A Jó Pásztor, 1960. július-december (40. évfolyam, 27-51. szám)

1960-10-28 / 43. szám

2. OLDAL »- << »p A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapított» Megjelenik minden pénteken Published every Friday Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio AZ IDŐK PARANCSSZAVA Az idők kereke, — ha néha egy-egy történelmi pil­lanatra meg is áll, vagy egy-két fokkal visszafelé gör­dül —, mégis előrehalad. Örök törvényszerűség ez, amelyen ember nem változtathat. Az egyik technikai vivmányból folyik a másik, az egyik lépés szüli a kö­vetkezőt. A régi mondást, mely szerint “nincs uj a nap alatt”, — igy kellene módosítani: “nincs nap, hogy va­lami újat ne hozna”. Az Egyesült Államok gőzerővel halad a teljes au­tomatizálás utján. Ami tegnap még megcsodálni való technikai újdonság volt, ma lomtárba kerülő holmi. A találmányok, újítások, módosítások valósággal egymást taszítják előre. Életük rövid, mint a tiszavirágé. Mert amint alkalmazásra kerülnek, már jelentkezik az utód, az életképesebb, a praktikusabb, hogy azután az is át­adja a helyét a még jobbnak, a felülmulhatatlannak, a megtestesült csodának. ' És ahogy szaporodnak á technikai csodák, úgy vá­lik könnyebbé a munka. Egy-egy uj automatagép szá­zak, ezrek munkáját teszik könnyebbé és gyakran — feleslegessé. S ezen a ponton egy pillanatra meg kell áll­nunk. Vájjon mi lesz a sorsa azoknak, akiket az uj gé­pek felmentenek eddigi munkájuk alól? A munkanél­küliség? A nyomor? Az örökös gondok? Az amerikai szakszervezetek máris feleltek ezekre a kínzó kérdésekre. Feleltek azzal, hogy megindították a harcot az uj ipari forradalom áldozatainak megmen­téséért. Tanfolyamok ezrein képezik át a munkásokat az uj gépek kezelésére. A szakképzetlen, vagy nem megfelelőéi képzett munkásokból valóságos mérnökö­ket formálnak. Jönnek az uj gépek? Csak jöjjenek. Ke­zelésükhöz’ kévesebb ember kell, de ha több lesz a gép és kisebb a muríkaidő, az átmenetileg megbomlott egyensúly ismét helyreáll. ;. ' ' ' Az idők parancsszavát megértik az amerikai mun­kásszervezetek. S hogyan reagálnak rá a munkások “paradicsomának”, a Szovjetuniónak vezetői? Úgy, hogy a feleslegessé vált munkásokat kivezénylik a szűz­­földekre. Ott kell robotolniok a számukra ismeretlen környezetben, látstól-vakulásig tartó munkában. Az amerikai munkásnak barátja az automatagép — a szov­jet munkásnak ellensége, mintahogy ellensége a hazug bolsevista rendszer is. ÓRIÁSI! SZENZÁCIÓ! Az Amerikai Vasúttársaságok Szövetsége jelenti: A háború vége óta a vasutak csaknem 25,000 uj diesel olaj és villanyos lokomotivot és több mint 800,000 te­her- és személyszállító kocsit állítottak szolgálatba. Ezeknek a kocsiknak ára összesen 15,000 millió dollár volt. Ezt az érdekes közleményt röviden, pár sorban köz­ük az amerikai lapok. Minek is többét Írni erről, lelken­dező, büszkélkedő kommentátorokat, hogy: ime ily nagyszerű ez a kapitalista rendszer, ilyen hatalmas al­kotásokra képes! A lelkendezést, a büszkélkedést mi nyugodtan átengedjük a szovjetizált országok sajtójá­nak, amely óriási szenzációként jelenti az olvasóknak, hogy a Kari Marx traktorgyárban ezidén hét és egyne­gyed százalékkal több traktort fognak gyártani, mint a múlt évben. És mert propaganda nélkül nem tudnak élni, ehhez az óriási szenzációhoz mindjárt hozzákom­mentálják, hogy 20 év 3 hónap 11 nap és 5 és fél perc múlva ipari termelésben le fogják pipálni Amerikát. Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Ssarkesztoség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET Cl.EVEL.AND 14. OHIO Telefon: CHerry 1-5905 iÄ» is ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: évre________________$6.00 One Year____________:__$6.00 'él évre____________.__$3.50 Half Year .. . S3.5t Angol királyi tengerészkalonák nőket mentenek ki az árvízből, az angliai Exmouth városban. Vidám utinapló Itáliából VÁSÁRLÁS. Kiválasztom az árut és megkérdezem az árát. De ez csak a kezdet. Na­gyon fontos először is tudni, melyik városrészben van az üzlet, mennyi a rezsije. Ez­után behatóan vizsgálgatni kezdem magát a boltost: mi­lyen lehet jelleme, vérmérsék­lete, családos ember-e, hogyan állhat adószámlája, vajon pénzszűkében van-e? Mind­ezt egy elektronikus gép gyorsaságával összevetem, ki­értékelem, majd javaslom ne­­.d, adja ide a feléért azt a va­cakot. Itt, a piacon a kereslet­­kinálat-alku vastörvénye ér­vényesül. Ezt tanulja meg leg­először a turista. így fordul 3lő, hogy panaszkodom a ho­telportásnak, hü, de nagy a Hőség, Igen — mondja —, 40 fok. “Adja 36-ért”— válaszo­lom szórakozottan. ROMOK. Rosszmájú törté­irta: VETŐ JÓZSEF netet hallottam. Ha itt vala- i kinek gyengén megy, össze- 1 szed néhány ütött-kopott tég­lát, odaírja, hogy ez volt Tra­­janus császár palotájának fél­reeső helye, és már dől hozzá a lira. Rengeteg a nagyon szé­pen jövedelmező műemlék, mert mindenhová jut idegen, aki a pénzéért látni akar va­lamit. Salernóban a többi tu­ristával együtt áhitatosan bá­multuk egy impozáns rom el­hagyott falait. Megkérdeztük az egyik ott őgyelgő salernói­­tól, melyik korból származhat­nak ezek az ősi falak ? — Ta­valyról — mondta. — Abba­maradt renoválás. fényképezés. Nápoiy­j ban belobotlottam egy siká­­| torba, ami nem nagy müvé­­! szét, van belőle elég. Filmek­ről ismert látvány volt a há­­jzak között száradó fehérne­mű. Le is fényképeztem. Eb-Ä HOLTAK Irta: FALU TAMÁS A BIBLIÁNAK IGAZA VAN A szovjet tudományos akadémia úgy határozott, hogy nem fogja támogatni egyik tagjának elméletét, aki a közelmúltban kijelentette, hogy hosszas “tudomá­nyos” vizsgálat után megállapította, hogy a két bibliai várost, Szodomát és Gomorát a légürből jött lakók pusz­tították el atombombával. A hires “tudós” elméletét természetesen a bibliá­ban foglalt történetre alapította, de kommunista agya­fúrtsággal azt teljesen kiforgatta eredeti mivoltából és a biblia erkölcsi tanulságot tartalmazó mondanivaló­jából gúnyt űzött. A szovjet tudós, nyilván újszerű elméletének köz­­retételével, nem is annyira a tudományos világot akar­ta elkápráztatni, hiszen, mint maga az orosz tudomá­nyos akadémia is megállapította, semmiféle bizonyiték nem áll fenn Agrest tanár elméletének alátámasztásá­ra. Inkább a kommunista párt elismerését akarta ki­vívni. Nincs ugyanis a világirodalomnak még egy köny­ve, amely