A Jó Pásztor, 1960. július-december (40. évfolyam, 27-51. szám)

1960-08-12 / 32. szám

I OLDAU A Jo PÁR/TOTf ÓHAZAI HÍRADÓ Népidemokratikus bünbanda bilnperé­­ben tői mint 111 tanút hallgattak ki BUDAPEST. — A Népsza­va jelenti. A fővárosi tanács­nál és az V. kerületi tanács­nál visszaéléseket elkövető iparengedély- és üzlethelyi­ségüzérek bűnügyében a fő­városi bíróság több mint négy hónapi tárgyalás után — amelynek során több mint 180 tanút hallgattak ki — most hirdetett Ítéletet. A büncselekménysorozat egyik központi alakja Havas Ernő nyugdíjas volt, aki ta­nácstagi megbízatásával visz­­szaélve, kisiparosoknak üzlet­­helyiséget szerzett ellenszol­gáltatás fejében. Üzelmeit úgy tudta lebonyolítani, hogy a vesztegetési összegek nagyobb részét átadta Vértes Edének a fővárosi tanács csoportveze­tőjének. Havas még uzsoraügyletek­kel is foglalkozott. Vértes üzelmeiben részt vett Matu­­sek Zoltán, a fővárosi tanács ipari osztályának főeladója is, aki a zsarolástól sem riadt vissza. A vádlottak padjára került a becsületes kisiparosok ré­meként emlegetett Száraz Er­zsébet, a kerületi tanács ipari osztályának vezetője és két beosztottja: Guth Tibor és Szabovits Tibor is. Az ő lelki­ismeretüket is vesztegetések terhelik. A korrupt tisztvise­lőkkel együtt felelősségre von­ták Biró Géza szabókisiparost is, aki Vértes felhaj tója lett. A vádlottak részben tagad­ni próbáltak a bíróság előtt, de a számos tanú terhelőén vallott. A bíróság Vértes Edét ötévi, dr. Phillipp Tibort há­rom év és tizhónapi börtön­re. Havas Ernőt háromévi börtönre, dr. Reichel Tibort háromévi, Matusek Zoltánt két év nyolchónapi, Guth Ti­bort és Szabovits Tibort egyenként két és félévi, Szá­raz Erzsébetet egy év és négy­­hónapi, Biró Gézát egyévi bör­tönre ítélte és a vádlottakat kötelezte a több mint 240,000 forint jogtalan vagyoni előny­nek az állam részére történő megtérítésére. Az illetékesek a megfelelő intézkedést meg­teszik a vesztegelő kisiparo­sok ellen. VILLANYÁRAM PESTEN, INGYEN BUDAPEST. — Akik kétel­kednek a kommunista propa­ganda igazában, mely szerint a népidemokráciában paradi­csomi állapotok vannak, azok­nak okulására a pesti Nép­szava elmeséli, hogy sok pesti házban potyán lehet kapni vil­lanyáramot. Ilyesmi igazán csak egy földi paradicsomban lfehetséges. Pesten a fővárosi tanács rendelkezése alapján a lakó­házakban a közüzemi áram­­fogyasztás (lift, lépcsőház világítása, stb.) a lakók közös számlájára megy és szigorú­an ügyelni kell arra, hogy a közüzemi árammérőhöz ne kapcsolj anak hozzá privát vezetékeket, vagyis egy lakó se használhasson villanyára­mot, amiért nem kap szám­lát és nem fizet. Nemrég még­is a 13. kerületi házkezelési igazgatóság rájött arra, hogy sok lakóházban igenis dívik, még pedig nagyban, a potya áram fogyasztás. A vizsgálat csalások sorozatát derítette ki. A 13-ik kerület bérházai­ban szinte kivétel nélkül a ház közös áramfogyasztó és mé­“Termelési gyakorlatra” viszik az egyetemistákat BUDAPEST. — A Népsza­va jelenti: Az Építőipari Mű­szaki Egyetem mérnöki ka­ráról a negyedik évfolyam hallgatóinak első csoportja Krakóba utazott nyári terme­lési gyakorlatra. Néhány nap múlva Prága és Lipcse felé, majd pedig Szófia és Drezda felé kelnek útra az