A Jó Pásztor, 1960. július-december (40. évfolyam, 27-51. szám)
1960-12-30 / 51. szám
Irta: TÖLGYESY MIHÁLY Hosszas keresés után, ezt is megtalálta. És most elcsodálkozott. A nyomozólevél szerint Balmoral Armand lopás és tulajdon édesanyján elkövetett gyilkosság gyanúja miatt lett vád alá helyezve, mely elöl a jómadár megszökött. Felfedezését rögtön közölte a vizsgálóbíróval, ki szintén elszörnyüködött. — Akkor hát egy nagyszerű fogást csináltunk, — mondotta. — A személyleirás tökéletesen ráillik s ennek az embernek egész modora is elárulja, hogy megrögzött gazember, aki minden rosszra képes. — Mi legyen már most vele? — kérdezte a detektív. — Mindenesetre visszakisértetjük Londonba, ahonnét megszökött. Itteni bünlajstromját is vele küldjük emiatt is kiszabják rá a büntetést, ha ugyan másik bűne miatt halálra nem Ítélik. Hajmeresztő tettéért valóban nem érdemel egyebet. Balmorral Armandot legott átszállították Alexandriába, ahonnét a legközelebb induló hajón Londonba vitték. 9. FEJEZET Különös végrendelet Mikor Nemeshegyi Ödönt Etelka teljesen kifosztotta, az ifjú báró az adósok börtönébe került. El lehet képzelni, mennyire átkozta Etelkát, ki őt ebbe a kellemetlen helyzetbe sodorta. Végre azonban az öreg Nemeshegyi, fiának számos levelei által indíttatva, összeszedett néhány száz forintot s elküldte neki azzal, hogy azonnal jöjjön haza. Ámde Ödönnek most előbbrevaló volt a bosszú. E pillanatban mitsem óhajtott forróban, mint megbosszulni magát Etelkán, ki őt ily csuful cserben hagyta. De hol keresse? Abban a hiszemben, hogy a lord bizonyára tudni fog róla valamit, legelőször is ezt kereste fel. De ott azzal a hírrel lepték meg, hogy a lord nincs az élők között. *** — Hogy lehet az? — kiáltott fel Ödön meglepetve. — Nem is volt beteg! Erre mindenki csak a vállát vonta. Restelték bevallani, hogy a lord nem természetes halállal múlt ki. Etelkáról senki se tud semmit, miután senki sem látta azóta, mióta a lord házából ki lett utasítva. — Vájjon kire marad a vagyon? — kérdezte úgy mellesleg. Erre azt a felvilágosítást nyerte, hogy kezdetben úgy volt, hogy végrendelet hiányában a rokonok örökölnek, később azonban előkerült a lord végrendelete, mely a maga nemében a legkülönösebb az egész világon. — Hogy-hogy? — kérdezte Ödön. Az öreg John, ki neki mindezt elbeszélte, a következőkben adta elő a dolgot. — A végrendelet úgy szól, hogy az egyetemes örökös az lesz, aki alkalmazottai közül ő utána három j hónapon belül legelsőnek elveszti életét. — De mikép örököljön az, aki életét elveszti? — Ezen mi is gondolkodtunk, de a bíróság úgy magyarázta, hogy az örökség a halott hátrahagyott jaira is átszáll. — De remélem, — jegyezte meg Ödön, — azóta még senki sem halt meg a lord alkalmazottai közül. — De bizony meghalt egy! — Kicsoda? — Lady Balmoral, — válaszolt John. — Amint a különös végrendeletnek hire ment, a lady, kit a lord halála előtt újra visszafogadott, halva találtatott és pedig felakasztva. Szörnyűség, — csapta össze kezeit Ödön. — Csak nem lett öngyilkossá? — Kezdetben azt hitte mindenki! Később azonban mindegyre több gyanuok merült fel arra nézve, hogy a ladyt tulajdon fia akasztotta fel. — No már ez igazán borzasztó! — kiáltott fel Ödön. — És miért tette ezt? — A magyarázat igen egyszerű, — viszonzá John. — A gonosz fiú valahogy tudomást nyert a végrendelet tartalmáról s a kedvező alkalmat kilesve, felakasztotta anyját. Ily módon akarta anyját, illetőleg ennek elhatálozása folytán önmagát egyetemes örökössé tenni. Az azonnal megindított vizsgálat iger nyomós bizonyitékokat szerzett arra nézve, hogy a gyilkosságot senki más nem követhette el, mint csakis az a rossz fiú. Rögtön kerestették is mindenfelé, de nem birtak ráakadni. — De azért mégis örkölni fog a lady? Mert a végrendelet, ha jól értettem, úgy szólt, hogy az lesz az egyetemes örökös, aki ő utána három hónapon belül legelőször veszti el életé.t Ezalatt tehát gyilkosságot yagy bármi balesetet