A Jó Pásztor, 1960. július-december (40. évfolyam, 27-51. szám)

1960-08-12 / 32. szám

A TA P^C/TOR

3. OLDAL

(Folytatás a 2-ik oldalról)

RÁKÓCZI BÚCSÚJA

ra odakötötték a gavallérok zászlósát a munkácsi várhoz . . .

Aztán kifordult a szán és északi irányban nagy csilingelés között siklott tova a benne ülő fejedelemmel. Aszalay és az udvari főhadnaggyal.

A lovakat hajtó hü szolga biztos kézzel irányította a tüzes állatokat az elterülő tájak hólepte utjain.

Amikor már Szentmiklóson is túl jártak, az egyik kanyarodónál, nem messze Vereckétől, apró favityillók szerény csoportja bukkant elő. Az öles hótömegből kandikáltak ki ezek a kicsiny viskók, mintha a mindent eltakaró hólepel ezeket is el akarta volna födni. Olyik háznak piciny ablakába is betolakodott már a hó. Falunak látszott, mert torony is tűnt elő. ugyanez is hozzáillőén fából összetákolva.

Most egyet roppant a szán rudja. Eltörött, ép a kanyarodó végén. Aszalay elsőnek ugrott ki a szánból. — No ilyet! Egész utón szerencsésen jöttünk idáig és most!? ... — Rossz ómen! ... — tette hozzá önkéntelenül, de a további szót már elharapta.

— Ke cseresznyét ropogtassunk itt, hanem mentest menj be a faluba az papomhoz, hogy sietséggel gyüjjenek a bajt reparálni — indult fel erre kissé a fejedelem.

Aszalay alig is hogy bekerült a faluba, máris szinte özönlöttek a szánhoz a rutén parasztok nagy hajlongások között, öreg papjuktól vezetve.

Az öreg pap azon véleményben, hogy illik a fejedelmet felköszönteni, akinek bőkezűségét s gondoskodását oly sokszor volt alkalma élvezhetni neki és híveinek, néhány szóval üdvözölte a nagy urukat.

— Értettem kegyelmetek hivségét, köszönöm a szép cselekedetig de most ezt a casust reparálják kegyelmetek szaporán, mivelhogy ettől az úttól függ elszomorodott hazánk jobbrafordulása, — úgy értse kegyelmed.

Az öreg batykó elnézte a fejedelmet, majd mintha elértette volna szavait, a meghatottság hangján szólott most.

— Fölséges fejedelem, mig az reparáció megtörténik, magát megalázni szegény papházamban méltóztatnék.

A fejedelem megfogadta az Isten öreg szolgájának tanácsát, kiszállt a szánból és kicsiny kíséretével felment a papiakba. Pudpolóc népe pedig hozzálátott a sietős munkához.

Mire a szán repárációja megtörtént s a fejedelem készülőt parancsolt, á batykó már sokat tudott az ut céljáról. Öreg szeme csak egyre nedvesedett, egyre törülgette lyukas tarka kendőjével. Amikor aztán a fejedelem szép szavakkal köszönni kezdte a vendéglátást s további jóindulatáról biztosította, nem bírta tovább, akaratlanul is, az illendőség rovására, elébevágott a fejedelem búcsúszavának:

— Érdemem felett, jó kegyelmes uram! Öregkőru ember vagyok, aki ki kitanultam az életet, úgy vélem, nem fogjuk felségedet többé látni . . . nagyon félek ... kérem alázatosan, ne hagyjon itt minket. . ezt a hűséges népét . . .

Egy-egy könnycsepp csillant meg a fejedelem szemében is, de leküzdötte meghatottságát.

— No-no! Ne sírjon kegyelmed, batykó! Aratáskor visszajövök többedmagammal, feles jó katonával, hogy édes nemzetünknek szolgálatot tehessünk — miközben meg-megsimogatta az ősz pap arcát.

