A Jó Pásztor, 1960. július-december (40. évfolyam, 27-51. szám)
1960-08-12 / 32. szám
AMERIKA LEGNAGYOBB MAGYAR HETILAPJA tí EGYES SZÁM ÁFA 15 CEN'Í No. 32. SZÁM The GOOD SHEPHERD is the largest Hungarian Weekly Newspaper in America VOL. 40. ÉVFOLYAM Mialatt a nyugati világ a nagy kérdések felé fordítja figyelmét, lassan, szinte észrevétlenül — a kulisszák mögött — olyan események játszódnak le, amelyek nem lehetnek közömbösek a nyugati demokráciák számára. Köztudomású, hogy az úgynevezett “népi demokráciák” a szocializmust épitik. Ez azt jelenti, hogy előbb-utóbb megszűnik minden magántevékenység: még a cipőzsinórárus sem lehet “egyéni vállalkozó”, népszerűbb nyelven: maszek. Ha már a “szocializmus” felépült, jön a kommunizmus. Ebben a “csodálatos” társadalmi rendben, amelyet gyakorlatilag a szovjet sem ért el, mindenki szükségletei — és nem termelési eredményei — szerint részesedik a nemzeti jövedelemből. A legújabb hírek arról szólnak, hogy Csehszlovákia már túlhaladta a “népi demokratikus” államformát és az összes csatlós államok közül a leghaladottabbnak számit. Még világosabban: felépitette a szocializmust és most a lenini-kommunizmus utján halad. Ezzel — mondják a beavatottak — elérte azt az elvi szinvonalat, amelyen jelenleg a rabtartó szovjet áll. Csehszlovákia tehát — megelőzvén sorstársait — elsőnek futott a célba és innen már csak egy ugrás — a koncentrált bolsevizmus felé. Ez a tény azonban ennél is többet jelent. Csehszlovákia Szovjet-Ukrajna határai mellett fekszik. Azzal, hogy felemelkedett a szovjet rendszer szinvonalára, kiépíti az utat a teljes elnyelés felé. Ez azonban nem történik meg addig, amig többi csatlós társai nem követik a példát. Ha ez az “ideális” állapot bekövetkezik, a Szovjetunió nemcsak Csehszlovákiát, hanem az egész csatlósbirodalmat elnyeli. Ekkor azután megvalósul a Kruscsev által megreformált és modernizált leninista tan: “egy diktátor — egy rabszolga birodalom”. A bolsevista cápa lenyeli a kis halakat és a birodalom határai*! Crendes ccenától a nyugati világ küszöbéig terjednek. Erről álmodik mostanában Kruscsev. Meggyőződése szerint ez a helyzet öt év múlva, 1965-ben következik be. Hacsak közbe nem jön valami . . . Mert időnként mindig közbejön valami ... Cleveland, New York, Buffalo, Newark, Bridge port, Philadelphia, South Bend, péntek, I960 augusztus 12 A HAZUGSÁG TETEJE Megszoktuk, hogy a magyar kommunista sajtó egy kis hazugságért nem megy a szomszédba (holott, bátran mehetne az ugyancsak bolsevista rabságban szenvedő Csehszlovákiába, vagy Romániába, nem beszélve a hazugságok központi gyártelepéről, a szovjetről), mert hiszen ez a fajta növény bőven terem a bolsevizmus eszméivel trágyázott magyar talajban. Amit azonban mostanában gyártottak, azt bátran nevezhetjük a hazugság Himaláyának, mert legalább olyan magasan trónol az igazság fölött, mint a Mount Everest örök hóval borított csúcsa. Miről van szó? A “Népszabadság” cimü nyomdatermék rövid híradásban a következőket közli: “15 millió — a Szovjetunióból és a népi demokratikus országokból érkezett postai küldeményt, folyóiratokat, leveleket, könyveket stb. kobozott el tiz év alatt az Egyesült Államok postája, azzal az ürüggyel, hogy a küldemények “kommunista anyagot tartalmaznak”. A fentemlitett nyomtatvány hírszerkesztője nem tett egyebet, mint azt, hogy egyik ujját a szájába vette és addig szopta, amig ez a “tetszetősen hangzó” hir ki nem kerekedett belőle. Arról hiábavaló lenne felvilágosítani ,hogy az Egyesült Államokban ismeretlen a levélcenzura. Ha lenne is, mivégre lenne? Hiszen, ha valaki — végső