is kell érteni, mert az il-A Jő PÁSZTOR ető drága életét igy is elveszti. — Ebben igaza van! A fickó be is jelentette anya halálát és az örökséghez való igényét, mert anyja itán ő örököl! A hatóság azonban nem vette oly könyíyen a dolgot s megindította a lady halála ugyeben a vizsgálatot. Ekkor az a meglepető tény állapíttatott meg, hogy a lady nem önként vetett véget életéíek, hanem valaki felakasztotta őt egy zsineg segélyével, melynek eredete is ki van puhatolva. Ugyanis a lady halála után mindjárt jött egy szatócs, aki a íalott nyakán levő zsineget megtekintvén, kijelentette, hogy a zsineg az ő boltjából való s egy fiatal ur vásárolta, kinek fekete haja van, melyet közepén elválasztva visel. Mindenki tudta, hogy ez nem lehet más, mint Armand, ki oly furfangos módon akart örökséghez jutni. A fickó azonban megérezte a pecsenye illatát és megszökött. — Ez már csakugyan különös végrendelet, — szólt Cdön. — Ilyet csakis angol gondolhat ki. — John erre csak a vállát vonogatta. Nemeshegyi Ödön most igy szólt: — Sajnálom Lorántffyékat, hogy mitsem örökölnek. Pedig megérdemelnék. — Ahogy vesszük, uram, — válaszolt John. — Az öröklésnél az érdem nem határoz, hanem a szerencse ! — Most csak az a kérdés, — jegyezte meg Ödön, — mikép fog ítélni a bíróság? Tény az, hogy a végrendelet szerint a lady az örökös. De mivel ő nem örökölhet, ennélfogva az lép jogaiba, ki hozzá legközelebb áll és ez a fia! Ennek egyenes leszármazottjai nem lévén, nincs ki utána örököljön, ennélfogva a vagyon mégis csak a rokonokra fog szállni. — Nem egészen úgy áll uram! A rokonok legfeljebb akkor fognak örökölni, ha Balmoral Armandot anyagyilkosság miatt halálra Ítélik. Ám, ha tizenöt esztendei fegyházat kap és valamikor kiszabadul, akkor az övé lesz az örökség, mely az örökhagyó végakaratából a londoni bankban őriztetik. — Ez igazán bolond helyzet! — kiáltott fel Ödön. — Ha a tettes véletlenül ki tudja magát vágni, akkor igen könnyen kinevetné az egész világot, mert a végrendelet szószerinti értelmében ő örökölne mindent. És valóban úgy is állott a dolog. A végrendeletben az áll, hogy aki alkalmazottai közül ő utána legelőször veszti el életét, arra esik a vagyon. Az örökhagyó nem tesz különbséget sem természetes halál, sem baleset, sem gyilkosság között. A főfeltétel az, hogy elveszítse életét. Már pedig lady Balmoral elvesztette. Egy napon az ajtószegen felakasztva találták. Már meg is volt halva, mikor levágták. A zsámoly, melyre felállott, ki volt taszítva lába alól. Ebből az látszott, mintha önmagát akasztotta volna fel. És ez ki is telhetett tőle! Tudva volt, hogy drágalátos kis fiacskáján igazi majomszeretettel csüngött. Valószínű tehát, hogy a végrendelet tartalmát megtudva, felakasztotta magát, hogy ezáltal fiacskájának juttassa a vagyont. Ha bolond tudott lenni a lord, mikor ilyen végrendeletet csinált, akkor ő is lehetett oly bolond, hogy felakassza magát. Az öngyilkossági eset-annak rendje és módja szerint a rendőrségnél bejelentetvén, a vizsgálat azonnal meg is kezdődött. A rendőrségnél és általában a hivatalokban nem szeretik a sok munkát és még kevésbé a fejtörést. Nekik úgy legjobb, ha bizonyos zsinór szerint megy minden és semmivel sem kell sokat vesződni vagy bíbelődni. De azért mégis akadnak köztük, akik gondolkodni tudnak és nem veszik a dolgot, úgy amint mutatkozik, hanem egy kicsit mélyebbre is nyúlnak. Lady Balmoral halálesete is ilyen hivatalnok keiébe került, aki véletlenül nem riadt vissza a felesleges munkától, hanem éppen kereste. Elve volt: mindennek alaposan a végére járni! Ez az ur tehát nem érte be a baleset egyszerű megállapításával, hanem tovább kutatott. A kötél már el volt ugyan vágva, de a szegre kötött rész még megvolt s elsősorban ott kezdte meg a nyomozást. Az volt a kérdés, egy öngyilkos megköthette-e a kötelet ugv, ahogy ő azt megkötve találta. A szék még úgy volt, ahogy azt az öngyilkosnc állítólag maga alól kirúgta. Az egyedüli