A Jó Pásztor, 1960. július-december (40. évfolyam, 27-51. szám)

1960-08-12 / 32. szám

8. OLDAU 'A TA PiS/TOI? Pünkösd után tizedik vasárnap f EVANGÉLIUM Szent Lukács 18. fej., 9—14 Az időben mondá Jézus némelyekhez, akik elbi­zakodtak, hogy ők igazak s másokat megvetettek, e példabeszédet. Két ember méné fel a templomba, hogy imádkozzék, az egyik farizeus, a másik pedig vámos. A farizeus megállván, igy imádkozék magá­ban : Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi emberek: rabló igaztalan, házasságtö­rő, mint ez a vámos is. Kétszer bőjtölök hetenkint, tizedet adok mindenből, amim van. A vámos pedig távol állván, szemét se merte felvetni az égre, ha­nem mellét verve mondá: Isten, légy irgalmas, ne­kem, bűnösnek. Mondom nektek: ez megigazulva mé­né haza, inkább mint amaz, mert mindaz, aki ma­gát felmagasztalja az megaláztatik és aki magát meg­alázza, felmagasztaltatik. SZENTBESZÉD Az Ur nem tartja helyesnek azoknak az állás­pontját, “akk magukban bíznak, mint afféle iga­zak.” Az ilyenek túlságosan felbecsülik az önérzetü­ket és azt hiszik, hogy ők szentek. Túlságosan nagy­­rabecsülik az erejüket s a jóra való hajlandóságukat: azt hiszik, hogy őket semmiféle kisértés sem dönte­né le. _Szép az önbizalom, sőt indokolt esetben bizonyos fokig kötelesség is önmagunk megbecsülése, de egye­dül magunkban ne bizzunk sohasem. Buktak már el angyalok is, Krisztus közvetlen környezetéből is ki­került egy feketelelkü Judás. Ezek mind jók voltak valamikor. A magunk törekvésén és munkáján felül az Isten kegyelmétől várjuk az erőt és kitartást. Az Isten kegyelmének pedig a forrásai a szentségek és az imádság. A mai szent evangéliumban az Ur Jézus két imádkozót mutat be. Az egyik jól imádkozott, a má­sik rosszul. A fcirizeus felszállott az emberi gőg, a túltengő önérzet, a lelki elbizakodottság és önteltség csúcsára és onnan dicsekedett az Urnák saját jócselekedetei­vel. Miközben megvető szemekkel nézte a porban az önmegalázásban s az önbeismerésben Istenhez só­hajtozó és irgalmát esdeklő vámost. A gőgös farizeus önmagát tolta fel, a vámos kisebbítésével. Túlozta önértékét és cselekedeteinek olyan tulajdonságokat tulajdonított, amelyek azok­ban nincsenek meg. Egyszóval kedvét lelte a tévedés­ben s az igazságtalanságban. A vámos pedig leszál­lóit bűnös mivoltának mélyére s mellét verve, Isten Irgalmát kérte. A farizeust a gőg és önhittség magas­latáról az Isten letaszította a megvetés mélyébe és a vámost pedig a megalázkodás porából felemelte a megigazulás fényébe. A farizeus rosszul imádkozott, mert csak a jót emelte ki önmagáról és csak a rosszat ismerte el má­sokról. A vámos jól imádkozott, mert őszinte önbe­­vallomással rebegte el bűnös tévedéseit s vallotta be gyarló mivoltát. Sokaknál előfordul nemcsak az imánál, hanem egyik legfontosabb lelki cselekménynél is, a szent­gyónásnál, a farizeus hibája. Vannak, kik azt gyón­ják, ami nem bűn, sőt érdem: hogy ők vallásosak szentmisére járnak és imádkoznak, nem bántják a más jószágát. Arról azonban, hogy irigyek, szeretet­lenek és szivükben haragtartók, rágalmazók, buja gondolatokkal vannak tele, csak nagy faggatásra akarnak tudni valamit. Nem gondolják meg, hogy hiába ép lelkűknek ezer szerve is, ha egy halálosan beteg. Igen csúnya a farizeus viselkedésében még az is, hogy a maga külsőséges jóságának kiemelése mel­lett — másokat megítél. Megítéli