A Jó Pásztor, 1960. július-december (40. évfolyam, 27-51. szám)

1960-08-12 / 32. szám

»> 4 \J> 2. OLDAL A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Ssserkesztbaég és kiadóhivatal — Publication Office 173« EAST 22od STREET CLEVELAND 14. OHIO Telefon: CHerry 1-5905 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: Ggy évre ________________$6.00 One Year-----------------------$6.U( »él évre_______________$3.50 Half Year -------—------------$3.50 Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio FARMOK OLCSÓN ELADÓK Kenya afrikai angol gyarmatban 600 farm bejá­ratánál táblák hirdetik: Olcsón eladó. De vevők nem jelentkeznek. Mert jövő tavasszal választás lesz Ke­nyában. Kenya mai urai, az angolok, ugyanolyan ellenáll­hatatlan nyomás alatt, mint a belgák Kongóban, kény­telen-kelletlen hozzájárultak, hogy tavasszal választás jegyen. Tavasszal szavazni fognak hat millió benszü­­lött és 65,000 fehér ember közül a szavazati joggal bí­rók. Tízszeres többségük lesz a négereknek. És — sem­mi kétség — vérontás lesz. Az angolok menekülni fog­nak, mint most menekülnek a belgák. A 225,000 négy­zetmérföld területű országban a jelszó: Ki a fehérek­kel! A Mau Mau lázadó törzs fog az uj állam élén állni s ez azt jelenti, hogy tömegmészárlást csak menekülés­sel lehet megelőzni. És könnyű megjósolni azt is, hogy Jomo Kenyat­­ta, a zendülő, vérengző Mau Mau törzs vérszomjas ve­zére, és Tom Mboya, aki a vezért hét évi fogsága alatt helyettesitette, a távozó fehér emberek helyébe fehér embereket fog behivni az országba: oroszokat. Mert az angolok imperialisták, gyarmatositók, az oroszok ellen­ben az imperialistáknak, a gyarmatositóknak ellensé­gei? Igen, ezt hiszik sokan a “fekete kontinensen”, mart a szovjet már jóelőre gondoskodott arról, hogy Moszk­vában kiképzett agitátorok világosítsák félj helyeseb­ben,'sötétítsék el’a lelkeket. Jomo Kenyatta megjárta a moszkvai Lmin^szeifriiÓdiumot. Megtanulta többek közt, hogy nem'kell látni azt, amit Moszkvai urai"nem akarnak látni. Nem kell látni azt, hogy ma mindenütt Afrikában az angolok és a többi régi gyarmatosító ha­talmak feladják gyarmataikat, függetlenséget adnak a primitiv benszülötteknek, ellenben az északi kontinen­sen, Európában, a szovjet gyarmati rabságba döntött egy tucat civilizált nemzetet. Tótágas áll a világ. HEJ. HAJ, ARANYÉLET! A moszkvai rádió dicsekszik, hogy egy orosz kő­műves életszínvonala már ma is magasabb, mint egy amerikai kőművesé. És mi lesz a hétéves terv teljesí­tése után? A moszkvai kőműves több húst, halat és vajat fo­gyaszt, mint az amerikai, mondja a szovjet rádió jeles bemondója. Minthogy az amerikai kőműves napi ke­resetéből telik 10 font húsra, 10 font halra és 10 font vajra, semmi kétség, hogy az orosz kőműves — szeré­nyen 20 százalék pluszt számítva — naponta 12 font húst, 12 font halat és 12 font vajat majszolhat. Jó étvá­gyat kívánunk — a ^moszkvai rádió bemondónak! Hét év múlva talán hétszer ennyit falatozhatna az orosz kőműves, s ez* biztosan megártana egészségének. Ezért már most ezúton felhívjuk Nikita S. Kruscsev főur figyelmét arra, hogy jó lesz csínján bánni azzal a hétéves