veszti el, és szőllőjét más míveseknek adja bérbe, kik megviszik neki a termést annak idejében. Mondá nekik Jézus: Soha nem olvastátok-e az Írásokban: “A kő, melyet megvetettek az építők, szeglet fejévé lön. Az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt.” SZENTBESZÉD “Ne ölj!” — ez Isten parancsolata, és a mai evangélium arra int, hogy vesztébe rohan, aki ezt a parancsolatot megszegi. Aki kardot ránt, kard által vész el, aki gonoszul cselekedett, annak rossz vége lesz. Mert az a világ rendje, hogy a bűnös elnyerje méltó büntetését és e törvény alól, amely nemcsak isteni, hanem emberi, állami törvény is, nincsen menekvés. Csak ideig-óráig győzedelmeskedhetik a rossz, mert isteni rendelés, hogy az igazaké legyen a földi élet minden áldása s elkárhozzék a gonosz lélek. Kapzsiság a legtöbbnyire az oka annak, ha az ember főbenjáró bűnre vetemedik. A gyilkos mívesek példája is arra mutat, hogy haszonlesés, más vagyonára vágyás vezeti bűnös útra az embert. A kapzsiság és az irigykedés tehát az elemi bűn, amelyből a nagyobb bűn, a megbocsáthatatlan bűn fakad. Az igaz ember ezért fékezi természetének rossz hajlamait s aminthogy lefékezi bűnös testi vágyait, úgy szárnyát szegi gonosz gondolatainak is, amelyek más jószágára irányulnak. Még önnön haszna és érdeke is azt parancsolja, hogy tartsa tiszteletben másnak a tulajdonát, merthiszen nem várhatja el mástól joggal azt, amit ő maga nem ad meg másnak. Nem igaz ember az, aki kétféle mértékkel mér; nem sokkal jobb az, mint az erdő duvadja,amely a gyengébbnek a védtelennek életére tör. Legyünk mindenben mérsékletesek, ne kívánjuk meg a másét, gondoljunk arra, hogy a lélek nyugalma, az igazságosság és a tisztaság öntudata többet ér minden földi kincsnél. BIBLIAI JELENET Jézus megmossa tanítványa lábát. FOTOGRAFÁLNI SZARAD Ezekben a napokban, amikor Moszkvában valóságos kém-mánia dúl s egyre-másra kiutasítanak amerikai turistákat utcai és üzleti fényképezés miatt, Stuttgart németországi városban rajtakapták az orosz katonai misszió két tisztjét, amint fényképfelvételeket csináltak az amerikai katonaság főhadiszállásáról. A katonai rendőrség letartóztatta őket, de soká tartott, mig el lehetett hurcolni őket kémtevékenységük színhelyéről, oly hevesen ellentálltak, dacoltak a katonai rendőrökkel. Végül sikerült őket ártalmatlanná tenni és elvezetni. Hét órai fogság után szabadonbocsátották őket. Érdekes ez az eset azért, mert Oroszországban szigorúan tilos még vasúti állomások fényképezése is. A kommunisták két mértékkel mérnek: ami nálunk tilos és kémkedésnek számit, azt szabadon csinálhatják a szabad világban. Fotografálni tilos és fotografálni szabad . . . 1 fl. OLDAT]