a vámost. Jézus a Szentirás más helyén igen óv bennün­ket ettől a bűntől, parancsot adván: ne Ítéljetek! Bi­zony sokszor tévedünk felebarátaink megítélésében, főleg elítélésében, ügyelünk tehát a mások fölött való ítélkezésben. Megszeretjük a szent evangélium szavai után ezt a vámost és ugyan miért, Azért, mert töredelmes alázattal, lélekből fakadó őszintesége példája annak, hogyan kell embernek Istenhez fordulnia. Lehet, hogy sokszor fáj nekünk a büszkék meg­vetése, a gőgösök lenézése. Bizony nem baj, testvér! Hidd el, sokkal kívánatosabb a szegény vámoshoz ha­sonlítani, mint a gőgös farizeushoz, — mert nem az a fő, hogy mit tart felőled a világ, hanem az, hogy ott lehess a vámos mellett az Ur igazi követésében. OVIGO, Olaszország. — Tengeri ütközet volt a ki­kötőtől nem messze. A Chioggia halászhajó beleütkö­zött a Porto Levante hajóba és mély lyukat fúrt az ol­dalába. A Levante halászai hangos szitkozódás kisére­­téven lövöldözni kezdtek az ellenséges hajóra, ennek fedélzetéről a halászok viszonozták a tüzet és a tengeri csatának csak a parti őrség tudott véget vetni. Hat ha­lász megsérült és a halaknak ezen a napon nem esett bántódásuk. NAGYBOLDOGASSZONY (Folytatás a 2-ik oldalról) lakásban. De az emlékek, mint a tüzcsóva hasogathat­ták a nappalok félhomályát s az est sötétségét abban a bar­langlakásban,. Sohasem felet­­kezett meg a titokról, amely benne heteljesedett és “szivé­ben forgatta” azokat az Ígére­teket, amelyek mintha nem teljesednének. — “íme — Ír­ja Mauriac — a gyermekből fiú lett . . . áz a galileai ipa­ros, aki a gyalupad fölé haj­lik. Nem volt nagy; nem hív­ták a Magasságbeli Fiának: nem volt királyi széke, csak zsámolya a szegényes kony­ha tűzhelye mellett. Az anyja kételkedhetett volna. De nem! Mária megjegyezte és szüntelenül szivében forgatta mindeme dolgokat. Igen, eb­ben a názáreti homályban, ahol éjszakánként a Három­ság lélekzett, nem történt semmi különös, húsz és har­minc és múlva sem. Mégis, ennek az ácsmesternek öre­gedő anyja szakadatlanul lát­ta a sötétség mélyén az an­gyalokat, kik az angyali hír­adást követő napokon szün­telenül benépesítették életét és várta a tőrt, amelyet Si­meon ígért neki: “A Te szive­det tör járja át!” Mégis ezek a názáreti évek voltak az Ö nagyságának iga­zi. évei. Amikor fia tanítani kezdett, valószínűleg a közeli kis Kána faluba költözött át, ahol rokonai éltek. Szent Já­nos evangéliumában még fel­merül a kánai menyegző jele­nete, több evangéliumban az, hogy egyszer-másszor felke­reste utjai közben fiát, de ar­ca azután teljesen eltűnik, hogy csak a Kereszt alatt je­lenjen meg újra. S ettől kezd­ve; hallgat róla a Szentirás. NÉVTELEN SÍRBAN Eltávozásáról már csak a hagyomány értesít. Lehet, hogy Jeruzsálemben szenve­dett el, lehet hegy János ma­gával vitte EfeziU'sba, és ott történt. Ami feltűnő, és a tör­ténetírás számára is a termé­­szettföiötti hatalom beavat­kozását mutatja: sem Kele­ten, sem Jeruzsálemben nem tud a sírjáról semmiféle em­lék és hagyomány. Pedig a helyi öntudat és he­lyi hagyomány mindig ponto­san meg jelöli, hogy az őske­reszténység sokkal kisebb szereplői közül is kinek, hol van a sírja. A Jeruzsálemben szakadatlanul fennálló hagyo­mány az ostrom falomlásai és kőmezői alatt is biztosan ve­zetett nyomára István első 1 vértanú sírjának, és annak az üregnek is, ahova az első ke­resztények a Keresztet és