A Jó Pásztor, 1960. július-december (40. évfolyam, 27-51. szám)

1960-12-02 / 48. (47.) szám

— Mit akar ön? — kiáltott Krecsun bőszülten.

— Ön nem is ismerheti nőmet.

— Oh, nagyon is ismerem. Alkalmam volt teljes tájékozást szerezni londoni viselt dolgairól s más egyebekről is.

A herceg arca elborult. Tudta, hogy neje Londonban volt egy nagybátyjánál. Ez magábanvéve még nem lenne rossz, de mit tudhat róla ez a fickó? Talán csak azért beszél igy, mert azt hiszi, hogy botránytól tartva megijedek és visszalépek a panasztól.

• - Arcátlan! — kiáltott. — Hogy meri nőmet gyanúsítani ?

— Ám ha gondolja lord, hogy semmit sem tudok, akkor adjon át engem a detektiveknek, — felelt Balmoral Armand vállát vonva. — De tudja meg, hogy étből nagy botrány lesz, amit ön fel nem venne. De ha szabadon ereszt, akkor kötelezem magam, hogy hallgatni fogok.

Krecsun megijedt.

— Mondja meg hát, mit tud? — kérdezte.

— Azt most nem mondom meg. Ha szabadon bocsát, akkor el lesz temetve a dolog, ellenkezőleg azonban napfényre hozom.

Krecsun azt hitte, hogy nejének és saját magának is tartozik azzal, hogy botrányba ne adjon alkalmat.

Elvégre üsse kő. Mi haszna belőle, ha ezt az undok ügyet tovább vinné.

— Ám legyen, — mondotta. — Visszalépek a panasztól, de oly feltétel alatt, hogy ön Egyiptomot három nap alatt elhagyja.

— És a két darab ezres nálam marad, — egészítette ki Balmoral Armand.

— Még ez is hozzá? — szólt a herceg.

— Máskép nem utazhatom el, — felelt szárazon a komornyik.

Krecsun végtelen bosszús arcot csinált s igy szólt:

— Jól van, kérelmét teljesítem. A detektiveknek meg fogom mondani, hogy távozzanak el ön nélkül, mert én visszalépek a panasztól. De azt mondom, ön még ma el fog utazni.

— Erre kötelezem magam, — válaszolt Armand.

Krecsun savanyu ábrázattal tért vissza a szalonba, ahol a detektívek várták.

—: Uraim, — mondotta. — Meggondoltam a dolgot. A fickó könyörgése meglágyította szivemet. Nem akarom őt végkép tönkre tenni. Ennélfogva kijelentem, hogy az ellene emelt panaszt visszavonom.

— A detektívek meglepetve néztek rá.

— Célom, — folytatta a herceg — különben is csak az volt, hogy a házitolvaj kiderittessék és eltávolittassék. Az egyik már megtörtént, a másik is meg fog történni, mert a fickót kötelezi em, hogy Egyiptomból távozzék.

Erre igy szólt a detektivfőnök:

— A panasz visszavonása nem változtat a dolgon semmit, mert a lopás hivatalból üldözendő bűncselekmény.

— De kérem önöket, ejtsék el, — szólt Krecsun.

— Hálás leszek érte. Nem akarom, hogy mindenféle idézgetéseknek és az igazságszolgáltatással járó herce-hurcának legyek kitéve. Én üdülni jöttem ide.

— Ha herceg ur minden áron kívánja, hallgatni fogunk. Ám a felek igen rosszul teszik, hogy első haragjukban a rendőrséghez futnak s aztán megbánják a dolgot. Ezzel nekünk csak felesleges munkát okoznak.

— Bocsássanak meg uraim, — de csak beláthatják, hogy az embernek egyebeket is figyelembe kell venni. Egyébiránt, mint már említettem, időveszteségükért kárpótolni fogom önöket.

Ezeknek is pénzt nyomott a markukba. A detektivfőnök kezdetben habozott, de aztán mégis engedett a herceg kérelmének.

Balmoral Armand felszabadult kötelékeiből s azonnal elhagyta a házat, holmijával együtt s két ezrest is magával vivén.

— Kár, hogy mindjárt rájött a lopásra, — gondolta magában. — Ha ezt előre gyaníthattam volna, mindjárt kettesével kellett volna kivenni a gyönyörű bankjegyeket, igy én ma kétezer frankkal gazdagabb lennék. De igy is jó üzletet csináltam.

Krecsun pedig felkereste nejét. Sötét arcáról mindjárt látta Etelka, hogy valami történt. Rögtön Armard jutott eszébe, aki saját védelmére bizonyára a végső eszközhöz folyamodott.