— Vékony reménység! — hajtogatta most egyre az öreg pap s fejét kétkedve csóválta, mint aki ezegyszer nem hisz a fejedelem szavainak, mert a jövő és minden az Örökkévalótól és nem a fejedelemtől függ.

Amikor pedig az utasok elhelyezkedtek az ülésen, mégegyszer megkísérelte az eredménytelen műn káját.

— Talán vissza kellene a lovakat fordítani . . Arra Munkács felé, fölséges uram! . . .

Ezen aztán Rákóczi elmosolyodott. Amikor r. batykó látta, hogy semmiféle kérelmének, maraszta lásának nincs eredménye s a fejedelem csakugyan megindul, nem vissza, hanem arra ki, Lengyelország felé, újból erőt vettek rajta a könnyek.

— A nagyhatalmú szent Isten adja fenségednek szerencsésen elvégezni intencióit.

Ezek voltak a pudpolóci öreg papnak búcsúszavai. Rákóczi megköszönte, parolát nyújtott neki, mire a szán megindult.

Duzsár János, az öreg pap utána nézett soká a szánnak s minél tovább nézett, annál könnyesebb lett a szeme.

Nagy hidegben ugyan, de már szép derült időben érkeztek meg Závadkára az utasok. A magaslatról, amerre az ut Lengyelországba vezetett, a napfényes időben messze lehetett ellátni.

— Felséges uram, azok ott a szőlőhegyek hajlásai — jelentette most a szemlélődő Aszalay, — ott esik az Bocskor, oldalast tőle az Kerék, az ki ideközelit, Hágcsó szőlőhegyek, — miközben mutatóujjával a távoli magaslatok ködbevesző vonalaira mutatott.

A fejedelem arra tekintett, s csak nézte hosszan,

Henry Cabot Lodge és Richard Nixon a republikánus párt alelnök és elnökjelölije a novemberi váasziásokra.

Cukorbaj —

A cukorbetegség lassan, fokozatosan szökött kifejlődni. A betegség jelei: a ibeteg hamar kimerül, elfárad, majd feltűnően lesoványodik. Éhség- és szomjuságérzése felfokozódik, fantasztikus mennyiségű folyadékot, vizet és ételt vész magához. Testéből a vesén keresztül cukrot választ ki. További tünetek: makacs, ideges fájdalmak, viszketés, kisebb-nagycbb bőrgyulladásokra, furunkulusokra való hajlam, a szem és a fogak betegségei. Hogy az olvasót mindjárt az elején megnyugtassam: az inzulinban olyan hatalmas gyógyszert nyertünk a cukorbetegség ellen, hogy nincs ok félni a bajtól. A cukorbetegség ma már távolról sem az a veszedelmes, nehezen befolyásolható kór, amilyen gazdagokra és szegényekre inzulin alkalmazása előtt volt:

Nagyon érdekes megfigyeléseket tettek az elmúlt években és évtizedekben annak megállapítására: vájjon kiknél, miféle társadalmi osztályhoz, vagy emberfajtához tartozó egyéneknél lép fel leggyakrabban a cukorbetegség? Ezeknek a megfigyeléseknek tapasztalati tény adta meg a kiinduló pontját: nevezetesen hosszabb megfigyelés után rájöttek, hogy a jómódú emberek és olyanok, akik intenzív szellemi munkát végeznek, sűrűbben betegszenek meg cukorbajban, mint a rossz viszonyok között élők, hiányosan táplálkozik, kisebbfoku szellemi képességekkel rendelkezők. A gótikái biztosítótársaság statisztikája egészen pontosan, számokkal is igazolta ezt a tapasztalatot. Eszerint az évi háromezer márkán felüli jövedelemmel rendelkezők között háromszor olyan sűrűn lép fel a cukorbaj, mint a kisebb fizetéssel birók soraiban.

