A Jó Pásztor, 1960. július-december (40. évfolyam, 27-51. szám)

1960-12-02 / 48. (47.) szám

8. ÖLDAjQ \ irip45^Tim Advent második vasárnapja EVANGÉLIUM Szent Máté 11. fej., 2-10 szakasz János midőn meghallotta a fogságban Krisztus cselekedeteit, elküldvén kettőt tanítványai közül, mondá neki: Te vagy-e az eljövendő, vagy mást vár­­junk? S felelvén Jézus, mondá nekik: Elmenvén, je­lentsétek Jánosnak azt, amiket hallottatok és látta­tok. A vakok látnak, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltá­madnak, a szegényeknek az evangélium hirdettetik és boldog az, aki bennem meg nem botránkozik. Azok elmenetele után pedig kezde Jézus szólani a seregnek Jánosról: Mit mentetek ki a pusztába lát­ni? széltől lengetett nádat-e, vagy mit mentetek ki látni? Puhába öltözött embert-e? íme, akik puha ru­hákat viselnek, a királyok házaiban vannak. Hát mit mentetek ki látni? Prófétát-e? Igenis, mondom nek­tek, prófétánál is nagyoboat. . . Mert ez az, kiről Írva vagyon: íme én elküldöm angyalomat színed előtt, aki elkészíti előtted utadat.. SZENTBESZÉD Miért került János a börtönbe? Ez is egyike an­nak a sok bizonyos miértnek, amit az életben annyi­szor és annyiszor fel lehet vetni és amire feleletet ad­ni senki se tud. Oh, mert hát az élet tele van rejté­lyekkel, tele van titokzatos dolgokkal, az emberi élet olyan, mint a sürü köd, nem enged tisztán és messzi­re látunk, nem enged az események okához^ eljut­nánk. És meil ez igy van, azért kedves olvasóm, az életet nem kell feszegetnünk, nem kell boncolgat­nunk, nem kell agyunkat azzal a sok “miért”-tel ki­töltenünk, hanem az életet szépen kell leélnünk, min­denben Istennek akaratát, vagy megengedését kell látnunk és következőleg mindenkor meg kell nyu­godnunk. Az életet pedig akkor éljük szépen, ha nem so­pánkodunk, nem jajgatunk, hanem iparkodunk min­denben Isten dicsőségére és felebarátunk javára len­ni. Iparkodunk meg tenni Isten akaratát abban az állásban, amelyben vagyunk és abban az állapotban, melybe az élet küzdelme bennünket beállított. Ne legyünk saját terhűnkre azzal, hogy szinte folyvást üsak másra gondolunk, mások szeretnénk lenni, mint «mik éppen vagyunk és mást szeretnénk tenni, mint Bin it épen tennünk kell. És ha talán nem is megy úgy \ dolgunk, mint másoknak, vagy amint megérdemel­­íénk, ne kicsinyeskedjünk, ne zúgolódjunk és ne várjunk csodákat az Istentől. Megnyugodni Isten rendelésében, mindenben Istennek akaratát látnunk és Isten dicsőségét mun­kálnunk, ezt a szép és nemes életet kell Szent János­tól megtanulnunk. íme, ő börtönbe került ártatlanul, mert megmondotta az igazat Heródesnek és mégis megnyugodott. A világ, amelyet tanított, méltatla­nul, hálátlanul járt el vele szemben és még sem zú­golódott. Boldogok vagyunk mi is, ha a világ hálát­lansággal fizet, mert akkor az Isten fog nekünk meg­fizetni egykoron. Ne várjunk hát mi sem hálát attól a világtól, amelytől jutalmunkat se várjuk. AZ IRGALMAS SZAMARITÁNUS Szent Lukács 17. rész, 85. szakasz EVANGÉLIUM n Az időben, amikor bement Jézus egy faluba, tiz bélpoklos férfiú jőve, kik távol megállának. S föl­­emelék szavukat, mondván: Jézus, Mester, könyö­rülj rajtunk. Kiket midőn meglátott, mondá: Menje­tek és mutassátok meg magatokat a papoknak. És lön, mikor mentek, megtisztulának . . . Egy pedig kö­zülök, látván, hogy megtisztult, visszatért és nagy fenszóval magasztalván az Istent és arcraboriüa Jé­zus lábai előtt, hálát adván, és ez szamaritánus volt. Felelvén pedig Jézus, mondá: Nemde, tizen tisztul­tatok meg és a kilenc hol vagyon? Nem találtatott, aki megtérjen és dicsőséget adjon Istennek, hanem csak az idegen nemzebbeli? És mondá neki: Kelj fel, menj el, mert a te hited megszabadított