A Jó Pásztor, 1960. július-december (40. évfolyam, 27-51. szám)
1960-07-29 / 30. szám
A tó PW.Tnft LXXIIL FEJEZET Váratlan ellenség Csillagvár környékén néhány nap óta razziát tartott a csendőrség. Arról volt szó, hogy Tömös Gábort, a kötélgyáros .gyilkosságát, a múltkori parasztzendülés főkolomposát, bármi áron kézre kell keríteni. A csendőrök valóságos hajtóvadászatot tartottak az erdőségben reá. Ily módon sikerült is őt megfogni és törvény elé állítani. A csendőrhadnagy tudta, hogy megrögzött gonosszal van dolga, s vele egész más hangon beszélt, mint Csóti Lénárddal. Tömös Gábor azonban csodálatoskép nem tagadott semmit. — Velem igen röviden végezhet hadnagy ur, — szólt cinikus egykedvűséggel. — Meguntam már a vadonban való bujdosást. Előbb-utóbb önként jelentkeztem volna; erre el is voltam már szánva, de hiányzott az akaraterő a szándékom megvalósítására. Mikor aztán rám akadtak az erdőben, nem is igen védtem magam. Higyjék el, ha nem untam volna meg az életemet, még ma is bottal üthetnék a nyomomat. — Ne prézsmitálj, — vágott szavába a csendőrhadnagy. Akárhogy történt is elfogatásod, ez most már nem tartozik a dologhoz. Tehát bevallod-e, hogy te gyilkoltad meg a kötélgyárost? — Bevallom. — És te gyújtottad fel a házát is? — Azt is én tettem. — Mi indított e gonoszságra? — A bosszú. — De mit vétett neked az a jámbor ember, aki még a légynek sem ártott? — Gyűlöltem őt, mert megvette a kúriámat. — Miért nem gazdálkodtál jobban, Tömös Gábor? Miért vitted a magad könnyelműségével odáig a dolgot, hogy birtokod dobra került? Arról az a jó ember nem tehet. — Meglehet, hogy nem tehet. De én megesküdtem, hogy a tömösi kúria nem lesz másé, vagyha lesz is, nem élvezi békességben. Irtózatos düh fogott el, midőn őt délutánonkint ott láttam pipázgatni a fedett tornácon, ahol egykor a Tömösök pipázgattak. —És kártyáztak, — tette hozzá a csendőrhadnagy. — Te is pipáztál és kártyáztál, azért úszott el mindened. Egyébiránt nem akarok neked most erkölcsi prédikációt tartani. Bűnös vagy és el fogod venni méltó büntetésedet. Hogy ez nem lesz könnyű, erre el lehetsz készülve. Gyilkoltál, raboltál, gyújtogattál, zendülést csináltál. Gyárfás Péter házába betörtetek, a szegény molnárt annyira bántalmaztátok, hogy ma is nyomorék. Ez bűnhalmazat. Tömös Gábor, és ezt a fejed fogja megbánni. — Tudom, hogy felakasztanak, — viszonzá Tömös Gábor. Megvallom, hogy rá is szolgáltam. De miért lakoljak én magam? — Tehát bűntársaid is vannak? — kérdezte a hadnagy. — Bűntársam nincs, de van egy megrontóm. Az máig is szabadon jár, kell ... — Ki az? — Lorántffy Etelka, — vágta ki a nevet Tömös Gábor. A csendőrhadnagy szinte meghökken és hallgatott egy percig. De csakhamar feltalálta magát s igy szólt: — Mi közöd neked Lorántffy Etelkához? — Az a közöm van, hogy ő csábított először bűnre. — Hogy-hogy? — Ő biztatott fel, hogy Gyárfás Ilonkát raboljam el. A hadnagy meglepetve nézett rá. — Igen ő volt az, aki pénzzel rá vett a rosszra. Arra az esetre, ha Gyárfás Ilonkát elpusztítom, anynyi pénzt Ígért, hogy visszavehetem a kúriámat. — Nos, és nem sikerült a terv? — Nem sikerült egészen. Annyi megtörtént, hogy elraboltam őt, de akkor még nem voltam olyan gonosz, hogy megöltem volna. így történt azután, hogy csak az lett az enyim, amit foglalóul kaptam. A többi elmaradt. És én most azt kérdem, ha már engem meg akarnak büntetni, miért nem büntetik meg azt is, aki engem elgelőször bűnre ösztökélt? — Ez nem tartozik most ide, Tömös. Te most arról felelj, amit te elkövettél. Raboltál, gyújtogattál, gyilkoltál. — Ám legyen, — felelt Tömös. — Felelek érte a fejemmel, ha kell. Nem ér már az én életem egy fabatkát sem. De ha már az egyik bűnhődik, bűnhődjék a másik is. Vagy talán kimélni akarják őt, mert a Lorántffy nevet viseli? — Tévedsz, Tömör Gábor. A törvény előtt mindenki egyforma. Lorántffy Etelka csak azért nem