tervvel. Sok a jóból megárt. És megárt a jóre­ménység is, ha ehetetlen remény marad. Egy font hús az asztalon jobb és egészségesebb, mint 12 font a terv­ben. SZOVJET AGITÁTOROK KONGÓBAN Senki előtt sem lehet kétséges, hogy a kongói ese­mények hátterében a “jóakaratu barátok” szerepében ott rejtőznek a vörös agitátorok. Igazság, szabadság, politikai erkölcs — ilyen fogalmak hiányzanak a szov­jet szótárakból. A döntő szempont ez: szembenáll-e az illető ország a kapitalista államokkal, vagy sem? Ha baráti szálak fűzik hozzá, e szálakat alattomos munká­val szét kell rágni, ha elégedetlenek, az elégedetlensé­get addig kell szítani, amig a teljes káosz romba nem dönti az országot. A romokból aztán a szovjet “építi” majd fel az; uj társadalmi rendet, a saját szájaize sze­rint. A fejletlen és tapasztalatlan országok rendszerint hallgatnak is a szirénhangokra. De a szovjet stratégiát és taktikát ismerő demokráciák tudják, mi következik azután. Ezért nem közömbös a szabad világ számára, mi történik most Kongóban. Ezért tartják kezüket e vonagló afrikai ország pulzusán. Nixon alelnök megláiogaiía a C3 eve-, Herbert Hoover volt elnököt a chicagói szállásán. NACYBOLDOCASSZONY Nagyboldogasszcny ünne­pén az egész világon végig- I csengenek és zengenek a mi­sék és a zsolozsmák, mind kö­­rü’ujjongva az az Asszonyt és egyben tiszta Szüzet, aki Jézus Krisztus Anyja volt. Mi az, amit tudunk róla? Még ma sem sokkal többet, mint amennyi meg van róla Írva az evangéliumokban. Magának a nevének hatvan­két lehetsÁjes magyar állata van: legvalószínűbbnek lát­szik a név egyiptomi szárma­zása. E szerint a szó első fele az egyiptomi “mir” tőből szár­mazik, és mint iga ennyit je­lent: “szeretni, kedvelni,” a második fale a héber “jóm" szó, ami szószerint nappalt, világosságot, fényt jelent, át­vitt értelemben pedig a Jáhu szó helyett használták, azaz Isten neve helyett. Jelentése tehát: Isten _ szeret," vagy iffgSäitva “Aki Isteni­­szereti”; az ősi nyelvek tö­mörségét tekintve valószínű hegy mind a két jelentéi eggyé fonódik ebben a név ban. DÁVID NEMZETSÉGÉBŐL SZÁRMAZOTT Semmi kétség, hogy Dávid családjának sarja, közrend: sorba jutott judeai hercegnő Az a nemzetségtábla, amelyet Máté közöl evangéliumának elején, részben az övé is; és ezen négy idegen asszony is van: a kánaánita Thámár, a moabita Ruth, az amorreus Ráháb, és az a hetita, vagyis indoeurópai asszony, aki “Uriásnak volt a felesége.” Mintha csak szándékosan akarta volna Valaki az ő erei­be is belekeverni a föld más nemzeteinek vérét is! Hisz nemcsak a Fia, hanem ő Maga is az volt, “Akiben megáidat­­tak a föld minden nemzetsé­gei”. Bizonyos, hegy a család ré­szese volt a Babilonba való deportál tatásnak, élt a mezo­potámiai csatárnak partján, de a legkorábbi hazatérő hul­lámmal eljöhetett onnét és új­ra megtelepedett ősi szállás­birtokain, és a család tagjai cnnét is szétszóródva megma­radtak olyan földesgazdák­nak, mint amilyenekről tsst­­szerint való utódjuk, Jézus szólott később példabeszédei­ben. Mária maga is ilyen csa­ládnak volt a leánya. TEMPLOMBAN NEVELTETETT Ha megpróbáljuk a kor dá­tumai közé igazítani életének időpontjait: akikor