téged. SZENTBESZÉD A Kennedy kormány tagjai? — A kilenc politikus közül nyolc valószinü miniszter jelölt a Kennedy kormányban. Stevenson kétszeres demokrata elnökjelöltre feltehetően az Egye­sült Államok londoni nagykövetének tisztsége vár. SZENT JÁNOS NAPJÁTÓL JÉGTÖRŐ MÁTYÁS NAPJÁIG Karácsony közeledtével egyre jobban sűrűsödnek az ünnepek. Az ősi karácsony-té­li ünnepkor hivatalosan no­vember 30-tól, Szent András naptól február 24-ig, Jégtörő Mátyás napjáig terjed. De­cember 8-ikát, a Szeplőtlen Fogantatás napját régebben Földtiltó Boldogasszony nap­jának is nevezte a magyar, mert ettől a naptól fogva már nem szabad szántani. Ré­gi világban, amikor az ember még közelebb élt a földhöz, csak a föld téli álmának ideje adott a földmivelő, pásztorko­­dó népnek megnyugvást. A föld a hó alatt, az állat a ka­rámban pihent, a kora tavasz­tól késő őszig munkálkodó gazda pedig hasznos mulatsá­gokkal az uj munkára való készületben töltötte az időt. A rövidülő napok és a hosz­­szabbodó éjszakák összehoz­ták a családot, a rokonságot és a szomszédokat. A fonóban, a toll-, meg a kukoricafosztás­­nál gyűltek össze a fiatalok, folyt is a játék, a dal és a táncolás. De ilyenkor ezekben a fonókban fonódtak a szerel­mek is. Az öregek és a csalá­dosok a jószágot, a háztájat és a gyermekeket tartották szemmel. Egyre ritkuló népszokása­inkban az ezer év előtti po­gány hitvilágnak sok emlékét őrizzük, hiszen a pogányság­ban is sok előkészület volt a kereszt szentségére. A kará­csonyi ünnepkör igazi hangu­latát az adventi időszak adja meg. A hivek a hajnali misén az éjszaka sötétségében vár­ják a hajnali napfényt, a vi­lágosságot, a Megváltót. Az ő fénye győzi le a sötétség birodalmát és űzi el a rontás szellemeit. A hosszú estéknek srre az időszakára esik a sze­relmi bájolás időszaka is. Ma­gyar és magyarorosz vegyes lakosságú falvakban Mikulás naphoz szerelmi babonák fű­ződnek ; a leány felmegy a to­ronyba és háromszor megüti a harangot: vőlegényt hiv. A szeplőtlen Fogantatás, vagy mint régebben nevezték, Föld­tiltó Boldogasszony ünnepén a magyarok Nagyasszonya a földtől tiltja el a gazdát. Szent Lucia, Luca napján, de­cember 13-ikán a lányok kö­nyörögnek szüzességéért vér­tanú halált halt Lucához. Másutt a veszély elhárításáért fohászkodnak hozzá és a jö­vendőt akarják kitudni tőle (Luca széke, Luca kalendári­um, Luca kerék.) A gyermekek már Advent I elseje óta járják a falut, beth­­lehemeznek.. Régi magyar szó kás ez is. Mert mi lehetett volna kedvesebb a magyar pásztornak, mint a pásztorok imádása a bethlehemi herce­­gecske csodálatos jászolánál. A pásztoroknak angyal adja hírül Krisztus születését. Fel is kerekednek, dudával, síppal, furulyával, hogy ajándékokat adjanak n«ki. Csillag mutat­ja az utat és rátalálnak az is­tállóra. Egy nagyon régi, száz esz­tendőnél is régebbi magyar Betlehemben éneklik a pász­torok : Jaj szegény, de fázik, Könnyeitől ázik, Nincsen neki dunyhája, Se cifra nyoszolyája, Csak szénája, csak szalmája Barmok szája Melegítő ruhácskája, ökör, szamár lehel rája. A pásztorok elhozzák aján­dékaikat, fejecskét, sájtócs­­kát, báránykát és örömükben vig táncot járnak a jászolnál, majd igy folytatják: Üdvözlégy kisdedecske, Betlehemi hercegecske, Ez élet után kérünk, Légy minekünk vezérünk! Szalma, szalma, szalmája, szalmája, Édesanyja pólyája, Fújjad azért a dudát, a dudát, Hadd szóljon vig nótácskát. A házigazda ezután meg­vendégeli a betlehemeseket, akik nemsokára odébb is áll­nak, hogy a szomszédnál foly­tassák játékukat. A kis Jézus születésével kezdődik volta­képpen a napok hosszabbodá­sa, a világosság győzedelme a sötétség felett. Ádám bűnét keresztény tanítás szerint Krisztus váltja meg. A