kétségbeesésében — arra fanyarodna, hogy kommunista anyagot tanulmányozzon, egyszerűen csak be kell mennie bármelyik könyvkereskedésbe és meg kell venni Lenin összes müveit, diszkötésben. Ha pedig erre sem óhajt pénzt áldozni, elolvashatja azokat bármelyik amerikai könyvtárban. Természetes, hogy kivételes esetekben, — ha kémkedés gyanúja forog fenn — az illetékes hatóságok nem ülnek ölhetett kezekkel. Amerikában bemutatták a kommunisták által készített “Körhinta” cimü filmet is és egyik-másik budapesti lapnak számos amerikai magyar előfizetője van (“Ludas Matyi”, “Nők Lapja” stb.) Ám próbálja csak a budapesti polgár megrendelni — mondjuk —■ a New York Timest. Nem beszélve a hol gyengébben, hol erősebben alkalmazott magyar levélcenzuráról, amit a bizonyítékok ezreivel lehet igazolni. A rossz lelkiismeret háborog. Hangját még ez a fantasztikus hazugság sem tudja elnémítani. Eisenhower elnök és Mamie a republikánus párt chicagói konvencióján. Nem sikerült peesenyét sütni A szovjet, amely mindenütt ott van, ahol a zavarosban halászni lehet, nem maradt tétlenüu a kongói eseményeknél sem. A Kreml mostanában olyan mint valami hangyaboly. Terveket kovácsolnál;, átu.Lgiai L taktikai megbeszélések folynak a vastag falak mögött. A kérdés: hogyan lehet a kongói zavargásokat kihasználni a legkisebb költséggel és legkevesebb kockázattal. Az első percekben az a terv merült fel, hogy “orosz ejtőernyősök szálljak meg a forrongó országot és “felszabadítják” a bennszülötteket a belga imperializmus alól.” A terv azonban nem sokáig élt. Kiderült, hogy az Egyesült Nemzetek szervezete ezúttal nem nézi ölhetett kezekkel az eseményeket. Már a lázadás első hetében megérkeztek a UN csapatok, akikről a legrosszabb indulattal sem lehet azt állítani, hogy “imperialisták.” Ahhoz sem fért kétség, hogy a belgák nem azért tértek vissza a Kongóba, hogy újra visszaszerezzék pozícióikat. A legelfogultabb kommunista megfigyelő sem állíthatta azt, hogy a belgák erőszakoskodtak volna. Minden felesleges vérontást kerülve, kizárólag arra szorítkoztak, hogy megvédjék honfitársaikat. Lumumbát, aki néhány napig New Yorkban, majd Kanadában időzött, időköziben “beoltották” a kommunisták. Egyetlen szóval sem bélyegezte meg honfitársai vérengzését, mégcsak “sajnálkozását sem fejezte” ki a véres események felett. Szajkó módjára állandóan azt kérte, hogy vonják ki a belga csapatokat a Kongóból és helyükre küldjenek UN csapatokat. Mi áll e kérés hátterében A belgák — érthetően — csak addig maradnak a félvad afrikai országban, amig az utolsó belga állampolgár el nem hagyta a függetlenné vált köztársaságot. Mi következik azután? Lumumba, aki politikailag gyakorlatlan és így fogalma sincs a kormányzás módszereiről, képtelen a kiengedett szellemet visszazárni a palackba. Országa éretlen, ahol egyelőre még az ökölljog törvényei érvényesülnek. A leállított üzemek, amelyeket a belgák építettek fel, megfelelő vezetés híjjá: elsorvadnak. Lumumba, azi^ rte népének hogy a ' iüg ’ ioiüi paradicsomot” varázsol az országból. A bennszülöttek ezt. a “paradicsomot” azonnal meg akarták szerezni maguknak, úgy hogy az egyszerűség kedvéért legyilkolták az európaiakat és vagyonaikat elrabolták. Történelmi tény, hogy a fokozatos fejlődést nem lehet átugrani. A természetben nincs ugrás — mondja egy régi latin közmondás. A gyermek nem irányíthatja a maga sorsát. Ugyanez a helyzet egy országgal is. Máról-holnapra nem lehet egy “gyermekkorát élő” államnak kezébe adni sorsának irányítását. Lumumba világosan látja ezt és látja a szovjet is. A kongói miniszterelnök tudja, hogy a