oly sok fejfájást okozna a kommunistáknak, Ilyenkor légy velem, mikor jönnek az árnyak S hidegen, nesztelen a homlokomra szállnak. Mikor felém régen elhamvadt karok nyúlnak. Ha hozzám idegen, nyomasztó szók tolulnak. Mikor a sirok nyilnak, mikor zugnak a vádak. Mikor engem a múltnak bus árnyai kivannak. Mikor az irlózattól lehunyom a szemem: Ilyenkor lény velem! Nem voltam ott, mikor apámat eltemették! A halottas kocsit idegenek követték. A testvérem sirját én soha meg nem néztem. Én kerültem a gyászt és a haláltól féltem — S mosí gyásznak és halálnak minden hidege rajtam. Jön a sirok fuvalma és meglegyinti ajkam — Az el nem sirt könnycseppek itt égnek telkemen . . . Ilyenkor légy velem! Ilyenkor légy velem! Nem tudom magam védeni — Nem tudok én velük emelt fővel beszélni. Ó árva szellemek, kiknek gyászát megloptam, S az öröm oltárán dalolva föláldoztam! Most mind követelőznek, fenyegetnek, kisértnek. Egy könnycseppért cserébe ezer könnycseppet kérek — Árnyajkuk megvonaglig némán, beszédesen — Ilyenkor légy velem! Ilyenkor légy velem s engedd, hogy Hozzád bújjak! Megbocsátó szived melegéhez simuljak! Palástod szárnyában, hogy arcom eltakarjam — Erezzem, ó Uram, a Te oltalmad rajtam! Hogy szemem megnyitottad: ó szörnyű, amit látok! A siralallan holtak ajkán a néma átok. Lesz-e szó, mellyel őket majd megengesztelem? Ó Uram! légy velem .. . mint a biblia. Alig múlik el nap, hogy valamelyik szov­jet kommunista folyóiratban nem jelenne meg cikk, amely a szentirást vagy annak egyes kitételeit ne tá­madná, piszkolná és vitázná. Agrest tanár fantasztikus elmélete, természetesen légbőlkapott és ifjúsági regénybe illő történet, ame­lyet még a kommunista párt utasításait követő szovjet tudományos akadémia sem támogathatott anélkül, hogy nevetségessé ne tenné magát a szabad világ szemében. S igy érdekes módon az a helyzet állott elő, hogy ma­guk a szovjet tudósok adtak igazat a bibliának, egyik istentagadó társuk állításával szemben. ben a pillanatban az első ház­ból kirontott egy sereg szur­­tos gyerek. Két kilométeren át loholtak mellettem, elku­­nyerálták minden aprópénze­met, cserébe a felvételért. Ké­sőbb egy villamosmegállónál nászmenettel találkoztam, és a kis, bájos ara olyan megka­pó volt, hogy lefényképeztem, miután természetesen eleget tettem az örömapa kívánsá­gának és a közeli trafikból hoztam neki öt szivart. Utána lekaptam a Vezuvot is. Igaz éjszaka aztán azt álmodtam, hogy a Vezúv szalad utánam, és könyörög, adjak egy-két cigarettát, mert már régóta nem füstölt. ESZPRESSZÓ. Csak ne na­gyon kérkedjünk, hogy mi­lyen sok eszpresszó van Ba­­dapesten. És Róma? Jófor­mán nincs ház, amelyben ne lenne egy — itt bárnak vágy cafenek nevezett — eszpresz­­szó. Kivétel csupán az olyan ház, amelyben két eszpresz­­szó van. A kávéfőzéshez meg­lepően eredeti receptet hasz­nálnak, tudniillik kávéból fő­zik a feketét, zacc és különle­ges “kemény alátét” nélkül. A borravaló, az alátét azért nem különleges, mert ez itt természetes velejárója a po­hár szódavíznek is. Még egy furcsaság: sehol, egyetlen he­lyen sem nő főzi a feketét, ez kizárólag férfiak dolga. Bo­szorkányos