A BŐSÉG ÁRTALMAI

Hogy mennyire a bőséges táplálkozással van bizonyos összefüggésben a cukorbetegség, ezt meglepően igazolta a háború. Németország lakossága a világháborús évékben a középeurópai hatalmak népessége között talán a legszerényebb mennyiségű és minőségű táplálékon élt. Legendákat meséltek főleg a német városok, Berlin, Drezda, Lipcse háborualatti tömegéhezéséről, amely az emberek millióit tette fogékonnyá a legkülönbözőbb betegségekkel szemben, minthogy ellenállóképességüket a nélkülözés lecsökkentette. Már moist az örvösök megállapították, hogy a háborús évek alatt Németországban jóval kevesebb ember betegedett meg cukorbajban, mint a háború előtt. A cukorhajra hajlamosak részére tehát valóságos áldás volt a háborús élelmiszerhiány.

Ami a normális viszonyok között fellépő cukorbajt illeti: nemcsak a bőséges táplálkozás, magasabbrendü intenzív szellemi munka, hanem a felelősségteljes állás, állandó idegkcn;centráció is mintegy előkészíti a talajt a cukorbetegség számára. Ezt világosan úgy lelhetne kifejezni, hogy azok a hivatások, amelyeket nem az- jl.ftim- választ, hanem őfc választják az embert, ellenállhatatlan erővel keritik hatalmukba a szervezetet. Művészek, Írók, kiváló orvosok, nagy pénzemberek, gyáriparosok, tudósok, politikusok, érzékeny és finom idegrendszerrel rendelkező egyéniek, akik hivatásukban feloldódnak: aránylag gyakran kapják meg a cukorbetegséget. És hogy ebben az esetben nem a jólét, hanem az idegrendszer született, vagy a munkával kapcsolatos túlfeszültsége a jó talaj, azt megmondja nekünk az előbbi névsor, amelyben irót és tudóst is találunk, két olyan foglalkozási ágat, amelynek képviselői nem igen tartoznak a nagy vagyonnal éis magas életstandarddal rendelkezők közé. Sőt, megállapították azt is, hogy fontos vasúti gócpontokon szolgálatot teljesítő vasutasoknál, akik tehát fokozottabb felelősséggel végzik munkájukat, mint az átmenő állomások hivatalnoka, sűrűbben lép fel a cukorbetegség, mint kollégiáknál, akik kevéslbbé nyugtalanító feladatot végeznek.

CUKOR NEM OKOZ CUKORBAJT

A kövérség szintén hajlamossá tenni látszik a cukorbajra. Pékek, hentesek, serif őzök, vendéglősek, gyakran cukorbaj osok. Érdekes, hegy a cukrászok, akikről feltenné az ember, hogy sok édessséget fogyasztanak, tehát alkalmasak arra, hogy testükben túlságosan felhalmozódjék a

cukor: nem nagyon hajlamosak a bajra. Úgy látszik, a cukorfogyasztás általában nem teremt kedvező talajt a cukorbaj számára.

Ez nem ellentmondás, hiszen mai nézetünk szerint a cukorbetegség a belső elválasztó mirigyek egyensuiyi zavarain épül fel és semmiesetre sem a túlzott cukorfogyasztáson.

Nem érdektelen ez alkalommal megemlíteni, hogy amig 1864-ben Amerikában átlagosan 20 font cukrot fogyasztott egy ember évente, addig 1920-ban 90 fontot, tehát egészen fantasztikus mennyiséget. Ha szembeállít juk a két számot, önként adódik a kérdés: növekedett-e

1864 óta a cukorbetegeik száma Amerikában? A válasz az, hogy nem növekéjjj^t. r^eg lényegesen, legalább is nem olyan -mértékben, minit ahogy a laikus a fenti statisztika alapján talán elvárná. És a cukorbetegek számának szaporodását is ott, ahol -ez tényleg fennáll, általában más té nyezővel magyarázzuk: a finomabb vizsgálati imódsze re-kkel, amelye-k ma felismerhetővé teszik az orvos számára a cukorbetegséget olyan esetekben is, melyekben régebben nem állott módjában pontos diagnózist csinálni.