régi legenda szerint Jézus kereszt­fáját ugyanabból a fából ácsolták, amely egykcjr a Tu­dás fája volt. Még a mi ka­­rcsonyfánkon szokásos arany­láncok és az angyalhaj is a Tudás fájára tekeredett kí­gyót jelképezi. De ugyanez a fa Jézus keresztje is, ezért szoktak szentképet helyezni a fa tetejére, az alatta heverő ajándékok pedig arra az aján­dékra emlékeztetnek, melyet Jézus születésével Isten adott ezen a napon az embereknek. A karácsonyi ünnepkör első szakasza az Uj nap ünnepével december 24-ikével be is zá­rul. A napok lassan-lassan meghosszabbodnak, rövidül­nek az éjszakák, a Rontás szellemei megfutamodnak Jé­zus elől. Egyszer majd fölen­ged a fagy is, tavaszra a fia­tal szivek is megtalálják egy­mást, a gyermekek jobb szint kapnak a naptól, a fold meg­termékenyül és az állatot ki lehet csapni a legelőre. Hála­telt túlcsorduló szivvél ének­li a székely betlehemes: Oh Atyádnak öröme, Oh Anyádnak szerelme, Aludj, aludj! Oh napfény, oh élet, oh édes Jézus, Oh édes Jézus! Sajnos, ma már egyre job ban ritkulnak ezek a szép ka rácsonyi szokások, pedig r régi időkben se szeri, se szá­ma nem volt a sok dalnak szokásnak, játéknak kará csony táján a magyar falu ban. A síró haimadik NEW YORK — A rendőrök harcban állnak a főnökükkel, Kennedy vei, aki nem akarja megengedni a rendőröknek a mellékfoglalkozást. A rendőr­ök egyesülete a. főnök távozá­sát követeli. Addig is, amig lázadásuk nem vezet győze­lemre, haragjukat a város né­pén töltik ki: eszeveszetten osztogatják a tiketeket. Les­ben állnak vendéglők előtt és lecsapnak az autójukból ki­lépő vendégekre, tiketet ad­nak nekik. A legtöbb étterem tulajdonosai magukra vállal­ják a tiketek kifizetését. Az egyik nagyforgalmu étterem tulajdonosa a múlt héten 170 dollár tiketadót fizetett ki. Ketten veszekedned és a har­madik sir. A földosztás vége WASHINGTON — Nincs többé olcsó föld Alaszkában. Életbelépett az uj törvény, amely szerint Alaszka kor­mánya nem adhat el többé földet akerenkint 1.25-ért. A valódi “piaci” árat kell ez­után fizetni. Orosz cigányok MOSZKVA — A szovjet rádió jelenti, hogy az ország­ban összesen 132,000 cigány él, akik nem kóborolnak, ha­nem helyhez kötve dolgoznak. Krisztus Urunk elé tiz poklos férfiú jőve, kik tá­vol megállának s nagy fenszóval mondák: Jézus, Mester,'könyörülj rajtunk, szabadíts meg minket a felette súlyos gyógyíthatatlan betegségtől. Midőn Jézus meglátta ezen poklosokat és meg­hallotta, hogy őt segélyül hívják, mondá: Menjetek, és mutassátok meg magatokat a papoknak . . . Ha a papokhoz elmentek és nekem engedelmeskedtek, ha­talmam s gondviselésem folytán biztosan meggyói gyűltök a poklosságtól. És Ion, mikor mentek, meg­­tisztulának. A poklosok, Jézus szavaiban a biztosan bekövetkező gyógyulás zálogát bírva, örömmel in­dultak útnak. íme, útközben megtörtént ama csoda, hogy a súlyosabb poklosságban szenvedő tiz férfiú eme gyógyíthatatlan betegségből Jézus isteni ereje folytán megmenekült. A szamaritánus, látván azt, hogy megtisztult a poklosságtól, yísszatére a megkezdett utjából és nem ment a többi meggyógyulttal tovább, hanem útját az Ur Jézus félé vette; a legnagyobb öltömtől áradozó ajakkal fennhangon magasztalván az Istent, aki Jé­zus által őt meggyógyította. És arcraborula a meg­gyógyult szamaritánus Jézus lábai előtt, a legmé­lyebb alázatossággal s a legnagyobb tisztelettel há­lát adván. Felelvén pedig Jézus, monda: Nemde, ti­­>.en tisztúltak mag és a kilenc hol vagyon? A szamaritánus, akiről itt említés van téve, áb­rázolja a keresztény vallásra később áttért pogánvo­­kat, akik aztán hittek Krisztusban s neki hálát adtak, míg ellenben ama kilenc háládatlan azon háládatlan Izraelt juttatja eszünkbe, mely Krisztus