A Jó Pásztor, 1960. július-december (40. évfolyam, 27-51. szám)

1960-08-19 / 33. szám

ä ¥rs p a

7. OLDAL

^'MauaMaHHaHaaMBHníBMHHEHnMaBíBMHaaaniaflMHUBiiiaiB«Éii«aiBH9BHHgH^^

Irta: TÖLGYESY MIHÁLY

Ő maga egészen modern férfi és nagy sportember. Szereti a férfias mulatságokat és imádja a nőket. Mégsem nősült meg soha s virágról virágra szállt, mint a lepke, innét is, onnét is, mézet lopkodva.

Kastélya fényüzőleg volt berendezve, ez azonban nem bírta őt hosszú időre ide kötni. Egyszerre csak megszállta őt valami s akkor nem volt maradása. Elment, anélkül, hogy bárkinek megmondta volna, hova megy. Eltűnt és senki se tudta mit lett belőle. Legtöbbnyire úgy volt, hogy utazni megy külföldre !

És mikor visszatért, rendesen kocsiszámra hozták utána a sok szép és drága portékát, amit. összevásárolt. Drága szőnyegek, arany és ezüstnemü, szép selyemszövetek egész végszámra és mindenféle más értékes holmi került ki a kocsikból és vándorolt a kastély titokteljes méhébe, melybe legmeghittebb szolgáin kívül, más emberfia még nem tette a lábát.

Kömlővártól nem messzire volt egy keskeny völgytorok, ahol egy cigánycsapat tanyázott. Volt ezek között egy gyönyörű fiatal nő, Jutka, akihez Kömlőváry igen gyakran bejárogatott.

És valahányszor jött, mindig valami értékes ajándékot hozott magával. így történt, hogy a barlang hátterében levő fülke, melyben Jutka lakott, elég kényelmesen volt berendezve.

De ebben a fiatal cigánylánynak nem sokáig volt öröme, mert megbetegedett az istenadta és nemsokára el is patkóit, nagy szomorúságára a vajdának, ki ily módon jelentékeny jövedelemtől esett el, mert a gróf pénzzel is tartotta őket.

Volt neki azonkívül egy tizennégy éves fruskája, aki bársony sima arcával, nagy beszédes szemeivel, még Jutkánál is szebbnek Ígérkezett.

A lelketlen vén asszony jó pénzért ezt is a grófnak szánta. Ugyan mire való lenne másra a női szépség? A szép illatos virág arra való, hogy a férfi leszakítsa és keblére tűzze.

A kis cigányleány úgynevezett korai érés volt. ö benne a szerelem csirái már sarjadzani kezdtek s a gróf lévén az egyedüli férfi, kit eddig ismert, misem volt természetesebb, mint hogy a daliás gróf felé dobogott az ő fiatal szive is. A szeretkezés módját is már tudta. Hisz akárhányszor alkalma volt azt Jutkától ellesni.

A gróf egész mostanig nem látszott figyelembe venni őt. Valahányszor jött, megcsipkédte ugyan az' arcát, pár tréfás szót intézett hozzá, némelykor neki is hozott valami ajándékot, de tovább nem ment, de nem is igen mehetett volna, mert az öregebbik leány, Jutka féltékenyen őrködött, hogy a gróf ur valahogy át ne pártoljon'a másikhoz. Ez okból már nem is küldte őt többé a kastélyba, ha éppen valami izenni való volt, vagy a gróftól valami ajándéktárgyat kellett elhozni.

Most azonban megpihent és nem bántotta őt többé semmiféle vágy és féltékenység. A gróf megsiratta öt és el is feledte.

Legutóbb azonban ezt a kis fruskát is figyelembe kezdte venni. Enyelgett vele, megcsodálta göndör haját, s némelykor “kesztyűt szabott” neki,, ami természetesen éles sikolyt hajtott ki a kis Elma ajkán. Futott is előle, valahányszor jött és tréfásan a kezét kérte.

— No most kiengesztellek, — szólt egyszer nagylelkűen. — Itt a kulcsa. Eredj kastélyomba s a nagy fegyvertárban levő portéka közül válasz ki magadnak, amit akarsz és ami tetszésedet megnyeri.

Elma nagy szemekkel bámult rá, mintha kételkedett volna szavaiban.

— Igen, igen, — ismételte a gróf komolyan. — Itt a kulcs! Csak eredj fel bátran.

— Nem, nem, — szabódott a leány. A gróf ur megint csak rá akar szedni és kesztyűt akar szabni.

A gróf felkacagott. Aztán odadobta neki a kulcsot.

— Nesze itt van! És most siess! Mert ha rögtön fel nem veszed a kulcsot s el nem mégysz, akkor nem tudom, mikor találsz engem megint ilyen kedélyhangulatban.

