A Jó Pásztor, 1960. július-december (40. évfolyam, 27-51. szám)

1960-08-12 / 32. szám

4 ?A PAQ7TOÍ? 7. OLDÁL n nn rw ■ m—i IM———————nw—^t—rí ■-----■ r—rm—ii Barriet, ahelyett hogy távozott volna, egész nyu­godtan leült. — Beszéljük meg higgadtan a dolgot, — mon­dotta. — Amint emlitém, bátor voltam a kegyed szü­lőföldjét felkeresni, ahol igen épületes dolgokat tud­tam meg a kegyed múltjából. — Férjem mindent tud. — Bocsánat — amit kegyed jónak látott neki el­mondani, az igen kevés ahhoz képest, amit én ott a helyszínén megtudtam. Mondhatom, igen csinos bün­­lajstrom . . . — .Megtiltom önnek, hogy rólam igy beszéljen! —• kiáltott Etelka felháborodva. Barriet erre csak a vállát vonta. — Asszonyom, — úgymond, — aki a bűn útjára lép, annak számolnia kell a következményekkel. Szá­molnia kell azzal, hogy leálcáztatik, kivált ha bűn­társai vannak. Kegyednek pedig vannak. Mit gondol, fognak-e ezek hallgatni, mikor bajba jutnak? Bizo­nyára nem. Az ön bűntársai erősen beszélnek és kö­vetelik, hogy kegyed is oda kerüljön, ahova ők kerül­tek. Ismeri Tömös Gábort? Etelka összerezzent. — Persze, hogy ismeri, — adta meg erre a fele­letet maga Barriet. — Hogyne ismerné. Nos, ez a Tömös Gábor hurokra került s bizonyos régi dolgo­kat, amelyek kegyedre nézve igen kellemetlenek, fel­bolygatott. Előhozta, hogy kegyed gyilkosnak bérel­te fel őt sógornője ellen. Etelka összerázkódott. Azt hitte, hogy Tömös Gábor már régen nem létezik s ime most egyszerre feltűnt, hogy őt kompromittálja. — Ugyebár, ezt férje nem tudja? — kérdezte Barriet gúnyosan. — Valamint azt sem tudja, hogy kegyed egy cigánykocsissal kacérkodott és őt a má­sodik gyilkosmerénylet elkövetésére csábította. Vé­gül kedves férje azt sem tudja, hogy kegyed drága pénzen megvásárolt egy orvost, aki hamis bizonyít­ványt állított ki sógornőjének elmebeli állapotáról. . . — Ne tovább! — üvöltött fel Etelka s kétségbe­esetten hadonászott kezeivel, mintha egy láthatat­lan kísérletet akarna elűzni magától. — Jól mondja, hogy ne tovább, — válaszolt Bar­riet csipősen. — Ennyi is elég ahhoz, hogy teljesen kompromittálva legyen férje előtt. Etelka most összeszedte minden erejét s igy szólt a rettenetes emberhez: — Tudom már, mi a célja. Ön meg akarja álta­lam vásároltatni hallgatását. — Eltalálta asszonyom. Kegyed valóban éles fel­ismerő képességgel bir. Igenis, én áruba bocsátom kegyednek hallgatásomat. — Mennyit kíván? — kérdezte Etelka lihegve és szaggatottan. — No lám, — mosolygott csipősen Barriet, — hamarább célhoz jutottam, mint gondoltam volna. Most tehát hamarjában rendezni kell eszméimet és jövendő terveimet, hogy ezekhez szabhassam köve­telésemet. No de mindegy. Nem akarom kegyedet so­káig függőben tartani. Azt hiszem, kétszázezer frank­kal kijövök. Etelka felszisszent. — Arcátlan! — röppent ki ajakán az elfojtott düh szava. — Nem is sok, — jegyezte meg Barriet. — Fér­jének tudtommal negyven millió vagyona van. Mi kegyednek kétszázezer frank? — Ily pénzösszeggel nem rendelkezem, — szi­szegte fogai között Etelka. — Csak egy szavába kerül s férje megadja. Mondja, hogy valami régi tartozást akar kiegyenlí­teni s ő boldognak érzi magát, hogy kegyedet ebből a kis kellemetlenségből kisegítheti. Etelka, csakhogy szabaduljon tőle, igy szólt: — Jól van, meg fogja kapni a kétszázezer fran­kot. De ma már nem, hanem majd holnap estefelé. Amint bealkonyodik, jelenjen itt meg e lugasban s akkor meg fogja kapni tőlem hallgatása jutalmát. — Figyelmeztettem asszonyom, kétszázezer frank legyen, több is lehet, de kevesebb semmiesetre sem. Etelka sietve elmenekült. A gyermekek már ke­resték. '**’#:<**'& — Mama, mama! — kiáltották, amint őt meg­látták s mindjárt hozzáfutottak. — Már kerestük. Etelka erre mitsem szólt, csak megcsókolta őket s felment velük a kastélyba. Izgatottságát csak nagy nehezen tudta palástol­ni; Krecsun váltig kérdezte, mi baja? Etelka főfá­jást hozott fel okul. — Akkor talán még nem is kellene holnap el­utaznunk, — jegyezte meg a gyöngéd férj. — Nem, nem, — szólt erre Etelka élénken. — Semmi esetre sem maradunk. A változatosság jót fog tenni. Ma korábban visszavonulok, mint egyébkor s holnap reggelig jó lesz minden. A következő napon Etelka csakugyan nyugodt­­nak látszott. Már jókor talpon volt és sietett befe­jezni az utolsó előkészületeket. A gyermekek erre az útra uj utiruhát kaptak. Etelka maga öltöztette fel őket és enyelegve mondogatta: — Milyen kedvesek és szépek vagytok. Aztán ő maga is felöltötte elegáns utazóruháját s várta férjét, aki már jelezte jöttét. Mialatt reggeliztek, a kocsik előállottak. Úgy volt, hogy az elsőben ül a herceg és a hercegné, a másodikban a két kislány a nevelőnővel, két további kocsi pelig málhával volt megrakva. A cselédség búcsút vett az uraságtól. — Aztán jól viseljétek magatokat, — szólt Kre­csun, búcsút intett kezével s a kocsik elrobogtak a vasúti állomás felé. Oda érve, Krecsun egy egész első osztályú kocsi­szakaszt bérelt, hogy idegen utasok ne háborgassák őket. Nemsokára megérkezett a gyorsvonat, melynek végcélja Konstantinápoly volt. Etelka a várakozás perceiben megint izgatott volt, s mindig összerez­zent, valahányszor belépett valaki a váróterembe. Iz­gatottsága csak akkor csillapodott, mikor a vonat végre elindult. Este a kitűzött időben, sőt még valamivel előbb is megjelent a lugasban Barriet Amadé. Nagyon csodálkozott, hogy a kegyelmes asszony még nincs itt. — Bizonyára még nem szabadulhatott el, — gon­dolta magában. — Talán éppen a nyakán ül. valaki. No nem baj. Tudok én várni. Unalmában cigarettát sodort magának s rágyúj­tott. —Terringettét, már félkilencre jár, és a ke­gyelmes asszony még mindig nem jön. Talán csak nincs feltaróztatva? A bodor füstkarikák most már nem érdekelték :öbbé, sőt magát a szivarkát is” bosszúsan eldobta s a kastély felé figyelt. Onnét azonban nem jött senki. Amadé most már kifogyott a türelemből s előjött a lugasból. Szemét körülhordozva keresni látszott a kegyelmes asszonyt. Nem látta őt sehol. Fejét bosszúsan megrázva, a kastély felé indult. Fel menjen-e, nem-e ? A felmenés kissé veszedelmesnek látszott. A her­ceg' haragszik rá s bizonyára ajtót müuíína neki. v A házat megkerülve, a kapushoz ment. Ez már 'evetette volt a hosszú lebernyeget, ezüstgombos bot­ját behozta szobájába s egész kényelembe tette ma­gát, mint akinek a mai napra már nincs több tenni valója. A kapust ksszöntötte. Ez nagyot nézett a várat­lan vendég láttára. — Hát ön is itt van Barriet ur? — kérdezte. — De miért oly későn? — Csak most értem ide kedves barátom. De szól­jon van-e már uj titkár? — Dehogy van, dehogy van. Urunk úgy látszik anélkül is el tud már lenni. — Azért mégis tiszteletemet szeretném tenni. — Attól már lekésett, titkár ur. — Miért? — Azért kérem, mert a kegyelmes ur ma reggel családjával elutazott. A titkár elhülve nézett rá. — Az egész családdal ? — kérdezte. — A kegyel­mes asszonnyal is? — Azzal is. Egyedül csak nem maradt volna itt a kastélyt őrizni. Barriet megkövülve állott egy percig. A kapus szavai mélyen megrendítették őt. — Tehát elutaztak, — szólt tompán. — És vájjon hova utaztak? — Kairóba, — felelt a portás. — De minek mentek ők Kairóba? — kérdezte. — A kisebbik leányka kedvéért tették ezt, — válaszolt a kapus. A kis Bellearde mellbeteg, az or­vos azt mondta, valami meleg tartományba kell men­ni s ők Kairót választották. — Igen, — gondolta magában a titkár. — A ke­gyelmes asszony úgy számit, hogy oda utána nem mehetek! Meglátjuk. MÁSODIK RÉSZ I. FEJEZET Csaba utódja Az erdélyi havasok mélyén, nem messzire a ro­mániai határtól, vadregényes völgy ölén állott egy ősrégi kastély; talán még a régi hunok idejéből való, kikkel Csaba királyfi ide vonult a dúló testvérhá­­boru után Erdély védő hegyei közé . E kastély tulajdonosa gróf Kömlöváry Ákos volt, régi család ivadéka, ki nagy büszkén Csaba-utódnak szerette nevezem magát. (Folytatjuk) Nyomorúság és terror Erdély városaiban és fÉailan A New Yorkban az Ameri­kai Erdélyi Szövetség kiadá­sában megjelenő “Transsyl­vania” cimü folyóiratban egy nemrég szabadföldre jutott erdélyi magyar a következők­ben számol be az erdélyi köz­állapotokról. Nagyon sok a munkanélkü­li. Bár hivatalosan erről nem beszélnek, egyetlen erdélyi városban tavaly több ezer nyilvántartott munkanélküli volt. így mindenki reszket a bármennyire is szerény ke­nyérért. Természetesen az el­bocsátásoknál mindig a poli­tikai szempontok vezetnek, azaz a jó vagy rossz szárma­zás vagy előélet. Miután ál­talában a románok jobban ösz­­szetartanak, az elbocsátások súlyosabban érintik a ma­gyarságot. A rossz lakásviszonyok min­den képzeletet felülmúlnak. Ma már abbahagyták az erő­szakos lakásrekvirálást, ami néhány évvel ezelőtt még dí­vott. Az 1952-53-as években például egyszerűen kitelepí­tették az emberek egy cso­portját a környező falvakba, másokat pincékbe, volt istál­lókba és kamrákba, vagy pe­dig a szőlőhegyen lévő kis nyári faházikókba telepítet­tek. A szabály ma általában az, hogy ahány szoba, annyi család. így városban egy öt­szobás lakásban öt család la­kik és együtt használja a kö­zös konyhát, fürdőszobát, stb. Képzelhető, hogy ez mennyi­re megviseli az emberek ide­geit. Akinek két szobája van, az kivételesen jó helyzetben van. Nagyobb lakás csak a ve­zetőknek jut, akik törvényen felül állnak. Általam ismert két esetben, egy idős asszony szobájába betelepítettek egy idős — teljesen idegen — fér­fit, és egy házaspár nagy szobájába egy másik házas­párt is beköltöztettek. Az il­lető asszony nekem mesélte egyszer, hogy “képzelje, a la­káshivatal férjhez adott”. Olyan esetet is ismerek, hogy egy lakónak egyetlen szobá­jába az ablakon keresztül lét­rán kellett bejárnia, mert a bejáratot elzárták előle. Hogy hogyan élnek örek “kulákok” a szőlőhegy kis faházaiban, csikorgó hideg télen, az elkép­zelhetetlen. Börtön és akasztófa Az 1956-os magyar esemé­nyek óta a terror nagyobb, mint a sztálini időkben volt. A helyzet az, hogy mig akkor az embereket egyszerűen el­hurcolták koncentrációs tá­borba és ott bírósági eljárás nélkül 1-3 évig tartották, ad­dig ma mondvacsinált vádak alapján perbefogják a nekik nem tetszőket és szabálysze­rű bírósági eljárás alapján el­itélik 10-26 évre. A politikai pereknek se szeri, se száma, és az ítéletek a lehető legem­bertelenebbek. Politikai ügyekben a Secu­­ritate( állambiztonsági rend­őrség) folytatja le a vizsgá­latot és a hadbíróság ítélke­zik. A kolozsvári hadbíróság minden hónapban egyszer, vagy néha kétszer jön le Ma­rosvásárhelyre az Autonóm: Tartomány ügyeiben Ítélkez­ni. Vigyáznak arra, hogy a magyar színezetű ügyekben lehetőleg, magyarok Ítélkezze­nek. A magyarok hóhéra első­sorban Macskási “hadbíró al­ezredes.” A bíróság összeté­tele ugyanolyan, mint a civil­­biróságé. Elnök egy hivatá­sos hadbíró és mellette két népi ülnök (assesor popular). Az egyik ülnök egy Securi­­hate-tiszt szokott lenni, tehát a nyomozó hatóság egy kép­viselője. Egyébként sem tit­kolják a hadbíróság szoros kapcsolatát a Securitateval. Minden komolyabb ügynél ott ül az első sorban a nyomo­zó osztály vezetője, Bartos őrnagy, és Macskásival együtt jön és megy a tárgyalóterem­ből. A hadbirósági ügyek tár­gyalása nyomasztó. Bármit is próbálna a védő, szerepe telje­sen kilátástalan. A bíróság minden esetben a vádindit­­ványt fogadja el és a vádlott sorsa már előre meg van pe­csételve. A Jehova Tanúi, akik szinte kivétel nélkül egyszerű magyar emberek, hitükért 10- 21 évi kényszermunkát kap­tak. A Fodor Pál bünpernek, amelyben a fővádlotton kívül három katolikus és egy refor­mátus lelkész volt a vádlott, burkolt célja Márton Áron er­délyi katolikus püspök kom­­promittálása volt. A Huszár József ügyben több mint 70, túlnyomórészt magyar em­bert ítéltek el igen súlyosan (4 halálos Ítélet is volt). Egy gyári munkás Kádár János vásárhelyi látogatása alkal­mával azt mondotta, hogy az “Hári János”, mire öt évet ka­pott. Egy idős asszony azt ta­lálta mondani, hogy Kruscsev nem intelligens kinézésű: bün­tetés hat év börtön. Büntetési tarifa De a terror eszköze a polgá­ri bíróság is. Jellemzője a tel­jes elfogultság, amely első­sorban a vádlott vagy a peres fél szociális származását nézi az ügy elbírálása szempontjá­ból. A marosvásárhelyi váro­si törvényszék elnöke Rezi Ár­pád volt segesvári borbély, a többi bírák pedig azelőtt au­­tókisérő, háztartási alkalma­zott, textiles segéd, asztalos, stb. voltak, akik azután egy gyorstalpaló tanfolyamon “el­végezték” a jogot. így azután jaj annak, aki a bíróság elé kerül. A párt beleszólása sze­mérmetlen méreteket ölt. Elképesztően szigorú Ítéle­teket hoznak két éve a “köz­vagyonos” ügyekben, illetve ott, ahol a közvagyon sérelmé­re követtek el lopást, csalást vagy sikkasztást. A büntetés nagysága az okozott kár nagy­sága szerint alakul. Pl. 1000- 3000 lei kárnál a büntetés 1-2 évi börtön. 