vette el megérdemelt büntetését, mert megszökött s tartózkodási helye máig is ismeretlen. — Persze ismeretlen, mert nem akarják kipuhatolni. Tudjuk már. — A csendőrhadnagy kifogyott a türelemből. — Most elég legyen! — kiáltott. — A más vétkével te ne takaródzál. És most még egyszer kérdezem: beismered-e, hogy raboltál, gyújtogattál és gyilkoltál? — Beismerem. — Tudod-e, hogy ennek akasztófa lesz a bére? — Nem tudom, az lesz-e, de el vagyok rá készülve. Ám ha engem felakasztanak, akasszák fel a többit is. — Kik a többiek? — Ott van Horihorgas Jóska — ott van Lorántffy Etelka . . . A csendőrhadnagy gyorsan elővett egy iv papirt, arra jegyzőkönyv alakjában felirta Tömös Gábor bünlajstromát, a végén ilyen szavakkal adta át neki a tollat: — írd alá. Tömös Gábor vonakodás nélkül áláfirkantotta, még kacskaringós manuprópiát is kanyaritott a neve mellé. Ez is mutatta, hogy bizony nem sokat bánja, akármit csinálnak vele. A csendőrhadnagy most visszavezettette a tömlőébe Tömös Gábort, meghagyván a őrmesternek, hogy holnap a kihallgatási jegyzőkönyvvel együtt vigye be őt a törvényszékhez, horihorgas Jóskával és a minapi népzendülés többi kolomposaival együtt. Általában lehet mondani, hogy ez a csendes falu legutóbb nagyon is sok dolgot adott a törvényszéknek és sűrűn szolgáltatja a bűntetteseket. A csendőrhadnagy már távozni akart, midőn egy idegen lépett be hozzá. — Barriet Amadé vagyok, — kezdette pergő nyelven a kelepelést. — Épen most érkeztem meg Romániából s önnek igen fontos felvilágosításokkal szolgálhatok. A csendőrhadnagy látta, hogy úri emberrel van dolga s igy szólt egy székre mutatva: — Foglaljon kérem helyett. Barriet leült, kalapját, kesztyűjét letette az asztalra, előkelő fesztelenséggel hátra dőlt a széken s lábszárai egymásra rakta. — Úgy tudom, önök Lorántffy Etelkát keresik? — kérdezte hanyagul. A csendőrhadnagyot bosszantotta ez a viselkedés s hidegen igent bólintott fejével. — De nem bírtak rátalálni, ugyebár? — kérdezte az idegen. — Úgy értesültünk, hogy Angliába utazott, — válaszolt a hadnagy fagyosan. — Onnét pedig nehéz valakit kikapni. — Értesülésük merőben téves, — válaszolt az idegen. — Mert hogy most nincs Angliában, az bizonyos. — Hol van hát? — Romániában. Oda szökött, mint nevelőnő, Kummer Eliz név alatt. — Biztos ön ebben ? — Beszéltem is vele, miután ugyanannál a háznál voltam alkalmazva, mint titkár. Én rögtön megtudtam, hogy Kummer Eliz nem igazi neve. Az igazi Kummer Eliz odautaztában vasúti szerencsétlenségnek esett áldozatul. Lorántffy Etelka, ki vele egy kupéban utazott, mintegy csoda folytán sértetlen maradt, magához vette a másiknak bizonyítványait s mint Kummer Eliz jelent meg ott, ahol őt mint nevelőnőt várták. A hadnagy csodálkozva nézett rá. — A dolog kezd regényes lenni, — mondotta nem minden csípősség nélkül. — Ön különösnek találja — de való igaz, — válaszolt erre Berriet. — De most jön a java. Kummer Eliz, vagyis helyesebben Lorántffy Etelka, volt olyan okos és ügyes, hogy be tudta hálózni Krecsun herceget, akinél alkalmazva volt. — Herceg? — kérdezte csodálkozva a csendőrhadnagy. — No tudja, kedves hadnagy ur, nem olyan nagyherceget kell ám érteni, mint amilyenek a müveit Európában vannak. Ősei óriási vagyont harácsoltak össze s ő egyszerűen hercegi címet vett fel, ahogy azt mindenki teszi, akinek néhány milliója van. Ezt a herceget tehát az ál Kummer Eliz annyira behálózta, hogy őt feleségül vette. — Lehetetlen! — kiáltott fel a csendőrhadnagy. — De úgy van, amint mondom, — erősítette a másik. Fivére jelenleg éppen ott van. Ily módon tudtam meg igazi nevét és lakóhelyét. Hogy mikép? Ez természetesen nem tartozik ide. Ide jővén, megtudtam itteni viselt dolgait. Megtudtam azt is, hogy azitteni hatóság körözteti őt. Most tehát tudják hol van, csak el kell fogni. — Bocsánat, de még nem mondta meg, hogy tulajdonképen hol lakik a