A Jó Pásztor, 1960. július-december (40. évfolyam, 27-51. szám)
1960-12-02 / 48. (47.) szám
2. OLDAL \ írt A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD/ Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkeszti'.-.ég és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STUFET CI FVELAND 14. OHIO Telefon: CHerry 1-5905 >3 ELŐFIZETÉSI DIJAK: Cgy évre________________$6.00 évre ________________$3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year_______________$6.00 Half Year ........... $3.50 Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio Waftisham, Suffolk. Englandban az RAF jef-vadászai közeli formációban repülve, szivárványt rajzolnak ki az égre. KÉTSZÁZ FORINT A HAZÁRDJÁTÉK VESZÉLYE Irta: NAGY ENDRE Amerika legtöbb államában és városában a hazárdjáték tiltva van. Ennek oka nemcsak erkölcsi megfontolásokra vezethető vissza, hanem arra a körülményre is, hogy a hazárdjátékoknak egykönnyen rabja lehet az ember és akkor a lejtőn nincs megállás. Az Egyesült Államok börtöneit megtöltő bűnözők nagyrésze nem született rabló vagy gyilkos, hanem a körülmények tették azzá. Amerikában ugyanis senkinek sem kell éhenhalnia és ha valaki dolgozni kiván, mindenkor képes megkeresni a tisztességes megélhetéshez szükséges pénzt. Amire azonban nem telik, akármilyen jól fizetett állást tölt is be egy polgár, az a hazárdjáték. A hazárdjátékoknak sok a fajtája. Lehet azt kártyával, rulettel, kockákkal, sőt még számokkal is játszani. Valamennyinek azonban egyetlen közös vonása az, hogy akik annak rabjai lesznek, azok készek mindenre, csakhogy szenvedélyüket kielégítsék. A kábitószercsempészek, zsarolók és számos más bűnöző kategória képviselői a biróság előtt felelve tetteikért a legtöbb esetben azzal mentegetőznek, hogy a hazárdjáték vezette őket a rossz útra. Hasonló azonban a helyzet megtévedt bankpénztárnokok esetében is, akik soha a bűnözés útjára nem léptek volna, ha a hazárdjátékoknak nem esnek áldozatul. Az amerikai bünszindikátus, amelynek ezidőszerint Johnny Accardo chicagói gangszter vezér állt az élén, a közelmúltban a biróság előtt állt adócsalás ügyében. A biró hangsúlyozta, amikor a gangsztervezérnek a fejére olvasta bűneit, hogy az amerikai törvénymagyarázó testület véleménye szerint a legtöbb bűntény melegágya a hazárdjáték. Az is közismert tény, hogy a titkos játékbarlangok országszerte ugyancsak a bünszindikátus irányítása alatt állanak és az onnan befolyó jövedelem milliókat tesz ki. Nem túlzás tehát az az állitás, hogy a bűnözésnek úgy állhatjuk útját a legjobban, ha saját környezetünkben vesszük elejét a hazárdjátékok meghonosodásának POLITIKAI NYELVZAVAR A New China cimü pekingi angolnyelvü lap jelentette: Az öt kinai demokratikus párt központi bizottságainak kibővitett ülése több mint egyhónapos tanácskozás után véget ért. Egyebek között kinai belpolitikai kérdésekről és a nemzetközi helyzetről folytattak eszmecseréket. A keletnémet szovjetzóna rádiója pedig ezt hirdette ki: Németország Kommunista Pártjának Központi Bizottsága a Német Szabadság-rádióban közzétett nyilatkozatában elitéli a nyugatnémet jobboldali szakszervezeti vezetők kapitulációját Strauss bonni hadügyminiszter és tábornokai előtt. Az egyik hirt is megértjük, a másik hirt is, mert mindkettő világosan van megfogalmazva. Külön-külön értjük, de együtt nem értjük. Azt még megértenék, hogy a kinai kommunisták demokratikusnak neveznek kommunista pártot, merthiszen ők észak-koreai, északvietnami és más demokratikus köztársaságokról beszélnek. De sehogy sem tudjuk megérteni, miért beszél a keletnémet kommunista rádió Németország Kommunista Pártjáról. Miért nem nevezik Németország Demokratikus Pártjának? Bismarck azt mondta, hogy csak az ökör következetes. Mi azt mondjuk: A hazug is legyen következetes. j