20-30,000 lei kár­nál 12-15 évi börtön és 50,000 leinél nagyobb kárnál már ha­lálbüntetés is lehet. Ami egészen egyedülálló a modern jogszolgáltatásnál az 1958-ban kiadott törvényren­delet, amely} ezt a tarifális büntetést bevezette, vissza­ható erejű. így nem egy eset­ben fordult elő, hogy már jogerősen elitéit emberek ügyében uj tárgyalást tűztek ki és a korábban kiszabott például 5 éves büntetést fel­emelték 15 évre. Életveszélyes arany-kampány A rendszer gazdasági csőd­jét időnként azzal igyekszik enyhíteni, hogy a lakosságtól elrabolja még meglevő arany és ékszerkészleteit. Nem kell azt gondolni, hogy itt csak a volt gazdag emberek kerülnek sorra. Akinél csak egy-két aranypénzt sejtenek, azt he­tekig kínozzák, amig valamit bevall. A marosvásárhelyi rendőrségen egy év alatt há­rom halálos áldozata volt az arany-kampánynak. Egy asz­­szony levetette magát a má­sodik emeletről, egy ékszerész szívrohamban halt meg és egy orvos a cellában felakasztot­ta magát. Elképesztő az a brutalitás, ahogy ezeket az ügyeket ke­zelik. Egy gyilkos, vagy rab­ló, vagy akár egy közvagyont dézsmáló gyanúsított is irigy­­lésreméltó azokhoz a szeren­csétlenekhez képest, akik’ aranyügyben ülnek. Ezekkel szemben minden eszköz meg van engedve. A cél szentesíti az eszközt. A kommunisták­nak szükségük van aranyra és valutára a nemzetközi propa­gandához és a létfontosságú cikkek importjához, tehát nem számit, hogy párezer em­berrel mi történik. POPS HANGVERSENYEK r Kardos Ernő Augusztus 13-án, szombat este 8:30 kezdettel bécsi est lesz, amelyet Louis Lane di­rigál és magánmüvészek: Kardos Ernő, a kiváló magyar hegedűművész és Beverly Sills szopránénekesnő, aki több­ször lépett fel nagy sikerrel Clevelandban. A közismert melodikus bécsi dallamokat kitűnő előadásban fogja él­vezni a közöség. Rockefeller a kormányban? CHICAGO — A Chicagó­ban megtartott republikánus konvenció alkalmával Nelson A. Rockefeller kormányzó ezt mondotta. nincs kizárva, hogy kormányzói mandátu­mának lejárata után újra je­lölteti magát erre a pozícióra. Az sincs kizárva — mondotta —, hogy amennyiben Nixon lenne az elnök, tárcát vállal­na a kormányban. EZ MÁR TÚLZÁS! WASHINGTON — Wash­­ingtoni kormánykörökben ag­godalommal kisérik azt a tényt, hogy a nyugatnémet ipar egyre nagyobb mérték­ben szállít különböző termé­keket a Szovjetuniónak. Az utolsó hárem szállítmány, amelyet csupán két nagy iparvállalat a Phoenix-Rhein­­ruhr és Mannesmann müvek továbbított a szovjetnek, meghaladja a 40 millió dollár értéket. Az amerikai kor­mánynak az a véleménye, hogy ezek a szállítmányok közvetve a szovjet háborús potenciáljának növelését szol­gálják. “VÉDEKEZÉS” AZ IMPERIALIZMUS ELLEN KAIRÓ — A Kairóban megjelenő “A1 Akhbar” cimü lap jelentése szerint az Egye­sült Arab Köztársaság kor­mánya elhatározta, hogy Ku­bának 10.000 tonna gazolint küld, nogy ezzel is segítse a Castro kormányt “az impe­rialista hatalmak összeeskü­vése” ellen. A 7 legjobb vicce Boros a vendéglőben ül és észreveszi, hogy a mellette le­vő asztalnál valaki alszik. Jó­idéig hallgatja a horkolást, de végül ideges lesz és azt mondja a főpincérnek: — Mondja, miért nem do­batja ki ezt az embert? Már két órája hertyog. — Majd bolond leszek ki­­tíobatni —• feleli a főpincér, — amikor már háromszor felkel-, kettem és mind a háromszor kifizette a számláját. Irta: KILVIIIIH.l .-gr»-1"—.............-r ...... .............:.! 1 1 . SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE

Next

/
Thumbnails
Contents