a Szenvedés eszközeit rejtették. Ha Máriát valahol eltemet­ték volna: már a sírhelyével való büszkélkedés is fenntar­totta volna ennek emlékeze­tét. Ám sehol semmi nyom sírhelyéről, holott Kelet és Nyugat legrégibb Szűz Má­­ria-ünnepe éppen Nagybol­dogasszony napja, Szűz Má­ria elszenderülésének napja. Az őskereszténység mindig a földről való eltávozás napját jelölte meg ünnepül: földről való eltávozásáról tudnak, sírjáról nem; már az őske­resztény tudatban benne van mennyekbe való felemelteté­se ! BOLDOGSÁGOS SZŰZ íme, az “egyszerű élete” annak az Asszonynak, akinek ünnepét ezzel a névvel illeti a magyarság: Nagyboldog­asszony napja. “Nagybóldog­­asszony !” A legszebb magyar szavak egyike. Semmiféle nyelven nem fordították le szebben ezt a nevet “Beatis­­sima Virgo”, mint magyarra ezzel: Boldogságos Szűz. És elszenderülésének és menny­­bemenetelének napját sem ne­vezi meg a világ semmiféle nyelvében szebben más név mint ez; Nagyboldogasszony napja. A magyar nyelvi és vallási géniusz remekelve ta­lálta meg ezzel azt, hogy egy­szerre adjon nevet Szűz Má­riának is és annak a napnak is, amely valóban a legna­gyobb boldogságának, Fia vi­szontlátásának a napja völt. Uj, jói bevándorlási törvényt Ígérnek demokraták, republikánusok Lezajlottak a nagy Ígéret-j napok Los Angelesben és Chi­cagóban, mindkét párt hü maradt a politikai hagyo­mányhoz, hogy pártkonven­ción és elnök jelölésnél ígérni kell minden jót és szépet. Mindenki szivesen hallgatja meg ezeket az Ígéreteket, mert megtörtént már az is, SZENTRÓKUS NAPJA Szent Rókus a XIV. század­ban dühöngő pestis betegeit ápolta önfeláldozó szeretettel. Százakat mentett meg a feke­te haláltól. 1327-ben ő, aki egész életét másoknak szen­telte, mindenkitől elhagyat­va, halt meg. Holtteste mel­lett egy táblát találtak ezzel a felírással: “Aki meg akar sza­badulni a döghaláltól, hivja bizalommal Szent Rókus ne­vét!” Tisztelete hihetetlen gyorsasággal terjedt el. De nem is csoda, mert ahol a pes­tis megjelent, ott valóban már csak az imádság segíthe­tett. A pestisjárványnak “emlé­két” őrzik a pesti Rókus-ká­­polna és kórház. 1711-ben Pest városa tanácsa elhatá­­rozata, hogy Szent Rókus tisz­teletére kápolnát emeltet. Az 1739 évi járvány idején a ta­nács kibővitteti a kápolnát és 1798-ban kórházat is emelt melléje. A második világhá­ború alatt, 1945-ben a kápol­na szentélye, Rókiusra vonat­kozó összes emlékek és a plé­bániahivatal elpusztult. A pusztulás azonban csodálatos módon értékes gyümölcsöt ho­zott. A 'helyreállítási munká­latok során napvilágra került a kápolna ősrégi alsószenté­lye, egy három félkörivü szentély — cella trichora —, mely hazánkban igen kevés helyen található. A Rókus­­kápolna a hívek áldozatkész­ségéből áll. Vértanuk és a be­­teggyógyitó fiatal szent vi­gyázzák patinás kövei mögül az örökké nyüzsgő nagyvá­rost és a torony keresztje a rohanó emberáradat felett in­tőn mutat az ég felé. hogy egyik vagy másik párt kormányzatra jutva, megva­lósított egyet-mást a plat­formból, vagyis a konvenció alkalmával a nemzet elé ter­jesztett pártprogramból. A mi lapunk olvasóit per­sze elsősoi'bí?