beMllongások nem szűnnek meg a belgák teljes kivonulása után sem. Ellenkezőleg: akkor kezdődnek csak az igazi nehézségek. Hosszú időbe telik, amig a kongóiak elérik azt a színvonalat, amely a teljes önállósághoz elengedhetetlenül szükséges. Példa erre Kuba, amelyet nem lehet öszszehasonlitani a Kongóval. És mégis a sziget kormányának fejébe szállt a dicsőség — máról holnapra akarja elérni azt, — ami — a fejlődés törvényei értelmében — legalábbis évtizedekre van szükség. Kruscsev orra peccsenyeszagot szimatolt a levegőben. Kongó nyersanyagban gazdag ország. Miért ne lehetne éppen ez az állam az afrikai kommunizmus egyik támaszpontja? Megindultak a diplomáciai lépések, elhangzottak a fenyegetések. Ezektől azonban már senkisem ijedt meg. Kruscsev nem vállalja az uj fióküzlet alapításával járó kockázatokat. A UN mögött áll az egész szabad világ, — elsősorban a világ legnagyobb katonai hatalma — az Egyesült Államok. Aki a kongói tűzben meg szeretné sütni a maga pecsenyéjét, az egész demokratikus világgal találná magát szemben. Márpedig ez egy uj világháború lehetőségét vonná maga után. Megér ennyit a Kongó? Nem. Várjunk egv fhÉLjWL^z idő — mondják a Kommunisták — nekünk dolgozik.” Csakhogy ezeket az időiket nem lehet összehasonlítani a korábbiakkal. Az idők változnak és vele változunk mi magunk is. Ma már nem kétséges, hogy a szovjet legújabb stratégiai vonala: benyomulni a nyugati féltekére és — szükség esetén hátbatámadni a demokráciákat. A nyugati világ küszöbén azonban hatalmas gát emelkedik. A Monroe elv nem halott, akárhányszor is kiáltja világgá a szovjet diktátor. Ébren tartja azt a nyugati világ elszántsága és szabadságszeretete. Katanga tartományban még 10,000 főnyi belga hadsereg tartózkodik. Rövidesen azonban ezeket a csapatokat is felváltja az Egyesült Nemzetek szervezetének hadsere-, ge. Ezek a katonák mindaddig nem távoznak el az országból, amíg helyre nem áll a nyugalom. De UN katonaság kivonulása után sem lesz Kongó a szovjet prédája. Az Egyesült Nemzetek szervezete, — amely most gyors akciójával nagyra növelte megnyirbált tekintélyét — a jövőben sem engedi meg, bogy Kruscsev “pecsenyéstála” uj falattal gazdagodjék. TÜZPÁRBAI ANKARA — A legújabb jelentések szerint a törökszovjet határon tüzpárbaj keletkezett. A veszteségekről nem adtak ki információt. Annyi bizonyos, hogy a kétoldalú tüzelés mintegy két óra hosszat tartott, majd úgy a török mint a szovjet határőrök visszavonultak állásaikba. TÁMADNAK? BERLIN — A “Telegraf” cimü nyugat-berlini lap annak az aggodalmának ad kifejezést, hogy a szovjetzóna kormánya támadást készít elő Nvugat-Berlin ellen. Hírek a világ minden részéből CAPE CANAVERAL. — A Navy ujabb polaris rakétát lőtt ki, ezúttal a föld alól. A lövedék pontosan célba ért, 1100 mérföldes távolságot futva a levegőben. HONG KONG. — William C. Walsh vörös Kínába érkezett, hogy meglátogassa kommunisták börtönében levő öccsét, James E. Walsh püspököt. A 70 éves volt ügyvédet a határon kommunista őrség fogadta és kalauzolta Shanghaiba, ahol testvérét őrzik. DORTMUND, Németország. — A rendőrség közölte, hogy sikerült elfognia Fridrich Tillmann náci tömeggyilkost, aki a második világháború alatt 60,000 embernek okozta erőszakos halálát. Más városokban is voltak letartóztatások; bujkáló SS gonosztevőket fogtak el, hogy biróság elé állítsák őket. TAIPEI, Formosa. — Formosa szigetén árvizek pusztítanak; a sziget fölött végigvonult a Shirley nevű tájfun is, amely húsz faluban rombolt és pusztított. Az árvíz folytán tizezer ember vált hajléktalanná. 