egyete­misták, összesen 55-en. A külföldi termelési gya­korlatok háromhetes időtar­tamúak. A hallgatók két he­tet mélyépitésü munkahelyen töltenek. A fiatalok részt vesz­nek Rostock kikötőjének nagy méretű építési munkájában, amely ma a keletnémet szov­­jetzóna legnagyobb mélyépí­tési beruházása. Értékes ta­pasztalatokra tehetnek szert az egyetemisták, amikor a helyszínen tanulmányozhatják a csehszlovák és a bolgár völgyzárógát és vizi erőmű építkezéseket, a lengyel Tát­rában pedig a magashegyvi­­lék autóut építését. Mind­ezek olyan jellegű mérnöki munkák, amelyekkel itthon nem találkozhatnak. rő berendezéseire kapcsolták rá a házfelügyelők saját ké­szülékeiket, villanyszámlát te­hát nem fizettek. Az egyik, Balzac utcai ház­ban a házmester a felvonó áramhoz kapcsolta saját be­rendezéseit : villanytűzhelyét, mosógépet s az összes világi­tó berendezéseket is. Az asz­­szony ezenkívül bérmosást is vállalt, ugyancsak a ház szám­lájának terhére. A Béke úti házak egyiké­nek házfelügyelőnőj e arany­haltenyészetet is berendezett, s akváriumait éjjel-nappal a köz áramával melegitette. A vizsgálat szerint minimá­lisan 150 ezer forint kárt okoztak a kerületben az áram jogtalan fogyasztói hosszú évekig tartó visszaéléseikkel. A bíróság a legnagyobb ká­rok okozóit felfüggesztett bör­tönnel, pénzbüntetéssel s az okozott anyagi veszteség meg­térítésével büntette. Budapesten ez az első ilyen természetű vizsgálat. Valószí­nű, hogy hasonló nagyszabású visszaélések folynak a belvá­rosi kerületekben is, ahol még nem vizsgálták meg a potya áram fogyasztást, Szakértők szerint legalább egymillió fo­rintra becsülhető az a kár, amelyet Budapesten a jogta­lan áramfogyasztók okoznak. MAGYAR VIZSZAKÉRTŐK GUINEÁBAN BUDAPEST. (FEC) —Ma­gyar vizszakértők mennek Guinea afrikai oszágba, hogy az ivóvízben szegény ország vízellátását megjavítsák. A szakértők felmérik a terület földtani és hidrológiai viszo­nyait, előkészítik a vízkuta­tási és kútfúrási munkákat. A KOLHOZ-GAZDÁLKODÁS NEM KIELÉGÍTŐ Kovács Imre élelmezésügyi miniszter legutóbbi beszédé­ből derült ki, hogy a nagy­arányú kollektivizálás ellené­re még most is a parasztság magántevékenysége biztosít­ja az élelmezést. A paraszt­­gazdaságok 28 százaléka még magánkézen van, viszont a kolhozba kényszeritett pa­rasztság háztáji gazdálkodá­sából kerül piacra a tej és tejtermékek 35 százaléka és a marhaállomány 25 százaléka. Szégyenlős emberrabló. Reuben Blark. 30 éves. kórházi ápoló Mi­­neola. N. Y.-ban lelöiie Leonard Roíhkrugoi és elrabolta annak feleségét, hogy 200 dollárt kizsaroljon. Connecticutban elfogta a rendőrség és ott aláíratták vallomását. Drakulak az újpesti strandon BUDAPEST. — Az újpesti strandon az ott bandába verő­dött “ifjú titánok” egyike több kárórával dicsekedett a többieknek. Néhány órával később a fiatalkorú H. János és négy társa már a rendőr­ségen volt. Kiderült, hogy két hete betörtek egy Ajándék­boltba és onnan 13 karórát, különböző csecsebecséket lop­tak el, összesen 7500 forint értékben. A fiatalkorúak — a banda valamennyi tagja 17 eszten­­:!