Megfigyelték azt is, hogy a túlzott alkoholfogyasztás szintén előkészítő tényezője lehet a cukorbetegségnek. A “száraz” Amerika eszerint kedvezőbb helyzetben volt, mint a mai “nedves” Amerika.

ÖRÖKLÖTT BAJ

A cukorbajra való alkalmasság vizsgálatánál nem szabad figyelmen kivül hagyni az öröklést, mint igen fontos tényezőt. Különböző kutatók nyolc százaléktól huszonöt százalékig állapítják meg a rokonság szerepét a cuko-rbaj keletkezésénél. Ami annyit jelent, hogy az eseteknek körülbelül egynegyedében kimutatták, hogy a felmenőági rokonok, szülők, nagyszülők szintén cukorbetegségben szenvedtek. Az eseteik háromnegyedrészében viszont nem konstatálható ez az öröklött cukorbajra való hajlam.

Bizonyos azonban, hogy nem feltétlenül a szülőktől kell örökölnünk a cukorbajra való hajlamosságot, hanem életmódunk is hasonlóan döntő szerepet játszik. Viszont azt is megállaptitottéik, hogy a cukorbajra öröklötten hajlamosak mindenesetre hamarabb, fiatalabb éveikben betegszenek meg eb-ben a betegségben, mint az olyanok, kiknek családjában eddig nem volt cukorbeteg.

Meglepő, hogy a férfiak között gyakoribb a betegség,

(Folytatás az 5-ik oldalon)

fürkészőleg azt a bizonyos tájrészt, amelyre Aszalay figyelmeztette; majd fejbólintással helyeselt a felfedezésnek. Eközben gyönge sóhaj tört ki belőle, mintha eszébe jutottak volna az öreg batykó szavai.

— Hej Hágcsóm, Kerekem, Bocskorom! Látlak-e még valamikor is?! . . .

Alig hallhatóan röppentek el ajkáról ezek a szavak.

Sosem látta többé a három szőlőhegyét. De Duzsár János öreg pap sem látta többé a fejedelmet

EGY PERC ALATT

BOLZANO, Olaszország. — Négy német hegymászó zuhant le a hegyekben egy magaslatról. Mind a négy turista szörnyethalt.

DETROIT. — 41 sebesültje van a Windsor Arénában tartott jazz ünnepélynek. Egy fiatalember sebesülése rendkívül súlyos. A késeléssé fajult verekedés résztvevői közül hét fiatalkorút letartóztattak.

MEXICO CITY. — Az amerikai National Security Agency két alkalmazottja, William H. Martin és Bernon F. Mitchell eltűntek szállodai szobájukból. Attól tartanak, hogy a fontos titkokat birtokló két amerikait kubai emberrablók hurcolták el. A nyomozás folyik az ügyben.

LOS ANGELES. — Az ottani bíróság helyt adott Mrs. Doris Oliver keresetének és kimondta a válást, mivel bebizonyította, hogy férje lenyirta a haját, megverte, összes ruháit elvitte és fegyverrel fenyegette.

BONNEVILLE, Salt Flats, Utah. — Athol Graham, 36 éves mechanikus óránkénti 300 mérföldes sebességgel száguldott saját készítésű versenyautójával. A kerekek nem bírták a nagy sebességet, az autó felborult és a versenyző szörnyethalt. A kocsiban repülőgép-motor volt; ezzel óránkénti 400 mérföldes gyorsaságot remélt elérni Graham.

ANTARCTICA. — Egy amerikai kutatótársaság, amely az Antarctican 'Déli sarkvidék) dolgozik, a közelmúltban egy tucat jéghütőszekrényt kapott. Ilymódon sikerült most a fagyás veszélyének kitett élelmiszereket hosszabb időre konzerválni.

CLEVELAND, O. — James Long, 18 éves fiú testébe fúródott egy golyó, amely egy “töltetlennek” vélt fegyverből repült ki. A fegyvert az áldozat unokabátyja, Willier Fuller sütötte el tévedésből. Fullert letartóztatták.