120 amerikai is volt közöttük. Emberéletben nem esett kár. LOS ANGELES. — Nixon alelnök, a GOP kandidátusa azzal vádolja Kennedy szenátort, hogy megvásárolta a uniók támogatását azzal, hogy különféle engedményeket tett és Ígért nekik. “Ilyen árat én nem fizetnék a munkásvezérek támogatásáért” — jegyezte meg Nixon. WASHINGTON. — A szovjetkormány értesítette Francis Gary Powerst, a U-2 jetrepülőgép pilótájának anyját és feleségét, hogy a birósági tárgyalás és Ítélethozatal után Moszkvába jöhetnek, hogy lássák a kémkedéssel vádolt pilótát. Az apa már korábban engedélyt kapott és igy még a tárgyalás előtt repül Moszkvába, hogy lássa a fiát. Az apa elállóit attól a tervtől, hogy amerikai ügyvédet fogadjon fia védelmére, mert attól tart, hogy ezzel esetleg csak árt neki. A szovjet törvények értelmében halálbüntetés jár a külföldi kémnek., * V A * CIUDAD TRUJILLO, Dominikai köztársaság. — Dominikai politikai menekültek, akik a mexicoi követségen élnek, mert a fővárosban Trujillo rendőrei nyomban letartóztatnák őket, visszaverték egy orgyilkos banda támadását. A dominikai polgárok ellenzik a diktatúrát, ezért üldözi őket Trujillo. Az orgyilkosok behatoltak a követség épületébe és késsel, botokkal harcoltak. A követ titkárát is összeszurkálták. Nagy nehézségek és küzdelmek után sikerült kiszorítani a támadókat az épületből. A különféle követségeken több mint hatvan politikai menekült tartózkodik, akiknek élete, — ha kitennék lábukat az utcára —, többé nem lenne biztonságban. ALGÍR. — Francia katonai egységek és repülőgépek üldözik a sivatag belsejébe menekült lázadókat, akik egy nyaralóhelyen 11 személyt öltek meg. LONDON. — A Foreign Office szószólója közölte, hogy tárgyalások folynak az angol fővárosban az amerikai Polaris rakétákkal felszerelt atom-meghajtású tengeralattjárók számára épitendő támaszpontokról. Az amerikai kormány reméli, hogy az angolok késedelem nélkül hozzájárulnak a szabad világ és a béke megvédése szempontjából rendkívüli fontosságú megegyezéshez. HAVANA. — Hat napig hiába várta Kuba népe, hogy Castro, aki korábban fáradhatatlannak bizonyult a nyilvános szereplésekben — újból megjelenjen a nép előtt. A legújabb hirek szerint Castrot titokban Moszkvába szállították, hogy “torokbaját” kezeljék. Ugyanakkor öccse Prágából sietett vissza Kubába, hogy a hatalom gyeplője időközben ki ne csússzon a kezükből. MOSZKVA. — A szovjet kormány azt állítja, hogy az iráni-szovjet határ mentén egy orosz származású kémet fogtak el, aki Amerika számára gyűjtött katonai adatokat. Állítólag rádióleadó készüléket is találtak nála. SALISBURY, Délrhodésia. — A délrhodésiai feszültség tovább nő. A fehér lakosság attól tart, hogy az elégedetlenség lázadásokban robban ki és itt is megismétlődnek majd a Kongóban lezajlott események. ACCRA, Ghana. — A kínai kommunista kormány megnyitotta nagykövetségét ebben az uj afrikai független néger államban. OUAGADOUGOU, Volta, Afrika. — Ausztus 5- én éjfél után 1 perckor független állam lett az Elefántcsontparton levő eddigi francia gyarmat, Volta köztársaság néven. Volta területe feleannyi, mint Franciaország és lakosainak száma három és félmillió. A köztársaság teljesen független, de — a korábban függetlenné lett Dahomey és Niger államokkal együtt — bennmarad a francia nemzeti közösségben, gazdasági és kulturális kapcsolatban marad Franciaországgal. p wiriiiiíir ........... mmm» tfflfffiff ^ Beolvadt lapok: Kereszt, Egyetértés, Városi Élet, Amerikai Magyarság, Buffaloi Híradó, Philadelphiai Függetlenség, Newarki Hírlap. CSEHSZLOVÁKIÁT TELJESEN LENYELI A SZOVJETÜNK a kongói lázitás tiizében A UN PÉLDÁSAN TELJESÍTI FELADATÁT