ős — először tagadni próbál­tak, de aztán a motozás során egymásután kerültek elő a karórák. A fiuk elmondták sorra-rendre, miképpen szer­vezték meg a betörést, miként állítottak őrszemeket, gon­doskodtak maguknak alibiről, miként vágták ki a kirakat üveget> s. miként nyomták, azt be, hogy az üveg csörömpölése ne hallatszék. Alaposan kiter­veltek, meggondoltak min­dent, rajtavesztettek. De vájjon honnan tanulták a betörés tudományát és mi vezette őket a betöréshez? Az öt fiatalkorún c.owboy­­nadrág, fekete ing va,gy pul­óver feszül. Hajuk jampecsre nyírva — olyanok, mintha va­lamilyen nyugati gengszter­filmből léptek volna ki. Kar­­jokon tetoválás: “Drakula”. — , Miért tetováltattátok magatokat? — Csak . . . Hogy igy is összetartozzunk . . . Összetartoznak-e valóban ? H. János, a bandavezér, egy bűnöző gyermeke. Apja két esztendeje elhagyta a család­ját, de amig otthon volt, ad­dig sem sok jót tanulhatott tőle a fia. Elég szomorú gye­reksors. De a többiek? Vajon ők honnan, milyen családi kör­nyezetből kerültek rendőrkéz­re? A banda másik négy tagjá­nak szülei kivétel nélkül be­csületes, dolgos, rendezett kö­rülmények között élő mun­kásemberek. Tőlük a gyerme­kek csak jót tanulhattak. A négy gyerek tragédiája azon­ban az, hogy a szüleik nem ta­nították őket, nem foglalkoz­tak velük eléggé. “Fiatalság, bolondság^’ tartották, amikor meglátták: -gyermekük testén a tetoválást.. Ezek a fiuk úgy gondolkoz­tak, hogy nekik nem paran­csol senki. És a szülők elmu­lasztották, hogy idejében ész­re térítsék őket. A VALLÁSOS ceremóniák ellen ORSZÁGOS AGITÁCIÓ FOLYIK BUDAPEST. — A Népsza­badság1 jelenti: Városokban és falvakban egyre több em­bert érdekel, hogyan lehet a mi társadalmunkhoz méltó ke­retek között megtartani a ha­gyományos családi ünnepe­ket; a házasságkötést, az új­szülöttek névadóját, a házas­sági jubileumokat, és megta­lálni az elhunytak búcsúzta­tásának formáit. A Népmű­velési Intézet munkatársai összegyűjtötték a különféle helyi útkeresések tapasztala­tait, összegezték a tanulságo­kat, s más kommunista orszá­gokban is tanulmányozták a kialakult formákat. Általános tapasztalat, hogy íz uj szellemű családi ünnep­ségek elsősorban a nagyváro­sokban, az ipari munkásság körében terjednek, s válnak mind gyakoribb jelenségek­ké. Budapesten mind több he­lyen gyakorlattá válik az első példa. A vidéki városok közül a többi között Nyíregyházán, Kecskeméten és Debrecenben gyökerezett meg az újszülöt­tek kommunista névadója. Országszerte jelent ősén emelkedett az olyan házasság kötések száma, amelyek fö­lött kommunista ifjúsági szer­vezetek vagy a kolhozok vál­lalnak védnökséget. Ózdon például már a hetvenedik. Borsodnádasdon pedig az öt­venedik kommunista ifjúság esküvőnél tartanak. A Népművelési Intézet az országszerte kialakult szoká­sok összegyűjtése után meg­jelenteti a szerzett tapaszta­latokat. Összeállították a “Családi ünnepek és szertar­tások” cimü kézikönyvet, a melyet eljuttatnak a taná­csok, a tömegszervezetek il­letékes helyi vezetőihez és a kultúra munkásaihoz. ÖNÉRZETES VÖRÖS PAPAGÁJOK BUDAPEST. — A Népsza­badság egyik cikkíróját szi­vén találta a londoni rádió kritikája a legújabb krus­­csevi lefegyverkezési propa­gandával kapcsolatban. Tekin­tettel arra, hogy Kruscsev minden alkalommal, amikor dühbe jön, atombombás táv­rakétákkal fenyegetőzik, a londoni rádió különösnek ta­lálta, hogy a magyar sajtó­ban, minden