gyorsasággal ter­melik a kis csészényi feketé­ket, duplát csak jégbehütve szokás inni, és meg kell hagy­ni, részrehajlás nélkül osztják ki, úgy, ahogyan sorban áll­nak a kávé hívei. — Csak fér­fiak lehetnek ilyen élhetetle­nek — mondta egy pesti ká­véfőzőnő ezekről az itáliai élményeimről. NYELVTUDÁS. Olaszor­szágban, pedig nagyon fülel­tem, legfeljebb háromszor­­nágyszer hallottam — még egymásközt tereferélő fiata­loktól is — azt, hogy “ciao ’, vagy ahogy magyarul jobban ismerik: “csao”. Az olaszok között általában a jó napot, a jó estét, a viszontlátásra járja. A probléma most az, hogy vagy a jobb napokat lá­tott csao ment ki a divatból, vagy pedig az olaszok eljöhet­nének tanulni a Váci utcába és a Margitszigetre, hogyan kell beszélni olaszul. ZÁSZLÓ. Felháborodva Ír­ják az olasz lapok, hogy lelki­­ismeretlen emlékgyüjtők le­­lopdossák az olimpiai zászló­kat. Már vagy 30 ötkarikás lobogó tűnt el az árbocokról. A rendőrség közölte, hogy rajtakapott és letartóztatott három zászlórajongó amerikai és angol fiatalembert. A váro­si hatóságok igazán gondol­hattak volna más nemzetbeli gyűjtőkre is, és feltehettek volna az árbocokra, például szalvétát, gyufacimkét . . . GONDOLA — Aki már járt Velencében, mindjárt tapasz-HIBÁS NYOMÁSÚ BÉLYEGEK Aki komolyan foglalkozik bélyeggyüjtéssel, az tisztában van vele, mit jelent a gyűjtőknek egy hibás nyomású bélyeg, mert hiszen az ilyen bélyegeket ter­mészetesen a lehető leghamarabb kivonják a forgalom­ból. A svéd posta egy ízben újra akarta nyomatni 20 őrés bélyegeit, de kiderült, hogy a bélyegnek a kliséje már igen elkopott. Rövid tanakodás után a 30 őrés bé­lyeg kifogástalan kliséjéből ki vésték a 3-as számjegyet és 2-sel pótolták. Az ily módon átalakított klisével nyomták ki az uj 20 őrés bélyegeket. Csak amikor a bélyeg már forgalomba került, vették észre, hogy a ki­javított szám alatt a bélyegnek betűkkel is kiirt érté­két elfelejtették megváltoztatni. így hát az 1879-es ki­bocsátású svéd bélyegek között akadt néhány 20 őrés bélyeg, amely a 20-as szám alatt a “harminc őré” fel­iratot viseli. Kevésbé szembeszökő, de annál érdekesebb téve­dés történt az 1956-os német Schumann-bélyeggel. A grafikusnak véletlenül egy Schubert-mü kottája került a kezébe, s igy jelent meg 1956 júliusában a Schumann arcképével ellátott 10 Pfenniges emlékbélyegen egy Schubert-mü reprodukciója, amelyet azonban ugyan­azon év októberében már kicseréltek. Akad olyan tévedés is, amely a nagyközönség szá­mára első pillantásra nem szembeszökő: a Simplon­­alagut építésének ötvenedik évfordulójára készült 1956-os olasz jubileumi bélyeg az alagútból kifutó gőz­­mozdonyt ábrázolja — holott a Simplon-alagutban kez­dettől fogva csakis villanyvonat közlekedik! Megtörténik az is, hogy a rajzot véletlenül fordít­va fektetik fel a nyomólemezre: igy esett, hogy az 1921- es kiadású német bélyeg bányászcsoportjában az egyik bányász bai kezével markolja a csákányt. 