TAMPA, Fia. — A szakadatlan esőzések következtében árviz öntötte el Tampa üzletnegyedének egy részét. A Vöröskereszt száz családot mentett meg szorult helyzetéből.

LONDON. — Rosalin Tureck chicagói zongoraművész, aki jelenleg Londonban koncertezik, lemondta délafrikai hang verseny körútját a Verwoerd kormány megkülönböztető faji politikája miatt.

MILANO, Olaszország. — New York állam 11 polgármestere európai körútja során Olaszországba érkezett. A polgármesterek eddig Rómát, Pisát, Genuát és Milánót látogatták meg.

MELBOURNE. — Dora Martinez asszony egy óra alatt ér autóbusszal munkahelyére. Szép nyári napokon azonban már húsz perc alatt ott van. Talán autóval megy? Nem. Dora asszony az autóvezetésnek es‘küdt ellensége. Ellenben a magával hozott plasztik táskába rakva ruháit, fürdőruhában átúszik egy folyón és a szokottnál frissebben érkezik meg hivatalába.

NÁPOLY. — Ginna Bartaluzzo feljelentést tett a rendőrségen, hogy kikosarazott udvarlója minden este verklin eljátsza neki az “Ó, milyen állhatatlan a női szív” cimü dalt, melytől már idegrohamot kap. A rendőrség megvizsgálta az ügyet és megállapította, hogy a fiatalember szabályos engedélyt váltott verklizésre, s igy eljárást nem indíthatnak ellene.

PÁRIS. — Alain Porthault, az egykori rugbyjátékos illatszergyáros lett. Hogy hivatásának emlékét megőrizze, első készítményének “Szabadrúgás” nevet adta.

LONDON. — Egy londoni nagy péküzem első Ízben hozott piacra fagyasztott kenyeret. A kenyér a hűtőszekrényben hosszú ideig konzerválható, anélkül, hogy frisseségéből, vagy izéből bármit is vesztene.

LONDON. — Egy 20 éves csinos fiatalasszonyt kínzó gyomorgörcs miatt kórházba vittek s az orvosok és ápolónők nem tudták, mire véljék, hogy a nyaka széles plaszterrel volt elfedve. Kiderült, hogy 18 éves korában ezt tetováltatta a nyakára: “I hate men”, és miután két év alatt megjött az esze, szégyelte ezt a jelszavat. Kétszer kellett operálni, mig sikerült a tetoválást eltüntetni.

SEOUL, Korea. — Egyetemi diákok városszerte tüntettek és bojkottot hirdettek az amerikai cigaretta ellen, mert azt többnyire a zugpiacon lehet kapni méregdrága áron.

LONDON. — Dr. Harvey Flack, a Family Doctor' folyóirat szerkesztője, a világ minden részében toborzott munkatársaival vizsgálódást végzett a horkoló férfiak és nők körében és arra az eredményre jutott, hogy nőket könnyebben lehet kikurálni a horkolásból, mint férfiakat, mert a nők nyitott szájjal horkolnak s rá lehet őket szoktatni arra, hogy amikor alusznak, befogják a szájukat. Ami pedig a panaszokat illeti, a nők vezetnek. Egy torontói asszony azt irta, hogy meggyőződése szerint csak egy orvoslás lehetséges: megölni a horkoló férjet, de hozzátette, hogy Kanadában ezt törvény tiltja.

MONTEVIEDO, Uruguay. — A városi tanács külön parkot létesített párok részére. A parkot szöges drótkerítés védi az illetéktelen betolakodóktól. A két bejáratnál őrök vigyáznak, akik csak párokat engednek be, s a magányos sétálókat a közeli nagy városi parkba irányítják.

UTAZÁS A FÖLD KÖRÜL

Irta: DR. TORDAY ÁRPÁD egyetemi tanár

emberei valósaiig