egyes magyar­­országi lapban a sajtószajkók egyöntetűen, majdnem szósze­­rint agyba-főbe dicsérik Krus­csev legutóbbi képmutató, ál­­nők teljes lefegyverkezési. álom javaslatát. A Népszabad­ság cikkírója megmagyaráz­za a londoni rádiónak, hogy a békepropagandista jelszavak­nak papagáj módjára való is­métlése annak a jele, hogy ők, mármint a magyarországi lapok, őszintén békeszeretők, nem úgy, mint az angliai la­pok, amelyek olyan üzleti kö­rök tulajdonában vannak, amelyek a fegyverkezési ver­senyből hasznot húznak. A régi nóta: az úgyneve­zett üzleti köröknek az a vá­gyuk és álmuk, hogy legyen MŰKÖDIK AZ AGYFAGYASZTÓ A NÉPI DEMOKRÁCIÁBAN Tilos az önálló gondolkodás BUDAPEST. — A magyar­­országi kommunista gazdálko­dásban a fejlődés jelei mutat­koznak. Mjár van villanyos hűtőszekrény, kismosógép, mélyhűtő, és kitünően műkö­dik az agyfagyasztó is. Moszk­va utasította magyarországi helytartóit és satrapáit, hogy fagyasszák be a pártfunkcio­náriusok, az aktivisták, az übök, a szbök, a sáakik és — akiket talán első helyen kel­lett volna említeni — az iró­­gépkopogtató papagájok (ré­gi szóhasználat szerint, ujság­­irók) agyát. Az agyfagyasz­tás abban áll, hogy az embe­ri ,közelebbről az elvtársi agynak megtiltják a gondol­kodást, injekcióstüvel becsep­pentik az agyba az oroszorszá­gi kommunista párt központi bizottsága által formulázott “igazságokat” s az agymo­sott elvtárs azután automati­kusan papolja azokat. Nemrég az orosz és csatolt kommunista pártok vezetői Bukarestben szemináriumra gyűltek össze, ami azt jelen­ti, hogy az orosz pártküldöt­tek kinyilatkoztatták a ma ér­vényben levő igazságokat és a csatolt elvtársak azokat be­biflázták, hogy tartományaik­ba visszatérve, agymosásra használhassák. A legújabb igazság az, hogy a kommuniz­musé a jövő, a kapitalista rendszer halálán van s a te­metésére fel kell készülni — békés együttéléssel. Hát ha már haldoklik az el­lenség, miért kell vele béké­ben élni ? Miért nem nyisz­­szantják le a kapitalista, sár­kány fejét? Ezt a kérdést te­szi fel önmagának a pesti Népszava jeles cikkirója és persze mindjárt meg tud fe­lelni saját kérdésére, mert már megkapta az injekciót, így kérdez és féléi: “Miért kívánunk mi. béké­sen együtt élni az imperialis­ta társadalmi berendezkedé­sű országokkal? Talán arra a meggyőződésre jutót tünk, hogy az imperializmus ma már nem a régi megváltozott a természete, valamiféle “népi kapitalizmussá”, “demokrati­kus kapitalizmussá” szelídült, amellyel kitünően össze lehet férni? Nem! Sem az imperia­lista politikusok és szekérto­lóik, sem a polgári közgazdá­szok és követőik büvészfogá­­sai nem tüntethetik el előlünk az imperializmus igazi arcát. Az imperializmus elnyomó és kizsákmányoló vonásai úgy erősbödtek, ahogyan szerve­zete mindjobban kiépült. mindig hadiszergyártás, mert azon jól lehet keresni . . . Megdöbbentő ez a bárgyuság. Hát nem tudják a Népszabad­ságot iró szajkók és papagá­jok, hogy az atomkorszakban biztos profitot csakis béke­termeléssel lehet elérni? Mi­csoda üzletember az, aki vi­lágpusztulás közepette remél bankókat és kamatokat és osztalékokat számlálni ? Az önérzetes vöröstollu pa­pagáj imigyen elmélkedik to­vább; Minden lapunk a nép érde­keiből indul ki, márpedig