1922-ben je­lent meg újra, helyes formájában. Történik olyan nyomdai hiba is a bélyegek körül, amelyik egyenesen mulatságos: az 1918-as amerikai lé­giposta bélyegének egyik ivét a második színnyomás­ban fordítva helyezte gépbe a nyomdász: a bélyegen ennélfogva a repülőgép olyan, mintha hátonfekve re­pülne. Magyarországon 1954-ben jelent meg egy sorozat bélyeg nagy tudósok arcképével, köztük egyiken az első telefonközpont tervezője; Puskás Tivadar helyett: fivére, Puskás Ferenc képmása. AKASZTŐFÁRÁ VÁLÓ TOLVAJOK Még eldöntetlen a szovjetvilágban, hogy akasztó­fát érdemelnek-e a tolvajok. Bulgáriában nemrég fel­akasztottak hűtlen állami alkalmazottakat sikkasztások és csalások miatt. A napokban Lengyelországban egy szenzációs politikai korrupciós per kapcsán merült fel a probléma. Vád alatt állt egy pártéleti nagyság 22 társával. Eugeniusz Galicki államtitkári kinevezés előtt állott, i de az utolsó órában a kormány ehelyett a varsói állami bőrcserző vállalat elnöki székébe ültette, hogy véget vessen az ott elburjánzott korrupciónak, sorozatos lo­pásoknak és csalásoknak. A nagy pártember, ahelyett, hogy tisztogatott volna, a zsiványbanda élére állt és a csalásokat magasba felfokozta. A módszer egyszerű volt: Másodrendű és selejtes bőrt, mint elsőrangút ad­tak el s az elsőrangú árut a feketepiacon a maguk ja­vára értékesítették. A nagy pártember villát építtetett, azt fejedelmi pompával rendezte be, német Mercedes autót vett, az éjjeli lokálok pénzzel dobálózó népszerű vendége volt. A banda nyolc és fél millió zloty kárt oko­zott az államnak, ami a hivatalos hamis árfolyam sze­rint 360,000 dollár lenne, de a valóságban kevesebb. Az ügyész a főkolomposok ellen halálos Ítéletet in­dítványozott és a párt országszerte gyűléseket rende- I zett, amelyeken a nép lelkesen pártolta az ügyész ja­­| vaslatát. Mégis, az esküdtek közt akadtak keményge­­rincü emberek, akik, dacolva a propaganda lázitásával, úgy vélekedtek, hogy a tolvajoknak inkább börtönben a helyük. Minthogy pedig az a rendkívüli törvény, amely “felháborító büntettek” esetében halálbüntetést irt elő, egyhangú verdiktet követel meg, a biró kényte­len volt a gazfickókat börtönbe küldeni. Az első és má­sodik számú főkolomposok életfogytiglani börtönt, a többiek is kiadós börtönéveket kaptak. talja, hogy ide is eljutott az “olimpiai gondolat”. Mármint az a gondolat, hogy itt is élet­be lehet léptetni az olimpiai árakat. A gondolán ajánlatos megfogózni, amikor az evezős közli az uj tarifát. E'z is olim­piai rekord. A gondolákban láttam egyedül andalgó utaso­kat. Úgy mondják, nászuta­sok. Csak a drágaság miatt a házastárs otthon maradt. SZÖKŐKÚT. A sok hires római szökőkút közül a legis­mertebb a Fontana di Trevi, közel a világhírű (vagy in­kább félvilág-hirü) Via Vene­­tohoz. Ez a kút a sziyfájditó romantika világrekordja, és az a legenda fűződik hozzá, hogy aki ott pénzt dob a víz­medencébe, az még feltétlenül visszajön Rómába, (A pénz­érméket esténként valaki ki­szedi és meggazdagszik belő­le.) A vízben a világ minden­fajta váltópénzét fel lehet fe­dezni. Hallom, a magyarok nem szoktak bedobálni. Lehet, hogy azért, mert mi már nem hiszünk a babonákban? De lehetséges az is, hogy talán más lenne a helyzet, ha a szö­kőkút a bedobott pénzről nyugtát adna, és itthon el le­hetne számolni dologi kiadás­nak?

Next

/
Thumbnails
Contents