A Jó Pásztor, 1960. július-december (40. évfolyam, 27-51. szám)

1960-07-29 / 30. szám

«s 8. OLDAE Ä Jrt PÁSZTOR L Pünkösd után 8, vasárnap EVANGÉLIUM Szent Lukács 1G. fej., 1—9 Az időben vala egy gazdag ember, akinek sáfára /ala és azt bevádolták nála, hogy eltékozolta az ő ja­jait. És előhiván őt, mondá neki: Mit hallok felőled? Adj számot sáfárságodról, mert tovább nem lehetsz az én sáfárom. Mondá pedig a sáfár magában: Mit csináljak, mert uram elveszi tőlem a sáfárságot? Ka­pálni nem tudok, koldulni szégyenlek. Tudom, mit tegyek, hogy mikor elmozdít a sáfárságból, befo­gadjanak engem a házaikba. Magához hiván tehát urának minden egyes adósát és mondá az elsőnek: Mennyivel tartozol uramnak? Az egyik pedig feleié: Száz csöbör olajjal. És mondá neki: Vedd elő adós­leveledet, ülj le hamar és irj ötvenet. Azután kérdé a másiktól: Hát te mennyivel tartozol? Az pedig fe­leié: Száz köböl búzával. Mondá neki: Vedd elő adós­leveledet és irj nyolcvanat. És dicséré az ur a hamis sáfárt, hogy okosan cselekedett, mert e világ fiai okosabbak a maguk nemében a világosság fiainál. Én is mondom nektek: Szerezzetek magatoknak ba­rátokat a hamis mammonból, hogy amikor elmúltok, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. SZENTBESZÉD A hűtlen szolga története nem ritkaság ma sem az emberek között. Csodálatos, mily kitünően ismerte az Ur az emberi természetet, hogy példája ma is ép­pen olyan friss és találó, mint volt abban a korban, amikor az emberi élet, a társadalmi berendezkedés sgészen más volt. Tudjuk, hogy az Isten saját szolgálatára ren­delt bennünket. Ez a hosszú szolgálat nincsen évek-A hűtlen szolga hez kötve, hanem kezdődik attól a pillanattól, ami­kor az ember öntudatra ébred, és tart egészen a sí­rig. Az isteni szolgálatnak megvannak a maga tör­vényei, belevésve az emberi természetbe s lefektetve a tízparancsolatnak az emberi életet szabályozó pont­jaiba. Hányán, de hányán hágják át a mai napon eze­ket a parancsolatokat! Bármerre nézünk ma a vi­lágban, bármilyen országbeli, bármilyen foglalkozás beli embereket nézünk, szomorú szívvel kell tapasz­talnunk, hogy egyre kevesebb azoknak a száma, akii az isteni parancsolatokat betartják és egyre töbl azoknak a száma, akik bármilyen áron, lelkűk tisz taságával nem törődve, semmiféle eszköztől nem riadnak vissza, hogy a saját múló földi életüket gyönyörűségben töltsék. Mi a jelensége a vallásnak és az Ur tanításánál a földi sáfárkodásra vonatkozólag? Hol kezdődik i vallásnak irányitó és befolyásoló szerepe? Nem is hinnök, milyen hihetetlen korán! Az em béri élet legkezdetén. A kis iskolások ülnek a padok ban és amikor az egyik közülük a földre pillant, ész reveszi, hogy ott egy pénzdarab fekszik. Nem nagj össze, mindössze egy “nikli”. Ez a nikli a Jancsi gye­reké volt, akinek a mamája uzsonnára adta, de elő­adás közben elejtette és nem vette észre. A pénz otí fekszik a Pista gyerek lábánál, aki le is hajol érti s felveszi. Senki sem látta ezt a mozdulatot, min­denki az előadást figyelte. Pista gyerek lelkében a gondolatok körben fut­nak. e, hiszen senki sem tudja, hogy a pénz nálac van. Milyen szép nagy adag fagylaltot lehet ezéri kapni ... De ugyanakkor egy másik hang is meg szólal a fiatal lélekben: Te Pista, mit mondott a tisz­telendő ur az iskolában? Mit mondott az édesanyád odahaza? . . . Pista erre nagyot sóhajt, mint a bír-Egy U-2 repülőgép roncsai Uvalde, Tex. közelében. A gép, amely ugyanolyan, mini amelyel a szovjel Szverdlovszk feleli lelőll, szolgálati repülésen volt nagy magasságban. Pilótája ejtőernyő­vel megmenekült. Magyar hazafiak vére folyt el 165 év előtt a budai Vérmezőn (Folytatás a 2-ik oldalról) gott, az öreg még erősebben