a nép érdekeit szem előtt tartó sajtószabadságba csakugyan nem fér bele a más népek el­leni gyülöletszitás, a fegyver­kezésre buzdítás, a nagyobb háborús költségvetési téte­lek követelése, a provokációk­ra biztatás. A dolog lényegére az iró­­gépkopogtató papagáj köte­­lességszerüen nem tér rá: ar­ra, hogy a szovjet a hódítás politikáját hirdeti, támad, fenyegetőzik és gonosztevők receptje szerint alibizik. Az alibi: az örökös orditozás, hogy “mi békét akarunk, csak mi akarunk békét!” íme, a mosott agyból ki­áramló handabandázás iskola­példája. Amit ez az ipse irt, annak éppen az ellenkezője igaz. A kapitalista országok­ban egyre jobban tért hódit az úgynevezett népjóléti állam szelleme, népjóléti intézmé­nyek működnek, gondoskodás történik a munkanélküliekről, az öregekről, az ínségbe jutot­takról, a munkaadó teljhatal ma és a kizsákmányolás ho­vatovább emléké fakul (olvas­ható a közkönyvtárban Marx és Engels elavult könyvei­ben), a millomosok sorai egy­re gyérülnek s a dolgozó nép életszínvonala egyre emelke­dik, a szabad világ vezető or­szágában, az Egyesült Álla­mokban, oly magas, mint egy­két generáció előtt a kiváltsá­gos osztályok életszínvonala volt. Minden önállóan gondol­kodó és szemét nyitva tartó ember tudja ezt, csak az agy­mosott propagandistáknak kö­telességük hirdetni, hogy Amerikában és általában a szabad világban az elnyomás és kizsákmányolás egyre1 fo­kozódik. Jó, jó, de hát a pesti Nép­szava cikkirója meg akarja magyarázni a kétkedő és va­lószínűleg a markába nevető olvasónak, hogy ha igy állnak FALUSI SZÉPASSZONY PESTEN S. Attiláné húszéves korá­ban alig egy esztendeje jött Budapestre’, hogy egy rosz­­szul sikerült házasság után megpróbáljon uj életet kez­deni. Nagyon nehezen talált lakást, boldogan fogadta, ami­kor Bicskei Dezsőné felaján­lotta, hogy költözzék a laká­sába. S.-nének az volt a szándéka, hogy dolgozni kezd: Bicskémé­nek azonban más tervei vol­tak, s ezért szórakozni hivta albérlőjét. S.-né Bicskémével együtt mindennapos vendége lett a Savoynak, a Pannóniá­nak és a többi mulatóhelynek. Bicskeiné fizetet, s S.-nének eszébe sem jutott: miből és miért költ rá az asszony? Az elhelyezkedést, a munkát csak halogatta, s az átlumpoit éj- j szakák után sehogy sem aka­rózott munka után nézni . . Egy idő után Bicskeiné úgy vélte, hogy megérett a hely­zet. Panaszkodni kezdett S.­­nének, hogy elfogyott a pénze és sürgősen kellene szerezni. —. Fiatal vagy és szép — mondta. — Ezt kamatoztatni kellene . . , Van elég férfi, aki fizetne neked . . . A fiatalasszony először tré­fának vette az egészet. Bics­keiné azonban tudtára adta, Érdemes tolvajok BUDAPEST (FEC) — A Központi Sugárbiológiái Inté­zet főkönyvelőjét, Rakovszky Gyulát, és a királyhegyesi Földmüvesszövetkezet vezető­jét, Tóth Jánost, mukájuk el­ismeréséül a Magyar Népköz­­társaság Érdemérem ezüst fokozatával kitüntették. Pár hónap múlva rájöttek, hogy a vezetésük alatt álló intézetek eredménye nem annyira a jó munka, mint inkább a szá­mokkal való bűvészkedés eredménye volt, sőt a két ve­zető buzgón csökkentette a társadalmi tulajdont. Ezért az Elnöki Tanács mindkét sze­mélytől a kitüntetést vissza­vonta. "Mese" a valóságban A budapesti “Népszabad­ság Írja: Díszes