^ a bevándorlá­si és állampolgársági törvé­nyek megjavítására szóló Ígé­retek érdeklik. Nos, mit Ígér­tek nekünk Los Angelesben és Chicagóban az igérőmes­­terek ? Demokrata javaslatok A demokrata pártprogram szakítani akar a négy évtize­des múlttal biró és elavult nemzeti kvóta rendszerrel, melynek már az alapja is igaz­ságtalan, amennyiben értéke­lő megkülönböztetéseket tesz különböző népcsoportok közt: felsőbbrendüeknek ismeri el az angolszász népeken kívül a nyugat- és észak-európai né­peket, alacsonyabbrendüek­­nek taksálja a közép-, kelet- és déleurópai népeket, köztük a magyarokat. A demokrata platform kinyilatkoztatja, hogy ez a megkülönböztetés (amely szó angol nyelven, discrimination, a megkülön­böztetésben rejlő igazságta­lanságot is kifejezi) ellentét­ben van az amerikai nemzet­alapitól eszméivel, az emberi egyenlőség eszméjével. Rész­letekbe a demokrata program nem megy bele, a platform nem törvényjavaslat; a dolog lényege az, hogy a demokra­ták igazságosabb bevándorló­­bebocsátást sürgetnek. De mindjárt meg kell je­gyezni, hogy a kongresszus képviselőházában a szeniori­­tás jogán elmozdithatatlanul az a képviselő, Francis Wal­ter, áll a bevándorlási bizott­ság élén, aki a “megkülönböz­tetést” igenis igazságos és amerikai nemzeti érdeknek vallja, hivatkozással arra, hogy a magyarok, lengyelek, görögök, stb. kevésbbé alkal­masak az amerikai nemzeti közösségbe való beolvadásra. A demokrata partprogram ígéri azt is, hogy véget vet a másodrendű állampolgári státusznak, vagyis az ittszü­letett és a honosított állam­polgárok közti minden kü­lönbségnek kiküszöböléséit sürgeti. Ez vonatkozik, egye­bek közt, a hosszabb vagy tar­tós külföldi tartózkodásra. A republikánus álláspont A republikánusok ragasz­kodnak a nemzeti kvóta rend­szerhez, amelyet a magyarok és a többi “alacsonyabbrendü” népek méltánytalannak, igaz­ságtalannak tartanak. Mégis, enyhíteni ígérik a legkiáltóbb igazságtalanságokat, amik ab­ban állnak, hogy az egyes nemzetek évi kvótáját az 1920 évi népszámlálás adatai alap­ján állapítják meg, holott a legújabb népszámlálási ada­tok megfelelőbb alapot nyúj­tanának a kvóták elosztására. Tekintettel a változott világ­­politikai helyzetre, az évi összbevándorlást a mainak duplájára emelni Ígérik. Az egyes vizumkérések megítélé­sénél az érdem és szükség fi­gyelembevételét ajánlják, ami azonban nem uj követelés, ha­nem már benne van a jelenleg érvényben levő bevándorlási törvényben. A republikánus platform di­csekvően megemlíti, hogy a jelenlegi republikánus kor­mányzat több mint 32,000 ma­gyar szabadságharc-utáni me­nekült gyors befogadását ren­delte el. De persze nem emlí­ti azt, hogy a párt tagjai a kongresszusban — köztük az uj republikánus elnökjelölt — a közép-európaiak által ne­hezményezett megkülönbözte­tés mellett szavaztak nagy számban. SZEGÉNY PAPOK A vidéki plébániák sze­génységére jellemző az alábbi apróhirdetés: A mátranováki plébánia kántört keres, java­dalom 5-600 forint, lakás, 800 négyszögöl föld. Elelmiszff a szovjet zónának BONN — A bonni kor­mány szóvivője szerint Kelet- Berlin háziasszonyai újabb élelmezési válság előtt álla­nak. A szovjet zóna piacairól a főzelékfélék és a burgonya majdnem teljesen eltűnt. Franz Thiedieck, államtit­kár, az össznéimet-kérdések szakértője kijelentette, hogy ha a kelet-berlini élelmezési válság tovább fokozódik, a szövetségi kormány hajlandó a Vörös Kereszt utján a szov­jet zónában élő polgárok ré­szére díjmentes élelmiszer­­szállitmányokat küldeni. PjLinkösd után tizedik vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 17, 14—23 Az időben egy ember méné Jézushoz, térdre bo­rulva előtte és mondá: Uram könyörülj fiamon, mert holdkóros és kinosan szenved, mert sokszor esik tűz­be és gyakran vizbe. Én bemutattam őt tanítványaid­nak, de nem gyógyíthatták meg őt. Felelvén pedig Jézus, mondá: Oh hitetlen s romlott nemzedék, med­dig leszek veletek, meddig tűrlek titeket, Hozzátok őt ide, hozzám . . . S megfeddé őt Jézus és kiméne belőle az ördög s meggyógyult a gyerek azon órá­ban. Akkor a tanítványok titokban Jézushoz járu­­lának és mondván: Miért nem Űzhettük mi ki azt, Mondá nekik Jézus: a ti hitetlenségtek miatt. Mert bizony mondom nektek: Ha annyi hitetek lenne, mint a mustármag, s mondjátok e hegynek: Menj innét amoda, elmegyen, és semmi sem lesz nektek lehetet­len. Ez a baj pedig nem űzetik ki, hanem csak imád­ság és böjtölés által. Mikor pedig Galileában tartóz­kodtak mondá nekik Jézus: az Ember Fia az embe­rek kezeibe adatik és megölik őt, de harmadnapra feltámad. SZENTBESZÉD Ezen ifjú, kiről itt szó van, nehéznyavalyás volt s ezáltal nagyon gyötörtetett. A nehéznyavalya, mely közönségesen az altest kóros idegzetében alapszik, leginkább holdváltozáskor jelentkezik s épp ezért nevezték az ilyen beteget hoídkórosnak. Amint a holdkóros fiú /atyja előadta kérését, Jézus igy felelt: Oh, hitetlen és romlott nemzedék, meddig leszek veletek, meddig tűrlek titeket, Krisztus Urunk ezen -szemrehányását, melyet a holdkóros ifjú atyjának, a zsidóknak és az írástudók­nak tett, nyomon követi az ő végtelen könyörületes­­sége, midőn igy szól: Hozzátok őt ide, hozzám. És kemény fenyegetés közt megparancsolta Jézus a sá­tánnak, hogy a fiút hagyja el és kiméne belőle az ördög, és meggy ógyula a gyermek azon órától. Akkor a tanítványok titkon Jézushoz jártjá­nak, mondván: Miért nem Űzhettük mi ki azt, Mon­dá nekik Jézus: A ti hitetlenségtek miatt, azaz hi­tetek erőtlensége miatt. Mert bizony mondom nek­tek: ha csupán annyi hitetek lenne, mint a mustár­mag és mondjátok e hegynek (tudniillik a Tábor­hegynek, amelyről Jézus lejött): Menj innét amoda, elmegyen és semmi sem lesz nektek lehetetlen. Ha volna igaz hit benneteket, belső erővel teljes hit, kül­sőleg bármi csekély, olyan, mint a mustármag, mely külsőleg kicsiny s csekélynek látszó, de bensőleg tele van termő erővel, úgy olyan dolgokat vihetnének véghez, melyek lehetetlennek látszanak. Az ördögi faj nem űzetik ki, csak imádság és böjtölés által. Imádságot és böjtölést követel Jézus a gonosz lélek kiűzésére, de ha ezek különös hatalommal bír­nak, akkor az Istennel való egyesülés különösen erős és a szív tisztaságára való törekvés, az érzéki ösz­tönök fékezése és az ételben s italban még a szüksé­gesektől való megtartózkodás által is, különösen buz­gó legyen. Mások szerint ezen eszközök magukra a meg­szállottakra vonatkoznak, hogy ezek is, amennyi­ben lelki erejük nincs egészen a sátán hatalmában, saját megszabadulásukra szintén ezen hitet, úgy­szintén azt, ami ebben foglaltatik, felébreszteni köte­lesek, az magától értetődik. Igaz hit, imádság és böjtölés által üzzük el ma­gunktól az ördögöt, és megromlott hajlamaink és szokásos bűneink benső, gonosz szellemét és akkor fogjuk látni beváltva azon fényes Ígéretet, melyet az isteni Üdvözítő tett, midőn tanítványaihoz igy szólt: “Ha mit kérendetek az Atyától az én nevem­ben, biztosan megadja nektek.” BIBLIAI JELENETEK Eszter és Hámán ; 7 4

Next

/
Thumbnails
Contents