születhe­tett, amikor Heródes annyi vihar után végre megszilár­dította uralmát, és akkor ke­rülhetett — négy-ötéves ko­rában — a jeruzsálemi temp­­lom szolgálatára nevelt leány­kák közé, amikor ugyanez a nagy Heródes megkezdte a Templom újjáépítését. A Templomban való nevel­tetéséről közvetlen a 'hagyo­mány szól csak, de az evangé­liumból is következtetni lehet rá: a Magnificat eredetije nem anyanyelvén, arámul, hanem a szent héberül han­gozhatott csak el és az ének soraiban a zsoltárok és a — különösen messiási — prófé­ták szövegeinek teljes isme­rete zeng. A legkézenfekvőbb, hogy a Dávid-család újra földesgaz­dákká lett nemzetségének sarjadéka hosszú időt töltött azon a helyen, ahol a szant­­irási szövegeket megtanulhat­ta. "FÉRFIÚT NEM ISMER" A többiről Máté és Lukács beszél: mind a kettő megille­­:ődött, szinte megfélernledett tisztelettel és szűkszavúság­gal. de olyan kifejezésekkel, amelyekből nyilvánvaló, t kellet! nie, hogy “férfiút nem is­mer”, és hogy ebben a szokás­­örvény és a család akaratá­sói férjül melléje választott iérfiuval is egyességre jutott ükkor már nem volt Jeruzsá­­.embsn, hanem Názáretben élt, ki tudja miért? Talán itt . olt a megmaradt családi va­gyon utolsó darabkája, azon­kívül mindenesetre éltek itt rokonai, akiket azután nem sgyszar emlegetnek az evan­géliumok. EGYIPTOMBA ÉS VISSZA A csodálatos betlehemi szü­letés után ott is akartak meg­­.elspedni, és talán két évbe is beletartott, míg a Keletről jött mágusok látogatása rá­juk'terelte Heródes figyelmét és ekkor nekik a vádi­­kon, a folyók kiszáradt med­rén át bele kellett menekül­niük a sivatagba és azon át Egyiptomba. Néhány évig azon a földön élt, amelyhez nevének első fele kötötte, je­lentéktelen kisvárosban, na­gyon szerény körülmények között. Fia már talán tudott járni, amikor Betlehemből el­indultak, és most itt, az ide­genben, ahol az ősatya, Jákob megjövendölte és áldásul Ígérte Őt utódainak és a világ minden nemzetségeinek: itt most beszélni tanult Anyjá­tól ! Még csak a visszatérés van hátra: 'hazaimennek, egyelőre Betlehem felé, de már a ju­deai határon hallják, hogy Heródes fiának gyanúja a rej­télyes körülmények közt szü­letett Dávid-sarj iránt még mindig éber. Sietve tartanak hát a tengerpart felé, mert az közvetlenül római közigazga­tás alatt van, és ott mennek föl egész Cezareáig és Názá­­retbe, ót a Krámelen. A ha­gyomány ma is mutogatja a barlangot, amelyben a hegy­ség egyik reimetetelepén fo­gadták és tiszteletben része­sítették őket. Azután pedig a názáreti évek jönnek. Eseménytelen­­ségükből csak az egyik jeru­zsálemi látogatás emelkedik ki a 12 éves Jézussal, és utána valamikor József halála. Jó­zsef valószínűleg hamar halt meg és Jézsusnak nagyon so­káig kellett Anyja mellett egyedül élnie, mert máskü­lönben nem lett volna oly gyakran emlegetett neve “Mária fia.” BARLANGLAKÁSBAN Mi volt ekkor Mária élete? Az Újszövetség egyik tudós kutatója évekig élt Keleten <zlnte csak azért, hogy ezt felderítse, és leírja, hogyan szit ma is minden reggel tü­zet a palesztinai köznép asz­­.zonya, hogy forróvá tett kö­vek között átsüsse a laskasze­­rü kenyeret, mint sző és fón, mint 