doboz a ki­a dolgok, miért kell mégis egyelőre békésen együttélni az imperialista kapitalistákkal ? Itt az irás, olvassa, aki olvas­ni tud és higyje el, aki hinni tudja: “Ha a szocialista országok külpolitikája mégis a kapita­lista rendszerrel való békés egymás mellett élést irta zász­lajára, ez azért van, mert az imperializmus, bár ereje és hatalma kétségtelen, mégis élő halottként teng már aZ ég alatt, amelyre a történelmi fejlődés kimondta a halálos ítéletet. Az imperializmus pusztulása szükségszerű és el­kerülhetetlen — az emberiség számára azonban nem mind­egy, hogy ez milyen módon megy végbe. Ha az imperializ­musnak sikerül uj világhábo­rút kirobbantani és ennek lángjaiban leli tűzhalálát, ak­kor vele dől a sírba sok mil­liónyi emberélet is, az ember­kéz ezredéves alkotásai, az emberi szellem felbecsülhetet­len értékű kincsei mennek ve­szendőbe. A tömegpusztító fegyverek használata nyo­mán támadó rádióaktivitás és sokféle ragály a nemzedékek egész sorának életét keserít­heti meg. Emberek élnek az imperialista országokban is, és mi nekik éppoly kevéssé szánjuk a világháborúval együtt járó embertelen sorsot, mint jómagunknak. Most már értjük a csíziót. Csak az imperializmust akar­ják elpusztítani, de minket, a kapitalista kizsákmányolás áldozatait, kímélni akarnak. Köszönjük szépen. hogy ha nem hajlandó, ki te­szi a lakásból. Aztán a fenye­gető szót ismét felváltotta a mézes-mázos hízelgés. Addig fenyegetőzött, addig duruzsolt Bicskeiné, amig S.-né enge­dett. Az első férfit á szállás­adónő maga vitte fel S.-néhez. Az elsőt követte a többi. Bicskeiné most már nem titkolta előtte, hogy tí maga is titkos prostituált, ha nem is olyan szép és csinos mint ő. A lakását másoknak is ren­delkezésre bocsátja, titkos ta­lálkahely céljaira. S.-né megpróbált szabadul­ni, de nem tudott. Bicskeiné öccsét hozta fel, hogy legyen, aki S.-nét kézben tartja. Ton­­té Jenő beköltözött lakásba, s ha kellett, veréssel kényszé­­ritette a fiatalasszonyt, hogy folytassa a züllöt életmódot, annak ellenére, hogy S.-né már többször igyekezett munkát keresni. Azontúl nemcsak Bicskeiné, hanem Tonté Je­nő is jórészt abból élt, amit S.-né keresett. A történethez tartozik az is, hogy utóbb más, vidékről felkerült fiatal nőt találtak, beköltöztették a lakásba, s S.-nét egyszerűen kidobták az utcára. Az uj áldozatot azon­ban már nem tudták megron­tani, mert a rendőrség lelep­lezte őket, s mindannyian bí­róság elé kerültek. rakatban, Neve: Mese kara­mell. Veszek egy dobozt, négy forintért. A gyerekek izga­tottan várják, hogy mi kerül elő a dokozból. Izgató név, iz­gató lehet a tartalom is. A mesének azonban vége sza­kad, amikor sikerül kinyitni a dobozt. Abban ugyanis egy­szerű hétköznapi fruttik sora­koznak, a felirat szerint nyolc dkg. Négy forintért. Holott ennek az ára csak 2.80 forint lenne. No, de a doboz is kerül valamibe. Igaz, kicsit drága, de hát mit tegyen az ember. Ha megvette, hadd vigye! Ezekután csak egy kérdé­sünk van: höl a kommunista “becsület?” Ugylátszik, ha a közönség becsapásáról van szó — nincs mese. HALLOTTA MÁR . . .? . . . hogy a kopra a kókusz­dió szárított magva. Több csendestengeri szigetnek kop­ra a fő terméke. PESTI GÖRBE TÜKÖR

Next

/
Thumbnails
Contents