Ez hatott, Elma felvette a kulcsot. A vén cigánynő inteni akart neki, hogy még ne menjen. Előbb ki szerette volna őt tanítani, hogy csak drágaságokat hozzon.

A gróf azonban egy szigorú tekintetével elszalasztottá a leányt, ő maga pedig az öreg asszonyhoz közelitett.

— Vera, — mondotta, — adj nekem abból az illatból, melyet te csodaszer gyanánt magasztaltál s mellyel minden női szivet meg lehet hódítani. Kezdem unni ezt az egyhangú életet. Szívem szerelem után sóvárog, érzéki szerelem után! Has, úgy vágyom már megittasodni egy igazi szépség karjai között! Vágyódom egy tüzes csők után és el szeretnék égni egy ragyogó szempár perzselő füzében.

De hol van egy ilyen valódi szépség? — kérdezte a cigánynő.

— Van a világon elég, csak szét kell nézni. És ha ez a te illatod csakugyan csodás hatású, mint te mondod, akkor csak kiszemelni kell egyel.

Vera gondolkodott egy percig, ami tétovázást jelentett.

— Nos? — szólt Ákos, — bizonyára magad se bízol csodaszeredben.

— Nem úgy, gróf ur. Mondok én valami mást. Nemsokára Sylvió bandája fog hozzánk csatlakozni. Ott néhány gyönyörű leány van . . .

Ebből is látszott, hogy a cigánynő nem akarta kezei közül kiengedni a grófot, akit igen gazdagnak ismert s ki nagylelküségi rohamaiban gazdag ajándékokat osztogatott szét közöttük.

Ákos legyintett kezével.

— Csak cigánylányok ezek.

— De szépek ám.

— Mindegy! Szórakozni lehet velük egy-két percig, de nekem nem csak ez kell! Szeretni és szerettetni akarok, mélyen, forrón és lángolón, ha mindjárt tiltott utón is, — ami annál édesebb.

Vera gondolta magában, hogy legalább az illatért fog néhány aranyat kicsalni a gróftól s biztatta őt, hogy majd néhány nap múlva ismét legyen szives ide nézni, akkorig készen lesz.

— Nem tartod készletben? — kérdezte Ákos.

— Nem, kegyelmes ur. Előre elkészíteni nem lehet, mert elmegy az ereje s akkor nincs hatása.

Ekkor visszatért Elma. Kömlőváry nevetve fordult feléje s átvette a kulcsot.

— Nos, hadd lám, mit hoztál?

A leányka büszkén mutatta a kötényében levő “drágaságokat.” Egy fátyolt, egy darab tarka selymet, egy himzett köténykét s egy sípot.

A gróf elkacagta magát, az öreg asszony meg haragos pillantásokat vetett a leányra.

— Lásd, ő most boldog, — mondotta a gróf. — Azt szemelte ki magának, ami az ő Ízlésének megfe’elt. Te ugyan inkább szeretted volna, ha jó sok ékszert markolt volna össze.

A vén cigánynő visszafojtotta haragját s alig várta, hogy elmenjen a gróf. Aztán neki esett a leánynak. : ; • -— Hát fátyol kell neked, de bolond? Nem tudtál ,'gyebet elhozni? Nem volt elég ékszer, amit összernarkolhattál volna?

Agyba-főbe verte “ostobaságáért” a gyermeket, a fátyolt dühében széttépte, szintúgy a csipkekötényét is, a sípra rátaposott és csak a tarka selymet tartotta meg.

Elma egy zugban ott kuporodott és jó darabig ott sirdogált.

Ákos hazatért és kegyetlen rossz kedélyhangulatában volt. Lement az alsó nagyterembe, ahol a pamlagra dobta magát. Vizslakutyáját, mely nyihogva közelitett hozzá, elrúgta magától. A szegény állat visítva futott ki a nyitott ajtón.

A vár ura rettenetesen unta magát. Volt itt ugyan mindig egy vagy két áldozat a korábbi időkből, kiket valahonnét elrabolt s ideig-óráig a kegyelem kenyerét ették nála, mig egészen meg nem unta s mint kifacsart citromokat a nagy ciszternába dobta.

Ez a ciszterna a régi háborús időkben arra volt hivatva, hogy a várőrséget körülzárás esetében ellássa ivóvízzel. Ugyanis a várkastély északi oldala égy magas hegynek támaszkodott; hegyi patak rohant alá a magasból, melynek vizét egy zsilip folnyitásával a tárnába lehetett vezetni.

Ebben a tárnában azonban már vagy száz év óta nem volt viz; ebbe dobatta a gróf mindazokat, akiktől szabadulni akart. Élve ki nem eresztett senkit, nehogy elárulják.

Jaj volt tehát annak, aki a grófnak önként nem adta meg magát s általa erőszakkal hurcoltatott idei ebbe a veszedelmes bünfészekbe.

