A Jó Pásztor, 1960. július-december (40. évfolyam, 27-51. szám)
1960-08-19 / 33. szám
*. OLD AC a tő r terror? Pünkösd után 11-ik vasárnap I ‘.W EVANGÉLIUM Szent Márk 7. fej., 31—37. Az időben Jézus ismét eltávozván Tirus vidékéből. Szidonon át a galileai tengerhez méné, a tiz város határai közé. Ott hozzá vivének egy siketnémát s kérék őt, hogy tegye rája kezét. És félrevivőn őt külön a seregből, füleibe bocsátá ujjait, és köpvén, illető nyelvét és föltekinve az égre, fohászkodék és mondá neki: Effeta, azaz nyíljál meg. És azonnal megnyilának fülei és megoldódék a nyelvének köteléke és helyesen szól vala. És megparancsolá nekik, hogy ezt senkinek se mondják. De mennél jobban tiltá nekik, annál inkább hirdeték és szerfölött csodálkozának, mondván: Mindent jól cselekedett, a siketeknek visszadta hallásukat és megszólaltatta a némákat. SZENTBESZÉD r ar Aki ismeri az emberi életet, az előtt nem lehet kétséges mily nagy jelentősége van életünkben az evangélium fenti mondatainak. Nemcsak azért, mert egy siketnéma meggyógyitásáról van szó. Nem csekély dolog az ... Vannak percei az embernek, amikor irtózik minden zajtól, különösen terhes az embernek a nagyvárosok lármája, gépek zakatolása, szirének bugása, automobiltülkölés. Ám ennél sokkal szörnyűségesebb az a végtelen csend, amely a süket embert környékezi, aki nem képes arra, hogy egy csengő szót halljon. Nélkülöznie kell a muzsikának lelket vidámitó zengését fogalmat sem szerezhet magának arról, hogy milyen gyönyörűséget jelent az ártatlan kisdedek gügyögése, a madarak vidám dala, források csörgedezése, a háborgó tenger moraja. Nehéz elviselni a kellemetlen zajt, de ennél sokkal ijesztőbb az üres csend, melyben a süket ember kénytelen élni. Hogy milyen a néma ember sorsa, arról mi mindnyájan fogalmat szereztünk akkor, a mikor idevetődtünk az amerikai tájakra és egy árva szót sem tudtunk beszélni angolul. Sokszor úgy szerettünk volna valamit kimondani az idegen környezetben, df képtelenek voltunk rá. Drága kincse az embernek mind a kettő. A fül is, a nyelv is. Csak az a veszedelem, hogy az embei visszaélhet mindkettővel. A siketnéma meggyógyitásával az Ur Jézüs erre akarta felhívni a figyelmünket. Ha mindkét szervünk egészséges is, még sem szabad felhasználnunk a rosszra. Nagyon nehéz volna az életünk, ha nem hallanánk semmit. Néha azonban igen jó volna, ha semmit sem hallanánk egyes olyan beszélgetésekből, amelyek ártalmasak, szeretetellenesek, békességbontók. Természetes, hogy ilyenekben résztvenni nem is szabad. Még a puszta jelenlét is az ilyen beszédeknél veszedelmes lehet, mennyivel vétkesebb dolog ilyen beszédeket folytatni, illetve a hallott dolgokat azonnal másoknak is elmondani. Az a kis nyelv nagyon sok testi-lelki romlásnak volt már előidézője. Nem egyszer mozgatta valaki a nyelvét önfeledve, gondatlanul és az eredmény egy egész élet elkeseritése és boldogtalansága lett. Meghallgatni azt, amire kötelességünk hallgatni, nagyon jó. Hallgatni különösen a lelkiismeret szavára, a kegyelem hivó intésére, az evangéliumi tanításra, szülői, lelkipásztori intésre elvitathatatlan kötelességünk. Megnyitni viszont ajkainkat az Isten dicséretére, a szeretet ápolására, az igazság védelmezésére, a bárdolatlan beszédek megakadályozására — szintén nagyon fontos feladatunk kell hogy legyen. Sok előny és áldás rejlik az Isten e két adományában, a fül és nyelv épségében. Legyünk hálásak érte az Istennek azáltal, hogy nem engedjük meg használatukban a jó Isten és felebarát