lehetséges feltevés tehát az volt, hogy a lady felállott a székre, nyakára csavarta a kötelet és feje fölött felnyúlva, a szegen megkötötte, ily helyzetben a kötést nem lehetett oly erősen megcsinálni, hogy az legalább valamit ne engedjen. A jelen esetben azonban a kötés oly erős volt és többszörösen úgy körül volt csavarva, hogy ezt nem íz öngyilkos, hanem más kezek végezhették csak. Ebből kiindulva, a rendőrtiszt tovább nyomo:ott. Ugyanis az a lehetőség lebegett szemei előtt hogy a ladyt már nem mint élőt, hanem halva akasztották fel. Ennek kiderítése végett tüzetes vizsgálat alá vette a halottat és különböző gyanús kék foltokat talált karjain, amiből azt kellett következtetni, hogy valaki igen erősen szorította, vagyis hogy küzdelem előzhette meg halálát. Megnézte továbbá nyakát is és ott is a vágáso: kívül, mit a kötél okozott, kék foltokat talált, me íyek emberi ujjak nyomásából keletkeztek. Ezt is igen gyanúsnak találta és felvette a látle letbe. Az áldozat kezén még karmolások és horzsolá sok is látszottak, amik nagyban megerősíteni látszot tak a feltevést, hogy a lady nem önmaga vetett vége életének, hanem gyilkosságnak esett áldozatul. A halottat a boncterembe vitték s az orvosok ot felboncolták. A nyomozó rendőrtiszt a nyak belső átváltozó saira igen nagy súlyt fektetett s a boncoló orvost gya nujára különösen figyelmeztette. A boncolás azt a meglepő eredményt hozta nap fényre, hogy a külső kék foltoknak megfelelő belst nyomok is látszanak a gégén. A nyomások helyén ; gége meg volt törve, össze volt roncsolva, ami mái magában véve is az áldozat halálát okozhatta. Ezután következett csak az akasztás. Már most biztos volt, hogy nem öngyilkosság, hanem gyilkos ság esete forog fenn. A további kérdés az volt, ki lehetett a gyilkos ■ A gyanú legelsősorban tulajdon fiára irányult. A jómadár megérezte a pecsenye illatát és meg szökött. Pénze lehetett, mert ki is rabolhatta anyját, mi után egyetlen fillért sem találtak a lakásban, am szintén megerősítette azt a feltevést, hogy gyilkos ság történt. Mikor aztán a nyomozás eredménye nyilvános ságra jutott, mindjárt jelentkezett is a szomszéd sza tócs, s a kötelet, melyet az áldozat nyakán találtak nála vásároltnak jelenté ki. A vevőről adott személyleirás tökéletesen a lad; fiára illett. Tehát kétséget sem szenved, hogy ő i gyilkos. Megkezdődött tehát a hajsza. Londonnal egész rendőrsége éjjel-nappal kereste a gyilkost é, mivel sehol sem találták, kiadták a köröző levelet. — így történt, hogy a fickó Kairóban hurokr: került. Tudta már, hogy miért viszik haza. A nyomozó eredményét még nem ismerve, bízott magában, hog; ebből a bajból is majd csak kivágja magát. Ahogy megérkezett, a rendőrség vizsgálóbiráj; rögtön munkába vette őt. — Ön, Balmoral Armand, azzal van vádolva hogy megfojtotta tulajdon édesanyját, — mondotta Ez a szó: megfojtotta, s még inkább a hangsu lyozás, mellyel a biró kiejtette, szeget ütött Armam fejébe. — Ki vádol engem ezzel? — kérdezte. — Én, — jelentette ki a biró határozottan. Armand megdöbbent. Ez azonban csak egy per cig tartott. A fickó csakhamar összeszedte magát é szokott hetyke modorával ezt felelte: — Ez ellen tiltakoznom kell! Ezt a vádat én e nem fogadhatom. — ön tehát azt állítja, hogy anyja felakasztott.' magát? — Sajnos, a dolog igy áll és nem máskép. — Be van bizonyítva, hogy ön a haláleset napjái még nála volt. Emlitette-e, hogy megunta az életét' — Nem emlékszem, hogy ilyesmit említett volna — Miről beszélgettek? — Szó volt lord Parley sajátszerü végrendeleté ről s ő akkor tréfásan mondotta: lásd fiam, ha él most meghalnék, milyen gazdag lehetnél te, mert : /agyon a végrendelet értelmében terád szállana. Er re én egész tréfásan mondottam: akaszd fel magac anyám! Mily határtalan volt megdöbbenésem, midői i következő napon azzal a hírrel leptek meg a ház jeliek, hogy anyám felakasztotta magát. — Ne hazudjék, maga örült, hogy ily módon megkaphatja a vagyont. Armand vállat