remegett és igy elvété a má­sodikat is, csupán az ál lát seb-, zé meg. Úgy bírt végezni ve­le, hogy harmadszorra, re­­szelgetve vágta le a nyakát. A sokaság morgott és kiálto­zott a vén bakó csak állt, a szája mozgott, akár a nyulé, térde megroggyant, majd élé­sé. Láták ezt az urak és nem engedték tovább nyiszálni, unokáját a pelyhesállu egri hóhért rendelek elő. Elfordu­­lék, mert nem magyarnak va­ló ilyen gyász és gyilkolás. Akkor látom a papot: maga­­kivül hever a füvön. Kapi­tány ur, Pletz gyorsan elébe álla, hogy többé semmit se 'áthasson, de a gróf addigra nár halva volt, elvivék tes­tét, homokot hazának és szét­szór ák a vérhelyen. A másik­­:a nem soká várónk, már jőve s a szép ifjú ... — Szentmarj ay . . — fu­ott a vér, hütlenkedve, Bat­­;ányi arcáról. —A szép ifjú, mig csak a izékhez nem éré, fütyülte a Tancus marsot, de már nem régig. Nyugalommal leüle és nagában mormola valamit alán imádkoza, vagy károm coda, mikor a fiatal hóhér egy csapásra leüté fejét. Szépen halt — suttogta íz élő fogoly. — Most a kapitány álla r izék mellé — folytatta Mi­­íály. — A pribékek alig kö­­özheték meg, nem akará negengedni. Előbb megped­­•é szép, hosszú bajszát és ísak akkor tartá cda a kezét. Vlegkötözék. A hóhér nagy csapással vévé el fejét, a szék is feldüle, magával rántá az ?rős test. — Laczkovics úgy veszett d, amint élt. Vadul, kemé­nyen, katonásan. — A viceispán lépe ezután i carréba. Megismerő az 'gyik katonát a sorban, földi­­e volt. Megállt és feléje zólt: köszöntsd hazám fiait, leszóld el nékik, mint haltam neg. Ne higgyék, hogy go­nosztevő valók. Szándékaim ók és tiszták valónak. Az gazság áldozatj aként halok neg.-— Hajnóczy úgy múlt ki, nint Szókratész — révül ma­ja elé a költő. — A legjobb tej volt közöttünk. — Szédült :s émelygett, amikor a kato­na az utolsó jelenethez ért: — Végre hozók a papot. Már reggel sem vala egészen eszénél. Midőn a börtönben öltözék, azt kiváná, engedtes­sék meg néki, hogy hálósipká­ban és harisnyában mehes­sen.. Nem engedők és ezért pa­­naszkcda. Nagy bajjal vonák a székhez. Ott beköték sze­mét. A hóhérlegény tartá a kendő végét, de az a kopasz fejéről lesiklott. Soha nem fe­ledem az arcát, azt hiheté, hogy grácia érkeze a császár­tól, az öröm mosolyával pil­lanta körül, de csupán a hó­hér felemelt pallosát látható. Szemét rögvest újra .beköték és feje repült. — így végzé rejtelmes és BUDAPEST. — A Népsza­va iskolai riportjából a köny­­nyenhivő olvasó (amilyen Bu­dapesten mostanság elég rit­kán akad) megtanulhat egyet­­mást a szerelemről. Például azt, hogy a szerelem nemcsak a fiatalokat boldogítja, ha­nem a kommunista pártot is gazdagítja, Világosan kitűnik ez abból, hogy a Kossuth Zsuzsáról elnevezett leány­­gimnázium 17 éves harmadi­kos tanulója, a csinos Ilonka, a szerelem szivárványhidján át jutott el az egészséges marxista világnézethez. Ez a felette érdekes eset úgy kezdődött, hogy Dr. Ibos Ferencné osztályfőnöknőt fel­háborította és nyugtalanítot­ta Ilonka cinikus viselkedése és még inkább az, hogy ami­ről az osztályban viták foly­tak, hidegenhagyta Ilonka eszét és szivét. Az osztályfő­nöknő maga elé citálta Ilon­ka édesanyját és elbeszélge­tett vele ezekről a jelensé­gekről. Kiderült, hogy Ilonka viselkedése a szülők negativ nézeteit tükrözte. Ezt persze magyarul is le­hetne, sőt kell is mondani, mert az amerikai újságolvasó nem ismeri a kommunista iró­­gépkopogatók nyaka tekert magyartalan magyarságát. Nos, “negativ nézet’’ azt je­lenti, hogy Ilonka nem vette be a marxista-leninista-sztali­­nista-kruscsevista maszlagot és a szemükbe nevetett azok­nak a bakfisoknak, akik pat­togtatott kukorica helyett megemésztetlen vonalas frá­zisokat majszoltak