megsértését, hanem inkább gondosan felügyelünk rájuk s csak a jó előmozdítására használjuk. Ez az autó nem szalad a fának, hanem a felhőszakadás vize sodorta el félmérföld távolságra Washington környékén. ______________________ Korunk szégyene MÜNCHEN — A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson Father Dominique Pite belga dominikánus pap korunk szégyenének mondta azt, bogy csak most — amikor már majdnem késő — jött rá a világ arra, hogy az elmaradt, szegénységben élő népekért tenni kell valamit. Mindenütt a világon nagy a feszültség, mondta Pire, és ennek egyedüli orvoslása egy világszerte folytatandó harc lenne a szegénység és éhség ellen. Father Pire a kezdeményezője az Európa-falvak mozgalomnak. Nyugat-Európa több országában lakóházakat építettek hontalan családok és beteg egyének részére. Emberbaráti munkálkodásáért Father Pire Nobel békedijat kapott és az azzal járó pénzjutalmat Európa-falvak értésére adományozta. ADÓMENTES LEGHUTES WASHINGTON. — Az országos adóhivatal uj rendelkezése értelmében az air conditioning költsége a jövedelmi adóból levonható, ha — ha orvosi rendeletre szerelték be és használják. (Uj Ember, Budapest) Babiloni cserépkép: egy férfi és egy nő között gyümölcsfa áll, a nő a kezét nyújtja a gyümölcsért és a képen még egy kigyó is látható. Egészen nyilvánvaló, mit ábrázol. A paradicsomi gyümölcsfának, az ősemberpár bűnbeesésének történetét. Ötven évvel ezelőtt, amikor Delitzsch nemcsak a szentirás minden feljegyzését, de az emeriség egész kultúráját a babiloni őskulturából igyekezett levezetni, erről az ószövetség első könyvének harmadik és negyedik fejezetében elbeszéltekről is azt állította, hogy nem egyéb, mint az egyik ősbabiloni mítosz sémi változata. Azóta azonban tudjuk, hogy a paradicsom és bűnbeesés története: minden nép hagyományainak egyik legeslegrégibb darabja, és ismeretes az egész földön. A témának világhírű kutatója Feldmann és a szaktudomány sokszor idézi “Paradicsom és bűnbeesés” cimü könyvét. Világi szakember, müve független a kinyilatkoztatott vallások bármelyikének világnézetétől és a szentirás igazolni kívánásának szándékától. Kutatásai mélyen visszanyúlnak az ősidőkbe és megállapítja, hogy a témának ezernyi változatai közt is visszatérnek egészen azonos motívumok. Éspedig a következők: Isten teremtette az embert (az első emberpárt), mégpedig fejlődési fokozatok nélkül, azonnal, mint tökéletes embereket, és közvetlenül vagy közvetve ő maga tanította őket nemcsak önmagáról, hanem az evilági dolgokban is, azok pedig megszegtek egy általa adott parancsot, amelynek mivoltáról eltérnek a különböző hagyománydarabok. Egyetértenek azonban abban, hogy az eseménynek részese volt egy mind az Istennel, mind az emberrel ellenséges lény is; egyetértenek abban is, hogy az esemény az embe-Irta; IJJAS ANTAL riség számára kiválasztott ki váltságos környezetben (“paradicsom-kert”) történt. A legtöbbet emlegetett, mondhatni legklasszikusabb és legismertebb példája annak, hogy a paradicsom és bűnbeesés története ma is élő valóság egy ma is élő ősnép hitében: a bambuti-négerek egyik hagyománya. Ez az u.n. pigmeusok közé tartozik, törpe növésű ősnép Közép-Afrikában. Legismertebb kutatójuk Sehebesta professzor, aki évekig élt köztük, megtanulta nyelvüket és feljegyezte hagyományaikat. A következőket Írja erről ő maga: — A bambutiak szerint az emberiség történetének kezdetei ezek voltak: Miután Isten megteremtette a világot és az emereket, ő maga is mintegy emberiként élt köztük. Gyermekeinek nevezte őket, és azok atyjuknak hívták. De ő teremtette az embert, nem úgy szülte őket. Valamiféle a-^VanyL jelenségről vele kapcsolatban, mintegy istenpárról, sohasem lehet szó, ezt mindig hangsúlyozzák a bambutiak. Azt is, hogy Isten noha emberként élt az emberek közt mindig láthatatlan maradt, de az emberek tudták jelenlétét és beszélni is tudtak vele. A környezet, amelyet kényelmes és biztonságos megélhetésükre kiválasztott, maga az őserdő volt. Szigorú parancsot adott nekik valamiről, amelynek mivolta elhomAVooodott a bambutiak emlékezetében. A parancs megtorlással volt öszszekötve: azzal, hogy a természet ellenségesen fordul szembe az emberrel, ha az adott tilalmat áthágják. Az emberek azonban nem állták meg a próbát. A legsúlyosabb büntetés az volt, hogy Isten ettől kezdve elvonta jelenlétét az emberek közül. Nem hagyta őket, az ő gyermekeit, védtelenül a világban, előzőleg fegyvereket és szerszámokat ajándékozott nekik, Pünkösd után 11-ik vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 18, 23—35. “üO* hogy fenn tudjanak maradni. Eltávozása az emberek közül: a legnagyobb katasztrófája az emberiség történetének — mondják a bambuti négerek. Ebből a pigmeus-mitoszból hiányzik az Isten ellen való neheztelésnek minden vonása. Igazságosnak tartják Isten cselekedetét, mert a parancs, amit adott, súlyos és jelentős dolog volt. S emlékeznek a bambutiak arra is, hogy az emberiség nem fogadta tompa rezignációval a fordulatot: keresni kezdte a közülük eltávozott Atyát mindenütt a világon. íme, ez a legutolsó jelentés “paradicsomról és bűnbeesésről” ahogyan a legeslegősibb Afrika még ma is ismeri és áthagyományozza nemzedékről-nemzedékre. Egészen bizonyos, hogy független a szentírástól, amelynek megfelelő helyével azonban a maga leglényegesebb vonásai szerint megegyezik. A megegyezés oka az, hogy az emberiségnek ez a hagyománya egy valamikori közös emlékezetanyagra megy vissza, mint forrásra. Semmi kétség: maga a történet egész kis teológia. Van egy szellemi létü, láthatatlan Isten, aki mindenható, nem azonos a világgal, amelyet ő teremtett; ő teremtette a maga szolgálatára az embert; megismertette magát az emberekkel ; parancsokat adott neki. A bambuti négerek hagyománya határozottan állítja az őskinyilatkoztatás történeti valóságát. Ugyancsak határozottan állítják a bambuti négerek, hogy az emberiség történetének kezdeteiről szóló e hagyományt ők őrizték meg legtisztábban. Ismerik a körülöttük élő népeknek ugyanerről szóló elbeszéléseit, de eltorzitottaknak tartják azokat. Vallási tudásukat nem “akármifélének” ismerik; tudatában vannak, hogy amit tudnak, az igen magasrendü vallási ismeret, aminthogy valóban az is. Ők sem imádtak soha bálványokat. Az imádságról azt vallják, hogy Istent, aki ezen a látható világon túlra ment, lelkűkben lehet megszólítani, bármit kérve tőle — ez az imádság. Tudják, hogy ezt nemcsak hangok nélkül, de akár határozott szavak nélkül is lehet tenni, magának a léleknek áradásával — ismerik az imádság legmagasabb fokozatait ! Egyszerű teológia ez. Az Isten-ismeret azonban ebben az egyszerűségében is bámulatos és csodaszép. Az időben mondá Jézus e példabeszédet: Hasonló a mennyeknek országa egy királyemberhez, aki számot akar vetni szolgáival. És mikor elkezdte a számvetést, eléje viteték egy, aki neki tízezer talentummal tartozott. Mivel pedig nem volt honnan megfizetnie, parancsolá ura, hogy eladatván ő és felesége, fiai és minden vagyona, úgy fizessen