'megy vízért a kútra, mint gondozza az olajfát, üt olajat, készít ecetet és kever este keserű füvekből salátát. Évtizedeken át ez volt Mária munkája napról-napra a domboldal mészkőfaláiba vájt (Folytatás a Í3-ik oldalon) Lesújtó bírálat *■ ■■ ifi / ^1 vörös Kmarol HONG KONG — Egy ame­rikai bankház vezetője — akit a lapok nem neveznek meg — néhány barátjával együtt vörös Kína belsejébe utazott. Hazatérése. után elmondot­ta, hogy kezdetben minden a legjobban ment. Kívülről szé­pen festettek a dolgok. Egé­szen más volt azonban a hely­zet, amikor szülőföldjét és is­merőseit — engedéllyel ;— felkereste. Fucsuv faluban, ahol szülei élnek, rettenetes állapotokat talált. Szülei va­lósággal éheztek és csak csont’ és bőr volt rajtuk. Panasz­kodni azonban még akkor sem mertek, amikor egyedül voltak. A besúgóktól való fé­lelem és a megtorlás veszélye lelkibeteggé tette őket. Az emberek nagy része rongyok­ban járt és félig kiéhezett gyerekek állandóan élelmisze­rek után kutattak és koldul­tak. A bankárt a látottak annyi­ra .megdöbbentették, hogy utazását félbeszakítva, visz­­szatért Hong-Kongba. RAKÉTAÖLŐ RAKÉTA New Mexicoban, a hadse­reg kísérleti állomásán, felrö­­pitettek egy Hawk rakétaölő rakétát, amely 5000 láb ma­gasságban röptében elért és felrobbantott egy rakétát. Ez volt a Hawk második is­keres kilövése. A Hawk és hasonló fejlettebb rakéták a jövő fegyverei, melyek védel­­mül szolgálhatnak az eddig kivédhetetlennek tartott ra­kétatámadás ellen. A Hawk: üzenet Krusc3evnek, aki sze­ret rakétákkal fenyegetőzni. Ráköcs búcsúja HÁGCSÓ, KERÉK, BOCSKOR . . . Aszalay Ferenc, a “hadügyi titkár” szorgalma­san rótta gömbölyded betűit az előtte fekvő papírok­ra az Ur 1711-ik esztendejének hamvazószerdáján, a munkácsi vár egyik szobájában. Már kora reggel óta sercegett a ludtoll keze alatt, nagy buzgósággal szántotta a sorokat a recés papírlapokon, amelyek egyike urának, Rákóczi fejedelemnek megbízásából “Méltóságos generális Károlyi Sándor urnák” szó­lott. Odakint ólomszürke, szinte sötétes idő borult a tájra: mogyorónagyságu hópelyhek kezdtek száll­­dosni, majd oly sűrűn hullottak, mintha nem is a lom­hán lógó fellegekből, hanem valami meglazult zsák­ból ömlöttek volna. Előtte való nap még jó idő volt. A derült ég téli napfénye csillogtatta meg a munkácsi vár ezer szí­nekbe játszó tornyát. A szem messze elláthatott a tájon, nem zavarta semmi, hogy elkalandozzék. Éá ime, ma már ez a bolondos februárius vastag hóle­pellel takarta be a várat, a földet, a fákat, s homály­ba borította az egész vidéket,, mintha el akarta vol­na a vizsla szemek előtt rejteni. Odabenn, a szenelő­­szobában barátságos meleg áradozott, amelytől még­­annak is kedve támadt volna Írni, aki esek kellemet­lenül adja fejét az ilyen mesterségre. Aszalay ügyet sem vetett a külső világra; irt, csak egyre irt, hogy mire a fejedelem beszólitja, kész munkát adhasson eléje. Mikorra, úgy dél felé elké­szült a többi mindenféle Írással, megkönnyebbülten, tévé le a tollat, megdörzsölte a sok írástól elzsibbadt ujjait, felállt az irászákről s az ablakhoz lépett, hogy kitekintsen. — No, ilyen adta ideje! — kiáltott fel