hangosan csámcsogva. (A “vonalas” nagyszerű életét a magyar ja­kobinusok papja, köztársa­ságról álmodó izgatott szel­lem, tudósok társa, nők imá­dója, az ember és polgár jo­gainak magyar hirdetője — hunyta be szemét a fogoly. — Jobban kimerült, mint az agg budai hóhér ügyes unoká­ja ma reggel a Generális-ré­ten. * “Másnap a vérhelyen rózsa virított. Valaki rózsákat ása le ott csuprokban” — irta ké­sőbb Kazinczy. Szellemük és szándékuk parázslóit a nép emlékezetében, de testük jel­telen gödörben pihent, majd másfél századon át. szó a jelenleg érvényben le­vő, mindenkire nézve kötelező kádárista nézeteket jelenti.) A mama nem is titkolta, hogy Ilonka iskolai magatax-­­tása az otthoni negativ néze­teket tükrözte. De, nehogy meggyűljön a baja az állam­biztonsági rendőrséggel, men­tegetőzött, hogy ő Ilonkáját mindig nógatja, hogy alkal­mazkodjék. — Ahá! — kiáltott fel Dr. Ibos Ferencné. — Itt a hiba! Maga a lányát tulajdonkép­pen alakoskodásra, hamisság­ra biztatja! A mama ezt természetesen, vagy talán nem is természe­tesen, hanem kötelességszerü­­en belátta és Ígéretet tett az osztályfőnöknőnek, hogy le­vonja ennek a beszélgetésnek tanulságait. Néhány héttel később a ma­ma felkereste az osztályfő­nöknőt és örömmel újságolta, hogy Ilonka beleszeretett egy csinos, kedves, okos, haladó gondolkodású, (vagyis hithü kommunista) egyetemi diák­ba és arra kérte udvarlóját, hogy napi sétáik alkalmával legalább negyedórás szeminá­riumot tartson neki a vonal­ról és az okos viselkedésről. — Nagyszerű! — kiáltott fel lelkesülten Dr. Ibos Fe­rencné. — Ilonka most már biztosan fel fog hagyni az is­kolai közösséggel szembeni passzivitásával. (Magyarul: Nem fog többé a szemükbe ne­vetni a kommunista fráziso­kat fogaik közt pattogtató is­kolatársainak.) Ezentúl Ilonka csak befelé fog nevetni. Nevetni fog azo­kon, akik azt hiszik, hogy a negyedórás politikai szeminá­rium a szerelem legédesebb ajándéka. A mama szavaival: okosan fog viselkedni. “Ne szólj, szám, csókolj meg, ked­vesem . . HAVANA — Castro kije­lentette, hogy nem szándéko­zik elkobozni Ernest Heming­way amerikai iró kis farmját. Különben is, tette hozzá, azt éh határozom meg, hogy ki amerikai. mzó, aki éppen befejezte a küzdelmet. Vallásos lel­te legyőzte a rossz gondolatot és előrehajolva meg­löki a hátát Jancsinak: Te Jancsi, leejtetted a pán­idét! Hányszor marad el ez a hátbabökés az életben nanapság, különösen a felnőttek között, akikre köz­­)énzek vannak bízva. Ki tudja, mi történik a falak nögött, ahol senki sem lát semmit, ahová nekünk, igyszerü embereknek nincsen betekintésünk, de ha mlna is, mit értenénk meg abból a szövevényes szám­­ömegből, abból a még szövevényesebb könyvveze­tésből, ahogyan az üzleti manipulációk írva vannak. A hűtlen sáfánt előbb vagy utóbb eléri az Ur feze, akárhogyan is bujkál és jaj neki! ILONKA OKOSAN FOG VISELKEDNI Pünkösd után 8. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 14 rész, 58. Az időben látá Jézus a nagy sereget és könyö­­rüle rajtok s meggyógyitá betegeit . . . Beesteledvén pedig, hozzá jövének tanítványai, mondván: A hely puszta, az idő már elmúlt, bocsásd el a sereget, hogy a faluba menvén, maguknak eleséget vegyenek . . . Jézus pedig mondá nekik: Nincs szükség elmenniök, adjatok ti nekik enni . . . Feleiének neki: Nincs itt csak öt kenyerünk és két halunk. Jézus mondá ne­kik : Hozzátok ide nekem azokat. S miután meghagy­ta, hogy a sereg letepedjék a szénára, vévé az öt ke­nyeret és a két halat és az égre tekintvén, megáldá és megszegé és a tanítványoknak adá a kenyereket, a tanítványok pedig a hatalmas seregnek. És evének mindnyájan és megelékedének. És a fennmaradt hul­ladékokból tizenkét kosárral szedtek össze. Akik pe­dig ettek, azoknak száma mintegy ötezer férfi volt, az asszonyokon és gyermekeken kívül. És mindjárt kényszerité Jézus a tanítványokat beszálíani a ha­jócskába és előre átmenni a tengeren, mig elbocsátá a sereget. SZENTBESZÉD Krisztus Urunk Keresztelő Szent Jánosnak He­­ródes által a börtönben történt lefejeztetése után egy puszta vidékre, Julia Betszajdájába, Genezáret tavának keleti partjára, Filep negyedes fejedelem tartományába ment, aki jószivü uralkodó volt. Jézus hihetőleg cseleit akarta elkerülni, mert az ő órája még nem jött el. A népsokaság azonban ide is követ­te az Urat, aki, amint a népet látta, előlépett és kö­­nyörüle rajtok, mivel úgy voltak, mint a juhok pász­tor nélkül és meggyógyitá betegeiket, akik hozzá mentek, vagy akiket mások vittek eléje. Miután pedig beesteledett, Jézushoz jövének ta­nítványai és mondván: A helyi puszta, az idő, az ét­kezés ideje már elmúlt, hogy ennyi népnek estebédet szerezni lehessen; bocsásd el a sereget, hogy a fal­vakba menvén, maguknak eleséget vegyenek, hogy éhségüket csillapítsák; mert reggel éhesen jöttek el hazulról, hogy te oktassad és meggyógyítsad őket: ennek folytán egészen estig éhesen maradtak. Jézus pedig mondá tanítványainak: Nincs szük­ség arra, hogy elmenjenek a falvakba, hogy ételt ve­gyenek, adjatok nekik ti enni. Krisztus ekképen előkészítette az utat a kenyé­­rek megsokasitásának csodájához; — evégből a né­pet egészen estig visszatartotta, hogy annak elbo­csátását kérelmezzék a tanítványok, akiknek ő meg­parancsolta, hogy a népnek adjanak enni, hogy igy innál szembetűnőbb legyen a csoda, mennél inkább átlátják a tanítványok azt, hogy szorult helyzetben vannak és hogy étel hiányában oly nagy néptömeget i pusztában megétetni nem képesek. Erre a tanítványok mondák Jézusnak: Nincs itt, csak öt kenyerünk és két halunk. A halak már meg voltak sütve és elkészítve eledelül. Krisztus Urunk pedig mondá tanítványainak: Hozzátok ide nekem azokat, hogy megáldva megsokasitsam. A lelki eledel után éhezők testileg is megelégi­­tettek. így szolgál a természet a léleknek, ha ez az Igazi életre jut és testi szükségeink is fedezve lesz­tek, ha Krisztushoz ragaszkodunk. És a fennmaradt hulladékból tizenkét tele kosarat szedőnek, annak jeléül, hogy az Isten nem fösvénykedik az adomá­­ayaiban. Az evők száma pedig ötezer férfi volt ... És mindjárt kényszerité Jézus a tanítványokat beszál­lni a hajócskába és előre átmenni a galileai tenge­ren, mig elbocsátá a sereget. A tanítványok csak ne­hezen váltak el Jézustól, ki elküldé őket, mivel fél­re kívánt vonulni, hogy egyedül, nyugodtabban és coganatosabban imádkozzék, de másrészt azért, hogy gy könnyebben meneküljön a néptömegtől, amely őt Királlyá akarta megtenni. Az Ur Jézus Krisztus az öt kenyérnek s két hal­iak megsokasitása alkalmával hálaimádságot mon­­iot t; — ezért kell okvetlen, hogy az asztali étkezés előtt és után mi is imádkozzunk. Pedig mily keve­sen tartják meg napjainkban Jézus eme szép példá­ját. Ha eddig elmulasztottuk, fogadjuk meg erősen, hogy azután minden asztali étkezés előtt és után mádkozni fogunk. PARIS — Mivel tölti egy francia nő az életét? Az egyik nagy párisi lap körkérdésére befutott vála­szok alapján, megállapították, hogy egy 70 éves fran­cia nő 20 évet töltött el alvással, 16-ot szórakozással, 20-at munkával, 3-at a földalatti vasúton való utazás­sal, 5 évet fésülködéssel és arcápolással, 5-öt evéssel, egy évet pedig — telefonálással. ATHÉN — “Sértések gyűjteményét” állították össze az athéni telefonközpont női alkalmazottai: 9357 különféle gorombaságot jegyeztek fel, amelye­ket a telefonálók vágtak a fejükhöz ...

Next

/
Thumbnails
Contents