meg. Leborulván pedig a szolga, kéré őt, mondván: Légy béketűréssel hozzám s mindent megfizetek tenéked. Könyörülvén tehát az ur azon a szolgán, elbocsátá őt és az adósságot elengedő neki. Kimenvén pedig a szolga, talála egyet a szolgatársai közül, aki száz pénzzel tartozik neki vala és megfogván, fojtogatá őt, mondván: Fizesd meg, amivel tartozol. S leborulván szolgatársa elé, kéré őt, mondván: Légy béketüréssel hozzám s megfizetek neked mindent... Amaz pedig nem akarta, hanem elmenvén, a tömlőébe veté őt, amig nem fizeté az adósságot. Látván pedig szolgatársai a történteket, nagyon el szomorodának és elmenvén, elbeszélők uruknak azokat, ami történt vala. Akkor előhivá őt ura s mondá neki: Álnok szolga, minden adósságodat elengedtem neked, mivelhogy kértél engemet... Vájjon nem kellett volna-e A világhírű hamburgi állaikerl kétéves gorillája még barátkozhat a gyerekekkel. Mire megnő, 7 láb magas lesz és 7000 font súlyú. Csak ápolója mehet be majd hozzá akkor. Jézus és a királyember íeked is könyörülnöd szolgatársadon, a mint én köíyörültem rajtad? És megharagudván ura, átadá ótet a poroszlóknak, mig le nem fizeti minden adósságát. így cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha meg nem bocsátótok, kiki az ő atyafiának, szivetekből. SZENTBESZÉD Az idősebbek megbecsülése a legszebb emberi gondolat és kötelesség, mely sajnos ma nagyon is kezd veszendőbe menni, mert az emberek nem igen akarják figyelembe venni a szentirás ezen szavait: “Az ősz fő előtt kelj fel és az öreget tiszteld meg.” Azt mondja az isteni parancs: “tiszteljed” — vagyis ha a szülők beszélnek, a gyermek hallgasson. Valaha ez magától értetődő volt minden családban. Ma a gyermek vitatkozik a szüleivel, jobban tud mindent és okosabbnak tartja magát. “Tiszteljed” jelenti azt, hogy nem szabad szüleinket bántalmazni. Az ószövetségi szentirás azt mondja: “Aki atyját vagy anyját megüti, haljon meg.” Ugyancsak az ószövetségi szentirásban van mondva: “Hollók vájják ki és sasfiókok falják fel azt a szemet, amely megveti atyját és ferdén néz anyjára (Préd. 30. 17.) “Tettel és szóval és minden türelemmel tiszteld atyádat” mondja a szentirás. Vagyis támogassuk szüleinket betegségökben, ha szükséget szenvednek, anyagilag. Jusson eszünkbe az, hogy soha se nőttünk volna fel, ha szüléink nem gyámolítottak volna minket. Aggódó virrasztással ültek betegágyunk mellett. Ne feledjük el azt a sok munkában eltöltött napot, mellyel véres verítékkel keresték meg a mindennapi kenyeret. Ne feledjük el azt a szorgos gondoskodást, aggódást, álmatlan éjszakákat, melyeket szüléink a mi jó voltunkért tettek és átéltek. A szülők iránt érzett szeretetből és tiszteletből soha se szabad kinőni. ANEKDOTÁK V. PIUS PÁPA ÉLETÉBŐL V. Pius pápa a szerzetesi szegénységet igen nagyra becsülte. Szerzetes korában rendszerint gyalog járt és mindamellett mindig kifogástalanul tiszta és rendes volt megjelenése. — A szegénységre, de nem a szennyre tettem fogadalmat — szokta volt mondogatni. Albai perjel korában a kolostor jogainak és védelmének kérdésében összekülönbözött della Trinitá urával. A gróf azzal fenyegette a perjelt, hogy a kútba dobatja. Pius nyugodtan felelt: — Gróf ur, én senkitől, csak egyedül Istentől félek. De Isten igazságos! Pápa korában, egyik bizalmas embere arra figyelmeztette, hogy illenék már rokonaira is gondolnia, Pius igy felelt: —■ Nem azért tett az Isten pápává, hogy saját véreimről hanem, hogy az egyházamról gondoskodjak! Paradicsom és bűnbeesés