herceg? — Jassy közelében remek kastélya van. Az a nő valóban nem érdemelte meg ezt a derék férfit. — De miért ment oda a fivére. (Folytatjuk) T. OLDAL GOING STEADY - BUDAPESTEN Sokat kell nyelni “Amikor én fiatal voltam, a fiatalemberek udvaroltak a lányoknak. Az udvarlás előzte meg a szerelmet, a szerelem az eljegyzést, a házasságot. Korunk szókincséből — úgy tapasztalom — sokszor kiesik az udvarlás fogalma. Ma azt mondjuk: ez és ez a fiú jár vele” — Írja, kicsit rezignáltan levelében egy pesti asszony. A két féle kifejezési módban kétféle életforma nyilvánul meg. Az udvarlás fogalmában még benne van a múlt minden konvenciója: az első hosszú ruha, a lányok elzártsága, tájékozatlansága. Sok fiú régen bizonyos megrögzött formák szerint közeledhetett cak szive választottjához. A fiatal lányt az otthona bástyaként vette körül. A család tökéletes védelmet jelentett számára, és az ifjúnak nemcsak a lányt kellett megnyernie, hanem a család öszszes előítéleteivel is meg kellett birkóznia. Ma úgy találkozik a lány a fiúval, mint ember az emberrel. Mindketten egyenlő felek, dolgoznak. A családhoz tartoznak még, de már el tudják tartani magukat. Nem csupán társaságban, mulatságokon jönnek össze, hanem a munkahelyen és az élet egyéb helyein is. Igazi tulajdonságaikat nem leplezheti semmiféle mesterkedés vagy betanult póz. Megtetszenek egymásnak, és elkezdenek “együtt járni” mindenfelé. Barátsággal, rokonszenvvel kezdődik, de gyakran szerelem, sőt házasság lesz belőle. Máskor nem is fűzi őket össze mélyebb érzelem, csak jó pajtások vagy csupán azért járnak együtt, mert mindketten egyedül vannak és valakivel el kell tölteni az időt. — Mindenkinek van valakije, akivel együtt jár, csak nekem nincs senkim — írja egy fiatal lány és még hozzáteszi: — Már mindegy volna, hogy ki az, csak ne kelljen a szombat délutánt és a vasárnapot egyedül töltenem! Nem is sejti ez a fiatal lány, milyen veszedelem rejlik abban, amit leirt. Unalomból, hiúságból már 21 éves korában tökéletesen megalkuszik. Eldobja önérzetét, lemond jo-TRÓNÖRÖKÖS KERESTETIK PÁRIS — Azt kérdezték De Gaulle tábornoktól, mi lesz Franciaországgal, ha ő elmegy? —Uraim — felelte ő, — keressenek majd egy másik De Gaulle-t. Falusi filmsztárok HIRTENBERG, Ausztria — Egy napig filmsztár volt a falu minden lakója, 575 csillag. Liszt Ferenc életéről szóló film jeleneteit vették fel és abban felvonult a falu apraja-nagyja. JÓSÁGOS SZOVJET BERLIN, szovjetzóna — Egy kis diák, akinek nevét a propaganda nem árulja el, azt irta egy iskolai feladatban: “A szovjetek nagyon jó emberek, ők visszaadták nekünk azokat a képeket, amiket az oroszok elloptak a múzeumainkból.” ÁLDOZAT AZ ISTENEKNEK TEMUCO, Chile — Az Arauca indiánok csodadoktora agyonvert egy öreg aszszonyt és annak unokáját és a holttestüket a tengerbe dobta, a haragos istenek kiengesztelésére. Az indiánok szentül hiszik, hogy az istenek haragja okozta a földrengéseket és áradásokat, amelyek sck indián falut is elpusztítottak. A csodadoktort börtönbe vetették. gos igényeiről, és hajlandó “együtt járni” valakivel, akihez semmi sem fűzi, csak azért, hogy ne legyen egyedül. Arra számit, ha majd eljön az igazi, úgyis otthagyja. Igen ám, de nem veszi észre, hogy ezek a futó, minden érzelem nélküli kapcsolatok sem maradnak nyom nélkül. A leány értékét veszíti sajátmaga előtt és mások előtt is. Kallódik egyik fiútól a másikig, és még ha érzelmileg nem is érintette mélyebben a szakítás, vészit valamit az önbizalmából, magabiztosságából, rátartiságából. A tragikus fordulat akkor következik el, amikor valóban találkozik azzal, akit szeretni tudna. Találkozik vele, de az elmegy mellette. Nem veszi észre igazi lényét, amelyet gondosan leplezett eddig, hogy “együtt járhasson” olyanokkal, akik nem méltók hozzá. Az unalom rossz tanácsadó. De vájjon kell-e unatkozni egy értelmes fiatal lánynak? Üres órák