ASSZONYREGIMENT? Bajban van az erősebb nem. Az a veszély fenyegeti a férfiakat, hogy előbb-utóbb Amerikában asszonyregiment lesz: női elnökünk lesz, nők lesznek a miniszterek, a közhivatalnokok, az adószedők és a rendőrök. Erre a félelemre a népszámlálási statisztikai adatok adnak okot. Amerikában ma két millióval több nő van, mint férfi és, mert a nők tovább élnek, ez a számarány a következő években és évtizedekben egyre inkább a nők javára fog alakulni. Aminek következménye lesz, hogy a választásokon túlsúlyba jut a női szavazat, a nők szavazata fog dönteni, a nők átveszik a kormányzatot. Csakugyan igy lesz? Ugyan, kérem! Nem bolondok a nők, hogy gyenge vállaikra vegyék a kormányzás súlyos terhét! Az élet nehezét a nők szívesen átengedik a férfiaknak. John! John! A fiatal báró még egynéhány kísérletet tét.», aztán türelmetlenül ment az előszobába. John ott sem volt. Ellenben, mikor lépdelt a kopott gránitlépcsőkön, a kastély mögött, a kerekes kút tövében rábukkant. Ingujjban volt és fát aprózott. Mert John csak a végső szükség esetén volt inas. Egyébként a szakácsnő mellett végzett el konyhai teendőket, amióta a tanyáról belső munkákra berendelték. A fiatal báró ráförmedt: — Az ördög vigyen el, hogy soha sem lehet rád találni! — Húzd fel gyorsan a libériádat és jelents be a grófnőnek. A grófnő a fiatal bárónak édesanyja volt és úgy, reggeli után, a pesti újságok olvasása közben szokta a családi ügyeket elintézni. A nap többi részében a gazdaság kötötte le. A grófnő kíváncsian pillantott fel újságjából a lorgnettjén keresztül, amikor a fia komor és ünnepélyes arccal belépett hozzá. — Csókolom a kezedett, édes mama! — Jó reggelt. Nos? A fiatal báró előbb körülfutotta szemeivel az ódon és éppen nem összeválogatott bútorokat és miután még a sima, fehér menyezet tanácsát is kikérte, kissé remegő hangon, de elszántan mondá: — Pénz kellene, mama! A grófnő összeráncolta szemöldökét. — Pénz? Nincs. Azt hiszem, azt maga éppen úgy tudja, mint én. — Kérlek, mama, azt tudom, de most muszáj. — És mire kell, ha szabad kérdeznem ? A fiatal báró egy hosszas pillantással búcsúzott el a cipője hegyétől, azután sötéten mormogta: — Hiszen tudod, mama. A szigorlat. —- Lári-fári. És mennyi kell? — Kétszáz forint. — Maga úgy látszik, ma tréfálkozó kedvében van. Kétszáz forint! — De, mama, a szigorlat. — Eh, hát szigorlatozik később. Úgy sem lesz magából fiskális soha. Remélem, erre csak nem gondolt egy Révy báró ? Most csend lett egyidőre. Azután a fiatal báró egy elszánt lépést tett előre és fölvetette a fejét. — Mama, most már megmondom őszintén, hogy nem szigorlatra kell a pénz, hanem valami sokkal fontosabb dologra . . . — Valóban kiváncsi vagyok erre az újabb verzióra. — Nos, Járay grófék nagy pikniket rendeznek holnapután és engem is meghívtak. — Hát mondd, mama, elmaradhatnék én onnan? A grófné kételkedve nézett a fiára. — Piknik? — Igen, Mama, a levelet is megmutathatom. Remélem, hogy nem kételkedel egy Révy báró szavában? — Piknik . . . piknik . . . Az persze egészen más. És alcsóbban nem lehetne? — Hová gondolsz- Tudod, hogy Járay gróf ék mennyire szemmel tartják az embert. Igazán keveset mondtam, amikor kétszáz forintot mondottam. A grófnő izgatottan állott fel székéből és töprengve szorította a lorgnont ajkához. Azután szilárdan szólott: — Estére meglesz a kétszáz forint. És most hagyjon magamra. De miért is nem mondta- mindjárt, hogy piknikről van szó? A fiatal báró kezet csókolt és távozott a szobából. Csak a hosszú és alacsony folyosó túlsó végén kezdett bele egy vig ütemü induló fütyülésébe. A grófnő pedig ugyanakkor az inasnak csengetett: — János, hívja fel rögtön Rozsda urat. Csak válságos időkben szokta Johnt Jánosnak nevezni és a válságos idő most elkövetkezett. Bozsda ur udvari kovács