szent evan­géliumát megveté. A hálátlanság a lélek ellensége, az érdemek ki­öntése, az erények szétszórása, a jótétemények el­vesztése. A hálátlanság száritó szél, amely kiszárítja a kegyelet forrását, a könyörületesség harmatát, a malaszt folyamait. Aztán mondá Jézus a meggyógyultnak: kelj fel, menj el, mert a te hited, amelynél fogva hitted, hogy én meggyógyíthatlak s valóban meg is gyógyítják, megszabadított téged úgy a testi poklosságtól, mint pedig a lelkiektől, azaz a vétkektől. Azért valószinü, hogy ezen bélpoklos, Isten ál­tal felbuzditva, töredelmesen megbánta bűneit és megigazult. Azonfelül elhagyta a szamaritánus fele­­kezetét és a zsidó vallásra tért át; végre pedig Jé­zus tanítványává lett, megkeresztelkedett és igy ke­reszténnyé lett, mindenütt hirdetve Krisztus hatal­mát és csodatevő erejét és sokakat téritett meg az ő hitére. Erre ösztönözte a hála, melyért Jézus őt meg­dicsérte. Kövessük az evangéliumi poklost a bizalomban, hogy Jézusnál segélyt és üdvöt találjunk, de ne kö­vessük a hálátlanságban a bélpoklosságtól csodála­tosan méggyógyult ama kilenc zsidó férfiút, akik fö­lött a Megváltó panaszkodik. A jólétnek, mely fölött a poklosságtól megtisztult férfiak örültek, mi is, még pedig sokkal magasztosabb értelemben, részeseivé lettünk; tanúsítsuk hálánkat az Ur iránt ezen és min­den jóért, melyet tőle minden órában nyerünk, még pedig azáltal, hogy minden órában üdvünk gyümöl­csét munkáljuk. TIROS II, AZ IDŐJÓS A Tiros II mübolygó, amely szabályos körben ke­ring a föld körül, forradalmasíthatja az időjárásfigye­lést. A mübolygó érzékeny műszerei több mint 400 mér­föld magasságból kémlelik és fényképezik a felhőket és a leküldött fényképekből az időjárásfigyelő szakem­berek le tudják olvasni, hogy mely irányból milyen szél vagy szélvész várható a közeli napokban idelent. Ha Tiros tornádót jelent, néhány napi előzetes jelentés időt ad a felkészülésre, házak elhagyására, egész hely­ségek kiürítésére, esetleg emberéletek ezreinek meg­mentésére. Elég emliteni azt, hogy Pakisztánban nem­rég 10,000 emberéletet oltott ki egy váratlanul jött táj­fun. EGYETÉRTŐ CIVAK0DŐK Moszkvában több mint két héten át csucskonferen­­ciáztak az orosz, kinai és csatlós kommunista nagysá­gok arról, hogy miképpen kell tovább folytatni a har­cot a szabad világ ellen. Az oroszok és a kínaiak hom­lokegyenest ellenkező elméleti álláspontot foglaltak el. Az orosz álláspont: Mi elég erősek vagyunk ahhoz, hogy pusztító háború nélkül is hatalmunkba kerítsük az egész világot. A kinai álláspont: A kapitalisták nem adják meg magukat, fegyveres erővel kell őket leverni. A kinai kommunisták eszerint harciasabbak, vi­szont világpusztitó fegyvereik csak az oroszoknak van­nak a kommunista táborban. A kinai harciasságot tehát csak úgy lehet értelmezni, hogy atomháborúra akarják rábeszélni a Kruscsev bandát. Persze Kruscsevnek ők nem diktálhatnak, igy tehát marad minden, ahogy volt: Kruscsev tovább is atombombás rakétákkal fog fenye­getőzni, ultimátumot ultimátum után fog küldeni a Nyugatnak. E percben két ultimátum csüng a levegő­ben: Nyugat-Berlint kiszolgáltatni a kommunistáknak! A fegyverkezés csökkentése és végül teljes leffegyver­kezés csak úgy lehetséges, ha a Nyugat lemond az el­lenőrzés jogáról és szentül hisz mindent, amit a szov­jet hazudik! A szovjet a fenyegetőzés és ultimátum-küldés módszerével győzni remél, háború nélkül, amely ön­­gyilkosság lenne. A végcél tehát ugyanaz, mint a kí­naiaké: meghódítani a világot ,eltemetni a kapitaliz­must. A cinkosok civakodnak, de a végcélban egyetér­tenek. Ezek is, azok is ölni, temetni szeretnének. Sze­rptriónnV r!o mornölz-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents