A Jó Pásztor, 1960. július-december (40. évfolyam, 27-51. szám)

1960-07-29 / 30. szám

A tó PW.Tnft LXXIIL FEJEZET Váratlan ellenség Csillagvár környékén néhány nap óta razziát tartott a csendőrség. Arról volt szó, hogy Tömös Gábort, a kötélgyáros .gyilkosságát, a múltkori pa­rasztzendülés főkolomposát, bármi áron kézre kell keríteni. A csendőrök valóságos hajtóvadászatot tartot­tak az erdőségben reá. Ily módon sikerült is őt meg­fogni és törvény elé állítani. A csendőrhadnagy tudta, hogy megrögzött go­nosszal van dolga, s vele egész más hangon beszélt, mint Csóti Lénárddal. Tömös Gábor azonban csodálatoskép nem taga­dott semmit. — Velem igen röviden végezhet hadnagy ur, — szólt cinikus egykedvűséggel. — Meguntam már a vadonban való bujdosást. Előbb-utóbb önként jelent­keztem volna; erre el is voltam már szánva, de hiány­zott az akaraterő a szándékom megvalósítására. Mi­kor aztán rám akadtak az erdőben, nem is igen véd­tem magam. Higyjék el, ha nem untam volna meg az életemet, még ma is bottal üthetnék a nyomomat. — Ne prézsmitálj, — vágott szavába a csendőr­hadnagy. Akárhogy történt is elfogatásod, ez most már nem tartozik a dologhoz. Tehát bevallod-e, hogy te gyilkoltad meg a kötélgyárost? — Bevallom. — És te gyújtottad fel a házát is? — Azt is én tettem. — Mi indított e gonoszságra? — A bosszú. — De mit vétett neked az a jámbor ember, aki még a légynek sem ártott? — Gyűlöltem őt, mert megvette a kúriámat. — Miért nem gazdálkodtál jobban, Tömös Gá­bor? Miért vitted a magad könnyelműségével odáig a dolgot, hogy birtokod dobra került? Arról az a jó ember nem tehet. — Meglehet, hogy nem tehet. De én megesküd­tem, hogy a tömösi kúria nem lesz másé, vagyha lesz is, nem élvezi békességben. Irtózatos düh fogott el, midőn őt délutánonkint ott láttam pipázgatni a fe­dett tornácon, ahol egykor a Tömösök pipázgattak. —És kártyáztak, — tette hozzá a csendőrhad­nagy. — Te is pipáztál és kártyáztál, azért úszott el mindened. Egyébiránt nem akarok neked most er­kölcsi prédikációt tartani. Bűnös vagy és el fogod venni méltó büntetésedet. Hogy ez nem lesz könnyű, erre el lehetsz készülve. Gyilkoltál, raboltál, gyúj­togattál, zendülést csináltál. Gyárfás Péter házába betörtetek, a szegény molnárt annyira bántalmaztá­tok, hogy ma is nyomorék. Ez bűnhalmazat. Tömös Gábor, és ezt a fejed fogja megbánni. — Tudom, hogy felakasztanak, — viszonzá Tö­mös Gábor. Megvallom, hogy rá is szolgáltam. De miért lakoljak én magam? — Tehát bűntársaid is vannak? — kérdezte a hadnagy. — Bűntársam nincs, de van egy megrontóm. Az máig is szabadon jár, kell ... — Ki az? — Lorántffy Etelka, — vágta ki a nevet Tömös Gábor. A csendőrhadnagy szinte meghökken és hallga­tott egy percig. De csakhamar feltalálta magát s igy szólt: — Mi közöd neked Lorántffy Etelkához? — Az a közöm van, hogy ő csábított először bűn­re. — Hogy-hogy? — Ő biztatott fel, hogy Gyárfás Ilonkát rabol­jam el. A hadnagy meglepetve nézett rá. — Igen ő volt az, aki pénzzel rá vett a rosszra. Arra az esetre, ha Gyárfás Ilonkát elpusztítom, any­­nyi pénzt Ígért, hogy visszavehetem a kúriámat. — Nos, és nem sikerült a terv? — Nem