volt és azonkívül hihetetlen sokoldalú mindenegyéb. Be volt avatva a legkényesebb udvari titkokba' és az előkelő hivatás boldog tudatában szokta végezni a diszkrét megbízatásokat. Jutalma ezért időnkint egy-egy nyájasan leereszkedő kézszoritás volt és ez épp oly boldoggá tette Rozsda urat, mint amily nehezére esett a grófnőnek. Ah, mikor Viktor Károly főherceg udvarában nyújtotta csókra a kezét, akkor bizonyára nem gondolt arra, hogy valaha a Rozsda ur kormos kezét fog kelleni hálatelten szorongatnia. Rozsda ur hajlongva belépett és a grófnő ezúttal már messziről nyújtotta kezét. — Rozsda ur, 200 forintról van szó. A kovács visszahökkent. — Hü! Kétszáz forint! Honnan lehet annyi pénzt szerezni manapság! Aratás előtt! — Értse meg, Rozsda ur, a kétszáz forint kell! Rozsda ur előtt éppen nem volt újság ez a kijelentés, hogy a kétszáz forint kell. Ebben ő soha egy pillanatig se kételkedett. Kelleni min dig kell, de lenni vajmi ritkán van..:?, ; 'Es mikorára kell az, .méltóságon passzony? — Ma estére. Ha máskép nem megy, mondja fneg a izéiig zsidónak, hogy adom az almát azon az áron, ahogy kérte. —* Mit? Az almát? Inkább . F hyava . . . .— Rozsda ur, ön néha megfeledkezik arról, hogy hol van! — Kezét csókolom, bocsánatot kérek, de elönt a méreg, ha arról az emberről van szó. Képzelje, méltóságos asz szonyom, még válogatva akarná. Mintha bizony a férgese nem ott termett volna. — Hát adom válogatva Értse meg, hogy a pénz sürgősen kell. De még igy sem ment valami könnyen. A méltóságos asszony felhúzta ujjatlan keztyüjét és a magtárban egész addig alkudozott, veszekedett Zélig zsidóval, amig ötven forintra megegyezett vele. — És most, Rozsda uram, honnan szedjünk még százötven forintot? A kovács megvakarta a fejebubját. — De honnan ám! — Mit goncol, Weiszszal nem lehetne valamit kezdeni ? — Ad is az! A fogát kihúzatná egy forintért. A grófnő kutatva nézett szét a szobában, semmit sem talált, ami megnyugtathatta volna. De amint merengő szemei a festői gondatlanságban bővelkedő parkba tévedtek, megrázkódott. — Rozsda ur! Eladjuk a szarvast! Rozsda ur elszörnyedt a meglepetéstől. Mert tudnivaló, hogy a szarvas volt a legszebb ékessége és nevezetessége a Révy-parknak. Még fiók-korában fogták erdőcsőszök és azóta itt nevelődött a parkban, egy tágas karámban. Az egész falu népe odajárt vasárnap délutánonként szarvast nézni. Az uj árendás akárhányszor kérte, semmi pénzért nem adta neki a grófnő. És most más kezére kerül a karám büszke lakója. Rozsda ur busán indult el az árendáshoz és még bu&ab.ban hozta délután a pénzt — A RAB HAJÓSZAKÁCS DALA Otthonomtól messze vetve. Sírva sinylem ezt a létet; S haj, azoknak, kik gyötörnek, főzök úri dús ekédet. Szép halak, melyek imént még itt vergődtek lent a földön, Tört szemekkel néznek, —annyi Állatot kell igy leölnöm. Jámbor állatot kell ölnöm, Szép gyümölcsöt tisztogatnom S gőgös ellenségeimnek Ritka fűszert válogatnom. S mig kezem a lámpafénynél Fájva dúskál illatokban. Szivemen a szent szabadság Végtelen szerelme dobban! Otthonomtól messze vetve, Sírva sinylem ezt a létet! S haj, azoknak, kik gyötörnek, Főzök pompás, dús ebédet! FRANYÓ ZOLTÁN AZ AFRIKAI MP0NGWE NÉGERÜK PÉLDABESZÉDEI A kengyelvas a nyereg apja. (Minden kezdet nehéz.) A cérnának követni kell a tüt. (Az asszony kövesse az urát.) A “majdnem” semmit sem hoz a konyhára. Aki a véletlenre vár, soká várhat.. Aki szép asszonyt vesz el, nyugtalanságot hoz a házába. A Ma a Holnap bátyja. A gaz minden fának rokona akar lenni. Ne kérdezd a halat, mi van a földön és ne tudakold a patkánytól, mi van a vizben. Ha a róka meghal, nem gyászolják a tyúkok. A szegény ember butább a gazdagnál, mert ha a szegénynek esze volna, nem lenne szegény. Amerre a férfi megy, vele megy a jelleme. »Kimutatta a fogafehérét.) Ha