Egy percig mogorván hevert a kereveten, mely drága keleti szőnyeggel volt bevonva. Most belépett hozzá egy nő, aki már túl volt az első virágzás korán. De azért még mindig szépnek akar látszani. Öltözékéből és egész magartatásáról látszott, hogy már csak külsőségekkel tud és igyekszik hatni.

Kömlőváry rá sem hederitett. A hölgy megállóit előtte s rávetette szemét.

— Rosszkedvűek vagyunk? — kérdezte.

— Annyira rosszkedvűek vagyunk, hogy akár el is mehetsz, felelt a kastély ura gorombán.

— Most már elmehetek . . . Bezzeg nem igy beszéltünk egykor! Volt oly idő, midőn Kömlőváry Ákos kézzel-lábbal törte magát értem.

Ákos legyintett kezével.

— Ne beszéljünk erről!

— De beszéljünk! — tüzesedett neki a hölgy. — Ifjusámogat, ártatlanságomat elrabolni jó volt. Szépségemet kihasználni, oh ehhez akkoriban nagyon jól értettél. És most persze könnyű azt mondani: elmehetsz!

— Hallgass! — förmedt rá a gróf.

— Oh, én nagyon szívesen megyek, csak bocsáss el. Akkor legalább meg fogja tudni a világ, ki az a hires Kömlőváry Ákos, kit a világ kifogástalan gavallérnak tart, aki az élet színpadán az erényhős szerepét játsza.

A gróf felszökött a kerevetről.

— Még egyszer mondom neked: hallgass! — kiáltott dühtől reszketve. — Te vagy az, kit még legtovább kiméltem. Nagyon jól tudod, hányán vándoroltak már a mély ciszternába, amely oly megbízható, mint a sir és nem adja vissza áldozatait.

— Oh, nagyon jól ismerem gazságodat! Helyzetemmel is régóta tisztában vagyok. De gondoltam, legalább azzal fogom kárpótolhatni magam, hogy uralkodom házadnál.

— Itt rajtam kívül senki sem fog uralkodni! — kiáltott a gróf. — Most tovozzál!

— Nem! — kötötte magát a hölgy. — Végre elérkezett az idő, hogy leszámoljunk egymással. Itt maradni többé nem akarok. Váljunk el, — akár békével, akár haraggal, az nekem tökéletesen mindegy. De kívánom, hogy mindazért, amit neked feláldoztam, kárpótlást adj.

— Kárpótlást? Haha! — kacagott fel a gróf gúnyosan. — Örülj, hogy eddig tűrtelek!

A hölgy izgatott feletetet akart adni, midőn egyszerre harsogó kürtszó hallatszott be kívülről.

Kömlőváry felfigyelt. Valaki a kastély elé érkezett. Rögtön fel is emelkedett s kiment a tornácra. Már akkor jött is eg yripacsos képű szolga, kinél undorabb, visszataszitóbb embert még nem hordott a föld.

— Bálint, — szólt hozzá a gróf. — nézd meg ki van itt és mitakar.

Bálint a várkapuhoz lépett, melynek egyik tornyába csigalépcső vezetett fel. Ezen felment a szolga s letekintett.

Egy lovas volt a kapu előtt s éppen még egyszer bele akart fújni a kürtbe, midőn Bálint lekiáltott:

— Mit akar kend?

— Mi az ördögöt akarnék? — felelt a másik szinte hetykén. — Be akarok menni, azért nyissák ki a kaput.

— Kicsoda kend?

Erre kivett a jövevény a táskájából egy levelet s a vár falán átdobta.

— Ezt a levelet adja át gazdájának!

Nyilván egyebet gondolt, mert mindjárt meg is fordult és elnyargalt.

Bálint lesietett a toronyból keresni a levelet, melyet a térdig érő giz-gazban alig bírt megtalálni.

Vitt is azonnal be gazdájának. Kömlőváry felbontotta és gyorsan átfutotta. Arca egyszerre lángolni kezdett, szemében különös szenvedély ragyogása látszott. Egy ideig elmerengett a levél tartalma fölött, aztán magához intette Bálintot s igy szólt:

— El kell utaznom, Bálint. Ez ugyan nem újság előtted, s máskor is megtörtént. De most figyelj ide, amit mondok. Úgy vettem észre, hogy a ciszterna már nagyon éhezik egy újabb áldozatra. Jer velem, majd megmondom, kinek áll kifelé a rudja.

Bálint ripacsos arcán kárörvendő mosoly vonult át. Széles szája elégült vigyorságra rándult, apró fekete szeme félelmesen villogott, akár egy alligátoré, mikor áldozatára készül magát vetni.