— Etelka, — szólt a herceg ingerülten. — Ismerted te ezt a fiatal embert?

I Etelka összerezzent, de következetes akarván

| marad/, azt felelte, hogy nem ismeri, í — De ő azt állítja, hogy ismer téged.

[ — Ugyan honnét?

[ — Angliából. Azt is állítja, hogy ő kompromittálhatna téged.

— Engem? — kérdezte Etelka felháborodást mutatva. — Hogyan, vagy miyel?

— Azt állítja, hogy sokat tud rólad, amivel kompromittálhatna . . .

Erre Etelka igy szólt igen komolyan:

— Kedves férjem, nagyon sajnálom, hogy ennek a fickónak felültél. Kérdezted-e legalább, mit tud?

— Nem kérdeztem. Ezt te rád és az én nyugalmamra való tekintettel, nem tehettem. Ha van valami a múltadban, ami kompromittálhatna, azt én nem másoktól, hanem tőled akarom hallani. Ezt úgy hozza magával a bizalom.

— Ez tehát azt jelenti, hogy nem bízol bennem, — viszonzá Etelka sértődve. — Ám, ha igy áll a dolog, akkor én kész vagyok ebből levonni a következtetést.

Ettől megijedt Krecsun.

— Oh, kedvesem, nem úgy értem. Hogy is tételezhetsz fel rólam ilyet. De lásd, ez már a második eset, hogy egy nyomorult fickó ilyen orvtámadást intéz ellened. Ha igy tart, akkor sehol sem lesz nyugalmunk.

— Herceg ur, — mondá Etelka igen hidegen, sőt büszkén, — ha ön azt hiszi, hogy a múltban van még valami, ami engem kompromittálhatna s ez okból nem tarthatja tulajdon jellemével összeegyezhetőnek, hogy velem megossza házi közösségét . . .

— De Etelka . . .

— Nem, nem herceg ur — önhöz képest szegény nő vagyok, kivált most, midőn enyéimmel meghasonlottam . . .

— De kérlek Etelka.

— Bocsánat herceg ur, de bennem is van annyi jellem és büszkeség, hogy ilyet szó nélkül nem hagyhatok. Hogy tolvaj egyének végszükségükben ilyen gálád furfanghoz folyamodnak, arról én nem tehetek — de nem is védekezem ellenük, mert ez méltóságomon alul van. De hogy tulajdon férjem bizalmatlansággal viseltessék irántam, ezt el nem viselhetem.

Etelka jól számított, mert ezen szavak egészen lesújtották Krecsunt.

— Drága Etelkám, — szólt neje kezét megragadva, — ép ez, amit tettem, mutatja, mennyire szeretlek és mennyire kívánok minden kellemetlenséget tőled távol tartani. Nem is kérdeztem tőle, mit tud, habár mégis voltam győződve, hogy semmit sem adhat mindamellett még ettől is meg akartalak kímélni. Egy pimasz inas ne vehesse rágalmazó ajkára az én feleségem nevét.

— Hogy hívják voltaképp azt az embert? — kérdezte most Etelka.

— Balmoral Armandnak.

— Ah, most már tudom, ki ő, — szólt Etelka megvető kézlegyintéssel. — A név után rájövök az összefüggésre. Elhunyt nagybátyám házánál odajöttömkor volt egy Balmoral Viktoria nevű nő, mint házvezetőnő alkalmazva. Ez ladynak nevezte magát holott az apja egy igen szegény cipész vagy ilyesmi volt. Ez a nő egy meglehetős zajos múlt után — amely időből ez a törvénytelen fia származik — valamikép bejutott londoni nagybátyám házához. Nagyon tudta adni a becsületest és teljes elismerését és bizalmát bírta nagybátyámnak. Pedig visszaélt a bizalommal. Én átláttam a szitán és felnyitottam nagybátyám szemeit. Ekkor megkezdődött ellenem a harc, melybe az a nyomorult nő fiát is bele vonta. A dolog vége az lett, hogy nyugalmam érdekében nagybátyám házát elhagytam.

Percig szünetet tartott, lesve szavainak hatását. Krecsun tökéletesen meg volt győzve.

— Ebből nekem volt legtöbb hasznom, csakis igy kaphattalak meg téged, — szólt szerelmes pillantásokat vetve nejére. És most felejtsük ezt az utálatos eseményt.

— Nem elég csak felejteni, — jegyezte meg Etelka.

— Vájjon mit akarsz még, kedvesem?

— Tudni akarom, vájjon bizol-e bennem tökéletesen?