nincsenek, csupán kárbaveszettek, ha nem használjuk fel őket. A tanulás, a sport, a színház, a könyv, a zene, a művészetek minden fiatal lány érdeklődését leköthetik. Olyan időtöltések ezek, amelyek által mindenki több lesz, értékesebb, egészebb és színesebb egyéniség. Méltóbb arra, hogy magához való élettársat találjon. Ez észszerű felkészülés egy valóban boldog és tartalmas életre. H. Lányi Piroska (Budapest) BRANDT — KANCELLÁR JELÖLT BERLIN — A nyugatnémet szocialista párt vezetősége elhatározta, hogy a jövő évi választások alkalmával Willy Brandt nyugat-berlini polgármestert fogja jelölni kancellárnak. (FEiCj — Több kecskeméti és pesti lakos levélben kérte a párt segítségét, mert a csaposok legtöbbje úgy méri ki a sört, hogy abban több mint a fele hab, alig van sör. Az egyik levélíró megjegyzi, hogy “életemben nem nyeltem annyi habot, mint az idén.” HALÁLOZÁS BOLT, W. Va. — Pavlik János 69 éves korában nemrég meghalt. Temetése a baptista templomból nagy részvét mellett ment végbe. A 7 legjobb vicce A városi pártagitátor falusi pártmunkát végez. Az utcán megszólít egy csinos fiatal leányt, aki kecskét őriz. Már javában magyarázza neki a legutóbbi pártkongresszus korszakalkotó határozatait, amikor ott terem a csinos parasztlány anyja. — Boris, mit akar tőled ez az alak? — A párttól van és a pártkongresszusról beszél. — Ismerem már az ilyesmit. Azonnal bejössz a házba — mondja, majd miután végigméri az agitátort még hozzáfűzi: — és ha ez az ember tényleg a párttól van, akkor a legjobb, ha a kecskét is ma-I gaddal hozod. SEGÍTSÉG A LENGYEL NEPNEK Amerika egyre több segítséget nyújt Lengyelországnak — az ország kommunista kormányának és nélkülöző népének — avégből, hogy minél jobban függetleníthesse őket Moszkva gyarmati elnyomó uralmától. A lengyel segélyakció immár négy év óta folyik, kezdettől fogva sokan kételkedtek, hogy helyes-e egy kommunista kormány erősítése és nyilvánvalóan az Egyesült Államok külpolitikájának irányitói eddig nem találtak okot a segitség beszüntetésére. A washingtoni politikai elgondolás alapja az, hogy nem lenne helyes teljesen kiszolgáltatni Moszkvának oly csatlós országokat, amelyek Moszkvával szemben bármily gyenge ellenállást is mutatnak és gyakorolnak. Amerika a napokban 130 millió dollár értékű termésfelesleg küldését határozta el. Ez nagy segitség a lengyel népnek és egyben tehermentesiti az amerikai farmsegély terheit, csökkenti a termésfeleslegek tárolási költségeit. RÓMA — A római kereskedők a városi tanácstól engedélyt kaptak, hogy az olimpiai játékok idején az üzleteket déliben és éjjel nyitva tartsák. Rendesen délben három óra hosszat és este 8 óra után zárva vannak Rómában az üzletek. COLOMBO, Ceylon — A gyilkos merényletnek áldozatul esett Bandaranaike miniszterelnök helyébe a parlament az özvegyet választotta meg kormányfőnek. A miniszterelnöknőt demokratákon kívül kommunisták is támogatták a választási kampányban. OTTAWA — Kanadában a munkanélküliek száma május közepe óta 99,000-el csökkent és most 300,000. MADRID — Spanyolország déli tartományaiban több mint ezer embert letartóztattak, miután felfedeztek egy összeesküvést védőgátak ás áramfejlesztő telepek felrobbantására. Az összeesküvők majdnem kivétel nélkül munkások, egy “földalatti” szervezet tagjai. SINGAPORE — Fegyveres rablók 50,000 dollár váltságdíjért elengedték az elhurcolt C. K. Tang 60 éves kinai milliomost. HAVANA — Castro katonasága megszállta a két legnagyobb amerikai cukorfinomitó üzemet, melyeknek értékét 75 millió dollárra becsülik. Az üzemek elkobzásával fenyegetőzik Castro. MOSZKVA — 1300 főnyi tömeg együttesen megmászta a 18,526 láb magas Elbruz hegycsúcsot, amely a legmagasabb hegycsúcs Európában. Ünnepélyes hegymászás volt ez, a szovjet uralom 40 éves jubileuma alkalmából. SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE Irta: TÖLGYESY MIHÁLY