Követte gazdáját a nagyterembe, ki ott ismét a kerevetre dobta magát. Annak párnája alól kihúzott egy selyemzsinórt s ily szókkal nyújtotta át Bálintnak.

— Mindjárt meg fogod látni, kinek szántam ezt a zsinórt.

Csengőjét kétszer megnyomta, mire bejött az előbbi hölgy.

— Folytathatjuk, ha úgy tetszik! — mondotta. — Ott hagytuk el, hogy menni akarsz.

— Igen, — válaszolt a hölgy elszántan. Illő kárpótlás mellett azonnal megyek. Azt hiszem, ezt megérdemeltem.

— Amit megérdemeltél, azt meg is kapod, — válaszolt a gróf rettenetes arckifejezéssel. — Oh, én fölöttébb igazságos ember vagyok . . . Látod Bálint kezében a selyemzsinórt? Az lesz a tied!

— Hah, — sikoltott fel a hölgy hátratántorodva. — Ilyen alávaló gazság!

Kömlőváry hidegen felemelkedett a kerevetről s igy szólt hóhérjának:

— Teljesítsd kötelességedet!

Kifelé indult. Velőtrázó sikoltás kisérte ki őt a nagy faragott ajtón, utána nyöszörgés, elhaló hörgés hallatszott még vagy egy percig, aztán csendes lett minden.

Csakhamar felhangzottak Bálint nehéz léptei, amint a vállára tette áldozatát, mint a zsákot és kivitte a várkastélynak úgynevezett kisudvarára, ahol a ciszterna volt. Abba egyszerűen bedobta terhét s mindennek vége volt.

Visszatért gazdájához és szó nélkül megállóit a küszöbnél.

— Megtörtént? — kérdezte a gróf.

Bálint erre mindössze csak bólintott egyet a fejével. Erre a gróf felállott, előkereste erszényét, s három darab aranyat adott át hóhérjának. Ez volt a rendes dija, valahányszor egy alkalmatlanná vált némbert kellett a siszternán át másvilágra küldeni,

(Folytatjuk)

SZEMÉLYI HÍREK

KOROWICZ

Dr. Marek S. Korowicz, aki a lengyel kommunista kormány UN delegátusa volt és hét évvel ezelőtt politikai menedékjogot kapott Amerikáiban, most Bostonban letette az amerikai állampolgári esküt. Bt. Korowicz a massachusettsi Tufts egyetemen a nemzetközi jogot tanítja.

HOOVER

Herbert Hoover, az Egyesült Államok volt elnöke, 86- ik születésnapját ünnepelte meg a napokban. Amerika történetét írja, naponta 10 órát dolgozik.

Á 7 legjobb vicce

Az egyik budapesti iskolában a tanító az összetett* mondatot magyarázza a nebulóknak. A következő mondatot hozza fel példának:

— A moszkvai szálloda ablkában állunk és ahogy mi 'mézünk, szemközt látjuk a Kremlt, ahol Kruscsev elvtárs a világ ügyeit intézi.

Amikor elmondta a példát, körülnéz:

— No gyerekek, ki tudná ezt az összetett mondatot elismételni ?

Bencke nyomban jelentkezik.

— Hadd halljuk, Benőkei

Benőke nyomban hadarja:

— A moszkvai szálloda ablakában állunk és kinézünk, szemközt látjuk a Kremlt, ahol Kruscsev elvtárs a világ ügyeit intézi. Ahogy mi kinézünk ...

Kémhisztéria

A Francis Powers U-2 pilóta elleni hadbírósági látványos kém per kapcsán az orosz propagandisták a hipnózis módszerét is alkalmazzák. Bele szédítik - magukat kémektől való rettegésbe. Keresve keresnek amerikai kémeket. Kiutasítottak Oroszországból egy amerikai turistát, aki — óh borzalom! — mindenféle épületeket, köztük egy vasúti állomást fényképezett. Kiutasítottak, egy fiatalembert, aki ellenséges tartalmú könyveket adott oroszoknak, köztük Bibliát. Kiutasítottak egy moszkvai katonai attasét, ugyancsak fényképezés miatt.

A eubai kommunisták követik moszkvai “protektoraik” példáját. Castro kormánya börtönbe vetett egy amerikai diákot, mert fényképfelvételeket készített a havanai kommunista ifjúsági konferenciáról.

AMERIKAI BÚZA

SZÍRIÁNAK ,

WASHINGTON — A föld- ' müvelésügyi minisztérium ->•> közli, hogy Szíria megvásárol kilenc millió bushel búzát az amerikai feleslegből 177 millió dollárért. A szállítást amerikai privát vállalatok bonyolítják le. A sziriai kormány sziriai ifonttal fizet és a vételár 15 százalékát a Világbank > amerikai és sziriai privát vállalatoknak kölcsön fogja adni. .

SKF.P ■■ A\K A

SZERENCSÉJE