— Oh a legtökéletesebben, kedvesem. Lehet, hogy nem találom el mindig a leghelyesebb utat, vagy az igazi kifejezéseket, de bizalmatlanság nincs bennem és mindenben csak a legszebbet és legjobbat gondolom rólad. Hiszen megmutattad, hogy egy valóságos angyal vagy. Amit velem és gyermekeimmel még nevelőnőkorodban tettél, az egy nagy és nemes lélekre mutat. Közönséges üzér lelkek nem tehetnek ilyet. Te végtelenül becses lettél előttünk; mindenünk úgy összeforrott veled, gyermekeimnek annyira igazi anyjává lettél, hogy a kisebbik talán bele is halna, ha téged nélkülöznie kellene. Oh kedvesem, ne hidd tehát, hogy itt következtetéseket kellene levonni. Vagy te oly könnyen tennéd azt?

Etelka is meg volt hatva.

— Nem, — mondotta. — Vérző szívvel vonhatnám csak le, de női büszkeségemnek tartozom azzal, hogy szivemet legyőzzem, bánatát elfojtsam, kitörő jajszavát elnémítsam.

— Erre nincs szükség kedvesem. Te nagyol jól tudod, hogy mim vagy te nekem. Attól a perctől fogva, melyben házamhoz jöttél, egész a mai napig, tapasztalhattad, hogy nem lebegett előttem semmi más, mint csak az az egy cél, hogy tégedet boldogítsalak

s feledtessem veled mindazt, amit a múltban szenvedtél. Arra törekedtem, hogy kárpótoljalak hontalanságodért s házamnál megtaláld azt, amit elvesztettél.

Etelka hallgatott.

— Gyere ide keblembe, drágáin, — folytatta Krecsun meghatottságtól remegő hangon. Ne legyen köztünk semmi félreértés. Légyen a mi boldogságunk és házi békénk is ép oly erős karjaival és csókot nyomott homlokára.

— Ne sírj, — mondotta. — Az Isten nemcsak jó, hanem rossz embereket is teremtett. Ha ezek olykor nem keserítenének bennünket, talán meg is unnánk á boldogság és a béke édességét. Vegyük tehát úgy ezeket az embereket, mint szükséges rosszat. Ezeknek az áskálódásaiból tudjuk csak meg, hogy mily becses kincs az, amit bírunk és amit ezek el aka'rnak rabolni.

Etelka némán bólintott fejével.

Ennek az embernek valóban arany szive van. Ah, mennyiért nem adná, ha neki most szeplőtlen múltja lenne. Kétszerte becsesebb lenne akkor előtte az a nagyszerű helyzet, melybe őt a férfi nagylelkűsége helyezte és határtalan lenne öröme ama boldogság fölött, melyet Krecsun oldala mellett talál.

De igy a sötét múlt félelmes árny gyanánt állott közöttük s tökéletlenné tette reá nézve a jelen örömeit és boldogságát. Mert ez az árny, váratlanul vészterhes felhővé változhatik át, melynek gyújtó villámai tönkre tehetik egy perc alatt mindazt, amit évek fáradságos munkája létesített.

Most bánta, hogy gyűlölete által nemcsak nemtelen, hanem gonosz tettekre engedte magát ragadtatni.

Titkon nem egyszer sóhajtott fel magában. Oh miért nem vagyok én is jó és nemes, mint Ilonka?

— Nos kedvesem? — kérdezte Krecsun, — te minderre nem szólsz semmit?

— Oh Vazulom! — kiáltott Etelka. — Ha nem lenne mögöttem mindaz, ami ellenségeimnek fegyvert ad a kezeibe, akkor én a legboldogabb nőnek tartanám magamat az egész világon.

—- így tehát nem vagy az?

— Az vagyok, mert te azzá akarsz tenni. Te mindent elkövetsz, hogy az élet reám nézve egy földi meny ország legyen. De ellenségeim nem akarják. Oh ezek a nyomorultak, sarkamban vannak folyvást s botlásaimból fegyver kovácsolnak ellenem.

— Ezt a fegyvert én ki fogom ütni kezükből, —

felelt Vazul. — De még ezt se teszem. Nem érdemesítem őket erre. Amit ők éles kardnak gondolnak, az nem egyéb nádszálnál, melynek nincs se éle, se hegye. Légy tehát nyugodt. A rágalmazó beszédet ahogy eddig, úgy ezentúl is megvetéssel fogóm viszszautasitani. És ha ez a fickó még egyszer mutatni merészelné magát, akkor érezni fogja kezem súlyát, erről biztosítalak. . . , . , . -7. FEJEZET Egy újság-cikkely

Krecsun hiába hivatkozott a fölöttük levő égboltozat derűjére, mint boldogságuk jelképezőjére.