sikerült egészen. Annyi megtörtént, hogy elraboltam őt, de akkor még nem voltam olyan go­nosz, hogy megöltem volna. így történt azután, hogy csak az lett az enyim, amit foglalóul kaptam. A töb­bi elmaradt. És én most azt kérdem, ha már engem meg akarnak büntetni, miért nem büntetik meg azt is, aki engem elgelőször bűnre ösztökélt? — Ez nem tartozik most ide, Tömös. Te most ar­ról felelj, amit te elkövettél. Raboltál, gyújtogattál, gyilkoltál. — Ám legyen, — felelt Tömös. — Felelek érte a fejemmel, ha kell. Nem ér már az én életem egy fabatkát sem. De ha már az egyik bűnhődik, bűn­hődjék a másik is. Vagy talán kimélni akarják őt, mert a Lorántffy nevet viseli? — Tévedsz, Tömör Gábor. A törvény előtt min­denki egyforma. Lorántffy Etelka csak azért nem vette el megérdemelt büntetését, mert megszökött s tartózkodási helye máig is ismeretlen. — Persze ismeretlen, mert nem akarják kipuha­tolni. Tudjuk már. — A csendőrhadnagy kifogyott a türelemből. — Most elég legyen! — kiáltott. — A más vétké­vel te ne takaródzál. És most még egyszer kérdezem: beismered-e, hogy raboltál, gyújtogattál és gyilkol­tál? — Beismerem. — Tudod-e, hogy ennek akasztófa lesz a bére? — Nem tudom, az lesz-e, de el vagyok rá készül­ve. Ám ha engem felakasztanak, akasszák fel a töb­bit is. — Kik a többiek? — Ott van Horihorgas Jóska — ott van Lorántf­fy Etelka . . . A csendőrhadnagy gyorsan elővett egy iv papirt, arra jegyzőkönyv alakjában felirta Tömös Gábor bünlajstromát, a végén ilyen szavakkal adta át neki a tollat: — írd alá. Tömös Gábor vonakodás nélkül áláfirkantotta, még kacskaringós manuprópiát is kanyaritott a ne­ve mellé. Ez is mutatta, hogy bizony nem sokat bán­ja, akármit csinálnak vele. A csendőrhadnagy most visszavezettette a töm­lőébe Tömös Gábort, meghagyván a őrmesternek, hogy holnap a kihallgatási jegyzőkönyvvel együtt vi­gye be őt a törvényszékhez, horihorgas Jóskával és a minapi népzendülés többi kolomposaival együtt. Általában lehet mondani, hogy ez a csendes falu legutóbb nagyon is sok dolgot adott a törvényszék­nek és sűrűn szolgáltatja a bűntetteseket. A csendőrhadnagy már távozni akart, midőn egy idegen lépett be hozzá. — Barriet Amadé vagyok, — kezdette pergő nyelven a kelepelést. — Épen most érkeztem meg Ro­mániából s önnek igen fontos felvilágosításokkal szol­gálhatok. A csendőrhadnagy látta, hogy úri emberrel van dolga s igy szólt egy székre mutatva: — Foglaljon kérem helyett. Barriet leült, kalapját, kesztyűjét letette az asz­talra, előkelő fesztelenséggel hátra dőlt a széken s lábszárai egymásra rakta. — Úgy tudom, önök Lorántffy Etelkát keresik? — kérdezte hanyagul. A csendőrhadnagyot bosszantotta ez a viselke­dés s hidegen igent bólintott fejével. — De nem bírtak rátalálni, ugyebár? — kérdez­te az idegen. — Úgy értesültünk, hogy Angliába utazott, — válaszolt a hadnagy fagyosan. — Onnét pedig nehéz valakit kikapni. — Értesülésük merőben téves, — válaszolt az idegen. — Mert hogy most nincs Angliában, az bizo­nyos. — Hol van hát? — Romániában. Oda szökött, mint nevelőnő, Kummer Eliz név alatt. — Biztos ön ebben ? — Beszéltem is vele, miután ugyanannál a ház­nál