vont és cinikusan igy felelt: — Az igazat megvallva, ebben a gondolatban kerestem vigaszt fájdalmamra. — De miért szökött meg Londonból? — Azért kérem, mert hallottam, hogy engem jyanusitani akarnak. — No hallja, ez nem ok a szökésre. Ha önnek úszta a lelkiismerete, akkor nem kellett volna megszökni. — Bocsánat biró ur, de én nem akartam maganat kellemetlen zaklatásoknak kitenni. — Be van igazolva az is, hogy a kötelet ön vásárolta . . . — Erre valóban nem emlékszem! — Majd szembesíteni fogom önt azzal a szatócsnál, akitől a kötelet vásárolta. — Ah igen! — szólt Armand egyszerre. — Most már kezdek rá visszaemlékezni, hogy anyám megbízásából vásároltam azt a kötelet. — Úgy, — szólt a biró gúnyosan. — Anyja persze ájelentette, hogy fel akarja magát akasztani. — Oh nem, — vetette ellen Armand komolyan. — Erről nem volt szó. Nem is gondoltam, hogy ilyen célra kell neki. Azt hittem, hogy ruhaszárítónak kell az a kötél. A biró átlátta, hogy egy megrögzött és körmönfont fickóval van dolga. — Ön téhát tagadja, hogy anyját megölte volna? (Folytatjuk) 7. OLDAL TÜRELEM LONDON. — A Reuter hírügynökség jelenti: Hivatalos statisztikák szerint Hongkongban a legtöbb az öngyilkosság. Az angol gyarmati terület hárommillió lakosa közül tavaly 314 férfi és 442 nő tett kísérletet önmaga megölésére. Minden százezer lakosra számítva évente 25.2 az öngyilkosok száma, tehát jóval meghaladja az Európában első helyen álló svéd öngyilkossági arányt. Svédországban százezer lakosra 17,3. Angliában 11,8 öngyilkosság történik. Hongkongban a kétségbeejtő -‘Tápotokon most egy különleges bizottság igyekszik sejteni, melynek elnöke szeint az öngyilkossági hullám egfőbb oka a kínai nemzetiségű lakosság fantasztikus íyomora. Az öngyilkosságok :sökkentésére alakult bizottság megpróbál állást szerezni i munkanélkülieknek. Mivel íz súlyos nehézségekbe ütköik, egyelőre lebeszélő taktitához folyamodtak. Röplapokat térj észtének, amelyeknek szövege nagyjából a követkereményt és mindenekelőtt ágy türelemmel!” lóvá tűni a segítség? Februárban történt, hogy a narokkói Agadir földrengés 'olytán rommá változott. A cép azóta sem sokat változott. A város halott és üres, a sátrakban otthon és munka nélkül tengődő lakosságot néhány jótékony szervezet tartja el, le már nem sokáig, mert myagi erőforrásaik kifogyóban vannak. De elfogyott türelmük is. Marokkóban fő szórakozás a találgatás, milyen módon és kikhez szivárgott el íz újjáépítésre adományozott )énz. Junius végén a király dhelyezte az uj kórház, az uj •ádióállomás és egy uj iskola alapkövét, ennél több csak izavakban és papíron történt, űz emberek ülnek a sátrak Jött, nézik a romokat meg az ires térségeket, és várják, nikor kezdenek hozzá az épiőmunkához. A JÖVŐ ZENÉJE? TOKIO A japán felderi- 3 szolgálat (kémszolgálat) negszerzett fényképfelvéteeket egy Kamcsatka félszigeen épített uj rakétaállomásól. Ezt hiteles értesülés szeint 3000 mérföldre lövő rakéákkal látják el. Amiből — nondják a japán katonai szakértők — csak egy következtetést lehet levonni: azt, hogy a bázis célpontjai a kommunista Kínában vannak. Szerccsenmosdatás Lucky Luciano, az Egyesült Államokból évekkel ezelőtt kiutasított és jelenleg szülőhazájában, Olaszországban élő gangsztervezér, bejelentette, hogy filmet fog Írni saját életéről, amit igy okolt meg: — Nemrég láttam az A1 Caponeról szóló filmet. Nagyon nem tetszett nekem. Én igazán ismertem A1 Caponet és mondhatom, nagyon rendes ember volt. A film pedig bűnözőt csinált belőle. Az ilyesmit el akarom kerülni s ezért magam irom meg az életemről szóló film szövegkönyvét. Robinson! álom Carl Möhnert megkérdezte egy londoni újságíró, kikkel vétetné magát körül, ha egy elhagyott szigeten kellene élnie? — Először is egy elsőrendű francia szakácsot vélnék magammal, — mondta Carl Möhner; — azután hét ország szépségkirálynője képezné társaságomat, végül két testőrt vinnék magammal, hogy testi épségemre vigyázzon. SZÉP ILONKA Moli