valakiről azt akarják állítani, hogy okos ember, úgy fejezik ki magukat, hogy: “Érti a példabeszédeket”. A meg nem Írott törvény- és erkölcs-könyveket helyettesitik ezek a példabeszédek, mint ahogy beszélgetés közben szórakoztató élénkséget nyújtanak. Az afrikai néptörzsek legtöbbje nagy előszeretetet tanúsít az elmélkedéssel és szellemességgel szemben. Aki sok mesét és tréfát tud, annak van a legtöbb tekintélye. Amikor a családok holdvilágos nyári éjszakákon kint ülnek a nagy udvarokban, miután már a meséket kimerítették, találós meséket adnak fel egymásnak. S azok szerencsés vagy nem sikerült megoldásán nagyokat nevetnek. íme néhány együgyü találós kérdés: Hogy hivják azt a kamarát, amely tűkkel van tele? Fogakkal telt szájnak. Melyik kis hegyet nem tudja senkisem megmászni? A tojást. Mit lehet széjjelvágni, de senki sem tudja, hol szelte meg? A vizet. A B0MLAD0ZÓ VELENCE A Canal Grande szomszédságában, a gyönyörű velencei palazók mögött a turista sok helyütt lát építkezést. A csodálatosan szép Velence sok épülete vészesen bomladozik. Két körülményre vezetik ezt vissza a szakemberek. Az egyik az, hogy az egyre növekvő és motorizált közlekedés miatt a viz sokszoros erővel csapódik a falaknak. A másik ok pedig az idő múlása, amely nagyon megártott a vizre épült város házainak. A statisztika szerint, megközelítőleg négyezer velencei épület került veszélybe, sőt nagy részben már lakhatatlanná is vált. Ez a szám nagyon riasztó egy olyan városban, amelynek 165,000 lakosa van. A város vezetői azt mondják, hogy a technika korában a velencei házak restaurálása már nem jelentene problémát műszaki tekintetben, sokkal inkább gazdaságilag. Egy velencei palazzo tatarozása, helyreállítása manapság négy-ötszörösébe kerül, mint egy hasonló nagyságú kényelmes uj ház felépítése. Ilyen körülmények között érthető, hogy a házak bomladozása miatt a legutóbbi években a velencei családok ezrei költöztek el a városból a környékbeli helyekre. A kérdés az, lehetséges-e Velencét életben tartani, ha egyre inkább elnéptelenedik? Sokan, mindenekelőtt az idegenforgalom szakemberei vitatják ezt. Minden erővel arra törekszenek most, hogy a várost korszerűsítsék, közköltséggel modern, kislakásos bérházakat létesítsenek az ősi házakból, s a Canal Grande túlterheltségét alagúttal enyhítsék. Ez az alagút lehetővé tenné, hogy az idegenek áradata föld alatti utón érje el a Márkus teret, tehát a vizi jármüvek ne ártsanak a házaknak. De müértők és a lakosság más körei szembehelyezkednek az ilyen tervekkel. Azt kívánják, hogy a város legismertebb részét valamiféle természetvédelmi park módjára keritsék el, igy óvják. Az a véleményük, hogy egy korszerűsített Velence már nem lenne Velence, még akkor sem, ha a modernizálás a stilus előírásainak megfelelően történne. CANTON, Kina. — Kivégeztek egy leányt, aki fel akart robbantani több középületet cukorkában és játékszerben elrejtett robbanóanyaggal. Két férfi bűntársát is agyonlőtték. BECS. — Búvárok Pozsonytól északra a Duna medrében keresnek ládákat, tele templomi tárgyakkal, amelyet a német nácik menekülésük előtt a t'myóba dobtak. a szarvas árát. Úgy érezte, mintha Judáspénzt szorongatna a markában. Örült, amikor átadhatta a grófnőnek. A grófnő kimerülve, porosán futott át a fiához, de már az ágyban találta. A fiatal báró fogvacogva, nyögve hánykolódott a nehéz dunna alatt. — Nos, mi az? — kérdé a grófné rémülten. — Jaj, mama, végem van. A hideglelés vett elő. — Megvan a pénz, fiam! — Mind a kétszáz forint. — Jaj, végem van. Bánom is én, inkább egy kis jege3 borogatást adnál! — De fiam, mi lesz a piknikkel? — Vigye el az ördög a pikniket ! A grófnő kétségbeesetten szólott: — El kell ennie! Okvetlenül el kell mennie. Hisz ösmeri Járayékat. Még azt mondanák, hogy nem telik. __