Napról-napra hosszú egymásutánban a derült napok szakadatlan láncolata következett. Etelka azonban úgy találta, hogy ez a derült égboltozat nem jelenti egyszersmind az ő boldogságának derültségét is.

Akárhogy igyekezett is feledni, de nem volt képes. Egy baljóslatú sejtelem mindig azzal rémítette, hogy ebből a derült égből egyszerre csak le fog suitani a villám.

Férje előtt jókedvűnek akart látszani, belül azonban napról-napra pokoli kínokat szenvedett.

ösztönszerüleg sejtette, hogy Balmoral Armandnak nem ez volt utolsó szereplése.

Sejtelme megvalósult, bár nem oly alakban, mint gondolta.

Egy napon ugyanis a portás egy levelet kézbesített neki. Nagyon el volt csodálkozva, hogy ugyan ki küldheti? El lehet képzelni, hogy mindjárt rosszat gondolt.

Reszkető ujjakkal felbontván a levelet, a következőket olvasta:

“Asszonyom! Itt vagyok! Megtudtam még otthon, hogy Kairóba utaztak. A kétszázezer frankomat követelem, evégből jöttem ide! Utolsó pénzem s ráment az útra. Ha engem ki nem elégít, oly kegyetlen leszek, mint az éhes fenevad. Huszonnégy óra múlva a pénz vagy ily értékű bankutalvány, az én zűriemre poste restante legyen feladva. Ennél többet nem mondok. BARRIET”

Etelka reszkető kezéből csaknem kiesett a levél. Egy percig szótlanul bámult reá. Lélegzete akadozott, körülötte táncoltak a tárgyak, ő maga is ug> szédült, hogy kénytelen volt a szék támlájába kapaszkodni.

A villám tehát lecsapott. Az az árny, melyet egész mostanáig férje és maga között látott, csakugyan vészterhes felhővé változott s e levél alakjában már hallatja első dörgését.

(Folytatjuk)

7, OLDAL

SZEMÉLYI HÍREK

János pápa 79-ik születésnapjához ért el,

' *

Megszületett John F. Kennedy junior — á megválasztott elnök második gyermeké.

Churchill kiheverte száz betegsége és balesete legujabbját, csonttörést a hátában.

AFRIKAI TÉRKÉP

A szovjetet Afrikától távoltartani nem lehet. A szovjet behatolás kezdető módja a segítés — gazdasági és katonai segítség. Erre az uj, független, de szegény és fejletlen országok nem mondhatnak nemet, sőt egyes kormányok kérik is a szovjet segítségét.

Jelenleg a szovjet baráti kapcsolatot tart fenn Ghana. Mali és Guinea afrikai államok kormányaival. Kongóban a harc a függetlenek és a szovjetgarátok közt még eldöntetlen.

A legtöbb uj afrikai állam 'gézétől a korábbi gyarmati hatalmak (Anglia, Franciaország) közösségében maradtak.

Eaton, Moszkvában

Cyrus Eaton, a clevelandi milliomos kapitalista, Kruscsev politikai kebelbarátja, szülővárosában, a kanadai Pugwaschban hat év óta tudós értekezleteket szokott rendezni, amelyeken az atomháború elhárításának lehetőségeiről és módjairól szoktak vitatkozni. Most is lesz Pugwash Conference — de nem ^ugwasch városban, hanem Moszkvában. Eaton a feleségével már elutazott Moszkvába.

Gazdag embernek magas az ára

RANGOON, Burma — A fővárostól 30 mérföldnyife északra levő erdőben megtar látták a napok óta eltűnt Moosa Madha automobilját és benne egy emberrabló üzenetét: Egy és fél millió kijat ( több mint 300,000 dollár) váltságdíjért a család visszaj kaphatja Moosát. j Az elrabolt 31 éves Moosa Madha egyike az ország leggazdagabb embereinek. A család birtokában vannak Burma legnagyobb szappan- és napernyő-gyárai.

A hét legjobb vicce

Az iszákosság elleni küzdelem során propaganda plakátokat függesztenek ki á Moszkva közelében lévő kolhozokban is. A plakáton rongyosrüháju férfi látható, kezében egy pálinkásüveggel; az alak mögött pedig fenyegető pózban ott magasodik a kaszás halál.

Az egyik kolhoz dolgozója, az öreg Vladimir odalép a szép színes plakáthoz és elmerülten nézegeti. A termelőszövetkezet egyik propagandistája meglátja ezt, odamegy hozzá és megkérdi:

— Remélem, tudja mit jelent ez a kép, ott a halállal a részeg ember mögött, Vladimir elvtárs V

— Hogyne tudnám — feleli Vladimir — azt jelenti, hogy ‘‘iszunk mindhalálig!’*

\ írt PiSStOR