voltam alkalmazva, mint titkár. Én rögtön meg­tudtam, hogy Kummer Eliz nem igazi neve. Az igazi Kummer Eliz odautaztában vasúti szerencsétlenség­nek esett áldozatul. Lorántffy Etelka, ki vele egy kupéban utazott, mintegy csoda folytán sértetlen ma­radt, magához vette a másiknak bizonyítványait s mint Kummer Eliz jelent meg ott, ahol őt mint ne­velőnőt várták. A hadnagy csodálkozva nézett rá. — A dolog kezd regényes lenni, — mondotta nem minden csípősség nélkül. — Ön különösnek találja — de való igaz, — vá­laszolt erre Berriet. — De most jön a java. Kummer Eliz, vagyis helyesebben Lorántffy Etelka, volt olyan okos és ügyes, hogy be tudta hálózni Krecsun herce­get, akinél alkalmazva volt. — Herceg? — kérdezte csodálkozva a csendőr­hadnagy. — No tudja, kedves hadnagy ur, nem olyan nagy­herceget kell ám érteni, mint amilyenek a müveit Európában vannak. Ősei óriási vagyont harácsoltak össze s ő egyszerűen hercegi címet vett fel, ahogy azt mindenki teszi, akinek néhány milliója van. Ezt a her­ceget tehát az ál Kummer Eliz annyira behálózta, hogy őt feleségül vette. — Lehetetlen! — kiáltott fel a csendőrhadnagy. — De úgy van, amint mondom, — erősítette a másik. Fivére jelenleg éppen ott van. Ily módon tud­tam meg igazi nevét és lakóhelyét. Hogy mikép? Ez természetesen nem tartozik ide. Ide jővén, megtud­tam itteni viselt dolgait. Megtudtam azt is, hogy az­­itteni hatóság körözteti őt. Most tehát tudják hol van, csak el kell fogni. — Bocsánat, de még nem mondta meg, hogy tu­lajdonképen hol lakik a herceg? — Jassy közelében remek kastélya van. Az a nő valóban nem érdemelte meg ezt a derék férfit. — De miért ment oda a fivére. (Folytatjuk) T. OLDAL GOING STEADY - BUDAPESTEN Sokat kell nyelni “Amikor én fiatal voltam, a fiatalemberek udvaroltak a lányoknak. Az udvarlás előz­te meg a szerelmet, a szere­lem az eljegyzést, a házassá­got. Korunk szókincséből — úgy tapasztalom — sokszor kiesik az udvarlás fogalma. Ma azt mondjuk: ez és ez a fiú jár vele” — Írja, kicsit rezignáltan levelében egy pes­ti asszony. A két féle kifejezési mód­ban kétféle életforma nyilvá­nul meg. Az udvarlás fogal­mában még benne van a múlt minden konvenciója: az első hosszú ruha, a lányok elzárt­sága, tájékozatlansága. Sok fiú régen bizonyos megrög­zött formák szerint közeled­hetett cak szive választottjá­hoz. A fiatal lányt az otthona bástyaként vette körül. A család tökéletes védelmet je­lentett számára, és az ifjúnak nemcsak a lányt kellett meg­nyernie, hanem a család ösz­­szes előítéleteivel is meg kel­lett birkóznia. Ma úgy találkozik a lány a fiúval, mint ember az ember­rel. Mindketten egyenlő fe­lek, dolgoznak. A családhoz tartoznak még, de már el tud­ják tartani magukat. Nem csupán társaságban, mulat­ságokon jönnek össze, hanem a munkahelyen és az élet egyéb helyein is. Igazi tulaj­donságaikat nem leplezheti semmiféle mesterkedés vagy betanult póz. Megtetszenek egymásnak, és elkezdenek “együtt járni” mindenfelé. Barátsággal, rokonszenvvel kezdődik, de gyakran szere­lem, sőt házasság lesz belőle. Máskor nem is fűzi őket össze mélyebb érzelem, csak jó paj­tások vagy csupán azért jár­nak együtt, mert mindketten egyedül vannak és valakivel el kell tölteni az időt. — Mindenkinek van vala­kije, akivel együtt jár, csak nekem nincs senkim — írja egy fiatal lány és még hozzá­teszi: — Már mindegy volna, hogy ki az, csak ne kelljen a szombat délutánt és a vasár­napot egyedül töltenem! Nem is sejti ez a fiatal lány, milyen veszedelem rejlik ab­ban, amit leirt. Unalomból, hiúságból már 21 éves korá­ban tökéletesen megalkuszik. Eldobja önérzetét, lemond jo-TRÓNÖRÖKÖS KERESTETIK PÁRIS — Azt kérdezték De Gaulle tábornoktól, mi lesz Franciaországgal, ha ő el­megy? —Uraim — felelte ő, — ke­ressenek majd egy másik De Gaulle-t. Falusi filmsztárok HIRTENBERG, Ausztria — Egy napig filmsztár volt a fa­lu minden lakója, 575 csillag. Liszt Ferenc életéről szóló film jeleneteit vették fel és abban felvonult a falu apra­­ja-nagyja. JÓSÁGOS SZOVJET BERLIN, szovjetzóna — Egy kis diák, akinek nevét a propaganda nem árulja el, azt irta egy iskolai feladatban: “A szovjetek nagyon jó em­berek, ők visszaadták nekünk azokat a képeket, amiket az oroszok elloptak a múzeuma­inkból.” ÁLDOZAT AZ ISTENEKNEK TEMUCO, Chile — Az Arauca indiánok csodadokto­ra agyonvert egy öreg asz­­szonyt és annak unokáját és a holttestüket a tengerbe dob­ta, a haragos istenek kien­gesztelésére. Az indiánok szentül hiszik, hogy az iste­nek haragja okozta a földren­géseket és áradásokat, ame­lyek sck indián falut is el­pusztítottak. A csodadoktort börtönbe vetették. gos igényeiről, és hajlandó “együtt járni” valakivel, aki­hez semmi sem fűzi, csak az­ért, hogy ne legyen egyedül. Arra számit, ha majd eljön az igazi, úgyis otthagyja. Igen ám, de nem veszi észre, hogy ezek a futó, minden ér­zelem nélküli kapcsolatok sem maradnak nyom nélkül. A le­ány értékét veszíti sajátmaga előtt és mások előtt is. Kalló­dik egyik fiútól a másikig, és még ha érzelmileg nem is érintette mélyebben a szakí­tás, vészit valamit az önbizal­mából, magabiztosságából, rá­­tartiságából. A tragikus for­dulat akkor következik el, amikor valóban találkozik az­zal, akit szeretni tudna. Talál­kozik vele, de az elmegy mel­lette. Nem veszi észre igazi lényét, amelyet gondosan lep­lezett eddig, hogy “együtt járhasson” olyanokkal, akik nem méltók hozzá. Az unalom rossz tanácsadó. De vájjon kell-e unatkozni egy értelmes fiatal lánynak? Üres órák nincsenek, csupán kár­­baveszettek, ha nem használ­juk fel őket. A tanulás, a sport, a színház, a könyv, a zene, a művészetek minden fiatal lány érdeklődését leköt­hetik. Olyan időtöltések ezek, amelyek által mindenki több lesz, értékesebb, egészebb és színesebb egyéniség. Méltóbb arra, hogy magához való élet­társat találjon. Ez észszerű felkészülés egy valóban bol­dog és tartalmas életre. H. Lányi Piroska (Budapest) BRANDT — KANCELLÁR JELÖLT BERLIN — A nyugatné­met szocialista párt vezetősé­ge elhatározta, hogy a jövő évi választások alkalmával Willy Brandt nyugat-berlini polgármestert fogja jelölni kancellárnak. (FEiCj — Több kecskeméti és pesti lakos levélben kérte a párt segítségét, mert a csaposok legtöbbje úgy méri ki a sört, hogy abban több mint a fele hab, alig van sör. Az egyik levélíró megjegyzi, hogy “életemben nem nyel­tem annyi habot, mint az idén.” HALÁLOZÁS BOLT, W. Va. — Pavlik János 69 éves korában nem­rég meghalt. Temetése a bap­tista templomból nagy rész­vét mellett ment végbe. A 7 legjobb vicce A városi pártagitátor falusi pártmunkát végez. Az utcán megszólít egy csinos fiatal leányt, aki kecskét őriz. Már javában magyarázza neki a legutóbbi pártkongresszus korszakalkotó határozatait, amikor ott terem a csinos pa­rasztlány anyja. — Boris, mit akar tőled ez az alak? — A párttól van és a párt­­kongresszusról beszél. — Ismerem már az ilyes­mit. Azonnal bejössz a házba — mondja, majd miután vé­gigméri az agitátort még hoz­záfűzi: — és ha ez az ember tényleg a párttól van, akkor a legjobb, ha a kecskét is ma-I gaddal hozod. SEGÍTSÉG A LENGYEL NEPNEK Amerika egyre több segítséget nyújt Lengyelor­szágnak — az ország kommunista kormányának és nél­külöző népének — avégből, hogy minél jobban függet­leníthesse őket Moszkva gyarmati elnyomó uralmától. A lengyel segélyakció immár négy év óta folyik, kez­dettől fogva sokan kételkedtek, hogy helyes-e egy kom­munista kormány erősítése és nyilvánvalóan az Egye­sült Államok külpolitikájának irányitói eddig nem ta­láltak okot a segitség beszüntetésére. A washingtoni politikai elgondolás alapja az, hogy nem lenne helyes teljesen kiszolgáltatni Moszkvának oly csatlós országo­kat, amelyek Moszkvával szemben bármily gyenge el­lenállást is mutatnak és gyakorolnak. Amerika a napokban 130 millió dollár értékű ter­mésfelesleg küldését határozta el. Ez nagy segitség a lengyel népnek és egyben tehermentesiti az amerikai farmsegély terheit, csökkenti a termésfeleslegek táro­lási költségeit. RÓMA — A római kereskedők a városi tanács­tól engedélyt kaptak, hogy az olimpiai játékok ide­jén az üzleteket déliben és éjjel nyitva tartsák. Ren­desen délben három óra hosszat és este 8 óra után zárva vannak Rómában az üzletek. COLOMBO, Ceylon — A gyilkos merényletnek áldozatul esett Bandaranaike miniszterelnök helyé­be a parlament az özvegyet választotta meg kormány­főnek. A miniszterelnöknőt demokratákon kívül kommunisták is támogatták a választási kampány­ban. OTTAWA — Kanadában a munkanélküliek szá­ma május közepe óta 99,000-el csökkent és most 300,000. MADRID — Spanyolország déli tartományaiban több mint ezer embert letartóztattak, miután felfe­deztek egy összeesküvést védőgátak ás áramfejlesz­tő telepek felrobbantására. Az összeesküvők majd­nem kivétel nélkül munkások, egy “földalatti” szer­vezet tagjai. SINGAPORE — Fegyveres rablók 50,000 dol­lár váltságdíjért elengedték az elhurcolt C. K. Tang 60 éves kinai milliomost. HAVANA — Castro katonasága megszállta a két legnagyobb amerikai cukorfinomitó üzemet, me­lyeknek értékét 75 millió dollárra becsülik. Az üze­mek elkobzásával fenyegetőzik Castro. MOSZKVA — 1300 főnyi tömeg együttesen meg­­mászta a 18,526 láb magas Elbruz hegycsúcsot, amely a legmagasabb hegycsúcs Európában. Ünnepélyes hegymászás volt ez, a szovjet uralom 40 éves jubileu­ma alkalmából. SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE Irta: TÖLGYESY MIHÁLY

Next

/
Thumbnails
Contents