megle­pődve. — Hitemre, ember, állat alig is mehet eb­ben a hitvány időben — morogta magáiban fejcsó­válva. Majd a messzi szürkeségbe meredt tekintet­tel elgondolkozott. Hogy is adta ki az ordrét a felsé-. ges fejedelem . . . hogy mai vagy holnapi nap innen Munkácsról elindulnak Lengyelországba, a moszkvai cár udvarlására? Aztán eltűnődött annál az ablak: nál, ahonnan azt a “hitvány időt” nézte, amint ta-, karja, fojtogatja s temeti miaga alá a földet . . . — Kegyelmed, szekretárius uram, csak mulatoz az hópelyhek táncain — rázta fel merengéséből egy. hang és egy kéz súlyát érzé . vállán ,Aszglay. Hátra­fordult. A gavallérok társaságának zászlótartója, Haller Gábor állott-előtte, aki oly észrevétlenül jatt. be a szobába, hogy Aszalay észre sem vette. — Kegyelmedet mi jó szél hozta ide Munkácsra, ebben a hitvány időben? Haller Gábor ötölt-hatolt s csak annyit mon­dott, hogy rettenetes idő van, lónak, lovasnak egya­ránt nehéz a nagy havak miatt; ő is alig tudott ide-, jönni Váriból. Aszalay elértette a gavallér ide fordulásának okát. Nem faggatta tovább. Hiszen tudta ezt már mindenki;.a munkácsi várban még a bejárók is erről sugdostak, hogy generális Károly Sándor ur hivséges­­hitvese szépséges leányukat, Klárikát, itt neveli gond­dal, a régi bástyákért épületében, Haller Gábor if­­juur számára. — Mely nap lesz az ut Lengyelországba és ki­ket fog vinni magával a felség az kompániából? — kezdte most a zászlótartó Aszalayt ostromolni. — Kegyelmed gyüvetelit, mint kitapasztaltam, az fölséges urunk méltóságos generális Károlyi uram. kegyére hagyta, hogy utánunk küldi kegyelmedet,, vagy maga hadánál tartja — ő tudja. Ezen okból is nem hiszem, hogy kegyelmed mostan velünk gyünne. Ezzel a felelettel nagyon is meg volt elégedve a nemesi kompánia zászlósa, mert ezzel minden meg­volt mondva, amit tudni akart, de még az is, amit leginkább szeretett volna kivenni minden kérdezés nélkül a szemfüles szekretáriustól. Ugyan menni is szeretett volna a fejedelemmel a moszkvai cár elé, de viszont maradni is a leányasszony kedvéért. Sietve búcsúzott Aszalaytól s gyors léptekkel hagyta el a szobát, hogy abba a másikba menjen, ahová a szive vonzotta. Aszalay mosolyogva nézett utána. — Sze-. rencsés ember őkegyelme — mondotta magában. Másnap nagy sürgés-forgás volt a munkácsi vár­ban. A fejedelem rövid konferencia után elbúcsúzott Károlyi generális családjától s kiadta a parancsot, az indulásra. A hólepte utak nem gátolták elhatáro­zásában. Fontosabbnak és sürgősebbnek tartotta “édes hazája dolgait”, mintsem ilyen okok miatt el­halássza a döntő lépést, különben is a förtelmes ha­vazás közben alábbhagyott. Amikor a vár udvarán előállott az utrakész fe­jedelmi szán, Aszalay némi érdeklődéssel nézett kö­rül, hogy kívüle ki fogja a fejedelmet kisérni; utol­só órában mégis nem változtatta-e meg ura intéz­kedését Haller Gábor őkegyeimére nézve. Amikor aztán Török András udvari főhadnagy foglalta el az üresen maradt ülést, valónak bizo­nyult, hogy Klárika leányasszony gyöngéd láncai mégis erősebbek a többi érzelmek kapcsainál, annyi­(Folytatása a 3-ik oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents